-
Posted: May 21st, 2012, 9:15pm CEST by Konrad
Amikor arról beszélünk, milyen legyen egy kampány a neten, vagy kitaláljuk, mit és hogyan kéne csinálni a Facebook-on, akkor mindig szükségszerűen rövid távban gondolkozunk. Nem látunk előrébb, mint néhány hét, esetleg pár hónap. Ez a munkák sajátja, nincs ebben semmi extra, pontosan tudjuk.
De az online marketing nemcsak ebből áll. Vannak olyan távlatok, vannak olyan projektek, amik a távolabbi jövőbe mutatnak. Persze, ez nem az a kérdés, hogy hogyan hirdess a Facebook-on - azt se tudjuk, lesz-e Facebook pár év múlva. Ezek az igazi stratégiai feladatok. Például milyen tartalmi irányba fejlessz egy webes szolgáltatást. Vagy milyen célcsoportot szeretnél bevonni a kommunikációdba, hosszabb távon. És így tovább. Az ilyen jellegű tervezés egy kicsit marketing, egy kicsit ötlet, egy kicsit hit - és nagyon sok bátorság.
Mert lássuk be, el lehet alibizgetni, lehet csinálni a megszokott, eddig is ismert dolgokat. A weboldalunkat lehet fejlesztgetni, rácfelvarrni, néha megújítani. A kampányokat lehet így is csinálni, meg úgy is csinálni. A közösségi médiába lehet gyártani a tartalmakat a meglévő erőforrásokkal. El lehet szépen lenni, megvan benne a perspektíva.
De ha nem elégszünk meg ennyivel, akkor nézzünk messzebb, sokkal messzebb. Lássuk meg, hol akarunk lenni majd évek múlva, mik azok a lehetséges irányok, amelyek az üzleti sikert meghozhatják. És vágjunk bele!
Ma az egyik ügyfelemnél egy olyan projekt magját ültettük el, amelynek várható leghamarabbi megvalósítása 2013. szeptembere. Lesz mit dolgozni, hogy tényleg megvalósuljon.
-
Posted: May 15th, 2012, 11:32pm CEST by Konrad
Állandó fétisem az, hogy a marketingben csak úgy szabad bármit csinálni, ha első lépésben meghatározzuk a célt. Majd ezt követően folyamatosan mérjük, hogy mennyire sikerült azt elérni, jó irányba haladunk-e. És ha nem, akkor bizony lépni kell.
És nincs idő ilyenkor. Ha látjuk, hogy egy hirdetési megoldás nem működik, akkor azonnal le kell vonni a következtetést, és meg kell állítani. Mert igaz, így nem lesz hirdetés, ami hozna vevőket, de azért állítottuk le, mert eddig ment, de hiába, mert nem hozott... Vagyis a helyzet nem változik, csak most ezért nem kell fizetnünk.
Ehhez kell egy olyan felépített belső kultúra, amely nem kezd el ilyenkor okoskodni, és bebizonyítani, hogy a korábban hozott döntés valójában nem is rossz, jó az, "csak még nem jönnek az eredmények".
Van más út. Mindig van más út. És ha nem haladunk a cél felé, akkor kell a változás, és az alkalmazkodás: a kampány átalakítása, vagy a lelövése. Ehhez persze határozottság kell, és figyelni kell az adatokat, hogy felismerjük a helyzetet.
Nem állunk olyan jól, hogy csak úgy szétfröcsköljük a kampánypénzt egy-egy rossz ötlet miatt.
-
Posted: May 10th, 2012, 10:21pm CEST by Konrad
Kedden a Media Hungary-n a mobilos szekciót vezettem, így volt szerencsém minden mobilos előadást meghallgatni. Egy nagyon fontos adat volt számomra, ez pedig azok száma, akik ma idehaza
- rendelkeznek okostelefonnal
- van a telefonhoz internet előfizetésük
- és használják is azt
Az ilyen felhasználók száma jelenleg 1,8 millió, vagyis a mobil internet penetráció a gyakorlatban 18%. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy a fejlődés kb. négyszer gyorsabb, mint az interneté volt, és jól látszik, hogy miért kell foglalkoznunk a mobilos megoldásokkal. Ez már egy igazán fontossá váló piac, igaz?
Most pedig tegyük hozzá a telefonadót, amit beszélgetésre és sms-re vetnek ki. Mobil adatforgalomra, internetre nem. (Ilyenkor jó, ha az ötletadó politikus leragadtak a kőbaltánál és a kurblis telefonnál...) Egy céges telefon esetében a havi maximális összeg kb. egy plusz internet előfizetés ára. Okos telefonon pedig mehet a hanghívás is ip hálózaton, vagyis lófaszt fizetünk majd, nem telefonadót.
Ez pedig adhat egy újabb lökést a mobilnetnek. Azt hiszem, ennél ügyesebben nem terelgethetné pártunk és kormányunk a modern technika felé a lakosságot, hát nem?
-
Posted: May 10th, 2012, 10:21pm CEST by Konrad
Kedden a Media Hungary-n a mobilos szekciót vezettem, így volt szerencsém minden mobilos előadást meghallgatni. Egy nagyon fontos adat volt számomra, ez pedig azok száma, akik ma idehaza
- rendelkeznek okostelefonnal
- van a telefonhoz internet előfizetésük
- és használják is azt
Az ilyen felhasználók száma jelenleg 1,8 millió, vagyis a mobil internet penetráció a gyakorlatban 18%. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy a fejlődés kb. négyszer gyorsabb, mint az interneté volt, és jól látszik, hogy miért kell foglalkoznunk a mobilos megoldásokkal. Ez már egy igazán fontossá váló piac, igaz?
Most pedig tegyük hozzá a telefonadót, amit beszélgetésre és sms-re vetnek ki. Mobil adatforgalomra, internetre nem. (Ilyenkor jó, ha az ötletadó politikus leragadtak a kőbaltánál és a kurblis telefonnál...) Egy céges telefon esetében a havi maximális összeg kb. egy plusz internet előfizetés ára. Okos telefonon pedig mehet a hanghívás is ip hálózaton, vagyis lófaszt fizetünk majd, nem telefonadót.
Ez pedig adhat egy újabb lökést a mobilnetnek. Azt hiszem, ennél ügyesebben nem terelgethetné pártunk és kormányunk a modern technika felé a lakosságot, hát nem?
-
Posted: May 7th, 2012, 11:41pm CEST by Konrad
Amikor a tavaly megjelent Online üzlet és marketinget elkezdte Bányai Edit szerkeszteni, elmondta, mennyien gondolták azt, hogy egy ilyen gyorsan változó piacról szakkönyvet nyomtatott formában megírni mennyire rossz ötlet. Hiszen mire megjelenik, már nem aktuális, és a nyomtatott formát nem lehet átírogatni.
Én már akkor is azt mondtam, hogy bár ez igaz, de néha meg kell jelennie egy-egy könyvnek is a témában, kell szakirodalom, amire lehet hivatkozni, amiről lehet beszélve, amihez képest vannak a dolgok azóta.
És ez a könyv erre (is) tökéletesen megfelel.
Azóta annyi változott, hogy most úgy érzem, nemcsak igazam volt, de még több szakkönyv kellene a hazai olvasóknak, legalább akkora példányszámban, hogy a hallgatóknak, tanulóknak lehessen mit adni.
Egyrészt kegyetlen csalódás, hogy a ma szakmát tanulók mennyire nem élnek az internet adta lehetőségekkel. Bár a Facebook-ot mindenki ismeri (de még azt sem használja mindenki), addig például a blog olvasás nem kevesek számára kimarad az életből. Vagyis nem jutnak hozzá még hazai másodkézből sem az igazán fontos dolgokhoz. Aztán majd amikor jön a szakdolgozat, derül ki, nincs honnan meríteni (nem másolni, de legalább idézni). Hiszen a szakdolgozat egyik feladata, hogy megmutassa, a hallgató felkészült a szakmából, ismeri azt, tudja, hol kaphat információkat.
Szakkönyvek nélkül ez nehéz. Például keresőmarketing témában az elmúlt tíz évből három magyar nyelvű forrást tudok mondani, ami könyv. Blogot persze sokkal többet, de az ugye külön tétel.
Vagyis kellenek még a könyvek, akkor is, ha a napi tudást nem ezekből szerezzük. De a hallgatóknak kellenek a fogódzók, kellenek azok a források, amikből vizsgára készülhetnek, amikből idézhetnek. Írni kell, azt hiszem.
(Az illusztráció forrása.)
-
Posted: April 17th, 2012, 11:25pm CEST by Konrad
Tanácsadóként dolgozva az ügyfelek kicsit máshogy "nyílnak meg" az embernek, és elmondanak érdekes véleményeket is. Például az ügynökségekről. Furcsa azt látni, hogy miközben az ügynökségek elvileg azért vannak, hogy egyfajta szakértőként értsenek bizonyos feladatokhoz, és azokat végre is hajtsák, aközben a gyakorlat valahogy más. A cégek számára fontos partner az ügynökség, de nagyon sokszor nem alakul ki bizalmi viszony. Az ügynökségről kialakult kép ugyanis az, hogy mindent megcsinálnak, de mindenért pénzt kérnek, ráadásul amit kérnek, az nem kevés.
Kb. olyan helyzet ez, mint a márkaszervizek esete: ha új a kocsink, szükség van rá, kell a garanciához, de fel vagyunk rá készülve, hogy minden drágább, mintha más szerelőhöz vinnénk, legyen szó egy olajcseréről vagy valami komolyabb bajról.
Ez a fajta kép lehet az az ok, ami miatt nagyon nehéz váltani a jelenlegi ügynökségi rendszerben. El kellene hitetni az ügyfelekkel, hogy bizalommal lehet fordulni az ügynökségekhez, hisz tényleg ez a jó választás, erre van szükség, hogy velük dolgozzanak.
Mondjuk még egy kis apróság kell ehhez. Az ügynökségi munkának tényleg olyannak kell lennie, hogy megérje a rá költött pénz. És ehhez van még mit fejlődni hozzáállásban, ügyfél tiszteletben és tudásban is.
-
Posted: March 27th, 2012, 10:51pm CEST by Konrad
Amikor a Twitter szóba kerül, vagy tanítom, mindig felmerül, hogy idehaza (sajnos) nagyon kevesen használják, így aztán mégis, mi értelme van? Jellemzően erőltetett példákat szokás ilyenkor felhozni, olyan igazán nagy sikertörténet nem nagyon volt (csak némi botrány, egy bizonyos T-Mobile leállás kapcsán, de ki emlékszik már arra).
Amit ki szoktam hangsúlyozni, az többek közt az, hogy a Twitter nagyon jól megmutatja a trendeket, ha van az embernek ideje elemezni, mi történik. De vajon igaz lehet ez idehaza is? Természetesen nem. Illetve...
Illetve vannak olyan célcsoportok, amik esetében igen. De ezt nem szabad mennyiségi kutatásnak értelmezni, megnézni, miről hányan beszélnek. Ez egy minőségi "kutatás": el kell olvasni egy csomó tweet-tet, és majd azokból megpróbálhatunk következtetést levonni.
Olyan ez, mint egy speciális fókuszcsoportos kutatás: nem kell mindent elhinni, de általános érvényű dolgok látszódnak. Nos erre mutatnék egy példát.
Megnéztem az idei Megasztár első néhány adását. Érdekelt a kiválasztás, majd érdekelt az első élő adás, amikor még 12-en voltak. És az első élő adás alatt folyamatosan követtem a Twitteren a #megasztar címkét. Ezt követve, egy idő után kialakult bennem egy kép, amelynek a következménye ez a bejegyzés lett:
Ma pedig ezt olvasom:
az eddig mélypontra pedig a (...) élő műsorra jutott el a Tv2: 25 százalékos közönségarányt értek el, ami a nézőket számszerűsítve 366 664 nézőt jelent - szemben a premier 672 973 nézőjével. Eźzel a műsor a teljes lakosság körében nem került be az ötven legnézettebb program közé, míg a 18-49 éveseknél csak a 36. volt.
Egyelőre bejött, azt hiszem. A Twitter idehaza is szépen megmutathat dolgokat. De persze iszonyú óvatosan szabad az ilyen adatokkal bánni, és szigorúan tilos csak erre alapozni bármilyen döntést!
-
Posted: March 26th, 2012, 10:16pm CEST by Konrad
Péntek este volt egy Startup Underground konferenciás "utánlövő" esemény. A konferencián előadó, illetve oda jelentkező startup-ok közül néhánnyal (olyan 18-20-al) találkoztunk, és négy témában egyenként beszélgettünk vele. Én Végvári Imrével az ötletek marketinges megalapozottságáról faggattam őket.
Érdekes és tanulságos este volt (meg egy kicsit fárasztó is). Nagyon vegyes kép fogadott, de valahogy mindnél azt éreztem, hogy a marketing nem került még igazán előtérbe. Volt, aki foglalkozott vele, olyan is, akinek voltak konkrét válaszai, de olyan, aki elmondta volna, hogy igen, az alábbi konkrét elképzelésünk van, nem nagyon volt.
Pedig.
A piacra bejutás nagyon nagy mértékben marketing és pr kérdése (egy cégnek volt konkrét pr ajánlata, amit kaptak, és részben ennek a megvalósítására kérték a tőkét). Vagyis igenis tervezni kell, hiszen a befektetőket ez is érdekli: mitől lesz piac, mitől válik egy cég ismertté, hogyan fogja a tervezett célcsoportot megszólítani. Vagyis illik erre is felkészülni. Ehhez persze jobbára szakemberre van szükség, így azt gondolom, nekem, marketingesnek is van dolgom, ha indul egy startup, és segíteni kell.
De ez egy teljesen más jellegű feladat, mint olyan cégeknek dolgozni, akik már a piacon vannak. Lényegesen nagyobb a kockázat, miközben sokkal kisebb a tőke. Kivéve persze, ha erre (vagy erre is) kapnak befektetést. De akkor meg főleg magasan a léc: a marketing bizony a megtérüléshez vezető út sarkalatos pontjává válik!
A péntek este alapján önmagában ennek a felismerése se egyértelmű. Én is csak most döbbentem rá, ez mennyire fontos lehet. Úgyhogy ezzel még foglalkozni kell majd, azt hiszem.
-
Posted: March 20th, 2012, 11:55pm CET by Konrad
A tavalyi nyár egyik utolsó családi programja az volt, hogy ellátogattunk a Vidámparkban. Ha nem jártál arra az elmúlt években, akkor talán újdonságnak hat, hogy hogyan működik. Nem a játékokért fizetsz, hanem a bejáratnál veszel egy jegyet, és bármire felülhetsz. Van gyerek és felnőtt jegy, a gyerek az 140 centinél kisebbeknek szól, és kevesebb játékot használhatnak (mert az nekik veszélyes lenne).
Amikor nagy nehezen bejutsz (hosszú sor, mintha mindenki aznap akarna Vidámparkba menni, és mindenkinek rohadt sok pénze lenne így nyár végére), akkor egyrészt ki akarsz próbálni mindent, másrészt, ami tetszik, azt többször is. És innentől máris látszanak az erős különbségek: mi a népszerű, mi az, ami bár népszerű, de nem kell sorba állni (folyamatosan igénybe vehető vagy nagy kapacitású), mi az, ami a kutyának sem kell.
Aztán, ahogy telik az idő, fáradnak a családok (és persze mi is elfáradtunk), változnak az igények. Néhány izgi játék, ami korábban alig volt megközelíthető, kiürül. Mások, más miatt, érdekessé válnak.
És végül persze eljutsz a klasszikus, száz évesnél idősebb körhintához is, hiszen azt mindenképpen meg kell csodálni - és ki kell próbálni.
A Vidámpark kicsit úgy működik, mint az internetes szolgáltatások. A legtöbb dolog ingyen van, sokat kipróbálhatsz, van amit azonnal, máshoz várni kell adott esetben - de egy idő után kialakul, mi tetszik és mi nem. És aztán, ahogy telik az idő, az is lehet, unalmassá válnak egyes szolgáltatások, és kiszeretnek belőle az emberek.
Holnap a Barcamp-en arról fogok beszélni, hogy milyen lehetőségei vannak a hazai közösségi média szolgáltatásoknak úgy általában. Nem akarom lelőni az előadást, de annyit el tudok árulni: nem vagyok túl optimista. Bár egyes területeken megkérdőjelezhetetlen a hazaiak előnye (például a blogok), de ugye az iWiW-et se temette senki még három éve. A felhasználók jönnek, és néha mennek is.
Soha nem lehetünk nyugodtak. És emiatt vagy parázunk folyamatosan, vagy élünk a mának.
Én ez utóbbit ajánlom.
-
Azt mondják, minden jó dolognak egyszer vége szakad. És azt is, hogy meg kell tanulni továbblépni. Most egy szolgáltatást kell temetnünk, olyat, amit én a magam részéről minden nap használtam.
A Turulcsirip bezárt. Hogy úgy mondjam: méltósággal viselt, hosszan tartó betegség miatt távozott az élők sorából.
Okokat lehetne sorolni: a szűkülő piac, a hátország hiánya, az erős konkurencia, az elmaradt fejlesztések, az akadozó szolgáltatás, a felhasználók elvándorlása - összességében a pénz illetve tőkehiány az, ami miatt végül bezárt a Csirip.
Az oldalt kitaláló, megíró, üzemeltető Tóth Benedek ma egy rövid közleményben osztotta meg mindenkivel azt, ami már várható volt.
Vége tehát. Emléke köztünk marad.
Vajon van cyber mennyország?
-
Az ügyfél adja a pénzt. Abból élek. Az ügyfélnek olyan jogai vannak, amelyek ebből következően nehezen megkérdőjelezhetők - persze érdemes nagyon okosan meghatározni a kereteket, mennyit engedünk, meddig engedünk.
Az ügyfél joggal várhat el dolgokat, persze ahhoz tudnia kell, mit is kérdezhet pontosan. Hiszen sokszor egyszerűbb azt mondani, hogy valamit így vagy úgy nem lehet, mintha tényleg megcsinálná az ember.
A napokban kaptam egy kérdést, ami azzal kezdődött, hogy az AdWords-ös partner nem ad hozzáférést a megrendelőnek. Vagyis a megrendelő fizeti a média díjat, a kezelési díjat, és csak annyit tud, amennyi a kampány kezelője a saját jelentésekben elmond. Pedig ha van rá igény, bátran meg lehet osztani a fiókot az ügyféllel, hiszen az alapvetően az övé, az ő pénzéből épül. De ehhez tudni kell, mit kell kérni.
Sok ennél meredekebb dologgal is találkoztam már az évek alatt: vannak, akik szerint egyszerűbb az ügyfelet tudatlanságban tartani, abból nem lesz baj... de ez így a partnerség teljes hiánya! Nagyon közel áll az átveréshez, még akkor is, ha esetleg jószándékból történik. Márpedig előbb-utóbb ez bukta lesz. Az interneten ugyanis minden infó elérhető, és ha egyszer az ügyfél elkezd tanulni...
Meggyőződésem, hogy a hazai online ügynökségi piac egyik nagy veszélye az, hogy volt ügynökségi arcok a megrendelőknél helyezkedtek/helyezkednek el. Miért? Mert ezek az emberek pontosan ismerik a piacot, ismerik a kedvezmények, bónuszok és visszatérítések rendszerét, és ennek tudatában ülnek le tárgyalni. És kisajtolják az utolsó fillér kedvezményt is, így az ügynökségnek kevesebb marad. És ez a cégnek - a megrendelőnek - rövid távon jó is. Más kérdés, hogy a piac még jobban belerokkan, és ügynökségek kerülnek rossz helyzetbe. Márpedig még egy olyan csőd, mint az Arcusé volt... brrrr. Jobb bele se gondolni.
Az információ, a tudás hatalom. Ma 17 embert államvizsgáztattunk az Edutuson, mind az internetes üzlettel kapcsolatos tudással rendelkeznek. És ügyesek.
Itt vannak az új emberek, tudással, és lendülettel. Nekünk is tanulni kell. Akkor maradunk talpon, ha nem avul el a tudásunk, és akkor leszünk életben, ha ezt mások is elhiszik rólunk.
-
Minden magára valamit is adó tartalomszolgáltató fejleszti a mobilos jelenléteit. Minimum egy mobilra optimalizált weboldal, de akár alkalmazás is készül a cégek boszorkánykonyhájában. Ez a jövő, ebbe az irányba kell menni - de vajon ez a jövő mennyire lesz jó ezeknek a tartalomszolgáltatóknak?
A kiadó vállalatok bő 10 éve küszködnek azzal a problémával, hogy ami nyomtatott formában pénzért eladható (újság), az az interneten csak ingyenesen "működik". Vannak próbálkozások a tartalmak fizetőssé tételére, de az onnan származó bevételek jobbára köszönő viszonyban sincsenek azzal, amit a print változatok hoznak. Az internetes tartalomszolgáltatás üzleti modellje jelenleg a hirdetési bevételekre alapul.
Ez fokozottan így van azokban az esetekben, amikor nincs mögöttük nem internetes megjelenés, hiszen ha a kiadónak van tévés vagy printes bevétele és tartalomgyártása, akkor az online jelenlétnek nem önmagában kell megélnie.
Vagyis jelenleg az online tartalomszolgáltatás sem tudja igazán kitermelni azokat a bevételeket, amiket az egyéb platformok tudnak. És ekkor jönnek a képbe a mobil alkalmazások - amik nem fizetősek (bár az első próbálkozások, még iPad-re, azok voltak). Jelenleg ingyen kapunk HVG-t, Indexet és oly sok minden mást a telefonunkra. Azokra a telefonokra (és táblagépekre), amik az igazi versenytársai a nyomtatott sajtónak. Hiszen már olvashatunk elektronikus tartalmakat a wc-n, a strandon, a villamoson, a buszon - egyszóval azokon a helyeken, ahova eddig a számítógép nem tudott eljutni.
Ráadásul a mobil tartalmakban még kevesebb a hirdetési lehetőség, mint a monitoron. A kisebb képernyő miatt kevésbé vagyunk toleránsak, ráadásul a felület újszerűsége miatt még edukálni is kell a hirdetőket...
Vagyis a mobilos tartalmak még kevesebb bevételt hoznak, mint a web, és töredékét is alig, mint a hagyományos megoldások.
Ez pedig baj. Nagyon kellene végre egy üzleti modell, ami ezt a problémát megoldja: hogyan lehet bevételre szert tenni azokból a tartalmakból, amiket a felhasználók amúgy fogyasztanak?
A mobil persze több ok miatt is jó lehetőség, hiszen sokkal személyesebb és ezáltal sokkal könnyebb rá fizetési megoldást is csinálni. Sőt, van is fizetési megoldás a fontosabb platformokra. Csak használni kellene azokat. De a tartalomszolgáltatók jelenleg az ingyen tartalmakra szoktatják rá a felhasználókat. Mobilon is.
-
Elég régóta foglalkozom az online marketinggel, és az mmm blog kapcsán is rendszeresen futok bele álláshirdetésekbe is. Így aztán részben ezekből, részben a tapasztalatokból összeállt egy kép bennem, hogy mihez is kell értenie egy online marketingesnek. Íme a shortlist, amit összeraktam:
- marketing
- szövegírás
- programozás (html minimum)
- design
- usability
- elemzés
- kutatás
- ügyintézés, adminisztráció
- szoftverek használata...
Marketing - ezt nem magyarázom. Attól, hogy online, még marketing is.
Szövegírás - vannak specialisták, igen, de egyrészt nem lehet mindent külsőssel megírni, másrészt tudni kell, mi működik és mi nem. És nem árt tudni helyesen is írni.
Programozás - nem profi programozónak kell lenni, de azért a html-t ismerni kell (nemcsak illik, kell). És a munkánk egy fontos része, amikor a programozókkal tartjuk a kapcsolatot. Nos, olyankor nagyon sokat segít, ha értjük, mit mondanak.
Design - vannak grafikusok, igen. De őket kell tudni instruálni, meg kell tudni mondani, mi rossz és mi nem az, és az sem árt, ha nem hülyeséget kérünk.
Usability - mert weboldalakkal dolgozunk, és ha azok nem használhatóak, akkor nekünk annyi...
Elemzés - rengeteg adatot kapunk, primer és szekunder forrásokból. Ezeket fel kell tudni dolgozni és értelmezni. Nem az a nagy tudás, ha valaki be tud lépni a Google Analyticsbe, hanem az, ha érti is, mit lát, és azt miért látja.
Kutatás - először is, tudni kell, mi nem az, ne essünk az egyszerűség csapdájába. Másrészt tudni kell, elvileg milyen adatokból dolgozhatunk, mire van lehetőségünk megszerezni. Végül illik tudni partnerként kezelni a kutató cégeket. Ehhez pedig kell a közös nyelv.
Ügyintézés, adminisztráció - kihagyhatatlan. A jó marketinges szerződéseket ír és papírozik, ügyeket intéz és kicsit ért a számvitelhez is, hiszen az sem árt.
Szoftverek használata... - no igen. Menjen az a Word és az Excel készség szinten, és ha nem a Microsoft gyártja, hanem valaki más, akkor se akadjunk le. Plusz kell tudni használni a webes szoftvereket is, természetesen.
Egy dolgot hagytam ki, ami nem tanult tudás. Ez pedig a tanulás képessége. Én is nap mint nap tanulok, a környezet és a piac folyamatosan változik. Ez kiemelten fontos.
Mit hagytam ki? Te mit tennél még hozzá, vagy mit vennél el?
-
.jpg)
Az utóbbi években nagyon sok előadást tartottam konferenciákon, oktatok is itt-ott, például a Sämling szervezésében (köszönet nekik a lehetőségekért). Az egyetemi-főiskolai oktatás sem maradt ki, a Corvinuson Kiss Gergely és Pintér Róbert jóvoltából szoktam tartani félévenként egy órát - egy megadott témában. Szeretem ezeket csinálni.
Így amikor adódott a lehetőség, hogy önállón vigyek végig egy egész félévet, egy konkrét tantárgyat, azonnal elkezdett érdekelni a dolog. A hazai online marketinges képzés egyik kiemelkedő pontja már évek óta a MÜTF ilyen irányú szakiránya, amiről én sokat hallottam, ha másért nem, mert Damjanovich Nebojsa barátom tartotta. Tartotta, mert ő most ezt és itt befejezte. Ráadásként a főiskola neve is megváltozott (egy összevonást követően): az új név az Edutus Főiskola. Nebojsa ment, és én lettem az, aki átvette a tárgyat, amit tanított.
És ma megvolt az első óra is. Négy csoportot kaptam, két nappalis és két levelezős társaságot, budapesti és tatabányai képzési helyekkel. Így különösen izgalmas a dolog: saját tematika szerint, sokszor ismételve tudok végighaladni a szakmailag fontos témákon.
Ez persze nagy adag gyakorlati tudást is jelent, a nappalin egészen sok idő van az elmélyültebb, gyakorlatibb megoldásokra. Remélem, a hallgatók is vevők lesznek - majd igyekszem ösztönözni őket.
Az első óra után még azért szokni kell a helyzetet: rá kellett például döbbennem, hogy Tanár Úr lettem. Ez furcsa, ilyen még nem volt.
Aztán egészen biztos, hogy érdemes lesz összeraknom egy tuti kis e-könyvet a tematikához, hogy legyen miből tanítani - bár azért szerencsére nem vagyok szakkönyv nélkül.
Végül, hogy miről is lesz szó a félév folyamán? Talán másoknak is érdekes lehet, íme az előadások címei - témái:
- 1. Online marketing helye és szerepe, az online marketing és az online reklám
- 2. Az alapok: a weboldal
- 3. Kutatások, mérések
- 4. Hirdetési eszközök 1. - a direkt eszközök
- 5. Hirdetési eszközök 2. - az indirekt eszközök
- 6. Hirdetések kezelése: az adserver
- 7. Hirdetések kezelése: AdWords, ETARGET, Facebook Ad
- 8. A keresőoptimalizálás és a webanalitika
- 9. Közösségi média alapjai: az ügyfél központú marketing, szóbeszéd marketing. Fogalmak, folyamatok
- 10. A közösségi média a gyakorlatban - blog, mikroblog, közösségi hálózatok (Facebook, iwiw, Twitter stb.)
- 11. Az okostelefonok és az online marketing
- 12. Online marketing stratégia készítése
- 13. A személyes márka felépítése az interneten
-
Nem olyan régen írtam arról a Gemius kutatásról, ami alapján idehaza a hirdetés mérete és a kattintási hajlandóság fordított arányú, miközben a régió többi országában ez egyenes arányú kapcsolat. Már akkor is kicsit kételkedtem, és fel is merült a kérdés, vajon tényleg így van ez, vagy mérési hibáról van szó?
Írtam arról is, hogy az Index.hu rendesen átszabta a hirdetési megoldásait, és bevezette a brutál nagy méretet, a roadblockot: 640x360 pixeles hirdetést. Nekem ez a 640-es szélesség nagyon beégett, még az első VGA felbontás miatt: a 640x480-as méret évekig meghatározó volt. Ma már persze a telefonom is többet tud...
Így aztán adódott, hogy amint lehet, lássuk, mi történik a gyakorlatban! Mivel csütörtökön indítottam az Intersport aktuális promócióját (érdemes megnézni, jó nagy kedvezmények vannak), így igyekeztem úgy vásárolni, hogy lássam, mit tud az Index.hu. Ezért a Bulvár rovatban már tegnap és ma is fut a hirdetés, 640x360-as méretben. És ma megnéztem az eredményeket.
A kampányban használunk még 728x90-es, 468x120-as, 250x250-es méretet is, így van összehasonlítási alapom. Ezek a méretek hozzák a megszokott, nem túl magas átkattintási arányt, kb. mind hasonlót. Pontos számot nem mondok, annyira nem is érdekes, de nem tér el a megszokott "piaci standardtól". Ehhez képest a roadblock több, mint tízszer volt hatékonyabb! Azaz ugyanannyi megjelenésre tízszer annyi átkattintás érkezett. Egyébként az első napon volt jobb az arány, mára már láthatóan kifáradt a megjelenés, de még így is brutálisan erősebb, mint a többi.
Ennyiből persze nem szabad általános következtetéseket levonni, és az is igaz, a banner jól sikerült, látványos, mozgalmas. Persze a kisebb méretekben is.
De azt bevallom, álmomban sem gondoltam volna, hogy pont az Index.hu fog ennyi átkattintást hozni. Őszintén meglepett.
Működik a nagy méret, láthatóan hatékonyabb az új cikkoldal az Indexen. Jó ezt tudni.
-
Tanácsadóként nagyon sok és nagyon sokféle ügyféllel találkozom. Vannak, akik képzettek a marketing területén, ismerik az online világot is. Mások számára ez a terület igazi fehér folt. És vannak sokan olyanok, akik itt-ott felszedtek tudást, egyes területekhez értenek is, vannak saját tapasztalataik - és ezeket a saját tapasztalatokat aztán kivetítik mindenkire.
Érdekes, hogy ez az átmeneti csoport nem igazán tipizálható. Vannak köztük kisvállalkozások vezetői, közepes cégek marketingesei, más területről a marketing felé kacsintgató tanácsadók, sőt, megmondóemberek is. Amiről könnyen megismerem őket, az elsősorban az, amit mondanak, amihez ragaszkodnak: mindig van egy olyan konkrét eszköz, ami a tuti megoldás, a marketing Szent Grálja, a Bölcsek Köve.
Az, hogy mi ez a konkrét eszköz, természetesen változik. Van, aki szerint az e-mail marketing, és minden ami ezzel jár: adatbázis marketing, partner marketing, hírlevelek, eDM-ek. Van, aki szerint a tuti megoldás az AdWords, és ez a jó hirdetési eszköz, minden más csak átverés. Van, aki szerint a jövő a mobilban van, és aki nem arra fejleszt, az menthetetlenül lemarad. Más szerint a közösségi média mindennek az alfája és omegája, aki nem profi a facebook-on, az olyan, mintha élve temetné el magát. A sor folytatható, gyakorlatilag minden kicsit is hatékony online eszköz valakinek a kedvence.
Ezzel addig nincs is baj, amíg nem ragaszkodik valaki görcsösen a saját vesszőparipájához. Amíg elfogadja, hogy lehet, másnak éppen nem arra van szüksége.
Mondok egy példát. A helyzetem, a cégünk mérete, a tevékenységi körünk alapján minden további nélkül használhatnám az e-mail marketinget önmagunk reklámozására. Fasza kis semmitmondó pdf-eket gyárthatnék, amit e-mail címért cserébe adhatnék, és írogathatnám a heti, havi hírleveleket, soha-vissza-nem-térő ajánlatokat, világmegváltó ötleteket. Igen, ez egy olyan út, ami sokaknak működhet.
De én nem ezt az utat választottam. Nekem a reklám ez a blog, ez adja az ismertséget, ezen keresztül juthattam el konferenciákra, majd a konferenciák adták a második lökést, és ezzel szépen jönnek, jövögetnek az ügyfelek (köszönet érte). Nem írok hírlevelet, és bár van a weboldalunkon feliratkozás, de egy fia mail nem ment még ki. Tervezgettem én, persze, de aztán mégse. Nem is kell.
Nem vagyok amúgy egyedül ezzel a módszerrel, Doransky, Pollner és még mások is így építik (kezdték építeni) a megrendelői köröket. És akkor most ez lenne a tökéletes megoldás? A fenéket. Ez egy lehetséges módszer.
Nem szabad ragaszkodni egy megoldáshoz. Ami egyik cégnek működik, az nem fog szükségszerűen működni egy másiknak. Egyszer volt egy ügyfelem, akinek a célcsoportja elsősorban olyanokból került ki, akik internetet nem használnak, vagy legalábbis nem rendszeresen (nem napi szinten). De ez nem zavarta az egyik gurut, lazán eladott neki e-mail küldő rendszert, hogy az majd mennyire jó lesz neki. Hát, könnyű belátni, nem ez a tuti megoldás ebben az esetben...
Az eszköz fetisizmus veszélyes. Ha valaki ezt tanácsként adja, még veszélyesebb. Nem szabad abba a csapdába esni, hogy szolgaian másoljunk másokat. A marketingben nem tudjuk megúszni azt a lépést, amikor magunknak, a saját céljainknak megfelelő eszközöket választunk ki. Forrásokból dolgozhatunk, de itt a hozzáadott érték hiánya bizony profitvesztéssel fog járni.
És még így sem biztos, hogy ezt végrehajtva hátradőlhetünk. A piac folyamatosan változik, és a ma még működő eszköz holnap már rossz lehet. Az is lehet, tovább akarunk lépni, és nem elég több emailt küldeni, vagy több hirdetést venni - ezzel nem lehet minőségileg fejlődni. Meg kell tanulnunk tervezni, és meg kell tanulnunk azt is, hogy ne ragaszkodjunk görcsösen egy-egy megoldáshoz.
Nem szabad eszköz fetisisztának lennünk.
-
Még tavaly írtam róla, hogy az Index radikálisan módosította a médiaajánlatát. Azzal, hogy átalakult az Index.hu cikkoldali megjelenése, kénytelen is volt, hiszen egyes hirdetések eltűntek, miközben mások lettek helyettük.
Eltűnt a jobb oldali sávból az összes skyscraper, vagyis felhőkarcoló hirdetési forma, a kisebb házakkal, vagyis a vertical-okkal együtt. Helyükre bekerült az eddig a cikkekben lapuló billboard. Megmarad a felső csík megjelenés, és jött újdonságként a hazai bannerek talán legnagyobbika: a roadblock, amelynek a mérete 640x360 pixel.
A formai változások egyértelműen letisztultabbá tették az Index-hu kinézetét, kevesebb lett a hirdetés, és közben a roadblock-kal megjelent egy olyan új felület, ahol minőségében is jobb megoldások készülhetnek. Nekem ez így egyértelműen tetszik.
De változtak az árak is: miközben általános árcsökkenést hajtott végre az Index, a core felületeken, vagyis az Index.hu oldalain megszüntette a kattintás alapú display vásárlást. Ezzel talán elérhető lesz, hogy az alapvetően értékes felületek tényleg a valós értéküknek megfelelő árakon tudjanak értékesülni. Azt hiszem, ez a lépés jó példa lehet, és hosszabb távon jót is tehet a piaccal. Persze csak akkor, ha lesznek, akik követik a példát. Majd kiderül.
Egy biztos, és ezt azt sejtem, az Indexnél is tudják: a bannerek, hirdetések üzleti modell szerepe jelentősen meggyengült. Hosszabb távra ki kell találni valamit, ami nem a néhány nagy cégből szedi be a működési költségeket, hanem sok-sok más helyről. Hogy honnan?
Na, ez az a kérdés, amihez minimum egy Paracelsusra lesz szükségünk.
-
Megy most a polémia a Google új adatkezelési szabályzata miatt. Egyik oldalról felháborodott hangok, másik oldalról értetlenkedők. Egyik oldalnak sem adok igazat, de nem is vitatkozom velük - az interneten átéltem már jó sok változást, és ezek rendre megtörténnek, majd elcsitulnak. Kezdődött még 16-17 éve azzal, hogy szabad-e az interneten bármi üzleti dolgot csinálni, majd folytatódott azzal, mennyire szabad a felhasználók adatait felhasználni, sőt, mára ugyanilyen hitvita, hogy szabad-e pénzt kérni egy tartalomért, szolgáltatásért.
Iszonyú sokat lehetne erről írni, és még többet szoktam ezekben a témákban olvasni, de most találtam egy mondatot, ami szerintem tűélesen rámutat a lényegre. Én ezt nem is kommentálnám ennél jobban, íme:
Ha valamiért nem kell fizetned, akkor te vagy az áru!
-
Tegnapi szenzáció, hogy immár magyarul is beszél a Twitter: a felület egy részét lefordították (illetve lefordította a közösség) magyarra. Ennek örömére többen felvetették, leírták, hogy akkor most, majd most jön a nekibuzdulás, és a Twitter is elkezdi a hazai hódító útját!
De jó lenne.
Én nem vagyok ilyen optimista. A Twitter, sajnos, idehaza, nem népszerű, és nem is lesz az. Miért gondolom ezt?
Sok éve twittelek, sok követőm van, napi szinten használom, "jelen vagyok", élvezem, szeretem. És nagyon sajnálom, hogy kevesen vagyunk rajta. Tavaly tartottam egy előadást a Twitterről, akkor összeszedtem a számokat is, a lényeg, hogy idehaza a legnagyobb jóindulattal is néhány (kevés) tízezer aktív felhasználó van, és az összes regisztráltak száma sem sokkal több 250 ezernél. Én azt hiszem, ennek az oka nem a magyar nyelvű felület hiánya. Már csak azért sem, mert két magyar nyelvű szolgáltatás is van: az impresszíven induló, de azóta köhögve működgető Turulcsirip (mikor működik, nagyon jó, én ha lehet, azt használom, de...), és a tinik körében is igazán népszerű, nagyon jól felépített Yamm! (ahogy tegnap valaki írta: jobb, mint az igazi). Mindkét szolgáltatás kapu a twitterre. Mindkettő magyar, nemcsak a felületükben, de egyéb szolgáltatásaikban is. És mindkettő itt van évek óta.
Ha olyan sokan szeretnének twittelni, akkor már megtehették volna.
Én azt hiszem, két dolog miatt nem lett népszerű idehaza a Twitter. Az egyik, hogy aktívnak, sőt, nagyon aktívnak kell lenni rajta, nem elég csak úgy "ellenni". Posztolgatni kell, beszélgetni, ismerkedni. Ez egyrészt időigényes, másrészt ilyennek kell lenni egyébként is: aki nem nyitott, aki nem keresi a társas kapcsolatok formáit, azok számára a Twitter nem pálya. Akik nem szeretnek vagy félnek kommunikálni, azoknak se. Sok ilyen ember él köztünk...
Aztán itt van a nyelvi gond is: míg az angolban lehet (és kell) sallangmentesen, tömören fogalmazni, rövidek a szavak, addig nálunk a körülményes mondatszerkesztés, a hosszabb szavak, az udvariaskodóbb forma a jellemző - és erre már valóban nem elég a 140 karakter. Nem véletlen, hogy a Yamm! egyik key feature-e a hosszú twitt, amikor hosszú mondatokat írhatunk.
A másik ok a twitter népszerűtlenségének azt hiszem a Facebook. A Facebook sokkal gyorsabban növekedett, és amikor itthon elkezdhetett volna népszerű lenni a Twitter, akkor már működött a "mai" Facebook, a Twitter-szerű fallal. Ismerőseim jelentős része ott "twittel", ugyanúgy használva, ahogy sokan a Twittert használjuk. Párat megkérdeztem, miért nem jön a Twitterre, és az volt a válasz: minek? Itt a Facebook...
Ezek az okok nem szűntek meg azzal, hogy magyar lett a Twitter. Úgy hiszem, ez már így is marad, a Twitter nem lesz népszerű(bb), csak lassú növekedést várok.
Pedig kár. Én szeretem. Ha gondolod, kövess ott is!
A Twitter csatornám: @b_konrad
-
Változott idehaza az adatkezelés szabályozása, és ezzel együtt változott az a bejelentési mód is, ahogy egy internetes szolgáltatásnak be kell jelentenie az adatkezelést. Tudtuk, hogy így lesz, készültünk a változásra, és most már van új weblap, van új adatlap és ismét lehet bejelenteni az adatkezelést. Erről ír Kulcsár Zoltán a blogjában, érdemes elolvasni azoknak, akiket ez érint.
Egy piciny hiba csúszott csak a rendszerbe:
a törvény előírja, hogy a nyilvántartásba vételért díjat kell fizetni, azonban a díj mértékét meghatározó miniszteri rendelet még nem jelent meg. A díj megfizetéséről az útmutató sem tesz említést.
Ezt én most nem kommentálnám.
-
"A marketing a társadalomtudományok kombinációja, mivel egyszerre fedi le a közgazdaságtan, pszichológia, a szociológia, az antropológia, a vezetéstudomány és az alkalmazott matematika különböző területeit (forrás)"
A marketing nem egzakt tudomány, a szó természettudományos értelmében. A marketing társadalomtudomány: pont annyira kiszámítható, mint amennyire az emberek kiszámíthatóak, és pont annyira egzakt, amennyire mi, emberek, egzaktak vagyunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy a marketing ne lenne tudomány, és nem jelenti azt, hogy a marketing érzésekből, véleményekből építkezne kizárólag.
A jó marketing alapjai között ott vannak a pontos adatok, ott vannak a mérések, a statisztikák, a kutatási eredmények. A jó marketing ráadásul megpróbál mindent mérni, ezáltal megoldásokat és időszakokat összehasonlítani. A jó marketing számára nagyon fontosak a számok, de a jó marketing azért nem esik a számok fétisébe. A jó marketing felhasználja a számokat, szereti a számokat, értékeli azokat, de nem lép minden esetben úgy, ahogy a számok vezérelnék.
A marketinget az intuíciók is irányítják. Az ötletek. A szokatlan megoldások. A váratlan helyzetek. A logikátlan lépések. A kihívások. Vajon mennyire volt 1993-ban logikus lépés az interneten hirdetni? Voltak akkor számok, amik igazolták ezt a lépést?
A jó marketing sokszor túllép a számokon, azokat semmibe veszi, kiröhögi - és nyer vagy bukik. Nem véletlen az a mondás, hogy a marketingre költött pénzek fele kidobott pénz - a legtöbb esetben csak utólag tudjuk meg, mennyire is voltunk sikeresek. Utólag, amikor megérkeznek az eredmények - vagyis a számok. És ha ezek megjöttek, lehet elemezni, analizálni a helyzetet, és meg lehet mondani: ez most jó lett, amaz meg nem. De a számok egy dologra nem képesek: nem kreatívak. A számok alapján nem fogunk eltérni a megszokott dolgoktól, hiszen azok kiszámíthatatlanok, ergo kockázatosak. De ha nem térünk el, akkor vajon mi az, amivel összehasonlítjuk a régi dolgokat?
El kell térnünk a racionálistól, vállalnunk kell a kudarc lehetőségét - és ezáltal lehetünk sikeresek.
A marketing nem kizárólag a számokról szól, a számok meghatározzák és behatárolják, a számok megmutatják az eredményességét - de az újdonság nem a számokban van.
A marketing társadalomtudomány, vagyis az emberekkel foglalkozik. És az embereket, az emberi gondolkodást sem mérnökök tervezték. A marketinget sem mérnökök művelik.
Hanem marketingesek.
-
Kálmán Tamás küldött nekem a minap egy érdekes előadást, ami a közép-kelet európai országokkal kapcsolatos, jelesül Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország display hirdetésinek az átkattintási adatairól szól (többek között). Az anyagot a Gemius állította össze, a címe gemiusAdMonitor. Érdemes végignézni, az anyag magáért beszél, de ki is emelnék belőle két fontos adatsort.
gemius_admonitor_H1_2011 View more
presentations from
Gemius
Mindjárt az elején, az 5. oldalon található az alábbi ábra:
Nagyon látványos különbségek! Nálunk a legalacsonyabb az átkattintási százalék. Vajon miért lehet így?
A másik adatsor, amire még felkaptam a fejem, a 15. - 16. - 17. - 18. oldal, ahol a banner méretének és az átkattintási aránynak a viszonya látszik. Mindenhol nő a ctr, ha nő a banner méret - kivétel nálunk:
Vajon mi lehet ezeknek a nagy eltéréseknek az oka?
Sokat gondolkodtam rajta, és nem tudok egyértelmű választ adni. Azt tudom, hogy az adatokat a Gemius adserverén keresztül kapták meg. Talán ennyire különböző piac lenne a hazai? Tényleg ennyire máshogy viszonyulunk a reklámokhoz? Jó lenne látni, hogy ezek a számok mennyire tipikusak. Mert ha így van, akkor bizony nagyon meg kell gondolni, át szabad-e venni a fenti három országból kampány kreatívokat, megoldásokat. Azt hiszem, simán másolni biztos nem szabad. Érdemes ezt fejben tartani, azt hiszem.
Update: azt az infót kaptam, hogy nem a média, hanem az ügynökségi adserverek adatai alapján készült, vagyis a piac nagy részét lefedi a hazai kutatás (is), így feltételezhetően ezek a valós számok. Ennyire rosszak lennének a hazai kreatívok? Vagy ennyire kevéssé vagyunk aktívak?...
Update2: néhány félreértésre okot adó részt kihúztam-átírtam, de ez a lényeget nem változtatja, amúgy is csak találgatás volt.
Forrás
A képet itt találtam, nem én szerepelek rajta!
-
Az utóbbi napokban többen kérdezték tőlem, szerintem mi lesz a trend 2012-ben az interneten, illetve az online reklám világában. Jellemzően két dolgot válaszoltam: a mobil megoldások és a teljesítmény alapú árazások.
Pontosítva: a mobil alkalmazásokról, a mobilos megoldásokról sokkal többet fogunk beszélni, lesznek már egész jó dolgok, de még nem lesz a mainstream. Viszont fontos lesz, és egyelőre ez lesz az igazi sláger (ahogy 2010-2011-ben a Facebook volt a sláger). A teljesítmény alapú árazás esetében pedig arra gondolok, hogy az affiliate megoldások fognak az eddigieknél nagyobb szerepet kapni. Mindkét trend elsősorban azt jelenti, hogy többet fogunk beszélni ezekről, vagyis még nem ezek fogják a piacot meghatározni, de a konferenciákat már sokkal inkább (főleg a mobil).
Ugyanakkor ha kicsit messzebbre tekintek, akkor azt látom, hogy az igazi trend a mindenbe csomagolható tartalom. Egyre több internet képes eszközünk lesz, mind-mind kicsit máshogy közelítve meg a kérdést. A hagyományos web mellett már itt van a mobil, terjed a tablet, és új szereplő lesz a tv. Ezek az eszközök attól élnek, hogy tartalmakat fogyasztunk rajtuk - ezekhez pedig tartalom kell. Az új eszközök ráadásul lehetővé fogják tenni a máshogy történő fogyasztást, vagyis például más reklámok megjelenítését vagy a fizetős megoldásokat.
Ez részben már megtörtént, részben most történik - de pl. a tévés platform még a jövő zenéje. Aztán az, hogy ebből itt nálunk ki fog bevételt termelni... leginkább az, aki az USA vagy nemzetközi piacra dolgozik. Idehaza az eszközök ára miatt csak a mobil platform fog egyelőre akkora lenni, hogy már lehet vele tervezni értelmesen.
Sajnos a pár éves lemaradásunk az eszközök terén masszívan meg fog maradni, főleg, ha költségesebb dologról - pl. tévéről - lesz szó. De érdemes türelmesnek lenni. És meg kell próbálni túlélni ezt az évet!
(A kép forrása.)
-
A QR kódok személyes kedvenceim. Egyrészt nagyon tetszik a technológia, az, hogy ennyire egyszerűen lehet több ezer karaktert kódolni, másrészt nagyon impresszív a működése: még nem ideális esetben is elég egy okostelefon, és máris deokódolhatjuk az információkat.
Még 2010-ben csináltam olyan névjegykártyát, amin QR kód is van, rajta a névjegykártya összes adata, így bárki gépelés nélkül felvehetett a telefonjába. De ezen kívül igazán komoly hasznát eddig nem láttam, főleg, mert ahol a QR kód feltűnt, az jellemzően nem ideális környezet: útközben, plakáton. Aztán a napokban offline újságot olvasva, amikor egy terjedelmesebb linkhez értem (a cikkben volt forrásmegjelölés) jutott eszembe, mekkora ötlet lenne, ha a cikkek végén egy kis részt annak szánna a szerkesztő, hogy a cikk linkjeit berakja QR kódban. Így ha érdekel a bővebb infó, máris nézhetem a telefonomon (vagy a tabletemen). Sőt, ezt továbbgondolva, a cikk kiegészítő dolgai is elérhetővé tehetők. Például plusz fotók, amik a printbe már nem fértek bele, hasonló cikkek korábbi számokból, a szerző többi cikke - innentől könnyen lehetünk kreatívok.
Érdekesen egészíteni ki a nyomtatott sajtót a QR kód. Érdemes lenne kipróbálni. Vagy esetleg már van is ilyen?
-
Szerettem volna arról írni valami okosat, hogy az Index.hu volt vezetője, Kardos Gábor a Ringier-hez igazolt. Hogy ez a váltás megint "elég gyors" volt, nem volt éves szünet. Hogy eközben Nádori Péter, az [origo] volt főszerkesztője a Bors-hoz ment. Hogy Braun Róbert, az Index.hu egyik régi-régi tulajdonosa a Népszabadság igazgatóságába került.
Szerettem volna írni arról valamit, hogy milyen szép körtánc folyik a hazai online média iparban. De azt hiszem, nincs ezen mit kommentálni. Dolgozni kell, a munkahelyek száma véges, az új kihívások keresése most nem az, hogy csináljunk valami teljesen újdonságot.
Már csak az a kérdés, mi lesz Novák Péterrel? Uj Péterről nem is beszélve...
-
A tavalyi év egyik meghatározó trendje a Facebook marketing volt, és ha Facebook marketing, akkor a legnagyobb vihart kétség kívül a Mi az indián neved? alkalmazás, és annak megítélése hozta. Én egy elég egyértelmű álláspontot vállaltam - és vállalok fel - azóta.
Úgy gondolom, az alkalmazás sikeres volt, és az ezzel elért marketing hatást sem lehetne máshogy nevezni, mint sikernek. Ugyanakkor az elmúlt három hétben sokat gondolkodtam azon, miért és hogyan fogja ez a jelenség megváltoztatni a Facebook marketinget, kell-e félnünk ettől a megoldástól? Elöljáróban: azt hiszem, nincs mitől félnünk, de nem is szabad kényelmesen hátradőlnünk...
Azt már tudjuk egy ideje, hogy a felhasználók a Facebook-on sem szeretik jobban a cégeket, mint máshol. Azt is tudjuk, hogy a reklámokat sem szeretik igazán. De mindezt kicsit félretéve, mégis úgy viselkedünk a Facebook-on, mintha a felhasználók szeretnék a márkákat, és úgy építjük a márka oldalakat, hogy folyamatosan azt várjuk, vonódjanak be az ügyfeleink. De ezt ők valahogy nem teszik, vagy legalábbis nagyon ritkán teszik meg. Erre tett a Facebook egy lapáttal: hiába követi valaki az oldalunkat, egyszer nem biztos, hogy amit írunk, az ki is kerül az üzenőfalára. Legyünk bármennyire ügyesek, legyen bármennyire izgalmas a tartalmunk, ha nem vagyunk trendik, ha nem vagyunk amúgy is népszerűek, sok eredményt nem fogunk elérni. Azt hiszem, az a tisztességes, ha ezt kimondjuk: a Facebook önmagában nem teszi szerethetővé a cégeket, a reklámokat, a brandeket.
Ráadásul a Facebook oldalak népszerűségét a mai napig szokás a követők számának (vagyis a Like-oknak) a mennyisége alapján megítélni, pedig azt már pontosan tudjuk, hogy egy Like nem jelent semmit azon kívül, hogy egy alkalommal valamiért a felhasználónak tetszettünk. Sok esetben ez a valami egy nyeremény esélye, esetleg más apróbb előny - vagy egy ismerősre leadott szavazat lehetősége. Egyébként sem kerül semmibe a Like, ki is alakult a fentebb leírt tévképzet, hogy az emberek szeretnek is bennünket, ha Like-olnak. A fenéket. Azt szeretik, amit pluszban adunk.
Vannak kivételek, igen. Ilyen kivételek viszont szinte kizárólag azok a márkák, amik a Facebook-on kívül is népszerűek. De ez sem jelent egyértelműen eredményt! Kis fejszámolással tudhatjuk, hogy az összes hazai Facebook felhasználónak van legalább egy mobil előfizetése, vagyis ismer legalább egy hazai mobilszolgáltatót. És mégis, még a 200 ezret sem éri el a hazai mobilszolgáltatók összes Like-ja, vagyis a közelében sincs a potenciálisan elérhető 3 és fél milliónak.
Az Indiános alkalmazás viszont megmutatta, hogy vannak dolgok, amiket szeretnek az emberek. És ez - azt hiszem, nem meglepő módon - a talmi szórakoztatás. Például a játék. Nem kell semmiféle brand-élmény, meg bevonódás, meg értékes tartalom... az kell, hogy valaki megmondja, mi az Indián neve, meg elmondja, mit kap majd karácsonyra, vagy bármi hasonló történjen vele. És igen, ez nem érdekli tovább, mint 3 perc. Pont annyit is ér neki: 3 perc figyelmet.
De ez pont 3 perc figyelemmel több, mint amit a legtöbb ember esetében el tudunk érni a "hagyományos" módszerrel.
Az Indián neves és hasonló megoldások nem éppen a marketing csúcsa. Ahogy a bulvár sem az újságírás csúcsa. De igény, az kérem van rá. Mindkettőre. Az Indián neves alkalmazás a bulváros megoldás, tudom. Az értéke sem több: egyszeri bevonódás, és a többi néma csönd... illetve majdnem néma csönd, mert azért a bő 900 ezer követőből néhány ezer aktív marad. Igaz, ez nagyon picike arány, de számosságában mégis több, mint a többi hazai oldal 99%-án elért eredmény. Vagyis sok lúd disznót győz, már megint...
Én ennek a magam részéről egyáltalán nem örülök, de nem tudom a fejemet a homokba dugni, nem tudom azt mondani, hogy fujj, ronda megoldás, felejtsük el. Igenis kiderült, hogy van egy megoldás, ami bár spam-szerű, sokak szerint átvágás szagú, de működik. Nem jó mindenre, de elérésre - egyszeri elérésre! - igen. És fajlagosan olcsó is. (Apropó, átvágás szagú megoldás: a bulvár hírek címadása nem átvágás?)
Viszont van pár nagyon fontos dolog, amire oda kell figyelnünk! Íme, amit még látok tapasztalatot:
- Az Indián neves megoldás nem egyszeri és megismételhetetlen, már önmagában az alkalmazás konkrét másolása is sikert hozhat, példa rá a Norbi Update szlovák Facebook oldala, ahol ez történt: lefordították az alkalmazást szlovákra, és begyűjtöttek vele pár százezer követőt.
- Az ilyen megoldások nem hoznak értékes, a márka vagy a cég után valóban érdeklődő felhasználót, csak nagyon keveset. Legyen példa az Extreme Silver: kettő tized százalékos (0,2%) bevonódást sikerült elérni. Ez nem sok...
- Az így elért embereket jellemzően egy alkalommal sikerül elérni, vagyis a játékon keresztül érdemes nekik elmondani mindent, amit akarunk! Nem egyszerű feladat.
- Végül: ez nem tuti recept! Attól, hogy valakinek bejött egy alkalmazás, nem biztos, hogy a mi alkalmazásunk is be fog jönni. Olyan ez, mint a vírus reklám: akkor láthatjuk, hogy sikeres-e, amikor már a költségek nagy részét feléltük.
Az Indián neves alkalmazás tehát megmutatta, létezik egy olyan út a Facebook-on, ami rövid idő alatt látványos eredményeket hozhat, de nem helyettesíti a régi módszert. Akinek az a fontos, hogy kevés, de aktív közönsége legyen, az maradhat a hagyományos megoldásnál: az értékes tartalmak gyártásánál és a folyamatos jelenlétnél. Én azt hiszem, hosszú távon ez éri meg. De akinek rövid távú eredmény kell, az választhatja a bulvár vonalat is.
Tanulhattunk tehát decemberben a felhasználói viselkedésről, és okulhattuk az Indián neves példából. Igaz, ettől nem lettünk boldogabbak...
-
-
Ha egy komolyabb cég online kommunikációját tervezzük, akkor mindig felmerül az, milyen eszközöket használjunk és ezeket az eszközöket hogyan is használjuk.
Az egyértelmű, hogy a megszokott, egyirányú hirdetési csatornáknak a szerepe mi. A display (banner) hirdetések, a ppc, a hírlevél - meg lehet tanulni, egy-egy cégnek mennyit ér, mi a hasznos, és természetesen ezeken a helyeken hirdetések futnak, nem beszélgetések.
De amint innen kilépünk, akkor felmerülnek azért kérdések. Mert oké, a weboldalon feszesek és hivatalosak vagyunk (a cég kommunikációs szintjének megfelelően), míg egy tőlünk kellően messze lévő blogban lehetünk sokkal lazábbak is. De mit csinálunk a közösségi médiában, és főleg mit csinálunk akkor, ha konkrét (hirdetési) célunk is van? Egyrészt ugye párbeszéd fog kialakulni, ezt egyre többen már tudják. Másrészt viszont érződik, hogy nem szabad (nem lehet) a hivatalos stílust nyomni. De hol a határ, mi az, ami megengedett? Ha túl hivatalosak vagyunk, akkor unalmasak leszünk. Ha túl lazák, akkor félő, romboljuk magunkat. Valahol a kettő között lesz az igazság, de hol?
Nincs erre recept, próbálkozni kell. Erre nagyon jó a Facebook rajongói oldal, tanulgathatjuk - óvatosan, kis lépésekben - mit szeretnek a felhasználóink. És ha ezzel meg is vagyunk, akkor például választhatunk a Facebookon is nem annyira statikus hirdetéseket. Például a szponzorált történetet. Ami januártól már nem az oldalsávban jelenik meg, ha akár át is költözik az üzenőfalunkra.
Vagyis úgy hirdetünk, mintha beszélgetnénk. Ehhez kell igazán profin kitalálni, mit is akarunk és főleg: mit várnak tőlünk a rajongóink?
-
Csak pont itt nem esik a hó, pedig a gyerekek már várják. Mint a Karácsonyt. Ez valahogy megnyugtató, így év végén, hogy lesz ajándék, meg nem lesz suli, és ráadásul lesz hó is. Vicces, hogy az a lányom várja jobban a havat, akitől amikor megkérdeztem, mi lenne a három kívánsága, elsőre azt válaszolta: legyen mindig meleg. És milyen igaza van!
Na, de pont itt nem esik a hó, miközben az ország nagy részén igen. Végre, teszem hozzá. Mert a hó is olyan, mint a meleg: akkor adsz el több sört nyáron, ha kánikula van. És akkor adsz el sok szánkót télen, ha hó van. Egyébként minek vennének, nem igaz? Az egész dolog az igényekről szól, azok felkeltéséről, és persze a figyelemről is.
Gondold végig: itt van mindjárt Karácsony, és az emberek esze min pörög? Mit vegyenek meg még ajándékba, hogy majd jó magyar szokás szerint már 24-én este odaadják a szeretteiknek. De várj csak 3 napot utána, és már pont nem vesz senki ajándékot, csak szeszt meg olyat, ami hangos és villog és petárda. Aztán lesz egy másnap, meg egy kis pihenés, és nem veszünk semmit. Mert mi nem lesz? Pénzünk, ja. De azon kívül mi nem lesz?
Igényünk, igen. Mert januárban nem szoktunk igazából ajándékot venni (csak akkor, ha van valami születésnapos vagy névnapos rokon, de sokan azt is beszámítják a karácsonyba, a rokon meg így járt).
Tehát, mikor kell eladni? Amikor van igény. Szánkóra speciel lesz igény januárban is - ha lesz hó. Csak mondom.
A jó, hatékony reklámnak akkor kell nagyot ütnie, amikor éppen találkozik a fogyasztói szándékkal. Vagyis igény+termék=haszon, vagy mi. Amúgy erre épít a keresőhirdetés: a keresett igényre dob találatot.
Oké, elkalandoztam. Arról akartam írni, hogy ez a fajta igény-szezonalitás határozza meg elsősorban a kereskedelmet, és ebből messze kimagaslik a Karácsony. Hogyan, hogyan nem, de ez a keresztény ünnep lett egyben a kereskedelem ünnepe is, és erre kell nekünk készülnünk. Ez a reklám szempontjából legerősebb időszak, és ez hozza a legtöbb bevételt is. Jönnek is a jobbnál jobb ajánlatok emailen, banneren, facebookon, és még valahány név a naptárban...
Aki erre jól felkészült, az most arat(gat). Aki nem, hát annak is jut valami. Elvileg, legalábbis. Persze, ez a mostani év vége kicsit szerényebb, mint volt pár éve, de ezt értjük, tudjuk. És ettől függetlenül pörgünk. Miközben már pihennénk és aludnánk.
Apropó, neked hogy megy ez az időszak? Vannak vevőid?
-
Szemét szakma a miénk, ha jobban belegondolunk, igen. Hiszen mit csinálunk? Megpróbálunk eladni dolgokat úgy embereknek, hogy lehet, arra az ég egy adta világon semmi szükségük nincs. Sőt, néha elkérjük tőlük a legféltetettebb kincsüket is: a személyes adataikat. Cserébe adunk üveggolyót, ahogy tették anno az amerikai honfoglalók az indiánokkal.
És miért tesszük ezt? Miért vagyunk képesek és hajlandóak etikátlan dolgokat művelni? Pénzért, természetesen.
Persze az, hogy mi etikátlan, természetesen nincs definiálva. Általában arra mondjuk azt, hogy etikátlan, ami bár törvényes, de mi úgy érezzük, hogy mégsem lenne szabad ilyet csinálni. Ez az egész a Facebook-os indián játék miatt merült fel: etikátlannak tartják sokan, mert a játéknak nincs köze a cég tevékenységéhez, illetve etikátlannak tartják, mert adatokat szerez. Hmm. Szerintem meg nem volt etikátlan, mert amit ígért megtartotta: azt mondta, megmondja mi az indián neved, és ezt meg is tette. Cserébe két dolgot kért: Like-old az oldalát és engedd meg, hogy kirakja a faladra a Facebook-on a képet és a rövid üzenetet. De erre előre rá is kérdezett, engeded-e. Ez így etikátlan lenne? Melyik része? Én nem értem. Azt értem, hogy nem tetszik sokaknak, nade hogy etikátlan? Hát...
Másrészt ezen a vonalon: amit a marketingben teszünk, akkor ezek szerint az sok esetben etikátlan, hiszen kihasználjuk az emberi hiszékenységet és figyelmetlenséget. Azt sugalljuk a reklámokban, hogyha ezt vagy azt megveszed, akkor attól több, jobb, sikeresebb, boldogabb stb. lesz. Mi ez, ha nem az emberek totális átverése? Most őszintén: az ultraszuper, adagokba csomagolt mosószertől leszünk jobbak, mintha hagyományos mosóport vennénk? Az határozza meg a boldogságunkat, hogy a Barátok köztet nem egy 37 centis hagyományos tévén nézzük, hanem egy 42 colos 3D-s áramfalón? Tényleg ezt jelenti a boldogság? Ugye, nem. De mi, marketingesek ezt sugalljuk. Azt mondjuk, fogyassz, mert arra van szükséged! Etikátlan ez? Sokak szerint igen.
Az volt a furcsa számomra a fent említett Facebook kampányra kapott kommentekben, véleményekben, hogy sokan úgy tettek, mintha most ébredtek volna fel, és amikor elaludtak, akkor még egy reklámmentes világ vette volna körül őket. Hiszen rácsodálkoztak, hogy jé, ez úgy reklámoz, hogy valamit belecsomagol valamibe! Nahát!
A marketing csúcsa egyébként az, amikor vágyat ébresztünk az emberekben. Amikor nem azt mondjuk, vedd meg a termékemet, mert az neked hasznos, hanem amikor elérjük azt, hogy kelljen neki a termékünk. Nem azért, mert ez racionális, hanem azért, mert kell. Csak. Hogy legyen. Ez a fogyasztás csúcsa, nem igaz?
Erre a kedvenc példám az alábbi videó:
Ugye milyen ügyes? Íme a sármos francia pasi, akihez szívesen hasonlítanánk, és íme az ő emocionális döntése. Reklám ez a javából! És oda üt, ahol a legjobban fáj: a férfiasságunkra. Már régen nem az autóról szól a történet, hanem a zsigerekről. Már régen nem az érdekel, hogy eljutok-e A-ból B-be, hanem az, hogy juthat-e nekem ebből az életérzésből!
Ügyes. És ilyeneket csinálunk, nap mint nap. Mennyivel rosszabb ennél az, ha a Facebook-on olyan aktivitást csinálunk, ami éppen tartalmilag nem kötődik a céghez, csak formailag?
-
Fent vagy már a Facebook-on? Mármint a céged. És most, hogy szembesültél az aktivitással, vagyis látod, hogy hiába a rengeteg Like, alig aktívkodnak az emberek, elgondolkoztál már azon a régi kérdésen: mennyit is ér egy Like? Oké, nem mondtad ezt ki, de legalább magadban?
Igen, rá lehet vágni, hogy nem sokat. Sőt, semmit. De valóban így van ez? A Like a Facebook-on egyfajta befektetés, vagy sokkal inkább lehetőség. A sok Like - sok lehetőség. De önmagában nem sokat ér.
Te is, én is frissítgetünk egy-kettő-három-sok Facebook rajongói oldalt. Pontosan látjuk, mi az, ami működik egy adott oldalon és mi nem. És látjuk azt is, hogy önmagában egy Facebook oldal néha kevés. Nem mondom, egy-egy bejegyzés jól el tud sülni, és a statisztika is szépen alakul - ezeket gondosan eltesszük, hogy a megrendelőnek meg tudjuk mutatni. De a folyamatosság? Hát...
A folyamatossághoz kell egy integráltság. A Facebook nem egy hirdetési csatorna, nem egy újabb izé a médiatervben, hanem egy platform. Vagyis egy olyan felület, ahol meg tudjuk teremteni a magunk hirdetési csatornáját, tartalomszolgáltatását, ügyfélszolgálatát vagy amit éppen akarunk. Ha a Facebook oldalt csak úgy kezelgetjük, akkor ne várjunk el nagy csodákat. Ha nem vagyunk benne a kedvenc cégek, márkák sorában (nem vagyunk love brand), akkor kutya nehéz dolgunk van aktivitást elérni. Vagy mindenféle bugyuta játékokat kell kitalálnunk, hogy valamit csináljanak a népek, vagy provokálni kell az embereket, vagy ha "olyanok" vagyunk, beépített kommentelőket kell "vennünk". Ez utóbbi a legrosszabb válasz, de az előbbiek sem olyanok, amiket folyamatosan lehetne csinálni.
