Elképzelésem nincsen, hogy miért gondolják a Vodafone-nál, hogy jó ötlet tanulmányt vásárolni, majd kipublikáltatni a netre, azok után, hogy az év legnagyobb magyar kommunikációs összeomlásába sikerül belefutnia a cégnek.
Ha a Vodafone komolyan szerette volna elemezni a helyzetet, akkor biztosan nem szivárogtatta volna ki azt a tényt, hogy elemzést vásárolt egy szakértőtől; majd az elemzés írója biztosan nem RT-zné ezt a kiszivárogtatást Twitteren. És végül: az elemzés írója bizonyosan nem publikálná magát a tanulmányt az interneten.
De mivel a Vodafone mégis ezt tette, világos, hogy itt nem a problémákkal való szembenézés, hanem valamiféle pozitív PR nyomatása volt a cél. Sajnálatos.
Így egyáltalán nem lepődhetünk meg azon, hogy Doransky tanulmánya nagyrészt olyan evidenciákat fogalmaz meg, amiket mindenki tud, látott, tapasztalt, aki egy kicsit is követte ezt az egész Vodafone-ügyet.
És persze próbál ráerősíteni néhány béna vodafone-os védekezésre is. Na de vegyük sorba, hogy miről is nem szól ez a tanulmány.
Egyrészt az egész ügy (a kirúgás) publikussá válásának pillanatában már különféle helyekről lehetett olyan pletykákat hallani, hogy valójában a T-Mobile "szólt le" a Vodafone-nak, hogy ezt azért nem kéne. Fogalmam sincs, hogy igazak-e ezek a mendemondák, de jó lett volna ezt tisztába tenni. (Ennek kapcsán persze már újságírói feladat, hogy feltérképezze valaki a nagy magyar mobilszolgáltatók egymáshoz való viszonyát.)
Miért merülhetett fel ez a pletyka? Hát azért, mert a magyar mobilszolgáltatók (meg úgy általában a rivális cégek a világban) sem arról híresek, hogy kislányoskodnának akkor, amikor egy kicsit le tudják nyomni a konkurens szolgáltatást. Álszent és átlátszó dolog egyetlen eset kapcsán "etikátlan" munkatársi viselkedésre hivatkozni.
Mutassak példát? Tessék:
Másodsorban maszatolásnak érzem, hogy Doransky is átveszi a Vodafone azon érvelését, miszerint nem az ominózus twit, hanem az Adwords-hirdetések csapták ki a biztosítékot a mobilszolgáltató menedzsmentjénél. Számomra tökéletesen egyértelmű, hogy azért helyezik erre a hangsúlyt, mert úgy akarnak csinálni, mintha nekik a Twitterrel semmi bajuk nem lett volna.
Holott, mint a Müller Tamással készített interjúmból is kiderül, az AdWords-hirdetéseket nem a marketinges tette ki egyedül, hanem csapatmunka volt. Ehhez képest csak a marketingesnek mondtak fel azonnal. Számomra teljesen egyértelmű, hogy a twit miatt. Kár ezt szépíteni.
Harmadrészt pedig ez az egész Vodafone-ügy legelsősorban azért érdekes, mert egy pimpf ügy kapcsán mindenki számára világossá, láthatóvá vált, hogy a Vodafone szervezeti felépítése és működése mennyire rugalmatlan, pökhendi és arrogáns. Az ügy kapcsán megnyilatkozó kommunikációs igazgató szavait idézzük:
Suba János (...) a Mobilport kérdésére elmondta: "a Vodafone munkatársa engedély nélkül és sportszerűtlenül nyilatkozott versenytársunk műszaki problémájával kapcsolatosan. A tisztességes verseny szellemével ellentétes viselkedést olyan mértékű hibának ítéltük, amiért sajnos elbocsátás jár".
Nem tudom, hogy a Vodafone-nál az Etikai Ügyosztály mikor kezdte meg áldásos működését, de az biztos, hogy voltak korábban olyan esetek, amikor VALÓBAN szükség lett volna az etikai érzékenységre:
a GVH megállapította, hogy a Vodafone 2008 augusztusában a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított 2008 szeptember 1 és december 31 között pedig tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott. Ezért a távközlési vállalkozás 10 millió forint bírságot kapott. Az ügyben súlyosító körülménynek bizonyult, hogy a Vodafone korábban többször kapott elmarasztalást a GVH-tól a fogyasztók megtévesztése miatt és megtévesztő hirdetései hosszú időn át elérhetőek voltak. (forrás: origo)
Mindent figyelembe véve a Vodafone akkor járt volna a legjobban, ha nem egy publikumnak szánt tanulmányt vásárolt volna magának, hanem komolyan elemezte volna házon belül az egész ügyet, és levonta volna a valóban szükséges személyi konzekvenciákat is.
Megjegyzés: a fenti postot bár senki nem szponzorálta, viszont 100%-ban a szerző véleményét tükrözi.
