Elég rég óta követem a TED konferenciasorozatot. Az egyik legjobbnak tartom a maga műfajában. Sokféle téma, sokféle érdekes ötlet, egy sor nagyon jó előadó. Itt, a Webisztánon is sokszor szoktam hivatkozni TED-es előadásokat. Ez a rendezvény ugyanis minden évben kínál egy sor olyan témát, amivel érdemes foglalkozni, érdemes elgondolkodni rajta. Technológia, pszichológia, művészet, antropológia, építészet, zene, stb stb.
Egyértelmű tehát, hogy az első budapesti TEDx konferenciára (TEDx Danubia) is elmentem. A rendezvény mottója szerint az előadások a "nyilvánvalón túliról" fognak szólni. Úgyhogy bennem volt az a fajta naivitás, hogy képesek lesznek a szervezők legalább részben olyan színvonalas rendezvényt összehozni, mint az amerikai előd. Hatalmasat tévedtem.
Kezdjük mindjárt azzal, hogy reggel 8-ra csődítették az Uránia Filmszínházba az embereket, és a szervezők érezhetően nagyon komolyan vették a kezdési időpontot. Ugyanakkor egész délelőtt az volt a program, hogy a hatalmas kivetítőn korábbi TED-eken elhangzott kiváló előadásokat vetítették le nekünk. A külföldi előadók felvételeit általában magyarok vezették fel. Egyszerűen sikító volt a különbség a magyarok és a videón szereplő külföldiek között. Nem csak hozzáállásban, előadásmódban, de sajnos mondanivalóban is. (Akinek van pár fölösleges órája, kezdje el nézni itt.)
Ha valaki a TED sikerelőadásaira kíváncsi, akkor szépen elmegy a TED honlapjára, és megnézegeti az előadásokat, ingyen, online. A videók nézegetéséhez fölösleges elmenni egy budapesti konferenciára.
A TED jelmondata az, hogy "ötletek, melyek érdemesek arra, hogy terjesszük őket". Nos, a budapesti TEDx konferencia - akarata ellenére - egyetlen dolgot kommunikált világosan: hogy a magyarok nem hogy a világ legrosszabb előadói, de még egy épképzláb ötletük sincs.
A mélypont talán a KiBu előadása volt a... hát azt nem tudnám megmondani, hogy miről szólt a prezentáció, de a végén már valami babszembe oltott versekről volt szó. (37:55-től látható) Az egész nem csak amatőr, de helyenként nagyon kínos is volt. Persze akadtak azért nívósabb előadók és előadások is. De ezek sajnos nem tudták elvinni a hátukon a rendezvényt.
Hallhattunk például arról - Barabási Albert-László tolmácsolásában -, hogy a mobil cellainformációk alapján statisztikailag megjósolható az emberek mozgása. Nahiszen, ki gondolta volna, hogy az emberek ugyanoda járnak közértbe, meg dolgozni, meg iskolába, minden nap. Ezzel együtt ez legalább egy értelmes témáról szóló, jó előadás volt. És érdekes volt az angol Rachel Armstrong előadása is az élő, szerves technológiákról. (Annak ellenére, hogy Armstrong egyszer már előadta pont ugyanezt egy másik TED-en. Amúgy meg egy kicsit a biobeton témakörre rímelő előadás.)
Pedig egy pillanatig sem gondolnám, hogy nincs 10 olyan magyar ötlet, amit ne lenne érdemes előadni, jól előadni egy ilyen konferencián. Lehetséges, hogy a szervezők kapcsolati hálója nem túl nagy, és ezért nem tudták felkutatni a valóban érdekes, izgalmas magyar ötleteket, és azokat az előadókat, akik képesek izgalmasan beszélni saját ötleteikről.
A tegnapi TEDx Danubia mindenesetre legjobban a "kínos" szóval jellemezhető. Országimázsnak katasztrofális, konferenciának pedig fárasztó és érdektelen. Leszámítva persze a felvételről bejátszott amerikai és egyéb előadókat és előadásaikat. De azt meg már úgyis látta mindenki a neten, akit érdekel. Erre belépőjegyet és időt áldozni hülyeség.