A Facebook legyen része a teljes kommunikációnknak, integráljuk azt a többi megjelenéssel, és akkor el lehet érni, hogy több-kevesebb folyamatossággal figyeljenek ránk. Egyébként alig van értelme ott lenni. De komolyan.
Ha viszont sikerül ügyesen integrálni, akkor nemcsak szépen pörög a Facebook, de még üzleti sikereket is hoz. Hogy mire gondolok sikeres integrációban? Amikor a Facebook belső hirdetésekkel, a külső hirdetésekkel (akár tévé, print), az egymásba kapcsolódó tartalmakkal kommunikál egy cég. Amikor a Facebook-ért felelős emberke nemcsak hetente egyszer telefonál be a céghez, hogy halihó, még élek. Amikor tényleg előre tervezzük meg a teljes folyamatot.
Ohó, milyen mélységekig jutottam... pedig csak azt akartam leírni, hogy a Facebook-ot is lehet igen rosszul csinálni, de ettől még ez önmagában nem jelenti azt, hogy hanyagoljuk a közösségi médiát. éppen csak túl kéne lépni azon, hogy a Facebook egyenlő az ingyenes megjelenéssel. Mert kurvára nem ingyenes.
-
Kaptam ma egy meghívást egy tenderre. Elsőre megörültem, de jó, gondoltak ránk. Aztán ahogy végigolvastam, egy kicsit elment a kedvem az egésztől. Le is lövöm előre: nem fogunk indulni rajta.
Lehet, hülyeség, de alapvetően két dolog nem tetszett. Az egyik, hogy a tervben konkrétan meg volt határozva, hogy a következő három évben hirdetési típusonként mennyi CT-t is szeretnének. A másik, hogy előre le kellett volna adni terveket - konkrét ötleteket -, mindenféle biztosíték nélkül.
Tudom én, hogy így megy ez, és tudom én, hogy miért nem indultunk az elmúlt 6 évben csak mindössze egy tenderen. Ezért.
Én nem tudok gúzsba kötve táncolni (oké, gúzs nélkül is kihívás), én tanácsadó vagyok. Szeretek ott lenni az ötlet kialakulásánál, szeretem látni, hogy milyen koncepció alapján épül fel a teljes online tevékenység. És pontosan tudom, a piac folyamatosan változik. Ráadásul - ismerve a feladatot - eleve elhibázottnak érzem azt, hogy a CT alapján határozzák meg a feladatot. Teszem hozzá, ilyen mértékű CT-fétist eddig még nem láttam...
Nem azt mondom ezzel, hogy rossz ez a tender. Aki akar, induljon. De én azt hiszem, egy ügynökségnek, de főleg egy tanácsadónak minimum egy lépéssel korábban kell belépnie a játékba. Olyankor, amikor még el lehet magyarázni a megrendelőnek: bocsi, de ez így hülyeség, csak bukni fogtok ezzel a hozzáállással.
Amúgy a munka érdekes lenne, de ez a sok kötöttség nem nekem való. Majd más úgy is megcsinálja nekik.
-
A Facebook folyamatosan változik. Írtam már erről, ismert dolog, néha bosszankodunk miatta, de valahogy megszoktuk. Ha reggelre kelve valami egészen új dolog köszön ránk, hát megpróbáljuk megtanulni, és ennyi. Lépünk tovább, dolgozunk, ahogy kell.
Ezzel szemben van egy csomó szolgáltatás, ami gyakorlatilag állócsillagként tündököl az égen: nem változik azon szinte semmi, vagy ha igen, akkor csak kis lépésekben, és csak nagyon lassan. Ha egy logó mérete megváltozik, egy gomb kicsit arréb kerül, azt már észrevesszük, és ha jó is változás, eléggé idegenkedve fogadjuk. Hiszen nem vagyunk ehhez szokva.
Aztán ha ez a kedvelt szolgáltatásunk hirtelen nagyon másmilyen lett, akkor eleve kritikusan fogjuk azt fogadni. És ha úgy érezzük, hogy rosszabb lett - mert tényleg vannak benne hibák, mert nem a mi stílusunk lett, mert az új megjelenéssel azt érezzük, hogy veszített a funkcionalitásából - akkor még szélsőséges esetben ott is hagyjuk.
Erre utóbbira jó példa a Google Reader mostani változása. Az új design szellősebb, követi a Google általános új designját - és funkcionalitásában nem olyan, mint volt. Sok dolog változott, egyik napról a másikra. De ez egy olyan szolgáltatás, amit nagyon sok "régi motoros" használ, és közülük többnek nem tetszik ez a változás.
Érezzük az ellentétet? A folyamatos változást elfogadjuk, továbblépünk, az egyszeri nagyobb változást viszont nem szeretjük. Egyesek szerint az iWiW zuhanórepülésének is az egyik oka a 2010. év végén bevezetett új design volt...
Mi hát a jó megoldás? Te hogyan változtatnál a szolgáltatásodon?
-
Alig pár hónapja történt, hogy a kommentezési lehetőség néhány nagyobb portálról eltűnt. Ennek elsősorban a törvényi változás az oka: bár valójában tényleg nem büntetik a tartalomszolgáltatót a kommentben elhangzottak miatt, de önmagában ennek a lehetséges veszélye, illetve egyfajta politikai tiltakozás is az oka annak, hogy végül nem lehet a cikkek végén véleményt írni.
Másrészt a kommentezés gyakorlata nagyon szélsőséges. Miközben szakmai oldalakon, blogokon kifejezetten hasznos, aközben a nagy forgalmú oldalakon számtalan troll és ilyen-olyan szélsőséges nézetet valló nehezíti a szerkesztők munkáit. Vagy magukra hagyják a cikkeket a kommentekkel, és az felér egy szőnyegbombázással, vagy rengeteg időt rászánva moderálják azokat. Így a kommentek eltűnése úgy hiszem egyfajta megkönnyebbülés is volt. Ráadásként lett egy felmutatható bűnbak is, így a dolgok egy kicsit más mederben, de haladhatnak tovább.
Holott azt gondoltam már akkor is, hogy a kommentekre szükség van. És tartom ezt a mai napig: a kommentek lehetnek olyan hasznos kiegészítők, amik nagyon fontosak is lehetnek. És erre mutatott egy nagyon jó példát ez a hétvége.
Történt, hogy a NOL.hu egy újságírója talált egy gumicsontot: egy olyan kis információmorzsát, ami a maga nemében ismert, fontos, de amúgy nem jelentős kérdés. Sikerült olyan környezetbe helyeznie, ami nagyon nagy problémaként mutatja ezt be, és máris készen lett a hétvégi szenzáció. Az csak a piciny baj, hogy a cikk szakmailag teljesen elhibázott, számos alapvető hibát tartalmaz.
A cikk írója keveri a fogalmakat, vélhetően nincs tisztába azzal, amit ír. Láttunk már sok ilyet, előfordul ez, ahol nincs szakmai lektorálás, ott főleg. (Pedig jelen esetben elég lett volna házon belül körbekérdezni, saját kiadójánál! vannak nagyon felkészült szakemberek, akik segíthettek volna...)
És ez így is marad mostmár, valahogy az ilyen cikkek sosem "javulnak ki". De szerencsére a NOL.hu-n lehet kommentezni, és pár negatív komment után íródott olyan szakmai válasz is, ami elég jól rendbe rakja a dolgokat. Más kérdés, hogy erre az újságírók hogyan reagálnak (sértődötten, naná, mi mást várhatunk, hiszen ők A Kapuőrök, ők tudnak Mindent, mi az, hogy valaki számon kéri tőlük a szakmai hibákat).
De a lényeg: ha a jövőben valaki a cikkhez téved, akkor bizony a kommentek közt láthatja a javítást is.
És ez így jó is, azt hiszem. Na ezért kellenek a kommentek.
-
Élt 56 évet.
56 év elég volt ahhoz, hogy a neve és munkássága fennmaradjon. És bár elsősorban a számítástechnikának nevezett területen jegyzik, mint Fontos Ember, hatása sokkal szélesebb körű. És nemcsak arra gondolok, hogy betört a zenepiacra, hogy más területeken is sikeres volt. Hanem arra a hatásra, amit közvetve a termékeivel és személyével elért.
Vannak hívei. Olyan emberek, akik soha, semmilyen formában nem függtek tőle, mégis imádják, istenként. Az általa teremtett mítosz több, mint termékek gyártása. Egy teljes ideológia. Vallás.
Egy olyan vallás, aminek egy célja volt igazán: eladni a termékeket. És ebben zseniális volt. Míg mások azért köszködnek, hogy a vadiúj termékeiket valahogy benyomják a szaksajtóba, addig amit ő készített, az olyan hírértékkel bírt, hogy akár fizettek volna az információkért. Egy-egy forradalmian új termék megjelenésekor másról sem szólt a sajtó.
Mint ma, amikor meghalt. Mert ő maga volt a legjobban felépített terméke. Egy olyan ember, amilyen szeretett volna lenni gyerekként. Jó azt látni, ha valaki úgy élhet akár csak pár évig is, ahogy szeretne.
Sokan búcsúznak tőle, és nem lenne teljes a búcsú, ha a marketing szakmai nem venne részt benne. Hiszen számtalan dolgot adott nekünk. A reklámok jelentős része az általa kitalált gépeken készült és készül. A minimalizmusa, a felkészültsége szinte iskolát teremtett. Előadói tudását tanítják. És az, amit a szóbeszéd marketing területén elért... sokáig kell majd várnunk olyanra, aki akár csak megközelíti.
És persze nem volt tökéletes ember, hibázott is nem kevesett. De összességében mégis pozitív a mérleg. Kellhet ennél több egy embernek az életében és halálában?
Azt hiszem, nem.
Steve Jobs. Élt 56 évet.
-
Posted: October 2nd, 2011, 11:41pm CEST by Konrad
Te nézel tévét? Vagy csak az online világban élsz, és egyáltalán nem is érdekel ez az egész sugárzott média történet? Nem vagy egyedül, de kisebbségben vagy. És ha nem is érdekel a tévé, a hatását biztosan érzed. Főleg, ha marketinggel foglalkozol. Hiszen a tévé a legnagyobb hazai szelet az éves reklámköltésben, olyan meghatározó erővel, hogy ott bármi történik, az a teljes piacra hatással van.
Ezt érezzük is pár éve: ahogy jött a válság, úgy lett relatíve egyre olcsóbb a tévés hirdetés, és ez bizony nyomta lefelé többek között az online árakat is. Márpedig ez már húsbavágó: ha nincs bevétele az Indexnek, az Origónak, a Sanomának, akkor nem fog fejleszteni, nem fog tudni embereket "venni", vagyis szépen lassan kiürül, érdektelenné válik - és így tovább.
Így tehát nem lényegtelen kérdés, mi fog történni a hazai kereskedelmi tévés piacon. Egy olyan piacon, ami több szintű, de reklámköltést nézve praktikusan kétszereplős: a két kereskedelmi tévé uralja. Az RTL Klub és a TV2.
Mindkét tévé megérezte a válságot, mindkettőnek estek a bevételei, de az RTL Klub esetében nincsenek drámai felhangok, jobbára vezetik a nézettséget, és ugye pénzben is sokkal jobban állnak. Ezzel szemben a TV2 esetében én elsősorban az erőlködést látom. Itt van mindjárt ez a hír:
A Tv2 hivatalosan is elismerte, hogy csoportos létszámleépítést hajt végre (...) Információink szerint a Tv2 azért került nehéz helyzetbe, mert idén a kereskedelmi csatorna reklámbevételei a piaci átlag feletti mértékben csökkentek. (...), nem kizárt, hogy akár 15 százalékkal kevesebb reklámbevétele lesz 2011-ben, mint tavaly. (...) A csatornát ráadásul idén a tulajdonos ProSiebenSat1-csoport sem szívesen segítené ki.
Aztán ott van ez az eset a TV2 valóságshow-jával: nem elég, hogy nincs pénzük önálló házra-helyszínre (és egy pornós villában forgatnak), de ráadásul el is maradnak az eredmények. És ez így bizony baj.
Persze, a TV2 helyzete korántsem mostanában lett ilyen. Sajnos az elmúlt éveket végignézve ez a mostani eredménytelenség egy jól megágyazott struktúrálatlan működés eredménye. Nem az elmúlt fél évben szúrtak el valamit, hanem az elmúlt tízben. Nem az a baj, hogy egy-egy műsor nem jött be, hanem az, hogy egész egyszerűen kaptak egy szinte mindenben profibb versenytársat. És hiába tűnik jó ötletnek egy vállalkozás vezetését topmenedzserek kezébe adni, ha hiányzik a szakmai tudás, annak vannak következményei.
A TV2 most bajban van. Persze, a műfajból következően, nem lesz látványos és hatalmas bukás, nem fog megjelenni a "Game Over" felirat valamelyik este a JóbanRosszban helyén. De a leépítések úgy hiszem magasabb szinteken is folytatódni fognak, és iszonyúan érik, hogy a tulajdonosok megszabaduljanak a csatornától. Ráadásul az ilyen kaotikus helyzet nem tesz jót a reklámértékesítésnek sem, így itt is várhatóak változások.
Aztán hogy ettől több vagy kevesebb pénz jelenik meg az online-ban? A franc tudja. De ha lesz olyan megoldás, amire szívesen költenek a hirdetők, talán. Van még esélye a display hirdetéseknek idehaza is, pont az ilyen irányból érkező pénzek felszívására. Igaz, nagyon okos és főleg ügyes sales tevékenység kell majd hozzá. Meglátjuk, ki fog felnőni a feladathoz.
Addig pedig figyelgetem tovább a TV2 bukdácsolásait, és kíváncsian várom, igazam lesz-e.
-
Nem gondolom, hogy vége lenne a magyar internetnek, de Uj Péter távozása után az [origo] főszerkesztői is felálltak. És bár vélhetően teljesen más okok mozgatták őket, a tény tény marad: a két vezető hazai hírportál élén éles változások történtek.
Nagyon jól összefoglalja ennek az egyik vetületét Doransky, így ezzel annyira nem is foglalkoznék, hiszen igaza van: a változás mindenképpen azt mutatja, hogy a piac nincs jól, bajok vannak kéremszépen.
Ezekről a bajokról persze már elég régóta lehet tudni, nem véletlen az a sok nyavalygás sem, amit az utóbbi években leírtam: a hirdetési pénzek egyre nagyobb része megy külföldre, a display piac áresése, az árazás megváltozása nem jó jelek. Ráadásul idén már a piac eddigi szerkezete is elkezdett megváltozni, nem lehet már olyan jó, stabil és betonkemény szerződéseket kötniük a tartalomszolgáltatóknak, mint a korábbi években.
És a nagyok megingása azonnal arra késztet mindenkit, hogy lépjen. Érdekes dolog ez, hiszen első közelítésben pont a bevételek elmaradása a baj, miért akarna valaki itt piacot szerezni? De a valóság az, hogy átrendeződés történik. Átrendeződik a bevétel szerkezet, ki kell végre találni a jövőt - ahogy Doransky is írja -, és ebben az új hazai internetben talán majd mások lesznek a vezető szereplők. Vagy másik is.
Szóval igen, mégis azt kell mondjam, vége a magyar internetnek - annak az internetnek, amit eddig ismertünk. Azt hiszem, tavaszra valami egészen máshogy fog kinézni a piac. Nincs más dolgunk, mint nagyon figyelni.
-
Jó dolog az, ha mások hibáznak, mert ha kicsit figyelünk, tanulhatunk belőle. Márpedig a kommunikáció területén sokan és sok féle módon hibáznak. Érdekes, hogy a legnagyobb hiba mégis az, amikor nem akarnak kommunikálni.
A nem kommunikálás is egyfajta kommunikálás, ugye. Hiszen ezzel azt üzenik, hogy nem érdekli őket a mások véleménye, gondolata, mindenki azt gondol és mond, amit akar, ők ezt nem kommentálják.
A nem kommentálásban a legnagyobb hiba mégsem a "másik oldal" lenézése. A nem kommunikálásban a legnagyobb hiba a kezdeményező szerep átadása! Ugyanis amikor nem kommunikál valaki, akkor általában lehetősége lenne időben, még akkor megszólalni, amikor nincs botrány. De ha nem él ezzel a jogával, akkor azonnal mások határozzák meg, hogy mi lesz a beszélgetés menete.
Mondok egy példát. Valamikor 2003 környékén feltörték a Gyalogló Chat-et. Akkoriban ott dolgoztam, és hát azt kell mondjam, kellemetlen volt. Viszont amikor ez a törés kiderült, azonnal kiadtunk egy sajtóközleményt, amiben leírtuk a feltörés tényét, de azt is, hogy a baj elhárult - tehát a negatív dolog mellé raktunk valami pozitívat is. Akkoriban a Gyalogló Chat fontos szolgáltatás volt, így sok helyen megjelent a hír - de az a hír, amit mi írtunk! Vagyis úgy jelent meg, hogy számunkra a legkisebb kárt okozza.
Éppen ezért pont akkor a legfontosabb kommunikálni, ha cikis a helyzet. Nagyon jó példa erre egyébként a Mammut mostani esete is a kiköltözni nem akaró bérlőkkel - egy olyan kommunikációilag is szerencsétlen helyzetbe vitték saját magukat, amiben véletlenül sem győzhettek. Vagyis már az elején elcseszték - azzal cseszték el, hogy eldöntötték, nem beszélnek a dologról. Pedig a Facebook oldalukon értelmes és egyáltalán nem szemét kérdéseket kaptak, és csak azt követően kezdett eltorzulni az a csatorna, hogy válasz helyett inkább törölték a megjegyzéseket. Ezt csak fokozta aztán, hogy a törlés tényét gyakorlatilag tagadták is.
Így nem szabad. Nem szabad, mert sokkal nagyobb hír lesz belőle, mintha partnerként kezelnék a többi felet. Meg kell ezt tanulnunk, és lehetőleg más kárán. Mert ha nem így teszünk, akkor utólag már baszhatjuk szabhatjuk.
-
...és ha másból nem is, de abból látom, hogy beindult a konferencia szezon. Holnap is megyek egyre, bár ott nem adok elő, de kíváncsi vagyok, mi fog történni: ez a Digitália 2011 konferencia lesz.
Aztán szépen lassan jönnek a szokásos és kevésbé szokásos konferenciák, például Internet Hungary október elején, és sok más is. Majd szépen sorban beszámolok azokról, ahol ott leszek.
Ahogy visszagondolok, 4-5 éve még fontos volt a szervezőknek, hogy a blogok írjanak róluk. Voltam olyan eseményen, ahol csak azért voltam (voltunk) meghívottak, mert blogot írok, és azt kérték, írjak róluk is. Saját blogon, vagy éppen a rendezvény blogján.
Ez is megváltozott. Mára vagy van valami élő közvetítés (de sajnos ritkán), vagy a Twitteren van hírözön. És persze vannak a "fel nem kért" beszámolók is.
Pedig pont mainapság a közösségi médiában elhangzó információkat pont úgy lehet befolyásolni, ha bevonjuk a véleményvezéreket: bloggereket, sok twitter követővel rendelkezőket, és így tovább. Más kérdés, van-e értelme. De én azt hiszem, ha a cél az, hogy évről-évre megrendezésre kerüljön egy esemény, akkor nem baj az, ha jó híre is van.
Igaz, ehhez erős szakmai program is kell. És lássuk be, ezt a legnehezebb jól összerakni...
-
Ha az online megjelenésekről beszélünk, természetesen rendszeresen felmerül a PR megjelenések lehetősége is. Miközben a PR, vagyis a public relations egy külön szakterület, és az évek alatt gondosan a fejembe is verték, hogy a PR nem marketing és a marketing nem PR. Igen, vannak közös célok, igen, lehetnek közös megoldások, de nem, nem része az egyik a másiknak.
Ahogy a Magyar Public Relations Szövetség definíciója is mondja (forrás):
Kölcsönös előnyökön alapuló kommunikáció és kapcsolatok tudatos szervezése, melynek célja az egyének, szervezetek és környezetük közötti megértés, valamint a bizalom megteremtése, fenntartása.
Nos, ezt elolvasva jól látszik, hogy nem marketingről beszélünk. Viszont, amikor arról van szó, hogy online megoldás és PR, akkor mivel szokott jönni mindenki?
Úgy van, a PR cikkel! Illetve valamivel, amit úgy hív a szakma, hogy PR cikk. Nos, szerintem vagyunk annyira felnőttek, hogy tanuljuk meg: ez egy rossz elnevezés! Azok a médiaajánlatok, amelyek tartalmazzák a PR cikket, általában olyat adnak el, aminek semmi köze a PR-hoz. Akkor tehát mit veszünk ilyen néven?
Valójában felületet. A legegyszerűbb esetben nem történik más, mint a szerkesztőségi (tehát cikk) anyagok között kapunk egy előre meghatározott felületet, ahova az a szöveg kerül, amit mi kérünk. Ha szigorúan ragaszkodunk az ilyenkor illő eljáráshoz, akkor a szöveget az újság valamelyik munkatársa írja, de el kell mondjam, idehaza ez nem jellemző. Viszont ami minden esetben igaz: ezért a megjelenésért pénzt fizetünk. Vagyis valójában hirdetést vettünk, semmi mást. PR aktivitást biztos nem.
De akkor minek nevezzük ezt a valamit? Van rá egy szép szakmai szavunk, íme: advertoriál.
Még definíció is van (forrás):
Az advertoriál a kommunikáció egyik kifinomult formája, elsősorban a nyomtatott és elektronikus sajtóban alkalmazott eszköz. Az ilyen formájú megjelenés azáltal erősíti a hirdető brand kommunikációját, hogy az újság szerkesztett részeként jelenik meg. A megjelenés tisztán reklám jellegű, viszont a kiadvány stílusának megfelelő, szerkesztők által szerkesztett kell, hogy legyen.
Javaslom tehát minden médiaajánlat készítőnek, hogy térjünk át erre a valós megnevezésre. Ne nevezzük PR cikknek azt, ami nem az, nevezzük nevén a gyereket: advertoriál. Érdemes lenne átállni. Persze egy átmeneti időszakban mindkét név szerepelhet, például: advertoriál (korábban PR cikk).
Vajon tényleg vagyunk annyira felnőttek, hogy kinőjük ezt a fajta elnevezési hibát?
-
Vallom, hogy online marketingesként azok a platformok az érdekesek, amik éppen most népszerűek, éppen most ott vannak az emberek. Hiszen nem az a célom, hogy felfedezzek új dolgokat, kipróbáljak jövendő sztárokat, hanem az, hogy elérjem a felhasználókat - olyanokat, akikre hatnak is a reklámok.
Ez pedig egyrészt feltételezi, hogy használják az adott szolgáltatást - és sokan használják -, másrészt feltételezi, hogy olyanok használják, akik egy-egy kampány potenciális célcsoportjába tartoznak.
Természetesen nagyon érdekesek a kis látogatottságú szolgáltatások is, de nem reklámszemmel. Hiába jó poén a Foursquare, de ameddig ez csak egy szűk csoport játszótere (pár ezer ember), addig nem fogom ajánlani a hirdetőknek. Igaz, van kivétel - ha a célcsoport pont ez a pár ezer ember. Nekem persze használni kell (legalábbis érdemes), hogy megismerjem, figyeljem - ha felnő, akkor azonnal tudjak reagálni.
A mobil platform, a mobil applikációk - és most elsősorban a smartmobilokra gondolok - ennek egy nagyon látványos terepe. Az alkalmazásfejlesztők, a tartalomszolgáltatók, a telefongyártók, a mobil szolgáltatók hajlamosabbak sokkal nagyobbnak mutatni ezt a piacot, mint amilyen - érthető, ez az érdekük. Persze, rengeteg pénzt is beleraknak, rengeteg pénzt áldoznak arra, hogy elhiggyük, ezek a platformok már élnek, léteznek.
Még pár hónappal ezelőtt is azt mondtam, ez egyelőre inkább füst, a láng nagyon pici, érdekes dolog ez, látom benne a jövő előszelét, de még nem igazi hirdetési platform. Jöttek ugye május környékén a mindenféle számok, hogy hány embernek a kezében van smartmobil, ez azonnal hitvitákat is gerjesztett (mi az okostelefon, jók-e a mérések), de az élet ezen is túllépett. Sokkal érdekesebb kérdés a használati statisztikák.
Nos, egy ilyet láttam most, ami azt mutatja nekem, most kell elkezdeni nagyon figyelni a mobil platformra. Ez a statisztika az idei Sziget app statisztikája. A lényeg:
Az esemény alatt, a napi közel 10 000 látogató mintegy 550 000 oldalt tekintett meg. A legtöbben Magyarországról és Hollandiából használták a szolgáltatást, de voltak látogatók Dél-Afrikától Bahrein-ig, akik onnan böngészték az eseményeket. A szolgáltatás 66 különböző ország fesztiválozóinak könnyítette meg a napjait a Szigeten. Az okostelefonok versenyében szinte holtverseny alakult ki, az iPhone alkalmazás közel 36.000, míg az Android alkalmazás 35.000 összesített napi egyedi látogatóval zárta a fesztivált.
Na ezek már kemény számok. Nem magas számok, de már kézzelfoghatóak. Egyes webes tartalomszolgáltatók is örülnének ilyen statisztikának. Kicsit körbenézve is azt látom: megindult valami. Ebből szerintem még idén elég erős robbanás lehet, hirtelen megindulnak a webes tartalmak felé az okostelefon tulajdonosok - vagyis mostantól ez a marketingnek is érdekes platform.
Kicsik és nagyok! Mobilra!
(Kép forrása)
-
Posted: August 11th, 2011, 10:20pm CEST by Konrad
A hirdetők imádnak játékokat csinálni: a játékokban a fogyasztók aktívan részt vesznek, "bevonódnak", és ez olyan direkt visszajelzés, ami jó érzéssel tölti el a marketingest, ráadásul igazolja is, hogy, lám-lám, milyen fasza kis kampányt kreáltunk, hát zabálja a nép, látjátok nem? Dobtunk egy kis üveggyöngyöt, és vérszagra gyűlnek, mint az éji vad, hát nem király?
Mellékszál. Anno helyi rádióban dolgoztam, és ott is voltak játékok, szép számmal. Ilyen-olyan ajándékok, jellemzően nem túl drágák, de nem is nagyon olcsók. Ha egy játékot meghirdettünk, mindig azonnal égtek a telefonok, jöttek a játékosok, látszott, hogy hallgatják az adást, a hirdető örült, igazolni látta, hogy jó helyre került a pénze. Azt már csak mi tudtuk, hogy van egy 5-8 fős "kemény mag", akik állandóan játszanak, bármi is történik (és bármikor). Rajtuk kívül is voltak alkalmi játékosok, de ez az 5-8 ember biztosította nekünk az azonnali hype-ot, a visszajelzést - közben pedig már a telefon csörgéséről is szinte tudtuk, éppen ki hív minket. Mellékszál vége.
Tehát játszunk, bevonódunk, szavaznunk kell, és örülni, ha nyerünk, vagy ha más nyer. És miközben az egyik oldalon csak annyit várnak, hogy szavazz valakire - legyen szó Goldenblogról vagy egy Facebook-os akármiről - addig a másik oldal, az érintettek, kampányolnak, és minden eszközt bevetnek. Ezt a "minden eszközt" szó szerint kell érteni: mennek az emailek, felhívások, sőt... (Na, erről a "sőt"-ről most nem, de lesz annak is aktualitása.)
És így lassan, de biztosan kialakul, hogy az lesz a sikeres a szavazós játékokban, aki megtanul igazi erős kampányokat csinálni, aki megtanul kampányolni.
Van persze ennek jó oldala is: az így megszerzett tudás aztán felhasználható az élet más területén. És persze rossz oldala is: az ismerősöket állandóan zaklató, naponta spamekkel elárasztó barát egy idő múlva nem barát. Lepöckölendő mlm ügynökké válik, aki ha kérdez is gyanús lesz.
Kialakultak hát a házi kampányoldák, az amatőr reklámosok serege. És ha bekerül a képbe egy-két profi is, akkor vagy arat, vagy csak kapkodja a fejét: te jó ég, mi van itt!
Mondom mindezt tapasztalatból. Bár rám nem lehet szavazni sehol, de egy ügyfelünknek csinálunk szavazós játékot, ahol egy-két résztvevő azt gondolja, a legegyszerűbb, átlátszó trükköket is megesszük - majd amikor miattuk kicsit szigorítunk, rögtön megsértődnek... pedig tényleg csak annyi a cél, hogy tisztességes elbánásban részesüljön mindenki. És látom mindezt másnál is: úgy alakult, hogy két ismerősöm is elindult ugyanazon a Facebook-on meghirdetett játékon, ahol ráadásul nem is kevés készpénzt lehet nyerni, saját ötletük megvalósítására. Itt is beindult a belső adok-kapok, úgy a szavazatokban, mint verbálisan.
És belekerülni egy ilyenbe annyira nem jó. Hosszú távon pont azoknak lesz rossz, akik most ügyeskednek: egyre kevesebb ilyen játék lesz, nem éri meg a vesződés, nem éri meg a sok bosszankodás. A hirdetők majd leszoknak erről is. Pedig kár lenne: egy jól kitalált játék tényleg hatékonyan megszólíthatja a célcsoportot.
És hogy ne maradjon poén nélkül az írás, álljon itt a végén három link a fent említett három szavazási lehetőségre, némi blikkfang-gal nyakon öntve. Tehát:
Kit szeretnél elküldeni a Werk-be tanulni? A játék második fordulójában tíz ember közül választhatod ki a neked legjobban tetszőt! »»»
Szavazz Turcsán Tamás ötletére a Budapest Bank játékán, hogy meg tudja valósítani álmát, és segítséget kapjon arra, hogy segíthessen a segíteni akaróknak! »»»
Miyazaki Jun neve nem ismeretlen az online marketinges körökben, de most nem SEO vagy ppc a téma, hanem valami egészen más: a sci-fi! Ezen belül is a hazai sci-fi, amit nagyon jó lenne megmutatni a nagyvilágnak. Ehhez viszont le kell azokat fordítani... segíts Jun-nak, hogy nyerhessen a pályázatával a Budapest Bank játékán! A te szavazatodra is szükség van! »»»
Hát így. Igazi háztáji marketing, nem igaz?
-
Posted: August 8th, 2011, 9:12pm CEST by Konrad
Amikor az ember megnéz egy grafikont, akkor hajlamos olyan dolgot benne látni, amit gondol róla vagy amit az orra elé tesznek magyarázatot. És innentől nagyon nehéz lesz azt elmagyarázni, hogy amit lát, az nem teljesen - vagy egyáltalán nem - fedi a valóságot. Az interneten főleg könnyű beleszaladni ilyenbe, hiszen nagyon nem mindegy, egy-egy szám vagy grafikon mi alapján annyi, amennyi.
Volt már egy kisebb vihar pár hónapja a StatCounter adatai alapján, és akkor is az derült ki, hogy azok a számok nem pontosan fedik azt a valóságot, amit mögé gondolunk. Jelesül: nem mutat semmi releváns dolgot.
Ma a Twitteren jött elő ismét a StatCounter, ezzel a grafikonnal. A lényeg itt van:
Igen, megint az iWiW, és megint annak a forgalom változása (kiegészítés a post végén). És ami az érdekes: a StatCounter mutat egy szép, nagy kiugrást májusban, de aztán gyorsan rendeződnek is a viszonyok. Gyanús volt nekem ez a grafikon, főleg a májusi kiugrás, ezért gondoltam rászánok egy kis időt, és megnézem, mit mutat a Webaudit, ami mérőkódos módszerrel méri az iWiW-et. Az időszak ugyanúgy 2010 novembertől augusztus elejéig tart, és a napi egyedi látogatószám alapján készült íme (kattintva ez is nagyobb):
Két dolog látszik tisztán: az iWiW valóban lassan de biztosan veszíti a napi belépőket, de ezt azért tudtuk. De az is látszik, hogy nem történt semmi májusban.
A Webaudit mérési módszerei kellően megbízhatóak, bár a számok a belföldi forgalmat mutatják, de a trend pontos (a külföld kb. +10%-ot jelent). A StatCounter pedig? Nos épp ez az érdekes: nem is a látogatottságról szól, hanem arról, hogy egy-egy közösségi média oldalról mennyi látogató érkezik más mért oldalakra... (Fontosnak éreztem utólag ezt a kiegészítést, bár a linkelt korábbi írásból ez kiderül.)
Tanulság? Megint megmutatkozik a külföldi ilyen-olyan mérések pontatlansága a hazai piacra nézve, illetve az a tény, hogy mást és máshogy mérnek. Nem érdemes ezekből kiindulva következtetéseket levonni, hacsak nem magyarázzuk meg pontosan, mit is látunk.
-
Posted: August 2nd, 2011, 11:57pm CEST by Konrad
Érzek én egy olyan elvárást elsősorban a fogyasztói oldalról, hogy a jó reklám szórakoztasson. Vagyis az a közkeletű vélemény, hogy az a jó reklám, ami tetszik, mert például jó a zenéje, vagy vicces, vagy pozitív érzelmeket vált ki belőlem. Az ember aztán hajlamos ezzel egyetérteni, és megpróbálni a fogyasztók kedvébe járni.
Ez kiemelten igaz a közösségi médiában, hiszen ott aztán tényleg az a sikeres, amit sokan továbbosztanak. És ugye ki az, aki ne szeretne hirtelen több tízezer embert szinte ingyen elérni? Naugye!
A fenti gondolatmenet amúgy elsőre logikus, és hajlamos vagyok én is bólogatni rá. Naná, ki szereti a szar reklámokat, nemigaz?
De akkor miért vannak szar reklámok? Miért fut a tévében unásig egy spot, miért lehet adásba adni olyan szövegeket, amitől az embernek már a szőr is feláll a hátán, és reflexből keresi a távirányítót?
Az a rossz hírem van, hogy azért, mert ezek a reklámok is működnek. Általában két olyan dolog van ugyanis, amit egy reklámnak teljesítenie kell: el lehessen vele érni a kitűzött célt és el lehessen vele érni a célcsoportunkat.
Márpedig ebben nincs benne az, hogy a reklámnak esztétikailag, filmművészetileg, zeneileg vagy bármi más szubjektív szempontból jó-nak kell lenni. Sőt. Az van benne, hogy hatásosnak kell lenni. Persze, a hatásosságot több módon is el lehet érni, és igen, van, amikor az esztétikai, szubjektív szempontok sokat segítenek. De van, amikor nem.
Most például kitaláltunk egy tök jó kampányt, benne olyan szórakoztató elemmel, ami vicces, érdekes, szeretik is az emberek. El is érjük vele a célcsoport. Csak egy baj van: nem hozza az elvárt konverziót. A kampánynak van egy másik fele, amiben nem vagyunk olyan jó fejek, direktbe nyomjuk az eladást, és hoppá, ott van konverzió. (Természetesen más csatornákról van szó.)
És akkor kedves olvasóm, ha nálad van a kassza kulcsa: melyik oldalra öntenéd a pénzed? Menjen tovább a jópofa cucc, vagy inkább a kicsit sablonos, kicsit belemenős a nyerő?
Tessék, lehet választani!
-
Posted: July 31st, 2011, 8:21pm CEST by Konrad
Kétségtelenül a hétvége mémje Jakab Andor írása arról, miért nem ad munkát senkinek. Az írás több szempontból is tanulságos, íme ezek közül kettő.
A tartalomhoz
Nekem nincs 12 alkalmazottam, van viszont négy. Igaz, nem egyszerre vettem fel őket, és nem adtam el a lakásomat a vállalkozás beindításához - egyedül kezdtem és a munkámat fektettem bele, plusz bő egy éves fizetésemet (egy évig kerestem sokkal kevesebbet a vállalkozásból, mint amennyi kellett a megélhetéshez). Volt viszont kitartásom és hitem abban, hogy amit csinálok, az jó, és sikeres lesz. Ezért nem hagytam abba fél év vagy egy év után, hanem csináltam tovább - és megérte. Mert később tudtunk bővülni, terjeszkedni is, és mára a négy embernek és nekem (plusz a családunknak) a megélhetése múlik részben vagy egészben a cég működésén.
Van irodánk, de nem ott dolgozunk, a "home office" kényelmes és megfelelő háttérrel hatékony is. Ez azt jelenti, nem költünk se 1 milliót, se annak a negyedét irodára. Sokkal kevesebbet - 100e Ft alatti összeget. Persze ez nem csilli-villi belvárosi iroda, de nincs is rá szükségünk.
A fentiek után talán hiteles lesz a véleményem. Egyrészt az írásban van néhány tévedés (más az adószint, például), de ez az alapfelvetést nem változtatja meg: kutya nehéz dolog ma idehaza vállalkozni. Másrészt ami az írásból hiányzik, az pont a vállalkozói gondolkodás.
Az ember nem azért lesz vállalkozó, hogy munkát adjon vagy legyen munkája, hanem szeret(ne) valamit csinálni, el akar valamit érni, és ezért mer kockáztatni - vagyis vállalkozni. Az írásból pont ez hiányzik. Ugyanis egy 12 (vagy 5, vagy 20, tök mindegy) fős céget az ember nem megtervez, hanem felépít. Ez a fajta analitikus gondolkodás, amiről Jakab Andor ír, sokkal nagyobb volumenbe működik, amikor valaki befektetni akar - de abban az esetben nem 12 fős céget épít. És olyan volumenben a számok máshogy alakulnak, gondoljunk csak a lehetséges állami támogatásokra vagy a cégméretből adódó egyéb előnyökre. Más kérdés a kockázati tőke, de itt nem arról van szó...
Embert akkor veszek fel, ha megéri. Vagy keresünk már annyit, hogy fel tudjuk venni, vagy tudom, hogy az új ember többet fog hozni, mint a "költsége". Vagyis nem patikamérlegen számolom ki, hogy mennyi ember mennyi munkát csinál, hanem ahogy fejlődik a cég, úgy van igény újabb emberekre. Ki az, aki ezt máshogy csinálja kisvállalkozói szinten?
Mindent összerakva: igaz, amit Jakab Andor ír, csak a világ nem pont így működik. Ettől még ez nem jó és nem helyes, sőt, sokkal könnyebb lenne, ha mindaz teljesülne, amit Andor kér. Mert ki kell mondani: a jelenlegi hazai környezet egyáltalán nem vállalkozó barát, bárki bármit állítson. De ez így van kb. 1946 óta ebben az országban...
Az írás hatása és terjedése
A tartalmon túl nem mehetünk el egy fontos tény mellett: Jakab Andor írásának a berobbanása eddig példa nélküli a hazai blogszférában.
Ismerjük a számokat, tudjuk, hogy van közel 3,5 millió hazai Facebook felhasználó, és vannak egészen népes rajongói oldalak, de ennek a hatását - hát, eddig nem láttuk. Most viszont igen.
Egy alapvetően jól megírt, hatásos írásról van szó, ami valamiért elszállt. Nem kicsit. Az első napon úgy lett több tízezer! Like a Facebook-on (vagyis lefordítva: több tízezren osztották meg a falukon), hogy sehol nem kapott semmilyen "lökést". Persze, ezek után kikerült több nagyobb forgalmú portál címlapjára is, de ez már inkább reagálás volt, semmiképpen nem hatás kiváltása. Most, amikor ezt a bejegyzést írom, már 50 ezer fölött van a Like-ok száma.
Jakab Andor ír is erről, ezt is érdemes elolvasni.
A jelenségre felfigyelt a sajtó is. Szombaton először Mandiner, aztán HVG majd Index címlapra is került a dolog. Ezzel kapcsolatban azt tartom piszkosul érdekesnek, hogy a forgalomban alig volt érezhető. Az olvasók elsöprő többsége a Facebookról jött előtte is, addig is, amíg címlapon voltam, és azóta is, hogy már nincs címlapon.
Vagyis a Facebook ma, Magyarországon, képes olyan elérést produkálni, amilyet eddig csak a tömegmédia tudott. Úgy ért el egy írás több százezer embert (péntek óta 200 ezernél több olvasó!), hogy az nem a tömegmédiában jelent meg.
Ha más nem is, de ezek a számok nagyon pontosan mutatják a közösségi média erejét. És beszélhettünk itt tavasszal a Facebook meg Twitter forradalmakról Egyiptom, Tunézia vagy Líbia kapcsán, de ennyire egyik sem volt nekünk, itt kézzelfogható.
Lefordítom: ha valaki érdekes, hatásos, az a közösségi média segítségével nagyon sok embert el fog érni. Olyan üzenettel, amit senki, sehol nem fog tudni megállítani, nem fog tudni sem cenzúrázni, sem betiltani.
Jegyezzük ezt meg. És esetleg súgjuk egyes cégvezetők és politikusok fülébe is: ez egy olyan ellensúly, amit nem lehet kétharmaddal megszüntetni.
Ahogy például a gravitációt sem.
-
Posted: July 29th, 2011, 2:58pm CEST by Konrad
Mindig szeretek az ügyfeleimtől tanulni. Én marketinges vagyok, azon belül is online marketinges, ráadásul elsősorban mint külsős tanácsadó, így nem látok rá azoknak a cégeknek a teljes működésére, akiknek dolgozom. Egészen pontosan annyit tudok a belső dolgaikról, amennyit akarva-akaratlanul elmondanak.
És azt hiszem ez így is van rendjén. De éppen ezért számtalan olyan eset van, amikor tanulok a partnereimtől. Megtanulok olyan gyakorlati dolgokat, amelyek sok esetben triviálisnak tűnnek - miután az ember már megtapasztalja. Most épp egy ilyen dologgal találkoztam megint.
A téma a szezonalitás. Tudott dolog, hogy a marketingnek figyelnie kell a szezonalitásra, vagyis az év közbeni változásokra. És itt nemcsak arra gondolok, hogy pl. Karácsonykor sokat vásárolnak a népek, vagy ne nyáron hirdessünk sí utakat. Hanem arról van szó, hogy az év különböző szakaszaiban bizonyos dolgokat máshogy kell kezelnünk, elsősorban természetesen azért, mert a fogyasztóink máshogy viselkednek.
Máskor vásárolnak, máskor töltenek több időt az internet előtt, máskor érnek rá. Pl. ha jó az idő, akkor a hétvégét vízparton töltik és nem egy plázában. Éppen ezért mást és máskor kell hirdetni nekik, és kiemelten igaz az internetre: amennyire természetes, hogy a hét végével több időt töltünk az otthoni számítógép előtt, annyira nem igaz ez a nyáron. Ilyenkor a vízparton töltünk több időt.
Hozzá kell tennem, hogy ahány cég, annyi lehetséges forgatókönyv van arra nézve, mikor hogy viselkednek a vevőik. De ha több évre visszamenőleg van lehetőség pl. a bevételi, forgalmi adatokat elemezni, akkor azokból nagyon érdekes következtetéseket lehet arra nézve is levonni, hogy mikor és mit érdemes reklámozni.
De ezek a pénzügyi adatok olyanok, amit én nem látok, de az ügyfeleim igen. És amikor átnézik, majd következtetéseket vonnak le - vagy vonunk le együtt - akkor tanítanak.
-
Posted: June 29th, 2011, 11:41pm CEST by Konrad
A tegnapi nap híre kétségtelenül az, hogy a Google elindította a Plus nevű szolgáltatását. Egészen pontosan bejelentette, hogy van ilyen, és lehet rá meghívókat kérni. A fél világ erről ír, de mivel csak alig néhányan tudták kipróbálni, így csak a várakozásokat lehet nyomon követni, egyelőre franc se tudja, lesz-e ebből valami, vagy ugyanolyan csúfos kudarccá válik, mint a Wave vagy a Buzz.
Az előjelek vegyesek, akár jó is lehet ez az egész. Mivel azt gondolom, hamarosan mindenki kap hozzáférést, azt hiszem, lesz időnk kipróbálni. Addig én ennek kapcsán valami egészen mást osztanék meg.
Azon gondolkoztam, hogy a Google+ megmutatja, menyire életszerű felvetés az, hogy a Facebook-al szemben lehet próbálkozni akár új alternatívákkal is. Igaz, a mai nap híre, hogy minimális pénzért (35 millió dollár) elkelt a valamikor oly népszerű MySpace. Vagyis van út lefelé is, a legnagyobbaknak is. És hát a Google is temette már számtalan ötletét, sőt...
Mégis, pont ezek a példák mutatják, hogy az emberek szívesen váltanak, szívesen szeretnek bele valami újba. A Google+ legnagyobb baja talán pont az, hogy ez nem valami új, ez csak valami továbblépés. Persze ettől még akár sikeres is lehet.
Nincs olyan recept, hogy ha ezt meg azt csinálod, akkor biztosan nyersz. De olyan se, ami leírja, ha ezt vagy azt csinálsz, akkor veszíteni fogsz. Próbálkozni kell. És a Google most ezt teszi.
Meglátjuk, lesz-e annyi plusz, lesz-e annyi hozzáadott érték, ami sikeressé teszi.
-
Posted: June 28th, 2011, 6:33pm CEST by Konrad
Valamit tennie kellett az iWiW-nek, ez kétségtelen. Olyan mértékben húz el mellette a Facebook és a piac, hogy azt nem volt szabad szó nélkül hagyni. Mert az iWiW-et túlzás nélkül mindenki temeti. Egész egyszerűen nem találok olyan véleményt, ami akár csak egy kis esélyt is adna a valamikor olyan népszerű hazai közösségi oldalnak.
Pedig az iWiW-ben van potenciál, hiszen bár nem használják (nem használjuk), de a regisztrációk száma látványosan nem csökkent. És még midig vannak funkciók, amik az iWiW-en megvannak, de a Facebook-on nem (pl. a kukucskálás, idegenek adatlapjára, igen).
Nos, az iWiW most tett valamit: 10 hetes játékra invitál bennünket, ahol nem kell semmi mást tennünk, mint használni az iWiW-et. Hát nem vicces? Pár éve még mindenki meghívót akart, most meg...
2011. június 27-től az iWiW üzemeltetői díjazzák a felhasználók aktivitását egy tíz héten át tartó, heti sorsolásokkal megrendezett nyereményjáték keretében. Ezen olyan felhasználók vehetnek részt, akik valós névvel és fényképpel regisztráltak a közösségi portálra, valamint elfogadják a játék szabályzatát.
A részvételhez a hét legalább 3 napján, a lenti listából legalább háromféle tevékenységet kell naponta elvégezniük: alkalmazást használniuk, írniuk saját vagy ismerősük üzenőfalára, képet töltenek fel, vagy bejelölnek valakit egy fotón, kommentálnak, lájkolnak valamit, apróhirdetést adnak fel, fórumoznak, vagy eseményt, klubot hoznak létre, vagy csatlakoznak ahhoz.
Az első reakciók a játékra elég vegyesek: egyesek azt mondják, hogy ez mutatja az iWiW abszolút végét, mások szerint végre történt valami. Én ez utóbbi mellett vagyok: sokan egész egyszerűen azért nem használják a fenti funkciókat, mert vagy nem ismerik, vagy érdektelenné vált számukra a konkurens Facebook miatt. De talán ha kipróbálja, megváltozik a vélemény. Ez a játék ugyanis két dolgot tud csinálni, ha tényleg működik: kipróbálásra ösztönöz, és megadja azt a kellően magas aktív felhasználói számot, ami ahhoz kell, hogy az iWiW jól működjön.
Legalábbis elvileg így fog történni. Kérdés, hányan szereznek majd tudomást a játékról, és mi lesz a 10. hét után.
-
Posted: June 27th, 2011, 9:40pm CEST by Konrad
De szó szerint, ahogy a címben írom. Ugyanis az alábbi képet ma lőttem a keszthelyi TESCO-ban:
Ez kis kiegészítő a ruházati osztályon, minden második akasztó-soron ott volt. Érdekes ötlet, bár még lehetne rajta dolgozni. Először is: a webcím pont nagyon kicsi, a fotón homályos, de a valóságban is nehezen látszik. Aztán lehetett volna ezt kiegészíteni egy QR kóddal (a TESCO máshol képes ennél ilyenebbre is, ugye), harmadrészt ha már csinálnak ilyet, lehetett volna valami plusz infó, hogy mondjuk akciók elérhetőek vagy mittudomén.
A Facebook oldal egyébként nem a TESCO, hanem a ruházati sajátmárka oldala.
Én egyébként elgondolkoztam azon, milyen jó egy olyan szolgáltatónak, amelyik ilyen formában is kap egy csomó ingyen reklámot. Aztán azon is elmerengtem, hogy lehetett volna ez akár az iWiW is...
A többi néma csend.
-
Posted: June 23rd, 2011, 9:47pm CEST by Konrad
-
Posted: June 21st, 2011, 11:45pm CEST by Konrad
Hirdetőként, főleg, ha a cél mondjuk valamilyen termék eladása, a legjobb fizetési megoldás az, amikor csak akkor fizetünk, ha mér sikerült eladni valamit. Ezt szokás partnerprogramnak nevezni, vagy elfogadottabb nevén affiliate-nek.
Bár idehaza elkezdett élénkülni ez a piac, de azt azért pontosan tudhatjuk, hogy az igazán nagy tartalomszolgáltatók szinte senkit nem engednek be tisztán affiliate formában a felületeikre, még a legmegengedőbb esetben is kérnek valamennyi fix pénzt.
Kicsit körbeszimatolva ezt a piaci szegmenst, azt látom, hogy minél komolyabban veszi magát egy tartalomszolgáltató, annál komolyabban fél az ilyen megoldástól. A félelem oka pedig elsősorban az, hogy devalválja a megjelenések értékét egy-egy ilyen megoldás. Hiszen várhatóan kevesebb bevételt hoz egy ilyen megjelenés, mint amit a többi fizetési megoldás szokott.
Ugyanakkor a bevételek nem jönnek olyan mértékben, mint az elvárható volna, kell a plusz, és az affiliate nagyon izgalmas újabb célcsoportokat hozhat be. Akkor most érdemes belevágni vagy sem?
Abszolút megértem a problémát. Sajnos, az affiliate ugyanúgy "más" megoldás, mint a hirdetőknek a közösségi média. Mert míg eddig az volt a kérdés, hogy a megszokott felületeket milyen árazással adjuk el, addig az affiliate elvileg gondoskodást igényel. Vagyis nem elég egyszerűen csak kirakni egy hirdetést, aztán várni a bevételt, hanem foglalkozni kell azzal. A tartalomszolgáltatónak kell megoldania, hogy a hirdetés kontextusba kerüljön, hogy érdekes legyen az olvasónak, így rendeljen is ezen keresztül. Nézzük csak meg egyes affiliate szolgáltatókat! Nemcsak bannereket választhatunk, hanem cikkeket, amikben a bannerek hatékonyabban jelennek meg (és nem, ezek nem PR cikkek), vagy éppen hírlevél mintákat, és számos más segítő eszközt.
Az affiliate aktív gondoskodást igényel a tartalomszolgáltatói oldalról is. Márpedig erre főleg a hazai nagyok nincsenek felkészülve. Ezért is tart többek között ott a hazai piaci szegmens, ahol. Ha nincs elég felület, nem lesz népszerű az affiliate megoldás.
Persze, az elmaradó bevételek ezt a piacot is beindíthatják. Idén érezhetően megindult valami, és talán jövőre idehaza is komolyabban lehet kampányokat futtatni csak affiliate fizetési móddal. Mert igény, az volna rá.
-
Posted: June 20th, 2011, 11:41pm CEST by Konrad
Most, hogy egyre több cég a saját weboldalán kívül számos más helyen is kommunikál, egyre inkább érdekes az a kérdés: mennyire van biztonságban a belépési azonosítód?
Nem egyszer szaladok bele abba, hogy nincsenek meg a belépési azonosítók. Weboldal, Facebook, blog, YouTube, Twitter - lehetne még sorolni, hány helyen lehet fönn egy cég. Csak amikor pl. angolosan távozik egy kolléga, aki eddig kezelte, akkor vajon vitte ezeket magával? Vagy átadta valakinek?
Kevés olyan cég van, amelyik megbízást ad olyan szakembereknek, akiknek az a dolguk, hogy a kollégák munkáit feltérképezzék. Vagyis mélyinterjú keretében összeszedjék, egészen pontosan mivel és hogyan foglalkozik. Mert ennek persze része, hogy kiderüljön, hol tárolja a jelszavakat. Mert ha ráadásul nincs belső szabály erre...
Szóval, jön a káosz. És amikor újra kell indítani egy blogot vagy egy Facebook oldalt, akkor jön a vakaródzás, hol a francban lehetnek a belépési azonosítók?
-
Posted: June 19th, 2011, 8:28pm CEST by Konrad
Az idei hazai online reklámköltés a szokásosnál egy kicsit nagyobb vihart kavart. Igaz, ez is olyan hazai, belterjes vihar: semmi komolyabb felháborodás, semmi komolyabb kiállás, csak olyan morgolódás. Volt ugye egy kiszivárogtatott eredmény, aztán annak a magyarázata, végül a hivatalos adat.
A hivatalos adat, amely növekedést mutat. És itt a morgolódás alapvető oka: ezt a növekedést sokan nem érzik. Illetve azt érzik, arról szólnak a pletykák, hogy a "nagyok" bajban vannak, kell a bevétel minden áron, és valahogy nem "ömlik" olyan mértékben a pénz a tartalomszolgáltatókhoz, mint ahogy az a statisztikák alapján kellene. Hiszen a korábbi években a növekedés egyet jelentett a tartalomszolgáltatók növekedésével is...
Mi lehet ennek az oka? Vajon valóban az IAB mérés a rossz, vagy egyszerűen PR számokat látunk, és azért növekszik a piac, mert növekednie kell, ezzel mutatva, mennyire fontos az online? Mert ez a legmarkánsabb bírálat, ami el szokott hangozni - persze nem konferenciákon, nem szokás az ilyen "eltérő" vélemény mellett nyilvánosan kiállni, ezek a morgolódások konferenciák szünetében, sörözés közben szoktak elhangozni.
Hát, lássuk. Én azt gondolom, két tényező együttállása az, ami miatt a piac nagy része a növekedést csökkenésnek érzi meg. De előbb lássuk, miről beszélünk:
Az online reklámköltés 3,9 milliárd Ft-tal nőtt az előző évhez képest, ami 16,8%-os bővülést jelent.
A két tényező közül pedig az első a megerősödő külföldi jelenlét. Már évek óta érezhető, hogy a Google elvon pénzeket a hazai piacról, de ezt jobbára azok vették észre, akik a kisvállalkozásokkal voltak kapcsolatban. Egész egyszerűen a Google jobb, hatékonyabb ebben a szegmensben, mint bármi más. És bár van némi alternatíva, de az egyrészt csak egy szegmens (és pont a keresőben nem), másrészt elég erőtlen. Hiszen 2010-ben az ETARGET nem igazán fejlődött, miközben a Google hatalmasat. De ez önmagában még talán kezelhető lenne, igaz, becslések szerint 3-4 milliárd forintokról beszélünk. De 2010 egyértelműen a Facebook éve volt, ami egyben a Facebook hirdetések felfutását is jelenti. És ott is megjelentek a hazai pénzek, és bár becslések vannak csak, de ezek a becslések 500 millió és másfél milliárd közöttiek. Vagyis a két nagy külföldi elvisz a piacról akár 5 7-8 milliárd forintot is. (A cikk megírását követően kaptam pontosító számokat, vagyis jól alábecsültem...) Mindezt úgy, hogy nemcsak a kisvállalatok költenek, hanem a nagyok is. Szóval, a 3,9 milliárdos növekedés egy jelentős része mehetett külföldre.
A másik tényező a hazai piacon történt. Részben ugye bővül a piac, egyre több az eszkimó, két olyan sales house is erőre kapott, amelyik egyre szebben felpörög (nevezzük meg őket: Think Digital és Infinety). De fontosabbnak érzem, hogy 2010-ben sikerült az egyik legnagyobb szereplőt, az Origó-t jelentősen megerősíteni, és végre ott is be tudott indulni erőteljesebben a reklám-értékesítés, ez pedig újabb százmilliókat jelenthet.
Végül ne feledkezzünk el arról, hogy bár igen, ezek tavalyi számok, de a panaszokat most halljuk, és ezeknek a folyamatoknak az eredményét sokkal jobban érezzük most. Mert a mostani helyzetet leíró számokat 2012-ben fogjuk látni (hacsak tényleg nem lesz év közbeni jelentés), de a hatást most érezzük.
Márpedig ezek a folyamatok nem sok jóval kecsegtetnek. Az online piacnak sokkal nagyobb mértékben kellene ahhoz növekednie, hogy mindenki jól járjon - vagyis lesznek vesztesek. Ha valamelyik nagy szereplő esne ki, akkor több kisebb megmenekülhet (akár, de nem szükségszerűen), de én inkább arra számítok, hogy egyre több kisebb szereplő kényszerül még takarékosabb működésre.
És az újaknak sokkal nehezebb lesz pénzt szerezni. Hacsak nem válik valaki divattá...
-
Posted: June 16th, 2011, 10:13pm CEST by Konrad
Amikor közösségi média marketingről beszélünk, hajlamosak vagyunk valami vegytiszta, csak webes, sőt, csak valamilyen közösségi oldalon megvalósuló megoldásra gondolni. Pedig többször bebizonyosodott már, hogy az igazán sikeres megoldások kilépnek a webről, és más platformot, platformokat is használnak.
Sőt, talán pont attól válik nagyon érdekessé egy-egy ilyen megoldás, hogy hatást tud gyakorolni: kézzelfogható eredményt is hozhat akár. Hiszen a közösségi médiában pont azt szeretjük, hogy be tudjuk vonni az érdeklődőket - és minél inkább kilépünk a webről, annál jobban, hatásosabban tudunk eredményeket elérni.
Itt van a Telenor esete: amikor tavaly év végén teljes mellszélességgel az Android felé fordultak, rögtön teljes sebességgel kezdték el használni a közösségi médiát erre is. De ez nem volt elég: a közösségi média segítségével két plusz aktivitást is elindítottak. Az egyik az Android Workshopok sorozata, ami nem titkoltan a közösségi média aktivitásra épül, elsősorban azon a csatornán keresztül történik az események meghirdetése. A másik egy komolyan vehető játék: lehetett ajánlani ötleteket, milyen Android alkalmazásokat hiányolunk, és ezek közül kiválasztottak hármat, amit el is készítettek. Ez volt az Androideák projekt.
Persze ez így kötelességet is jelent: tényleg el kell készülniük azoknak az alkalmazásoknak. És a Telenor megcsinálta: a mai nappal publikálta a háromból azt a kettőt, ami még nem készült el. Az egyik egy magyar alkalmazásokat gyűjtő alkalmazás, a másik egy kerékpárosokat segítő megoldás, a Kétkerék kerékpáros útvonaltervező alkalmazás. (A harmadik, már májusban elkészült alkalmazás, az S.O.S. Help.)
Ezzel akár le is zárhatná ezt a közösségi média kampányt, de azt sejtem, ennek így nincs vége. Hiszen az alkalmazások majd csak most kezdenek el elindulni. Kell majd még ezzel foglalkozni, de a Telenor ügyesen elérte a célját: jó szívvel gondolnak rá azok, akik használni fogják ezeket az alkalmazásokat.
Így is lehet. Sok meló, sok pénz és időbefektetés, de mennyivel több értelme van, mint egy egyszerű "lájkolj és nyerj" játéknak. Ráadásul tényleg azoknak lesz ez az egész Telenoros kampány hasznos, akik potenciális ügyfelek is.
Remélem, lesz egyre több ilyen jópofa hibrid megoldás!
-
Posted: June 7th, 2011, 1:20pm CEST by Konrad
Tegnap Szegedre kellett mennem (Budapestről), és kivételesen nem autóval mentem. Úgy gondoltam, megnézem, milyen élményeket hoz a vonatozás. Imádok autózni, de sokszor érzem azt, hogy a vezetéssel töltött időt lehetne másra is használni. Például dolgozni... Éppen ezért direkt olyan szemmel néztem ezt az utat, hogy mi éri meg jobban: autóval menni vagy vonatozni?
Pusztán a számok alapján a vonat olcsóbb. Nem nagyon olcsóbb, de olcsóbb. A vonatjegyből a legolcsóbb megoldás 6720,- Ft, a legdrágább 9120,- Ft. Az előbbi helyjegy nélküli másodosztály, az utóbbi első osztály, helyjeggyel. (Én az utóbbit választottam, szeretek kényelmesen utazni...) A jegy mellé jön a helyi közlekedés, vagyis ki kell menni az állomásra, és Szegeden is el kell menni oda, amiért utaztam. Ez szerencsés esetben 2-2 vonaljegy, én ennyivel meg is úsztam. Ez együttesen 1200,- Ft. Vagyis 7920,- Ft (illetve nekem 10320,-).
Autóval 360 km, ez 7,5 l-es dízel fogyasztással durván 10000,- Ft. Erre jön a 4 napos pályadíj, 1650,- Ft, és a szegedi parkolás, ami olyan 600,- Ft körül megvan, tehát összesen 12250,- Ft, nem számolva a kocsi árát, a fenntartási díját, plusz erre a távolságra eső olaj és szerelési díjat. Ha ezeket is beleszámolom, akkor akár 20000,- Ft is lehetne a költség, de ennél nem sokkal több.
A fentiek alapján ki-ki eldöntheti, mennyit ér meg neki az utazás. A vonat első osztályra még visszatérek...
Nézzünk egy másik vetületet: az időt. Autóval ez így néz ki: Bp-Szeged háztól házig bő 2 óra, legyen 150 perc (vagyis 2 és fél). Összesen 300 perc, 5 óra. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy 10-re kellett Szegedre menni, autóval tehát elég reggel 7-kor felkelnem, majd miután elvégeztem a dolgom, azonnal jöhetek vissza, még ha hazamegyek Szegeden ebédelni, akkor is Budapesten vagyok még bőven 5 előtt.
A vonat kicsit más. Reggel fél 6-kor kell kelni, 6 előtt 5 perccel indulni, és kb. 9.40-re voltam a célnál (busz-vonat-villamos). Ez együtt 225 perc. Visszafelé is hasonló, vagyis az is újabb 220-230 perc, együttesen 450 perc, ami 7 és fél óra. És kb. 6-ra értem haza. Ebből a 7 és fél órából a vonatút, vagyis durván 4 és fél óra az, amit munkával tudok tölteni. Vagyis bár több az időigény, de mindent összerakva nyerek 2 és fél óra munkaidőt.
Megér ennyit a korábban kelés?
Végül: az utazás így is, úgy is fárasztó. Sokat segít az első osztály, ahol jellemzően alig páran utaztunk (és az utasok fele vasutas). Vagyis nincs tömeg, nincs zaj, nincsenek szagok. Van viszont számomra állíthatatlan légkondi... De ez nem baj ilyen nyarakon. De míg a vonatút fizikailag fárasztó inkább, az autózás agyilag. Vagyis munka szempontjából megint a vasút nyert.
Ezek alapján, ha egyedül megyek, elvileg jobb a vonat. És ez igaz is lenne, ha pár dolog működni is a hazai vasútnál. Mikre gondolok?
- Képesek legyenek oda adni helyjegyet, ahova kérem. Ne kelljen visszasétálnom a pénztárhoz, hogy amit adtak, az nem asztal mellett van és nem az együléses soron van...
- Legyen konnektor.
- Nem lenne baj, ha lenne wifi...
Ami még furcsa nekem: semmit nem tesznek azért, hogy az ember többet fizessen az első osztályért. Semmi olyan extra szolgáltatás, semmi olyan plusz, ami miatt az ember többet fizetne. Pedig ez is üzlet, és ha mondjuk csak az első osztályon lennének a fent felsorolt dolgok (vagy azok egy része), talán nem kongana az ürességtől a kocsi.
Összbenyomásban, úgymond érzelmileg tehát nem győzött meg arról a MÁV, hogy velük utazzak. Pedig az észérvek alapján velük kellene, csak valahogy nem érzek késztetést erre.
Viszont van ennek egy marketinges tanulsága, és ezért is hozakodtam elő az egésszel: attól, hogy valami olcsóbb, attól, hogy valami racionálisan jobb, még nem szükségszerű, hogy az kell nekünk. Ha valami nincs jól csomagolva, ha valami nem mutatja meg magát, nem ismerjük meg az előnyös oldalát, akkor nem lesz érdekes. Mondják, a jó borhoz nem kell cégér. De ez így nem igaz: pont a jó borhoz kell a cégér, hiszen azt a könnyebb eladni - hiszen jó!
A vasút is megtanulhatná magát eladni. A szolgáltatása még most, lepusztult állapotban is versenyképes lenne.
-
Posted: June 5th, 2011, 8:51pm CEST by Konrad
Csak két szám:
Az IAB Adex alapján a nettó online reklámköltés 2010-ben 27,3 milliárd Ft volt (bővebben »)
vs.
A Magyar RTL Televízió Zrt. beszámolója szerint tavaly 29,1 milliárd forint volt az értékesítés árbevétele, melynek nagy része, 27,6 milliárd a belföldi piacról származott. (bővebben »)
-
Posted: June 1st, 2011, 11:23pm CEST by Konrad
Egy kedves ismerősömmel beszélgettem jó pár éve munkakereséskor, és tőle tanultam meg egy nagyon fontos dolgot ezzel kapcsolatban: azt, hogy miért nehéz sok év után, rengeteg tapasztalattal jó munkát találni. Ő éppen munkahely váltás közben volt, olyan önéletrajzzal, ami nemcsak impozáns, hanem tényleg tartalmas is volt. A legnagyobb gondja pedig az volt, hogy nem helyezkedhet el bárhova.
Egyrészt bizonyos szint alatt nem veszik fel, mert túlképzett. Másrészt az önéletrajznak fejlődést kell mutatnia, mert ha visszalép valaki egy vagy több szintet, akkor onnan nagyon nehéz újra feljebb kapaszkodni. Egész egyszerűen nem túl bizalomgerjesztő az, ha valaki egy felsőbb vezetői állás után középvezető vagy ne adj isten beosztott lesz. Így aztán inkább vár fél évet, de nem ugrik bele azonnal valami rosszabb állásba.
Nagyon tanulságos ez, a személyes és céges brand építésének egyik nagyon fontos elemét fogta meg ugyanis. Azt, hogy egy márkának folyamatosan kell fejlődnie, tovább lépnie, magasabb szintre jutnia. Legyen az egy cég, egy termék vagy egy személyes márka.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a régmúltat ki kell dobni. Sőt, azt jelenti inkább, hogy arra kell építeni. De nem szabad visszalépni!
Mert ha visszalépünk, akkor villámgyorsan eltűnhetünk. Láttam olyan céget, amelyik kényszerűen leépített, átszervezett, üzletágakat zárt be, majd pár év alatt visszaesett majdnem a garázscég szintjére. Ha azt látják a partnerek, hogy nem történik fejlődés, akkor elfordulnak. És ez a biztos halál.
Ez pedig azt kell jelentse, hogy a márkánkat folyamatosan kell építeni, és folyamatosan kell arra törekedni, hogy többek legyünk mint korábban.
Ez az egész egyébként arról jutott eszembe, hogy egy márka devalválására nagyszerű lehetőségeket nyújt az internet: ha egy profi, jól működő weblap után - akár csak átmenetileg is - egy gázos, megjelenésében és működésében is gagyi jelenléte lesz egy cégnek, akkor a partnerek megtorpanhatnak. És feltehetik a kérdést: most meg mi a fene történt?
Vagyis bizonyos szint fölött nem engedhetjük meg az amatőrizmust. Akkor sem, ha momentán nagyobb erőfeszítést kíván a profi megoldás. Ilyen esetekben nem alternatíva semmi más: le kell nyelni a békát, és a szintünknek megfelelő megoldást kell választani.
Már persze akkor, ha nem a brand eltemetése a cél.
-
Posted: May 30th, 2011, 2:25pm CEST by Konrad
Amikor egy-egy online reklámról beszélünk, akkor hajlamosak vagyunk, hogy csak a médiaköltségeket, vagyis a hirdetési helyek díját gondoljuk költségeknek. Pontosabban azok hajlamosak erre, akik nem szoktak rendszeresen kampányokat tervezni, megrendelni... például egyes megrendelők.
Lássuk, milyen díjai vannak még egy-egy kampánynak!
Van mindenképpen költsége a kreatívok elkészítésének, vagyis a bannerek elkészítésének. Ebbe adott esetben a szövegírás-kitalálás is beleférhet, bár a tapasztalatom szerint ezt senki nem árazza be külön. A kreatívok díja értelemszerűen függ azok bonyolultságától és persze attól is, hogy hány méretváltozat kell. Egy technikailag jól elkészített banner minimális díja 20e Ft körül van, de bátran számolhatunk ennek kétszeresével, háromszorosával is adott esetben. És akkor erre jönnek rá a méretváltozatok, darabonként minimum 10e Ft-ért. Ugyanakkor ezek alapárak. Ha a kreatívok készítésének egyéb költségei is felmerülnek, pl. filmforgatás, videó vágás, akkor ez lehet sokkal több is. A legmagasabb hazai ár, amit láttam kiszámlázva, az 1 millió Ft volt, egy kampány kreatív díjaira.
Költsége van a kampány tervezésének, vásárlásának és futtatásának is. Ez jellemzően a kampány médiadíjától függő díj, és néhány százalék szokott lenni (2-3).
Aztán van külön díja az adservernek is. Ez részben a technológiai díj, amit az adserver használatáért kell fizetni, részben a munkadíj, ami a bannerek feltöltését, beállítását jelenti. Ez olyan néhány 10e Ft szokott lenni mindenestül, persze sok tényezőtől függően: mennyi megjelenés lesz összesen, mennyi különböző banner változat van, pontosan milyen adservert használ az ügynökség stb.
Ezeken kívül jellemzően más díjat nem szokás felszámolni (bár ötleteim volnának), és persze üzleti kérdés, minek mekkora a súlya, min akar keresni a kampányt intéző ügynökség. És persze a fentieken kívül jut pénz az ügynökségnek is - de azt nem nevezném a kampány költségének.
-
Posted: May 26th, 2011, 11:46pm CEST by Konrad
Alig két napja írtam a márkaépítésről, és már ott is felmerült (főleg kommentekben), hogy a rossz termék, a rossz szolgáltatás önmagában képes megölni egy márkát, képes keresztülvágni egy folyamatot. Főleg a "felnövekvő" márkák esetében veszélyes az, ha csalódott lesz az ügyfél.
Ez nem azt jelenti, hogy egy márka nem hibázhat, vagyis pl. nem romolhat el az eszköz vagy nem tévedhet az alkalmazott. Ezek a dolgok megtörténnek, hiszen "csak az nem hibázik, aki nem dolgozik". A kérdés az, mi történik ez után.
És ez a történés a közösségi média idejében kulcsfontosságú lehet.
Egy kedves ismerősöm panaszkodott, hogy a 17 hónapja nem olcsón vett Fagor tűzhelye elromlott, és a javítás olyan 70-80 ezer Ft lesz. A tűzhely ára is hat számjegyű volt... Ilyenkor az ember erősen elgondolkozik azon, vajon megéri-e? És most őszintén: ki venne ezek után újra a Fagor-tól bármit?
De az internet, a közösségi média megadta a kedves barátomnak azt a lehetőséget, hogy megossza a problémáját. El tudja mondani számtalan helyen, hogy csalódott a Fagor-ban. Márpedig ez így innentől nem egyszerű ügyfélpanasz, nem egyszerűen egy csalódott ügyfél, hanem valami egészen más. Ez kérem negatív hír, érzelmekkel telve. Ami egyes számítások szerint hétszer gyorsabban terjed, mint a jó hírek. Vagyis innentől ez a meghibásodás - illetve a drága javítás - rombolja a márkát.
Nem jó ez senkinek. Vesztes - vesztes helyzetről beszélünk, hiszen a barátom is jól megszívta, és a Fagor is. Megoldás? A prémium termékekre prémium garanciát érdemes adni, és olyan minőségben gyártani, hogy a garanciát ne kelljen érvényesíteni.
És fel kell készülni arra, hogy a csalódott ügyfél nem fog hallgatni.
A barátom most dühös. Én nem szívesen lennék a Fagor marketingesei helyében...
-
Posted: May 26th, 2011, 1:16am CEST by Konrad
A Facebook a mostani idők abszolút divat szava és divat szolgáltatása. Egész egyszerűen nincs lehetőség elkerülni, nincs lehetőség nem kezdeni vele valamit. Persze használni nem kötelező, de tudomásul sem venni - az bizony luxus.
Így aztán mennek is a cégek szépen mind fölfelé, kezelünk mi is jó pár profilt, és persze ilyen-olyan fejlesztésekre is szükség van ahhoz, hogy egy-egy kampány vagy jelenlét tényleg jól sikerüljön. És pont ez a folyamatos jelenlét, folyamatos munka világított rá számomra arra, hogy a Facebook egy megbízhatatlan eszköz.
Egy olyan ingatag építmény, aminek sem az állapotát, sem a működését esélyünk sincs befolyásolni. Vagyis ha cégesen jelen vagyunk, akkor örüljünk az eredményeknek, de ne tervezgessük azt, hogy mi lesz jövőre.
Radisics Milán, a SocialTimes.hu vezetője mondta egy előadásában, hogy a Facebook-ra nincs stratégia. A Facebook-on elágazások vannak, lehetőségek, amikről akkor és ott dönteni kell. Én ezt egy kicsit kiegészíteném azzal, hogy a Facebook-on az van, ami éppen most ott van.
Fogalmunk sincs, mi lesz pár hét múlva. Nem tudjuk, hogy a jelenlegi szolgáltatások pontosan meddig működnek. És csak az elmúlt fél évben láttunk legalább két olyan változtatást, ami alapvetően módosította az eddigi lehetőségeket.
A Facebook olyan, mint a tenger: állandóan változó és kiszámíthatatlan. Így annak kell örülnünk, amit éppen most el tudunk rajta végezni, és mindig kell lenni menekülési lehetőségnek. Szerencsére a Facebook ebben partner. Például elvárja, hogy egy-egy játékba külön regisztráljuk be a résztvevőket, nem engedi, hogy tömegesen rajta keresztül üzengessünk közvetlenül stb. Vagyis lehetőségeket ad az építkezésre - rajta kívül.
Csak ki kell használnunk. Mert a Facebook használata a mának élés.
Carpe diem!
-
Posted: May 24th, 2011, 3:05pm CEST by Konrad
A Telenor tartott ma egy háttérbeszélgetést abból az alkalomból, hogy pont egy éve nevezték át a Pannon-t Telenor-rá. Maga a névváltás egy folyamat része volt, hiszen előtte pár évvel már megváltoztatta a Pannon a megjelenését, és bár névben nem, de logóban és színben felvette a tulajdonos azonosítóit.
Így aztán tavaly gyakorlatilag csak a név lett lecserélve - illetve annál azért kicsit több.
A mai beszélgetésen a Telenor marketing kommunikáció igazgatója, Kallós András tartott egy nagy ívű és szerintem nagyon érdekes prezentációt arról, hogy milyen utat követve lett a Pannon GSM-ből a most ismert Telenor, és ez az út milyen üzeneteket és változásokat tartalmazott.
Érdekes és tanulságos előadás volt, kár, hogy jobbára gazdasági újságírók és nem marketingesek ültek ott. Hiszen ez egy izzig-vérig marketinges előadás volt, brand értékkel, brand üzenetekkel, és fogyasztói preferenciákkal. Ami számomra nagyon érdekes volt, az a logón és neven kívül megjelenő általános képi megjelenés és annak a változása: ahogy a meghatározott célok megjelennek a képi világban, a konkrét üzenetekben.
Tény, a nagyvállalati marketing egyik legizgalmasabb világa a márka, a brand kialakítása, erősítése. Hiszen ahogy András is elmondta, a márka értéke benne van mindenben: a logóban, a névben, az üzenetekben, de a boltok kialakításában, az ügyfélszolgálat működésében, az eladott szolgáltatásokban, a forgalmazott márkákban és természetesen a reklámokban is. Sőt, egy-egy márkához olyan plusz képzetek is társulhatnak, mint például az Abba az IKEA-hoz, így befolyásolva azt a képet, amit a fogyasztó magában kialakít.
A Telenor a névváltással tehát nemcsak egyfajta célt kívánt elérni, és főleg nem rövid távon. Az igazi cél egy olyan hosszútávú márka tudatosság kialakítása, amely magában tartalmazza azokat az értékeket, amik a Telenor számára fontosak: a modernséget, a családcentrikusságot és így tovább.
Fontos hangsúlyozni: itt és most nem a konkrét napi szolgáltatásokról, az éppen aktuálisan elérhető telefonok kínálatáról vagy az esetleges műszaki hibákról beszélünk. Ezek is alakítja természetesen a márkát, de a mai beszélgetésen egy ennél átfogóbb, távlatibb, stratégiai szintű tudatos márkaalakításról volt szó.
Amiben a saját kutatásaik és a független kutatások alapján sem állnak rosszul. És ha ezt sikeresen folytatják, reményeik szerint le fog fordítódni majd a piaci részesedésre és a bevételekre is. De ez nem pár hónapos út. Imponáló volt, ahogy ezt a területet - a feladatokat és az eredményeket - években mérik.
(A szerző egy olyan Samsung Galaxy Tab-et használ, amit a Telenor-tól kapott, így nem kizárt az elfogultság megjelenése a fenti cikkben.)
-
Posted: May 9th, 2011, 9:35pm CEST by Konrad
Lassan itt a személyi jövedelemadó bevallásának végső határideje, ilyenkor folyik a legkeményebben a kampány az 1 százalékunkért. Plakát, szórólapok, gyerekkel hazaküldött levelek, sokkoló vagy elgondolkodtató hirdetések, és 1% mindenhol.
Tényleg rengeteg cég izé, alapítvány szeretné, ha nekik adnánk azt az 1%-ot. Jó sok hirdetést látunk, igaz?
Csak az a gondom, hogy valahogy ezek a hirdetések nekem mind idegenek. Van persze több vonulat: az elgondolkodtató, a sokkoló, a tényközlő, a titokzatos, a... sorolhatnám tovább. Mind az érzelmemre akar hatni, mondván, ha nem adom nekik azt az 1%-ot, akkor nem vagyok gyerekbarát, állatbarát, környezetbarát, szürkebarát, és így tovább. Kb. mind a lelkiismeretemre utazik, hirdetésben legalábbis.
Pedig az adózás egy igazán racionális dolog: pénzt adunk azért, hogy kapjunk közszolgáltatást. És ebbe a folyamatba kerül bele egy kis adakozás is. És ez nekünk - elvileg - jó.
Csak éppen konkrétan fogalmam sincs, hogy melyik magát hirdető alapítvány mennyit is ér. Nem azt hirdetik, hogy tavaly mennyi jót tettek, meg hogy mennyi embernek/állatnak/növénynek segítettek, hanem engem próbálnak érzelmileg befolyásolni. Hát, köszönöm szépen, de nem szükséges. Pont racionális döntést fogok hozni: a gyerekek óvodai és iskolai alapítványai fogják kapni a százalékot. Az enyémet az egyik, páromét a másik. Mert ez így logikus. Kell magyarázni?
És elhiszem én, hogy a kutatások szerint a fent említett hirdetések a hatékonyabbak, de ha mindenki ugyanazt csinálja, valahogy elvész ez a hatás.
De a fentiek talán még a kisebb gond. Na, és ha eddig nem utáltatok, kedves közhasznú alapítványok, majd most!
Szóval az a történet, hogy az hirdet, akinek pénze van. Aki hirdet, annak több felajánlás érkezik, hiszen többen látják. Így aki sokat hirdet, annak még több felajánlás érkezik, amiből még több pénzt kap, amit mire költ? Bingó! Hirdetésre, hogy kapjon pénzt. Hát nem zseniális?
Oké, tudom, hogy a hirdetések ilyen esetben olcsóbbak, adott esetben ez is a támogatás része, stb. De csak azok tudják ezt megszervezni, akik megfelelő szervezettel rendelkeznek, ami megint csak pénz, működési pénz. Ez az egész adomány dolog a profiknak működik igazán! (És most a profizmus csúcsáról nem is beszélek, ők másik százalékot kapnak, hiszen sokkal jobban tudtak lobbizni.)
Nem hiszek a mesékben. Tudom, hogy szükség van ezekre az alapítványokra, és tudom, hogy szükségük van arra, hogy hirdetésekkel érjenek el minél több embert, akik nekik adják az adományokat. És tisztában vagyok vele, hogy sokat sarkítok. De amikor meglátom azt a számtalan óriásplakátot, bannert és szórólapot, ami ezekről szól, akkor valahogy ez a gondolatmenet fut végig bennem, nem tehetek róla.
Cinikus lennék?
-
Posted: May 8th, 2011, 12:33am CEST by Konrad
Azért az ugye világos, hogy a minél jobb és kifinomultabb célzási technikák nem a felhasználóknak akarnak kedvezni?
Megint olvastam egy helyen, hogy azért jó, ha minél pontosabban tudunk célozni, azért jó, ha pl. szóbeszéd marketing segítségével ismerősök ajánlásán keresztül jön létre az "esemény", mert az milyen jó a felhasználónak, így nem kap kéretlen reklámot, csak olyat, ami neki majd tetszik.
Hát nem. Ez így ebben a formában minimum erős csúsztatás. A tény továbbra is tény marad: azért célzunk, azért használunk direkt eszközöket, mert így sokkal nagyobb valószínűséggel tudunk eladni valamit. És a célzás mindössze abban segít, hogy hatékonyabbak legyünk. Így végső soron majd csökkenti az egy ügyfélre eső bekerülési költséget.
Mert azért azt érdemes tudni, hogy az általunk megvásárolt, fogyasztott, használt jószágok jelentős része tökéletesen fölösleges. Még valódi igényünk sincs rá. Ezeket az igényeket ugyanis a marketing teremti meg, azért, hogy a cégnek bevétele legyen. A pontos célzás pedig nagy eséllyel abban segít, hogy sokkal személyesebb üzenetek átadásával tudjunk igényt teremteni.
Van otthon lapos tévéd? És rendes HD vagy full HD? És ettől jobbak lettek a filmek? Jobban élvezed? És mégis, hány filmet néztél már meg HD-ben vagy full HD-ben?
Van, akinek erre pozitív válasza vannak, igen. Kisebbségben. Erős kisebbségben. Mindenki másnak csak "kell" a cucc, mert az jó, ha van, ettől leszünk például modernek.
Mi, marketingesek teremtettük meg azt az igényt, hogy LCD tévéd legyen. És ha pontosan el tudom érni azt, aki éppen tévét vásárol, annak bizony nagyobb eséllyel tudom ajánlani x vagy y márkát.
És elárulok egy titkot. Ezen az egészen a Facebook sem segít, sőt. A világunkat az igényteremtés és annak maximális kiszolgálása vezeti. És igen, a közösségi hálón sem csinálunk mást. Feldobunk egy szép fotót, írunk vicceseket, hasznosakat, segítünk elintézni az ügyfélproblémákat, és közben fél szemünk a profiton csüng: vajon akkor most ettől több lett a lé?
Nem kell hát bedőlni annak a dumának, hogy a felhasználónak lesz mindettől jó. Ez is olyan bullshit, mint sok más ebben a szakmában: néha magunknak sem merjük bevallani a pőre igazságot.
-
Posted: April 28th, 2011, 7:03pm CEST by Konrad
Csak röviden.
Az online marketing egy kicsit olyan, mint a tenger. Soha nem nyugszik meg teljesen, állandóan változik. Vannak csendesebb időszakok és van, amikor vihar tör ki, és rövid idő alatt megváltozik egy csomó dolog.
Megszoktad már az állandó változást? Sőt, lubickolsz benne? Ha igen, akkor neked való az online marketing. Ha nem, ha ez téged zavar, frusztrál, akkor jobb, ha más munkát keresel. Olyat, ahol nem kell minden nap tanulnod.
-
Posted: April 11th, 2011, 11:00pm CEST by Konrad
Írtam már a nem oly rég megjelent Online üzlet és marketing könyvről. Azóta több rokonom is látta (naná, dicsekszik az ember, gyarló vagyok, na), és az az egyöntetű vélemény, hogy nagyon jó, nagyon tetszik, nagyon gratulálnak, de egy büdős szót nem értenek belőle.
Oké, persze, ez egy inkább marketingeseknek írt könyv, de azért elgondolkoztam azon, hogy vajon mennyire lehet egyszerű dolga egy olyan embernek ezen a területen, aki nem tanult marketinget és nincs is affinitása. Közben meg a világ "elvárja", hogy értsen ehhez.
És itt most nemcsak egyszerűen a kkv-k világára gondolok, hiszen a multik vezetői sem elsősorban marketingesek, maximum - jó esetben - közgazdászok. Pedig sok-sok olyan marketinges módszer van, főleg most a közösségi média térnyerésével, amely szinte elvárja egy teljes cégvezetéstől, hogy minimum megértse, mire és főleg miért jó ez nekik. Vagyis dönteni nagyon sokszor nem a marketinges tudásúak döntenek.
Márpedig ez kicsit átgondoltatja velem azokat a szövegeket, amiket írok. No nem itt, a blogon, a törzsolvasók reményeim szerint marketingesek, vagy legalább megértik a marketing szöveget, hanem más esetekben. Bár a franc tudja. Várjam el inkább, hogy aki ilyen dolgokra kíváncsi, az más forrásból szerezzen legalább egy alap marketing tudást?
-
Posted: April 5th, 2011, 11:47pm CEST by Konrad
Emlékszik még valaki az ötéves tervek időszakára? Amikor Pártunk megmondta a tutit, és felvázolta, mi fog történni az országban a következő öt évben. És az is történt! Vagy nem... de a statisztikák szerint igen!
Lehetne egy ilyen ötéves terv az, hogy mindenkinek legyen internete. Milyen jól is hangzik! És akkor majd lehetne bármilyen célcsoportra célozni! Mert ugye marketingesként engem ez a része is érdekel...
Egyébként ez a mindenkinek internet egyre kevésbé lehetetlen. Hiszen elvileg mobilja mindenkinek van (oké, majdnem mindenkinek), és ha a mobilon tud netezni, akkor az már nem egy rossz dolog. De ahogy kinéz, a legnagyobb jóindulattal sem lesz 50%-nál nagyobb az elkövetkező években az okostelefonok, vagyis a zsebre vágott számítógépek száma. A többség még mindig butatelefont, vagy ahogy a szakmai zsargon mondja, feature-phone-t használ.
Persze tudjuk, hogy erre is van megoldás. Például az Opera Mini egy olyan évek óta ismert és rendelkezésre álló megoldás, amivel a legtöbb telefont meg lehet tanítani internetezni, ráadásul ugye tömörítve kapjuk meg az infót, vagyis nem is kell annyi sávszélesség neki, és nem is forgalmazunk annyit.
Ismert dolog, nincs benne semmi újdonság, de lássuk be, pont azok használták, akik azóta bőven okostelefonra váltottak.
És itt kapcsolódik a gondolatmenetem egy mai Telenoros sajtótájékoztatóra, ahova voltak oly kedvesek meghívni, mint bloggert. Ugyanis egészen illusztris előadók egyrészt elmondták mindezt a jóságot az Operáról meg a piacról, amit leírtam, másrészt meg reklámozták a Telenor új szolgáltatását, ami egy sms elküldésével máris elérhetővé teszi az internetet bármilyen telefonon. Az történik, hogy az sms egyrészt megrendeli a szolgáltatást, másrészt küld egy válasz sms-t, amiben ott a link, le lehet tölteni az Opera Minit. Ráadásként 3 hónapig ingyenes a szolgáltatás, onnantól meg havi egy ezres körüli pénz.
Ez volt itt fent a reklám helye, igen. De nem öncélú reklámnak szántam. Azt látom ugyanis, hogy az ilyen akciók közelebb viszik az embereket a telefonos internethez. Olyanok is kipróbálják, akik eddig el se tudták képzelni, hogy a telefonuk - és általában a telefon - alkalmas ilyenre. Ha pedig megszokja, majd az új telefonja már okostelefon lesz.
És szépen lassan azt vesszük észre, hogy az így edukált emberek is növelik a hazai internetpenetrációt. Márpedig ez előbb utóbb azt jelentheti, hogy teljesülhet az ötéves tervünk.
Igaz, piaci alapokon.
-
Posted: April 4th, 2011, 8:11pm CEST by Konrad
Okosabb vagy, mint a telefonod?
Szerencsére nem erre a kérdésre adott pozitív vagy negatív válasz alapján dől el, mit nevezünk okostelefonnak. Én szívem szerint azokat a készülékeket nevezném annak, amelyek inkább kis számítógépek, amikkel lehet telefonálni is, és nem nagyranőtt telefonok.
Kétségtelen, éppen most éljük át a legjelentősebb mobiltelefon bumm-ot - már persze akkor, ha az a fontos, hogyan lesz egy alapvetően hangtovábbításra kitalált eszközből elektronikus svájci bicska: egy olyan kommunikációs valami, amivel internetezhetünk, chat-elhetünk, játszhatunk, és így tovább.
De hol állunk most? Erről szól többek között a szerdai Smartmobil konferencia is, de erről szól az NRC alábbi infógrafikája is. Kattintásra nagyobbra nő, bár nagyon nagyra, érdemes talán letölteni.
-
Posted: April 1st, 2011, 10:24pm CEST by Konrad
A kormány, felismerve, hogy az internetezés árát mennyivel drágítja a sok haszontalan információ, azonnali hatállyal az alábbi intézkedéseket vezeti be:
2011. április 1-től tilos lesz 10 kilobyte-nál nagyobb bannerekkel hirdetni.
Tilos a flash címlapok használata.
Szigorúan tilos mindenféle videó és zene letöltés, kivéve, ha azokat a Kereszténydemokrata Néppárt Nemzeti Kultúráért felelős bizottsága engedélyezi.
Nem ajánlott külföldi szolgáltatások használata, hiszen a külföldi internet forgalom is negatívan befolyásolja az ország pénzügyi mérlegét.
Naponta csak egy alkalommal szabad olvasni a híreket tartalmazó portálokat. Ezen szabály alól kivételt képeznek a legalább 95%-ban magyar tartalmakat tartalmazó portálok.
Magyar tartalomnak számít minden olyan tartalom, amelyet a Magyar Távirati Iroda állít elő.
Pornográf tartalmakat tartalmazó oldalak csak hetente egy alkalommal látogathatók, de ehhez külön engedélyt kell kérni a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság vezetőjétől.
A kormány - a legfőbb közjogi méltóság védelmének a céljából - betiltja az interneten a helyesírást.
Végül a kormány azonnali hatállyal betiltja április 1-ét.
Kérdésünkre Szalai Annamária mindehhez ennyit fűzött hozzá: "Értjük Mi a Viccet, de nem szeretjük!"
-
Posted: March 31st, 2011, 11:35pm CEST by Konrad
Az elvárások szinte mindig magasabbak, mint aztán az eredmény. Egy ismerősöm ezt úgy fogalmazta meg, hogy célozd meg a csillagokat, eléred a lámpavasat. Sajnos a reklám, a marketing egész folyamatába bele van kódolva a csalódás lehetősége. És hiába vannak a jó példák, hiába lehet rámutatni olyan esetekre, amikor valakinek nagyon bejön, azért mindig van olyan is, hogy valami nem jön be. Vagy nagyon nem jön be.
Fel kell készülnöd arra, hogy csodásnak a kikiáltott eszköz, a minden bajra megoldást nyújtó elixír, a bölcsek köve valójában bazári kacat. Illetve mégsem az, inkább csak egy eszköz. Egy kutya közönséges, hétköznapi eszköz.
Például az alumínium, amikor megjelent mint evőeszköz, luxuscikk volt. Mára ugye nem az. Elmúltak azok az idők, de a funkció maradt. Csak sok dolog megváltozott.
Így vagyunk számos online megoldással is. Legyen az e-mail marketing, közösségi média, bannerek vagy PPC, egy idő múlva mindről kiderül, hogy nem a világot fogják megváltani, hanem "csak" mint új eszköz kerülnek be a repertoárunkba.
De előtte azért csalódnunk kell benne. Hogy a csalódásból tanuljunk. És ha képesek vagyunk erre, akkor egyszerűen csak a helyére rakjuk a dolgokat, és haladunk tovább.
Ez az élet rendje.
-
Posted: March 19th, 2011, 12:08am CET by Konrad
Néha meglepődöm, milyen kutyaütő cégek dolgoznak a piacon. Mi se vagyunk egy matyóhímzés, néha hibázunk, máskor tévedünk, de amennyire csak lehet, igyekszünk becsületesen dolgozni. Ha valamit elcseszünk, hát viseljük a következményét.
A cél az, hogy az ügyfélnek jó legyen. Néha ez nekünk nem annyira jó, de hosszabb távon bejön a dolog.
De most nem az első alkalom, hogy szembesülnöm kell azzal, hogy egyes cégek mit meg nem engednek maguknak. Például az ügyfelük tudta és beleegyezése nélkül átpakolják a weblapot egy másik szolgáltatóhoz.
Eszem megáll. Még jó, hogy a domain tényleg az ügyfelem nevén van, de most neki kellett levadásznia, hogy hol a francba van az oldala, és ahhoz hogyan tud hozzáférni. Persze a cég be van sértődve, mert nem velük dolgoznak tovább, de könyörgöm, ilyen eset után nem kéne csodálkozni, nem?
Egyébként azt látom, hogy több kisebb cégnél valóban nem triviális, hol van a weblap, hogyan tud hozzáférni, mi az ftp, mysql, domain beállítás. Valaki valamikor megcsinálta nekik, és ennyi. Fel sincs írva. Aztán amikor változtatni akar, de már mással, akkor kell keresni, levadászni.
Tényleg isteni szerencse, hogy a domain név cégre szóló, és azt legálisan nem lehet csak úgy lenyúlni. Mert ha nem így lenne...
-
Posted: March 14th, 2011, 1:14pm CET by Konrad
-
Posted: March 10th, 2011, 11:34pm CET by Konrad
Szeretek oktatni. Azt gondolom, a hazai online piac helyzete, az ott dolgozók, az abban résztvevők fejlődése elsősorban tudásközpontú. Ahogy növekszik a piac, ahogy egyre nagyobb az igény az online kommunikációhoz értő emberekre, úgy válik fokozatosan fontossá az oktatás.
Éppen ezért nagy örömmel vállalok minden olyan lehetőséget, ahol akár egy órában, akár egy napban, akár többen oktathatok. Ez tehát a háttér.
És akkor most hirdetek:
Jövőhét pénteken, március 18-án tartok egy egy napos képzést, címe:
Az internetes közösségi média
És miről fog szólni? Arról, hogy marketingesként mit, hogyan és elsősorban miért érdemes csinálni a közösségi médiában.
Akit érdekel, még jöhet, jelentkezhet! Bővebb információ, ár, egyebek a szervező cég, a Sämling oldalán »»»
-
Posted: March 9th, 2011, 1:18am CET by Konrad
Közismert dolog, hogy ismert személlyel érdemes reklámozni, hiszen ha jól csináljuk, könnyebben tudunk eladni bármit. A hatás viszonylag egyszerű: az ismert személyben megbízunk, amit mond, az úgy jó, ezért ha ő azt mondja, hogy fékezett habzású gyorshitelt kell felvenni, akkor az így van, nincs vita.
Na persze ehhez meg kell lenni a "kémiának": olyan ismert ember kell, amelyikhez a célcsoportunk kötődik, amelyiket valóban elfogad. Ez innentől kutatások és megfelelő célzás kérdése: megtalálni a megfelelő embert és a szájába adni a megfelelő üzenetet.
És akkor most nézzük és csodálkozzunk, mi mindenre képes a modern technika!
Itt van ez a szeles fiú, bizonyos Charlie Sheen, aki elkezdett úgy viselkedni és elkezdett olyanokat mondani, ami minimum megosztotta az őt ismerőket: vajon szabad folyamatosan kurvázni, egy kisebb afrikai ország éves GDP-jét kábítószerre és piára költeni? És ha már ezt tesszük, akkor ezt hirdessük is, és ne sunnyogjunk, ne mea culpázzunk?
Ki-ki vérmérséklete szerint ítél. De egy biztos: Charlie Sheen érdekes lett. Sokkal érdekesebb, mint korábban, a felejthető filmjeiben (apja "elnöki" elismertségének a közelébe sem járt soha). És aki érdekes, arra figyelünk.
Így aztán egy nap alatt lett neki 1 millió követője a Twitteren (és mára 2 millió fölött jár). És persze ez a sok ember nem maradhat parlagon! Amúgy is kirúgták Károlyunkat, így kell egy kis pénz kokóra, kurvára, mittudomén, így most megfordult a dolog: nem a celebbel reklámoznak, hanem a celeb reklámoz.
És a dolog működik. A stáb postolt, és az első szponzor, az Internships.com hirdetése hozott rövid idő alatt 100 ezer kattintást.
Valahol ez azért nagyon érdekes változás. Ahogy megváltozott a világ a televízió elterjedésével, és míg a XX. század elején a szórakoztatóipar ment a háborúba (előadásokat tartani a fronton a katonáknak), addig a XX. század végére a háború lett a szórakoztatás (lásd CNN és Öböl-háború), úgy az internet, és azon belül a közösségi média megváltoztatta az ismert emberek szerepét. Most már nem velük reklámozunk, hanem ők reklámoznak.
Illetve még nem változtatta meg. Most változtatja meg. A szemünk előtt. Hát nem csodálatos?
-
Posted: March 7th, 2011, 1:34pm CET by Konrad
Igazán vicces, amikor az igen nagy cégek egymásnak feszülnek. És bár hónapok óta láthatjuk, hogy a Facebook és a Google kerülgetik egymást, mindig érdekes látni ennek a lassú harcnak az ütésváltásait.
A Facebook például nem olyan rég vezette be a blogok kommentezésére szánt szolgáltatásának megújított változatát. A megoldás több szempontból is sikeres lehet: nem kell a sok blogra külön regisztrálni, jobbára saját nevén futhatnak a kommentek, a vélemények akár azonnal megoszthatók a Facebook falunkon. Persze vannak hátrányai is: a saját névvel nem szívesen kommentelnek annyira (oké, erre lehet kamu account-ot gyártani), a kommentek így kikerülnek a kezünkből, nem fogunk tudni a kommentezőkből adatbázist építeni (saját blogoknál).
És volna itt még egy hátrány, íme:
A Facebook comment pluginnal íródott kommenteket a Google nem tudja indexelni, szóval ha lehet, kerüljük webmesterként.
Ezt ma írta Nebehaj Viktor twitteren. Érdemes ezen kicsit elgondolkodni. Nem egy olyan post kószál az interneten, ahol a kommentek többet érnek, mint maga az írás. Ott van például a nagy klasszikus hazai példa, a Kispad borotválkozással kapcsolatos írása: 2181 kommentnél jár! (Úgy, hogy sosem volt Index vagy Origó címlapon...)
Vagyis ha a Google nem indexeli, akkor ezzel látogatókat veszítünk. Persze a Facebook-on elvileg nyerünk vissza, de a Facebook-ról tudjuk, hogy egy-egy fal bejegyzés alig néhány óráig ér, míg a Google index sokkal tartósabb.
Vagyis tényleg érdekes adalék ez minden webmesternek, bloggazdának: kell nekünk a kommentekre érkező látogató, vagy a helyett Facebook-ozunk? Vagy máshogy megfogalmazva: azonnali plusz látogatókra vágyunk a kommentekből, vagy hosszabb távon van erre igényünk?
-
Posted: March 4th, 2011, 11:53pm CET by Konrad
Ma még igazi vadnyugat van itt nálunk. A felhasználók nagy részének fogalma sincs arról, hogy ki és hogyan tud élni és visszaélni a személyes adataival. Boldog-boldogtalannak megadjuk az e-mail címünket, like-olunk mindenféle vicces és hasznos cikket, szolgáltatást - bármit.
Ugyanakkor tőlünk nyugatabbra mintha kicsit átgondoltabb népek lennének. Így aztán egy szerencsejáték vagy egy pénzügyi szolgáltató nem is nagyon tud aktívkodni a közösségi oldalakon: a felhasználók úgy gondolják, senkinek semmi köze ahhoz, hogy ő fogad valamire vagy éppen melyik bank ügyfele.
És ez egy nagyon fontos dologra ráirányítja a figyelmet: az internet használatnak nemcsak technológiai és elérési korlátai vannak, ha marketinges aktivitást tervezünk. A viselkedésbele, kulturális és egyéb speciális (pl. egyedi szokások) korlátok is olyan erős befolyásoló erővel bírnak, hogy kudarcba fulladhat az aktuális kampányunk.
A dolog attól igazán érdekes, hogy ezek a tényezők ráadásul ország specifikusak. Míg egy megoldás jól működik nálunk, egyáltalán nem biztos, hogy akár egy szomszédos országban működik. Gondoljunk csak arra, mennyire más lehet a piac:
Figyelemreméltó trendek rajzolódnak ki szomszédainknál, Csehországban „tapsvihart” indított egymás ellen a legnagyobb internetes kereső, a Seznam.cz, és a Google, Szlovákiában pedig helyreállt az online hirdetési piac növekedése, 7,7%-ot vert rá 2009-re 2010.
-
Posted: March 2nd, 2011, 8:45pm CET by Konrad
Ez a webkettőzés úgy tűnik nagyon eltűnt a közbeszédből. Az általános online marketing illetve a közösségi médiás előadásaim egyik része, hogy elmagyarázom, mi az a Web 2.0. Azzal a céllal, hogy tisztába tegyem, mit takar ez a fogalom.
Épp csak az a baj, hogy mostanában nincs mit tisztába tenni. Ma másodjára voltam olyan hallgatóság előtt, akik nem tudták, mi az a webkettő. Nem is hallottak róla.
Ugyanis amikor ideérek az előadásban, megkérdezem, ki az, aki hallotta ezt a fogalmat. Korábban már volt egy esetem, amikor fiataloknak adtam elő (23 alattiak), és nem hallották a webkettő kifejezést (16-ból talán kettő tudta). Ma idősebbeknek (zömmel 40+) adtam elő, és itt 14-ből 14 nem is hallotta a fogalmat.
Meglepő? Nekem nagyon az. Buták lennének? Egyáltalán nem. Én vagyok a szakbarbár, nekem triviális ez a fogalom. Úgy tűnik, a nagy internet penetráció hozza magával azt is, hogy nagyon sokan egészen mást látnak az internetben, és az ilyen számunkra alap fogalmakat még csak meg sem hallják.
Baj lenne ez? Egyáltalán nem. Sőt, azt gondolom, itt az ideje átdolgozni a kezdőknek szóló előadásaimat. Mára az internet nem egyesek szórakozása, hanem sokunk mindennapi eszköze. És mára nem megtanuljuk használni, hanem egyszerűen csak használjuk, mint a DVD-t vagy a TV-t. Mert ott van és mert hasznos.
Mainstrem lett ez az egész miskulancia.
-
Posted: March 1st, 2011, 10:27pm CET by Konrad
Az utóbbi időben kénytelenül megfigyeltem, hogy a kisebb cégek esetében sokszor nem a racionális döntések azok, amik a marketingjüket meghatározzák. Egész egyszerűen a divat befolyásolja azt, hogy mire költsön egy-egy cég.
Persze ez sok esetben még talán jobb, mint amikor a Szuperinfós értékesítő csajszi nagy melle az a meggyőző erő, ami miatt hetente kiad egy kkv egy kisebb összeget, és nem is figyeli, mit hoz be megjelenés - egész addig, míg a "meggyőző erő" el nem megy a konkurenciához...
De persze ez a divat is hoz érdekes dolgokat. Igaz, itt a divat sok esetben azt jelenti, hogy fölkapott tanácsadók által szajkózott dolgokat akarnak mindenáron megvalósítani - így vásárol e-mail küldő rendszert pl. olyan cég, amelynek a célcsoportja nem is e-mailezik. De ha nagyobb objektívvel nézzük a piacot, akkor a divat neve: aktuális trendek.
Amire gondolok az a következő: sokan csak azért kezdenek aktívkodni a Facebook-on, mert az most trend. Van olyan ismerősöm, aki azért erőlteti mindenáron a Google AdWords-öt, mert nem hiszi el, hogy neki nem működhet. Megint más mindenáron mobilos alkalmazást fejleszt, holott azt se tudja, van-e olyan vevője, amelyik használ okostelefont.
Ezek a trendek, ezek a divatok persze idővel letisztulnak, helyükre kerülnek. És idővel tényleg azok és akkor fogják használni, akiknek tényleg kell.
Cserébe mindig lesznek új fantasztikus ötletek és új trendek.
És a divatnak mindig lesz ára.
-
Egy webáruház általános és széles kínálattal jelent meg a piacon. Ez önmagában nem jelent semmi extrát, vannak ilyenek. Ráadásul ebben a webáruházban sok, viszonylag olcsó (1000,- Ft alatti) termék kapható. Olyan termékek, amikből jellemzően egy darab is elég. Ugyanakkor bizonyos magasabb összegű rendelésig mindenképpen kell fizetni szállítási díjat, ami 1000,- Ft fölötti díj.
Az üzleti elképzelés az, hogy bevásárolni menjenek az emberek a webáruházra: ha sok különböző dolgot vesznek, akkor a kiszállítási díj már egyáltalán nem sok. Logikus.
És akkor lássuk, mi történik: a webáruház termékeinek jelentős része nagyon jó helyen jön a Google keresőben. Ezek jobbára olyan termékek, amik kevés webáruházban érhetőek el, mert pl. alacsony árúak. Ez nem is baj, de.
Azt látjuk, hogy megtalálják a termékeket, bejönnek a webáruházba, és el is mennek. Nem vásárolnak. Miért nem? Mert kiszállítással már iszonyú drága a termék (hiába olcsóbb egyébként, mint bárhol). Ugyanis bejönnek, és nem kezdenek el bevásárolni, hiszen őket csak egy termék érdekelte.
A Google kereső nagyon jó vevőket hoz egy-egy termékre. De amint több, egymástól különböző terméket akarunk eladni, már nem szükségszerű, hogy ez lesz a jó eszköz.
Egy ilyen áruházat ugyanis általános kínálattal, elsősorban brand erősítéssel lehet felfuttatni. Ahhoz pedig a Google AdWords Display Network, ETARGET, bannerek, PR cikkek, szponzorációk - és a közösségi média jelenlét való. Ilyenkor látszik, miért nem jó mindenre a Google keresőmegjelenés.
Érdemes erre figyelni.
-
Azért kegyetlen dolog a statisztika. Pontosan megmutatja, hogy egy kampányunk mennyire hatékony. Persze itt most nem arra gondolok, hogy a Google Analytics mit mond, hanem arra, hogy pl. az eladási-forgalmi adataink mit mutatnak.
Érdekes volt látnom, ahogy az ügyfél visszajelzése alapján az általános kampányunk az ország egyes részeiben erős volt, máshol nem - ezt az értékesítési forgalmak mutatták. És amikor megnéztük a kampány eléréséről készült statisztikát, kiderült, hogy az elérés is így nézett ki: ahol területileg az átlagosnál nagyobb volt az elérés, ott többet adtak el, ahol kevesebb, ott kevesebbet. Ennyi.
Másik esetben az is tisztán látszik, hogy egy-egy kampány eszköz mennyit ér. Egy webáruház esetében még kegyetlenebb a statisztika, hiszen az eladott termékekhez oda lehet írni, milyen forrásból érkezett a vevő. És a kampány közben már látjuk, ha adott portálról vagy adott eszközökből érkező látogatók nem vásárolnak. És ilyenkor ügyesen ki is lehet szállni ezekből, hogy ne költsünk fölöslegesen.
Két dolog kell ehhez. Egyrészt a megfelelő eszköz használata - normális kampánykiszolgáló, jól elkészített weboldal, megfelelő analitikai eszközök -, másrészt a figyelem. Mert hiába van ezernyi adatunk, ha azokkal nem foglalkozunk.
Triviális mindez? Talán igen. Mégis, nap nap után találkozok cégekkel, akik még mérni sem mérnek. A többiről már nem is beszélve...
-
Az utóbbi hetekben egy egyetemista srác végigspamelte az egész országot, hogy ő bizony nagyon ügyesen és kifejezetten olcsón tud webáruházat készíteni. Persze ez azt jelenti, hogy elkészített sablon megoldásokból választhatunk, és az abba belerakott logónkkal válik ez "egyedivé", lehet feltölteni a cuccokat, és máris indulhat a buli.
Persze sok kérdésre nem ad választ a spam és a minták sem, amiket küld a levélben. Aki csinált már webáruházat, pontosan tudja, hogy egy idő után óhatatlanul valami egyedesítésre van szükség. De lássuk be, elindulni, kipróbálni egy tök egyszerű megoldás is elég.
Márpedig ez a megoldás szinte ingyen van: 15 vagy 20 ezer forint.
A levélíró kedves egyébként:
Profiknál egy Internetes Áruház 80-100 ezer forintba kerül, nálam havidíj-mentes egyszeri költségként 15 ezerbe illetve egy extrább tipus 20
ezerbe
És egyébként megmagyarázza, hogy azért ilyen olcsó, mert a szülei tartják el.
Fasza csávó, nem?
Nem minősíteném, de feldobnék pár kérdést: garancia? fejleszthetőség? adatbiztonság?
De a dolog nem ezért tanulságos. A srác nincs tisztában a piaccal, 80-100 ezer Ft-ért sincs normális webáruház. A dolog azért tanulságos, mert pontosan megmutatja, miért nincs értelme árversenybe kezdeni, ha normális megoldást akarunk adni. Nem lehet eléggé lemenni kutyába. Egész egyszerűen nincs alja az alákínálásnak, mindig lesz valaki, aki még olcsóbban, még kedvezőbb ajánlattal próbál üzletet szerezni.
Más kérdés, annak milyen lesz a minősége. Ugyanis a minőség, a megbízhatóság, a tudás az, amit meg kell fizetni. Nincs királyi út.
Éppen ezért azt javaslom minden fejlesztőnek, tervezőnek, webmunkásnak: annyiért dolgozzon, amennyiért valóban jó, megbízható és vállalható munkát tud kiadni a kezei közül. Annyiért dolgozzon, amennyiért megéri. Ha nem így tesz, akkor vagy nem tud megélni, vagy olyan minőséget ad ki, hogy idővel belebukik, és megint csak nem tud belőle megélni.
Ha egy vevő garasoskodik, akkor majd saját kárán megtanulja, hogy ami feltűnően olcsó, az mitől olyan olcsó. Mert olcsóbb ajánlat mindig lesz.
-
Vagy legalábbis a Bálint napot, ha kampányolunk. A múlt héten feltett kérdésemre kapott válaszok alapján ugyanis mindössze 19%-a volt az a válaszoknak, hogy a Valentin nap nem fontos hirdetési szempontból.
A válaszolók 29%-a szerint mindenképpen figyelni kell a szerelmesek napjára, végül a választ adók bő fele, 52%-a szerint csak bizonyos esetekben kell erre (is) figyelnünk.
Ez gyakorlatilag vissza is igazolta azt a prekoncepciómat, ami alapján a kérdéseket feltettem: egy olyan esemény, mint a Valentin nap van annyira fontos, hogy felhasználjuk reklámozásra is. Ha webáruházunk van, bátran készítsünk speciális Valentin napi ajánlatot, ha "rá lehet húzni" a termékünkre egy kis szerelmes mázt, tegyük meg.
Persze óvatosan. Figyeljünk arra, hogy mit szeret a célcsoportunk. Hiszen egy "tünci-bünci, édi-bédi, cuki-buki" kis szívecske jól jöhet, ha a vevőink fiatal lányok, és sokat veszthetünk, ha középkorú férfiak. Vagyis tényleg nem jó mindenre egy Valentin nap.
És most stílszerűen egy szívvel búcsúzom:
-
Sokszor leírtam, elmondtam, mennyire fontos, hogy egy vállalkozás életében, egy weboldal készítésekor, egy kampány során tudjuk tartani a fókuszt. Vagyis legyenek világos célok, legyen meg, mit akarunk, és ennek megfelelően csináljuk a dolgunk.
Írom, mondom, de néha én is a "körülmények csapdájába" esek, és nem csinálom.
A tavalyi évünk nem volt jó. Egészen pontosan rosszabb lett, mint amire én a magam részéről számítottam. Ilyenkor persze az ember elemzi, hogy mi volt a baj, mennyire a külső körülmények és mennyire a belső hibák miatt lett olyan, amilyen. Főleg azok után kell nagyon átgondolni ezt, hogy az idei év eleje nagyon jó lett. Csak az a kis "apróság" zavarta meg az évkezdést, hogy a tavalyi év problémáit is kezelni kell.
És a sok elemezgetés végére el kellett oda jutnom, hogy bár nagyon kényelmes dolog a válság hatásaival magyarázni 2010-et, de ha ezt teszem, akkor legalább félig becsapom magam. Mert mindezektől függetlenül lehetett volna jobb, sokkal jobb is az év egésze. Ha és amennyiben sikerül megtartani a fókuszt, ha és amennyiben nem csúszunk szét.
Ez elsősorban azt jelentette, hogy olyan munkákat is elvállaltunk, amiket már az elvállalás pillanatában éreztük, hogy nem kellene erőltetni. De a pénz nagy úr, csináljuk meg. És meg is csináltuk, éppen csak jóval több időt, energiát igényelt, mint amire készültünk.
Emiatt aztán sok dologra nem maradt idő, így elmaradt a fejlődés és elmaradtak olyan belső fejlesztések, amik szükségesek lettek volna. A fókusz hiánya egész egyszerűen szétverte a normális munkát. Mert itt a fókusz azt jelenti: azt csináld, amit tudsz, amiben biztos vagy. Ez lesz a legjobb neked és az ügyfelednek.
Igaz, lett ennek egy olyan hozadéka is, hogy pár dologba kénytelenül beletanultunk, és most több mindenhez értünk. Ez jó. Csak kicsit drága volt.
Szóval, idén van mire figyelni, hogy ne csesszük el. Két rossz évet nem szívesen csinálok végig. Elég volt egy is.
-
Alapvetően kétféle megközelítését látom a Valentin napnak: vannak, akik tiszta szívből gyűlölik, és vannak, akik szerint ez egy fontos és nagyon jó dolog. Az előbbi körbe jobbára hímnemű, míg az utóbbiba főleg nőnemű ismerőseim vannak (persze nem kizárólag). És természetesen sokan vannak a kettő vélemény között valahol.
Egyébként valamikor a kilencvenes évek elején láttam egy riportot egy "butikos" hölggyel, aki határozottan állította, ő "hozta be" a Valentin napi ajándékozási szokást kishazánkba. Miért? A sok szöveg lényege az volt, mert ez üzlet. Vagyis aki úgy gondolja, hogy a Valentin nap igazából azért van, hogy az év egyik legunalmasabb időszakában is legyen mire pénzt költeni, akkor ez alapján nem jár messze az igazságtól.
Nade marketingesként nem szabad kiindulni a saját preferenciáinkból. Azt kell tenni, ami hatékonyság szempontjából fontos. Így aztán ezek után fel is teszem az eheti kérdést: fontos a Valentin nap hirdetési szempontból?
online surveys
-
Képzeld el azt, hogy rákattintasz kedvenc helymegosztó alkalmazásodra, mondjuk a Foursquare-re, és ahogy kilistázod azt, hova akarsz bejelentkezni, egy 8-10 oldalas lista ugrik fel. De nem ám azért, mert annyi értékes hely van a közelben, hanem mert már az összes létezi kis és nagyvállalkozás, bolt és kocsma fönt van 4squre-en, mert mind azt hallották, hogy annak mekkora a marketing értéke.
Ráadásul a kisvállalkozások nem sokat szaroztak. Nem azt írták föl, hogy Kontyalávaló Bt., mégcsak azt sem, hogy Sarki kiskocsma, hanem pl. ezt: Forralt bor 150,- Ft.
És most képzeld el, hogy be akarsz jelentkezni. És választhatsz a fenti "Forralt bor 150,- Ft", az "Akciós téli gumi", a "TV-t kamatmentes hitelre", a "3at fizet 4et vihet" és a "Minden pénteken all eat nap - Sanghaj büfé" helyek közül. Jó lesz?
Utálni fogod, de nagyon. Én legalábbis utálnám.
Márpedig ha tényleg mindenki használni fogja ezeket a szolgáltatásokat, akkor nagyon hamar meg fogják ezt ugrani a cégek. És nem lehet majd meggyőzni őket, hogy ez nem erről szól. Főleg, mert ők is látják, egy-egy bejelentkezés megjelenhet a Twitteren és a Facebookon is. Nincs az a meggyőző magyarázat, ami miatt erről egy cég lemondana.
És ez lesz a helymegosztás halála. Vagy az ok, hogy bevezessék a 2.0 verziót...
-
Előre elárulom, hogy elég szélsőséges nézetet vallok a "felnőtt" tartalmakkal kapcsolatban. Azt gondolom, hogy a fiatalság védelmére, mások lelki megnyugvására és hasonló jól hangzó dolgokra hivatkozni, majd ezek miatt bármit korlátozni iszonyúan álszent és fölösleges dolog.
Kedvenc példám erre a tv műsorok korhatár karikái: a fiatalok konkrétan leszarják, hogy ott van, de legalább segítik őket: a piros 18-as karika biztos valami érdekes film lesz. Egy 14-15 éves naná, hogy megnézi, sőt, ez a jelzés egyben felhívás keringőre: gyere, nézd meg, hisz ez tilos ám neked!
A szabályok azért vannak ugyanis, hogy megszegjük azokat.
És akkor most legnagyobb örömömre az új médiatörvény miatt már az interneten is burjánzik ez a hülyeség. Nem mintha nem ömlene számolatlanul a szex és a pornó egy-egy jól elhelyezett keresőkifejezésre... azért oda kell tenni a 18-as jelzést, ha az írásmű
felnőtt, erotikus tartalmat vagy szélsőséges ill. indokolatlan erőszakot tartalmaz, amely bizonyos személyek számára sértő, el nem fogadható lehet
És honnan a faszból tudjam, már elnézést, hogyha ilyen alpári kibaszott módon káromkodok, az kit is fog zavarni? Akkor ha szabadszájú vagyok, legyen kint a 18-as karika? Vagy csak akkor, ha picsát és pöcsöt rakok ki képben? És ha szövegben? És mi a szélsőséges? Mi az indokolatlan erőszak? Ha nekem szélsőséges az, ha valaki a vallásról ír, akkor legyen kint a 18-as jelzés? Ugye, milyen triviális kérdések ezek?
Gumiszabály ez, bárhonnan nézem. Arra jó, hogy adjunk a szarnak egy pofont, aztán kiállítsuk egy vitrinbe a Parlament egyik lépcsőfordulójánál, állítsunk mellé őröket, és nézegessük: ugye milyen szépen kifejezi államiságunkat? Ezek vagyunk, hát nem? Álszentek, de nyugodtak, hiszen tettünk azért, hogy jobb legyen a világ!
Kár, hogy ezt csak olyanok kérték, akik elé 18-as karikát tennék. Mondjuk a szemük elé már nem kell, van saját szemellenzőjük.
Tehát íme egy újabb lépés a szép új világ felé: mostantól a blog.hu-n is él a szabály, az adminisztrációs rendszerben bekapcsolható, ha 18+ -os blogunk van, jöjjön fel egy kérdés: elmúltál-e már 18?
Már csak egy külön kötelező blog tag kellene ehhez, amire rá lehet keresni. Nagy sikere lenne a tinik körében.
-
Kelt szokott azzal poénkodni, hogy a hazai Foursquare felhasználók száma alulról közelíti a százat, vagyis valójában néhány tucat emberről beszélünk, olyanokról, akik amúgy is elérhetőek Twitteren, Facebookon, blogokban. És bár a helyzet biztosan nem ennyire negatív, de tény, a helymegosztó szolgáltatásokat használók száma egy erős kisebbség csupán. De pont azért, mert elérhetőek a Twitteren, Facebookon, blogokon, sokkal nagyobb a hangjuk, mint a tömegük.
Persze ennek ezer oka van, hogy így alakult. Személyes tapasztalat: amikor közösségi médiát oktatok, azt a legnehezebb elmagyaráznom, mire jó a helymegosztó szolgáltatás. Még a triviális példák sem igazán működnek: értik, amit mondok, de nem tudják, ez mire jó.
És valóban, józan paraszti ésszel nem felfogható, minek kell boldog-boldogtalannal megosztani, én éppen most hol járok? Mert csak? Mert buli? Mert közösség?
Mert divat. Szerintem.
Persze ettől ez még egy fantasztikus dolog, de amúgy úgy hülyeség, ahogy van. Nekem, meg sokunknak. Másoknak meg az életük részévé vált (ahogy nekem a Twitter, igen). Csak talán belőlük kevés van. Néhány tucatnyi... Erre pedig nehéz üzletet építeni.
Egyébként én kipróbáltam a Foursquare-t, olyan másfél-két hónapig folyamatosan bejelentkeztem mindenhonnan. Jó volt, tetszett, meguntam. Nem kaptam semmi olyan pluszt, semmi olyan egyedit, amitől érdekes maradt volna. Bár biztosan bennem van a hiba, és talán újra el kellene kezdeni?
Mert valójában azok számára, akiknek a közösségi média az életük része, a Foursquare pont annyira magától értetődő és használt dolog, mint nekünk az email, az sms vagy maga a mobilhívás. Van egyre több olyan ember, akiknek nem kérdés és nem divat a helymegosztás, hanem olyan praktkus szolgáltatás, ami egyrészt szórakoztató, másrészt haszna is van. És ha ez a réteg elég nagy - vagy vásárlóerőben elég erős -, akkor nagyon hamar a cégek is felismerik a megoldás hasznosságát. Addig csak egy-két olyan hely van idehaza, ahol egy bejelentkezés kedvezményt vagy ingyen sört jelent.
Már azoknak, akik tényleg benne vannak a néhány tucatban. Mi többiek meg maradunk elavultak, és senki nem fogja tudni, éppen hol vagyunk.
-
A szokásosnál élénkebb volt az idei első hét. Részben e miatt is olyan az érzésem, hogy 2011-ben végre ismét meg fog lendülni a piac, és talán-talán visszatér a válság előtti állapot.
Illetve ez így nem igaz. Olyan már sosem lesz a piac, mint 2009 előtt volt. Ha a lendületet vissza is kapjuk, ez a lendület már egy egészen más piacot fog "találni". Annyi minden megváltozott...
Mára külföldi szolgáltatások a piacvezetők. A hirdetési pénzek egy jelentős része így kifelé megy az országból. Eközben a display piac jelentősége csökkent, az egyéb megoldások értelemszerűen erősödnek.
Ráadásként egyre több mikrovállalkozás és kisvállalkozás fordul az internet felé, kezd el egyre több pénzt elkölteni.
A közösségi média szerepe iszonyúan megnőtt, rengeteg olyan reklámmegoldás van, ami nem médiaköltés miatt drága.
És akkor még a mobilról nem is beszéltem...
Sorolhatnám, de minek? Az elmúlt két-három évben minden megváltozott, és most ha megint megindul a piac, akkor bizony sokan csalódnak majd.
Szóval, lendületben vagyunk. Remélem.
-
Amennyiben a kampány időszak első negyedében a kattintási arány 0,1%-nál kisebb, úgy Origo kérheti a kreatív cseréjét vagy ezen aránnyal AV alapon (állapítja meg az árat.)
Ez olvasható az Origó új médiaajánlatában, a kattintás alapú banner árazás feltételeként. (A zárójelbe rakott részt én írtam be, az valahogy kimaradt, amikor pdf lett a táblázatból, gondolom.)
Nem hiszem, hogy nagyon értelmezni kell ezt a kitételt: az Origó elkezdte komolyan venni, hogy a kattintás (CT) alapú kreatívoknak kattintásra kell buzdítani, vagyis megpróbál gátat szabni annak a gyakorlatnak, hogy egyértelműen brandépítő kreatívokat vásároljanak a hirdetők CT alapon. Ezt egyébként szóban meg is erősítette egy illetékes.
És ez azt gondolom egyáltalán nem baj. Talán lassan tényleg történik valami idén ezen a téren.
-
Ha a kommunikáció félre megy, vagyis nem működik, annak az egyik oka az lehet, hogy a két fél nem egy nyelvet beszél. Ez lehet ugye konkrétan a beszélt nyelvből eredő eltérés, de lehet mélyebb ok is.
A beszélt nyelvet is félre lehet érteni, akkor is, ha ugyanazt a nyelvet beszéljük. Nekem mást is jelenthet az, hogy "sirály", mint anyukámnak. Ugyanis a tizenévvel ezelőtti szlengben a "sirály" jelentése a "király" vagyis "nagyon jó" jelentéssel bírt, míg anyukám számára ez csak a madarat fogja jelenteni.
Amikor mélyebb okokra gondolok, akkor nem ezt a felszínes szlengből, beszélt-értett nyelvből eredő különbözőséget gondolom tovább, hanem neveltetésből, tapasztalatokból álló különbségeket. Az értékek szintjén lévő különbséget. Azt a fajta különbözőséget, amikor az üzenet közlője feltételez olyan tudást, feltételez olyan erkölcsi, ismeretbeli szintet, amin ő is van, és így fogalmazza meg az üzenetet - miközben akik a befogadók, egészen máshogy látják a dolgokat.
Tipikus és látványos példa erre a letöltések elleni harc. A hatalmi érvek mellett érzelmi és észérvekkel is próbálkoznak a kiadók, amik soha nem tudnak betalálni: a befogadók ugyanis nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy számukra értéktelen zenekarok bajba kerülnek, számukra jelentéktelen emberek elveszítik a profitjukat. Nem érdekli őket. El sem jut az üzenet lényege hozzájuk.
Ez az egész gondolatmenet most a nagyhatalmú médiás vízfej, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) legutóbbi közleménye kapcsán jutott az eszembe. Az ugyanis látszik, hogy nem igazán értik, mi is a baj azzal, hogy egy angol (szleng)nyelvű szám miatt marasztalták el a Tilos Rádiót. Annyira nem értik, hogy képesek voltak tovább rontani az egész helyzeten, és egy közleményben reagáltak az őket ért vádakra.
Ez a közlemény viszont nemcsak arrogáns és érezhetően lenéző (ráadásul pontatlan is), hanem gyakorlatilag céltalan. Pontosabban még véletlenül sem fogja a kívánt célt elérni. Nem fogjuk e miatt jobban szeretni az NMHH-t, sőt, még jobban fogjuk utálni őket.
Az NMHH házhoz jön a lófaszért: ahelyett, hogy hallgattak volna, még rátettek egy lapáttal, és pontosan megmutatták, mennyire nem értik azt a közeget, amit nekik kell szabályozniuk. Fogalmuk sincs arról, hogyan gondolkoznak az emberek, fogalmuk sincs arról, hogyan kellene ebben a megváltozott médiamixben bizalmat építeniük.
Ugyanis pár dolog megváltozott.
- Nem szeretjük a hatalmasságokat, a hivatalokat.
- Nem hiszünk azoknak, akik jogi szövegek mögé bújnak.
- Nem fogadjuk el azokat az üzeneteket, amelyekben nem egyenrangú félként kezelnek minket.
És ennek amúgy semmi köze nincs a politikai pártállástól. Az NMHH-val nem az a baj, hogy Fideszes vagy KDNP-s vagy mittudoménmilyen pártállású lenne. Az NMHH-val az a baj, hogy olyan módon kommunikál, ami 30 évvel ezelőtt volt megszokott.
Közben meg eltelt 30 év. Egyáltalán nem kedves hivatalnok hölgyek és urak! Tessenek egy kicsit szétnézni a való világban, tessenek már egy kicsit tanulni, milyen ez a világ!
Aztán lehet közleményeket irogatni. Addig meg jó lenne végre elhallgatni.
-
Én nem vagyok az a feljegyzős típus. Nem szoktam elrakni úgy a fontos cikkeket, mint Rabbit, becsülöm is őt ezért. És nem szoktam megírni mindent úgy, mint Hírbehozó. Én valahogy nem így működöm. (És igen Krisztián, magamnak írom a blogom!)
Így aztán csak az emlékezetemre tudok hagyatkozni, amikor végiggondolom ezt az évet. És gondoltam lejegyzem, mi volt az a néhány dolog, ami megmaradt és alapvetően meglepett 2010-ben. Nem sok ilyen van, teszem hozzá.
Ami nekem nagyon furcsa volt, az Vaszily Miklós érkezése az Origó élére. Miklós jó szakember, és az Origó vezetése olyan feladat, ami tökéletesen passzol neki. Ami miatt meglepett, az az, hogy alig pár héttel korábban a legnagyobb konkurenciát, az Index.hu-t vezette. Ilyen magas szinten ilyen jellegű változások nem így szoktak történni.
Aztán jött a május, és a szokásos Média Hungária rendezvény - de egyáltalán nem szokásos körítéssel. Számomra a mai napig érthetetlen okokból rászervezett a konferenciára az egyik hazai (üzletileg amúgy sem túl népszerű) webes vállalkozás, így a rendezvényt az utolsó pillanatban át kellett helyezni más helyszínre. Nem lett így se rossz, sőt, többünk szerint ez a változás még jót is tett talán az eseménynek, de a mai napig nem értem, mi értelme volt betámadni rá.
Aztán az év második fele viszonylagos csöndben telt el, és ebben a csöndben két trend lett megfigyelhető: a Facebook kinyírja a hazai közösségi média szolgáltatásokat és ezzel együtt a mobilos megoldások egyre inkább üzletileg is érdekessé váltak.
Az utóbbi hónapok amúgy is inkább a várakozás, a kivárás hónapjai voltak. Iszonyú sok pletykát hallottam, a megvásárolni kívánt Origóról, a még mindig eladó Indexről, mindenféle egyéb piaci mozgásokról - de semmi olyan konkrétum nem történt, ami ne illett volna bele a "normális ügymenetbe". Majd talán 2011-ben. Meglátjuk.
-
Karácsonytól szilveszterig gyakorlatilag azt teszteli a fél ország, mennyi az a kajamennyiség, amit jelentősebb fájdalom nélkül magába tud tuszakolni. Általában az a megállapítás, hogy elég sok.
És karácsonytól szilveszterig a legtöbb dolgozó ember valójában alibiből dolgozik: ilyenkor úgyis kevesebb a munka. Van persze egy-két kivétel, ilyen kivétel például a kiskereskedelem, hiszen a boltok nyitva, sőt, még nagy vevőforgalom is van. És vannak, akik az év utolsó napjaiban még akcióznak egy hatalmasat. (Be is linkelem az egyik ügyfelünk akcióját, hátha valaki sportszert szeretne olcsón venni.)
Karácsonytól szilveszterig mindent összerakva azért nyugi van. Az utakon a forgalom kisebb, az emberek talán egy fokkal kevésbé idegesek, és akik tehetik, azok a meleg szobában csinálnak valamit - és akik még inkább tehetik, azok a hideg hegyoldalakon mozognak (és igen, vannak, akik ilyenkor valami távoli, egzotikus, és mindenképpen meleg helyen napoznak).
És ebben a nyugis időszakban azon gondolkodtam, milyen is volt ez a 2010. Végül arra jutottam, nagyon egyszerűen meg tudom fogalmazni, a régi székely vicc szavaival.
Milyen is volt ez az év tehát?
- Jó.
Bővebben?
- Nem jó.
-
Bár az online marketing, az online reklám nagyon hatékony és nagyon sikeres megoldás tud lenni, de önmagában csodára nem képes. Ha a reklámozott termék vagy szolgáltatás nem jó, ha nem versenyképes, akkor hiába csinálunk mi nagyon jó kampányt, hiába célzunk és hiába vagyunk tapasztaltak, egész egyszerűen nem fog működni a dolog.
Ezt úgy gondolom nem olyan nehéz belátni. Ha nem az én termékem vagy szolgáltatásom a rossz vagy javítandó, akkor nagyon jól lehet látni, hol a hiba.
De ugyanezt elmagyarázni az ügyfélnek... mert megértem, hogy sokat dolgoztak. Megértem, hogy kellenek az eredmények. De ha a konkurencia egy kattintásnyira jobbat ad, akkor nekem kisebbfajta csodát kellene ahhoz tennem, hogy legyenek vevők, megrendelők. Mert amit én látok, amit én megtalálok, azt a vevő is látja, megtalálja. És hiába viszem oda a vevőt, ha nem vesz - mert máshol van jobb.
A statisztikákból ezt jól látjuk. A weboldal elemzéséből is, ráadásul a szolgáltatások, termékek is egy kereséssel összehasonlíthatóak. Csak ezt elmagyarázni...
És a gond ilyenkor az, hogy olyan plusz tudást kell(ene) átadni, amiért aktuálisan nem fizet senki. Hiszen tőlünk adott esetben csak a kampányt kérték.
Az ilyen, gyakorlatilag kudarc-gyanús kampányok akkor "látszódnak" igazán, amikor párhuzamosan több ügyfélnek is dolgozunk, és jól látszik, másoknál mennyire működnek a dolgok. Tehát nekem, mint reklámosnak, az össz sikeresség megvan. Mindössze az ügyfélnek nem működik a kampánya...
Az online marketing sajnos csodára nem képes. Lehet próbálkozni, ideig-óráig el lehet adni bármit, de erre üzletet építeni nem lehet. Ha valaki az interneten vállalkozik, ugyanúgy értenie kell az adott területen, mintha nem az interneten vállalkozna. Ezt érdemes lenne sokaknak megtanulni.
-
Igen, holnap karácsony. És igen, olyankor jobb nem dolgozni, a családdal kell lenni. És ez úgy is lesz. De addig sem unatkozom, elsősorban azért, mert van mit csinálni. Ez talán a legfurcsább ebben az egész reklámos világban: miközben mindenki csomagol, és ágyő, 2010, majd találkozunk januárban, addig még nekem van egy kevés dolgom. Például egy komplett kampányt el kell indítani és le kell zárni idén.
Ó, nem panaszként mondom, sőt, örülök neki. Csak gondoltam felírom ide, a kéménybe - ebbe a szerkesztetlen blogba -, hogy mivel is töltöttem el 2010-ben a karácsony előtti napokat.
A munka nem áll meg, de holnap - na, holnap már nem akarok sem adservert, sem bannereket látni.
Kellemes karácsonyt!
-
Itt az év vége, és ilyenkor jönnek az unalmas és semmitmondó "ez történt 2010-ben" jelegű írások, és persze jönnek a még unalmasabb és még általánosabb "mi lesz 2011-ben" írások is.
Hiszen aki kicsit is a piacon van, az pontosan látja, mi történik: látja, mi volt az elmúlt 12 hónapban, és látja, mi várható az elkövetkező 4-6 hónapban. Ha nem így lenne, akkor már nem dolgozna itt: bukott volna annyit, hogy inkább elmegy napszámban kattintgatni valami tartalom-farmra.
Akkor hát miért írok én is ilyen címmel? Mert azt gondolom, azt talán érdemes leírni, hogy mi lenne szerintem a jó - ami eltérhet attól, ami lesz. Hiszen a piacot lehet formálni, és bár annyira azért nem vagyok nagyképű, hogy azt gondoljam, egy írásommal meg lehet bármit is változtatni, de remélem, egy kicsit elgondolkodik pár ember, aki már talán tud változtatni. Vagy nem. De legalább kiírom magamból...
Tehát a helyes cím ez:
Hogyan lenne jó, ha hirdetnénk 2011-ben?
Persze, erre írhatnám azt az általam is már koptatott beszólást, hogy "okosan". Dehát mindenki azt hiszi, így teszi, aztán... Tehát ezt akkor ne erőltessük. A kérdés ráadásul elsősorban arra akar utalni, hogy változás kellene az idei évhez képest. Legalábbis szerintem.
Korábban már leírtam többször is, mi a baj a piaccal: a túlárazott hirdetések iszonyú kedvezményekkel való eladása, a kattintás alapú fizetések erőltetése, a felhasználói igények teljes ignorálása miatt egyre többen menekülnek mindenféle bannerektől, ráadásként nehezen látjuk, miből lehet akkor pénzt csinálni...
Mert a hirdetésekből lassan egyre kevesebbet. Illetve ez így nem igaz: van itt pénz, csak egyre többet hasítanak ki a külföldiek. A Google és idén már a Facebook is viszi közvetlenül kifelé a hirdetési pénzeket, mindezt olyan hatékonysággal, amire nincs hazai válasz. A mikrovállalkozások, kisvállalkozások igényeire nagyon nehézkesen reagálnak a "nagy" cégek, a terepet szinte teljesen átengedve a PPC-nek és a gagyinak. Én abban bízom, ezen a téren lesz változás. Kell, hogy legyen!
Vagyis remélem, tudunk a korábbihoz képest célzottabban és hatékonyabban is hirdetni. Itt nem arra gondolok, hogy még több CT-t lehessen venni, hanem arra, hogy legyenek olyan megoldások, amik hatékonyak, azonnali eredményt hoznak és kis összeggel el lehet kezdeni a használatukat. A kis összeg alatt néhány tízezer forintot értek!
Vannak ilyen hazai szolgáltatások, de nem igazán fókuszban. A modellek léteznek, használni kellene azokat. Az affiliate megoldások nagyobb elterjedése, a tartalommal támogatott megjelenések, a hirdetési megjelenések optimalizálása kell.
Ugyanakkor kell teret adni a széles elérésnek és a brandépítésnek is. Kell a display, de nem ennyi. Pár hónapja megszüntettem minden hirdetés blokkolást, és ezzel hosszú perceket veszek el az időmből: lényegesen lassabban töltődnek be az oldalak, a flash hirdetések be tudnak annyira lassítani, hogy az már a böngészési élményt rombolja.
Kevesebb, átgondoltabb és mindenképpen olvasó barátabb display hirdetések kellenének. Az iwiw új designjában is a régi bannerek kapták a legtöbb kritikát.
És ha ezek egy része legalább megvalósul, akkor én már elégedett lennék. 2011 szerintem amúgy is átmeneti év lesz. Klasszikus "túl kell élni és tanulni" év.
Lassan itt is van a nyakunkon.
-
Sokan a #megafaktor címkével jelölik a twitteren azokat a bejegyzéseket, amik az X Faktor és a Megasztár műsorokkal kapcsolatosak. Ez a két műsor mindenképpen az ősz slágere, és megmondom őszintén, még tavasszal úgy döntöttem, kivételesen végig is nézem mindkettőt. Ennek elsősorban nem szakmai okai vannak - egész egyszerűen gyarló módon érdekel -, de természetesen nem tudom nem szakmai szemmel is nézni.
Ez alapján kialakult bennem egy kép. Részben a műsorokról, részben az eredményekről, részben az eredmények fogadtatásáról. És bár nincs vége egyiknek sem, még van néhány óra, amit "ki kell bírni", de azért az összkép már látható.
Először is egy kis nem internetes, de szakmai észrevétel:
Mindkét műsor profi. Alapvetően és elsősorban ez az, ami látszik rajtuk. Máshogy működnek, máshol vannak a hangsúlyok, de nagyon profi munka mindkettő. Ez alatt azt értem, hogy minden a helyén van, mindenki tudja, mit kell tennie, nincsenek nagy bakik, és ami a fő: hétről-hétre milliókat ültetnek le a tévé elé. Tehát érdekes, még akkor is, ha rengeteg benne az üresjárat.
(Mi nem nézünk a gyerekekkel közösen este tévét. Ezért csak akkor tévézünk, ha már ők lefeküdtek. Ilyenkor jobbára felvételről nézzük meg azt, ami érdekel. Nagyon nagy találmány a HDD-s DVD felvevő: az éppen felvett műsort már menet közben el tudjuk kezdeni nézni az elejétől. Viszont a semmitmondó szövegeket, az érdektelenül unalmas kisfilmeket áthajtjuk. És nem egyszer behozzuk a másfél órás "később kezdést"...)
Persze még oldalakat lehetne írni a fenti kijelentést árnyalva, de azt meghagyom másoknak, vannak erre egészen kiváló szakblogok. Áttérek inkább az internetre.
Ami gyakorlatilag nincs. Egyik műsor számára sem terep az internet, bár a Megasztárban többször felmerül (és ilyenkor mindig rá kell döbbenjek, hogy pl. az egyébként nem egy konzervatív Friderikusz mennyire nem ért ehhez a területhez), és az RTL Klub úgy egyébként a háttérben komolyan foglalkozik vele. De.
Miközben mindkét csatorna komolyan készült és a neten megnézhetőek a korábbi műsorok, interjúk, érdekességek, addig a műsorban nem aktivizálják a nézőket, ráadásul - és ez talán a legfurcsább - nem is nagyon tudnak kilépni a megszokott kereteken. Ebben talán az egyetlen kivétel az RTL Klub: nagyon komoly Facebook page-ek működnek, legendásan nagy pl. Király L. Norbert rajongói oldala. Ráadásul kellemes poén a nevében lévő L betűt Like-ra fordítani.
Láthatóan (és a háttérből tudhatóan) komolyan foglalkoznak ezekkel az oldalakkal, külsős emberek építgetik, etetik tartalommal. És ez így jó, így helyes. Így kellene.
Pl. így kellene felpakolni az elénekelt dalokat azonnal a YouTube-ra. (Update: van az X-nek saját csatornája. De valahogy nem azt nézik az emberek...) Hogy mást most ne is mondjak (bár szívesen elmesélem ezt személyes bármely tévé illetékesének is).
Tehát az internetes jelenléten volna még mit faragni. Például a versenyzőknek, mint önálló brandeknek a tudatosabb és profibb felépítése. Nemcsak a 2-3 "könnyű esetnek", hanem mindnek. Mert ebben volna fantázia és pénz is. Ahogy sok egyéb lehetőségből sem csinálnak pénzt, egyébként. Legalábbis nem láttam Király L. Norbis bögrét vagy Nikolasz sapkát kalapot a karácsonyi hirdetések között... Vagy csak én vagyok figyelmetlen?
Végül néhány szubjektív megjegyzés:
Olyan érzésem van, mintha a netes hozzászólási lehetőségek szintetizálnák a butaságot. Úgy általában is, de ezen műsorok kapcsán igazán. Ezek a műsorok ugyanis nem zenei tehetségkutatók, nem a legjobb hangú énekest keresik. Ezek a műsorok szórakoztatni akarnak, érzelmeket kiváltani. Mert ezzel lesz nézettség, ami direkt pénzbe lefordítható.
Tehát elvárni az ilyen-olyan zenei szakmaiságot, az ilyen-olyan hitelességet vagy ne adj isten pártatlanságot egész egyszerűen a műfaj félreértelmezése. Ez kérem egy cirkusz, ahol van nevető bohóc, van síró bohóc és van porondmester is. A műsor készítői szerint is ez nem tehetségkutató, hanem sokkal inkább valóság show.
Vagyok annyira cinikus, hogy azt gondoljam: minél nagyobb a botrány, minél nagyobb a felháborodás, annál boldogabbak a producerek. És talán az sem véletlen, hogy egyik műsorban sincs sima útja senkinek a döntőkig, és "nagy nevek" kiesnek, kiestek. Mert ez így dráma.
Előadás ez emberek, cirkusz, az utolsó szögig megrendezve. És mi vagyunk benne a díszlet igazán. Semmi más dolgunk nincs, mint felháborodni, nevetni, sírni - és küldeni az sms-t. Emelt díjasan, természetesen.
-
Ma Pécsett adtam elő a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézet Ergonómia és Munkapszichológia Intézeti Tanszéke felkérésére. (Huh, de hosszú a nevük...)
Szóval előadtam a Civilek a hálón, Web 2.0 a gyakorlatban konferencián. Mivel egy alapozó előadást tartottam, így visszanyúltam a nagy kedvencemhez, a web stratégia piramishoz, és erre építettem fel az előadást. Akik olvassák rendszeresen a blogomat, azoknak persze nincs benne semmi újdonság, nem is az volt a cél, hogy naaagy "aha" élményeket okozzak, inkább azt akartam, hogy rendszerezzük a tudást.
Remélem, sikerült. A terem tele volt, és figyeltek.
És íme az előadás (természetesen Prezi-ben):
.prezi-player { width: 500px; } .prezi-player-links { text-align: center; }
A web stratégiai piramisa on Prezi
-
Írjuk fel ide a blogba: 2010 végére ugyanaz a hurráoptimista divatmarketing a jellemző, ami volt tavaly, tavalyelőtt és azelőtt is. Más a téma, de az eredmény ugyanaz: felkapnak a "tömegek" egy szolgáltatást, és mindenki abba hisz. Ez a szolgáltatás most a Facebook.
És akkor írjuk fel azt is: attól, hogy mi a divat, még nem kell mindenáron azt használni.
A médiatervezésre, a display és ppc megjelenésekre ugyanúgy szükségünk van, mint fél éve vagy egy éve. Így tehát nyomás a Facebook-ra, az most a trendy, aztán lehet dolgozni tovább.
Munka van, az év vége ilyen.
-
Ahogy nézem, nemcsak nekünk volt az a fannntasztikus kreatív ötletünk, hogy valamilyen játékot csináljunk így karácsony előtt, és ezzel ösztönözzük aktivitásra az embereket. Ez persze nem baj (szerintem), hiszen játszani jó, nyerni meg szeretünk.
Ez is volt az alapötlete az egyik ilyen játékunknak, amit a Facebook-on futtatunk az Intersport számára. Magát a játékot nem is írom le, érdemes megnézni.
Igazi ajándék cunami, rengeteg ajándékunk van, felhúzhatós zseblámpa, sportos karórák, sporttáskák, és pár ajándék, hogy amikor kicsit leül a lendület, legyen mit előkapni a háttérből. Mert egyébként a cél impresszív: ötezer tagosra szeretnénk növelni karácsonyig az Intersport Facebook oldalát.
Meglepően erősen indult a dolog, egy nap alatt száznál több Like, és ami igazán kemény, hogy a Facebook belső hirdetésre kattintók 80 százaléka követi is az oldalt. Ez nem annyira rossz konverzió, nem igaz?
A másik játékunk teljesen más jellegű: ott a cél az, hogy a partnerünknek, az 1001 Reklámajándéknak a karácsonyi kínálatát minél jobban megismerjék az érdeklődők és ráadásként céges adatokkal tudjuk bővíteni az adatbázist. Ezért egy olyan aktivitást találtunk ki, ahol egy kis körítés mellett angyalokat kell keresni az oldalon (mert elkóboroltak, na). És aki megtalál egyet, az játszhat. És hogy csavarjunk egy kicsit: az a győztes, aki a meghirdetett egyszámjátékban győzni fog. Itt viszont csak cégek játszhatnak.
A magam részéről szeretem a játékokat. Bár nem alacsony a költségük, de cserébe egészen jó aktivitást lehet elérni, és ha van arról elképzelésünk, hogy az eredményekkel mit kezdjünk, akkor még üzletileg is jól járunk. És végül is ez a cél, ilyenkor érdemes nyúlni az egészhez.
Szóval, játékra fel! Nyakunkon a karácsony, vagy mi.
-
Egyre inkább közhelynek érzem, de attól még igaz: a gyerek alapvetően megváltoztatja az ember életét. A gyerek, majd gyerekek megszületése olyan mértékben alakítja át az életvitelt, a hangsúlyokat és az értékrendet, hogy azt elmagyarázni nem is igazán lehet - át kell élni.
Ez az alapvetés egyre többször jut az eszembe, amikor azt veszem észre, hullok ki a "geek" közösség mindennapjaiból, egyre kevesebb helyre és egyre ritkábban megyek el. Lesz egy twitter sörözés? Meetup? Flashmob? A híre még eljut hozzám, de megszervezni... A gyerekért iskolába kell menni, aztán jön az esti rutin: lecke, vacsora, fürdés, altatás. Jó esetben este 9-re van ezeken túl az ember. Akkor meg már hova menjek? Maradok a fenekemen, nem megyek én sehova.
Így aztán élem az életemet online, hiszen azért nem fekszem le rögtön, van mit dolgozni éjszaka is.
Tanulság? Marketinges fejjel észre lehet venni, hogy az eltérő életet élőket eltérő módon kell aktivizálni. És amíg a gyerek nélküli családosokat, a fiatal párokat vagy az egyedül élőket meg lehet célozni egy-egy személyes aktivitással, addig ez a családosoknál csak akkor működik, ha vagy hétvégén napközbeni, vagy hétköznap késő délutáni az időzítés - és a program a gyerekeknek szól!
Ha pedig mégis valamelyik szülőt akarjuk elhozni, akkor egyrészt jóval előbb szóljunk (2-3 hét minimum!), és készüljünk fel arra, az utolsó pillanatban is változhat a program: ha a gyerek beteg, könnyen dönthet úgy a szülő, marad otthon...
-
Valamikor 7-8 éve tanultam médiatervezést a gyakorlatban. Volt akkor egy elv: banner (display) hirdetést csak úgy vásárolunk, hogy egy lapon egyszerre csak egy alkalommal jelenjen meg. Vagyis ha van egy vertical hirdetés a jobb oldalon, akkor ne legyen máshol a lapon ugyanaz a hirdetés.
Ennek részben anyagi okai voltak: a megjelenés alapú vásárlásnál a két helyen egyszerre történő megjelenés kb. kétszer annyiba került (vagy akár többe is, a különböző méret árak miatt), mintha csak egy helyen lenne ott a hirdetés. Persze volt, hogy használtunk speciális megoldásokat: ott direkt vettünk egyszerre történő megjelenést, és egymást kiegészítő, egymással összekötött hirdetési kreatívokat készítettünk.
Aztán az utóbbi időben azt látom, hogy olyan, elvileg drága felületeken, mint pl. az Index cikkek, egyre többször jelennek meg egy lapon különböző méretmutációban, de egyszerre ugyanazok a hirdetések. Nincs logikai kapcsolat, egész egyszerűen ugyanaz a hirdetés ott van fent, oldalt és akár lent is egyszerre.
Most akkor megőrültek volna a médiatervezők? Mi ez a gagyi tervezés? Persze, kicsit belegondolva, ez a fajta reklám dömping nem butaságból van így. Ez a fajta reklámdömping ugyanis akkor nem drága, ha nem a megjelenésért, hanem valami másért fizetünk. Jelesül a kattintásért.
És így egy olyan másfajta tervezést láthatunk, ami korábban nem érte meg: ha valaki belép az oldalra, olyan sok helyen láthatja akár ugyanazt a hirdetést, hogy a banner vakság kevésbé fog "hatni". Önmagában az ismétlődés miatt feltűnhet az olvasóknak, hogy mi van itt.
És a kattintás alapján történő vásárlás miatt ez a megoldás nem is drága. Hiszen egy ember egy lapon jellemzően csak egyszer fog kattintani, miközben 2-3-4 helyen jelenik meg a hirdetés. Ráadásul nagyobb valószínűséggel fog kattintani, mintha csak egy hirdetést látna (hiszen észrevette a kreatívot, lásd fent). Tehát elvben magasabb átkattintási arány is lehet az össz kampány tekintetében (főleg, ha az ilyen egy oldalon több megjelenést csak egy megjelenésnek számítanánk...).
A kattintás alapján történő vásárlással tehát a lehetőségek megváltoztak: lehet máshogy is tervezni. És ez végső soron nem olyan nagy baj. Ha le akarjuk cserélni a kattintásos fizetést valami másra, akkor azt is figyelembe kell venni, hogy ez a fajta megoldás ne legyen ismét aránytalanul drága.
-
Idén az ETARGET kezdte, és már az egyik partnerünk is felhívta arra a figyelmet, hogy nyakunkon a Karácsony. És valóban, bár az időjárás fokozottan igyekszik ezt cáfolni, de napokon belül itt a tél, és minden, ami vele jár. Például a felfokozott vásárlási láz, és ezzel együtt a felfokozott hirdetési kedv is. Pontosabban: a felfokozott hirdetési kedv már most itt van.
Ez két dolgot jelent: kicsit nehezebb jó helyen megjelenést venni, és sokkal drágább is lehet a hirdetésünk a ppc hálózatokban. Az előbbi annyira nem dráma: a display piacon még mindig nincs az a fajta tülekedés, mint volt pár éve (és szerintem már nem is lesz soha). A ppc már érdekesebb lehet. Nagyon sok céget látok, ahol az idei év az első igazán komoly ppc-s év, és ez lesz az első komolyabb karácsonyuk. Pár dolog jutott eszembe, amire érdemes odafigyelni. Íme:
- Nagyon könnyen elszállhatnak a költségek. Sokkal szorosabb kampányfelügyelet kell ilyenkor. Ez nemcsak azt jelenti, hogy ne engedjük elszaladni a pénzeket, hanem ezt is, nézni kell, mire megy el a sok pénz (melyik szavakra), és megnézni, azok a szavak hoznak-e konverziót. Ha nem, kegyetlenül ki kell kapcsolni. Van olyan szó vagy kifejezés, ami ilyen időszakban napi több ezer forintot is képes elégetni, miközben év közben jól teljesít!
- Sokkal több a konkurencia. Van, aki ilyenkor kampányol csak. Nem kell mindenáron versenyezni velük, érdemes inkább ráfeküdni a long tailre: több szóra hirdetni. Ha ezt nem tehetjük, akkor figyeljünk arra, hogy míg reggel lehet, sokan konkurálnak velünk, délután vagy kora este már kevesebb konkurensnek marad pénze. Hirdessünk olyankor intenzívebben. Ehhez is kell a folyamatos felügyelet.
- Nem mindegy, milyen szövegeket használunk. Nagyobb a zaj, de nagyobb az érdeklődés is. Próbáljunk ki minél több dolgot, bátran kísérletezzünk változatokkal! Ilyenkor akár néhány órán belül kiderül, melyik a jó szöveg.
- És ami a legfontosabb: mérjünk és elemezzünk! Ne csak a Google Analyticset figyeljük, ne csak a kampányjelentéseket nézzük, hanem az üzleti eredményt is. De ne csak úgy általában, hanem napi szinten. És kérdezzük meg a vevőket, ha tehetjük, hogyan találtak ránk!
Persze minden kampány másmilyen, így sokkal konkrétabb tanácsokat nem tudok adni. Tapasztalatunk van dögivel, éppen ezért tudom, ahány cég, annyi lehetőség. Egy biztos: szinte mindenkinek jó az év vége, ilyenkor nagyon sokat költenek az emberek. Ne maradjunk le róla!
-
A CEMP végre nyilvánosságra hozta azt a kutatást, amellyel azt szeretnék megmutatni, miért nem helyes az, ha banner (display) megjelenést kattintás alapon vásároljuk.
Főbb eredmények
A hirdetésekkel találkozó 15 évnél idősebb hazai internetezők 66%-a egyáltalán nem kattint display hirdetésekre.
A kattintások 64%-áért a hirdetésekkel találkozó felhasználók 10%-a felelős.
A gyakori kattintók között átlag felett képviseltetik magukat a kereskedelmi szempontból kevésbé fontos legfiatalabb és legidősebb, általában alacsonyabb végzettségű és Esomar státuszú felhasználók.
A kattintók közel fele egy hónapban csak egy alkalommal kattint hirdetésre, azaz csupán egyetlen kiadvány egyetlen kampányának valamely kreatívjára reagál ilyen módon.
Ez a lényeg, a többi ennek a körbeírása, plusz CEMP (jogos) önfényezés. A kutatás fontos és hasznos, ráadásul olyan lépés, ami több szempontból is előre viheti a piacot. Jó esetben.
A kutatásból kiderül, hogy a bannerek nem valók kattintásra, hiszen a célcsoport jellemzően nem a kattintókból kerül ki. Ezért nem is érdemes kattintást vásárolni, mert bár így garantált forgalmat viszünk az oldalra, de azok a látogatók, akik jönnek, nem lesznek nekünk "jók". Tehát vásároljunk az alapján, amire a banner való: elérés alapján. Ezt persze így nem írja le a CEMP kutatása, de nekem ez jön le belőle.
És akkor most lássuk a másik "eredményt". Az adatokból az is kijön, hogy a banner nem jó semmire. Hiszen úgyse látszik, csak sokba kerül, és még kattintást se érdemes venni, hiszen mostmár látjuk, kik kattintanak. Persze ez így hülyeség, de sokkal nehezebb ezt a gondolkodást cáfolni, mint gondolnánk.
Pedig eddig is lehetett tudni, hogy a kattintás mire elég. Van olyan kampányról tudomásom, ami 1 millió megjelenés után 4 db konverziót hozott. Olyan dologban, ami más csatornán természetesen eladható volt. Aki ilyen eredményt is lát, az bőven bólogat: igen, igen, nem veszek én bannert sehogy.
Ami persze megint butaság. Ezt a kutatást követnie kell egy másik kutatásnak is (és gondolom követni is fogja): egy olyan kutatásnak, amiből kiderül, a banner mire jó. Hogy épít brandet, hogy növel ismertséget, hogy terel vásárlókat a boltokba. Hogy van annyira jó, mint egy újsághirdetés vagy egy tévé reklám. Sőt, ráadásul van egy plusz funkciója: kattintani is lehet.
És akkor azt gondolhatjuk, hogy hátradőlhetünk. Pedig nem.
A CEMP egész kampánya nem az alapvető problémára ad választ. Azt elfedi, nem akarja mutatni. Gondolom azért, mert a háttérben a valódi problémát is igyekszenek orvosolni. Ez a mostani "kampány" arról, hogy mire való a banner, a hirdetőknek szól. Az ügynökségeket máshogy és mással kell meggyőzni.
Mert a kattintás alapú vásárlás oka nem az, hogy látogatót akarunk venni. Hanem az, hogy alapvetően drága a megjelenés alapú ár. Sokba kerül 10-12 Ft-ért egy banner megjelenés. Sőt, az sem segít, hogy a hazai tartalomszolgáltató-ügynökségi duó alapvetőn a kedvezményekről és a bónuszokról szól (még kattintás alapon is). A kattintás alapú vásárlás tehát nem volt más, mint tudatos árcsökkentés: olcsóbban kellett venni a megjelenést, és csak így lehetett ezt megtenni.
Most persze a piac azt várja, hogy majd a hirdetők és az ügynökségek lesznek oly rendesek és önmegtartóztatók, hogy nem kattintás, hanem megjelenés vagy elérés alapon vásárolnak. Vagyis visszaáll a pár évvel ezelőtti állapot. De ez szerintem csalóka remény.
Engedni kell a tartalomszolgáltatóknak is. Valahogy át kell szabni ezt az egész hazai display piacot: reális árakkal, reális kedvezményrendszerrel és reális elvárásokkal. Sokat kell tanulnia mindenkinek a következő években, és kell még egy fontos dolog.
Valamilyen közmegegyezés, ahol a szakma nagy része megállapodik egymással. Persze biztos, hogy nem lesz benne mindenki, de ha a többség benne lesz, akkor már el lehet érni valamit. Mert ami most van, az igazából nem jó senkinek. Nincs bevétel a tartalomszolgáltatóknál, kisebb a forgalom az ügynökségeknél, és bár most olcsóbb a hirdetés, de hosszabb távon egész egyszerűen nem lesz hol hirdetni.
Azt meg már csak nem akarjuk.
-
Amikor egy kampányt tervezek, akkor az első fontos kérdés az: hogyan fogom tudni elérni azokat, akik a célcsoportba tartoznak. A hogyanra két válasz is van: melyik oldalakon keresztül és mivel.
A kettő persze szorosan összefügg. Ugyanis nem nyújtja minden egyes felület az online marketing eszközök minden egyes fajtáját. Van, ahol csak display hirdetéssel (tehát pl. bannerrel) tudok megjelenni, máshol csak kattintás alapú szöveges hirdetést vehetek meg, megint máshol csak valamilyen időszakra lekötött szponzorációval tudok ott lenni. Sőt, vannak olyan idehaza nézett felületek, amiken elvileg (és hivatalosan) nem is hirdethetek.
Amikor tehát azt kell megterveznem, hogy milyen módon juttatom el az üzenetemet a célcsoportnak, akkor nagyon fontos kérdés az is, hogy valójában milyen eszközt akarok választani?
Ott van példának okáért a szöveges hirdetés. Vajon ugyanazt a hatást el tudom azokon keresztül érni, mint amit egy bannerrel? Futott a napokban az Index.hu-n egy olyan banner, ami nem is egy hanem egyszerre két banner volt, és a kettő között grafikailag is kapcsolat volt - egy figura lemászott a másikba. Látványos, hatásos, "élmény számba ment". Ugyanazon az oldalon ott van az ETARGET hirdetési hely. Vajon egy ETARGET-en elhelyezett hirdetésre ugyanazok fogják felkapni a fejüket? És ugyanaz a benyomás lesz?
De ha bevezetek egy új logót, akkor azt hogyan tudom belerakni egy AdWords search hirdetésbe? Ugye, hogy sehogy?
Erről beszélek. A kampány célja erősen meghatározza, milyen eszközre van szükségem. Amikor a szöveges kattintós hirdetések (a ppc) megjelent, újdonság volt. Mára nem az. Ne akarjuk annak kezelni, amire nem való: nem helyettesítő eszköz, hanem kiegészítő! De ugyanez igaz a bannerre is, csak fordítva. Amíg csak banner volt, addig mindenre ezt használtuk. Elérésre is, vágy keltésére is, de igény kielégítésére és válaszok megadására is. Elvártunk a bannertől az elérés mellett kattintást, sőt, ad absurdum konverziót is. Pedig nem is erre való!
Azt gondolom, hogy ha egy bannert arra használunk, hogy sokan kattintsanak rá, akkor az legalább annyira az eszköz rossz használata, mint amikor egy ppc hirdetéstől azt várjuk, hogy brand-et építsen.
Persze lehet használni a bannert konverzióra és a ppc-t brand építésre is, de nem mindegy, hol és hogyan. És innentől válik a tervezés érdekessé. Innentől kell sok féle kreatív változattal, akár több üzenettel is elindítani egy kampányt. És itt válik el igazán az online az offline-tól. Amíg offline-ban lehet egy kreatívra felépíteni egy kampányt (csak méretmutációk kellenek), addig az onlineban ez mára nem hatékony. Túl kell ezen lépni.
Ez viszont újfajta ügynökségi munkát és nagyon felkészült, megújult tartalomszolgáltatói munkát is jelent. Nem lehet már a bannert kilóra eladni. Aki mást mond, az hazudik. De a bannert igenis el lehet adni! Csak jobban felkészült értékesítőkkel, ügyesebb tervezőkkel és a céljaikat ismerő megrendelőknek.
A hazai piac még nem tart itt. Külföldi példák már vannak, és sejthető, hogy ez lesz az irány idehaza is. Változás kell. Márpedig ez a változás fájdalmas lesz, hiszen még azt sem tudjuk igazán, milyen tudásra lesz szükség jövő ilyenkor, vagy két év múlva. Az fog fennmaradni, aki képes tanulni és változtatni. Aki nem, az keressen magának új munkát, dolgozzon most akár tartalomszolgáltatónál, akár ügynökségnél vagy sales house-nál. A hirdetési kofák piaca lejárt.
Most szólok, még időben.
-
Ma megint aktiválnom kellett a hirdetésblokkolót az egyik vezető hazai oldalon. Most nem célom sem a portált sem a hirdetést fikázni, maga a jelenség az, ami miatt azt gondolom, érdemes erről írni.
Tehát az történt, hogy az én böngészőm valamiért nem úgy kezeli a sütiket, mint ahogy az a tesztelt egy-két böngésző, ezért nemcsak egyszer kapom meg azt a kis undok felugró hirdetést, hanem naponta 4-5 alkalommal. Márpedig ez nekem kicsit sok.
Éppen ezért le is lőttem. Mert zavart.
Tudom, hogy sem a portálnak, sem a hirdetőnek nem a zavarás volt a szándéka, ők csak azt akarták, hogy mindenképpen lássam azt a hirdetést. Szőnyegbombáztak. Annyira, hogy hiába volt a felugró ablak, még a normál bannerhelyen is ott virított ez az izé. Pedig médiatervezés szempontjából ez a megoldás minimum nem elegáns.
A hirdetés, teszem hozzá, grafikájában igen gagyi, bár figyelemfelhívó, de kb. nulla brandépítésre alkalmas. Teljesen egyértelműen arra ment a buli, hogy vegyem észre és kattintsak.
Észrevettem, de nem kattintok. Sőt, a nevet is megjegyeztem, de mivel tele van konkurensekkel a piac, nem oda fogok menni. Az ok az, amit leírtam. Vizuálisan szennyezett és zavart.
Amikor arról beszélünk, hogy a banner jó dolog, és a banner hatékonysága nem a kattintásban van, akkor arra is kell gondolnunk, hogy ehhez normális kreatívok és normális médiatervezés is kell. Egész egyszerűen a banner súlyos félreértése az, ha az arcomba nyomják folyamatosan, napokig piszkálnak vele. Ne tegyék! Ugyanazon a portálon vannak ügyes, érdekes megoldások, szintén figyelemfelhívó, de egyáltalán nem ennyire pofátlanul arculcsapó kreatívok. És itt éppen ezért a portál felelősségét is érzem: vajon tényleg megérte így beengedni ezt a kampányt? Miért nem lehetett kerek-perec megmondani: a hirdető fontos, de az olvasókkal nem szabadna kibaszni?
Bólogatok, megértem, válság van, kell a lé, biztosan. Oké. Nem is azt mondtam, ne legyen hirdetés, ne legyen dömping. Csak annyit mondtam: ne így.
-
Az a dolgom, hogy reklámozzak dolgokat. Mármint segítsek cégeket, hogy reklámozzák a dolgaikat. Vagyis tanácsokat adjak, hogyan reklámozzák a dolgaikat.
Legalábbis így néz ki.
Valójában az a dolgom, hogy ellopjam az idődet. Igen, olyan vagyok, mint a Momo című könyvben a szürke öltönyös emberek: az idődre utazok, az időd éltet engem. Minden más másodlagos.
Azért csinálunk kreatívokat, hogy felkapd a fejed: hogy az idődet ránk költsd. Azért vagyunk ott a keresőben, hogy elolvasd amit odaraktunk, sőt kattints rá - és töltsd az idődet az általunk odarakott oldalon.
Azért vagyunk ott a Facebook-on is. Mert kell az időd. És ha te éppen a Facebook-on élsz, akkor a Facebook-on fogjuk szépen ellopkodni az idődet. Ici-pici-kicsi darabokban.
Mert mi számon tartjuk az idődet! Tudjuk, hogy egy weboldalon az első tíz másodpercben meg kell, hogy fogjunk. Mert nekünk nem elég az a 10 másodperced. Nekünk több kell.
Mindig több kell! Azt hiszed, érdekel mit csinálsz, hol élsz, hány éves vagy? Őszintén? El tudod képzelni! Leszarom. Az érdekel, hogy meg tudom-e szerezni az idődet. Mert ha igen, akkor már meggyőzlek, hogy az idődön kívül a pénzed is megkapjuk. Nem, nem én. Az ügyfeleim. Én megszerzem az idődet, azt odaadom az ügyfeleimnek, hogy aztán közösen meggyőzzünk, vedd meg azt, amit éppen kínálunk. És persze ügyesen csináljuk: nem akarunk mi minden hülyeségre rávenni. Nem akarjuk, hogy butaságokat vegyél. Azt akarjuk, azt vedd meg, amit mi neked kitaláltunk.
Mert az neked jó lesz.
Add nekem az idődet. Majd gazdálkodom én vele. Jól fogsz járni!
-
Olyan 20 éve egy Dale Carnegie tréningen tanultam, és azóta sem tudta senki cáfolni: az embernek a legkedvesebb szava a saját neve. Ez nem azt jelenti, hogy mindenképpen szereti is a nevét (vannak, akik azt állítják, nem szeretik a sajátjukat), de ha valamire rá szeretnénk valakit venni, ha meggyőzőbbek szeretnénk lenni, akkor érdemes a megszólított nevét is használni.
Ezt ugye sok marketinges technika is kihasználja, ott van mindjárt az eDM, de bannert is láttunk már a felhasználói névvel. Működik, na.
Viszont a legtöbb név kis hazánkban ékezetes. E miatt aztán egyes esetekben nem lehet használni. Például nem igazán lehet saját ékezetes e-mail címünk, ékezetes cégnevünk az e-mailben.
A probléma alapvetően a domain: bár a weboldalak esetében már megoldották az ékezetes nevek használatát (illetve általában a nem latin betűk használatát), de ugyanez az e-mail-ek esetében nem lett megvalósítva.
Eddig.
Most olvasom, hogy alakul erre is egy megoldás. A Domain ABC írása szerint:
Az domain nevekhez kapcsolódó technolgiai szolgáltatási terület egyik leginnovatívabb szereplője, az Afilias és a Jordán domaintér (.jo) felügyeletével megbízott National Information Technology Center of Jordan bejelentette, hogy közösen megoldást kínálnak a teljesen nemzetköziesített domain nevekből képzett e-mail címek használatára vonatkozóan.
Vagyis, ha ez átmegy, akkor már az ékezetes domain-ből is lehet e-mail cím. És így végre én is használhatom a valódi nevem a mail címemben, és működőképes lehet a berényi@konrád.hu is.
-
Ma délután a Telenor egy érdekes ügyféltalálkozót tartott a törökbálinti központi épületükben. Két dolog miatt is érdekes volt: maga a téma miatt és a szervezés miatt is.
A szervezés ugyanis egyértelműen a közösségi médiára épült: Facebook-on és Twitteren lett "meghirdetve" az esemény, vagyis azokat várták, akik ezeken a helyeken követik a Telenort, érdeklődnek a Telenor dolgai iránt.
Egy nagyon jó hangulatú, viszonylag kötetlen rendezvény lett, bő két órában. A Facebookon lesznek náluk képek, nem mesélem el az egészet, de ha legközelebb ilyet szerveznek, ajánlom mindenkinek, érdemes elmenni. A kaja jó volt!
Amit megtudtam, és érdekes volt online szemmel: lelkes, de kis létszámú csapat csinálja a Facebook-ot, a Twittert pedig konkrétan egy valaki kezeli. A Twitter egyébként sem központi csatorna: naponta 10 alatti ügyfélszolgálati feladatot "szállít". Ehhez képest a call center átlag 60 ezer hívást intéz személyesen egy hét alatt! Ennek megfelelően egyébként a teljes ügyfélszolgálat önmagában egy közel 500 fős szervezeti egység.
Amit egyébként folyamatosan tanítanak, bővítenek (de nem létszámban, hanem tudásban) és fejlesztenek. Azt is megtudhattuk például, hogy a rendszer figyeli az ügyféllel folytatott beszélgetéseket, és ha azt észleli, hogy az ügyfél kiabál, akkor azt külön jelzi - az ilyen beszélgetéseket például rendszeresen vissza is hallgatják. És ha kiderül, hogy az ügyfélszolgálatos volt esetleg a paraszt, akkor nem igazán van tolerancia, nem adnak második esélyt. Mondjuk ez érthető is...
Ami meglepett és pozitív volt: nagyon lelkes az egész csapat. Fiatalok, sokan nem olyan régen kerültek a Telenorhoz, lendületesek, látszik rajtuk, hogy például ezt a találkozót is komolyan gondolták. Nem volt semmi hakni szaga, komolyan vették.
Az épület egyébként kurva jó. Technokrata vagyok annyira, hogy rácsodálkozzak a mindenféle automatizmusokra, szervezési dolgokra, modern megoldásokra. Igaz, kicsit faggatva az ott dolgozókat, nem annyira tökéletes minden, mint a PR szövegben (pl. nyáron nagyon hideg volt, 21 fok, és télen sem erőltetik túl a fűtést), és a kajálda sem az a támogatott és olcsó valami, de nincs az egésznek falanszter jellege, és valahogy nem tűntek droidnak sem az ott dolgozók.
Szóval, a Telenor tett egy érdekes lépést: a közösségi médiában megszerzett kapcsolatokat elkezdte szorosabb ügyfélkapcsolatokká konvertálni. Ügyes és hasznos lépés: így kell evangelistákat nevelni!
-
Posted: October 7th, 2010, 10:26pm CEST by Konrad
A változatosság kedvéért ma is voltam konferencián. Most viszont szigorúan online témában: VI. Mfor Marketing Konferencia - Hirdetők, médiumok, trendek - Merre tart az online reklámpiac?
Bár megmondom őszintén, főleg az első fele érdekelt, és nem is tudtam sajnos csak az első szünetig maradni. De amit láttam, az érdekes volt.
Mivel a Twitteren elég sokat írtam, és ma sikerült - úgy érzem - a lényeget ott elmondani, így akit a tételes beszámoló érdekel, az erre nézzen szét.
És akkor a benyomásaimról és a véleményemről.
Szar van a palacsintában, emberek. Megváltozott a világ, a hirdetők mást akarnak, mint ami jó a tartalomszolgáltatóknak. És ez most nagyon komoly. Ugyanis a tartalomszolgáltató piac évekig egy olyan üzleti modell alapján működött, amely alapja a hirdetési bevételek voltak: jól tervezhető, nagy összegű és nagy lélegzetű kampányok biztosították azt a stabil bevételt, amire lehetett újságírókat, szerkesztőket, programozókat, értékesítőket felvenni, ami a haszon lehetőségét is felcsillantotta.
Na ez az, ami most egyre kevésbé van. Azt nem mondom, hogy nincs - szerencsére -, de olyan megoldásokat kérnek egyre többen, ami a növekvő látogató szám mellett sem ad növekvő bevételeket. A legnagyobb baj ugye az, hogy a vásárlás kattintás alapon történik, egyre inkább. Miért baj ez? Mert sok kreatív nem úgy készül, hogy kattintsanak rá! Mekkora bolt már ez a hirdetőnek: csinál egy olyan jellegű reklámot, mint ami a tévében vagy az újságokban megy, gyere be a boltjaimba, vedd meg olcsón a cuccot, tehát megcsinálja ezt bannerben (vagy belerakja egy lejátszóba a tévéreklámot...), és azt mondja, akkor adok pénzt, ha kattintottak.
De persze se a tévében, se az újságban nem ez alapján vásárol, hanem elérés (vagy megjelenés) alapján.
Ráadásul pontosan tudjuk, hogy ezeknek a megjelenéseknek nem kevés értéke van a kattintásokon túl is: sokan csak jóval később mennek el az oldalra, lehet, olyankor már keresőn keresztül. Vagy el se mennek a weboldalra, csak bemennek a boltba és vásárolnak. Tehát van olyan hatása ezeknek a display hirdetéseknek, amely hatás egész egyszerűen nem mérhető a kattintással.
Ez tehát az elvi probléma. A gyakorlati probléma pedig az, hogy nincs annyi kattintás, amennyi eltartson nagyobb tartalomszolgáltatókat... Ez pedig nagyon nem lesz jó a piacnak.
Sokan mondják azt - ahogy elhangzott ez a konferencián is -, hogy nem baj, jönnek a külföldi szolgáltatások, majd hirdetünk azokban, lesz azokban tartalom. Lehet. Erre el is mesélte Gazsó Gábor (Evo Média) azt a céget, amelyik úgy döntött, nem kell neki ügynökség, de nem kell neki még marketing se idehaza - a globális eszközökön futó kampányokat tökéletesen lehet központilag is vezérelni. Szóval nem lesz ez jó még az ügynökségeknek sem...
De mi a másik oldal? Persze, a bannerek ára. Szoktam hozni a példákat a több millió forintos napi megjelenési árakról, a túlárazott banner megjelenésekről. Ahogy egyik nagyügynökségnél dolgozó ismerősöm elmondta: elkészült a terv (megjelenés alapon), elküldte a külföldi partnernek (aki már látott azért jópár más kampányt), és meglátva az árat, visszakérdezett. Mi ez az ár? Valami prémium megjelenés? És a válasz persze az, hogy nem. Ez - nálunk - ennyibe kerül.
Tehát van itt kérem satu rendesen. A konferenciától kicsit azt vártam, hogy felmutasson valami megoldást. Sajnos ezt nem tette. Azért sajnos, mert úgy érzem, ebből a helyzetből nem nagyon lát senki kiutat. Még pár hónapja Szabó Ákos (Adaptive Média) vázolta, hogy jó lenne olyan szakmai összefogás, ahol a tartalomszolgáltatók és a független sales house-ok összeállnak és megfogalmazzák a minimális szabályokat, így fékezve meg a negatív folyamatokat. De erről most egy szó nem esett. Úgy tűnik, nem lesz belőle most semmi.
Én sem tudom, mi lesz majd a megoldás. Az biztos, hogy változás kell. Ami most van, az már pár éves távlatban sem tesz jót a piacnak.
Most tehát várunk és figyelünk. Mást úgyse tehetünk.
-
Miközben olyan kultúráért felelős minisztert kaptunk, hogy azt megemlegetjük, valahogy olyan érzésem van, nem veszik a lapot a nagy kereskedelmi tévék: nekik újra Mohács kell.
Ez annak kapcsán jutott az eszembe, hogy a Kreatív főszerkesztője, Szigeti Péter fontosnak érezte megemlékezni a Való Világ újabb évadjáról, ráadásul az alábbi tartalommal:
Úgy tűnik, hatalmas szívességet tesz a piacnak idén ősszel az RTL Klub, ráadásul minden bizonnyal úgy, hogy ők sem járnak majd rosszul, sőt. Az, hogy az országos kereskedelemi csatorna bejelentette, hogy újraindítja eddigi legsikeresebb valóságshow-ját, a Való Világot, nemcsak a műsorban majdan dolgozó számtalan operatőrnek, sminkesnek és díszletmunkásnak jelenthet komoly örömöt, hanem a hazai bulvármédia-gépezet RTL Klubtól – jogi értelemben – független szereplőinek is. Lássuk be: a hazai celebvilág végtelenül megfáradt, (...)
A kereskedelmi médiát részben az általa generált sztárkultusz élteti: a példányszám, a nézettség és a kattintásszám, no meg az ezektől koránt sem független bevételek karbantartásához szükség van az újabb és újabb arcokra, akikről újabb és újabb izgalmas és érdektelen történeteket lehet elmesélni.
Amikor a cikket elolvastam, már biztosan tudtam, nem hagyhatom szó nélkül. Aztán három napot gondolkodtam rajta. Egyrészt nem tudom, mennyi a cikkben az irónia. Ha jó kedvem van, azt mondom, át van vele itatva, és a vitriol ott érezhető minden szavában, sőt, minden szóközében. De ha rossz kedvem van, ha megnézem, mi történik a hazai kereskedelmi tévék háza táján, akkor meg azt gondolom, ez egy erősen kertévé párti írás, sőt, RTL Klub párti, kellően barna nyelvvel és magas szervilizmussal.
A valóság biztos, hogy a kettő között lesz. És talán - talán! - inkább az iróniát érzem ki, azt akarom kiérezni belőle. Mert hogyan is lehetne annak örülni, hogy a nyakunkba kapunk újabb ál-sztárokat, műanyag celebeket? Hogyan is lehet annak örülni, hogy a valódi teljesítményektől mentes, ámde külcsínyben gazdag műsorok újra hónapokig uralni fogják a közbeszédet az óvodától a nyugdíjas otthonokig bezárólag?
Másrészt tökéletesen megértem a cikk gondolatmenetét. Sőt, tovább megyek: a hazai celebek nagyon pontosan és nagyon fájdalmasan rámutatnak arra, mennyire sekélyes, kisstílű a világunk. Ez az ország, ez a város. Ez jutott nekünk.
"Vidéki város, vidéki ország, rosszkor születtél rossz helyen." - milyen igaza van Hobónak! Ott tartunk, hogy mára örülnünk kell annak, ha az egyik vezető média újraindítja a valaha volt legbotrányosabb és leginkább megosztó műsorát! Hiszen:
az RTL Klubnál úgy érezhetik: látják a válság végét, van már értelme viszonylag drága, napi rendszerességgel jelentkező, ráadásul hetente nagyobb szabású megjelenést is kívánó, élő műsorfolyamban gondolkodni.
Tehát amint kijövünk a válságból, amint van egy kis szabad tőke, rögtön friss vért kell csorgatni a bulvárgépezetbe!
Ez kell nekünk? Ettől lesz jobb a média, ettől lesz jobb a reklámszakma élete? Valóban az übergagyi, a cukrozott, mázos gumicumi az, ami most és itt kell? Vagy megint a kertévék diktálnak, és nincs menekvés, a világ oda tart, amit ők felmutatnak?
A Való Világ és a Big Brother sikereit követő években a kereskedelmi tévék műsorai sokkal konszolidáltabbá váltak. Bejött a sorozatok világa, minden este minden műsorsávban amerikai sorozatok futottak és futnak. A nézői szokások átálltak az ilyen szemtorna konzervekre, és láthatóan jól elvolt mindenki azzal, hogy importált filmeket adjanak-nézzenek. Aztán ez idén már annyira jellemzővé vált, hogy bármikor sikerült RTL-t vagy TV2-t nézni, ott vagy sorozat ment vagy valami álhíradó. Ja, és bulvárhíradó. Alig volt kivétel. És igen, kezdett már kicsit unalmassá válni a dolog...
Ezt fogja akkor most feldobni a két sztárgyár zenés vetélkedő mellett a bulvárnak is termelő Való Világ. Örülhetünk neki, igazán. De tényleg.
Vagy mégsem?
-
A fenti című két napos konferencia második napján tartottam előadást, Tartalom-újraelosztás, avagy védjük a tartalmunkat, vagy engedjük szabadon terjeszteni? (Az internetes közösségek és a hagyományos média viszonya) címmel. Az előadást Prezi-ben csináltam, íme:
.prezi-player { width: 500px; } .prezi-player-links { text-align: center; }
Tartalom-újraelosztás, avagy védjük a tartalmunkat, vagy engedjük szabadon terjeszteni? on Prezi
-
Reggel amikor felvettem a nadrágomat elszakadt. Ez egy tipikus basszameg helyzet, mehetek venni valamit helyette. De ezt szeretem, ráadásul Nagy Cég terméke, konkrétan C&A-ban vettem. Tehát irány a bécsi úti Stop-Shop. Kérdezem az eladót: ugyanilyet akarok. Az nincs. Mondom mekkora kell. Olyan méret nincs. Nincs. Kedvesség sincs. Olyan szinten kezelt le, hogy az nemcsak engem zavart, egy másik eladó ezt látva inkább segített (bár az undok nő volt az osztályos...).
Végül találtam nadrágot, majdnem pont olyat, és méretben is jót. Meg is mondtam a nőnek, hogy nem tetszett a viselkedése, és hogy normális helyen már nem dolgozhatna. Mégcsak bocsánatot se kért.
Ezek után bementünk egy játékboltba. Az eladó valamit írt a pénztárban. Kérdeztük, amit keresünk, van-e. Egy intés, hogy arra. Aztán csinálja tovább a Nagyon Fontos Munkát. Segíteni? Eladni nekünk? Ugyan! Nem is vettünk semmit.
Ez így normális. Ehhez vagyunk szokva. De most ez valahogy annyira fölbaszta az agyam, hogy órák óta füstölgök miatta. Ez így tényleg normális?
-
Ez a szeptember közepe mindig meglep, milyen hamar itt van. Pedig amikor pont öt éve elkezdtem írni ezt a blogot, még nagyon nyugis volt. Hiszen alig pár hete kezdtem el kitalálni, akkor most tényleg hogyan is lesz ez az egész vállalkozás dolog, és a terveimet hogyan fogom tudni megvalósítani.
A blogot is csak azért indítottam, mert kellett valami rendszeresség. Valami, ami segíti a napi ritmust. Így visszatekintve szerencsém volt. Akkor kezdett el felfutni a közösségi média, akkor kezdett el felfutni a blogolás. De így is kellett fél év, hogy azt érezzem, jé, engem olvasnak.
És azóta is olvasnak, pedig rengeteget változott a piac. Nem beszélve a blogolásról: számtalan új blog indult (és halt el) a marketing területén, mára nem egyedi és nem különleges, hogy marketingesként blogolok. Sőt, örömmel látom, vannak nálam jobbak és érdekesebbek is egy-egy területen. És végre vannak olyan céges blogok, amikről akkoriban, öt éve még csak vizionáltunk.
Öt éves tehát a blog, öt érdekes és tartalmas év van hátam mögött. És remélem, legalább ennyi van előttem is.
-
Jogában áll internetet használni és jogában áll hülyének lenni. Bármi, amit mond, ír vagy tesz az interneten - a Facebook-on, a Twitteren, az iWiW-en vagy bárhol - felhasználható ön ellen a munkahelyén, a magánéletben, buliban és bíróságon. Adóellenőrzéskor is. Joga van gondolkodni. Ha nem tud gondolkodni, akkor senki nem fogja megvédeni önt, az állam nem ért az internethez.
Megértette ezeket a jogokat, ahogy felolvastuk őket?
-
Bár a banner nem halott (és szerintem nem is fog meghalni soha), de azért egyre több olyan megoldás is van már, ami jóval túlmutat a banneren, hirdetés, és mégis emészthető, sőt ad absurdum szerethető is. Egy nagy baj van ezekkel.
De előbb egy példa:
A Vaterán és a TeszVeszen tartja éves kiárusítását a Praktiker
A Vaterán és Teszveszen keresztül több mint kétezer terméket értékesített a cég év eleje óta, kíváncsiak voltunk, hogyan alakult ez a szám a nyári időszakban. "A Vatera és Teszvesz használatát a mi szervezetünknek is tanulnia kellett. Elég nehéz egy magán személyekre szabott kereskedelmi csatornát és annak sajátosságait beilleszteni egy 1500 fős áruházláncba, ahol 20 áruház különböző osztályainak kell együttműködnie a központi beszerzéssel, vevőszolgálattal, mindezt gyorsan, a vevő igényeit kielégítve, egy "vállalatidegen" felületen. Azt gondolom, hogy mostanra ezt sikerült beállítanunk, aminek következtében az eladásaink száma folyamatosan növekvő tendenciát mutat.
Vagyis a Praktiker olyan módon hirdeti magát egy online szolgáltatásban, hogy eladja az akciós termékeket. Nem újdonság ez az eszköz, az újdonság ebben az, hogy a Praktiker megtehette volna azt is, hogy vesz bannereket, és megpróbálja átvinni az embereket a saját oldalára, vegyék meg ott a termékeket. De nem ezt tette, és milyen jó, hogy nem ezt tette! Így ugyanis számukra is egyszerűbb megoldással, a vevőknek is a megszokott felülettel tudtak eredményeket elérni. És nem azt várták, hogy majd szépen növekszik a látogatottság, hanem oda mentek, ahol az emberek vannak ÉS vásárolni akarnak.
Tehát akkor mi a baj ezzel a megoldással? Semmi. A baj úgy általában van az ilyen megoldásokkal: nem lehet rutinból nyomni. A banner egyszerű ügy. Meg lehet nézni, hasonló célcsoportra korábbi kampányokban mi vált be, copy-paste, egy kis átnézés, szoftverben célcsoport legyűjtés, aztán hajrá. Megy ez kérem, gondolkodni se kell!
Na, a nem banneres megoldásoknál ez nem működik. Ismerni kell a lehetséges megoldásokat. Kreatívnak kell lenni. Ötlet kell hozzá. Adott esetben az érintett feleket meg kell győzni arról, hogy jó ez. A médiatervező droidság helyett kreatívság kell. Gondolkodás, piacismeret: ezek nélkül nincsenek ilyen megoldások.
Vagyis tanulni és tanítani kell. Talán ismét értelme lesz annak, hogy a különféle internetes szolgáltatások, tartalomszolgáltatók edukálják az ügyfeleket - és az ügynökségeket. Túl kell lépni a banneren, hogy aztán egy-egy ilyen kampányban azokat is lehessen használni, erősítve az üzenetet. De gondolkodva.
-
A keleti rokon. Akinek csomagot küldtek nyugatról. Aki kicsit lenézett, mert otthon maradt, aki kicsit lesajnált, mert el kell viselnie azt, ami otthon maradt. A keleti rokonnak mindig kevesebb volt mindenből: ha volt is autója, az is keleti volt. Ha volt is pénze, az is csak olyan pénz-szerű volt, nyugatra már valutát kellett vennie. Ha volt is valamije, azt szerezte. A keleti rokon mindig kicsit le volt maradva. Na nem nagyon, csak egy kicsit - épp annyira, hogy már senki ne vegye igazán komolyan. Hiszen ő csak a keleti rokon.
Pedig milyen szépen indult minden! Voltak 3 és 5 éves tervek, fejlődés, munkaverseny, kiszámítható életpálya, államilag garantált nyugdíj, minden, mi szem s szájnak ingere. Csak mozgástér nem volt. Az ember be volt zárva. Nem, nem fizikailag - illetve úgy is, de azért 93 036 négyzetkilométer bejárható terület mégis maradt -, hanem fejben. A gondolatokat jobb volt zárva tartani. Pedig lehetett volna. Annyi lehetett volna volt!
Lehetett volna világsztár, de nem kapott útlevelet. Lehetett volna gazdag, de az itt nem volt szokás. Lehetett volna kiváló sportoló - de néha még az Olimpiát is elvették tőle. De nem lett. Aztán belefáradt. Már nem is akart lenni. Elvolt ezzel, ami maradt. Igen, sárga. Igen, savanyú. De a miénk, bazdmeg! A miénk! De minek...
Aztán eltelt 20 év. És most van megint egy keleti rokonunk. Itt, az interneten. Egy szolgáltatás. Egy igazi magyar szolgáltatás. Szépen indult a karrierje. Csöndben növekedett, na nem nagyon, csak úgy tessék-lássék. Mert így akarta. Nem gondolta, hogy hatalmas lehet. Aztán jó kezek megformálták, hirtelen hatalmasra nőtt. Majd jött egy nyugati barát, és megvette. Kilóra. Aztán a nyugati barát, ahogy kell, be is darálta. Mondta a keleti rokon, hogy kéne fejlesztés. Persze, igen, tudjuk - volt a válasz. Ehhez tessék kitölteni ezt a kérvényt, meg ezt is, meg ezt is, meg ezt is, meg...
A keleti rokon lassan építkezett. Nagyon lassan. Persze lettek dolgai, de valahogy minden későn. A nyugati versenytársnak már rég megvoltak azok a szolgáltatások, amik a keleti rokonnak csak mostanában készültek el. Így már nem is volt annyira fontos. Eddig az volt a baj, hogy nem volt, most az lett a baj, hogy miért ilyen későn. Ezeknek semmi nem jó? Aztán a nyugati barát is próbált valamit. Megadta azt a keleti rokonnak, amit a nyugati versenytársnak már korábban megadott. Korábban. Megint egy fél év lemaradás. De érdekel ez már valakit? Keleti rokon, érted. Mucsa. Tartomány. Tengeren inneni gyarmat.
Pedig a keleti rokon itthon van. Itthon ismerik. A mi kutyánk kölke. Igen, sárgább, igen, savanyúbb. De nem tehetünk róla. Ez van, tudod te is, hogy mennek ott a dolgok. Tehetetlenek vagyunk, érted, tehetetlenek. Persze ha komolyan vennének. Ha nem akadályozná a bürokrácia. Ha csinálhatnánk a dolgunkat! Annyi ötletünk van. Úgy megcsinálnánk!...
A nyugati versenytárs meg nem is foglalkozik ezzel. Az egyszerűen csak van. És növekszik.
A keleti rokon pedig újra belefáradt. Pedig lehetett volna. Annyi minden lehetett volna!
-
Nem kevés olyan piac van, ahol sok kisebb szereplő versenyzik egymással. Ezek jellemzően kisvállalkozások, egyenként néhány tíz, max. 100 millió körüli éves forgalommal. A teljes piac tehát sok ilyen cégből "áll össze". Több ilyen területet is ismerek, dolgoztam már sok olyan cégnek, akik ebből a mezőnyből szeretnének a marketing segítségével is kiemelkedni.
Tudni kell, hogy az ilyen piacokon sok esetben a termék vagy a szolgáltatás annyira nem lehet egyedi, így a megrendelő egyáltalán nincs "röghöz kötve", nagyon könnyen tud mástól rendelni. És ennek megfelelően egyébként erős árverseny is van. Ilyen piac például a garázskapusok piaca, a reklámajándékok, de akár az autókereskedők is (mondjuk a hazai Suzuki kereskedők).
Tehát ezen a piacon tudsz ügyes lenni jó marketinggel. Kitalálsz valamit, mondjuk csinálsz egy jó weboldalt, egy jó akciót, egy szlogent, felépítesz rá egy szép stratégiát, és növekedsz.
De vannak olyanok, akik nem fordítanak erre pénzt, időt, nem kockáztatnak saját ötletekkel, hanem másolnak. "Figyeld, mit csinál a konkurencia, és csináld azt!" Ismerős? Nos, ezt nevezem én klónmarketingnek. Nincs semmi saját ötlet, csak másolás és adaptálás. "Technológiai transzfer", mondhatnánk viccesen, de ez azért annyira nem vicces.
Egyik ügyfelemnek van egy ilyen kedves versenytársa. Jellemző, hogy a klónozó cég alapítója korábban a másolt cégnél dolgozott, így le se nagyon tudja tagadni a másolás tényét. A gyakorlatban ez a fajta copy-paste marketing olyan szintig elmegy, hogy még a weboldal felépítését is másolja a klónozó. Ha elkezdünk használni egy eszközt, ők is. Ha csinálunk egy Facebook játékot - ők is. Ha kitalálunk valamit - ők is "kitalálják".
Szépen loholnak a nyomunkba, és kicsit sem zavartatják magukat. És legyen ez bármilyen bosszantó, nem nagyon lehet ellene mit tenni. Persze vannak ötleteink dögivel, amikkel élünk és élni fogunk, de érdekes figyelni, hogyan sikerül ezeket adaptálni. Néha már arra gondolok, kellene párat direkt hibázni, lássuk, az mennyire "segít" nekik.
Addig pedig örülünk. Végül is valahol elismerés az, ha másolnak minket, nem?
-
A TV2 szerint a Megasztár4 kapcsán készült Hitler-videó ízléstelen. A TV2 véleménye bár érdekes, de megtarthatta volna magán, így ugyanis egészen szép nézettséget csinált ennek a videónak, ráadásul most mindenki tudja, hogy milyen szerződéseket akarnak aláíratni.
Gratulálok!
-
Posted: August 11th, 2010, 11:17pm CEST by Konrad
A web stratégiai piramisának előkelő helyén, a második lépcsőn található a usability, a weboldalak használhatósága. Bár még ez a terület sokak számára nem tűnik fontosnak, de ahogy egyre jobban elterjed az oldalak keresőoptimalizálása, ahogy egyre többen adnak ki pénzt a látogatókért, úgy fog egyre fontosabbá válni, hogy a weboldal tényleg használható legyen.
De mit jelent ez a gyakorlatban? Hogyan lesz egy weboldal jó? Nos, akit ez bővebben érdekel, annak ajánlom az alábbi oldalt: [eye-tracking.hu]
Én a magam részéről azt gondolom, 2011-2012 online marketing trendjének egyik fontos eleme lesz ez a terület. Azon se csodálkoznék, ha pár hónap múlva már sokan neveznék ki magukat usability szakembernek... De ha valaki ezt nem akarja megvárni, nézegesse ezt az oldalt is, érdemes!
-
Posted: August 9th, 2010, 4:15pm CEST by Konrad
A Google végülis elérte a célját a hazai piacon: sikerült olyan módon befolyásolnia azt, hogy mindenkinek valamilyen szinten hozzá kell alkalmazkodnia. Még akkor is, ha nem is konkurens cég.
Hiszen a Google hirdetési rendszere, az AdWords - illetve az azt elsősorban jellemző kattintás alapú hirdetés - nagyon megváltoztatta a hazai piacot. És ez a változás igazából nem jó senkinek. De vajon miért merem ezt kijelenteni?
A Google kattintásos rendszerének van pár sarkalatos tényezője, amit érdemes átgondolni. A legfontosabb az, hogy a kattintások ára időben és "térben" változó. Ugyanis a kattintás ára (sok más mellett) függ attól, hogy hol jelenik meg a hirdetés (ez a térbeli elhelyezkedés: milyen kulcsszóra történő keresés mellett, illetve milyen tartalomban lévő kulcsszó mellett) és persze függ attól is, hogy éppen hányan hirdetnek (időbeli tényező). No és persze harmadikként az is számít, mennyit ér meg az éppen hirdetőknek a kattintás, vagyis mennyi pénzt hajlandóak megadni a hirdetők egy adott kattintásért.
Mindezek mellett a kattintás ára függ a hirdetés szövegétől is: ha sokaknak tetszik a szöveg, akkor sokan kattintanak, ettől az olcsóbb lesz. De ha a kattintók hamar visszatérnek a keresőbe, akkor mégse olyan jó a hirdetés (valami baj van vele), ezért drágul. Ha a linkelt oldal, vagyis a landing page tartalma olyan, hogy a beállított kulcsszavakat tartalmazza, megint csak olcsóbb lehet. És így tovább: a Google árai tehát attól is függnek, hogy mennyire pontos és mennyire igaz a hirdetésünk.
A modell tehát mégegyszer áll:
- hányan hirdetnek
- hol hirdetnek
- mennyit ér
- milyen a szöveg
- milyen a landing page
Ezek együtt adják ki az árat. Ami lehet akár 5 Ft is, de lehet akár 300-400 Ft is, beállításoktól és hirdetői elvárásoktól függően.
No és akkor ebből mennyi jött át a hirdetőknek? Kattintást lehet venni olcsóért! Akkor adjon nekünk mindenki kattintást olcsóért, akárhol!
És a tartalomszolgáltatók egy jelentős része bizony adja a bannereket fix áras kattintási díjért. És ezzel jól kicsesznek magukkal és végső soron a piaccal is.
Hiszen ebben az esetben a fenti öt tényező egyike sem érvényesül! Bárki bármit hirdethet, fix kattintási áron, ami ráadásul a végső kifizetésnél akár 120-150 Ft körül is alakulhat (sőt...). Ezzel sikeresen elérik azt, hogy a saját értékesítési rendszerükkel csökkentsék a hirdetési helyek értékét, miközben egy csomó kockázatot átvállalnak a hirdetőtől: a tartalomszolgáltató fizet a felületével a rossz kreatív miatt, a rossz kampányüzenet miatt, vagy azért is, ha a hirdető direkt olyan hirdetést csinál, hogy minél kevesebbet kattintsanak (ilyen is van).
Itt tartunk most. A hirdető persze csak addig örül, amíg van értékes tartalom. De a fenti üzleti modell a bevételeket csökkentheti, tervezhetetlenné teszi, és így végső soron a jó tartalomra se jut pénz. (És ez most nem demagógia. Ez egy folyamat...)
Persze azok, akik a kampányokat csak és kizárólag a Google Analyticsben látják, és nem foglalkoznak olyan tényezőkkel, amelyek a vásárlói döntések esetében mégis fontosak, a fenti folyamatot még jónak is tartják. Azoktól csak annyit kérdeznék: vajon a Red Bull számára mennyire fontos a Forma 1-es csapatok támogatásából elért kattintás? Egy Red Bull ital boltban történő megvásárlásához hány kattintás kell? És egy Indexen elhelyezett szuperbanner, amit naponta százezerek láthatnak többször is, mennyiben tér el egy kattintásokat nem hozó offline megjelenéstől, mondjuk egy TV spot-tól?
Újra meg kell tanulnunk, hogy az internetes hirdetések nemcsak kattintásokkal mérhetőek! Igen, fontos a kattintás, de nem minden esetben. Egy termék vagy egy brand ismertsége önmagában döntésbefolyásoló tényező. És a döntések ma még nem az egyes weboldalakon történnek, hanem offline környezetben: a kocsmában, a boltban, a büfében. A hirdető ha teheti erre is figyeljen. Mert így fogja tudni maximalizálni a forgalmát és végső soron a hasznát is.
-
Posted: August 6th, 2010, 8:36pm CEST by Konrad
Bár a nyári uborkaszezon azért nem unalmas láblógatással telik, és munka azért van dögivel, de mégis valahogy kisebb ilyenkor a nyomás. Sokan nyaralnak, és 2-3 hét alatt jön össze annyi meeting, amennyi máskor egy szűk hétbe szokott beleférni. De ez nem is annyira baj, így van idő ilyenkor elgondolkodni olyan dolgokon, amikre egyébként a "normál üzletmenet" idején nincs.
Ilyen például a hazai piac nagyok által uralt helyzete. Hírbehozó megírta, hogy a piac igyekszik kirekeszteni a külföldi szolgáltatókat - egészen pontosan igyekszik védeni a saját helyzetét -, és ez talán azt mutathatná, hogy próbálnak együttműködni, próbálnak együttesen fellépni. Pedig más jelek arra mutatnak, hogy ez távolról sincs így.
Az Origó megerősödése például önmagában is veszélyforrás a többieknek, hiszen korábbi rossz helyzete nem azért volt, mert a konkurencia jobb lett, hanem mert ő maga rosszabb. Ráadásul egyes területeken nagyon csúnya árverseny is kialakult. A Google AdWords által népszerűvé tett kattintás alapú elszámolás már nemcsak mint opció van jelen a banneres piacon, hanem szinte elvárás: így akarnak vásárolni. Ami lássuk be, egyáltalán nem jó. Olyan ez, mintha minden literben akarnánk venni, mert az a víznél bevált. De kenyeret vagy húst literben venni... lehet, de elég nagy baromság, nem?
Lesz még ennek böjtje, hacsak nem már most ott tartunk.
Persze értelemszerűen a megrendelő diktál, és éppen ezért lenne értelme a tartalomszolgáltatóknak együtt fellépni, de azt gondolom, ha tavasz óta ez nem történt meg, akkor olyan nagy előrelépést nem várhatunk. Őszre mindenkinek lesz elég munkája és baja, nem fog jutni idő ilyen piacformálásra.
Pedig a banner nem haldoklik, van annak is szerepe és helye, és nemcsak kattintás alapon. Csak nem mindegy, mennyire kreatívok a hirdetők.
De ez legyen egy másik uborkaszezonos bejegyzés témája.
-
Posted: August 5th, 2010, 12:12am CEST by Konrad
A Google AdSense csodálatos megoldás, és akik befűzték az oldalukba, pontosan tudják, mennyi pénzt tud hozni. Van rengeteg olyan kisebb oldal, amelynek ez jelenti elsősorban a bevételt - más reklámot szinte soha nem is raknak ki. Esetleg más ilyen megoldást (pl. idehaza az ETARGET-et).
De vannak olyan nagy cégek is, akik használják az AdSense-t, miközben saját értékesítési megoldásaik is vannak. Ilyen esetekben a Google nagyon jó kiegészítő bevételi forrás: bannert a nagyobb kampányokhoz vesznek a hirdetők, a bevételek nagy része onnan jön, míg a kis hirdetőknek, kkv-knak nem kell külön szolgáltatást kitalálni, használják az AdWords tartalmi hálózatot, és ők is jelen lehetnek. És nagy forgalmú oldalaknál az AdSense is hozhat sűrű filléreket.
Az ilyen együttműködések addig jók, amíg mindenki nyer. A Google kap felületet a hirdetéseknek, a hirdetők kapnak értékes helyen megjelenést, a weboldalak pedig kiegészítő jövedelemhez jutnak, hiszen ez a fajta hirdetés nem csökkenti érezhető mértékben a többi hirdetési formából származó bevételt.
Viszont a Google értelemszerűen fejleszti a hálózatát. A szöveges hirdetések mellett már hosszú ideje lehet képi megoldásokat, bannereket is használni. Annak is már jó ideje, hogy az egyik vezető banner kiszolgálót is a Google vette meg. Várható hát, hogy a hagyományos szöveges hirdetések mellett erősödni fog a Google a bannerek piacán is.
Ennek egyik jele az, hogy bejelentették a Google Display Network-öt.
És akkor most komolyan érdemes elgondolkodnia néhány nagy cégnek idehaza, például a Sanomának vagy a HVG-nek: vajon meddig jelent win-win helyzetet az AdSense használata, és mikor kezdik el a hirdetők a Google-ön keresztül kirakni hozzájuk a bannereket - ezzel konkurálva a saját értékesítésükkel?
-
Posted: July 28th, 2010, 10:42pm CEST by Konrad
Érdekes cikket olvastam a Bitporton arról, hogy a hazai cégeket az IT megoldások közül mi is érdekli. A lényeg talán ez:
amíg a világ fejlettebb felében az elsőszámű prioritás a folyamatok hatékonyságának növelése, azaz a cég egészének jobban működővé tétele, addig nálunk a listát a munkavégzés hatékonyságának növelése vezeti.
Van a cikkben egy érdekes megállapítás is:
Érdekes, hogy a nyugati piacon milyen előkelő helyen szerepel az az igény, hogy az üzletről információkkal, adatokkal, riportokkal rendelkezzünk. És hogy ez nálunk mennyire nem fontos. (...) ezek az adatok nem is állnak elő: nincs mérve az értékesítés, a gyártás, az ügyfélszolgálat, a marketing, a HR és egyáltalán semmi.
Vagyis egy átlagos céget valójában nem érdeklik az egyes részek eredményei, nem áll össze egy egységes képpé az, hogy például mennyire érte meg felvenni az új munkaerőt vagy mennyit is ért ténylegesen egy reklámkampány.
Azért kaptam fel a fejemet a cikkre, mert valahol én is éreztem ezt a fajta érdektelenséget a nagyobb cégek felől. Persze amikor az ember "benne volt" a nagycéges munkákban, akkor ez nem tűnt fel, nem volt ellenpont. De amint elkezdtem foglalkozni a kkv marketinggel, rögtön szembesültem azzal, hogy ott mennyire fontosak az adatok, mennyire jobban nyilván van tartva, mi mennyit ér. Minél kisebb egy cég, annál inkább fontos. Hiszen nincs fölösleges kidobandó pénz.
A felmérés gyakorlatilag visszaigazolta azt, amit a piac is mutat: valójában a szakmai közönségen kívül annyira sok embert nem érdekel az, mennyi volt a konverzió, mennyi volt az eladás, mennyi embert értünk el. Látszódjon a hirdetés, aztán jó lesz az, mindenki boldog. Mérés, visszacsatolás - na az nincs. Egy szint után semmiképpen.
Persze ez változik. De itt is nagyon jól tapinthatóan több éves lemaradásban vagyunk a nálunk fejlettebb piacoktól.
-
Posted: July 26th, 2010, 11:57pm CEST by Konrad
Az a jó reklám, amikor sikerül személyesen megszólítani a megcélzott személyt. Na, ez aztán jó kis megfogalmazás... szóval, ha olvasod a neved, vagy olyan nevet, ami ismerős, akkor arra felkapod a fejed.
Ezt igyekeznek sokan kihasználni, az egyik első ilyen hazai próbálkozás például fórumokon (Index.hu fórum) és hasonló bejelentkezés alapú szolgáltatásokon valósult meg. Akkor volt is visszhangja, de aztán valahogy nem igazán terjedt el ez a megoldás, pedig pl. az iWiW-en adná magát az ötlet. De mindenféle policy okok miatt inkább nem erőltetik ezt a módszert bannerekben, felületeken. Megmarad a személyes megszólítás a jó kis eDM-nek.
Bezzeg a Facebook ezen a téren sem szemérmes! Amennyire nem érdekli őket, hogy mennyire válnak nyilvánossá az oda feltett adatok, annyira nem akadályozza őket semmi abban, hogy pl. ilyen hirdetéseket mutassanak:
Hatékony és ügyes, nem? Aki Facebook-ot használ, biztos találkozott ilyennel (én az egyik nevet kitakartam, de Ádám engedélyt adott, hogy használjam az övét). Végülis csak két nagyon pici baj van ezzel a hirdetéssel:
- Ádám amikor megadott egy xml file-t néhány ismerőse e-mail címeivel, nem tudta, hogy ennek a következtében reklámarc lesz.
- Ádám nem ezt a szolgáltatást használta pontosan, hanem ennek egy változatát. Vagyis ő bizony nem engedte be az e-mail boxába ezt a programot, pedig ez a hirdetés ezt sugallja.
Jó az ötlet? Igen. Jó a megvalósítás? Naná. Hatékony? Minden bizonnyal. Etikus? Olyan Facebook-osan.
Azt gondolom, veszélyesek ezek a megoldások. Lehet, marketingesként elsőre nagyon jó az ötlet, de Európában, és ezen belül főleg itt az ex szocialista környéken az ilyen fajta adat felhasználás inkább riasztó. Mi ugyanis pontosan tudjuk, milyen az, amikor a Nagy Testvér tényleg figyel minket. Bár az is igaz, lassan felnött az a korosztály, akik 1990 után születtek. Nekik végülis ez nem mond semmit... Jó nekik.
Valaki zavarja a távoli adókat
Valaki kattan a telefonban
Valaki megfoszt a rossz hírektől
Valaki néz a TV-ből
De jó, hogy beteg lettél
Meggyógyít a Nagy Testvér!
-
Posted: July 16th, 2010, 4:10pm CEST by Konrad
Tunézia lakossága kb. 10 millió. Jelenleg a friss adatok szerint kicsit több, mint 8 millió turista van az országban. Tehát kb. minden helyi lakosra jut egy turista. Nem véletlen, hogy itt mindenki szereti a külföldieket, és mindent megtesznek, hogy az ember jól érezze magát.
Ezt persze turistaként megélni jó. De ha belegondol az ember, hogy itt gyakorlatilag egy egész ország megtanulta, hogy a külföldieket szeretni kell, és a külföldiek jót és nem rosszat tesznek nekik, akkor talán érthető, miért mondom idén is: a hazai idegenforgalommal foglalkozókat ide küldeném kötelező tanulmányútra.
Mindezt ráadásul úgy, hogy hagyományosan arab kultúrára építve, afrikai szokásokkal együtt is az európaiak is jól érzik magukat. Persze ez más jogi környezet. Egy nagyon egyszerű példa: a dohányzás sehol sem tilos. A transzfer buszon minden ülésnél volt hamutálca.
Amit itt tanulni lehet, az a viselkedés és a hozzáállás. A mosoly, a segítség, és a segíteni akarás. Ezt kellene megtanulni minden siófoki, budapesti, hévízi stb. szállodásnak, pincérnek, takarítónak, mindenkinek. És akkor majd szeretnek ide is jönni a népek. Vissza-visszatérve.
Érdekes egyébként, hogy az internetes marketingnek itt szinte nyoma sincs. Nem botlok úton-útfélen webcímekbe, nem kérdezték sehol az e-mail címem. Itt minden offline, és bár van a szállodaláncnak is weblapja, ráadásul lehet netezni (és sokan használják is), mégsem tolják elém ezeket az infókat. Igaz, az arab kultúrában a személyes eladás a lényeg, és az internet ugye pont arra nem igazán való. Így nem is csodálkozok rajta különösebben, sőt, nem is hiányzik. Jó ez így.
Hiszen itt minden a pihenésről szól. És persze arról, hogy itt költsd el a pénzed, mert akkor neked még jobb lesz.
-
Posted: July 12th, 2010, 9:30pm CEST by Konrad
Az idei foci VB-t is sikeresen túléltük, de érdemes visszatekinteni, miben különbözött a mostani az eddigiektől. Nem a fociban (ahhoz nem is értek), mégcsak abban sem, hogy most egy igazán veszélyes helyen rendezték (valahogy ez el is sikkadt). Hanem természetesen az internetben. Mert bár négy éve is volt internet, de az akkori penetráció és az akkori technológia még messze nem tartott ott, mint most. Főleg a penetráció.
Mostanában jutottunk el oda, hogy az internet nem valami különleges média, az internet pont úgy része a fogyasztási média-mixnek, mint a tévé, a rádió, a print sajtó. Vagyis ami máshol népszerű és érdekes, az itt is népszerű és érdekes. És ráadásul mérhetően sokan meg is nézik.
Persze, már évek óta ez trend, hogy az interneten is azt keresik az emberek, amit máshol. De eddig erre csak néhány portál ugrott rá, míg most egy egész gépezet. És ennek következtében élőben lehetett nézni a focimeccseket. Blogok százai foglalkoztak a focival. Fórumokon, hírekben másról se volt szó, csak a fociról. A Twitteren, Tumblr-en, Facebook-on is ömlött a foci. El se lehetett kerülni. És persze aki tehette, jól ki is használta ezt a hype-ot.
A legügyesebben talán az Index.hu: adatbázis építésre. Olyan ügyesen megfogalmazott felhasználási feltételekkel, hogy akár reklámcélzásra is tudják használni az adatokat. Ez annál is fontosabb, mert egyrészt a célzás a jövőben egyre fontosabb lehet, másrészt várható, hogy nagyon meg fogják szigorítani a cookie-k használatát, így egy ilyen adatbázis nagyon sokat fog érni.
A Foci VB tehát esemény volt az interneten. Nagy esemény. És ez jó. Mindenkinek.
-
Posted: July 10th, 2010, 12:22am CEST by Konrad
A technológia fejlődésével egyre többször kerülünk reklám közelbe. Míg akár csak pár évvel ezelőtt is egy nyaralás teljes kikapcsolódást és az otthontól, munkától történő elszakadást jelentette, addig mára teljesen normális, hogy az ismerősök a Balaton partjáról, Amszterdamból vagy New York-ból jelentkezzenek be a Twitterre.
Ez persze azt is jelenti, hogy a kütyükkel együtt megkapjuk a reklámokat is, nincs menekvés. Persze reklám szempontjából eddig se volt fehér folt a nyaralás, csak ugye ilyenkor a helyben történő hirdetéseket, esetleg magazinokban, újságokban megjelenő reklámokat láttunk. Még pár éve is ritkaság számba ment a nyaralásra vitt notebook, és ha ott is volt, netezni nem nagyon lehetett. Ma pedig már ez a lehetőség adott.
Márpedig akik nyaralnak, azok bizony jó célpontok: van pénzük és költik is azt. Bár a felmérések eredményei eltérők, de biztosan elmondható, hogy a nyaralás alatt elért emberek egy felsőbb szegmensét teszik ki a hazai társadalomnak.
Igaz, célzottságról, tervezettségről még nem beszélhetünk, mindössze annyi történik, hogy nyaralás alatt is láthatjuk az otthon is látott netes hirdetéseket. De a tendencia jól látszik. Pár év, és érdemes lehet direkt megfogni a nyaralás alatt az embereket. A kütyük megvannak, már csak fejleszteni kell azokra.
-
Posted: July 8th, 2010, 11:41pm CEST by Konrad
Jó dolog az online marketinggel foglalkozni, de a napi munka jelentős részben kis darabokból tevődik össze, szinte észrevétlen feladatok veszik el az időt. No és az utazás. Ha egy nap van két megbeszélés a város két végében, akkor napközben szinte semmi idő nem marad érdemben dolgozni. Főleg ha egy frissen megtalált bomba miatt jóval többet kell ülni a dugóban, mint ahogy elterveztem...
Az online marketing művelése egyébként is sok aprómunkából áll össze. Ritkán van olyan naaagy lélegzetű feladat, amikor egy dologra koncentrálva kell akár több napon keresztül is dolgozni. Ez persze azért is van, mert a legtöbb nagy dolog jól elemeire bontható: aprómunkára.
Ez teszi egyébként lehetővé azt is, hogy egy-egy ügyfél problémáin többen dolgozzunk. Sok esetben én csak koordinálok az alvállalkozó(k), a kollégák és az ügyfél között. Persze sok más esetben meg nekem kell beleadnom a tudásomat. Főleg, amikor a kitalálás, tervezés a feladat.
Persze jó végrehajtót is nehéz találni. Aki próbált már weblaphoz kivitelezőt keresni, tudja, miről beszélek.
Szóval, az online marketingművelése sem vigasság és jókedv és kacagás. Hanem munka, ráadásul néha kicsit unalmas is. Cserébe viszont sok sikerélmény tud lenni. És végülis ez kárpótól az aprómunkáért is. Így lesz kerek a világ.
-
Posted: July 6th, 2010, 11:02pm CEST by Konrad
Tegnap volt szerencsém leírni, hogy az online marketing nemcsak az e-mail marketingből áll, nemcsak e-mail marketing centrikus világkép létezik. De ha nemcsak ilyen a világ, akkor milyen lehet valójában? Hát összetett. Pár napja olvastam erről egy nagyon jó cikket, és azt kell mondjam, annyira pontosan megfogta a webes stratégia alapjait, hogy meg kell osszam.
(Most tehát jöhetne a fordulat: íme, hölgyeim és uraim, egy ábrában és néhány bekezdésben bemutatom az online marketing lényegét! Ezt olvassa el, értse, meg, és a többi már nem érdekes! Kérem kapcsolja ki. De ezt mégsem teszem, hiszen az alábbi csak egyfajta okfejtés, lehet más megközelítés is. Sőt, kell is, mert ez mindenre nem ad választ. De egynek ez se rossz.)
Jason Schubring cikkéről van szó, de annyira nem akarom lefordítani, inkább leírom azt, hogy az ő írása és az elmúlt évek tapasztalata alapján én hogy látom ezt a kérdést. A lényeg egy ábra:
Ez lenne a web stratégia piramis. Egyszerű és átlátható. De bontsuk ki!
A piramis forma lényege, hogy megmutatja, mi épül mire, milyen szinteket kell teljesíteni, mi az, amivel tovább lehet lépni. A piramis alja, az alapok tehát a content, vagyis a tartalom. Jason Schubring is írja: Content is king! De mit jelent ez a gyakorlatban?
Ha valamit is szeretnénk a weben csinálni, akkor annak az alapja a tartalom. Az, amit elmondunk, amit megmutatunk. Tartalom kell, tartalom nélkül nincs üzlet. Erős és egyértelmű tartalmának kell lenni az oldalunknak, ha sikeresek akarunk lenni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy tudnunk kell, mit akarunk (mi a célunk), tudnunk kell, kiknek szólunk (mi a célcsoportunk). És természetesen kell egy jó megírt tartalom is. Persze a tartalom nemcsak szöveg: ide tartoznak azok a szolgáltatások, azok a megoldások, amit az oldunk nyújt még. Egy jó kalkulátor, egy jó segédprogram stb. De a tartalom része a felrakott videók, képek is. A tartalom mindaz, amit majd becsomagolunk.
Tehát a webes stratégiánk alapja, amire építünk.
A második szint a Usability/Design, vagyis a megjelenés. Ez az a pont, amivel mindent el lehet szúrni. Hiába jó a tartalmunk, ha azt eldugjuk, ha a felhasználók azt nehezen érik el. És hiába szép az oldal esztétikailag, ha egyébként használhatatlan, mert nem lehet megtalálni a funkciókat. Tehát a második lépés lényege: legyen szép és mindenképpen használható oldalunk.
A piramis harmadik szintje a keresőoptimalizálás, a SEO. A logika világos: ha már megvan a jó tartalom, és ráadásul használható az oldal, akkor azt találják is meg, ha keresik. Érthető és világos lépés: legyen rendben az oldal technológiailag is, legyen keresőbarát és csináljunk megfelelő linképítést is hozzá.
A negyedik szint a közösségi média (Social). Legyünk jelen a számunkra releváns helyeken: az iwiw-en, a Facebookon, a Twitteren, blogokban - ahol elérhetjük a célcsoportunkat. Az ilyen jelenlét jellemzően munkás, de ingyenes. Innen is várhatunk jó sok látogatót, de míg a SEO a direkt kereséseket szolgálja ki, addig a közösségi média az igény felkeltést és a brand erősítést szolgálhatja, és nem utolsó sorban egyfajta PR eszköz is.
Végül a piramis csúcsa a PPC. Én ezt kiegészíteném annyival, hogy a csúcson a fizetős kampányok vannak, vagyis amikor konkrét célból látogatókat viszünk az oldalra. Ez is egy logikus lépés: ha minden rendben van, és már jönnek a látogatók a keresőből, a közösségi webről, akkor elkezdhetjük ezt pénzért erősíteni.
Így össze is áll egy nagyon ütős stratégia, amivel az oldalunkat felépíthetjük. Mindössze egy piramist kell felépítenünk hozzá!
Az ábra szerintem annyira jó és használható, hogy fel is fogom használni előadásokban. Azt gondolom, kellően pontosan megmutatja a lényeget.
-
Posted: July 6th, 2010, 12:54am CEST by Konrad
Nem szeretek más online marketinggel foglalkozókat direkt kritizálni, de néha kell. Nem gonoszságból, főleg nem piacféltésből, hanem azért, mert azt gondolom, a terület iránt érdeklődők lássanak egy-egy dolgot másik oldalról is.
Igen, most is egy általam vulgármarketingesnek nevezett emberről lesz szó. Olyan valakiről, aki előadásokat tart, blogot ír, vállalkozást vezet, ami ezzel foglalkozik. Ezekkel számomra nincs semmi baj. A baj akkor van, ha valamilyen okból olyat ír le, ami nem igaz, vagy legalábbis csak részben igaz.
Akiről szó van, az az Internet Marketing blogot író Csepregi Balázs. Nagyon komoly háttérrel, komoly szoftverekkel, videókkal - és nagyon szép követői táborral rendelkezik. Ugyanakkor a blogján már korábban is belefutottam pár érdekes dologba. Például abba, hogy kismintás adatgyűjtést gond nélkül nevez piackutatásnak, még azok után is, hogy valaki felhívta arra a figyelmét: ezt nem kéne ennek nevezni.
Balázs egyik "fontos területe" az e-mail marketing. Egészen pontosan: számára az online marketing valójában nem más, mint az e-mail marketing valamilyen formában történő felhasználása. Ennek az apropóján most megírta a tutit:
Egyetlen egyszerű ábrán plusz négy és fél oldalon bemutatom az online marketing igazi sikerreceptjét
Mit nekünk évek tanulása, egyetemi katedrák és könyvek tucatjai: a lényeg belefér egy ábrába és négy és fél oldalba! Hát nem fantasztikus a tudomány? De legalábbis érdekes. Le is töltöttem a szuper pdf-et, ahol a lényeg valóban ennyiben van leírva, de leírom én rövidebben: a lényeg az e-mail marketing. Minden más csak ezt készíti elő vagy ezt erősíti. Aki nem e-mail marketinget csinál, az konkrétan hülye, a saját maga ellensége.
Van benne azért egy érdekes rész, íme:
FONTOS megyjegyzés: Engem mint a MarketingSzoftverek egyik tulajdonosát, a MailMaster e-mail marketing szoftverszolgáltatás egyik “gazdáját” könnyen érhet az a vád, hogy csak azért mondom, hogy ennyire fontos az e-mail marketing, mert a MailMaster az egyik fő szolgáltatásunk. A helyzet azonban ennek pont a fordítottja: Azért a MailMaster az egyik fő szolgál- tatásunk, mert ennyire fontosnak látjuk az e-mail marketinget. Ez pedig nagyon nagy különbség!
Valóban nagy különbség, Balázs. Elhiszem, hogy ti az e-mail marketingben hisztek, és azt toljátok. De, kedves Balázs, mi lesz azokkal a páriákkal, akiknek valamiért az e-mail marketing nem működik? Tudom, persze, azért nem működik, mert rosszul csinálják, ja.
Mondok azért pár példát: eladtátok a levelező rendszeretek egy olyan vállalkozónak, akinek a lehetséges vevői kétkezi melósok, jellemzően nem használják az e-mailt (az internetet sem igazán). Vajon neki hogyan fog kamatozni ez a megoldás? Persze neki más online megoldást sem lehet eladni, én is tudom. De az überkirály e-mailt sem...
Vagy ott van egy teljesen más eset, amivel találkoztam. A cég közepes és nagyobb vállalkozásoknak szóló (tehát annyira nem olcsó) szolgáltatást kínál. Másfél évig erőlködtek az e-mail megoldással, hidd el, kipróbáltak mindent, amit akár csak említ a szakirodalom, de nem működött. Szemben a direkt sales-el, ami viszont igen.
Én böcsülettel elolvastam az oldalról letölthető pdf-et. Abból az derül ki, hogy
MINDEN olyan online marketing tanácsadó, és online marketinges, aki KOMOLY bevételt realizál, az e-mail marketing révén jut hozzá ehhez a bevételhez
Most akkor én belga vagyok? Ja, nem:
több online marketing tanácsadónak is van képe azt tanítani – vagy legalábbis azt sugallani -, hogy az e-mail marketing ideje lejárt.
Lejárt, lejárt... el se jött. Az e-mail marketing egy eszköz a sok másik mellett! Persze, te is sorolod ezeket: SEO, PPC, SMO, de a te olvasatodban ezek mind arra kellenek, hogy e-mail listát építsünk. Értem. Akkor hogyan magyarázod a működő webáruházak sikerét?
Az egész anyagban az a legszomorúbb, hogy alapvetően mégis jó és hasznos. Ha kiszedjük belőle a vulgármarketinges részeket, és átnevezzük valami olyanra, hogy kézikönyv a mikro és kisvállalkozásoknak arról, hogyan készítsen sikeres e-mail kampányt - majd kiegészítjük az egészet még pár oldallal, ami leírja, mikor és mire lehet ezt az eszközt használni, máris beljebb vagyunk.
Kár érte. A nagy hurráoptimizmus az egészet elértékteleníti. Persze ettől még jó sokan fogják szeretni ezt az anyagot, és jó sokan meg is veszik a mail küldő szoftvert - végülis erre megy ki a játék, ebben van a pénz.
Mi, tanult marketingesek meg - ha egyáltalán eljutunk Balázs oldalára - verhetjük fejünket a falba az áltudományos hablatyot olvasva.
Szegény mi...
-
Posted: July 5th, 2010, 2:23am CEST by Konrad
Az utóbbi néhány hétben többször is felmerült az e-könyv, mint téma. Az e-könyv, amely igazából nem más, mint egy olyan eszköz, amelyen meg tudjuk jelentetni a könyveket. Azokat a könyveket, amiket már a neten keresztül veszünk meg. Az eszköz viszont lehet elvileg bármi: egy számítógép, egy tablet, egy mobil, vagy akár egy speciális olvasó eszköz is. Ezek a speciális olvasó eszközök attól érdekesek, hogy a papírhoz hasonló olvasó felületük van: a szöveg (és ábrák) statikusan jelennek meg, így nem rontják a szemet, és extrém fényviszonyok mellett is olvashatóak.
No de ennyit bárki megtudhat, aki kicsit is érdeklődik a téma után. Sőt, ennél többet is. Ami miatt számomra érdekes a téma, az két dolog. Az egyik "pusztán" piaci kérdés: mi lesz idehaza az e-könyv piacon? A másik viszont elméleti: miért lesz jobb az e-könyv, mint a hagyományos könyv?
A másodikat veszem előre, az az izgalmasabb. Az e-könyv ugyanis elektronikus eszköz révén egy csomó olyan dologra képes, amire a hagyományos könyv nem. Kezdjük mindjárt a jegyzetek készítésével. Tudományos könyvekben, tankönyvekben kifejezetten szokás, hogy jegyzetelünk. Ezek persze a könyv egyes részeihez kapcsolódnak. De hagyományos könyvnél ez megmarad a papíron, és csak az látja, akinél az az adott példány van. Ha az elvész, akkor a jegyzeteknek is annyi. Ezzel szemben az e-könyvben a jegyzeteinket ha elkészíthetjük, akkor azok máris menthetőek. Sőt! Meg is lehet osztani azokat! Vagyis ha megjegyzést teszünk mondjuk a Dan Brown legújabb könyvének magyar kiadásában, hogy miért szar a fordítás, és az adott mondat mennyire magyartalan már (sok ilyen van benne sajnos, egy szégyen az a könyv, nemcsak a történet lapossága, hanem a kiadás minősége miatt is), akkor azt akár úgy is megoszthatjuk majd a jövőben, hogy minden olyan olvasó, akit érdekel láthassa. Persze ez a technikai még nincs itt, de a lehetőség adott.
Vagy megtehetjük azt, hogy a könyv ára egyben 2-3 éves frissítést is tartalmaz. Ha változik a könyv tartalma, akkor azt is megkapjuk. Tipikusan ilyen felhasználás a tankönyvek és szakmai könyvek: a még nem egészen három éves Célzott online reklám című könyvük egyes részei fájdalmasan elavultak. Milyen jó lenne azokat frissíteni minden olvasónál!
Végül kevésbé népszerű, de hasznos megoldás, hogy a könyvekben ezek után frissülő reklám is lehet. Eddig is voltak reklámok a könyvekben, de ezek után azok aktuálisak is lehetnek, vagyis egy könyv sokkal tovább lehet élő reklámhordozó. Nem beszélve arról, hogy ez jelentős mértékben olcsóbbá, ad absurdum ingyenessé is tehet egyes kiadványokat.
És a fentiek még csak a felszín. A technológia ennél biztosan sokkal többre is képes lehet majd az eljövendő években.
Na de térjünk rá egy kicsit a hazai helyzetre. Idehaza ugyanis az e-könyv annyira nem "dübörög". Ennek elsődlegesen két oka van: egyrészt a hazai könyvpiac sajátosságai, másrészt a könyvpiac mérete. Az egyik sajátossága ugyanis a hazai könyvpiacnak az, hogy a legnagyobb kiadók egyben terjesztők is. És míg a kiadóknak akár érdekük is lehet az e-könyv, a terjesztőknek nagyon nem az. Vagyis ahol lehet, ott bizony korlátozzák a lehetséges terjeszkedést. Így aztán a kiadók általános ellenállása mellett ez is fontos szerepet kap: a piacféltés.
A könyvpiac mérete pedig siralmas. Ha leszedjük a felső pár százalékot, a címek (vagyis a könyvek) jelentős része kis példányszámú. Minél kevésbé népszerű a téma (értsd: nem bulvár, nem valami szenvelgő, nem valami felkapott, nem valami ezoizé), annál jobban közelíti a példányszám az ezer db alattit. A 4-5 ezer eladott példányszám már hatalmas siker. Márpedig ilyen háttérrel el lehet képzelni, mennyi idő alatt jönne vissza egy e-könyv olvasó ára. Annyira még nem olcsók ezek az eszközök...
A hazai e-könyv piacot tehát várhatóan nem a nagy hazai kiadók fogják vezérelni. Talán a Bookline az egyedüli "nagy", akinek ez jó piac lenne, mindenki más hátráltatni fog. Kormányzati beavatkozást sem várok, részben ismerve egy-két kiadó kapcsolatait, részben látva, mennyire nem ilyen irányba halad a gondolkodás a miniszteriális fejekben. Az egyedüli hely, ahol várható némi élénkülés, az a felsőoktatás: ott viszonylag hamar megtérülhetnek az e-könyv olvasók, és olyan jegyzetek is elérhetővé válhatnak, amelyek jelenleg csak nehezen hozzáférhetőek. Ebbe az irányba látok is egyébként mozgást.
Gutenberg bácsi tehát lassan digitalizálódik, és a papírszagot amperszag fogja felváltani. De a könyv, azt gondolom, meg fog maradni. Ahogy a tévé sem tette tönkre a rádiót, és a rádió se ölte meg a zenészeket, úgy az e-könyv sem fogja teljesen kinyírni a könyvet. Legfeljebb majd nagyobb érték lesz a papír, és mást is fog jelenteni az, ha valaki a Jókai összest megveszi és nemcsak letölti.
-
Posted: June 29th, 2010, 11:47pm CEST by Konrad
Elmondom, mi foglalkoztat mostanában. Keresek, próbálok fogást találni egy dolgon, de valahogy nem jön össze. Ez pedig a weben bevételt hozó, valójában az egyik legnagyobb hatást elérő banner alapú hirdetések jelene és jövője.
Nem látok olyan átütő dolgokat, amikről volna értelme írni. Vannak persze jó ötletek - pl. a retargeting és az egyéb célzási megoldások nagyon hasznosak - de valahogy a hazai piacon nem látok "nagy durranást". Biztosan az én hibám, nagyon sok a más jellegű marketinges feladat, nem tudom annyira a banneres piacot figyelni, mint amennyire nagy a szerepe. No meg az ügyfeleimnek sem ezek a megoldások kellenek elsősorban.
Úgy érzem, a fejlesztések a new-new media (new2 media?), vagyis a webkettő területén történnek. Illetve bullshit-mentesen: aki fejleszt, az Facebookra teszi, esetleg iwiw-re, illetve iPhone-ra és Androidra. Pont.
Közben persze a nagy site-ok nagy bevételeit, de a kisebb site-ok nagy bevételeit is a jó öreg banner hozza. A mai napig a hagyományos méretek és a megoldások adják a tömeget.
Szóval azt érzem, hogy többet kellene foglalkoznom ezzel a piaci szegmenssel, de valahogy nem sikerül. Nem találok olyan friss témát, amit megírjak. Tehát volna egy tiszteletteljes kérésem: akinek van ötlete banner témában, kérem, dobja fel.
Csak úgy.
Aztán meglátjuk, megyek-e azzal valamire. Ha igen, pár bejegyzés erejéig visszatérek a témára.
-
Posted: June 14th, 2010, 11:03pm CEST by Konrad
Már több, mint egy éve, hogy tartottam egy előadást a Sci-fi meetup-on Reklám a scifiben, avagy keressünk egy eladó bolygót? címmel. Azóta nem került elő a videó, ami készült, pedig szerintem elég jó lett az előadás. Aztán a napokban véletlenül ráakadtam a neten a hangfelvételre. Meghallgattam, és most is vállalhatónak érzem, ezért most megosztom mindenkivel. De a teljesenn élmény kedvéért magát az előadást is felraktam, úgyhogy azt is lehet közben lapozgatni.
Jó szórakozást!
A hangfelvétel itt érhető el »»»
És a diák:
Sci-fi meetup 2009. május 21.View more
presentations from
bkonrad.
-
Posted: June 11th, 2010, 12:19am CEST by Konrad
Mivel mostantól magyar nyelven is elérhető a Google Alerts szolgáltatása, érdemes egy kicsit megnézni, elvileg mire jó - és jó-e ez nekünk valamire. A szolgáltatás kapcsán pár dolgot és felvetést olvashatunk a Webisztánon is, én inkább a használattal kapcsolatos ötleteimet osztom most meg.
A Google Alerts végtelenül egyszerű: beírunk pár számunkra érdekes szót, és ha azzal kapcsolatban valamilyen új oldalt talál, akkor azt elküldi nekünk e-mailben. Pár apróbb beállítást megtehetünk, de annyira sok különleges lehetőséget nem kínál a program. Ugyanakkor tetszőleges számú figyelmeztetést létrehozhatunk.
Mire jó ez nekünk? Figyelni magunkra, a cégünkre, a konkurenciánkra. Állítsuk be például arra, hogy a cégünk nevére érkező találatokat dobja ki. Vagy éppen a konkurenciáink nevére érkezőket. De figyelhetünk ezzel termékeket vagy személyeket is: mi az, ami az adott napon megjelenik róla (és a Google erről tudomást szerez).
Valójában ez az eszköz egy egyszerű sajtófigyelés, csak nem a nyomtatott lapokban, hanem a Google által bejárt hazai weben keres. Nagyon jó kis eszköz ez ahhoz, hogy képben legyünk. Hiszen korábban már írtam: ez az új web az írásbeliség webje, az információk nagy része szöveges, és leírt. Márpedig ha a Google valamiben zseniális, akkor az pont ez: a szöveges információkban történő keresés.
Végül a szolgáltatás magyarításáról. Sokakban felmerül, akik már angolul is használták ezt korábban, hogy akkor most mi is az újdonság? Jobbára semmi. De a hazai kisvállalkozói körben egyáltalán nem jellemző a megfelelő angol tudás, és sok szolgáltatást pont emiatt nem is nagyon használnak. De amint a nyelvi korlát megszűnik, rögtön használhatóvá válik. Most is ez történt. Akit eddig az tartott vissza, hogy a Google angolul beszélt hozzá, az most már nem ütközik ilyen korlátban.
Mostmár magyarul is kaphat figyelmeztetéseket.
-
Posted: June 8th, 2010, 11:18pm CEST by Konrad
Az Indexen futottam bele egy topicba, ami az etikus reklámról szól. Pontosabban arról, van-e értelme etikus reklámról beszélni. A topic indítója egy ismert szélsőséges álláspontot képvisel, és a reklámok fölöslegességéből indul ki.
Ugyanakkor maga az alapkérdés elég érdekes. Süldő ifjú koromban, amikor még elsősorban érdekelt csak a marketing és a reklám szakma, de sem tanulmányaim, sem tapasztalataim nem voltak különösebben mélynek mondhatóak, azt gondoltam, minden reklám megengedhető. Aztán egy kedves barátommal volt egy hajnalig tartó vitánk (olyan éjfél körül kezdtük, és a végére konkrétan felkelt a nap), ahol arról akart meggyőzni, hogy az akkoriban iszonyú népszerű gerappa (Renault Clio) reklám nem vicces, hanem káros. Nem a reklám megléte miatt, hanem az az üzenet, ami átjön: ha ennyire retardált vagy, akkor vedd meg ezt az autót.
Ez a beszélgetés és az ott elhangzott érvek elég mélyen hatottak rám, és sok dolgot látok azóta máshogy. Konkrétan: ezt a vitát ha ma megismételnénk, nem lenne sok vita. Egyetértenék Tamás barátommal.
A reklám ugyanis sokkal több, mint a piacgazdaság egyik olyan eleme, amely a vásárlási döntéseket segíti. A reklám egy kicsit a kultúránk része, egy kicsit a környezetünk formálója, egy kicsit az alapműveltség. Szomorú, de áthatja a mindennapokat. Kikerülhetetlen.
A reklám tehát nem állhat meg önmagéban a piacgazdaság logikája szerint, a reklámnak van társadalmi hatása. És ezen társadalmi hatás miatt nagyon fontos, hogy milyen jellegű üzeneteket ad át.
Éppen ezért szerintem igenis kérdés az, hogy a reklám etikus-e. Van annak értelme, hogy reklámetikáról beszéljünk. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az etika nem abszolút fogalom, az etika változik. Az, hogy mi etikus, kortól és kultúrától függ. Míg az egyik országban szabad viccelődni valamivel, lehet, a másikban azért börtön jár. És itt most nem a totalitárius vagy vallási alapokon szerveződő államokra gondolok, hanem a mindennapok gondolkodására.
Egy reklám etikussága tehát igenis fontos kérdés. Nem azért, mert ettől függ a kampányunk eredményessége, hanem mert nagyban befolyásolja a cégünkről alkotott képet.
Ez tehát a válaszom az Index fórumán feltett kérdésre: van értelme etikus reklámról beszélni és igenis vannak etikus reklámok.
-
Posted: June 7th, 2010, 2:59pm CEST by Konrad
Miközben itt a belterjes hazai online marketing megmondói körben tocsogunk, és kurvára elégedettek vagyunk magunkkal, hiszen egy szárnyaló iparág folyamatosan fejlődő területén dolgozunk, és olyan okosak vagyunk, hogy a notebookjaink lassan a kisugárzásunktól is működnek áram nélkül, nos, eközben a való világban...
A való világban nagy ívben szarnak a mi tudásunkra, és valami egészen érdekes dolgok történnek tájékoztatás címén. Van nekünk e kis hazánkban pár olyan cég, amely a mai napig hivatal is egyben: állami támogatásból él, hogy a piachoz csak nagyon kevés köze van a működésének, persze cserébe nem dolgozik ingyen, azért amit ad, azt meg kell fizetni. Azt most ne bántsuk, hogy egy ilyen modell mit tesz a versenyhelyzettel, sokkal inkább az az érdekes, hogy mit várhatunk el egy részben állami pénzből élő cégtől.
Amiről most írok, az egyébként a Magyar Távirati Iroda, népszerűbb nevén az MTI. Az az MTI, aminek a hírein már sokat sírtunk és röhögtünk. Az az MTI, amelyik képes egy órán belül kétszer is pontosítani a hírét, ha éppen úgy sikerül. De ez az az MTI, amiből él a hazai online "sajtó": gyakorlatilag nincs olyan magát kicsit is komolyan vevő oldal, amelyik ne venne (esetleg "szerezne") MTI hírt. És ezeket a híreket sokan kritikátlanul közlik is.
Most például a mi kis szakmánkat érte az a megtisztelő figyelmetlenség, hogy belekerült közvetve egy MTI hírbe. Egészen pontosan a Google működését sikerült egy magát újságírónak tartó betűvetőnek félreértelmeznie. Íme, egy kis idézet:
A Google úgy működik, hogy a találatok sorrendjét a legjobban fizető ügyfelek kívánsága szerint alakítják
Aki ezt a blogot olvassa, pontosan tudja, hogy ez mekkora baromság. Nem kis tévesztés, nem picinyke elírás, nem valami véletlen freud-i elszólás. Nem kérem, ez egy megveszekedett ótvar baromság. És mit tesz erre a hazai online sajtó? Azok az újságírók(nak nevezett betanított munkások), akik felhordják a híreket? Továbbengedik.
Gratulálni tudok, tényleg. De legalább lerángatott újra a talajra: mit nekünk mindenféle hosszú cikkek, piaci elemzések, távlati tervek, amikor a nagy átlag úgyis csak ezt látja. Mert igény, az van rá: most majd megint jöhetnek az ügyes átverős cégek, hogy némi pénzért a Google első helyére kerülhetünk.
Köszönjük MTI. Valahogy meg se lepődtem...
-
Posted: June 4th, 2010, 1:08am CEST by Konrad
Az Origó Zrt. felvette a kesztyűt, és több fronton támad. Ez talán a legnagyobb tanulsága annak a szerdai sajtóbeszélgetésnek, amelyen ott volt az Origó legfelsőbb vezetése, és amiről az elmúlt napokban számtalan beszámoló is készült.
Aki mégis lemaradt róla, az elolvashatja a Médiainfó összefoglalóját, Hírbehozó írását vagy az Origó cikkét.
Én most három dolgot emelnék ki, amit fontosnak érzek. Persze lehetne beszélni a három (és fél) képernyőről, a médiapiac helyzetéről és változásairól és számtalan egyéb dologról, de azt gondolom, a hazai online marketing szempontjából három kiemelendő információ hangzott el.
Az első természetesen az iwiw és annak helyzete. Az iwiw a nyilatkozatok, tervek alapján egyáltalán nincs eltemetve, sőt, az iwiw-be energiát és munkát fektet az Origó. Innentől kezdve minden más részletkérdés, a lényeg az, hogy az iwiw fontos, az iwiw fókuszba kerül (marad), és épít rá az Origó. Ja, és ne felejtsük el, végre kimondódott: az iwiw valódi versenytársa a Facebook, ráadásul számolnak is azzal, hogy a Facebook be is előzhet.
A második kiemelendő dolog a korábban bevezetett cimkézésen (is) alapuló célzási lehetőség. Sok olyan megoldás létezik, amikről évek óta beszélünk, egyfajta laborkörülmények között használjuk is, de igazán jelentős helyeken nem tudunk vele élni. Ezek egyike a viselkedésen alapuló célzás, amikor nemcsak azt mondjuk, hogy a piros vagy a zöld rovatban hirdetünk, hanem ennél tovább lépünk. Persze a ppc rendszerek (idehaza pl. az ETARGET) biztosítja a cikk szintű célzást tartalom alapján, de a kreatív egyszerűsége és a külső szolgáltatás jellege miatt ez inkább csak kedvcsináló (és kiváló eszköz kkv-knak), de most lehet majd ennél sokkal komolyabb megoldásokon is gondolkozni. Ha ehhez hozzávesszük az (Index által már használt) retargetinget, és tudjuk, hogy az Adverticum mi mindent tud még (és az Adverticum szolgálja ki az Origót is), akkor talán nem túlzás azt állítani: 2010 őszén elkezdődhet a banner hirdetések reneszánsza. Van esély a válságot követően olyan új szintre emelni a banneres megoldásokat, amelyek ismét jelentős szerepet fognak adni ennek a megoldásnak.
A harmadik kiemelendő dolog pedig a blogszolgáltatás. Egyelőre annyi biztos, hogy:
Postr néven blogmotort indít az Origo, amely egyaránt kiszolgálja a hagyományos és mikroblog formátumokat, a webes és mobilos felületeket, és egységes szerkezetben teremt lehetőséget arra, hogy a közösségi érdeklődés pillanatok alatt felemelhessen új szerzőket vagy témákat
Vagyis nem (csak) egy hagyományos blogfelülettel lépnek elő, hanem annál valamivel többel. Persze ez önmagában még nem lenne elég, hiszen akik szeretnek írni, azok jobbára már vannak valahol. Kell valami, amitől az Origó más a piacon, és azt hiszem, erre is adnak választ, íme:
A blogszolgáltatásban született tartalmakat összetett automatizmus értékeli, s az így nyert index alapján egy tízszintű hierarchiába sorolja a blogokat - ez némiképp emlékeztet a Tumblr által népszerűvé tett, tumblarity-nek nevezett népszerűség-mérő eszközre. Az értékelés paraméterei közé tartozik többek között az olvasottság, a kommentek, like-ok és reblogok száma, a posztok megjelenésének gyakorisága, a külső hivatkozások mennyisége és még több más tulajdonság mérése is. Az így nyert besorolás két dolgot határoz meg: egyrészt az adott tartalom az [origo] portfólió mely részein jelenhet meg ajánló formájában, másrészt a blog felületeinek értékesítéséhez nyújtott támogatás formáját is befolyásolja. A blogger dönthet úgy, hogy nem szeretne hirdetést látni az oldalain, de ha mégis megpróbálkozna a pénzkereset ezen formájával, és a blogja el is ér egy bizonyos népszerűséget, több lehetőség közül választhat: saját maga értékesítheti a felületeket (linkhirdetés vagy akár banner formájában is), vagy rábízhatja magát az [origo] Adhouse-ra is, utóbbi esetben osztozva a bevételeken.
Hosszú, de érdemes végigolvasni. Arról szól ugyanis, hogy a jó írók megjelennek cikkek (szerkesztett tartalmak) mellett és ráadásként pénzt is kaphatnak. Mindkettő hasonló kicsit az Index.hu blogos modelljéhez, de mégis vannak fontos különbségek.
Az Origó csak címlap helyett cikkes megjelenést ad. Ez bár várhatóan kevesebb megjelenést hoz a blogokra, de a célzottság miatt kevesebb trollt és több érdemi látogatót. A hirdetések esetében pedig az Origó nemcsak a felületet adja oda, hanem (a fentiek alapján) a blogoló választhatja az Adhouse-t is. Az Indexnél csak meghívásos alapon kerülnek bele blogok úgy a portfólióba, hogy valóban pénzt is kapnak. Ez egy érdekes próbálkozás lesz, azt gondolom.
Az Origó Zrt. tehát felvette a kesztyűt, és több ponton is támad (visszatámad). Örülök neki, ennek csak mi, felhasználók és hirdetők lehetünk az igazi győztesei.
-
Posted: May 27th, 2010, 10:33pm CEST by Konrad
Az elsőre jó ötletnek tűnik, hogy csináljunk egy aktivizációs játékot, mondjuk egy szépségversenyt, és majd szépen jelentkeznek is a népek, meg szavaznak is, és a szavazásra majd ömlenek az ismerősök, és akkor nőni fog az oldalunk ismertsége, látogatottsága.
Aztán ha ezt kicsit megkapargatjuk, akkor kiderülhetnek az alábbiak.
- A "szavazó forgalom" rosszabb, mint a Google keresésből beesők. Jönnek szavaznak, és már mennek is. Ha fel is iratkoznak (mert az kell a szavazáshoz), akkor sem tudunk velük mit kezdeni.
- Nem tudsz olyan szavazási rendszert csinálni, amit ne próbálnának meg kijátszani.
- Ha értékes vagy népszerű az, amit csinálsz, akkor a felhasználók egy része össze fog állni, és elkezdenek csoportokban szavazni az általuk támogatott jelöltre. Olyan ez, mint a kartell, csak sok szereplővel: vannak pl. olyan anyukák-apukák, akik leosztják, melyik babaszépségversenyen kinek a gyereke nyerjen, és szépen mennek és szavaznak tömegével. Ezek a szavazók csak a nyereményre mennek, az oldalad biztosan nem érdeklik őket.
Tanulság? Aktivizációs játékot szabad (sőt, érdemes) csinálni, de nagyon nem mindegy, hogy milyet. Nem elég az ötleteinkből kiindulni, érdemes körbe is járni a témát. És még egy fontos dolog: ne azt akarjuk elérni, hogy sokan jöjjenek, hanem azt, hogy olyanok jöjjenek, akik jó eséllyel ott is maradnak.
-
Posted: May 25th, 2010, 10:20pm CEST by Konrad
A több lábon állás egy vállalkozás számára kiemelten fontos dolog. Minél több megrendelőnk van, minél több helyről jön a bevétel, annál kisebb az olyan kockázat, amit nem tudunk elhárítani. Ha az általunk gyártott terméket csak egy cég veszi meg, és az a cég megszűnik, akkor nem tudjuk eladni, nem tudunk megélni. Nem jó az, ha ennyire függünk valamitől.
Ugyanez igaz a befektetéseinkre is: nincs nagyobb butaság, mint sok pénzt egy helyen tartani. A befektetési portfóliónkat illik szétteríteni, különböző kockázatú (és hozamú) eszközökbe.
De ha ez így van, akkor vajon szabad-e a cégünket egy féle marketinghez kötni? Vajon mennyire megbízható és stabil az az üzleti modell, amikor csak egy dologtól függünk?
Ha csinálunk egy vállalkozást, ami egy weboldalra (vagy weboldalak sorára) épül, és arra számítunk, hogy jönnek a látogatók a Google-ből, akkor vajon mennyire fogunk egy dologtól - jelesül a Google-től - függni? Mennyire stabil az a vállalkozás, amikor a forgalmunk csak Google forgalom: hirdetések és természetes találatok?
Amikor azt olvasom, hogy a kereső a minden, a tökéletes megoldás, az a fajta Szent Grál, amely elhozza nékünk az öröklétet, akkor szinte egyet is kell értenem. Hiszen nincs olyan eszköz, amely minőségibb forgalmat, olcsóbb konverziót adna, mint a Google (bizonyos esetekben, persze - tudunk azért kivételeket szép számmal).
De vajon mi történik akkor, ha valaki ügyesen kitúr minket a Google-ből? Ha valamiért a Google egyszer csak kidob az indexből, ha valamiért a Google nem fogadja el a hirdetésünket? Akkor becsukjuk a boltot?
Ez így igen elméleti kérdés, mindaddig, amíg az oldalunkat valami vírus meg nem fertőzi. Mert amint ez megtörténik, rögtön tiltólistára kerülünk, és ha valamiért egy-két nap alatt nincs meg a javítás, bajba is kerülhetünk. Egy nagyobb cégnél ilyen nem igazán fordul elő, de sok mikrovállalkozást láttam, ahol ez bekövetkezett - igaz, később azért sikerült visszajutni, de a néhány nap kiesés is jelentős lehet.
A fentieket végiggondolva vajon egy közösségi média jelenlét - mondjuk egy Facebook oldal vagy egy Twitter jelenlét - nem is elsősorban a Google helyettesítője, hanem a vállalkozásunk második (harmadik) lába lehet. Olyan források, ahonnan jövögetnek a látogatók, konvertálódgatnak is, igaz, kisebb mértékben, mint a Google. De ha kiesik a Google, akkor is van forgalmunk, nem áll meg az élet, kapunk egy kis időt.
És akkor tegyük fel a kérdést: jó-e az nekünk, ha csak egy szolgáltatótól függünk? Elég stabil-e az üzletünk, ha így építjük fel?
-
Posted: May 3rd, 2010, 1:52am CEST by Konrad
Az NRC készített egy nagyon érdekes felmérést arról, mit is csinálnak az interneten az 50 évnél idősebbek. Mivel 3,6 millió emberről van szó, így semmiképpen nem mehetünk el a kutatás mellett: a hazai lakosság harmadáról van szó!
A 3,6 millió "szépkorú" közül jelenleg 600 ezren interneteznek rendszeresen. Ezzel ők a legkevésbé reprezentált felnőttkorú korosztály, és a netezőknek mindössze 15%-a kerül ki közülük. Éppen emiatt a demográfiai összetételük is különleges.
Míg kb. 10 éve az internetezők egyfajta elitet jelentettek - 10-15%-os internetpenetrációról beszéltünk akkoriban -, addig mára a fiatalok körében súlyos lemaradást jelent az, ha valaki nem fér hozzá a világhálóhoz. Ugyanakkor az 50 fölöttieknél még az internetezők egyfajta elitnek számítanak: jellemző körükben a diploma (43%) és a magasabb státusz.
Érdekes, hogy nagy vonalakban az internetet hasonlóan okokból használják: információt keresnek és kapcsolatot tartanak. Persze mások a hangsúlyok, és szívesen olvasnának direkt nekik szóló oldalakat is.
Tudjuk, a hazai nyugdíjasok nem dúsgazdagok, de az 50 fölötti korosztályban nemcsak nyugdíjasok vannak, sokan keresnek, és mint írtam, jól is keresnek (magasabb státuszúak). Így nem túlzás azt állítani, hogy ez egy viszonylag erős szegmens lehetne üzletileg is, főleg, ha sikerül pontosan célozni. Ráadásul van még növekedési potenciál: ahogy az általános növekedés 10 éve lassan de biztosan megindult, úgy ebben a szegmensben is az várható, hogy évről évre több embert tudunk elérni az interneten is.
Az NRC kutatása itt érhető el, bővebb adatokkal. Érdemes nézegetni, szemezgetni, és akár tervezni is az 50 fölöttiekkel. Ők is itt vannak, egyre nagyobb számban!
-
Posted: April 12th, 2010, 9:58pm CEST by Konrad
A netes kommunikáció egyidejű valami. Míg az eddig megszokott kommunikációs formák többé-kevésbé lineárisan voltak csak elérhetőek, addig az interneten egyszerre zúdul ránk az információ.
Mire is gondolok? Telefonálni egyszerre csak egy emberrel lehet (vagy konferencia beszélgetést folytatunk, de akkor sincs átfedés). Egy személyes találkozó közben nem tárgyalunk mással. A levél jellegénél fogva egyszerre lehet több is, de naponta egyszer kapunk olyat (általában). Ezzel szemben az interneten egyszerre kaphatunk mindent: az e-mail, a skype, az msn, a Gtalk, az ICQ, a Twitter, a Facebook hírfolyam, az rss és így tovább - mind egyszerre képes jönni.
Ismerős az az eset, hogy beesik egy nap 40-50 e-mail, rádchatelnek egyidőben hárman-négyen, kezd 100 fölé futni az olvasatlan rss feedek száma? És persze ilyenkor csörög a mobilod is, és szólítanak meg a Twitteren.
Ez rengeteg infó. Néha feldolgozhatatlanul sok. Egész egyszerűen túlnőtt minket ez az egész. Lassan kellene egy titkár, aki figyeli a leveleimet, és csak azt engedi tovább, amihez tényleg kellek. De az email - és a többi cucc - nem így működik.
Az időmért megy a harc, tudom én. Kérdés, meddig bírom, meddig lehet ezt bírni. Mert néha kicsit tele lesz ezzel az ember. Egyre több ismerősöm van, aki nem képes reagálni az e-mailekre - még el se jut odáig, hogy elolvassa azokat. Vajon hova fejlődik ez?
Amikor egy kommunikációs folyamatot kell megtervezni, igenis figyelni kell arra, a befogadónak mennyi ideje van velünk foglalkozni. Ha nincs ideje, vagy csak nagyon kevés ideje van, akkor nem szabad hosszú levelekkel, cikkekkel bombázni. Ki kell találni, mi a kulcsüzenet, ki kell találni, melyik csatorna a legkevésbé túlterhelt, és ott kell megpróbálni lenyomkodni a torkán. De ne legyenek nagy reményeink: az ideje véges.
Mi a megoldás? Talán a szóbeszéd marketing. Talán. Amíg még van időnk beszélgetni a barátokkal.
-
Posted: April 1st, 2010, 11:24am CEST by Konrad
A Kreatív már tavaly is próbálkozott a haza kommunikációs szakma webkettes térképének az elkészítésével. Most a Neo Interactive által gondozott Digitális Tények Könyve adta az apropót, hogy csináljanak egy újat, de most önbevallásos megoldással.
Íme a cikk, és belőle a lényeg:
Webkettes térképet készít a Neo Interactive, a Next Wave és a Kreatív a Digitális Média Tények Könyvébe. Ügynökségek jelentkezését várjuk, a határidő április 7.
A jelentkezési lap MS Word dokumentum formátumban letölthető, és e-mailben kell elküldeni. Ez akkor is fapados megoldás lenne, ha nem ez a téma, de lássuk be: webkettőt "kutatni" ezzel a módszerrel egy dolgot mutat: valójában ők sem veszik ezt komolyan, ez az egész csak azért készül, hogy lehessen utólag ide mutogatni. "Megkérdeztünk mindenkit."
Szomorú, de jól jellemzi a kommunikációs iparág hozzáállását a webkettőhöz a kérdőív tartalma is. A kérdések ugyanis jobbára csak mennyiségi kérdések, ráadásul olyan - valójában teljesen fölösleges - statisztikákat kérdeznek, amik a lényegről nem mondanak el semmit.
Egy webkettes megoldás párbeszédre épül, a hatása pedig szükségszerűen közvetett. Hiába van a Facebookon egy cégnek 500 "rajongója", ha azok nem aktív Facebook használók. A legtöbb eszköz tartalom megosztást tesz lehetővé, de tartalmat akkor osztunk meg, ha van mit. Lehet, márciusban sokat, áprilisban meg kevesebbet - nem ezen múlik az, hogy mennyire jó valami. Például ott van a Rabbitblog. Mennyiben csökkenti az érdemeit, hogy nem naponta ír, hanem ahogy adódik - néha hetente, néha ritkábban, máskor sűrűbben?
A Blog.hu blogok Index címlapos kiemelése a kommentek számát is zárójelbe tette. Hiszen egy címlapos blog borítékolhatóan sokkal több kommentet kap, mint egy nem címlapos, nem is beszélve a más szolgáltatóknál lévő blogokról, vagy a saját domaines megoldásokról. A kommentek száma pedig végképp nem mond semmit a kommentek minőségéről, és arról, hogy azt három-négy ember hozta-e össze, vagy sokkal több.
Bosszantó ez. Nem azért, mintha számítana, hogy kiről mit ír a statisztika - a webkettő lényege úgyis csak a neten látszik -, hanem azért bosszantó, mert ilyen erővel lehetett volna ez jó is. Igaz, ahhoz érdemes lett volna felkérni egy kutató céget, csinálják meg ők ezt mint kutatás, legyen tényleg szakmailag és módszertanilag is elfogadható. Meg nem lett volna rossz, ha bevonják az IAB-t, hiszen ott meg van egy Social Media munkacsoport. Biztos lett volna véleményük, javaslatuk az ott lévő cégeknek.
Ez így sufnituning. Sajnos.
-
Posted: March 31st, 2010, 9:23pm CEST by Konrad
Szerettem Pécsre járni egyetemre, jó emlékek fűznek oda. De magát az utazást nem annyira csíptem. Persze én Szegedről jártam át, de aztán úgy hozta az élet, hogy néha Budapestről is kellett mennem. Nos, Pécs valahol ott van a világ végén, ha valaki Budapestről - vagy mondjuk Szegedről - akarja megközelíteni. Pedig elvileg nem is, de valahogy a Mecsek és a hazai vasút és közút hálózat nem fértek meg együtt kényelmesen. Nyert a Mecsek, az utak pedig hosszúak és lassúak.
Volt Pécsett egy nagyon jó marketing tanárom, aki elmesélt egy akkor pár éves történetet. Egy amerikai vendégprofesszor jött hozzájuk, és ő vállalta, hogy elmegy érte Ferihegyre, ne kelljen már a KöKi és a MÁV keltette élményeivel kezdenie az ittlétet. Ahogy kell felvette a profot, elkocsikáztak a 6-oson Pécsre. Eltelt pár hét, vége volt az ittlétnek, és a tanárom vitte a repülőtérre a vendéget. A 6-os úton. Ekkor megjegyezte a prof:
A vidéket már láttam idefelé, mehetünk mostmár a highway-en is.
Mire a tanárom: EZ a highway.
Hát így. Jó sok évnek kellett eltelnie, és biztosan kellett az is, hogy Pécs Európa Kulturális Fővárosa legyen, hogy lett végre igazi highway. (Igen, olyan magyar: földet hordtak, hogy legyen alagút, meg fogják ezt még hetekig csinálni. Sárgább, savanyúbb, de van. A miénk.)
Így mától Pécs közúti közlekedésében is kapcsolódott a fejlett világhoz. Mostantól tényleg nem sok indokom lehet arra, hogy ne látogassak el oda, ahol tanultam (illetve hát sok esetben tanítottak...). Ráadásul idén vannak igazán jó programok is, és mostmár van highway.
Ezt is megértük.
-
Posted: March 25th, 2010, 9:07pm CET by Konrad
A Google ma bejelentette, hogy napokon belül elérhetővé válik a remarketing lehetősége az AdWords tartalmi hálózaton. De mi ez a remarketing?
Ők nagyon szépen elmagyarázzák, ezért csak dióhéjban: egy olyan célzási megoldás, amikor mást tudunk hirdetni annak, aki már járt az oldalunkon. Ilyen kampányt először tavaly csináltak az Index.hu oldalain idehaza (pontosabban ez kapott először nyilvánosságot), tehát a szakmában nem ismeretlen a megoldás - éppen csak eddig nem lehetett nagyon máshol használni. Ja, és az Index máshogy nevezte: náluk ez a retargeting.
A Google lépése viszont feladja a leckét mindenkinek. Hiszen mostantól nemcsak egy szakmailag szűkebb körben ismert megoldás a remarketing, egyre többen megtanulják a fogalmat, és kérni fogják más kampányokban is.
Érdemes erre készülni, van pár hónapja a portáloknak. Viszont. Ez azt is jelenti, hogy kaphat egy újabb lökést a banneres hirdetési megoldás, hiszen ezzel a módszerrel sokkal hatékonyabb lehet minden olyan kampány, ahol direkt konverziót várunk el, például feliratkozást hírlevélre vagy vásárlást.
Tehát: remarketingeljünk, retargetingeljünk emberek! Tényleg jó lesz nekünk.
-
Posted: March 19th, 2010, 10:27pm CET by Konrad
Zseniális ötlet, hogy fizessünk azért, mert valaki megnéz egy reklámot. Zseniális, hiszen így biztosak lehetünk benne, hogy odafigyel rá. Főleg, ha csak akkor kapja meg a jutalmat, ha válaszol is pár egyszerű kérdésre.
Hát mekkora ötlet ez már, nem?
Hát nem. Minden bizonnyal van olyan termék, amelynél az a célcsoport, amelyik a reklámnézésből akar pénzt keresni, érdekes nekünk, nade álljunk már meg egy pillanatra: egy ilyen rendszer arra van kitalálva, hogy mindenki nézzen meg minden reklámot minél többször, függetlenül attól, hogy őt érdekli-e az vagy sem. És főképpen függetlenül attól, hogy ő potenciális vevő-e vagy sem.
Vannak olyan hálózatok, amelyek arra toboroznak embereket, hogy kattintsanak hirdetésekre adott oldalakon, így az oldal gazdája bevételhez jut, és abból a bevételből visszaoszt. Az ilyen hálózatok finoman szólva is szabálytalanok, hiszen a hirdetők és a hirdetési hálózatok kijátszására épül. Nem jó ez senkinek, jobbára az oldalak tulajdonosainak sem, hiszen amint kiderül a turpisság, rögtön repül a bevétel, nem utal nekik a hálózat.
Egy ilyen fantasztikus ötlet, amint a bejegyzés elején vázoltam, ugyanezt valósítja meg, csak pepitában. Lényegében átveri a hirdetőket, még akkor is, ha ezt valami egészen más módon magyarázza.
Hogy ez fikció lenne? Hogy ilyen nincs is? Hát, mutatom:
Ezt a linket az iwiw-en kaptam: Pontér.hu
Ez pedig konkrétan sajtóközleményben jött: Reklámfaló
Már csak egy kérdésem maradt: milyen megfontolásból hirdetnél ezeken a helyeken? Valóban megérheti a kikényszerített figyelem?
-
Posted: March 17th, 2010, 9:05pm CET by Konrad
Ha igaz az a mondás, hogy az angol az a nyelv, amit a legkönnyebb "rosszul" megtanulni, vagyis nagyon hamar meg tudjuk magunkat értetni, hiába rossz a nyelvtanunk, pocsék a kiejtésünk és csak alig 150 szót ismerünk, szóval, ha igaz ez a mondás, akkor igaz lehet az is, hogy a marketing az a tudomány, amit a legkönnyebb "rosszul" megtanulni.
Szavakat, módszereket tanulhatunk meg napok alatt, 8-12-24-50 órás képzéseken próbálhatjuk behozni sok év egyetemen tanulható tudását, és ha elég ügyesen elhitetik velünk, hogy minden szép és jó, akkor igazán azt gondolhatjuk, királyok vagyunk, mindent tudunk, amit tudni lehet.
Pedig még csak meg se értettük sok esetben, mi miért van, mit miért csinálunk. Ráadásul egyre többen vannak, akik szakkifejezések mögött valami mást tanítanak. Olyan ez, mint a kuruzslás, csak most nem az életünkkel játszanak, "csak" a cégünk életével. Hiszen ha valamit elszúrunk a marketing folyamatban, akkor bizony a vállalkozásunk is bukhat.
Persze érthető, ha egy alapvetően nem marketinges szeretné megtanulni gyorsan és könnyedén a marketinget, hiszen így nem kell majd annyit költenie. Olyan ez, mint amikor a 600-as SEL Mercedest gázossá alakítják: érthető, hiszen így sokkal olcsóbb, na de akinek van pénze egy ilyen batárra, annak lehetne már pénze igazi üzemanyagra is...
Éppen ezért gondolom nagyon fontosnak, hogy aki a marketing területén ír, az pontosan használja a fogalmakat és pontosan is írja le, mi mit jelent, minek mi lehet a következménye. Az utóbbi hetekben megint belefutottam több olyan esetben, amikor bizonyos fogalmakat valami egészen másra használtak bloggerek, és ennek megfelelően amit javasoltak - bár nem volt hülyeség - de megtévesztő volt.
A legnagyobb baj itt nem is az, hogy a leírt módszer rossz lett volna. Sőt, ezekben az esetekben mind praktikus és jó tanácsot kaphattak az olvasók. A baj az, hogy nem azt kapták, amiről a cím beszélt. Piackutatás helyett tesztet, multi channel marketing helyett integrált marketing kommunikációt, gerilla helyett mondjuk vírust.
Jó, hasznos, értelmes írások - fogalmi tévedéssel. Vajon miért? Nem értett hozzá az, aki írta? Vagy egyszerűen csak így jobban hangzott? Fogalmam sincs. A legtöbb esetben ki se derül, hiszen ennek megkérdezése után a válaszok vagy sértettségre utalnak, vagy azt kapom, hogy most mit lovagolok itt a szavakon, nem ez a lényeg.
Hát tényleg. Nem ez a lényeg. Végül is, ez csak egy ilyen kis tudomány-féle, nem is érdekes. Nem az életed a tét, csak a munkád. Mindegy is.
Vissza is vonulok az elefántcsont tornyom langymelegébe.
-
Posted: March 3rd, 2010, 3:31pm CET by Konrad
Ezerszer emlegetett bullshit duma, hogy az internet azért (is) jó, mert itt célozhatóak a hirdetések. Igen. Elvben. Aztán jön a gyakorlat, és mi szívunk, mert...
Van egy kedves ügyfelünk, aki eléggé helyi üzletet csinál: konkrétan ételt lehet nála rendelni Budapest bizonyos kerületeiben. Nem az egész városban, annak csak jobbára az északi részén. Csinálgatunk ezt-azt velük, de felmerült, hogy a szórólapozás helyett valami online megoldás kellene. És akkor jött a triviális ötlet: legyen ez a megoldás a Google AdWords, csináljunk abban csak a keresőre területileg is célzott kampányt. Mert jó lesz az nekünk.
Egyelőre nem jó az nekünk. A területi célzás annyira vacak, hogy az szinte hihetetlen. Ráadásul ellenőrizhetetlen is. Itt ülök Óbuda közepén, a kampánynak kötelező eleme a III. kerület, de én még élőben a hirdetést nem láttam. A statisztika alapján van megjelenés, kattintják is. Eleinte nagyon keveset. Akkor növeltük a területet, most egész Budapest van beállítva, és a hirdetés szövegében vannak a kerületek, ahol lehet rendelni. Így legalább van szabad szemmel is látható mennyiségű kattintás.
De a konverzió siralmas. Egy ételrendelés ára iszonyúan drága: több ezer forint. Simogatjuk, ápolgatjuk ezt a kampányt, de valami nagyon rossz számokat kapunk. Ez a területi rendeléses dolog igazából nem működik.
Márpedig ez baj, nagy baj. A kisvállalkozások jelentős része területileg erősen korlátozott helyen működik. A hazai internet felépítése viszont olyan, hogy az azonosításra használt IP címek nem területi alapon kerülnek kiosztásra. Így aztán hiába van ilyen eszköz a Google AdWords-ben, a valóság az, hogy nincs semmi haszna. Marad a hirdetés szövegében a célzás, de arra meg nagyon magas a rossz, értéktelen kattintás.
Most akkor maradjon a szórólap? Vagy fejlődjön akkorát a cég, hogy legalábbis egész Budapesten kiszállíthasson?
-
Posted: March 2nd, 2010, 9:35pm CET by Konrad
A szlovákiai AIM éves reklámköltési adatai:
| | banner | sponzoring | email | search | listings | rich media | lead generation | slotting fees | összesen |
| 2008 | 14 176 425 € | 504 845 € | 733 685 € | 4 026 223 € | 4 753 933 € | 389 199 € | 43 151 € | 0 € | 24 627 461 € |
| 2009 | 12 112 774 € | 445 345 € | 608 095 € | 3 757 636 € | 5 167 190 € | 990 663 € | 59 809 € | 150 473 € | 23 291 985 € |
| éves változás | -14,56% | -11,79% | -17,12% | -6,67% | 8,69% | 154,54% | 38,60% | - | -5,42% |
Az iparágak részesedése a szlovák reklámköltésben, 2009
Telekom 22,63%
Pénzügy 16,10%
Autó 15,40%
Élelmiszer 8,51%
Szolgáltatói szektor 8,30%
Kozmetika 8,14%
Háztartás, iroda 5,51%
Egészség 4,26%
Turizmus 3,57%
Termékek 3,20%
Kultúra, szórakozás 2,87%
Média 1,50%
Köszönet Kálmán Tamásnak az adatokért!
-
Posted: March 1st, 2010, 10:11pm CET by Konrad
A sikernek ára van, nem titka
Hobo
Rendszeresen felmerül, hogy mitől lesz sikeres egy új webes szolgáltatás. Nagyon sok okosságot lehet erről elmondani, de van egy alapvető dolog, egy olyan nulladik lépés, ami bár triviálisnak tűnik, mégis sokszor hiányzik.
Ez pedig az, hogy az alapvető funkcióiban működjön a termék, működjön a szolgáltatás. Hogy jó legyen.
Ha egy termék nem jó, ha egy termék nem működik, ha egyes funkciók rosszak, ha nem azt kapjuk felhasználóként, mit amit ígért a reklám, a sajtóközlemény, akkor ugyanis büntetni fogunk. Egyrészt nem fogunk többet visszamenni, másrészt még el is mondjuk adott esetben másoknak, hogy milyen szar ez vagy az a szolgáltatás.
Eleve vesztes helyzetet jelent az, ha egy termék hibás. Onnan még akkor is nehéz felállni, ha a hibát javítjuk.
Megoldás? Az éles működés előtt tesztelni kell. Legyen szó webáruházról, új websiteról vagy akár csak egy jelentkezési oldalról, amíg nem teszteltük bolondbiztosan, addig ne lőjük fel az űrbe, ne publikáljuk. Inkább csússzunk pár napot, az kevésbé fog fájni, mint a hibás működés miatt elvesztett felhasználók.
Legyen ez a nulladik lépés. A kötelező elem, mindenek fölött.
-
Lassan meglesznek a hazai reklámköltési adatok, de addig is egy kis csemege: néhány adatot a cseh piacról, íme:
Reklámtorta, Csehország, 2009 - 1 korona kb. 10 Ft
| Média típus | Reklámköltés, korona | Arány |
| TV | 28 401 205 993 Kč
| 43,0% |
| Print | 23 692 126 874 Kč
| 35,9% |
| Rádió | 3 944 875 565 Kč | 6% |
| Mozi | 119 860 871 Kč
| 0,2% |
| Outdoor | 3 056 882 065 Kč
| 4,6% |
| OOHTV (Out of home TV) | 66 101 799 Kč
| 0,1% |
| Indoor-Instore | 322 697 232 Kč
| 0,5% |
| Internet | 6 402 997 963 Kč
| 9,7% |
| Összesen | 66 006 750 371 Kč
| 100% |
Ezen belül az internet:
| hirdetés típus | 2009 | becslés 2010-re | várható növekedés % |
| Standard display | 3 641 003 413 Kč
| 4 244 017 794 Kč | 16,6% |
| Non standard display | 390 070 276 Kč
| 502 485 616 Kč | 28,8% |
| Listings | 786 111 374 Kč | 943 899 122 Kč | 20,1% |
| PPC | 1 585 812 899 Kč | 1 844 553 732 Kč | 16,3% |
| Összesen | 6 402 997 963 Kč | 7 534 956 264 Kč | 17,7% |
A PPC még tovább van bontva:
Search: 78%
Tartalmi hálózatok: 28%
Adatok forrása: SPIR gyorsjelentés, illetve Kálmán Tamás - Köszi!
-
Igen, persze, a reklámok egy jelentős része utalgat a szexualitásra. Férfiak, nők, direkt félreérthető helyzetek, néha egészen frivol képek - és innen minden a néző fantáziájára van bízva.
De az IKEA most nem aprózta el. Nem célozgat, megmondja kerek perec: gyerünk baszni!
"Az IKEA áruházakban ihletet meríthetsz hálószobád megújításához és felpezsdítéséhez. Ha kedvet kapsz, és úgy döntesz, hogy hozzájárulsz a magyarországi népesség növeléséhez, ránk számíthatsz! Ha most vásárolsz bármilyen SULTAN matracot
10 000 Ft feletti értékben, vehetsz mindjárt egy SNIGLAR rácsos ágyat is, mindössze 10 Ft-ért. Minden adott tehát, hogy igazán jól érezd magad a hálószobában! De ha most mégsem tervezel családbővítést, a matrac árának 10%-át kedvezményként visszakapod IKEA-kártyán, amit legközelebb levásárolhatsz."
Hát nem aranyos? (eredeti hírlevél itt)
-
Ha valaki megnézi, hány cég vagy idehaza, akkor látni fogja: a legtöbb vállalkozás egészen kicsi. Néhány fős. Ha idevesszük az egyéni vállalkozókat is, akkor már láthatjuk, miért is ennyire kecsegtető piac a kisvállalkozói szektor: iszonyú sok a fóka.
Persze rengeteg az eszkimó is, aki ebből a piacból akar megélni. Van, aki tisztességesen, valódi teljesítményt felmutatva, van, aki ügyesen próbálkozva, és van, aki eleve kicsit a lehúzásra játszva. Példákat mindenki tudna kapásból mondani, most nem terhelném ezzel az ügyvédem szabadidejét.
Ami nekem igazán fáj, az a tudakozó oldalak minősége. Mert az alapvető ötlet nagyon jó: vannak olyan vállalkozások, amiknek nem kell több néhány soros jelenlétnél az interneten. A helyi cipész, a helyi kulcsmásoló, a helyi zöldséges nem fantasztikusan megszervezett e-mail kampányokból és nem agyonoptimalizált weboldalakból kapja a vevőit. Ezek a vállalkozások a helyben lakók igényeit szolgálják ki, nincs is szükségük a klasszikus értelemben vett reklámra.
Aztán ott vannak azok a vállalkozások, akiknek van weboldaluk, de nem túl nagyok, alig vagy egyáltalán nem akarnak-tudnak hirdetni. És persze vannak azok, akik költenek hirdetésre is - velük találkozunk is rendszeresen pl. a weben, mondjuk a Google-ben.
Egy jó tudakozó oldal ezeket mind szépen megtalálja és információkat is ad róluk. Alapvetőeket: hol vannak (térképpel), mit csinálnak, mikor vannak nyitva, mi az egyéb elérhetőségük. Ennyit, nem többet.
De ezt ingyen. Ellenőrzötten. A belekerülés pedig a vállalkozás tudtával történik, nem céggyűjtemény copy-paste módon. És ami a legfontosabb: ha valaki belekerül, nem kell attól félnie, hogy majd félévente hívja valaki, hogy frissíteni kellene az adatokat, és ez neki mindössze csak pár forintjába kerül...
Vannak persze olyan hazai megoldások, amik ilyen jellegű tudással rendelkeznek. De nem ismertek. Mert kell ehhez egy másik oldal: legyenek látogatók. Legyen ismert a szolgáltatás, és legyen értelme használni. Persze: lehessen használni is.
Nézzük meg a Google címlapot, mennyire egyszerű. És most nézzük meg bármelyik tudakozót, mennyire elbaszott megjelenésűek! És melyik a sikeres?
Egyszerű felület, átverésmentes üzleti modell és megfelelő marketing háttér - ezek kellenek egy jó, a kicsiknek is hasznos szolgáltatáshoz.
-
A marketing tervezés alapja, hogy olyan eszközöket használunk, amelyek az üzleti céljaink eléréséhez kellően hatékonyak. Vagyis eldöntjük, mi a célunk, kiválasztjuk a célcsoportunk, tervezünk egy stratégiát - és ezekhez fogjuk kiválasztani az eszközöket. Ha nem így csináljuk, akkor jön a szerencsétlenkedés: vagy sikerünk lesz vagy nem. Persze, ha semmilyen komolyabb marketing tevékenységünk nincs, akkor szinte mindegy, hogy milyen eszközzel próbálkozunk, úgyis el fogunk érni valamilyen eredményt.
Elég csak valamilyen "marketing" kulcsszóra rákeresni, máris ömlenek a jobbnál jobb, tutibbnál tutibb megoldások.
E-mail adatbázis! Bamm!
Hírlevél! Bamm!
AdWords! Bamm!
ETARGET! Bamm!
Eladást segítő weboldal! Bamm!
Vírusmarketing! Bamm!
Gerilla! Bamm!
Twitter! Bamm!
Facebook! Bamm!
Soroljam? Csak szétlövöm itt a töltényeket, semerre se nézve, úgyis mindegy, mi történik, csak történjen már valami! Nemigaz?
Aztán persze jön a csalódás. Az egyik drága. A másik nem működik. A harmadik tök jó, de néhány hónap alatt elhal. És akkor jön a csalódás, majd a düh: nem jók ezek semmire, át lettünk baszva a palánkon, csak a pénzt szedték ki tőlünk erre-arra!
Szar az egész marketing, parasztvakítás, úgy ahogy van!
És végülis igaz is. Ez, így, parasztvakítás. Igaz, nem nevezném marketingnek, inkább csak ötletszerű hirdetgetésnek, de valóban értelmetlen.
Tervezés nélkül mindez nem ér semmit. Főleg akkor nem, ha irreális elvárásaink vannak, ha azt akarjuk, hogy minden eszköz egyformán jól és hatékonyan működjön. Nem fog, elárulom.
Mit kell tenni? Szelektálni! Persze gondolkodva. Ha eladni akarunk direktbe, akkor ne akarjunk közösségi oldalakat használni, mert nem arra való. Ha gyorsan akarunk eredményt elérni, akkor ne erőltessük a vírusmarketinget, amihez némi idő kell. Ha a vevőink e-mail használati szokása finoman szólva is rendszertelen, akkor ne akarjunk nekik hírlevelet küldeni.
Tehát tervezzünk! Ne ugorjunk bele az ilyen-olyan új ötletekbe, hogy jó lesz az! Nem lesz. Ha nem illeszkedik a stratégiánkba, nem a céljaink elérését segíti, akkor csak égetjük el az időnket.
Ha ezt betartjuk, akkor nem fogunk állna a statisztikát nézve, mint a hülye: már megint elment egy hetem úgy, hogy semmi eredménye nincs. És a tervezéshez nem kell egy hét. Józan fej, logikus gondolkodás - és az eszköz pontos ismerete. Ennyi elég is.
Hát hajrá!
-
Messze van még a 2010-es évre vonatkozó reklámköltési riport, még a 2009-es sincs kész, de azért az látszik, hogy legalábbis az év eleje nem jelentett nagy előrelépést. Nem is nekem tűnt fel elsősorban, hanem az ügyfeleim közül néhánynak.
Több helyről is hallom, hogy ugye most nem megy annyira a piac? Ugye az nem véletlen, hogy a banner helyeken sok belső hirdetés fut? És persze jön ilyenkor a fő kérdés, aminek az előkészítése volt az eddigiek: ugye most lehet jól alkudni és olcsón vásárolni?
Hát, én egyrészt adnék egy esélyt még az idei évnek. A február egyébként is egyfajta mélypont, és most ráadásul az előző év végi csúcs sem volt akkora, mint a korábbi években szokott. Aztán nem látszik kívülről, mire készülnek a pártok, vannak-e jól lefoglalt helyek márciusra - ez azért rontja az alkupozíciót, legalábbis egy időre.
De ami látszik, az látszik. A reklámok elmaradását nem lehet tagadni, és ilyenkor bizony a hirdetők is agilisabbak, keményebben akarnak alkudni. Hiszen most nem az a kérdés, lesz-e hely a számára értékes helyen, hanem az, hogy most akkor mennyire hajlandó a tartalomszolgáltató letolni a gatyáját?
-
Szerintem nem is tud arról az Apple vezére, hogy amint még inkább igaza lesz, milyen csapást is mér a bannerek piacára. Steve Jobs ugyanis nem szereti a flash-t. Annyira, hogy a fontosabb termékeiben nincs is flash: se az iPhoneban, se az iPadban nem jelennek meg a flash tartalmak. A miért nem jelenik meg kérdést most nem boncolgatnám, de a következményeit, azt igen.
A hirdetéseket ugyanis - mármint a banner hirdetéseket - szinte kizárólag flash-ban készíttetik a hirdetők. Annyira így van, hogy sok esetben csak flash jelenik meg, és ha a flash nem tud megjelenni, akkor nem lesz hirdetés. Pedig a hirdetéskiszolgálók tudnak alternatív képet is megjeleníteni, vagyis ha nincs flash, akkor mondjuk egy gif jelenjen meg. De ezt a kis gif-et idő és pénztakarékosságból vagy nem csinálják meg, vagy csak valami nagyon butított, semmire se jó hirdetés lesz belőle.
Pedig már van olyan megoldás, amivel a hirdetés blokkolók blokkolhatók, de ez a megoldás a flash blokkolóval már nem bír. Ilyen esetekben is jól jönne az alternatív hirdetés megjelenítése.
Ahogy terjed az Apple flash-telensége, úgy válhat újra fontossá a nem flash hirdetés. Lehet visszalépni, és újra gif-eket gyártani, de lehet előre is menekülni, és más technológiát használni. Mindenesetre pár év, és nem lesz elég a flash-hez érteni, ha valaki bannereket készít.
Persze kérdés, mennyire fog az Apple forradalmat csinálni, és valójában ez mekkora megjelenés kiesést fog jelenteni. Sok évig alig kimutatható százalékot, tudom. De ne felejtsük el, hogy az Apple felhasználók jobbára prémium fogyasztók. Márpedig őket elveszteni - bármennyire is kevesen vannak - nem tanácsos.
Készüljünk hát arra, milyen lenne az élet flash nélkül. Steve Jobs lassan megreformálhatja a banner piaciot (is). Mondjuk rá is fér már végre.
-
Hol mindig kék az ég, kék az ég.
Hol mindig zöld a fű, zöld a fű.
Hol nincsenek problémák,problémák.
Ott mindenki tetű az MNK-ban.
Hol minden rossz mi új, rossz mi új.
Hol a jólét csendet szül, csendet szül.
Hol az emberek mind némák, mind némák.
Ott mindenki tetű.
Botrányt,botrányt,akkarunk!
Botrányt,Botrány,akkarunk!
Botrányt,botrányt,akkarunk!
Botrányt,Botrány,akkarunk!
CPg
Ma hallgattam egy előadást Baló Györgytől, aki érdekes dolgokat mondott a média aktuális működéséről. Az elérhető figyelemről és a nyilvánosságról beszélt, és arról, melyik az a néhány tévéműsor, ahol nagyon-nagyon sok embert el lehet érni egy-egy hírrel. (Ezek a kertévék híradói és bulvár híradói, vagyis Tények, Aktív, Fókusz, RTL híradó.) Aki itt kap fél perc figyelmet, azt látják jobb napokon akár millióan is egyszerre.
Ugyanakkor van egy felülértékelt műsorsáv, ez pedig a reggel. Itt is nagy csata dúl, de sokkal kevesebb a néző. Sőt, egyes kisebb csatornák reggeli műsorait annyian nézik, hogy "név szerint ismerik a nézőket". És érdekes módon mégis van kitörési pont innen is, bármennyire furcsa, az online média miatt.
Ha ugyanis egy futottak még műsorban valaki mond valami nagyon hülyét, nagyon botrányost, ha valaki ráborítja a bilit a beszélgetőtársára vagy beszól valakinek, akkor annak hírértéke van. Az MTI figyel, az MTI lehozza, az online média ez alapján megírja, maga a jelenet pillanatokon belül elindul hódító útjára a neten - és máris sok százezren láthatják.
Az online média újraoszt, és nézettséget biztosít. Ehhez semmi másra nincs szükség, mint olyat tenni, ami kicsapja a biztosítékot.
Például botrányt okozni. Ahhoz úgyis értünk.
-
Vitatkozni jó. Én legalábbis szeretek. Persze csak akkor, ha értelmes vitát lehet folytatni. Nem vagyok konfliktus-kerülő, legalábbis vitában nem. Ebből aztán néha problémám is támad.
Például simán belemegyek olyan helyzetekbe, amiből már valódi konfliktus is kialakul, ráadásul az így szerzett "gyakorlatom" néha olyan esetekben is előveszem, amikor inkább több diplomáciai érzékre lenne szükség. Mert a vita veszélyes. Végletes helyzeteket is okozhat, olyanokat, amikből már nincs visszatérés. Olyanokat, amikből már csak rosszul lehet kijönni.
Ezért a vita veszélyes is, naná. Kockázatos. Olyan valami, amivel óvatosan kell(ene) élni.
Másrészt sok olyan információt kapok egy vita folyamán, amit egyébként nem kapnék meg, hiszen meg akarnak győzni, néha mindenáron. Ezért aztán néha provokálom is a vitát, persze nem mindenki örömére. Nem is szeret mindenki, sőt, elviselhetetlennek is tartanak jópáran. Vagyis a vita nem vezet népszerűségre.
Szóval, várom a nem sértődékeny vitapartnereket. Akár itt, akár a twitteren - állok elébe. Hiszen a vitatkozáshoz kell még egy fél, legalább!
-
Rossz nyelvek szerint a választási kampányban az a legjobb, hogy a vége majdnem két napos kampánycsend, amikor szigorúan tilos bármit is reklámozni. Két nap csönd, béke, nyugalom.
Aztán persze megy minden tovább. De ez a csönd, ez olyankor nagyon jó.
Vajon mi lenne, ha bevezetnénk a reklámcsendet? Ha csinálnánk reklámmentes napokat? Vajon ha látnánk a reklámok hiányát, jobban felkapnánk a fejünket ezt követően a reklámokra?
A reklámcsendet persze minél szélesebb körben lenne jó bevezetni. No és ugye az is egy érdekes dolog, hogy a plakátokkal, szponzorációkkal mi történne. Meg a szóbeszéddel. Meg a cégérekkel. Meg a...
A reklámcsend igazából kivitelezhetetlen. Mint ahogy a kampánycsend is csak egyfajta idealizált találmány, hiszen valójában csak arról szól, hogy új vagy aktív reklám nem lehet. A passzív(abb) dolgok maradnak.
A reklámcsend is álom. De gondoljunk csak bele, milyen lenne. Néha azért ránk férne egy kicsit.
És most dőljünk hátra egy kicsit, és gondolkodjunk el azon, miért érezzük ezt. Miért érezzük ezt, hogy a reklám néha sok! Azért, mert állandóan ömlik ránk? Nem hiszem. Azért, mert a reklámok jelentős része nem nekünk szól, ráadásul rossz. Erőltetett. Dömping jelleggel ömlik. Kikerülhetetlen. Fárasztó. A kiemelkedés a még harsányabb, még nagyobb, még hangosabb reklám.
Vagy a "különleges" reklám. Amikor már a férfiwc-ben is LCD panel van a pisoár fölött (a Váci utcán van ilyen étterem). Mert a "jó" reklámos mindenhova reklámot aggat, igaz? A jó reklámos "kihasználja a lehetőségeket", "kreatívan használja a felületeket". Cool.
Hát nem. Nem jó ez a minden áron. A jó reklámos szerintem megtanul kicsit a megcélzottak fejével gondolkozni, és a jó reklámos úgy és ott reklámoz, ahogy az a célcsoportjának kell. De ez nagyon nehéz. Marad a szőnyegbombázás és a reklámok elutasítása.
Reklámcsend nélkül. Mert a reklámcsend - csak álom marad.
-
A definíció erejére úgy 2001-2002-ben kellett rájönnöm. Történt ugyanis, hogy nekem kellett megírnom az Index.hu médiaajánlatát, és ehhez le is kellett írni, hogy melyik hirdetési forma micsoda. Ezt ahogy kell meg is tettem, majd az anyag értelemszerűen kikerült az Index.hu-ra is.
Aztán azt vettem észre, hogy másolnak. Egyre több médiaajánlatban bukkantak fel azok a definíciók, amiket én írtam. Furcsa volt, jót nevettem rajta, de ugyanakkor rájöttem arra is, hogy mennyire fontos lehet egy-egy jó helyen megjelenő definíció, leírás.
Éppen ezért mostanában, ha ilyesmi feladat akad, igyekszem nagyon figyelmes és óvatos lenni, nehogy valami hülyeség terjedjen el. És éppen a napokban futottam megint bele egy hasonló munkába. Egészen pontosan az egyik ügyfelemnél vált ez feladattá. Definiálni kellett a kampány fogalmát. Ez ugye nem túl bonyolult dolog, de fontos volt az, hogy rövid legyen, tömör, és benne legyen a lényeg. Ráadásul nemcsak olvasva, de szóban is megérthető legyen. Ez lett belőle, remélem nemcsak nekem tetszik:
Kampány: A hirdető, a hirdetési hely és a hirdetés együttesét kampánynak nevezzük. A kampány különböző tulajdonságokkal rendelkezhet, ezek közül legfontosabbak a teljesülési feltételek (tervek).
-
Ha nagyon meg akarod lepni az ügyfeleidet, versenytársaidat, vagy azokat, akik figyelnek arra, mit mondasz, akkor igazából egyet kell tenned.
Légy őszinte.
Ezt várják ugyanis a legkevésbé. Hozzá vagyunk szokva, hogy becsomagoljuk az igazságot, vagy csak féligazságokat mondjunk. Ha például egy kampány szarul teljesít, akkor nem azt hallod, hogy "ez a kampány rossz lett", hanem valami olyat, hogy "bár a kampány eredménye elmaradt az elvárásoktól, de sok olyan tapasztalatot hozott, amelyet a jövőben fel lehet használni". Ismerős?
A tanácsadói munkámnak van egy nagyon vicces része. Talán ez a kedvencem. Amikor megkérdezi tőlem az ügyfél, hogyan látom én az ő cégüket. És hozzáteszi néha, legyek őszinte. Ilyenkor bizony nem lehet elhallgatni semmit. Sőt, elvárják, hogy sorold az igazságot. Nemcsak a hibákat természetesen, hiszen nem azért fizetnek, hogy szidd őket.
Meglepő dolog egyébként, ha leírod, elmondod azt, amit valóban gondolsz. Pár napja mondta egy ismerősöm, mennyire kemény vagyok a Twitteren. Azt is megkaptam mástól, hogy megint belekötök valakibe. (Hiába, elég tenyérbemászó tudok lenni.) Pedig nem teszek mást, mint leírom a véleményem. Nem (sokat) finomítva. És ez olykor meglepő.
Hozzá kell tennem, hogy a mai világunkban ez a fajta őszinteség könnyen lehet veszélyes is. Például ezzel el lehet bukni ügyfeleket, ráadásul jó sok haragost lehet szerezni. Mondjuk ez utóbbira mondják azt, minél sikeresebb vagy, annál több a haragosod. És ha őszinte vagy, akkor bizony lesz jó sok.
A reklámszakmában megszoktuk, hogy az őszinteség nem igazán éri meg. Ha a termékünket őszintén mutatnánk be, miközben a konkurencia nem így tesz (pl.: Jó mosópor, de ha olyan hülye vagy, hogy szilvalében áztatod a ruhád, akkor azzal nem tud mit kezdeni.), nem lenne elég vevőnk. De a közösségi média világában az ilyen kis stiklik kiderülnek, nagyon hamar. Lehet, az őszinteség lesz a közösségi média optimalizálás új titkosfegyvere?
-
A hegymászók azt szokták mondani, azért kell a hegyet megmászni, mert ott van. Jól jegyezzük ezt meg: a hegy teremtette meg a hegymászás igényét, magával a létezésével, és azzal, hogy néhányan megmászták - majd ez másoknak is tetszett, így aztán maga a hegymászás is elterjedt.
Kell neked okos telefon? Jó, nem annyira okos, hogy beszélget és kávétfőz, de azért okosabb, mint te. Nemcsak telefonálni tud, de olyan, mint egy kis számítógép. Szóval, kell neked?
Igen? Miért?
Elérni a leveleidet mindenáron? Tudni bárhonnan netezni? Ezek tényleg kellenek?
Az okos telefon azért kell, mert van. Ha nem lenne, nem hiányozna. A mobil se, úgy egyébként. Internet nélkül is meglennénk, ha nem tudnánk, hogy lehetne.
Nem volna rá igényünk.
Amikor arról beszélünk, hogy igényt akarunk teremteni, gondoljuk ezt végig! Ugyanis azt mondják, nem az a jó marketing, amikor rátukmáljuk valakire a dolgunkat, hanem az, amikor meg akarják venni tőlünk.
Amikor az emberek sorba állnak egy okos telefonért. Amikor áhítva figyelik a kommunikáció valamely szent eszközét, hogy beszámoljon egy új telefonról. Amikor évekig képesek találgatni, na vajon lesz-e ez vagy az a termék.
De hogyan érjük ezt el?
Jó lenne most itt valami okos dolgot mondani. Mondjuk egy forintért megmondom, miért akarja valaki megvenni a termékedet. De sajnos ez nem ennyire egyszerű. Gondoljuk csak végig a fenti gondolatmenetemet: korábban nem használt dolgok is olyanokká válhatnak, amire hirtelen szükségünk van! Kell!
Mert praktikus, hasznos, segít (úgy gondoljuk, hogy segít), vagy egyszerűen csak divatos. És most nézzük meg azt, amit mi csinálunk. Van legalább egy kis esély is rá, hogy ilyen legyen?
Nincs? Akkor miért venné meg valaki?
Van? Na, akkor ezt meséljük el az embereknek, ne a termékünket. Azt mondjuk el, mire jó, és nem azt, hogy micsoda. Akkor majd lehet rá igény. És akkor majd nálunk is esetleg sorbaállnak.
Persze ha a válaszunk a fenti "nincs", akkor sem kell kétségbe esni. Akkor "csak" eladunk. Abból is meg lehet élni, egész jól. Ezt nem szabad elfelejteni!
-
Ahogy kedves barátom szokta mondani: annyi itt a marketinges manapság, ha eldobsz egy követ, biztos egyet eltalálsz. Hiszen ha körbenézünk, mindenhol marketingesbe botlunk, akinek nagyon jó tippjei, letölthető eBookjai és számtalan más fantasztikus megoldása van. Megoldások. Kész dolgok, hogy mit kell csinálnod, hogy sikeres legyél.
Például ott vannak az e-mail marketing hívei, akik vagy készítettek egy szuper hírlevélküldőt, vagy árusítanak egy mások által készített megoldást, de erre csak majd jóval később jössz rá. Ők például a megoldást az e-mail adatbázisban látják: cipőt javítasz? Írj egy eBookot arról, hogyan kell a cipőt tisztán tartani, és építs ezzel adatbázist! Hagymát termelsz? Írj egy eBookot a hagyma élettani hatásairól, és építs ezzel adatbázist! Marketinges vagy? Írj egy eBookot, milyen jó az e-mail marketing, és építs ezzel adatbázist!
Vagy ott vannak a csudajó sitebuilderek, akik szerint az a jó oldal, amelyik egy pop up ablakkal kezdődik, és aztán 25 km hosszan, mindent háromszor megismételve, leírod a fél életed, a kedvenc ügyfeleid véleményét és azokat a független kutatásokat, amiket sikerült kigugliznod.
Lehetne sorolni, mondom, elég eldobni egy követ, és akit fejbevág, megkérdezni, te is marketinges vagy, ugye? Na mondj egy tippet!
Én mondok. 2010-ben nem kevesen lesznek, akik felfedezik magukban, igen, a marketinghez értenek! Megvesznek minden létező eBookot (az okosabbak angolt is), eljárnak ezerféle képzésre, és majd hirtelen megjelennek egy csudaweboldallal, és nem fognak senkinek nyugtot hagyni. Mindezt egy olyan piacon, ahol már most is jóóóó sok marketinges-féle ember van.
A tippem ennyi: menekülj. Menekülj azoktól, akik nem rád kíváncsiak, hanem azt bizonygatják, hogy az ő tudásuk kell neked. Menekülj azoktól, akik nem kérdeznek, hanem azonnal javasolnak. Menekülj azoktól, akik sablont adnak. Menekülj azoktól, akik megmondják, mit kell csinálni, és nem gondolkozni segítenek.
2010 nehéz év lesz, de aki ezt túléli, az várhatóan már megmarad. Éppen ezért okosan és gondolkodva kell mindent csinálni. A marketinget is. De nem szabad abban a hitben ringatni magunkat, hogy a megoldás kívülről jön. A megoldás mindig cégen belül létezik, a külső segítség ahhoz kell, hogy ezt elő lehessen hívni, és meg lehessen támogatni megfelelő eszközökkel. Az ötlet, a gondolat attól származik, aki a legtöbbet tudja a cégünkről. Tőlünk.
Vagy egy olyan marketingestől, aki beledolgozza magát a cégünkbe. Kérdez, tanul, figyel, elemez. És majd csak ezt követően javasol, olyat, amit meg is lehet csinálni.
-
Ha nincs, akkor íme egy kis sorvezető:
1. Vezetői összegzés
2. Helyzetkép
3. SWOT analízis
4. Célkitűzések
5. Stratégia alkotás
6. Cselekvési program
7. Várható nyereség
8. Ellenőrzés
Persze a valóságban nem kell mindezt leírni. A vezetői összegzés akkor kell, ha van üzlettárs, illetve vannak olyan kollégák, akikkel meg akarod osztani a tervedet. A helyzetkép fontos, de ha a céged már jóideje működik, akkor azért ezzel biztos, hogy tisztában vagy. A SWOT analízis elsősorban akkor kell, ha új területekre törnél be. Persze érdemes tisztában lenni a veszélyekkel és a lehetőségekkel, és néha azért érdemes ezt írásban is megfogalmazni.
Célkitűzések. Na, ez fontos! Sőt, ez a legfontosabb. Tudnod kell, hova akarsz eljutni, és ezt lehetőleg számszerűsítve tedd meg!
A stratégia alkotás szintén fontos, erről szól az egész, bár elsősorban végiggondolni kell, hogy tudd, mire akarod a hangsúlyt helyezni. És ha tudod, akkor már tudsz cselekvési programot is írni, ami lényegében az a terv, ami alapján majd hirdetsz a jövőben.
És persze tudd, mi az a várható nyereség, ami ebből az egészből ki kellene, hogy jöjjön. Majd végül ellenőrizz, és na csak jövőre, hanem folyamatosan.
Ez így, ha végigcsinálod, működik. Nehézkes? Rugalmatlan? Szerintem nem. Kell néha a sorvezető, hogy ne maradjon ki semmi. De a célmeghatározás és ellenőrzés főleg ne maradjon ki!
-
Számomra az idei év egyik nagy szakmai meglepetése a Kreatív Online volt. Amióta tudok a Kreatív létezéséről, azóta olvasgatom, valahol vannak még a XX. századból elfekvő példányaim is.
Amióta vannak a neten, azóta követem ott őket, korábban hírlevélben, aztán amióta lehet, rss-ben. Bevallom, a print változatot nagyon ritkán olvasom, még ha itt-ott kapok belőle, akkor sem. Valahogy mindig olyan érzésem van, hogy az már lejárt lemez. Hiszen havilap... Az exkluzív tartalmai meg valahogy nem találtak meg eddig.
Szóval olvasgatom egy jó ideje már, és kapott is pár címkét: langymeleg, körbenyalós, lassú. Ráadásul az engem érdeklő online területek csak alig-alig voltak érintve. Vagyis jó mélyre beásták magukat, nem éreztem azt, hogy kiemelt hírforrás lenne.
Aztán ez elkezdett lassan változni. Először csak az tűnt fel, hogy hivatkozhatóvá vált a Kreatív Online: vannak benne olyan hírek, amik érdekesek és frissek. Aztán elkezdett egyre bátrabb is lenni, érdekes és megosztó témák is megjelentek. Végül idén ősszel már elkezdett úgy kinézni, ahogy egy szakmai réteglapnak kellene: témákat vet fel, problémákra világít rá és még vitákat is generál.
Persze messze még a kánaán, nem minden tökéletes, de az irány tetszik. A Kreatív egyre kreatívabbá vált.
Csak így tovább!
-
Ha csak Doransky bejegyzéseit olvasnám a neten, akkor egyértelmű, hogy 2009-2010 a mobil és a közösségi megoldások éve. És ha így visszatekintek, azt kell mondjam: Matyinak rengeteg dologban igaza van.
Persze nem egy annyira kocka világban élünk, hogy mindenkire igaz legyen ez a két fontos trend, de a folyamatok megindultak, és ma már aki teheti okos telefont vesz. A közösségi szolgáltatások erejét pedig nem kell bizonygatni, lassan nem ismerek olyan ivarérett hazai netezőt, aki legalább egy ilyen szolgáltatást ne használna.
Egyértelmű, hogy nemcsak újratanulni kellett az internetet idén, hanem folyamatosan kellett tanulni az újat. És ez a folyamatos tanulás szinte észrevétlen volt. Mára egyre több a közösségi média optimalizátor, ez most az új terület, amihez egyre többen értenek. Még jó, hogy van esély megnézni, kik is értek el ezen a területen valódi eredményt, kiknél létezik a valódi tudás, kiknél találkozik az elmélet a gyakorlattal.
Aztán ott vannak a mobil alkalmazások. Egy éve még nevetségesen alacsony volt az olyan telefonok száma, amik tudtak ilyeneket kezelni - azért az egy év nemcsak ezek számát gyarapította, de mára nem nézzük csendes őrülteknek azokat, akik ilyeneket fejlesztenek hazai piacra is.
Gondolom 2010 már arról fog szólni, hogy a mobil és a közösségi megoldások hogyan fognak találkozni és hatni egymásra. Mindenesetre érdeklődve várom.
-
Megmondom őszintén, tök kínos ez az erőlködés itt a reklámszakmában. Mindenki valami jópofi, olcsó karácsonyi valamit csinál, küld ezt-azt e-mailben. Meg még a Kreatív is szívküldizik, mikor éppen mivel. Most éppen az AC/DC egyik legelcsépeltebb kommerszrokjával. Nekem már ez a korábbi reklámszakmai jópofizós vetélkedő is kínos volt. (Szünyő, bazdmeg. Rászólok a lányaimra, ha ennyire cikik...)
Bár tudom, én vagyok a hülye, csak nekem nem tetszenek ezek a dolgok. Biztos nem vagyok sem elég trendy, sem elég fiatal. Sőt, nem is akarok olyannak látszani, mint aki ugyanúgy nyomja, mint az aktuálisan dühöngő ifjúság. Sose jártam menő cuccokban, nem érdekel az öltözködés, nem érdekel mi a cool zene.
Én sokkal inkább becsülöm a figyelmet, sokkal inkább becsülöm a törődést. A nem annyira sablonos, de valóban frappáns dolgokat. Olyanokat, amikhez nem sok pénz, meg nem komoly háttér, hanem ötlet kell. És ha nincs ötlet, az se baj. Akkor legalább azt érezzem, hogy komolyan gondolják a jókívánságot.
Az egészben talán az a legkínosabb, hogy miközben a szakma éppen próbál túlélni, mindenki úgy tesz, mintha az lenne a legtermészetesebb, hogy jókat kívánunk, és úgy teszünk, mintha minden rendben.
Le kell írni: nincs minden rendben. Sőt, nagyon nincs rendben az, ami történik. Igaz, ennek csak részben vannak belső okai, de a piac - a mi kicsi huszonegyedik századi online piacunk - éppen küzd a túlélésért. Szűkül a hirdetői kör, olyan szegmensek növekednek, amik nem a hazai zsebeket tömik, a korábbi üzleti modellek már nem tudnak igazán hatékonyan működni. Folyamatos a jövés-menés, és nagyreményű vállalkozások léte bizonytalan.
Valaki azt mondta a napokban, ami most következik, az a piacszerzés. Erről fog szólni 2010. Boldog új évet?
Mindenképpen. Boldog és eredményes új évet. És addig kicsit lassuljunk le. Legyen csendes, békés karácsonyunk.
-
Tegnap óta kint van a Turulcsirip jobb felső sarkában, hogy Csirip Live!, és szombat este...
Aki kicsit is ismeri a hazai bulváréletet, az tudja, mi lesz a Nagy Esemény szombat este. De vajon hogy kapcsolódik ehhez a Csirip? Természetesen úgy, hogy az RTL Klubnál is látják, tudják, hogy szükségesek a közösségi megoldások. És egy olyan eseményhez, mint a Csillag Születik, valami pörgős és aktuális kell. Erre pedig tökéletesen jó a Twitter, annak is egyfajta Csirip-fal változata, ahol egy felületen - a Csirip.com címen - minden olyan üzenet megtalálható, ami a Twitteren a Csülleg Születik kapcsán elhangzik.
Technikailag egyébként olyan a megoldás, hogy figyeli az oldal a tartalmat (elemzi a szöveget), fogyeli, milyen cimke tartozik a twitthez (#csillagszuletik, #csillag, #cssz), és azokat jelenteti meg. És persze lesznek olyan felhasználók, akiknek mindent.
A Csirip.com tehát egyfajta backstage, amit az is erősít, hogy a Ustream segítségével az adás alatt folyamatos közvetítést is láthatunk a csiripek mellett.
Fontos még, hogy a versenyzőkről innen is közvetlenül elérhetőek információk, és ehhez az egyik hazai keresőt, a Szörcsöt használja a rendszer. Ez az első nyilvános, vagyis nem zárt megjelenése ennek a keresőnek!
Ez így együtt már szép csomag. Van egy nagyon érdekes olvasata is: ha a geek-ek által használt szolgáltatások nyitnak a bulvár felé, akkor azzal kvázi-tömegeket tudnak elérni (érdekes lesz majd megnézni a Turulcsirip számait szombat este), így kiléphet a zárt körből egy-egy ilyen megoldás. Vagyis egy ilyen Csillag Születik számára készített megoldás nagy lökést adhat az érintett szolgáltatásoknak.
-
Itt az év vége, és attól, hogy válság van, nincs kevesebb munka. Ráadásul valahogy most van a betegség-dömping is. A fél család beteg, vagy megfázás, vagy influenza, a franc se tudja, mindenesetre röfögni még senki nem röfög.
Én még bírom, nem is igazán tudom, mit tennék most, ha kidőlnék. Mert ilyenkor kell igazán odafigyelni. Egyrészt le kell zárni a még lezáratlan (pénz)ügyeket, másrészt jól kell előkészíteni a jövőévi szerződéseket - és nem titok, egy olyan vállalkozás életében, ahol nemcsak egy cég a megrendelő, bizony változik a bevétel szerkezete is, főleg így év végével.
Ráadásul ajándékvásárlás, év végi őrültekháza, a karácsonyi szeretetadót most hajtják be országszerte...
Szóval, nagyon észnél kell lenni. Közben meg azt látom, a piac forr. No nem látványosan (még), de azért messziről nézve is látszik, ez nem egy szokványos évvége. Olyan cégek is elküldenek embereket, amelyek látszatra rendben mennek, más cégek látványosan a tönkremenetel határára sodródtak - portálok, ügynökségek, fejlesztő cégek keresik a továbblépés lehetőségeit.
És persze jó szakemberek is, akik vagy menni akarnak, vagy menniük kellett. Most sajnálom igazán, hogy ennyire bizonytalan helyzetben nem nagyon tudunk bővülni, egészen ütős csapatot lehetne összehozni csak azokból, akik váltanak.
Mindenesetre várom már a jövőévet. Nagyon érdekes lesz látni, mivé válik a piac, amikorra elcsitulnak a hullámok.
-
Kell egy ötlet. A legtöbb kampány ezen áll vagy bukik. Ötlet, jó ötlet nélkül hiába tervezünk jól felületeket, hiába készítünk tök jó bannereket (technikailag), hiába van minden a helyén, nem lesz átütő, nem lesz igazán sikeres a kampányunk.
Mert valójában egy jó ötlet még akkor is kisegíthet bennünket, ha nincs elég pénz, vagy ne adj isten vacak az a termék, amit reklámozunk.
De az ötlet a legnehezebb. Ezt nem lehet programozni, tervezni. Nincs olyan, hogy beöntök itt két órát és 100 ezer forintot, amott meg kijön a világrengető, megváltó ötlet. Valami kijön, de hogy az jó-e...
Ráadásul az ötlet olyan, hogy nem tetszik mindenkinek. És hiába jó, ha pont a megrendelő nem szereti. Akkor ugye tovább kell gondolkodni.
Az ötletelésnek általában akkor lehet nekikezdeni, ha már tudjuk, milyen kampánycélunk van, és pontosan mit is szeretnénk reklámozni. Sőt, az se baj, ha legalább nagy vonalakban tisztában vagyunk, milyen eszközöket fogunk használni. Ilyenkor vagy jön valakinél az isteni szikra, vagy hosszas kínlódás, míg sikerül egy kompromisszumos, de elfogadható ötletig eljutni.
És persze van a fordított helyzet: amikor van egy ötlet, és abból építünk egy egész kampányt, ahhoz választjuk az eszközöket. Sajnos ez a legritkább eset. Pedig végül az ilyenek lehetnek a legsikeresebb kampányok.
Nem lehet ugyanis gúzsbakötve igazán jót alkotni. Lehet próbálkozni, lehetnek több-kevésbé jó megoldások, és igen, lesznek kivételek is, amikor mégis sikerül. De valójában akkor vagyunk szerencsések, ha az igazi ötlet van előbb, és csak ezt követi minden más.
-
Vannak rossz napok. Te hogyan éled túl? Már reggel tudtam, hogy ez nem az én napom, de aztán erre kb. minden rájátszott. Szóval nem lehetett volna sokkal rosszabb, még direkt se.
Ilyenkor az a legrosszabb, hogy közben úgy kell viselkedni, mintha minden rendben menne. Nem engedhetem meg azt a luxust, hogy mindenre rányomja a bélyegét az a pár negatívum, amibe beleszaladok. Vagyis mégcsak bosszankodni se nagyon szabad, hiába történnek nem jó dolgok.
A mai nap nagy tanulsága például, hogy kampányt leállítani legalább annyira bonyolult dolog, mint elindítani. Sőt, sok olyan kérdés is felmerül, ami nem szokványos, így valójában kicsit talán nehezebb dolog is. Nem beszélve arról, hogy tervezni, indítani az valahogy egyfajta alkotás, míg leállítani - mégha az ügyfél határozott kérésére történik is, és az okok rajtunk kívül állóak - sokkal lélekölőbb.
Ráadásul olyan költségekkel jár egy ilyen leállítás, mintha az ember a befektetési biztosítását akarná idő előtt felfüggeszteni: nemhogy hasznot nem realizálsz, de még a pénzedet sem kapod vissza, amit beleraktál. Vagyis néhány olyanért is fizetsz, ami le se futott. Hiszen megrendelted. És akkor itt ezer köszönet azoktól, akik nem büntetik a hirdetőjüket ilyen esetben. Tényleg.
Szóval, mikor máskor történjen ilyen, mint hétfőn, nem igaz?
-
A szezonalitás ugye azt jelenti, hogy bizonyos folyamatok egy adott, meghatározó időszakban erősödnek vagy gyengülnek. Például télen veszünk inkább meleg ruhákat és nyáron veszünk inkább fürdőnadrágot.
A szezonalitás legerősebben az év végén látszik: bizonyos termékek forgalma ilyenkor válik kiemelkedően magassá. Érdekes, hogy ennek az okai nem időjárásban, hanem az év végi egyéb dolgokban keresendőek. Ugyanis a december jellemzően ajándékozásról és egyben a cégek számára az év (üzleti év) zárásáról is szól.
Márpedig ez így felpörget folyamatokat, például könyvből az év utolsó két hónapjában adják el az éves forgalom közel felét. Pedig ugye tavasszal is olvasunk...
Az ilyen fajta szezonalitás pedig egyrészt öngerjesztő, vagyis egyre inkább erőssé válik a kilengés, másrészt viszont jól kiszámítható: érdemes ilyenkorra időzíteni termékek bevezetését, és fel kell arra készülni, hogy a megemelkedett kiadások miatt másra viszont nem biztos, hogy jut.
No és arra is fel kell készülni, hogy mindenki ilyenkor akar reklámozni. Ez a korábbi években azt is jelentette, hogy a kurrensebb weboldalakon már nem nagyon volt hely, nem nagyon lehetett az utolsó pillanatban foglalni. Hát, most nem ennyire vidám a helyzet (portál oldalról), hiszen a válságnak a hatása itt igazán erős. Másrészt viszont a banner/display piacról eltűnő pénzek jelentős része megjelent a ppc piacon, vagyis a korábbi évekhez képest talán erősebb versenyt látunk majd a Google AdWordsben. Illetve látunk most, hiszen ma már a vásárlási láz elvileg elkezdődött a bronz vasárnappal. Vagyis a maival együtt összesen három hétvége van Karácsonyig...
Egyébként valahogy a Karácsony a kulcsa a felpörgetett gazdaságnak: vajon Karácsony nélkül valóban el lehetne adni ennyi játékot? Ennyi könyvet? Ennyi édességet? Jó, a csokifogyasztást szépen megdobja a Mikulás is, ami ugye tegnap-ma érkezik.
De az igazi erőt mégis a Karácsony képviseli. Ilyenkor illik sokat költeni (ha van miből), ilyenkor divat az ajándékozás. Még olyan rokonnak is adunk valamit, akit a legszívesebben meg se látogatnánk.
Márpedig az ebből élő cégek erre rájátszanak, és próbálják felpörgetni a forgalmukat. Hiszen ebből élnek, és a fentiek alapján már láthatjuk, mennyire fontos lehet a decemberi időszak. Vannak cégek, akik egész évben csak vegetálnak, és a hasznot majd csak most fogják tudni realizálni.
Ne csodálkozzunk hát az egyre erőszakosabb reklámokon, az egyre erőszakosabb fogyasztásra történő felhívásokon. Nem bűn ez, nem valami oltári nagy összeesküvés, hanem válasz arra a reakcióra, hogy megpróbálunk ilyenkor év végén kicsit mások lenni.
Megpróbálunk gazdagabbnak és rendesebbnek kinézni, és ehhez úgy tűnik az ajándékozáson keresztül vezet az út.
-
Amennyire fontossá válik, hogy minden forintot hasznosan költsünk el az interneten, annyira kap egyre nagyobb hangsúlyt a mérés. Mindennek a mérése, de persze legfőképpen a hatékonyság mérése: mennyire működik jól a kampány.
A Vatera Vera kampány kapcsán nálam és más blogokon is visszatérő kérdés volt, hogy honnan lehet tudni, sikeres volt-e a kampány? Vajon valaha meg fogjuk tudni, hogy hány forinttal nőtt a Vatera forgalma? És mennyivel nőtt volna a kampány nélkül? Meg fogjuk tudni, mennyien regisztráltak a kampány miatt? És mi lett volna, ha nincs a kampány?
Persze az ilyen "lehetett volna" kérdésekre nincs válasz, és az is talán természetes lehet az üzleti gondolkodást ismerők számára, hogy soha a büdös életben nem kapunk valódi és publikus számokat. Szerintem ez nem is baj.
Egy kampány sikeressége ugyanis adott esetben nem szükségszerűen üzleti siker. Pontosabban fogalmazva: nem szükségszerűen azonnali üzleti siker.
Egy kampány sikeressége ugyanis attól függ, hogy a kampány elején kitűzött célok mennyiben teljesülnek. Mondok is pár lehetséges célt:
- minél nagyobb forgalmat generálni (na, ilyenkor természetesen a pénz az úr)
- a nagyobb haszonkulcsú termékekből többet eladni (ugye, ez kicsit más, mint az előző)
- sok új regisztrált felhasználó (és akkor itt nincs szó pénzről...)
- minél több látogató (itt viszont meg kell határozni, ki a látogató: pl. az, aki legalább két oldalt megnézett)
- sokan beszéljenek rólunk (na, ezt aztán jó nehéz mérni, ezért a "sokan" megfogalmazást érdemes pontosítani, számszerűsíteni)
Persze a fentieket folyamatosan kell mérni, nemcsak egy-egy kampány végén. Pont az a fantasztikus az interneten, hogy van lehetőség menet közben módosítani. Vagyis megtehetjük azt, hogy ha egy eszköz nem hozza az elvárt hatást, akkor leállítsuk, és mást válasszunk.
Egy összetett kampányban viszont a mérést nehezítheti az, ha egyben látjuk csak az adatokat. Ha például fut bannerünk 3-4 felületen, akkor nem mindegy, hogy melyik hogy teljesít. Ugyanaz a banner képes az egyik oldalon teljesíteni a célt, míg egy másik oldalon siralmasan működik. Vagyis a méréskor el kell különítenünk az eszközökön belül a felületeket is!
A legtöbben a Google Analytics-et használjuk mérésre, ami bár nem tökéletes, de az esetek 98 százalékában "elég jó" eszköz. De ha ész nélkül szabadítunk az oldalunkra egy kampányt, akkor bizony ölég nehéz lesz kibányászni az adatokból, hogy mik is a forgalom forrásai, mi hogyan teljesített.
Ennek orvoslására van az a lehetőség, hogy megfelelő módon paraméterezhetjük a weboldalunkra mutató linkjeinket. Megadhatjuk benne, honnan jön a látogató, milyen eszközt használva stb. Ráadásul a Google a te barátod, vagyis van segítség is ehhez, az Analytics Súgójában létezik egy URL készítő eszköz.
Persze időben kell gondolkozni: a kampány elején, az indulás előtt már fel kell paraméterezni az URL-t, hogy lássuk is az eredményt. És ha ezt végrehajtjuk, akkor már valóban mérhetünk hatékonyságot, és az eredmények alapján módosíthatjuk is a kampányunkat, akár menet közben is.
-
Robin Hood története annyi feldolgozást megért már, hogy szinte lehetetlen követni. Az egyik leghíresebb valószínűleg a Kevin Costneres változat. Nos, abban hangzik el az a mondat a bíró szájából - amikor már az aranyat is elrabolják a lázadók -, hogy "És idén nem lesz karácsony!"
Hát, itt még nem tartunk. De ez a karácsony valahogy más, mint a korábbi években. Tavaly azért még nem éreztük a válságot annyira, de idén már "abban éltünk". Ráadásul van/volt ez a jófajta elkommunikált hanta újinfluenza vírus is, így aztán a helyzet finoman szólva is nem ideális.
Ebben a nem ideális helyzetben kell okosat és okosan csinálni azoknak, akik egyébként is ilyenkor szokták a forgalmuk nagy részét realizálni. Márpedig ez nem egyszerű. Ahogy olvasom, a fogyasztók az olcsóbb dolgokat keresik, ami alapvetően nem jó hír. Darabra meglesz talán annyi ajándék, mint tavaly, de forgalomra... Ráadásul ez nemcsak alacsonyabb forgalmat, de kisebb haszonkulcsot is jelenthet.
Mi a megoldás? Aki teheti, próbáljon meg nagyon olcsó termékeket eladni? Ez egy lehetséges módszer. Illetve még meg lehet próbálni olyat adni, ami újdonság. De akiknek ilyen eszközök nincsenek a kezükben, és közben mégis jó lenne valahogy "jóárasítani" a terméküket, azok keveset tehetnek. Esetleg kereshetnek valami ajándékot a termékeikhez.
Szóval, idén nem lesz nagy karácsony. Nincs nagy kasza. Talán majd jövőre.
-
Nézegetem a tévéreklámokat - tudom, ez egyfajta mazohizmus -, és meg kellett állapítsam: a kétezres évek végének meztelen csaja a humor lett.
Ugye ha nincs semmi kreatív ötletünk, ha az, amit el akarunk adni, annyira érdektelen, annyira nem különbözik a versenytársaktól, hogy már az álszakmai szervezet alapítása sem segít, akkor lehet a sablonokhoz nyúlni. Az egyik legegyszerűbb sablon a meztelen női mell, vagy a bevállalósabbaknak a meztelen nő.
A nyolcvanas évek kártyanaptárai is erről szóltak. Az Istenhátamögötti MGTSZ kártyanaptárától kezdve a kisgépgyártó állami vállalatig mindenki meztelen nőt rakott a cég neve mellé, esetleg traktorral vagy rotációs kapával. A siker biztos volt, a naptár biztosan elfogyott, sőt, cserealap is lehetett.
De a mai álpuritán, látszeterkölcsös világunkban valahogy ez a fajta meztelenség már mást jelent. Egy egyszerű tévéelőfizetéssel is mellek tucatjait láthatjuk a bulvárhíradókban, az interneten pedig aztán nincs semmi korlát. Így a pucér csajok már nem annyira jó reklámhordozók, ez már nem elég ahhoz, hogy áttörjük az érdektelenség falát.
Nos, e helyett itt vannak nekünk a vicces reklámok. Eleinte még megvolt az erőlködés, hogy valahogy kapcsolódjon a humor a termékhez - ilyen volt pl. a Soproni Ászok reklámsorozata -, de aztán ez már egyre kevésbé fontosabb.
A most futó OTP akármilyen reklámokban pedig már semmi köze nincs a poénnak és humoristának a termékhez, a márkához. Mégcsak meg se próbálják azt, hogy közük legyen egymáshoz. Mostanra a humornak lett az a feladat, hogy áttörje az érdektelenség falát. Ez lett az új álkreatív megoldás.
Pedig nővel lenni sokkal jobb, mint egy hülye vicc, nem?
-
A Vatera most záródott kampánya több tanulsággal is szolgálhat számunkra, s mivel menet közben (direkt) nem foglalkoztam vele, ezért most így a vége után szedném össze gondolataimat.
A Vatera egy erős brand nálunk. Már 2000 óta itt vannak a piacon, és töretlenül nőnek, csak nőnek. A fő konkurenciát a tulajdonos megvette, így igazán nagy ellenfele sincs a piacon, az eBay idehaza nem komoly szereplő.
Ahhoz, hogy növekedjenek, új embereket kell behozni: az iwiw bőven 3 millió fölötti regisztrált felhasználószáma azt mutatja, van hova fejlődni. Tehát valahogy el kell mondani a Vaterát még nem használóknak, mire is való ez az oldal, mit lehet itt csinálni. Magyarul nem elég bemutatni a brandet, el is kell magyarázni, mi ez.
Aztán azt sem szabad elfelejteni, hogy nem olyan rég volt március, amikor kitört a balhé, hogy a Vatera listázási díjat szed. Ez persze szépen elcsitult, a Vatera nem omlott össze, nem nőtt fel mellette naaaagy konkurens szolgáltatás. Vagyis nem árt, ha egy kampánnyal egy kicsit helyrerakják a cég ismertségét, és adnak neki valami kellemesen szexi ízt is - és ezzel együtt a sokat netezők körében is törlik a tavaszi tiltakozások emlékét is.
Ezek után lássuk a kampányt. A legerősebb elem az ötlet volt, szerintem ez egyértelmű. Nemcsak a kreatív épült erre, hanem a kommunikációs csatornák kiválasztásának egy része is. Ráadásul sikerült egy olyan erős virtuális személyt is felépíteni, amilyet eddig jobbára csak hosszabb, nagyobb lélegzetű - és vélhetően sokkal drágább - kampányokban sikerült. Mondjuk Vera végül nem lett egy Emese, de azért sokáig fogunk emlékezni rá.
A bevezető szakasz csatornaválasztása sem volt rossz, sőt. Ügyesen jelent meg az első kampányfilm és az alapsztori a videómegosztókon és blogokon is. Néhány nap alatt 4-5 helyen is belefutottam, ráadásul olyan helyeken, amiket az adblocker sem fog meg.
Legyen ez az első fontos tanulság: igenis lehet olyan kampányt csinálni, ami felér egy bannerkampány láthatóságával, annak hátrányai nélkül. Persze ehhez kell egy jó ötlet!
Aztán a kampány megjelent a tévében (és biztos még máshol is, de én csak a tévében találkoztam vele az interneten kívül). A film - mivel jó a színésznő és a rendezés is - jól megélt a tévéreklámok között (mondjuk ebben a mezőnyben nem nehéz, lássuk be). Ugyanakkor ezek a drága és egyértelműen fizetős csatornák már nem támogatták az alapvető kreatív ötletet - egy bosszúszomjas nő nem fog tízmilliókat tévéreklámra költeni. Vagyis a tévés megjelenés már nem támogatja a kreatív ötletet, sokkal inkább gyöngíti azt. Ettől a ponttól kezdve tehát százszázalékos biztonsággal lehetett tudni, hogy ez reklám, és nem valami magán akció.
Nem baj ez, hiszen a széles elérés is fontos volt, és erre való a tévé.
A második fontos tanulság tehát: 2009-ben van értelme internetes szolgáltatást interneten kívül is reklámozni, ha bizonyos feltételek teljesülnek.
Vera persze közben kommunikált is a neten, Facebookon, Twitteren jelen volt. Lehetett vele beszélgetni, igaz, kicsit egysíkú volt. Nem járt el bulikba, nem voltak "közös emlékek" - de legalább itt volt velünk, és olyan időpontokban is (pl. vasárnap este), amikor a rendes netező itt van, de a hagyományos reklámozó éppen alszik. A virtuális személyiség tehát kicsit meghasonlott: a neten úgy tett továbbra is, mintha valóban egy megcsalt feleség lenne, de a tévés megjelenések miatt egyértelmű volt, hogy ez csak játék
Mondjuk ezt elég jól fogadták a netezők, nem voltak nagyon nagy kirohanások Vera és a Vatera ellen. No de aztán itt egy kicsit beütött a krach: először az egyik legnagyobb "nyereménnyel", a Mercedes árverésével volt egy kisebb baj, majd egy dedikált gitárról derült ki, hogy az bizony nem is biztos, hogy annnyira exkluzív.
Ugyanakkor ezt a "bajt" jól kezelték "Veráék". Nem lett nagy tiltakozás részükről, nem vették fel a kesztyűt, mentek tovább a dolgok, ahogy kell. És ez szerintem így volt jó. Hiszen ez egy reklám, és különben sem kell mindent elhinnünk, nem igaz?
Legyen ez is egy tanulság: hibázni szabad, nem csapja agyon a kommunikációt, de jól kell kezelni!
Végülis a kampány elérte a célját: a Vatera népszerűsége növekedett, a regisztráltak száma is szépen nőtt, a Vatera jóhíre, brandértéke (jelentsenek ezek bármit is), erősödött. Egy ponton történt csak egy kis botlás: a Vatera úgy egyébként nem szereti, ha valaki másnak a tárgyait eladogatja. Márpedig Vera a kampányban pontosan ezt tette... de végülis ez csak azokat zavart, akik egyébként is használják és ismerik a Vaterát.
És itt a vége, fuss el véle - mondhatnánk. De még lenne egy megjegyzésem itt, úgyis mint post scriptum. Minden más vélekedéssel ellentétben ez a kampány nem volt sem gerilla, sem vírus kampány. Főleg nem volt social media, vagyis közösségi kampány. Bár használt olyan elemeket, amiket a fenti típusú kampányok is használnak, de a videót nem a felhasználók küldözgették, a blogbejegyzéseket az elején nem maguktól írták a blogírók. Ez egy tervezett és jól kivitelezett kampány volt, ahol egy felépített virtuális személyiség felépített és megtervezett kampányt folytatott.
Egyetlen egy olyan elemet tudok csak említeni, ami gerilla marketing volt, ez viszont nem a Vatera nevéhez fűződik, hanem a Hírek Médiához: a Depo.hu ügyesen használta ki a kampány népszerűségét, és lecsapott rá, felépítették a férj virtuális személyiségét. Azt tették, amit egy igazi gerillacsapat is tett volna: ügyes technikával megszurkálta a nagy ellenséget, majd gyorsan visszavonult.
Vera példája és a kampány sikere jól mutatja, mennyire lehet hatékony egy integrált kampány. De nem szabad elfelejtenünk: ez nem egy spórolás, kispénzből megvalósuló megoldás volt! Ezt az egészet pontosan olyan komolyan vette mindenki, amennyire komolyan kell venni egy sok-sok milliós pénzköltést. Így lehetett valóban hatékony a Vatera 2009 őszi kampánya.
-
Szabadban, változatos terepen játsszuk, legyen fa, bokor, patak, egyszóval sok olyasmi, amire fel lehet mászni, ami mögött el lehet bújni.
Két egyenlő létszámú csapatot alakítunk. A két csoport főhadiszállást választ vagy sorsol, de elég csak a terepet kijelölni, mert a főhadiszállást rejtve is fel lehet építeni.
A számháború előtt a két csapat kapitánya megegyezik abban, hogy milyen nagyságú papírra hány jegyű számokat írnak (legjobb, ha minden csapatnak saját színe van!), megegyeznek, hogy melyik lesz a támadó, melyik a védő megegyeznek, hogy mikor és hány foglyot lehet kicserélni (pl. fehér zászlós parlamenterek kérhetik a fogolycserét), megegyeznek, hogy lehet-e - s hogyan - rejteni a számokat (lehetőleg ne szabadjon eltakarni, de egymás homlokát összenyomni lehet, vagy a földre hasalni, vagy fatörzshöz nyomni a fejet.). Megegyeznek egy jelben (fütty, trombita stb.), amelyre majd megkezdődik a háború.
Ezek után a csapatok elvonulnak, felrakják a számokat, a kapitányok haditervet kovácsolnak, őrszemeket állítanak, kémeket küldenek ki, felosztják a sereget támadókra és tartalékra, ravasz csapdákat állítanak (pl. becsalogatják az ellenséget egy megerősített területre, s ott leolvassák), és a felhangzó jelre megkezdődik a csata.
Megegyezhetünk, hogy mikor győz valamelyik csapat, pl. ha elrabolják a zászlót, vagy foglyul ejtik a kapitányt, vagy ha a csapat felét foglyul ejtették, vagy ha elfoglalták egymás várát.
Jó sokáig lehet játszani, ebédszünettel, pihenőkkel, csalni azonban nem szabad, mert akkor nem lesz jó a játék.
Akit leolvasnak, habozás nélkül adja meg magát! A fogolycserére is lehet alkudozni, pl. a kapitányért két foglyot kérni, vagy ha jól állunk, nem cserélünk foglyot stb. Csak játék előtt mindenben meg kell egyezni! Nem árt, ha vannak megfigyelők, játékvezetők, akik semlegesek és igazságosak! (Forrás)
Kiemelném: Csak játék előtt mindenben meg kell egyezni! Nem árt, ha vannak megfigyelők, játékvezetők, akik semlegesek és igazságosak!
És akkor egy másik idézet:
TV2 a 222. napon címmel jelentetett meg a Blikk egy elemzést az MTI fizetett közleményei között, amelyben nézettségi és olvasottsági adatokat vetett össze. A Magyar Elektronikus Műsorszolgáltatók Egyesülete több ponton is megkérdőjelezi a benne foglaltakat.
Aggályosnak tartjuk, hogy 2009. november 19-én a Ringier szakmailag megalapozatlan információkat tartalmazó elemzést adott ki, így próbálva alátámasztani a Blikk hatékonyságát a hirdetők felé. A Ringier elemzése több ponton is téves alapfeltevésekből indul, és megtévesztő következtetéseket tartalmaz
Volt már egy számháború idén, akkor az Origó és a Ringier között, ott az Origó volt a szakmailag megkérdőjelezhető. Hiába, fogy a pénz, mélyül a válság a reklámköltések terén, kisebb-nagyobb harcok voltak, vannak és lesznek is.
A számháború most is, mint a korábbi esetben azért alakulhat ki, mert nincs egységes reklámmérés. Mást mér az online, mást a sajtó és megint mást a tévé. Sőt, ezektől aztán megintcsak eltérő a rádiós piac. Nincs egységes mérés, nincsenek egységes mérőszámok. Kis királyságok vannak, és nem igazán átjárható, nem igazán összehasonlítható kampányelemek. Legalábbis média oldalról így látszik a világ.
A hirdetőnek persze más lenne az érdeke. A hirdetőt az eredmény érdekli, nem a definíciók különbsége. Talán a piac rá lesz szorítva arra, hogy végre ugyanolyan fogalmakat, egymással összehasonlítható dolgokat mondjon, a hirdetések megjelenési helyétől függetlenül. De félek, ez még hosszú évek eredménye lesz. Egyelőre jobbára csak a hirdetőnek lenne az érdeke ez az állapot, és bár a pénz ott van, de igazán egyértelmű akart még nincs.
Egyelőre. De azért a folyamat lassan elindult. Ezekkel a számháborúkkal pedig a helyzet fokozódik.
-
Akinek van gyereke vagy még nincs nagyon messze a gyerekkortól, az biztosan emlékszik a fogadóórára: amikor egy adott időpontban viszonylag kötetlenül beszélgethetünk a tanárral vagy óvónővel arról, hogy vajon mit teszek a "büdös kölök" olyankor, amikor nem otthon megy az idegeinkre.
Ez a fogadóóra talán a legjobban jelképezi az offline, megszokott világot. Az információk, szolgáltatások több módon is kötötten hozzáférhetőek: kötött az idő, kötött a kapacitás, kötött a forma.
Az internet ezt rendesen megbolygatta.
Mondjuk az interneten is lenne létjogosultsága a fogadóórának, de valahogy más az elvárásunk. Ha csak egy szűk időablakot kapunk arra, hogy például elmondjuk a véleményünket, akkor azt már nem érezzük annyira jónak. De egy chat-es ügyfélszolgálattól is elvárnánk, hogy hajnali 3-kor is elérhető legyen.
Mert az internet azt "hazudja" nekünk, hogy a világ 7/24 módon működik.
Amikor egy szolgáltatást az internetre tervezünk, akkor ezt az elvárást ismernünk kell. Tudnunk kell úgy felépíteni pl. egy online ügyfélszolgálatot, hogy az a lehetőség szerint mindig elérhető legyen. Márpedig ez egy nagyon nehéz követelmény!
Igaz, fogadóórával egy-egy dolog exkluzivitását is növelhetjük. Egy webes élő tanfolyam vagy egy munkaidőben elérhető webes ügyfélszolgálat adott esetben elfogadható, sőt, hasznos is. Vagyis nem kell mindenáron megfelelni a felhasználói elvárásoknak!
Az pedig már lehet a marketinges feladata, hogy ügyesen elmagyarázza, miért van ez a korlát - és ebből akár előnyt is kovácsoljon.
-
Könnyű rávágni, hogy természetesen azé a reklám, aki megrendelte és kifizette: a hirdetőé. Az ő jogos tulajdona. És ez elvileg így is van, nade nem lenne az internet olyan, amilyen, ha ezen sem változtatott volna.
A reklámokba mindig belenyúltak valahogy a fogyasztók. Átfirkálták, bajuszt rajzoltak a meztelen néninek, virágot raktak a kezébe, és még lehet, hogy a szlogent is átírták. Vagy éppen viccet csináltak a reklámból, parodizálták azt. Szóval: módosították.
Aztán jött az internet, és érdekes problémákat vetett fel. Például amikor pár éve azt javasoltuk egy cégnek, fel kellene tenni a weblapra az egyébként jól sikerült reklámfilmet, akkor az volt a válasz, hogy nincs meg rá a joguk: csak tévés közvetítésre fizettek (például a zenéért, a "gyári" képekért - stock fotókért). Így aztán mégse rakták fel a netre.
Helyette felrakta valaki más egy videómegosztóra. És innentől ugye az már bizony közkézen forog az interneten! Innentől kié a reklám?
Én mint felhasználó azt gondolom, azzal csak jót teszek a hirdetőnek, ha továbbosztom a reklámját. De ha kedvem van, belenyúlok, átalakítom. A szerencsére már eléggé elfeledett Apa kezdődik! reklámból is mennyi változat készült, nem igaz?
Kié tehát a reklám?
-
pKeleten a helyzet fokozódik. Legalábbis ami a mérési tender körül zajlik, az lassan egy tipikus keurópai tragikomédiává silányul. Kezdődött azzal, hogy sokáig nem volt eredmény, folytatódott a kihirdetés módjával, majd a mai nappal a vesztes nyílt leve mintegy megkoronázza az eddig történteket./p
pPedig a dolog elég egyszerű: a Medián Webauditja mellett megjelent a piacon egy versenytárs, a Gemius. Ez a versenytárs elkezdett pozíciókat építeni, így a legtöbb weboldal kénytelen volt két mérést párhuzamosan futtatni, így két helyre fizetni. Eközben a nagy ügynökségek is igényelték a minél pontosabb adatokat, a tervezhetőséget és a más médiumokkal való összehasonlíthatóságot./p
pÍgy párhuzamosan kiírtak két tendert, de ezt most el se mesélem, akit érdekel, a Kreatívon van a href=http://www.kreativ.hu/cikk.php?id=25136egy jó cikk róla »»/a/p
pRészben az ebben elhangzottakra, részben magára a döntésre reagált egy Novák Péterhez írt a href=http://www.kreativ.hu/cikk.php?id=25142nyílt levélben a Medián »»/a/p
pEbben nem kérnek kevesebbet, mint azt, írják ki újra az egész pályázatot. Érdekes ötlet./p
pMegmondom őszintén, ez az egész kicsiben olyan, mint a rádiós tender volt nagyban. Csak itt nem politikai pártok szóltak bele a döntésbe, hanem a piac nagy szereplői. De azt gondolom, ezen nem nagyon kell csodálkoznunk. Teljesen természetes, sőt, kötelezően elvárt dolog az, hogy aki teheti, védje üzleti érdekeit. Nem tettek most mást az ügynökségek és a nagy tartalomszolgáltatók, mint egyértelmű és nekik többé-kevésbé kedvező piaci helyzetet hoztak létre./p
pÉs az is természetes, hogy a vesztesek és a kimaradtak ezt nem nézik szívesen, és védik saját érdekeiket. Mivel nem sok eszközük van, így a nyilvánossághoz fordulnak. Bár azt gondolom, az csak egyszerű retorikai húzás, hogy a Medián Nyílt levele Novák Péternek szól./p
pMég az Internet Hungary-n felmerült a kérés, vajon mit lép a Medián most? Bezárja a Webauditot? Nyit valamilyen irányba? Esetleg keres egy szabad piaci szegmenst? Arra speciel nem gondoltam, hogy újraszámlálást fognak kérni. Ez valahogy utóvédharcnak tűnik, nem megoldásnak. Nem gondolhatják komolyan, hogy ezek után meg fog változni ez a döntés./p
pPedig kár az egészért. Lehetett volna ez sokkal egyszerűbb és sokkal megkérdőjelezhetetlenebb. Hiszen a Gemius nem valami gagyival nyert, és szakmailag tisztán védhetőek ők is. Dehát ez már így alakult./p
pobject width=425 height=344param name=movie value=http://www.youtube.com/v/HZBUb0ElnNYhl=enfs=1color1=0x006699color2=0x54abd6/paramparam name=allowFullScreen value=true/paramparam name=allowscriptaccess value=always/paramembed src=http://www.youtube.com/v/HZBUb0ElnNYhl=enfs=1color1=0x006699color2=0x54abd6 type=application/x-shockwave-flash allowscriptaccess=always allowfullscreen=true width=425 height=344/embed/object/p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/11/11/love_me_tender_2#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1518640 border=0 //a/p
-
pEgyelőre még csak próbálgatjuk ezt a közösségi internet dolgot. A bennszülöttek már lubickolnak benne, a bevándorlók is használják a szolgáltatásokat, és vannak olyan hatásai már most, amely megváltoztatta az eddigi folyamatokat./ppTalán érthető, hogy pont a szórakoztatás, a kikapcsolódás az a terület, ahol a hatása máris kézzelfogható. A legnagyobb vesztesei egyelőre a mozik ennek a nagy közösségiskedésnek. Ha egy film rossz, akkor az fél nap alatt kiderül. Blogokon, Twitteren, Facebookon, iwiwi-en bele-belebotlunk a negatív véleményekbe, és innentől eszünkbe se jut elmenni megnézni azt, ami rossz. Így járt ugye most a a href=http://index.hu/kultur/cinematrix/ccikkek/2009/11/03/nagyot_bukott_a_szuperbojz/Szuperboyz/a./ppHiszen egy ilyen film márcsak a szereplői miatt is azért pár napig érdekes lehetett volna, de most, hogy már a film közben el lehet küldeni a haveroknak az sms-t, vagy ki lehet twitterelni, hogy ez szar, nehogy ti is megszívjátok, vége a világnak. Nem lesz, aki jegyet vegyen./ppPersze ugyanez igaz visszafelé is: ha valami jó, akkor arról is olvashatunk itt-ott./ppA közösségi szolgáltatások átformálják az életünket. Még pár év, és sokkal több területen kialakulnak majd azok a reflexek, amikor tudjuk, mit hol kell megnézni. Házat vennél? Kérdezd meg a leendő szomszédokat! Kocsit vennél? Erre már van népítélet is, de lesznek még helyek, ahol lehet érdeklődni. Hűtőt vennél? Dobd fel a Twitteren, és fogsz kapni érdekes tippeket./ppEz persze jelentősen meg fogja változtatni a marketingesek munkáját is. Ha valamit csúsztatunk a reklámban, az hamar kiderül. Ha egy termék szar, azt nem lehet majd eltüntetni a cukormáz mögött. És nem igazán érdemes belemenni a közösségi adok-kapokba, mert ki fog derülni, hogy fizetett forradalmárok vagyunk, és akkor ami eddig baj volt, az mostantól nagy baj lesz.../ppVáltozás történik, ott lent, a mélyben. A fogyasztók, a célcsoport a homályos azok-ból arcokká válnak. Lesznek még meglepetések, és nemcsak a mozipénztáraknál./p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/11/03/hovat_tovabb_kozossegek#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1497233 border=0 //a/p
-
pÚgy kb. 5.000,- Ft egy .hu domain bejegyzése és éves fenntartása. Vagyis ha eszünkbe jut egy ötlet, vagy csinálunk egy céget, kitalálunk egy terméknevet, akkor ennyibe kerül azonnal bejegyezni. Sőt, olyat is tudok, hogy sms-ben elindítani egy bejegyzést, vagyis akár az esti sörözés közben is elindulhat egy bejegyzés./ppMiért írom ezt le? Mert a hazai domain szabályozás alapvetően azoknak adja vitás esetekben a nevet, akik hamarabb kezdték el a bejegyzést. Vannak kivételek, ezek jellemzően a bejegyzett védjegyek, illetve a megtévesztő nevek. De ha kis cégünk van, vagy tényleg csak egy ötlet van a fejünkben, akkor a gyorsaság számít./ppItt van például egy a href=http://www.domainabc.hu/hazai-domainvitak/domain-jogvita-panasz-vitarendes-rani/1424/mostani eset/a, amiben döntés született. A bejegyzendő név egy indiai színésznő neve és egy üdítőital neve is: Rani.hu/ppAz italt forgalmazó cég az indoklásában ezt írta:/pblockquotepPanaszos előadta, hogy 2009. május 11-e óta kizárólagos forgalmazója a RANI gyümölcsleveknek Magyarországon. A gyártóval (Aujan Industries Co. Dubai) közös megegyezések alapján fejlesztik a marketing tevékenységeiket, melynek első lépése volt a bolti és vendéglátóhelyi figyelemfelhívás. Második lépcsőben (mivel a termék már elért egy bizonyos értékesítési szintet), a weblapkészítésre kaptak engedélyt a jogtulajdonostól, és egy internetes reklámot indítanak 2009. szeptembertől a fiatalok felé./p/blockquotepUgyanakkor ez is kiderül:/pblockquotepA rani.hu domain nevet Juraj Fábry-Brafy (továbbiakban: „Panaszolt”) igényelte prioritás nélkül 2009. július 14-én./p/blockquotepA domain pedig kié lett? A panaszolté. Vagyis NEM az üdítőitalos cég kapta meg. Pedig semmi mást nem kellett volna tenniük, mint május 11-én - vagy mondjuk másnap - elindítani a bejegyzést./pp5.000,- Ft bukta, ha esetleg mégsem csinálhatnak weblapot. Most meg a nevet bukják az interneten. Kár érte./p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/11/01/5_000_ft_megeri#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1491808 border=0 //a/p
-
pÉrdekes kutatást a href=http://terepnaplo.freeblog.hu/archives/2009/10/25/Keresohirdetesek_es_kozossegi_media/mutatott be a Terepnapló/a a hétvégén, amely a PPC (search) hirdetések és a közösségi médiák kapcsolatáról szólt. A legfontosabb megállapítás: van kapcsolat!/ppPersze eddig is tudtuk, hogy a közösségi média jelenlét fontos lehet cégeknek, de ennyire direkt visszajelzés eddig nem nagyon volt. Mert a kutatás pontosan megmutatja, hogy ha valaki egy céggel vagy egy termékkel találkozott már a közösségi médiában, akkor egyrészt kicsit máshogy keres, másrészt szívesebben is kattint a hirdetésre illetve a normál keresőtalálatra (ami persze meg SEO-val befolyásolható)./ppA PPC hirdetések iszonyú gyors terjedése és e mellett a Google térnyerése sok céget arra vezetett, hogy eddigi display hirdetéseiket lecseréljék Google (és idehaza részben ETARGET) hirdetésekre. Elsődlegesen az alacsonyabb költségek miatt, hiszen jóval olcsóbban lehet PPC-vel látogatót vinni az oldalra./ppAz más kérdés, hogy a hirdetések passzív része már kevésbé jut el a fogyasztóhoz. Gyakorlatilag lemondhatunk a logó felismeréséről, a színvilág megmutatásáról, a fontosabb brand elemek kiemeléséről - hiszen a rövid szövegben ezek nem fognak teret nyerni./ppDe ha a pénz átcsoportosult, akkor már nem marad arra, hogy mégis valahogy erősítsük a brandet... És erre válasz a fenti kutatás! Ugyanis mostmár van arra bizonyíték, hogy lehet a display-el szemben felmutatni teljes (modernkori strikebullshit-el/strike szóhasználattal 360 fokos) megoldást: a PPC és a közösségi médiában történő jelenlét együtt jobb és hatékonyabb megoldás, mintha csak valamelyiket használnánk./ppVagyis ha valaki úgy dönt, a display drága, akkor a pénzt ossza meg, és a PPC mellett jusson a közösségi megjelenésekre is. És akkor nemcsak látogatják a weboldalát, de a brand-je sem hever majd parlagon./p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/10/26/a_kozossegi_media_a_brandepites_helye#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1476854 border=0 //a/p
-
pIgazi elméleti kérdés így elsőre: vajon mennyit ér egy darab kis link, amit felrakok a haveromnak az oldalamra? Mi az értéke?/ppMondhatnánk, hogy a linknek önmagában semmi, a kattintás számít, és ebből valamit ki lehet számítani - de kattintást ad absurdum 4 Ft-ért is lehet venni, míg van, aki ennek több mint százszorosát is elkéri. Tehát még a kattintás ára se egzakt./ppA linkek ráadásul kattintás nélkül is hoznak eredményt, erre épül ugye a keresőoptimalizálás esetén a linképítés./ppDe miért vetem fel ezt a hülyeséget akkor? Miért akarok én megválaszolhatatlan kérdésekre választ adni? Két ok miatt, és egyik sem elméleti./ppAhogy egyre jobban terjed az a mém, hogy a közösségi hálózatok lesznek az új élet új színterei (értsd: egyesek szerint az a jövő, hogy majd csak itt lehet felhasználót fogni), úgy válik ez egyre érdekesebb kérdéssé. Vajon ha én a Twitteren megosztok egy linket (van kb. 700 követőm) az ér-e annyit, mintha ugyanezt a linket Szeged volt a href=http://twitter.com/barthaszegedpolgármestere/a osztja meg, akinek van 10 követője jelenleg? Hiszen Bartha sokkal ismertebb nálam, épp csak ezen a közösségi téren még kezdő... De akkor kit kell meggyőzni: egy ismert embert, akit kevesen követnek, vagy egy kevésbé ismertet, akit sokan? Mi a nyerő megoldás?/ppErre elsőre egyszerű a válasz: ha látogatottság kell, akkor engem. Nade ha nem ez a fontos, hanem a politikai súly mutatása? Akkor Bartha mennyivel több ilyen hozzáadott értéket jelent? Hiszen adott esetben elmondhatja a linkre mutató oldal tulajdonosa, hogy engem egy volt polgármester is linkel! Ez bizonyos közösségekben extra értéket jelent./ppNa és akkor ebből már le tudom vezetni a másik okot, amiért a kérdést felvetettem. Jön ugyanis tavasszal a parlamenti választások. Ennek ugye elég szigorú az elszámolása elvileg, tehát meg kell mondani pl. ki mennyi pénzzel támogatta a kampányt. Vagy nem pénzzel, hanem valami mással./ppPéldául linkkel. És akkor itt a kérdés: a támogatók által adott linknek mi az értéke? Fel lehet-e ezt tüntetni? Fel kell-e ezt tüntetni?/ppJelenleg persze nem, mert a szabályokat csinálók hülyék az internethez, és még hülyébbek az internetes reklámokhoz. De ez pár év múlva már talán nem elméleti kérdés lesz. És a fentiek alapján a href=http://en.wikipedia.org/wiki/Google_bombnagyon nem mindegy/a, honnan és hány link mutat ránk.../pp /pp /p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/10/19/mennyi_egy_link_ara#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1461653 border=0 //a/p
-
pNem szeretem kicikizni az olyan reklámmegoldásokat, amik kisebb-nagyobb hibákat tartalmaznak. Én is szoktam hibázni, nekem sem esne jól. De vannak esetek, amikor olyan szinten hibázik valaki, amire már érdemes felhívni a figyelmet. Ma kaptam egy ilyen levelet, és ezt most ki kell cikiznem, sajnálom./ppÍme a levél:/ppimg src=http://onlinemarketing.blog.hu/media/image/Philip%20Kotler%20eloada%CC%81sa%CC%81nak%20i%CC%81ra%CC%81sos%20anyaga%20%E2%80%94%20Inbox.jpg class=imgnotext alt= / /ppAzért elemzem is, bár nem sorrendben./ppElőször is: mi ez a kipontozott baromság ott középen? Mit várnak? Kinyomtatom és visszaküldöm? Vagy mi? Kéremszépen, vagy legyen valami űrlap, vagy irányítson el egy megrendelő oldalra, és itt csak egy gomb vagy link legyen, amin keresztül rendelhetek!/ppDe oké, ezek a emnyomott árak/em, amiket az IIR használ, ezt nem teszik lehetővé. Rendben. Akkor legalább a pontokat vegyék ki, ne nekem kelljen törölnöm, ha ki akarnám tölteni!/ppAztán a szövegezés. 2009-ben illik ékezetes leveleket küldeni, az 'ő' betű hiánya több mint ciki, ez konkrétan igénytelenség./ppEgy reklámlevélben jó lenne megtanulni helyesen írni. A dátumban nincs pont. A hónap nem nagybetű, akkor sem, ha valami hülye program kijavítja olyanra. És nem kell három!(3)!!! kérdőjel, mert az nem ide való. Az első mondat helyesírási hibák nélkül tehát:/ppemÖn nem volt ott Philip Kotler előadásán szeptember 29-én?/em/ppAztán a szemantikai problémák. Idehaza a guru szó mást jelent kicsit, nem tudom, Kotlert nem kellene gurunak nevezni. Én inkább a szakember vagy hasonló szavakat preferálnám. Az esszencia pedig valaminek a lényege: kivonat, sűrítmény. Érdekelne, hogy mit kapok a majdnem 50e Ft (plusz áfa)-ért. Egy kivonatot? Vagy az előadás felvételét?/ppÉs akkor ami a legkevésbé tetszett, az a testimonial. Résztvevoink mondták:, majd jön egy darab idézet. Mind ezt mondták? Kórusban, felállva, az előadás végén? És tényleg? Dejó! Vagy megintcsak sikerült elrontani valamit?/ppŐszintén megmondom, ennyi hiba egy kis cégnél is sok, de most ráadásul egy marketing ikon, egy marketing szaktekintély renoméját rombolja az IIR ezzel a levéllel! A mellett, hogy magukat is lejáratják.../ppJa, és nem ártana egy szövegírót megbízni. Ez a levél szakmailag úgy egyébként is egy rémálom./p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/10/09/rossz_pelda_1#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1439432 border=0 //a/p
-
pHülyén hangzik, nem igaz? Annyira tudománytalan, hogy már szinte szép! Hát hogyan lehetne megbecsülni egy cégnév vagy egy terméknév ismertségét? Ehhez komoly kutatás kell!/ppPedig az internet miatt már erre is van némi lehetőségünk. Ahogy a Google a keresések alapján megsaccolja, hogy merre terjed az influenza, úgy azt is meg tudja mondani, egy-egy brand mennyire keresett. Vagyis ha megnézzük, hogy cégünk nevére hányan keresnek, akkor abból máris kialakulhat egy képünk./ppPersze nem fogunk így abszolút számokat kapni, hanem sokkal inkább trendeket nézhetünk meg. Ha mondjuk novemberben futtatunk egy crossmédiás brandépítő kampányt, akkor kezdjük el most figyelni a statisztikákat: figyeljük a weboldalunkba befűzött Google Analytics kulcsszavait, és ha azt látjuk, hogy a kampány alatt növekszik a reklámozott nevekre a keresés, akkor jól dolgoztunk. Ráadásul azt is megfigyelhetjük majd, hogy mekkora lesz a visszaesés: vajon szereztünk-e új embereket, vagy csak a kampány alatt jöttek újak?/ppKiváló eszköz egyébként a a href=http://www.google.com/insights/search/#Google Keresési Trendek/a nevezetű szolgáltatása is./ppOké, persze, egy kutatással foglalkozó ember számára ez hájogkovácsolás. Tudománytalan vacak módszer. De mégis, azt gondolom, ad egy gyors és vázlatos visszajelzést ez a módszer. Érdemes kipróbálni!/p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/10/08/brandismertseg_becslessel#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1437474 border=0 //a/p
-
Posted: October 6th, 2009, 11:08pm CEST by Konrad
pA a href=http://www.mediainfo.hu/hirek/article.php?id=15209hír/a végülis elég rövid:/pblockquotepAz Ipsos-Gemius konzorcium nyerte az online közönségmérési tendert/p/blockquotepNade az a folyamat, amíg ide eljutottunk... elvileg már a legnagyobb forróságban, a nyár elején kellett volna eredménynek lennie, és mégis, csak most vált publikussá, hogy ki nyert. Pedig ez egy igen fontos tender, azt kell mondjam, minden komolyabb online marketinges, médiás, reklámos munkáját valamilyen módon befolyásolni fogja. Nézzük, miért is:/pblockquotepA döntéshozatalban résztvevő és a szerződéskötési folyamatba elsőként bekapcsolódó cégek az Arcus Interactive Group, a Carnation, a Fastbridge Hungary, a Kirowski, az MC MediaCompany, a MEC Interaction Hungary, a MindShare, az OMD Hungary, a PGM Hungary, az Adaptive Media, az Axel Springer Online, a CEMP, az Evomedia, a Habostorta Csoport, az Inform Média, az Origo, az R-time és a Sanoma voltak./p/blockquotepPersze még szerződéskötés, meg kell pár hét, hogy az egész tárgyiasuljon, de azért látszik, hogy új világ lesz. Legalábbis elméletileg./ppA témára, azt gondolom, még vissza fogok térni!/p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/10/06/jobb_keson_mint_soha_5#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1433010 border=0 //a/p
-
Posted: October 1st, 2009, 10:27pm CEST by Konrad
pAki folyamatosan figyeli az új szolgáltatásokról, új megoldásokról a híreket, az nagyon könnyen el tud szakadni a valóságtól. Ha valaki nyakig benne van az online világban, az már annyira ott van a fókuszban, hogy ki se lát belőle semerre. Az van, amit látunk - ez a mi világunk. Elképzelni se próbáljuk, mi van ezen kívül./ppPedig bőven van élet ezen kívül is, sőt. Márpedig ha valaki a jövőjét tervezi - akár a sajátját, akár az üzleti jövőképet - akkor érdemes két lábbal a földön tenni ezt./ppMa például a Google Wave tesztjének a kibővítése kapcsán néhányan a Nagy Internetes Forradalmat várják ettől a szolgáltatástól. Egy másik blogban arról olvastam, hogy a hírleveleket, az e-mail reklámokat legyilkolják a közösségi oldalak. Egy kedves ismerősöm szerint az iPhone-nal az Apple utat mutatott a jövő platformfüggő, központi kiszolgálós megoldásaival./ppEz már annyi Szép Jövő, hogy szinte fáj. Közben meg ha nézegetem a felhasználói szokásokat, akkor azt látom, hogy a vékony geek-nerd rétegen túl a valóság nagyon más. Természetesen használják az emberek a közösségi oldalakat. A Wave borítékolhatóan gyorsan terjedő vírusként fog megtelepedni a gépeinken úgy 2010-2012 között. Az Apple tovább növeli bevételeit, és jó példát adott újfajta üzleti modellre. De ezek a szolgáltatások szépen beépültek-beépülnek a többi, kevésbé forradalmi, ámde sokak által használt megoldások mellé./ppOlyan forradalmak ezek, amik nem az internet egészét rengetik meg (mégha a PR és marketing gépezet ezt is akarja sugallni), hanem egyes területeket nyitnak meg a felhasználók előtt, esetleg alternatívákat kínálnak. Be fognak épülni az életünkbe, szépen-lassan meg is változtatja azt. De nem forradalmi módon. Csak szépen, lassan, fű alatt./ppMert a vékony geek-nerd réteg fölött a felhasználók soha nem azt csinálják, amit várnak tőlük./p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/10/01/a_fejlodes_buvoleteben#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1421821 border=0 //a/p
-
pKétségtelen, hogy a szeptember egyik legérdekesebb pengeváltása az Origó és a Ringier a href=http://www.brandtrend.hu/hir/3131/a_ringer_szerint_az_origo_kommunikacioja_szakmai_nonszensz.htmlszámháborúja/a volt. A két fél által megadott számokon lehet vitatkozni, bár annyira nem érdemes. Tény: a Blikket többen olvassák, mint az Origót. Nem kicsit, az eltérés olyan 40-50% körüli./ppLehet vitatkozni módszereken (hogyan mérjünk), lehet vitatkozni a kommunikáció módján, de nem szabad elmenni a tény mellett: valamiért ez téma lett. Ez az ok pedig egyszerű: az Origó elkezdett előre menekülni. Az online piacon ők a legnagyobb, még talán az idei visszaesések után is, ami őket érintette a nagyok közül legjobban. De idén az online piac egésze nem bővül, sőt. Ami történik ráadásul, az pont az Origónak rossz, a belső átrendeződés miatt a PPC erősödik, a display csökken. Ebből nehéz jól kijönni./ppAz Origó tehát előre menekül. Mindenféle a href=http://www.emasa.hu/cikk.php?id=5682tévécsatornákat/a indít, és a kommunikációjában a print piaccal veti magát össze. Rárepül tehát a két legnagyobb hazai reklámtorta-szeletre, és onnan próbál pénzeket behozni. Onnan próbál bővülni (illetve veszteséget csökkenteni)./ppEnnek azt gondolom fogjuk még jelét látni, és ha megmarad ez a stratégia (és maradni fog szerintem, mert nem lesz jobb), akkor az Origó tovább fogja nyomni azt, hogy az online mennyire erős, mennyire jó. És ez remélhetőleg a piacnak is jót tesz majd, legalábbis az online piacnak./ppDe azért van pár dolog, amit érdemes szem előtt tartani. Az egyik az, hogy nem szabad egyik pillanatról a másikra éles csatornaváltást csinálni. Az eddigi csak tévé és print egyáltalán nem egyenlő egy csak tévé és online médiamixel! Más az online elérése, más az online hatékonysága - és ami a legfontosabb, semmivel sem olcsóbb a jó online megjelenés (legfeljebb a költségek szerkezete kicsit más)./ppMára nagyon sok cég csalódott az online hirdetésekben. Az elmúlt években sokan próbálkoztak és nem jártak sikerrel. Vélhetőleg majd pár év múlva ezek a cégek is újra megjelennek, de ahhoz még kell egy masszív 10-15% plusz az aktív internetezők körében. Mert ami most van, az valójában egy 30-35%-os elérés, és ez bárhonnan nézem, nem a teljes ország./ppIgen, 50%+1 internetező biztos van, de azért ezekben a statisztikákban a hetente egyszer vagy ritkábban netező is ott van.../ppAz Origó tehát aktív piacszerzésbe kezdett, miközben a Ringier nem csinált mást, mit határozottan megvédte a saját piacát - és ehhez ráadásul nem kellett mást csinálnia, csak a mindenki által ellenőrizhető tényeket kellett közölnie./pp2009-ben ezek a csaták még kétesélyesek. Hogy mi lesz 5 év múlva? Az attól is fog függni, mennyiben lesz sikeres az Origó offenzívája./p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/09/30/szamhaboru_es_ami_mogotte_van#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1417285 border=0 //a/p
-
pVan az a fajta hirdetés, amikor minden létező illegális felületre kiragasztanak ilyen szórólap méretű cetlit, hogy albérlet kiadó, meg takarítást vállalok, és annak az alján olyan kutyanyelv szerűen letéphetően ott van a kontakt információ: telefonszám, vagy ilyesmi./ppPersze ezek olyan tipikusan felhasználók által generált tartalmak, vagyis nem a reklámcégek dübörgő kreativitása gyártja, hanem otthon éjszakába nyúlóan papa meg mama írogatja és vagdossa be, hogy aztán másnap stikába tovább szépítsék a lakótelepet és környékét./ppDe mint minden hatékony megoldást, ezt is rendesen lenyúlták páran, és mára cégek is használják. Persze nem kispályázva: nyomdai úton (vagy fénymásolva, esetleg gyorsnyomtatva) sokszorozódik a szórólap, profi plakátoló rakja ki überállat ragasztós eszközzel mindenhova, amin megtapad./ppDe ugye ha sok ilyen van, akkor ezek a kis cetlik egymással is konkurálnak. Egy-egy jobb környéken lakó villanyoszlop akkor se lesz vizes, ha soha nem látott vihar csap le a környékre, mert több erdőnyi papírréteg borítja szemmagasságban. Kell valami, ami felhívja a figyelmet, és ráirányít arra, hogy te figyelj, ez a tuti ajánlat!/ppA módszer pedig: a strongbeletépés/strong. Fizetett ragasztó érkezik, két mozdulattal papírt fölnyal a felületre, majd mintegy randomize két kutyanyelvet letép. Kicsit rontja a képet, hogy ezt azzal a lendülettel dobja is el, dehát egy ilyen reklámot használó cégnél nincs CSI stratégia, a társadalmi felelősségvállalás maximum annyi, hogy van, akit már a minimálbér duplájára is bejelentenek./ppDe a produktum ott virít a falon: egy hirdetés, amely annyira érdekes, hogy már ketten is elvitték a kontaktot! Nahát, kell az nekem is!/ppÜgyes, nem? Egyébként rímel arra a tapasztalatra, hogy amelyik blogbejegyzéshez valaki kommentelt már, ott sokkal könnyebben jönnek az új kommentek. Működő taktika ez tehát az interneten is: a bejegyzés befejeztével olyan 10-15 perc múlva egy kamunick ír valami hozzászólást, és máris könnyedebben beindul a szóáradat a felhasználók felől./ppHát nem csodálatos a marketing világa?/p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/09/18/manufakturalis_megoldasok#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1391764 border=0 //a/p
-
psmall(Mintegy preambulumként: a blokkolom szó eredeti jelentését használnám most, nem a szlengben elterjedt, kb. a régi stipi-stopi-nak megfelelő jelentést.)/small/p
pVajon egy olyan gazdaságban, ahol szűkül a fogyasztás, mert kevesebbet költünk, van értelme reklámozni? Itt van például az augusztusi új autó eladási adat. A tavaly augusztusihoz képest 77,4% a csökkenés! Hirdessünk akkor? Van egyáltalán értelme?/p
pPróbáljuk a reklámot felfogni úgy, mint egy háború egyik elemét. A háború célja: talpon maradni. Az ellenség: a konkurencia. A reklámok: a fegyverek./p
pInnen már könnyű belátni, hogy fegyverek nélkül veszítünk. Ha nem reklámozunk, akkor biztosan győz az a konkurencia, amelyik mégis reklámoz. Sőt, ha szűkül a kereslet, akkor paradox módon még többet kell reklámozni, ha tehetjük! Ugyanis ezzel könnyen lehet, kivéreztetjük az ellenfelet (hacsak nem mi vérzünk ki előbb). /p
pTehát: érdemes reklámozni? Naná!/p
pEbben a harcban az igazán vesztes fél viszont sok esetben a fogyasztó. Az, akinek a reklám szól. Egyre rafináltabb és egyre erkölcstelenebb eszközökkel nyomulnak a hirdetők, hiszen háborúban mindent szabad. Persze naná, a href=http://www.kreativ.hu/cikk.php?id=24706hivatalosan/a mindenki jófiú, senki sem csinál csúnya dolgokat!/p
pPersze. Lányomnak az iskolában az egyik osztálytárs anyukája osztogatott olyan szórólapot, hogy egy bizonyos élelmiszer bolthálózatban veszünk egy bizonyos terméket, akkor annak a papírjával olyan sorsoláson vehet részt az osztály, amivel osztálykirándulás-támogatást lehet nyerni, a fődíj pedig valami osztrák dínós kirándulás./p
pA papírt már úgy adta oda a 7 éves lányom, hogy ezzel lehet dínókiállításra menni./p
pSzép, nem? Ügyes! A háborúban mindent szabad, naná.../p
pPersze erre a fogyasztó védekezik. Elkapcsolja a tévét, blokkolja a hirdetést a weblapokon, immunissá válik mindenre. Blokkol mindent, ami zaj. Úgysincs pénze, amiből megvegye magának a pihe-puha-álomkabátot, nem?/p
pEttől persze szépen lassan kialakul a cégek felől egy újabb front: már nemcsak a versenytárs az ellenség, hanem a fogyasztó is. Az a fogyasztó, akikből elvileg él. Egyre erőszakosabb, egyre látványosabb reklámokkal nyomul, és a válságban egész egyszerűen úgy tesz, mintha minden még jobb és még szebb lenne, mint tavaly volt. Vagy éppen hülyét csinál magából is, a válságra hivatkozva.../p
pEz így leírva egy ördögi kör, de talán pont ebből kellene kirángatni magunkat. Ahogy fejlődik a technika, úgy tud majd a reklám egyre jobban benyomulni a mindennapokba. Például a reklámblokkolóknak is van (lesz) ellenszerük, és a tévék is ügyesen lavíroznak az éppen elviselhető reklámokkal./p
pDe ahhoz, hogy ne legyen masszív ellentámadás, nagyon kellene egy kis önmérséklet. Nagyon kellene az, hogy ne akarjunk mindent reklámra használni. De ha valaki vérbeli reklámozó, ezt nem bírja megállni. Kezébe kerül egy darab digitális kréta, és máris logókat fog firkálni az elérhető szabad felületekre.../p
pOlyan ez, mint a Végtelen történet./p
pobject width=425 height=344param name=movie value=http://www.youtube.com/v/2GZ81-wOgbghl=enfs=1color1=0x006699color2=0x54abd6/paramparam name=allowFullScreen value=true/paramparam name=allowscriptaccess value=always/paramembed src=http://www.youtube.com/v/2GZ81-wOgbghl=enfs=1color1=0x006699color2=0x54abd6 type=application/x-shockwave-flash allowscriptaccess=always allowfullscreen=true width=425 height=344/embed/object/p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/09/17/blokkolom_a_hirdetesed#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1389684 border=0 //a/p
-
pobject width=425 height=344param name=movie value=http://www.youtube.com/v/1PYw-fkxwTYhl=enfs=1color1=0x006699color2=0x54abd6/paramparam name=allowFullScreen value=true/paramparam name=allowscriptaccess value=always/paramembed src=http://www.youtube.com/v/1PYw-fkxwTYhl=enfs=1color1=0x006699color2=0x54abd6 type=application/x-shockwave-flash allowscriptaccess=always allowfullscreen=true width=425 height=344/embed/object/p
pSosem szerettem azokat a feladatokat, amiket az átlagnak csinálnak. Az átlagot valahogy mindenki lenézi, egyszerűnek tartja. Az átlag olyan átlagos.../p
pKedvenceim voltak azok a feladatok, amiknek bár volt egyszerű megoldása, de mindig volt olyan más megoldás, ami nem is ugyanaz volt - de feltételezett valami többlettudást. Tipikusan ilyenek voltak a kakukktojás feladatok. A emmelyik a kakukktojás?/em kérdésre volt, hogy olyan választ tudtam adni, hogy a felsoroltak közül melyik miért kakukktojás? Vagyis bármely válasz jó válasz volt, és mégis, csak egyet, a készítő logikáját fogadták el./p
pIlyenkor az ember érzi, valami sántít. Persze a szocializmusban az természetes volt, hogy az eltérőt kicsinálták. Legyél kicsit magas, levágták a fejed. Legyél kicsit más, és belekényszerítettek a sémába. És úgy tűnik, annyira jól sikerült ott szocializálódni, hogy ez rányomja a bélyegét a mai napig az életünkre./p
pa href=http://sofokles.blog.hu/2009/09/13/valami_legyen_marSofokles/a ír a legutóbbi hetek reklámjairól, és nagyon egyet tudok vele érteni. Amikor megláttam az iszonyú Vodafone iszonyú a href=http://turulcsirip.hu/perma/3873858528reklámját/a az Index.hu-n, úgy éreztem, hogy elbujdosok. Bezárom a blogot, azt mondom, van egy ikertestvérem, ő a reklámos, én meg a sokkal megbecsültebb takarításból élek, annak legalább van valami társadalmi hasznossága./p
pAztán végül mégse tettem, szerencsére nem nagyon dolgozom multiknak, a kis- és középvállalkozási szektorban meg sokkal nehezebb az ilyen szarokat végigverni, hiszen elsősorban az üzleti eredmény számít, és nem a megrendelők elijesztése valamilyen ködös elképzelés szerint./p
pMert ezek a reklámok bizony arra építenek, hogy az emberek egyszerűek, mint az ék. Hogy ezt megeszik. Jó lesz ez nekik. emÉs milyen vicces már, hogy hol az a kurva menyasszony, aki pont ott a képről hiányzik, hát nem?????????????? /em/p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/09/13/egyszeruen_mint_az_ek#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1378937 border=0 //a/p
-
pNem tehetek róla, de rendszeresen belefutok mindenféle vulgármarketinges oldalakba, és olyankor vagy nagyon felhúzom magam, vagy nagyon elszomorodom. Ezeken a blogokon, kvázi-reklám oldalakon olyan írások találhatóak - vagy tölthetőek le -, amelyek első ránézésre szakmai anyagoknak tűnnek./ppIgazából ez a kisebb baj velük. A nagyobb baj az, hogy alapvetően használható anyagokat adnak, de olyan formában csomagolva, ami legalábbis furcsa. Például egy weboldalon keresztül megvalósuló felmérést vagy egy adatbázis tagjainak a megkérdezését nem lenne szabad piackutatásnak nevezni. Vagy egy konkrét megoldást nem lenne szabad mindenki számára üdvözítőnek beállítani./ppNem az a baj, hogy ezek rossz módszerek. Még az sem baj, hogy jelentős részben bujtatott reklám van benne (én is ezt csinálom a blogon, néha akaratlanul is). A baj az, hogy szakmai fogalmakat használnak hibásan, és úgy tesznek, mintha ők találták volna fel a Modern Marketinget./ppÉppen ezért aki szakmailag felkészült marketinges, értetlenül áll ezen oldalak népszerűsége előtt. Mert népszerűek. No persze nem a felkent szakmai nagyságok körében, hanem jellemzően megrendelői oldalon./ppPont ott, ahol a legfontosabb./ppVajon miért? Illetve miért nem ennyire népszerűek a szakmailag rendben lévő dolgok? Talán azért, mert nem mindegy, mennyire gyakorlati egy írás, mennyire gyakorlati egy módszer. Szép dolog arról esszét fogalmazni, hogy mennyire fontos egy kérdőív összeállításánál a kérdés feltevése, ha közben éppen csak azt nem mondjuk el, hogyan kell ezt csinálni. Konkrét példával./ppA vulgármarketingesek pont azt csinálják, amit egy jó értékesítő: azt adják, ami az ügyfeleknek kell. Nem elméletet, nem elemzéseket, hanem szinte mozdulati szintre megtervezett gyakorlati tanácsokat./ppCsak sajnos szakmaiatlanul. Nagyon rossz szóhasználattal és olyan modorban, ami megüli a gyomromat. Így aztán bár látom a vulgármarketing jó oldalát, összességében mégis azt gondolom, tenni kellene azért, hogy idővel ez a vonulat lecsengjen./ppEgyrészt örülnék, ha ezek az emberek - a guruk - leállnának a félrevezető szóhasználattal. Másrészt viszont nagyon kellene a szakmailag is megalapozott tudás ingyenes átadása. Nagyon kellenének a jó gyakorlati tanácsok - megalapozott szakmai háttérrel./p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/09/10/hasznalhato_szakmaiatlansag#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1373667 border=0 //a/p
-
pstrongFigyeld a trendeket és lépj időben. Lépj azonnal!/strong/ppEz a legnagyobb tanulsága a webkettes szolgáltatások terjedésének és fontossá válásának. Jó homályos, mi? Na erre gondolok:/ppA Twitteren is megjelentek a névlopók. Egyik ügyfelemnek a nevét regisztrálta be valaki. Nulla követő, nulla követett, nulla twitt - de a név már az övé. És egy Twitter nem hatóság, nem is magyar. A Twitter egy amerikai szolgáltatás, így az USA törvények szabályozzák. Ha bármi gondom van, írhatok nekik, de ha nem veszik figyelembe, akkor csak az USA valamilyen testülete segíthet. Ha egyáltalán.../ppSokkal egyszerűbb, ha az ember azonnal bejegyzi a cégének és a különböző márkaneveinek a nevét az induló szolgáltatásokban. Azokban is, amikből lehet, semmi se lesz. Mert ha mégis, akkor könnyen lemaradhatunk saját magunkról./ppTehát: cégnevet tessék azonnal regisztrálni a a href=http://twitter.comTwitterre/a, MOST! És aztán tessék körbenézni, hol lehet még ezt megtenni./pp /p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/09/03/neve_m_ore#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1358730 border=0 //a/p
-
pNem vagyok normális, de ezt a href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/09/01/hogye_a_bannertegnap fokozottan is igazoltam/a, nem? Leírtam, hogy nem is értek az online médiatervezéshez, mindezt olyan arrogáns tenyérbemászó stílusban, hogy szinte sírtam a pofon után. Amit részben meg is kaptam ma./p
pEgészségemre./p
pobject width=425 height=344param name=movie value=http://www.youtube.com/v/rNBWf54RvsIhl=enfs=1color1=0x006699color2=0x54abd6/paramparam name=allowFullScreen value=true/paramparam name=allowscriptaccess value=always/paramembed src=http://www.youtube.com/v/rNBWf54RvsIhl=enfs=1color1=0x006699color2=0x54abd6 type=application/x-shockwave-flash allowscriptaccess=always allowfullscreen=true width=425 height=344/embed/object/p
pEgyszerre sikerült belegyalogolnom a hazai piac banneres részébe és megsértenem látatlanban pár értékesítőt. Csak gratulálni tudok magamnak. Tanulság?/pulliAz értékesítő feladata pontos brief-re pontos választ adni./liliA médiatervező feladata a tervezés és a kreatív ötletelés./liliA médiatervező az ügynökségben dolgozik, nem a tartalomszolgáltatónál./liliKedvezményt az kap, aki sokat költ. Sok kedvezményt az kap, aki sokat is vállal./liliHa a fentiek után nem bízom specialistára a dolgot, akkor megérdemlem./li/ulpHiába, igazi szakmává válik az online marketing, szakterületekkel, szakfeladatokkal, és mindenkire szükség is van a láncban. De ez nem is baj. Mert ezek miatt van szükség értékesítő mellett médiatervezőre, aki ismeri az egész piacot és hozzáfér kutatásokhoz is, és ilyesmi okok miatt van szükség tanácsadóra is./ppFelnőttünk, na. Vagy legalábbis nem sok esélyünk van rá, hogy ezt elkerüljük./p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/09/02/elment_az_eszem#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1355895 border=0 //a/p
-
pBevallom, átlépett fölöttem a világ egy része. Még akár tavaly ilyenkor is bátran belevágtam egy online kampány tervezésébe, de mára a legtöbb kontaktom felnőtt: máshol dolgozik, főnök lett, már nem ad ajánlatot. Ez persze az alap feladatom, a tanácsadás szempontjából kifejezetten jó, de tervezéskor nem annyira előnyös./ppAzért persze próbálkoztam, naná, hiszen van pár éves gyakorlatom, eszközeim, tudásom, ilyesmi. Csak a kapcsolataim koptak el, ami nem hittem volna, hogy baj./ppHát, baj. Itt a válság, meg minden, de kedvezményt, azt nem akarnak adni. Adnak, persze, de nevetségesen keveset. A válaszok gyorsasága is furcsa volt. A megkeresettek egy része azonnal reagált, mások még belátható 24 órán belül, de van olyan vezető portál is, ahonnan azóta se jött semmi. Pedig eltelt már pár nap.../ppVálság lenne? Ez ebből nem látszik! Nem beszélve arról, hogy a szerintem értelmes kérdésre elég furcsa válaszokat kaptam. Ugyanis nem azt írtam meg, konkrétan mit akarok (vagyis rovatnév, bannerméret, mennyiség stb.), hanem célcsoportot, költségkeretet és időzítést. Nem azért, hogy ne én dolgozzak, hanem azért, hogy adjak kreatív keretet a sales kollégának./ppLegközelebb nem adok. Még ma is az a legjobb, ha kilóra veszem a bannereket. Úgy van miről beszélni, és nem kell értetlenkednem sem./ppVagyis, kedves kollégák: hogyé' a banner kilója?br / /p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/09/01/hogye_a_banner#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1354004 border=0 //a/p
-
Posted: August 26th, 2009, 10:39pm CEST by Konrad
pMár ekéztem a hazai direkt marketing szabályokat, hogy azok túl szigorúak, így egész egyszerűen bizonyos hirdetési formák (legálisan) nem használhatóak kellő hatékonysággal. Az állandó példám az e-mail reklám, ahol bár mostmár elég csak nevet kérni az engedély mellé (vagyis cím nem kell), de továbbra is engedélyhez van kötve a küldés./ppPersze a törvényhozó csinált egy hatalmas kiskaput: a céges e-maileknék nem kell engedély, oda kvázi szabadon írhatunk bármit, ami reklám. Igaz, a következő pillanatban meg bűncselekményként kezdi kezelni az adatokkal való bizonyos visszaéléseket./ppsmallOlyan ez, mintha kurvára nem tudnák, mit is akarnak. Töketlen bagázs szabályozza a hazai reklámot, legalábbis állami szinten. Na mindegy. (Most egy kicsit bennem van még a tunéziai fügelikör, sorry. Ettől még töketlen balfaszok szavazzák meg a törvényeket, és ha vannak is kivételek, azok ügyesen rejtőzködnek.)/small/ppItt van például a bluetooth reklám. Egyszerű ügy: ha belépsz egy helyre, és be van kapcsolva a BT a telefonodon, akkor dob neked egy üzenetet: meg akarod-e kapni a reklámot? Ha igen, akkor letöltöd a telefonodra, és például megtudhatod, mi akciós éppen abban a TESCO-ban, ahol vagy. Nem túl bonyolult, ráadásul megfelelő csillagállás is elvárás: be legyen kapcsolva a BT, meg le is akard tölteni./ppNa kérem, ez sem ilyen egyszerű! Konkrétan a BT üzenet is ugyanúgy szabályzódik, mint az e-mail. Legalábbis Kulcsár Zoltán a href=http://www.adatvedelmiszakerto.hu/2009/08/bluetooth-reklam/blogján/a most ezt olvasom:/pblockquotepA bluetooth reklám a Grt. és az Eker. tv. hatálya alá tartozó reklám, amelyhez az érintett előzetes, olyan hozzájáruló nyilatkozata szükséges, amely tartalmazza a címzett nevét is.br /Ez csak a szolgáltatókkal való összefogás útján szerezhető meg.br /Az ügyben hatáskörrel a Nemzeti Hírközlési Hatóság rendelkezik, az NFH lehet, hogy nem kifogásolná, de az NHH igen.br /Az e-mailnél is eldöntheti a felhasználó, hogy kinyitja-e a levelet, így az az érvelés nem helytálló, hogy a mobil tulajdonos eldöntheti, fogadja-e az üzenetet, vagy sem.br / /p/blockquotepMost akkor örüljünk. Újabb léket sikerült ütni a kapitalizmus hajóján./ppHurrá./p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/08/26/anyatok_azt#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1340846 border=0 //a/p
-
pNos, 2009-ig kellett várni arra, hogy az internet már nemcsak a kockák élettere, a gazdagok játéka, az időmilliomosok szórakozása legyen. Mára elértünk odáig, hogy minden második magyar internetezik valamilyen rendszerességgel./ppVan tehát súlya az internetnek, sok értelemben. Egyrészt már nem maradékelvű kommunikációt kell itt folytatni. Másrészt már nem lehet egy legyintéssel elintézni az internet adta nyilvánosságot. Harmadrészt valódi és kőkemény üzletek tere is lett az internet./ppPersze nem egyik hétről a másikra, nem az történt, hogy 2009. július 31-ig tartott az előző korszak, és akkor 2009. augusztus 1-el strongbeköszöntött a turuldigitalizmus kora/strong. Egy folyamatban jutottunk el ideág./ppEz a folyamat valamikor 1995-ben kezdődött, az ezredforduló környékén kapott lendületet, és mára olyan természetesnek érezzük, mint azt, hogy vannak kereskedelmi tévék (pedig azok is éppen mostanság lettek ugye tíz évesek...)./ppMára az internet beköltözött olyanok életébe is, akik a videójukkal sem igazán tudtak műsort felvenni, akik rokont vagy ismerőst kértek meg beállítani a tévét, ha a kábeltv társaság átrendezte a csatornákat. A digitálisan és technikailag analfabétább emberek is interneteznek./ppÉs ez nem baj, sőt, a magam részéről nagyon örülök neki. Végre komolyan kell venni az internetet, és végre van valós üzleti értéke az internetről megszerzett tudásnak. Bár talán az a kor még nem jött el idehaza, amikor egy nagyvállalati vezető vagy egy átlagos politikus számára az internet kiemelten fontossá válik. Főleg a fejekben - legyenek ezek emberi fejek vagy céges, minisztériumi, állami fejek - van jelentős lemaradás, számukra még nem világos, hogy már itt tartunk. Nekik kell még pár év./ppMi pedig, ebben a nagy turuldigitalizmusban, tanuljuk meg milyen az, amikor gyakorlatlan, a technikához nem értő emberek válnak olvasóinkká, a szolgáltatásaink használóivá. Érdekes kihívás ez, kérem. Aki ennek megfelel, az nyertes lesz a következő években. Aki meg nem felel meg - az még mindig elmehet a kormányzati kommunikációt csinálni.../p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/08/19/turuldigitalizmus#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1323595 border=0 //a/p
-
pVan pár apróbb jel, ami alapján lassan, de biztosan végig kell gondolni a tiltott reklámokat - az internetre vonatkozóan. És bár inkább vagyok anarchista, mint rendpárti, most mégsem a tiltások enyhítése az, ami miatt írok. Hanem épp ellenkezőleg: szabályozni kellene pár dolgot./p
pKonkrétumokról is legyen szó, íme két érdekes információ. Az első egy levél, egy kedves olvasómtól, SchAtyA-tól:/p
blockquote
pA lényeg, hogy van ez a http://www.legtobbismeros.hu/ oldal, ahova ha regisztrál az ember és gyűjti az ismerősöket nyerhet pénzt. Szeretek belenézni az ilyen cuccok belsejébe ( főleg szakmai kíváncsiságból) , de elég érdekes dolog történt regisztráció után. Ugyanis kaptam az alábbi levelet az account-aktiváláshoz:br /codeKedves ....!br /br /
Kérejük az alábbi linkre kattintva erősítse megbr /
Legtöbbismerős.hu regisztrációját.br /br /
megetősítésbr /br /
Üdvözlettel,br /
Legtöbbismerős.hubr //codeAzon kár fennakadni hogy Kérejük és megetősítés , viszont az hogy a megetősítés link egy olyan link, amire a firefox aztmondja hogy BEJELENTETT TÁMADÓ webhely, és ha a kivancsi szem mögénéz, csak azután kapja meg az aktivációs oldalt és smsben egy kódot hát ez egyszerűen pazar....br /br /
de komolyan.../p
/blockquote
pVagyis: van egy legális, hazai szolgáltatás, amely regisztrációt követően egy legalábbis kétes biztonságú oldalra irányít./p
pA másik kis apróságot a href=http://twitter.com/zsolti/statuses/3269311292Zsolti/a Twitterezte ki pár napja:/p
blockquote
ppuhl sandor oltonyen nevada.hu sticker, bejelentett tamado webhely. lolcsika./p
/blockquote
pVagyis hagyományos hirdetésben szerepel egy legalábbis kétes biztonságú oldal./ppGondolom a fentiek alapján már körvonalazódik, mire is gondolok: szabályozni kellene, hogy hirdetésekben és hirdetésekhez hasonló megoldásokban szabad-e nyilvánvalóan illegális helyekre mutató linket elhelyezni? Kicsit sarkítva:/ppstrongLegális-e az a reklám, amelyik nem legális dolgot reklámoz?/strong/ppÉrtelemszerűen nem. És értelemszerűen valamit kellene kezdeni ezzel a jelenséggel. Persze egy tiltástól nem várnám azt, hogy teljesen megszűnjön ez a jelenség, de legalább azt el lehetne érni, hogy a komolyabb tartalomszolgáltatóknál nem fognak megjelenni a hasonló átverős hirdetések. Ja, és egy Legtöbbismerős.hu-ra is rá lehetne hivatalosan szólni./p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/08/17/illegalitasban#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1315625 border=0 //a/p
-
Posted: August 14th, 2009, 11:37pm CEST by Konrad
pLassan azért kiderül, hogy a web 2.0-nak nevezett moder internet, vagyis a közösségi szolgáltatások által határolt időszak mégsem annyira aranybánya a marketingnek./ppEgészen pontosan: a hagyományos marketingnek. Ugyanis a hagyományos marketing egyirányú valami. A közlésre épül: én elmondom neked, hogy mi a tuti, és te szépen elmész a boltba és megveszed. Nincs másról szó, kérem! (Persze, AIDA modell, haha. Körbe kell csak nézni, emkézicsókolom/em!)/ppEzzel szemben a web2-ben a marketing: kommunikáció, de nem egyoldalú! Azt akartam írni, hogy kétoldalú, de még az sem. Mondok is egy példát./ppHa egy webkettes eszközben egy brand állít valamit (emMegjelent az új Krokijálü! Sokkal jobb, mint a régi, ezt kell megvenni!/em), akkor arra nemcsak ő kaphat választ. Egészen pontosan egyáltalán nem biztos, hogy kap választ, de a közösségben lévő emberek elkezdhetnek róla beszélgetni. Esetleg valamit visszaszólnak. Talán./ppemNaésakkor/em kiszabadul a palackból a szellem, az üzenet már valahol egészen máshol jár. Ha a kommunikátor nem követi az eseményeket, úgylehet észre sem veszi, hogy például már rég arról van szó, milyen baromság már ez emKrokijálü/em, ki volt az a hülye aki kitalálta, és de gáz már ez!/ppÉppen ezért a webkettőben nem lehet csak úgy üzeneteket belelődözi a térbe. Előbb ki kell alakítani valamilyen kommunikációt. Beszélgetni kell az emberekkel. És itt még közel nem reklámozunk semmit, itt még nagyon nem állítunk magunkról semmi jót. Aztán, ha kialakul valamilyen épeszű tér körülöttünk, na akkor majd lehet óvatosan megjelenni némi brand üzenettel is. És akkor talán bevonnak minket is a saját márkánk fikázásába./ppJó esetben./p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/08/14/lehulla_lepella_1#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1310359 border=0 //a/p
-
Posted: August 7th, 2009, 9:15pm CEST by Konrad
pA reklámokban rendszeresen kihasználjuk, hogy az embernek rövid az agya, vagyis konkrétan nem emlékszik régi dolgokra. Pontosabban ez így nem igaz: emlékezni emlékszik, csak máshogy./ppAhogy a mondás tartja: az idő megszépíti az emlékeket! És igen, ez így van, valójában. Igaz, a reklámszakma erre még rá is tesz egy lapáttal. Hogy mire gondolok?/ppNem voltunk gazdagok a volt rendszerben, a szüleim vidéki pedagógusként nem kaptak különösebben sok pénzt. Persze szegények se voltunk, de mai kategóriában inkább az alsó-középosztály tagjaiként szerepletünk a statisztikákban. Így aztán értelemszerűen nem a nyugatról behozott márkás cuccokban nőttem fel, sőt, még a hozzánk közel léve majdnem-nyugat Jugoszláviából is csak jobbára PEZ cukrot és Donald rágót kaptam. Szerencsére az akkori világ sokkal kevésbé szólt az anyagi javakról, a boldogságunk nem ezen múlott - és visszaemlékezve nagyon jó évek voltak azok./ppNade így a szocialista vívmányokat kaptam pl. ruházkodásban. Tisza cipőt. Valamilyen magyar farmert (Trapper, rossz esetben - Trapper farmer világmárka, minden marha ezt használja! - bár pont farmert hoztunk Isztambulból, persze az sem volt igazi Cassucci, hehe). És hát a hasonló jóságokat. Roll jégkrémet ettük, Et-Üd-öt és Márkát ittunk, és így tovább./ppHordot rajtam kívül valaki akkoriban Tisza cipőt? Ritka szar egy cucc volt, kb. semmi pozitív emlék nem maradt meg belőle! Aztán mégis, hirtelen pár éve megbrandelték a régi márkát, és aki igazán menő csávó volt, az Tiszát vett!/ppHát, én nem. Nekem sokkal több volt a rossz emlékem. De úgy látszik, a kollektív emlékezet kihagyott, és a mai fiataloknak a Tisza cipőmárka már valami más. Elfelejtettük a rossz emlékeket./ppEz a rossz emlékezet persze nemcsak erre jó. Cégek, termékek kerülhetnek rossz passzba, kerülhetnek botrányokba - majd évek múlva mégis kimosakodva, újszerűen jelenhetnek meg a piacon./ppBelefér. Ma már nem emlékszünk a kilenecvenes évek reklámjaira sem, sőt, egyesekben már azok is nosztalgiát ébrsztenek. emTudják!/em Omo. Ambi-pur. Fogyi tabletta.em Hát nem?/em/ppDe ennek van egy nagyon mély tanulsága: ha elrontunk valamit, akkor van lehetőségünk javítani! Csináltunk egy rossz weblapot? Rajtunk röhög a fél szakma? Nem baj, lapítsunk pár hónapot, csináljuk meg az újat, aztán írjunk valami emtutkó/em kis ügyes sajtóanyagot, és máris innovatív és technológiailag előremutató integrált kommunikációs elemmé válik a kis szégyelt régi webcím./ppMert emlékezni, azt nem fognak az emberek. És ez nekünk annyira nem is baj./p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/08/07/ember_emlekezet#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1295554 border=0 //a/p
-
Posted: August 4th, 2009, 9:06pm CEST by Konrad
pcode404: Not Found The requested URL * was not found on this server./code/ppAki internetezik, az előbb-utóbb találkozik ezzel a hibaüzenettel. Vagy valami ehhez hasonlóval. A 404-es hibaüzenet végtelenül egyszerű: a keresett lap valamiért nem található. Ilyet kapunk akkor is, ha a hirdetésünkhöz rossz linket adunk meg, és ilyen jöhet föl akkor is, ha ügyes gazemberek letörlik a teljes site-unk. De elég az is, ha valaki a rendszerben bénázik, és lecserél pár file nevet./ppAz az igazán kellemetlen, ha ez a hiba kampány közben jön elő. Törlődik vagy átíródik a landing page, esetleg leáll a szerver - közben meg pörög a drága hirdetés, jönnének a látogatók - és nem kapnak semmit. Ciki, nem?/ppEzért kell mindent ellenőrizni. Minden hirdetést ki kell próbálni (de a Google AdWords és ETARGET esetében ezt az adminból tegyük, ne az éles hirdetéseknél...), és a kampány alatt is ellenőrizni kell a landing pageket./ppSőt, ha fontos, ésvagy több milliós költségvetéssel futó kampányunk van, akkor biza érdemes valamilyen eszközzel folyamatosan figyelni a szerverünket, és ha baj van, kell kapjunk egy értesítést, akár sms formájában!/ppMert ilyenkor gyorsan kell cselekedni. Vagy elhárítani a hibát, vagy ha ez időigényes, akkor le kell állítani a kampányt. Ilyenkor nagyon jó az adserveren keresztüli kampánykezelés, hiszen van hova nyúlni./ppHa pedig a hiba elhárult, lehet menni tovább. Igaz, kiesett pár óra, de legalább csalódott hirdetésre kattintókat nem gyártunk./p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/08/04/404_6#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1289142 border=0 //a/p
-
Posted: August 3rd, 2009, 2:03pm CEST by Konrad
pAz interneten relatíve olcsón lehet hirdetni, igaz, ha valaki a nem internetes megoldásokkal összemérhető eredményt akar elérni, akkor bizony kb. ugyanannyi pénzébe is fog kerülni./ppDe az internetes hirdetési megoldások legtöbbjénél alacsony a belépési küszöb, vagyis kevés pénzzel is ki lehet próbálni egy-egy felületet, egy-egy megoldást. Mondjuk ez azt is jelenti, hogy könnyen áteshetünk a ló másik odlalára, és túl kevés pénzt fordíthatunk egy-egy tesztre./ppMert az jól hangzik, hogy már 10 ezer forintért is lehet kampányt futtatni a Google-ben vagy az ETARGET-en, de lássuk be, ez még próbapénznek is kevés. De több pénzből az interneten megtehetjük, hogy próbálkozunk./ppMert hiába van egy célcsoportunk, egy jól célzott méditervünk, könnyen lehet, nem fog minden eleme jól (hatékonyan) működni. Például ha célunk a sok látogató, akkor hiába érjük el őket, ha nem kattintanak - míg más, kevésbé célzott felületről a célcsoportunk tagjai is szívesebben jönnek át hozzánk./ppDe ezek a tapasztalatok jellemzően kampány (illetve hirdető) specifikusak. Így tanulni kell, és a tanulás egyik legegyszerűbb eszköze próbálkozás. Vagyis: ha kapunk egy jó ajánlatot, ha kitalálunk egy új felületet, akkor próbáljuk ki, és mérjünk. Mérjünk mindent!/ppAztán az eredmények fényében eldönthetjük, használjuk-e tovább. /p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/08/03/probalgassunk#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1286023 border=0 //a/p
-
Posted: July 29th, 2009, 10:00pm CEST by Konrad
pLassan azért körvonalazódik, hogy milyen irányba fejlődget az online marketing. A emnaAaagy/em költések, a display (banner) hirdetésekre épülő kampányok, vagyis a nagyok játszótere nem igazán bővül. Nem hiszek a banner halálában, és nem hiszek abban sem, hogy majd a nagy cégek is szépen leállnak az ilyen hirdetésekkel./ppEnnek az okait most nem hiszem, hogy érdemes boncolgatni, inkább azon kellene gondolkozni, hogy vajon ha ez a piaci szegmens most kb. stagnál (és eközben a kreatívok minősége egyre romlik, a fejlődés helyett..), és közben egyre többen költenek az interneten, azok a pénzek hova mennek, hol jelennek meg?/ppHát, elsősorban persze a PPC kampányokban. Főleg a Google, de az ETARGET is profitálhat az újakból. Mert ezek az újak kis pénzekkel jelennek meg./ppHavonta 20-30-50 ezer forintos reklámköltésekről beszélünk. Arról beszélünk, hogy a helyi print megjelenések helyett (vagy jobb esetben azok mellett) kipróbálják az internetet. De ennyi pénz van rá, nincs semmivel se több!/ppAprópénzek ezek, nem jelentős bevételek, igaz? Az Index.hu tavaly 2 milliárdos reklámbevételt ért el. Ahhoz képest a 20 ezer forint... hát, nem sok. De nagyon sok ilyen aprópénz van, és még több lesz! A nagyon sok aprópénz pedig már jelentős. A Google például ilyen bevételekből egész szép készpénzállományt szed össze évről évre./ppEgy a baj: a jelenlegi piaci struktúra tálcán kínálja a ppc piacnak ezeket a kis költéseket. Az ügynökségek le se hajolnak ennyiért. A portálok - a nagyok - nagyon vicces kampányárakkal dolgoznak, legalábbis innen, alulról nézve. A kis webes oldalak nem jutnak el a kis hirdetőkhöz, vagy ha eljutnak, akkor sok esetben hülye és pofátlan árakat mondanak./ppMert egy kkv máshogy költ! Érdekli az eredmény. Az azonnali, mérhető és bevételt hozó eredmény. Ha ilyet kap, akkor örül, és költ tovább. De ha nincs eredmény, akkor ennyi volt, vége a dalnak: nem hirdet./ppA jövő nagy kérdése, kik lesznek azok, akik az aprópénzeket be tudják fogadni, akik ilyen méretű hatékony hirdetéseket tudnak biztosítani./ppVan ilyen próbálkozás, természetesen. A ppp piac harmadik szereplője, a a href=http://www.hirekmedia.hu/Hírek Média/a a CT Network mellett mást is kínál, például a Maxima eDM küldést, de van direkt aprópénzes megoldás is, a a href=http://www.emailmarketing.hu/siteindex.phpLightMail/a./ppDe aztán sokkal többet nem tudok. Még. Egyelőre. Kellenek ötletek, kellenek hálózatok. Vagy olyan startup-ok, amik lehajolnak az aprópénzekért./ppMert a piac erre fejlődik./p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/07/29/apropenzek_a_piacon#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1276495 border=0 //a/p
-
Posted: July 28th, 2009, 1:11am CEST by Konrad
blockquotepA tévé be van kapcsolva,br /Azt nézi minden rabszolga!/ppA. E. Bizottság: Békásmegyer /p/blockquotepA nyolcvanas évekre elértük a fejlődés csúcsát, aki akarta, annak már biztosan volt tévéje, sőt, a Junyoszt televíziók és a kis Videoton tévék elhozták a szem rágógumiját a telkekre, kempingekbe is - nem volt menekvés!/ppNo persze akkoriban nem volt ötvenegynéhány hazai tévécsatorna. Volt viszont másfél. Meg akkoriban még előfordult például hétfőn adásszünet. Az egy ilyen világ volt./ppDe az esti filmet mindenki látta, és ha ment a emFantomas/em vasárnap délután, akkor az téma volt a suliban! Akkor voltak igazi nézettségek, és akkor voltak igazán ismert tévés személyiségek. De nem voltak igazi sztárok, és sehol nem voltak a celebek. Nem is volt azért ez annyira rossz. (Már a celebek hiánya.)/ppA tévé igazi kapuőr volt. Az volt a valóság, amit a doboz megmutatott, és ami azon kívül volt, az kvázi nem is létezett. Így éltünk, itt éltünk, így voltunk befolyásolva./ppKis kikacsintásnak ott volt Hofi, esetleg csöcsöket is nézhettünk, ha volt emParabola/em (emSzuperbola/em! Szilveszterkor!), és együtt nevettünk a nyomorunkon a emTelepódium/em adásai alatt, ahol Nagy Bandó igazán híres lett./ppMeg ugye volt emDerrick/em, emIsaura/em, sőt emKunta-Kinte/em és emSzandokán/em is, mert sorozatok nélkül már akkor sem volt élet az élet. És nem emVészhelyzetet/em néztünk, hanem egy kórházat a emváros szélén/em, később aztán egy emeneszká/em klinikát. emBarátok közt/em helyett volt a semmivel sem jobb emSzomszédok/em, de konkurencia nélkül - ami nem is volt baj, mert videómagnót akkoriban csak nagyon kevesen tudtak venni maguknak./ppAztán valamikor 88-89. körül megjelentek az első műholdas csatornák. Kinyílt a világ! Volt Sky Channel, Super Channel és TV5. Megjelent a nagyvilág a dobozban, igaz, az ország szélén élők (és ez kis ország, mindenki a szélén élt...) láthattak ORF-et, Belgrád1-et, vagy a pechesebbek Csaucseszkut korábban is./ppHosszú évek kellettek, hogy eljussunk a kereskedelmi csatornákig (mindössze 10 éve van RTL Klub és TV2!), és még több, hogy legyenek szép számmal magyar nyelvű tematikus csatornák is. /ppDe ez még mind a dobozhoz láncolt bennünket. Igaz, a dobozok száma egy lakáson belül nőtt, lassan minden családtagnak lett egy, már megengedhettük magunknak. De még mindig kapuőrökön keresztül jutott el hozzánk az információ, és ezek a kapuőrök bizony szigorúak voltak. Igaz, nem a diktatúra szigorúságával, hanem a reklámmal, de befolyásoltak és befolyásolnak minket./ppÉs akkor egy nagy lendülettel térjünk át a href=http://www.btl.hu/cgi-bin/oregano/hirek.cgi?siteidx=1hiridx=10462checkstring=1248735600erre/a:/pblockquotepa magyar háztartások körülbelül 48 százaléka rendelkezik valamilyen saját internetkapcsolattal./p/blockquotepVagyis minden második háztartásban van internet. Meg persze gyakorlatilag mindben van még doboz (jó, van egy olyan 3%, ahol nincs, tudom). De itt van a konkurens, egy olyan konkurens, ahol nincs értelme a korábbi nézettségről és korábbi ismertségről beszélni./ppNincsenek kapuőrök sem. A reklámok elég jól elkerülhetők. Kis túlzással azt fogyasztunk, amit akarunk. strongSzebb, szabadabb, vidámabb világba értünk: az internetre!/strong/ppNa jó, ennyire nem rózsás a helyzet. Emlékezzünk csak emA part/em című filmre, ahol a földi paradicsom csak látszólagos, és ott van a halál és a veszély a szomszédban. strongÉs bennünk./strong/ppAz interneten is sok a szemét, sok a veszélyes tartalom. Nem is tudjuk igazán használni, egészen meglepő dolgokat tapasztalunk, ha figyeljük a felhasználói viselkedést./ppSzabadság ez, de egyben szabadosság is. Nehéz, terhes, munkás szabadság, ahol pont annyi lehetőségünk van, amennyit kikaparunk magunknak. Ha jól csináljuk, az internet segít nekünk. Ha rosszul csináljuk, akkor viszont csak nehezíti az életünk. strongMeg kell tanulnunk élni a szabadsággal./strong Talán ez a legfontosabb üzenete most, 2009-ben az internetnek./ppMert az internet felszabadít. A doboz már nem annyira érdekes. Van helyette más játékszerünk./ppAmi azért, lássuk be, emmáshogy/em börtön./pp /p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/07/28/az_internet_felszabadit#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1272767 border=0 //a/p
-
Posted: July 24th, 2009, 12:03pm CEST by Konrad
pAz Onlinemarketing blog bal hasábjában mától - határozatlan ideig - megjelenik egy új doboz, Turulcsirip #omb névvel. Ebbe a dobozba automatikusan megjelenik minden olyan Csirip, ami tartalmazza a #omb tag-et. strongVagyis ha üzenni szeretnél a blogomra, akkor írj egy Csiripet, tedd bele: #omb, és megjelenik nálam!/strong/ppA dobozba most maximum 10 csirip jelenik meg, és technikai okok miatt csak az elmúlt 24 óra. De ettől még remélem érdekes lesz, hiszen a Csiripek úgyis erősen időkorlátosak, nem a távoli jövőnek, hanem a kemény jelennek írjuk azokat!/ppÉs ha már a Turulcsiripen jársz, akár a href=http://turulcsirip.hu/user/b_konradengem is követhetsz/a./ppstrongUpdate:/strong úgy tűnik, nagyon lassan frissül. Lesz valami megoldás rá, addig csak türelmet tudok kérni.../ppstrongUpdate2: /strongmostmár tudom, átlagosan 25 perc a frissülése a doboznak, ez maximum lehet 40 perc is, a minimum 1 perc. Ha lesz realtime megoldás, akkor majd azt használom, de egyelőre ez marad./pp /p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/07/24/uzenj_az_onlinemarketing_blogra_a_csiripen#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1264840 border=0 //a/p
-
Posted: July 21st, 2009, 10:10pm CEST by Konrad
pValami ilyesmit mond John Dillinger, amikor kirabol egy bankot és felmarkolja a pénzt: emVálság? Miféle válság?/em/ppMondjuk ezt a ('73-as) film szerint 1933-ban mondta, de egy halom pénzzel a kezünk között gondolom ma se mondanánk mást. Sőt, elnézve az ingyenes tartalmak, szolgáltatások helyzetét, ma se mondunk mást./ppA Facebook 250 millió felhasználó környékén jár. A Twitter világuralomra tör. Pörögnek a filecserélők, pörögnek a felhasználók által generált szolgáltatások./ppstrongVálság? Miféle válság?/strong/ppJa, csak pénzről ne beszéljünk... /p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/07/21/valsag_mifele_valsag#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1259786 border=0 //a/p
-
Posted: July 16th, 2009, 8:46pm CEST by Konrad
pTele van a net a közösségi szolgáltatásokkal. Néhány éve indult ez a folyamat, mára minden magára valamit is adó szolgáltatás közösségi megoldássá szeretne válni, legyen szó hírolvasóról vagy információs portálról./ppPedig korábban az internet az igazi individualista szolgáltatás volt: a szolgáltatások akár személyreszabottan is arról szóltak, hogy én mit akarok, én mit tudok csinálni. Most meg az a nagy cucc, hogy kivel tudok valamit csinálni, kiknek tudok valamit mutatni./ppEnnek megfelelően a marketing is abba az irányba sétál mostanában, hogy hogyan lehet a közösségeket megcélozni, hogyan lehet a közösségi szolgáltatásokat felhasználni hirdetésre. És persze a közösségekben nagyon hamar kiderül, mi a trendi és mi a ciki. Egy Twitterre / Turulcsiripre bedobott valami hihetetlen vitákat is ki tud váltani, miközben más dolgok abszolút érdektelenségbe futnak. Azt is szoktuk mondani: kiszámíthatatlan, mit tesz a közösségi internet az üzeneteinkkel. Mert lehet persze fókuszcsoportozni, meg tesztelni, de elég egy hangadó (opinion leader) aki mást gondol, és máris megszívtok, de nagyon./ppDe ez az egész közösségesdi igazából egy folyamat. Biztos, hogy több, mint divathullám, de nem jelenti azt a webkettő, hogy ez lesz az internet strikeigazi/strike jövője. Úgy érdemes ezt elképzelni, mint egy inga: az egyik felső pont az individuális megoldások a másik szélső pont a teljes közösségi internet. Már csak az a kérdés, éppen merre leng az inga: vajon emelkedik még fölfelé a közösségi dolgok irányába, vagy már megy lefelé, és pár év múlva átlendül a másik irányba?/ppAz a szép az egészben, hogy nem a szolgáltatások, hanem a felhasználók döntenek. Ha a href=http://hvg.hu/tudomany/20090716_twitter_morgan_stanley.aspxérdektelenné válnak/a a emfelhypeolt/em cuccok, ha nem lesz trendy egy új fejlesztés, akkor lassan lendülhet visszafelé az az inga./ppTudom, a FaceBook nő, már 250 millió a regisztrált felhasználók száma, a Twitter soha-nem-látott magasságokba lendül (éppen csak pénzt nem termel), de ez az egész általam leírt irányváltás nem kell, hogy a közösségi szolgáltatások végét jelentse. Inkább csak egyfajta divatot mutat. Azt mutatja, mi az érdekes, mi az újszerű, mi lehet a különleges./ppMibe érdemes fektetni./p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/07/16/merre_tart_az_inga#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1250169 border=0 //a/p
-
Posted: July 14th, 2009, 7:58pm CEST by Konrad
pA hétvégén arról beszélgettünk, vajon ki vesz olyan eBook-ot, ami leír pár triviális dolgot, olyat, amit kis kereséssel máshol ingyen is meg lehet találni? Aztán persze eljutottunk odáig, hogy bizony van egy olyan kör, amelyik szakmányban gyártja ezeket, és van egy szélesebb kör, aminek a tagjai mindent megvesznek. Szinte kötelező dolog az összes ingyenes eBook letöltése, és csak akkor lehet valaki sikeres vállalkozó, ha a fizetősöket is megveszi!/ppTisztára, mint egy vallás, hát nem?/ppPedig az eBook alapvetően jó dolog, de ez is csak egy eszköz. Vagyis önmagában egy eBook lehet nagyon jó és nagyon rossz is - pont, mint a rendes könyvek. Ugyanakkor ez a vulgármarketinges eBook áradat olyan mértékig járatja le ezt a fogalmat, ami már kezd egy kicsit zavaró lenni. Pedig a szándék elvileg jó is: segítsünk a kezdőkön, az érdeklődőkön. Tanítsuk őket!/ppCsak az a baj, hogy akkora nagy a zaj, hogy nem lehet tudni, mit érdemes megvenni, mi a jó eBook és mi a rossz. Sőt, sok olyan eBook van, aminek ha utánanézünk, azt látjuk, hogy sokan dicsérik. Éppen csak szakmailag nem jó, de olyanhoz el se jut, aki szakmailag tudná értékelni!/ppRengeteg olyan eBook van magyar nyelven is, ami valamilyen marketinges témában íródott. Ezek terjesztési módja, ára és egyéb jellemzői miatt el sem jutnak a szakmai körökbe. Amikor például Wolf Gábor legutóbb több ezer fős konferenciát szervezett, akkor többen rákérdeztek a szakmai ismerősök körében, hogy ez komoly? Hogy jött ez neki össze? És mi ez az egész?/ppNem állítom azt, hogy rosszak ezek a marketinges eBook-ok. Sok triviális dolog le van bennük írva, ráadásul érthető, hétköznapi nyelven. A szakkönyvek meg nagyon más nyelvet használnak, ráadásul rengeteg elméleti és kevés gyakorlati tudással. Egy felületes érdeklődő számára pedig a gyakorlati tudás éppen elég, nem érdekli őt a háttér, nem érdekli őt az elmélet!/ppSőt, azt szokták mondani, mennyivel jobbak ezek az anyagok, hiszen van értelmük! Mintha az elméleti tudásnak nem lenne értelme.../ppViszont ezzel nagyon sok olyan vállalkozó lett, akik azt hiszik, most aztán értenek a marketinghez, ide nekem az oroszlánt is, ők tudják a tutit! Pedig a csak gyakorlati tudás önmagában kevés. Amig nincs gond, amig nincs nagy változás, amig olyan ügyfelek jönnek, amilyeneket elképzeltünk magunknak, addig elég ez a tudás. De amint váratlan esemény történik, vagy túl kell lépni a saját árnyékunkon, nem lesz hova nyúlni. Ilyenkor tesz jót az elméleti tudás!/ppDe hiába magyarázom én ezt, akik olvasnak általában, azok most bólogatnak, akiknek meg ez szólna, azok jellemzően nem is olvasnak. Vagy ha igen, legyintenek, és megvesznek mégegy eBook-ot./ppMert attól érzik jól magukat, attól érzik azt, jól megy majd a vállalkozásuk!/ppHát hajrá. Mindenki arra költi a pénzét és idejét, amire tetszik neki./p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/07/14/a_marketing_mint_vallas#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1246403 border=0 //a/p
-
Posted: July 8th, 2009, 11:24pm CEST by Konrad
pMindent összekutyulunk. Nem állítom, hogy ok nélkül és csak öncélúan, de akkor is. Látunk egy szabad felületet, találunk egy újabb kommunikációs eszközt, és máris azon agyalunk, hogyan lehet ebből pénzt csinálni, hogyan lehet ezt reklámra használni./ppA megszokott reklámmegjelenések mellett az a quot;kreatív médiahasználatquot;, amikor megkeressük a leg eszementebb felületeket, és azon is hirdetünk. Az internet fokozottan képes ilyen megoldásokra, hiszen egy-egy új szolgáltatás mindenhonnan látszik, és ha nem is használják sokan, de a marketingesek úgyis hamar meg fogják találni./ppstrongÉs be fogjuk piszkítani, bizony!/strong Mert a reklám a legtöbb ember számára szemét. Olyan kommunikáció, ami zaj, ami haszontalan. Persze nem mindenkinek, de ha már egy kis holtszórás is van, akkor már azzá válik./ppKönnyű azt mondani, hogy mi, marketingesek tehetünk erről. Kéznél vagyunk, mi találjuk ki ezeket a zavaró izéket, ráadásul mi leszünk ettől kőgazdagok (persze annyira sajnos nem, de most ha ezt elkezdeném magyarázni, gyorsan körberöhögnének, úgyse hinné el senki). De én azt gondolom, hogy bátran átháríthatom legalább egy részét a felelősségnek másra. No persze ez a más is azért kéznél van: ez a más a fogyasztó. Akiknek a reklám szól./ppstrongUtáljuk a spameket, igaz? /strongTöröljük, szűrjük, átkozzuk, feljelentünk miatta. Mégis jön, napi több száz is. Vajon miért? Mert az a hobbija néhány szerencsétlennek, hogy ezzel játszik, és nem mással? Dehogy! Egy komoly spamküldő hálózat létrehozása (címek, zombi gépek, szoftverek stb.) nem kevés munkába kerülnek. strongEzt csak akkor éri meg megcsinálni, ha van haszna!/strong/ppA spamek jönnek, ebből pedig egyenesen következik, hogy azért jönnek, mert megéri. Mert van egy csomó internetező, aki spam alapján vásárol. Igaz, kicsi százalék, strongDEnbsp;VAN/strong. Addig lesz spam, amíg megéri./ppstrongAddig lesz reklám, amíg megéri./strong Akkor terjed el egy kreatív felület, amikor bejön egy-két próbálkozás. Hát használnánk a Twittert reklámra, ha nem érné meg? Vennénk bannereket, ha nem hozna hasznot?/ppUgye, hogy nem. Hát ezért. Mert mindent összekutyulunk. Mert ebből élünk./ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/07/08/s_tudjuk_miben_vetkeztunk_mikor_hol_es_mikep#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=1235409" border="0" //a/p
-
Posted: July 8th, 2009, 11:24pm CEST by Konrad
pMindent összekutyulunk. Nem állítom, hogy ok nélkül és csak öncélúan, de akkor is. Látunk egy szabad felületet, találunk egy újabb kommunikációs eszközt, és máris azon agyalunk, hogyan lehet ebből pénzt csinálni, hogyan lehet ezt reklámra használni./ppA megszokott reklámmegjelenések mellett az a kreatív médiahasználat, amikor megkeressük a leg eszementebb felületeket, és azon is hirdetünk. Az internet fokozottan képes ilyen megoldásokra, hiszen egy-egy új szolgáltatás mindenhonnan látszik, és ha nem is használják sokan, de a marketingesek úgyis hamar meg fogják találni./ppstrongÉs be fogjuk piszkítani, bizony!/strong Mert a reklám a legtöbb ember számára szemét. Olyan kommunikáció, ami zaj, ami haszontalan. Persze nem mindenkinek, de ha már egy kis holtszórás is van, akkor már azzá válik./ppKönnyű azt mondani, hogy mi, marketingesek tehetünk erről. Kéznél vagyunk, mi találjuk ki ezeket a zavaró izéket, ráadásul mi leszünk ettől kőgazdagok (persze annyira sajnos nem, de most ha ezt elkezdeném magyarázni, gyorsan körberöhögnének, úgyse hinné el senki). De én azt gondolom, hogy bátran átháríthatom legalább egy részét a felelősségnek másra. No persze ez a más is azért kéznél van: ez a más a fogyasztó. Akiknek a reklám szól./ppstrongUtáljuk a spameket, igaz? /strongTöröljük, szűrjük, átkozzuk, feljelentünk miatta. Mégis jön, napi több száz is. Vajon miért? Mert az a hobbija néhány szerencsétlennek, hogy ezzel játszik, és nem mással? Dehogy! Egy komoly spamküldő hálózat létrehozása (címek, zombi gépek, szoftverek stb.) nem kevés munkába kerülnek. strongEzt csak akkor éri meg megcsinálni, ha van haszna!/strong/ppA spamek jönnek, ebből pedig egyenesen következik, hogy azért jönnek, mert megéri. Mert van egy csomó internetező, aki spam alapján vásárol. Igaz, kicsi százalék, strongDE VAN/strong. Addig lesz spam, amíg megéri./ppstrongAddig lesz reklám, amíg megéri./strong Akkor terjed el egy kreatív felület, amikor bejön egy-két próbálkozás. Hát használnánk a Twittert reklámra, ha nem érné meg? Vennénk bannereket, ha nem hozna hasznot?/ppUgye, hogy nem. Hát ezért. Mert mindent összekutyulunk. Mert ebből élünk./p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/07/08/s_tudjuk_miben_vetkeztunk_mikor_hol_es_mikep#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1235409 border=0 //a/p
-
Posted: July 6th, 2009, 7:17pm CEST by Konrad
pEbben a bolond, változékony időjárású nyárban talán még izgalmasabb lehetne a kedvenc célzási megoldásom, a meteorológiai adatok alapján történő célzás. Ráadásul mára egyre több olyan weboldal és szolgáltatás van, amely adatok széles körét adja az időjárásról./ppA meteo target elve egyszerű, csak megfelelő technikai háttér kell hozzá: ha az időjárás valamilyen állapotba kerül, akkor jelenik meg a hirdetés. Például: ha nem esik az eső. Vagy éppen akkor, ha esik. Vagy ha a hőmérséklet 20 fok alá csökken. Vagy 30 fölé./ppA technikai háttér egy megfelelő adserver, amely képes külső adatforrás feldolgozására és az alapján reklámok megjelentetésére. A külső adatforrás természetesen a meteo adatok, a reklám pedig az erre kitalált hirdetések./ppPéldául ha zuhog az eső, bátran lehet afrikai nyaralást hirdetni. Vagy 30 fok fölött sör reklám jöhet. Lehetne folytatni, szerintem mindenkinek volna kapásból 4-5 ötlete, nem?/ppEgyébként ez nem egy új és különleges ötlet, idehaza is futott már ilyen kampány, az Adverticum adserveren keresztül. Az ha jól emlékszem hőmérséklet függő volt, megfelelő melegben futottak a reklámok./ppSzóval, a meteo target nem ötlet, hanem egy létező módszer. És amikor ilyen hektikus az időjárás, igazán izgalmas módszer lehet, nemigaz?/ppsmall(A szerző bár dolgozik az Adverticumnak, de nem az ő kedvükért írta ezt a postot. Csak egyelőre ezt a működő példát ismeri.)/small/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/07/06/meteo_target#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=1230446" border="0" //a/p
-
Posted: July 6th, 2009, 7:17pm CEST by Konrad
pEbben a bolond, változékony időjárású nyárban talán még izgalmasabb lehetne a kedvenc célzási megoldásom, a meteorológiai adatok alapján történő célzás. Ráadásul mára egyre több olyan weboldal és szolgáltatás van, amely adatok széles körét adja az időjárásról./ppA meteo target elve egyszerű, csak megfelelő technikai háttér kell hozzá: ha az időjárás valamilyen állapotba kerül, akkor jelenik meg a hirdetés. Például: ha nem esik az eső. Vagy éppen akkor, ha esik. Vagy ha a hőmérséklet 20 fok alá csökken. Vagy 30 fölé./ppA technikai háttér egy megfelelő adserver, amely képes külső adatforrás feldolgozására és az alapján reklámok megjelentetésére. A külső adatforrás természetesen a meteo adatok, a reklám pedig az erre kitalált hirdetések./ppPéldául ha zuhog az eső, bátran lehet afrikai nyaralást hirdetni. Vagy 30 fok fölött sör reklám jöhet. Lehetne folytatni, szerintem mindenkinek volna kapásból 4-5 ötlete, nem?/ppEgyébként ez nem egy új és különleges ötlet, idehaza is futott már ilyen kampány, az Adverticum adserveren keresztül. Az ha jól emlékszem hőmérséklet függő volt, megfelelő melegben futottak a reklámok./ppSzóval, a meteo target nem ötlet, hanem egy létező módszer. És amikor ilyen hektikus az időjárás, igazán izgalmas módszer lehet, nemigaz?/ppsmall(A szerző bár dolgozik az Adverticumnak, de nem az ő kedvükért írta ezt a postot. Csak egyelőre ezt a működő példát ismeri.)/small/p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/07/06/meteo_target#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1230446 border=0 //a/p
-
Posted: July 3rd, 2009, 6:49pm CEST by Konrad
pOlyan ez a téma, mint a Terminátor: a href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/06/18/szereted_a_reklamokat"visszatér/a, ha akarod, ha nem! Feltettem a kérdést, szereted-e a reklámokat, majd egy hétig rakosgattam fel érdekes vagy jó (vagy érdekes és jó) reklámokat. Közben ott és más bejegyzés végén is rendre megjelennek olyan olvasók, akik nem szeretik a reklámokat./ppItt van pár példa, milyen érzelmeket tudnak kiváltani a hirdetések:/pblockquotepengem baromira irritálnak a reklámok, legyen szó tv-ről, rádióról, vagy netről. alegtöbben csak a szemetüketakarják eladni, de tisztelet az 1%-nak, aki ténylegminőségi terméket/szolágltatást árul./p/blockquotepaztán:/pblockquotepÉn utálom a reklámokat, semmilyen hatásuk sincs rám azon kívül, hogy 100% -ig blokkolom mindet (a statisztikagyűjtő/nyomkövetős dolgokat is), TV-t is midig elnémítom, stb. .br /br /Az embereknek csak az számít, hogy minél nagyobb bevételeik legyenek, és eladják a sok szemetet. (Persze sok okos ember a sok hülyéből keres jó pénzt.)br /nbsp;/p/blockquotepvagy például:/pblockquotepA reklám, mint olyan gázban van. A hirdetések már nem működnek úgy, ahogy régen.nbsp;br /A tiniket/fiatal felnőtteket nem érdeklik a reklámok, tévét nem néznek, ha mégis, akkor reklámnál lehalkítják, baromira éles a quot;reklámszűrőquot;.br /nbsp;/p/blockquotepSokan azt gondolják, nem hatnak rájuk a reklámok. Sőt, azt gondolják, okosan elkerülik azokat! Pedig nézzük csak:/pblockquotepha kő valami, akkor megkeresem, erre jó pl. a gugli, megnézem, hogy ki az, aki abban a szektorban saját erőből és gógyiból az első 10-ben van. Aztán továbbkeresek, online véleményeket olvasok azoktól, akik használják stb és így alakítom ki, mit vegyek meg, amikor kell valami és nem amikor valaki el akar adni valamit./p/blockquotepÉs ez egy tipikus eset. Ha tudatosan el is kerüljük a reklámokat, akkor is vannak olyan módszerek, amik megtalálnak. Ha például sétálunk az utcán, nem tudjuk félrerántani a fejünket. Dévai Zoli például pár perc alatt mintegy 600 (!) hirdetést a href="http://devaizoltan.hu/2006/10/a-rank-zudulo-reklamokrol/"számolt meg/a Budapesten egy rövid séta alatt. Mondjuk ezek hatékonysága minimum kétséges.../ppDe a keresőoptimalizálás miatt egy egyszerű Google találati lista is befolyásol. Sok esetben a hírek, blogok, sőt, a Twitteren egy-egy csirip is reklámot hordoz./ppDe mondok jobbat: a leghatékonyabb reklámok az értékesítési helyeken, vagyis a boltokban vannak! Legyen az online vagy offline bolt. Egyébként is, a vásárlási döntések fele ott történik./ppNem tudjuk magunkat kivonni a reklámok hatásából, ha nem különleges az életvitelünk. Mert persze egy erdei iskolában, ahol majdnem teljesen önellátóak vagyunk, vagy az Alföldön egy tanyán nem fognak elérni bennünket a reklámok. De nincs is miért: úgyse költünk semmit, ha még az áramot se kötjük be, nem igaz?/ppPersze minél inkább reklám elkerülő valaki, annál érdekesebb dolog elérni. Persze jellemzően teljesen más módszerrel lehet reklámozni feléjük, és sokszor olyan módszerekkel, amit valójában nem is tart reklámnak az ember./ppMert ez a legviccesebb az egészben: ha valaki tudatosan reklámelkerülő, és elmesélem neki, mégis hol és hogyan befolyásolja a reklám, akkor azt a választ kapom: az nem is reklám. Ez egy önvédelmi reflex persze, hiszen ellent kellene mondania saját magának, amit inkább nem tesz meg./ppSzeretjük vagy utáljuk, nézzük vagy elkerüljük a reklámokat: a mindennapok részévé vált. Ha akarjuk, ha nem./ppÍgy aztán, végül is, tök mindegy, szereted-e a reklámokat.../ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/07/03/szereted_a_reklamokat_2_resz#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=1225023" border="0" //a/p
-
Posted: July 3rd, 2009, 6:49pm CEST by Konrad
pOlyan ez a téma, mint a Terminátor: a href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/06/18/szereted_a_reklamokatvisszatér/a, ha akarod, ha nem! Feltettem a kérdést, szereted-e a reklámokat, majd egy hétig rakosgattam fel érdekes vagy jó (vagy érdekes és jó) reklámokat. Közben ott és más bejegyzés végén is rendre megjelennek olyan olvasók, akik nem szeretik a reklámokat./ppItt van pár példa, milyen érzelmeket tudnak kiváltani a hirdetések:/pblockquotepengem baromira irritálnak a reklámok, legyen szó tv-ről, rádióról, vagy netről. alegtöbben csak a szemetüketakarják eladni, de tisztelet az 1%-nak, aki ténylegminőségi terméket/szolágltatást árul./p/blockquotepaztán:/pblockquotepÉn utálom a reklámokat, semmilyen hatásuk sincs rám azon kívül, hogy 100% -ig blokkolom mindet (a statisztikagyűjtő/nyomkövetős dolgokat is), TV-t is midig elnémítom, stb. .br /br /Az embereknek csak az számít, hogy minél nagyobb bevételeik legyenek, és eladják a sok szemetet. (Persze sok okos ember a sok hülyéből keres jó pénzt.)br / /p/blockquotepvagy például:/pblockquotepA reklám, mint olyan gázban van. A hirdetések már nem működnek úgy, ahogy régen. br /A tiniket/fiatal felnőtteket nem érdeklik a reklámok, tévét nem néznek, ha mégis, akkor reklámnál lehalkítják, baromira éles a reklámszűrő.br / /p/blockquotepSokan azt gondolják, nem hatnak rájuk a reklámok. Sőt, azt gondolják, okosan elkerülik azokat! Pedig nézzük csak:/pblockquotepha kő valami, akkor megkeresem, erre jó pl. a gugli, megnézem, hogy ki az, aki abban a szektorban saját erőből és gógyiból az első 10-ben van. Aztán továbbkeresek, online véleményeket olvasok azoktól, akik használják stb és így alakítom ki, mit vegyek meg, amikor kell valami és nem amikor valaki el akar adni valamit./p/blockquotepÉs ez egy tipikus eset. Ha tudatosan el is kerüljük a reklámokat, akkor is vannak olyan módszerek, amik megtalálnak. Ha például sétálunk az utcán, nem tudjuk félrerántani a fejünket. Dévai Zoli például pár perc alatt mintegy 600 (!) hirdetést a href=http://devaizoltan.hu/2006/10/a-rank-zudulo-reklamokrol/számolt meg/a Budapesten egy rövid séta alatt. Mondjuk ezek hatékonysága minimum kétséges.../ppDe a keresőoptimalizálás miatt egy egyszerű Google találati lista is befolyásol. Sok esetben a hírek, blogok, sőt, a Twitteren egy-egy csirip is reklámot hordoz./ppDe mondok jobbat: a leghatékonyabb reklámok az értékesítési helyeken, vagyis a boltokban vannak! Legyen az online vagy offline bolt. Egyébként is, a vásárlási döntések fele ott történik./ppNem tudjuk magunkat kivonni a reklámok hatásából, ha nem különleges az életvitelünk. Mert persze egy erdei iskolában, ahol majdnem teljesen önellátóak vagyunk, vagy az Alföldön egy tanyán nem fognak elérni bennünket a reklámok. De nincs is miért: úgyse költünk semmit, ha még az áramot se kötjük be, nem igaz?/ppPersze minél inkább reklám elkerülő valaki, annál érdekesebb dolog elérni. Persze jellemzően teljesen más módszerrel lehet reklámozni feléjük, és sokszor olyan módszerekkel, amit valójában nem is tart reklámnak az ember./ppMert ez a legviccesebb az egészben: ha valaki tudatosan reklámelkerülő, és elmesélem neki, mégis hol és hogyan befolyásolja a reklám, akkor azt a választ kapom: az nem is reklám. Ez egy önvédelmi reflex persze, hiszen ellent kellene mondania saját magának, amit inkább nem tesz meg./ppSzeretjük vagy utáljuk, nézzük vagy elkerüljük a reklámokat: a mindennapok részévé vált. Ha akarjuk, ha nem./ppÍgy aztán, végül is, tök mindegy, szereted-e a reklámokat.../p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/07/03/szereted_a_reklamokat_2_resz#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1225023 border=0 //a/p
-
Posted: July 2nd, 2009, 9:42pm CEST by Konrad
pAzt nevezünk komplex kampánynak, amikor egyszerre több médiát használunk. Például amikor az internetet és rádiót. Vagy internetet és tévét. Vagy tévét és újságot. Vagy a létező megoldások valamilyen mixét./ppA komplex reklámok főleg az internettel kapcsolatban merülnek föl markánsabban. Elsősorban azért, mert itt valósul meg az, hogy többféle megoldás van egy kézben. Például amikor egy újságnak van weboldala. Vagy amikor egy tévének, vagy rádiónak. Ezek tipikus esetek./ppKomplex reklámot jellemzően nem egy médiacsoport quot;kezd elquot; tervezni, hanem a megrendelő vagy a megrendelő ügynöksége dönt úgy, hogy komplex kampányt csinál. Sőt, jellemzően a legtöbb normális reklám: komplex. De akkor miért rángatom elő ezt a témát?/ppAz ok a fent említett quot;tipikus esetquot;: amikor egy valamilyen offline médiának weboldala is van. És a weboldalt jó lenne megtölteni olyan hirdetésekkel, amilyenekkel az quot;anya médiátquot; sikerül megtölteni. Az elv egyszerű: ha valaki hirdet a rádióban, akkor az hirdessen weben is, a saját weboldalon./ppÉs ez az, ami valamiért nem működik. De nézzük meg, miért!/ppLeginkább azért, mert az offline médiák weboldalai strongnem piacvezetők /stronga weben. Vagyis míg egy TV2, egy Danubius vagy egy Népszabadság fontos hirdetési felület a saját területén, addig a www.tv2.hu, a www.danubius.hu vagy a www.nol.hu nem az. A komplex kampányokat pedig a hirdető vagy az ügynökség úgy tervezi, hogy a lehető legjobb mixet rakja össze: legyen benne rádió, tévé, print, köztér, internet./ppA másik ok az ügynökségek felosztása. Mert ugye lehetne az első érvre azt mondani, hogy oké, nem vagyunk az első vonalban, de olcsók vagyunk, adunk kedvezményt stb. Csak ugye aki a tévére vásárol, az nem vásárol internetre. Aki az újságra tervez, az nem tervez weboldalakra. Tehát hiába van egy jó ajánlata az offline értékesítőnek, el se jut az onlineos emberig. Ráadásul a kedvezmény elkallódik: sokkal nehezebb kimutatni a komplex kampányban, és nem is biztos, hogy megéri az ügynökségeknek. Nincs ok, amiért eröltetnék./ppPersze ettől függetlenül működik az árukapcsolás, de leginkább akkor, ha az online felületet gyakorlatilag ingyen (kvázi kedvezményként) hozzácsapják egy-egy nagyobb offline költéshez. Ez egy bevett gyakorlat bizonyos esetekben. Ez viszont csapda: ezzel a megoldással strongaz online hihetetlen módon leértékelődik./strong/ppVagyis a jelenlegi piaci struktúra nem szerencsé a komplex kampányok kiajánlására, nem igazán tudnak értelmesen és hatékonyan ilyen megoldásokat értékesíteni a média cégek./ppTalán idővel azért ez is változik. A vezető tévék, rádiók és újságok próbálják a webes megjelenéseket erősíteni, és a penetráció növekedésével, valamint némi értelmes látogatottság növeléssel átléphetik azt a napi látogatói szintet, ahonnan már érdekes az ügynökségeknek az adott online önmagában is. És innen már csak kis lépés, hogy érdekelté legyen téve minden résztvevő a komplex kampányokban/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/07/02/komplex_kampanyok#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=1223058" border="0" //a/p
-
Posted: July 2nd, 2009, 9:42pm CEST by Konrad
pAzt nevezünk komplex kampánynak, amikor egyszerre több médiát használunk. Például amikor az internetet és rádiót. Vagy internetet és tévét. Vagy tévét és újságot. Vagy a létező megoldások valamilyen mixét./ppA komplex reklámok főleg az internettel kapcsolatban merülnek föl markánsabban. Elsősorban azért, mert itt valósul meg az, hogy többféle megoldás van egy kézben. Például amikor egy újságnak van weboldala. Vagy amikor egy tévének, vagy rádiónak. Ezek tipikus esetek./ppKomplex reklámot jellemzően nem egy médiacsoport kezd el tervezni, hanem a megrendelő vagy a megrendelő ügynöksége dönt úgy, hogy komplex kampányt csinál. Sőt, jellemzően a legtöbb normális reklám: komplex. De akkor miért rángatom elő ezt a témát?/ppAz ok a fent említett tipikus eset: amikor egy valamilyen offline médiának weboldala is van. És a weboldalt jó lenne megtölteni olyan hirdetésekkel, amilyenekkel az anya médiát sikerül megtölteni. Az elv egyszerű: ha valaki hirdet a rádióban, akkor az hirdessen weben is, a saját weboldalon./ppÉs ez az, ami valamiért nem működik. De nézzük meg, miért!/ppLeginkább azért, mert az offline médiák weboldalai strongnem piacvezetők /stronga weben. Vagyis míg egy TV2, egy Danubius vagy egy Népszabadság fontos hirdetési felület a saját területén, addig a www.tv2.hu, a www.danubius.hu vagy a www.nol.hu nem az. A komplex kampányokat pedig a hirdető vagy az ügynökség úgy tervezi, hogy a lehető legjobb mixet rakja össze: legyen benne rádió, tévé, print, köztér, internet./ppA másik ok az ügynökségek felosztása. Mert ugye lehetne az első érvre azt mondani, hogy oké, nem vagyunk az első vonalban, de olcsók vagyunk, adunk kedvezményt stb. Csak ugye aki a tévére vásárol, az nem vásárol internetre. Aki az újságra tervez, az nem tervez weboldalakra. Tehát hiába van egy jó ajánlata az offline értékesítőnek, el se jut az onlineos emberig. Ráadásul a kedvezmény elkallódik: sokkal nehezebb kimutatni a komplex kampányban, és nem is biztos, hogy megéri az ügynökségeknek. Nincs ok, amiért eröltetnék./ppPersze ettől függetlenül működik az árukapcsolás, de leginkább akkor, ha az online felületet gyakorlatilag ingyen (kvázi kedvezményként) hozzácsapják egy-egy nagyobb offline költéshez. Ez egy bevett gyakorlat bizonyos esetekben. Ez viszont csapda: ezzel a megoldással strongaz online hihetetlen módon leértékelődik./strong/ppVagyis a jelenlegi piaci struktúra nem szerencsé a komplex kampányok kiajánlására, nem igazán tudnak értelmesen és hatékonyan ilyen megoldásokat értékesíteni a média cégek./ppTalán idővel azért ez is változik. A vezető tévék, rádiók és újságok próbálják a webes megjelenéseket erősíteni, és a penetráció növekedésével, valamint némi értelmes látogatottság növeléssel átléphetik azt a napi látogatói szintet, ahonnan már érdekes az ügynökségeknek az adott online önmagában is. És innen már csak kis lépés, hogy érdekelté legyen téve minden résztvevő a komplex kampányokban/p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/07/02/komplex_kampanyok#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1223058 border=0 //a/p
-
Posted: June 30th, 2009, 5:26pm CEST by Konrad
pA mai nap 2009. első félévének a vége. Talán túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a legrosszabb éve az online marketingnek gyakorlatilag 2001 óta. A folyamatos és robbanásszerű fejlődés megakadt, hovatovább még visszesés is történt. Sok cég került bajba, sőt, sok leépítésről is lehetett hallani./ppDe túl vagyunk az első féléven. És bár most többé-kevésbé nyári uborkaszezon van, mégis talán elindul valami lassú előrelépés./ppVagy nem. A különféle törvényi változások, az áfaemelés és úgy általában a források csökkenése nem tesz jót azért a reklámiparnak sem./ppIgaz, sok olyan dologról hallani, ami tavasszal lett volna esedékes, de őszre halasztódott. Talán valóban igaz lesz, és mégis helyrebillen a rend, növekszik szépen tovább a reklámtorta./ppMásrészt talán ez a válság egy kicsit rendet is tett néhány ember (és cég) fejében. Talán a sufnituningból kevesebb lesz és talán számít majd jobban a szakértelem. Mert végülis most sokkal többe kerülhet olcsón weboldalt építeni vagy hatékonyság nélkül hirdetni, hiszen minden pénzre szükség van./ppVége tehát 2009 első félévének. Vajon merre fogunk tovább menni?nbsp;/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/06/30/merre_tovabb_2009#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=1218258" border="0" //a/p
-
Posted: June 30th, 2009, 5:26pm CEST by Konrad
pA mai nap 2009. első félévének a vége. Talán túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a legrosszabb éve az online marketingnek gyakorlatilag 2001 óta. A folyamatos és robbanásszerű fejlődés megakadt, hovatovább még visszesés is történt. Sok cég került bajba, sőt, sok leépítésről is lehetett hallani./ppDe túl vagyunk az első féléven. És bár most többé-kevésbé nyári uborkaszezon van, mégis talán elindul valami lassú előrelépés./ppVagy nem. A különféle törvényi változások, az áfaemelés és úgy általában a források csökkenése nem tesz jót azért a reklámiparnak sem./ppIgaz, sok olyan dologról hallani, ami tavasszal lett volna esedékes, de őszre halasztódott. Talán valóban igaz lesz, és mégis helyrebillen a rend, növekszik szépen tovább a reklámtorta./ppMásrészt talán ez a válság egy kicsit rendet is tett néhány ember (és cég) fejében. Talán a sufnituningból kevesebb lesz és talán számít majd jobban a szakértelem. Mert végülis most sokkal többe kerülhet olcsón weboldalt építeni vagy hatékonyság nélkül hirdetni, hiszen minden pénzre szükség van./ppVége tehát 2009 első félévének. Vajon merre fogunk tovább menni? /p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/06/30/merre_tovabb_2009#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1218258 border=0 //a/p
-
Posted: June 17th, 2009, 6:41pm CEST by Konrad
pAz online megoldások egy új szinteret nyitottak abban a csatában, ahol az újságíró küzd a gonosz reklámozókkal. Amíg a sajtó csak interneten kívül létezett, a probléma elég jól kezelhető volt: a cikkben megjelenő termék és cégnevek, a cikkek reklámtartalma és értéke többé-kevésbé kézben tartható, árazható - akár reklámpénzzel, akár quot;egyébquot; juttatással./ppDe a lapokat nem az újságírók szerkesztik, így a reklámok elhelyezése mégcsak véletlenül sem volt újságírói feladat. Aztán eljött az internetes idő, és ez a dolog is mintha némileg változóban lenne./ppA változása oka pedig az, hogy a legtöbb internetes hírszolgáltató nemcsak tartalmat szolgáltat, hanem közvetve vagy közvetlenül sok más dolgot is. Ráadásul ezek a szolgáltatások jobbára reklámból, reklám jellegű bevételekből élnek. Az Indexnek idehaza például gyakorlatilag nincs is más bevételi forrása, igaz, reklámból tavaly jó sokat beszedett - olyan 2 milliárd forintnyit./ppViszont a jó és értékes reklám az bizony pontosan célzott. A pontos célzás részben automatizálható - erre példa a Google AdWords és az ETARGET - de vannak egyéb megoldások is, amelyek pontos célzása végső soron az összbevétel maximálását segíthetik./ppIlyen például a konkrét termékreklám elhelyezés. Mondjuk ha egy cikk arról szól, hogy milyen szép a horvát tengerpart, akkor legyen mellette egy olyan hirdetés, amely horvát üdülést reklámoz. Nem általában üdülést, hanem konkrétan: horvátot. Vagy egy könyv ajánlója mellett az érintett könyváruház általános reklámja helyett a konkrét könyvet lehessen egy kattintásnyira megvenni./ppEhhez kell egy szerkesztő, ami mondjuk az offline világban még létezik, de az online világban már nem igazán. Vagyis itt a cikket felrakó embernek kell(ene) beraknia ezeket a hirdetéseket./ppPersze az újságíró emiatt prüszköl, ez nem az ő dolga, haggyák őt békiben írni, csinálják ezt a szélzesek/itések/akárki, de ne ő. Persze ugyanez az újságíró, ha vidékre megy cikket írni, megpróbál szerezni magának ingyen szállást, cserébe valahogy belecsempészi a cikkbe azt, hogy hol aludt... Vagyis ha megvan a személyes érintettség, akkor nincs is gond ezzel, nemigaz?/ppEgyelőre én úgy tudom, hivatalosan nincs kapcsolat a cikkekben célzottan elhelyezett reklámok és az újságírók között. Pedig nem lenne túl bonyolult modell: ha az újságíró elkészít egy anyagot, akkor rakjon bele oda illő reklámot - cserébe az ezen keresztüli forgalom egy csekély részét megkapja extra fizettségként. Nem hiszem, hogy ez annyira nehezen kivitelezhető lenne, miközben jelentősen javulna a célzottság./ppÉs ha így van, akkor esetleg pár cimkével meg is jelölhetné az újságíró, milyen reklám ne jelenjen meg egyáltalán a cikknél. Például repülőgép katasztrófás téma mellett repülőjegy, vagy 200-al a betonfalnak ütközésnél autóreklám. Igaz, ehhez némi fejlesztés is kell, de nem megvalósíthatatlan./ppLehet tehát hová fejlődni, és mostanság talán nem is ártana. Hiszen valamivel továbbra is fenn kell tartani az online felületek felé az érdeklődést, nemigaz?nbsp;/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/06/17/az_ujsagiro_es_a_reklam#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=1191720" border="0" //a/p
-
Posted: June 17th, 2009, 6:41pm CEST by Konrad
pAz online megoldások egy új szinteret nyitottak abban a csatában, ahol az újságíró küzd a gonosz reklámozókkal. Amíg a sajtó csak interneten kívül létezett, a probléma elég jól kezelhető volt: a cikkben megjelenő termék és cégnevek, a cikkek reklámtartalma és értéke többé-kevésbé kézben tartható, árazható - akár reklámpénzzel, akár egyéb juttatással./ppDe a lapokat nem az újságírók szerkesztik, így a reklámok elhelyezése mégcsak véletlenül sem volt újságírói feladat. Aztán eljött az internetes idő, és ez a dolog is mintha némileg változóban lenne./ppA változása oka pedig az, hogy a legtöbb internetes hírszolgáltató nemcsak tartalmat szolgáltat, hanem közvetve vagy közvetlenül sok más dolgot is. Ráadásul ezek a szolgáltatások jobbára reklámból, reklám jellegű bevételekből élnek. Az Indexnek idehaza például gyakorlatilag nincs is más bevételi forrása, igaz, reklámból tavaly jó sokat beszedett - olyan 2 milliárd forintnyit./ppViszont a jó és értékes reklám az bizony pontosan célzott. A pontos célzás részben automatizálható - erre példa a Google AdWords és az ETARGET - de vannak egyéb megoldások is, amelyek pontos célzása végső soron az összbevétel maximálását segíthetik./ppIlyen például a konkrét termékreklám elhelyezés. Mondjuk ha egy cikk arról szól, hogy milyen szép a horvát tengerpart, akkor legyen mellette egy olyan hirdetés, amely horvát üdülést reklámoz. Nem általában üdülést, hanem konkrétan: horvátot. Vagy egy könyv ajánlója mellett az érintett könyváruház általános reklámja helyett a konkrét könyvet lehessen egy kattintásnyira megvenni./ppEhhez kell egy szerkesztő, ami mondjuk az offline világban még létezik, de az online világban már nem igazán. Vagyis itt a cikket felrakó embernek kell(ene) beraknia ezeket a hirdetéseket./ppPersze az újságíró emiatt prüszköl, ez nem az ő dolga, haggyák őt békiben írni, csinálják ezt a szélzesek/itések/akárki, de ne ő. Persze ugyanez az újságíró, ha vidékre megy cikket írni, megpróbál szerezni magának ingyen szállást, cserébe valahogy belecsempészi a cikkbe azt, hogy hol aludt... Vagyis ha megvan a személyes érintettség, akkor nincs is gond ezzel, nemigaz?/ppEgyelőre én úgy tudom, hivatalosan nincs kapcsolat a cikkekben célzottan elhelyezett reklámok és az újságírók között. Pedig nem lenne túl bonyolult modell: ha az újságíró elkészít egy anyagot, akkor rakjon bele oda illő reklámot - cserébe az ezen keresztüli forgalom egy csekély részét megkapja extra fizettségként. Nem hiszem, hogy ez annyira nehezen kivitelezhető lenne, miközben jelentősen javulna a célzottság./ppÉs ha így van, akkor esetleg pár cimkével meg is jelölhetné az újságíró, milyen reklám ne jelenjen meg egyáltalán a cikknél. Például repülőgép katasztrófás téma mellett repülőjegy, vagy 200-al a betonfalnak ütközésnél autóreklám. Igaz, ehhez némi fejlesztés is kell, de nem megvalósíthatatlan./ppLehet tehát hová fejlődni, és mostanság talán nem is ártana. Hiszen valamivel továbbra is fenn kell tartani az online felületek felé az érdeklődést, nemigaz? /p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/06/17/az_ujsagiro_es_a_reklam#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1191720 border=0 //a/p
-
Posted: June 15th, 2009, 9:01pm CEST by Konrad
blockquotepkérdésem van, sose értettem, magyarázzátok meg: miért jo az, hogy kiírja: 700ft a listaár, és nem annyiért adja? mert van kedvezmény. hogy én jol érezzem magam, hogy kaptam kedvezményt? mert hogy a lámát megetetik a kedvezménnyel, de aki ezzel foglalkozik, azt is? vagy hogy? mondja hogy pl 300 ft, oszt' adja annyiért. vagy nem? vagy hátha talál balekot, aki a drágábbat elviszi?/p/blockquotep style="text-align: right"emEgy /ema href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/06/12/kattincsa?fullcommentlist=1#c6169975"emkomment/em/aem az előző bejegyzésemnél/em/ppAmikor valaki először szembesül azzal a kedvezményrendszerrel, ami az online világban van, akkor szinte mindig felteszi a fenti kérdést. De tényleg, milyen kedvezményekről is van szó? Miért van ez, és jó-e ez így?/ppemNézzük a kedvezményeket, összeszedtem, mi a hivatalos verzió:/em/ppVannak mindenkinek járó kedvezmények, ezek közül a legismertebb a strongmennyiségi kedvezmény/strong. Ez akkor jár, hogy egyszerre nagyobb értékben rendel valaki, vagy ha sok alkalommal rendel kisebb összegben. Adható azonnal (ennyivel olcsóbb a hirdetés), vagy valamilyen elszámolási periódusban bónuszként (amikor a hirdetési hely tulajdonosa visszafizet valamekkora összeget). Sőt, adható kombináltan is, például 10%-al olcsóbb, de ha eléri a cég az x millió költést, akkor a korábbiból is quot;visszajárquot;./ppA másik mindenkinek járó kedvezmény az strongelső hirdetői kedvezmény/strong, ennek a mértéke 5% szokott lenni. Már ha van. Mostanában inkább nincs... Ez akkor jár, ha az adott cég első alkalommal hirdet valahol./ppVan aztán a csak ügynökségnek járó strongügynökségi kedvezmény/strong. Ezt értelemszerűen csak ügynökségek kapják (elvileg), és mértéke szinte minden esetben 15%./ppVégül van egy olyan kedvezmény, amiról nem illik beszélni: ez a strongbónusz/strong. Ezt is általában ügynökségek kapják, de már nem jár automatikusan (vagyis nem kap bárki), és leginkább utólagos visszafizetés, a forgalom arányában. Ennek mértéke emkhm, izé,/em szóval nem akarok összeveszni mindenkivel, na./ppNem írtam a mennyiségi kedvezmény mértékéről. Ez jellemzően 5%-nál indul, az elvi maximum 40% (ennél többet nem nagyon láttam médiaajánlatban, bár elképzelhető), de a gyakorlati maximum ennél sokkal több is lehet (persze szélsőséges, extrém esetben)./ppA mennyiségi kedvezmény a nagyok quot;csodafegyverequot;. Akin átmegy egy évben több százmillió forint hirdetési pénz, az megteheti, hogy csak akkor hirdet egy adott portálon, ha az ad kellő kedvezményt. És viszont: a nagy hirdetésifelület-tulajdonosok csak akkor adnak nagy kedvezményt, ha az ügynökség (vagy hirdető) garantál valamekkora éves forgalmat./ppMég egy fontos dolog: azstrong egymásra épülő kedvezmények./strong Ha kapunk 15% ügynökségit, 20% mennyiségit és mondjuk 5% új hirdetőit, akkor ezeket nem összeadjuk, hanem egymás után számoljuk. Vagyis előbb az ügynökségivel, aztán a mennyiségivel, végül az új hirdetőivel csökkentjük az összeget. strikeMatematikus/strike számtan hardcore-ban:/ppcodelistaár x (100-ügynökségi kedvezmény százaléka)/100 x (100-mennyiségi kedvezmény százaléka)/100 x (100-egyéb kedvezmény százaléka)/100/code/ppemJelen esetben ha a listaár 100.000,- Ft nettó:/em/pp100.000 x (100-15)/100 x (100-20)/100 x (100-5)/100 = 100.000 x 0,85 x 0,8 x 0,95 = 64.600/ppVagyis 64.600 Ft a net-net ár. Ennyit kell kifizetni a hirdetésért./ppÉs igen, az olyan nagyon elterjedt 40+15% kedvezmény valóban azt jelenti, hogy a hirdető csak a felét (51%-át) kapja meg a listaárnak!/ppstrongOké, de miért jó ez? És vajon adnak-e el listaáron hirdetést?/strong/ppJellemzően nem adnak el listaáron hirdetést, vagy legalábbis csak nagyon kis összegért. Szinte mindenki alkudni próbál. De ha egy direkt hirdető megy oda, akkor könnyen lehet, csak mennyiségi kedvezményt kap! Persze hirdetésihely-tulajdonosa válogatja. Vannak nagyon szigorúak, és vannak sokkal megengedőbbek is./ppAz ügynökségek egyik fontos ütőkártyája az, hogy nagy kedvezményeket tudnak elérni. Ez végülis érthető, hiszen ezért a nagy kedvezményért cserébe elég sok pénzt is visz egy-egy helyre. Aztán ebből a nagy kedvezményből sokat át is enged a hirdetőnek. Van, hogy az egészet, és felszámol pl. külön kampánykezelési díjat. (No meg megmaradhat neki a bónusz is, ha és amennyiben jár neki...)/ppTehát ennek az egésznek az a lényege, hogy piacot csinált az ügynökségeknek és lehetőséget adott a hirdetők quot;jutalmazásánakquot; is. emNem beszélve arról: ha eleve arra számítunk, hogy a hirdetési bevételnek csak kb. a fele landol végül nálunk, sokkal bátrabban adunk kedvezményt, hogy valóban nálunk költse el a hirdető a pénzét, nem?/em/ppNo és akkor zárszóként álljon itt az, hogy van egy nagy (meghatározó) szereplője a hazai piacnak, amelyik nem ad kedvezményt. strongSemmilyet./strong/ppEz pedig a Google.nbsp;/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/06/15/hogye_adja_a_banner_kilojat_szomszed#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=1187480" border="0" //a/p
-
Posted: June 15th, 2009, 9:01pm CEST by Konrad
blockquotepkérdésem van, sose értettem, magyarázzátok meg: miért jo az, hogy kiírja: 700ft a listaár, és nem annyiért adja? mert van kedvezmény. hogy én jol érezzem magam, hogy kaptam kedvezményt? mert hogy a lámát megetetik a kedvezménnyel, de aki ezzel foglalkozik, azt is? vagy hogy? mondja hogy pl 300 ft, oszt' adja annyiért. vagy nem? vagy hátha talál balekot, aki a drágábbat elviszi?/p/blockquotep style=text-align: rightemEgy /ema href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/06/12/kattincsa?fullcommentlist=1#c6169975emkomment/em/aem az előző bejegyzésemnél/em/ppAmikor valaki először szembesül azzal a kedvezményrendszerrel, ami az online világban van, akkor szinte mindig felteszi a fenti kérdést. De tényleg, milyen kedvezményekről is van szó? Miért van ez, és jó-e ez így?/ppemNézzük a kedvezményeket, összeszedtem, mi a hivatalos verzió:/em/ppVannak mindenkinek járó kedvezmények, ezek közül a legismertebb a strongmennyiségi kedvezmény/strong. Ez akkor jár, hogy egyszerre nagyobb értékben rendel valaki, vagy ha sok alkalommal rendel kisebb összegben. Adható azonnal (ennyivel olcsóbb a hirdetés), vagy valamilyen elszámolási periódusban bónuszként (amikor a hirdetési hely tulajdonosa visszafizet valamekkora összeget). Sőt, adható kombináltan is, például 10%-al olcsóbb, de ha eléri a cég az x millió költést, akkor a korábbiból is visszajár./ppA másik mindenkinek járó kedvezmény az strongelső hirdetői kedvezmény/strong, ennek a mértéke 5% szokott lenni. Már ha van. Mostanában inkább nincs... Ez akkor jár, ha az adott cég első alkalommal hirdet valahol./ppVan aztán a csak ügynökségnek járó strongügynökségi kedvezmény/strong. Ezt értelemszerűen csak ügynökségek kapják (elvileg), és mértéke szinte minden esetben 15%./ppVégül van egy olyan kedvezmény, amiról nem illik beszélni: ez a strongbónusz/strong. Ezt is általában ügynökségek kapják, de már nem jár automatikusan (vagyis nem kap bárki), és leginkább utólagos visszafizetés, a forgalom arányában. Ennek mértéke emkhm, izé,/em szóval nem akarok összeveszni mindenkivel, na./ppNem írtam a mennyiségi kedvezmény mértékéről. Ez jellemzően 5%-nál indul, az elvi maximum 40% (ennél többet nem nagyon láttam médiaajánlatban, bár elképzelhető), de a gyakorlati maximum ennél sokkal több is lehet (persze szélsőséges, extrém esetben)./ppA mennyiségi kedvezmény a nagyok csodafegyvere. Akin átmegy egy évben több százmillió forint hirdetési pénz, az megteheti, hogy csak akkor hirdet egy adott portálon, ha az ad kellő kedvezményt. És viszont: a nagy hirdetésifelület-tulajdonosok csak akkor adnak nagy kedvezményt, ha az ügynökség (vagy hirdető) garantál valamekkora éves forgalmat./ppMég egy fontos dolog: azstrong egymásra épülő kedvezmények./strong Ha kapunk 15% ügynökségit, 20% mennyiségit és mondjuk 5% új hirdetőit, akkor ezeket nem összeadjuk, hanem egymás után számoljuk. Vagyis előbb az ügynökségivel, aztán a mennyiségivel, végül az új hirdetőivel csökkentjük az összeget. strikeMatematikus/strike számtan hardcore-ban:/ppcodelistaár x (100-ügynökségi kedvezmény százaléka)/100 x (100-mennyiségi kedvezmény százaléka)/100 x (100-egyéb kedvezmény százaléka)/100/code/ppemJelen esetben ha a listaár 100.000,- Ft nettó:/em/pp100.000 x (100-15)/100 x (100-20)/100 x (100-5)/100 = 100.000 x 0,85 x 0,8 x 0,95 = 64.600/ppVagyis 64.600 Ft a net-net ár. Ennyit kell kifizetni a hirdetésért./ppÉs igen, az olyan nagyon elterjedt 40+15% kedvezmény valóban azt jelenti, hogy a hirdető csak a felét (51%-át) kapja meg a listaárnak!/ppstrongOké, de miért jó ez? És vajon adnak-e el listaáron hirdetést?/strong/ppJellemzően nem adnak el listaáron hirdetést, vagy legalábbis csak nagyon kis összegért. Szinte mindenki alkudni próbál. De ha egy direkt hirdető megy oda, akkor könnyen lehet, csak mennyiségi kedvezményt kap! Persze hirdetésihely-tulajdonosa válogatja. Vannak nagyon szigorúak, és vannak sokkal megengedőbbek is./ppAz ügynökségek egyik fontos ütőkártyája az, hogy nagy kedvezményeket tudnak elérni. Ez végülis érthető, hiszen ezért a nagy kedvezményért cserébe elég sok pénzt is visz egy-egy helyre. Aztán ebből a nagy kedvezményből sokat át is enged a hirdetőnek. Van, hogy az egészet, és felszámol pl. külön kampánykezelési díjat. (No meg megmaradhat neki a bónusz is, ha és amennyiben jár neki...)/ppTehát ennek az egésznek az a lényege, hogy piacot csinált az ügynökségeknek és lehetőséget adott a hirdetők jutalmazásának is. emNem beszélve arról: ha eleve arra számítunk, hogy a hirdetési bevételnek csak kb. a fele landol végül nálunk, sokkal bátrabban adunk kedvezményt, hogy valóban nálunk költse el a hirdető a pénzét, nem?/em/ppNo és akkor zárszóként álljon itt az, hogy van egy nagy (meghatározó) szereplője a hazai piacnak, amelyik nem ad kedvezményt. strongSemmilyet./strong/ppEz pedig a Google. /p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/06/15/hogye_adja_a_banner_kilojat_szomszed#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1187480 border=0 //a/p
-
Posted: June 12th, 2009, 5:08pm CEST by Konrad
pA kattintás az aktuális csodafegyver a kampányokban. Kattintás alapon veszünk mindent, amit csak lehet: szöveges hirdetést, keresőhirdetést, bannert, lassan már a tévében is ezt akarjuk viszontlátni./ppEzért persze mindent kénytelenek beárazni a portálok kattintás alapján is, és akkor jönnek a meglepetések. Vajon mibe kerül egy kattintás listaáron, ha bannert veszünk? Nézzük meg:/ppAz Origó portfóliban 300-700,- Ft + áfa. Az Indexen 450-700,- Ft + áfa. nbsp;(A Sanománál bannerre nincs kattintási ár, a Startlap címlapon a szöveges linkeknek van egyes esetekben ilyen, 45-70,- Ft + áfa listaáron)./ppHa vesszük az elérhető kedvezményeket, akkor a legolcsóbb kattintások 150,- - 250,- Ft köré jönnek ki. Na és akkor ha elkövetjük azt a hibát, hogy összehasonlítjuk a Google vagy ETARGET árakkal, akkor nézük nagyon. Ugyanis a Google-ben elérhető a 4-5 Ft,- / kattintás (jól optimalizált, régóta futó kampány, tartalmi hálózatban is erősen tolva), de a 20-30,- Ft az kb. normális. Nade ha nagyon versenyző az adott szó, akkor már a bannerek minimálára is simán megvan, sőt, mehet az magasabbra is!/ppHa belegondolunk tehát, a kattintás alapú kampány egyáltalán nem annyira olcsó, mintha időtartam vagy megjelenés alapján vásárolnák. Hiszen a bannerek kattintási árai úgy lettek kialakítva, hogy hozzák egy átlagos kampány letöltés alapú árát./ppNade itt jön a csavar, amiért mégis sláger ez a megoldás: ügyesen alkudva, jó kattintási árakat elérve az egy bannermegjelenésre eső költség nagyon olcsóvá válik, akár a listaár tizedére. Ráadásul a megrendelőnek nem azt kell mondani, hogy lesz x ezer megjelenés, és talán lesz pár kattintás, hanem azt mondhatjuk: ebből a pénzből lesz minimum 1500 kattintás, vagyis biztosan látni fogják a weboldalt./ppA portálok persze annyira nem szeretik ezt, hiszen sokkal kevésbé lehet kiszámítani a bevételeket. De a jelen helyzetben a megrendelők diktálnak, így aztán quot;helyzet vanquot;, és aki médiaajánlatot készít, annak érdemes kattintási árakat is írni. A világ most - legalábbis nálunk - ebbe az irányba ment el.nbsp;/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/06/12/kattincsa#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=1181324" border="0" //a/p
-
Posted: June 12th, 2009, 5:08pm CEST by Konrad
pA kattintás az aktuális csodafegyver a kampányokban. Kattintás alapon veszünk mindent, amit csak lehet: szöveges hirdetést, keresőhirdetést, bannert, lassan már a tévében is ezt akarjuk viszontlátni./ppEzért persze mindent kénytelenek beárazni a portálok kattintás alapján is, és akkor jönnek a meglepetések. Vajon mibe kerül egy kattintás listaáron, ha bannert veszünk? Nézzük meg:/ppAz Origó portfóliban 300-700,- Ft + áfa. Az Indexen 450-700,- Ft + áfa. (A Sanománál bannerre nincs kattintási ár, a Startlap címlapon a szöveges linkeknek van egyes esetekben ilyen, 45-70,- Ft + áfa listaáron)./ppHa vesszük az elérhető kedvezményeket, akkor a legolcsóbb kattintások 150,- - 250,- Ft köré jönnek ki. Na és akkor ha elkövetjük azt a hibát, hogy összehasonlítjuk a Google vagy ETARGET árakkal, akkor nézük nagyon. Ugyanis a Google-ben elérhető a 4-5 Ft,- / kattintás (jól optimalizált, régóta futó kampány, tartalmi hálózatban is erősen tolva), de a 20-30,- Ft az kb. normális. Nade ha nagyon versenyző az adott szó, akkor már a bannerek minimálára is simán megvan, sőt, mehet az magasabbra is!/ppHa belegondolunk tehát, a kattintás alapú kampány egyáltalán nem annyira olcsó, mintha időtartam vagy megjelenés alapján vásárolnák. Hiszen a bannerek kattintási árai úgy lettek kialakítva, hogy hozzák egy átlagos kampány letöltés alapú árát./ppNade itt jön a csavar, amiért mégis sláger ez a megoldás: ügyesen alkudva, jó kattintási árakat elérve az egy bannermegjelenésre eső költség nagyon olcsóvá válik, akár a listaár tizedére. Ráadásul a megrendelőnek nem azt kell mondani, hogy lesz x ezer megjelenés, és talán lesz pár kattintás, hanem azt mondhatjuk: ebből a pénzből lesz minimum 1500 kattintás, vagyis biztosan látni fogják a weboldalt./ppA portálok persze annyira nem szeretik ezt, hiszen sokkal kevésbé lehet kiszámítani a bevételeket. De a jelen helyzetben a megrendelők diktálnak, így aztán helyzet van, és aki médiaajánlatot készít, annak érdemes kattintási árakat is írni. A világ most - legalábbis nálunk - ebbe az irányba ment el. /p
pa href=http://onlinemarketing.blog.hu/2009/06/12/kattincsa#commentsimg class=item_ctp src=http://blog.hu/rss/image/post/id/1181324 border=0 //a/p
-
Posted: June 11th, 2009, 9:44pm CEST by Konrad
pa href="http://netkutatasok.blogspot.com/"Nézegetem/a folyamatosan, hogy mennyire vagyunk lemaradva a világ fejlettebbik felétől. Reklámköltésben, arányokban, módszerekben - jól láthatóan évekkel vagyuk elmaradva az USA-tól, Angliától... nem beszélve a távolabbi keletről./ppDe vajon ez mennyire nagy baj? Egyrészt az, hiszen mennyivel jobban mehetnének a dolgok, ha itt is sokkal több internetező lenne, ha itt is sokkal többet költenének online reklámra. Másrészt viszont van ennek jó oldala is./ppEgyrészt itt van előttünk a fejlődés lehetősége. És ez nagyon fontos: nemcsak tudjuk, hogy lesz fejlődés, hanem még az irányát is elég pontosan meg lehet mondani! Igaz, ez egyben lemaradást is jelent, hiszen egy Google-t vagy egy Youtube-ot lokalizálás után iszonyú nehéz beelőzni. De a folyamatok jól látszanak, a felhasználói viselkedés változásai megjósólhatóak, elég pontosan./ppA másik nagy előnye a lemaradásunknak az, hogy van honnan tanulni. Ha az ember okosan figyel, követi a külföldi blogokat, tanul - akkor sokkal effektívebb small(ezt imádom, sokkal strikeszebb/strike bullshit-ebb, mint magyarul: hatékonyabb)/small lesz az, amit csinál, és lássuk be, így lehet a hazai mezőny előtt járni egy lépéssel./ppMert a legtöbb online média munkás annyi melót kap minden nap, hogy se kedve, se ideje nincs képezni magát. Az a baj, hogy sokaknak igénye sem... Szerencsére vannak kivételek, így lehet értelmes vitákat folytatni blogokon, esetleg Twitteren, de ennyi./ppIgazi szakmai műhelyek persze nem is lesznek, hiszen a követő magatartás nem egy kreativitásra ösztönző valami. Ez van./ppTalán majd ha nem leszünk annyira lemaradva, nálunk is lesznek eredeti ötletek./ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/06/11/a_reszvetel_is_fontos#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=1179854" border="0" //a/p
-
Posted: June 11th, 2009, 9:44pm CEST by Konrad
pa href=http://netkutatasok.blogspot.com/Nézegetem/a folyamatosan, hogy mennyire vagyunk lemaradva a világ fejlettebbik felétől. Reklámköltésben, arányokban, módszerekben - jól láthatóan évekkel vagyuk elmaradva az USA-tól, Angliától... nem beszélve a távolabbi keletről./ppDe vajon ez mennyire nagy baj? Egyrészt az, hiszen mennyivel jobban mehetnének a dolgok, ha itt is sokkal több internetező lenne, ha itt is sokkal többet költenének online reklámra. Másrészt viszont van ennek jó oldala is./ppEgyrészt itt van előttünk a fejlődés lehetősége. És ez nagyon fontos: nemcsak tudjuk, hogy lesz fejlődés, hanem még az irányát is elég pontosan meg lehet mondani! Igaz, ez egyben lemaradást is jelent, hiszen egy Google-t vagy egy Youtube-ot lokalizálás után iszonyú nehéz beelőzni. De a folyamatok jól látszanak, a felhasználói viselkedés változásai megjósólhatóak, elég pontosan./ppA másik nagy előnye a lemaradásunknak az, hogy van honnan tanulni. Ha az ember okosan figyel, követi a külföldi blogokat, tanul - akkor sokkal effektívebb small(ezt imádom, sokkal strikeszebb/strike bullshit-ebb, mint magyarul: hatékonyabb)/small lesz az, amit csinál, és lássuk be, így lehet a hazai mezőny előtt járni egy lépéssel./ppMert a legtöbb online média munkás annyi melót kap minden nap, hogy se kedve, se ideje nincs képezni magát. Az a baj, hogy sokaknak igénye sem... Szerencsére vannak kivételek, így lehet értelmes vitákat folytatni blogokon, esetleg Twitteren, de ennyi./ppIgazi szakmai műhelyek persze nem is lesznek, hiszen a követő magatartás nem egy kreativitásra ösztönző valami. Ez van./ppTalán majd ha nem leszünk annyira lemaradva, nálunk is lesznek eredeti ötletek./p
-
Posted: June 10th, 2009, 10:53pm CEST by Konrad
pEbben a webkettes, közösségi internetes, mindent-az-interneten csinálunk, bullshit özönű világban hajlamasok vagyunk azt gondolni, lassan elérjük azt az állapotot, hogy néhány megabit adatfolyammal és egy soha-ki-nem-merülő akkumulátorral minden üzleti ügy megoldható./ppsmall(De jó kis körmondat lett ez!)/small/ppA felszín tényleg ezt mutatja. E-mail, Skype, Twitter, Iwiw üzenet, vagy valami más eszköz mindig kéznél van, elérhetőek vele a megbízók, az alvállalkozók - mindenki. Aztán ha megkapargatjuk ezt a felszínt, kiderül: szinte minden komoly üzlet mögött kell lennie személyes találkozónak, kell lennie ismertségnek. A mai napig egy face2face tárgyaláson lehet a legjobban megítélni és megismerni a másik felet, a bizalom csak így tud valóban kialakulni./ppNo és kellenek az események, konferenciák, ahol a kapcsolatok kicsit mélyülnek, a bratyizás információkat ad, segít képbe kerülni és ismerté, elismerté válni./ppTíz éve még Szegeden éltem, de már akkor is az internetből. Azt gondoltam, vidékről is lehet csodákat tenni, lehet eredményeket elérni. Azóta rá kellett jönnöm, ez nem igaz, vagy legalábbis csak részben igaz. Ha az ember nincs tűzközelben, ha nincs meg a személyes találkozás lehetősége, nagyon hamar a perifériára kerül. Tudnak róla, persze, de nem számolnak vele. Jó arra, hogy ha olcsón kell valami, akkor megkeressenek. Mert a vidék olcsó, ja, a vidéki gyerök mögvan kilóra! (Mondjuk valóban általában olcsóbb vidéken fejlesztetni, a franc essen belé...)/ppAz online marketing is így működik. Sok dolgot meg lehet csinálni innen, a gép mellől, de a valódi üzletek személyesen köttetnek, az igazi prezentációkhoz iroda és projektor kell, a valódi szakmai kapcsolatokhoz sör vagy Guitar Hero. És ez ugyanúgy nem megy vidékről: vagy állandóan utazni kell, vagy beszűkül a kapcsolatrendszer./ppÉrdekes on-off-line világban élünk tehát, de vigyázzunk arra, ne essünk a technológia csapdájába. Az Iwiw, a Facebook vagy a LinkedIn nem helyettesíti a konferenciákat, a Twitter nem olyan jó, mint egy sörözés, és egy blog önmagában még nem ér fel egy szakmai beszélgetéssel./ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/06/10/online_marketing_es_offline_kapcsolatok#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=1177834" border="0" //a/p
-
Posted: June 9th, 2009, 11:10pm CEST by Konrad
pVagy legalábbis majdnem az. A MOHI./ppA Magyar Online Hirdetői Index./ppÉlt: 5 évet./ppa href="http://www.kreativ.hu/cikk.php?id=24090"Meghalt/a 2009-ben, a gazdasági válság miatt./ppA halál oka: álságosság./ppVajon valóban ennyire félelmetes az igazság, hogy nem merjük kimondani? Ez ilyen babonás izé, hogy ha nem beszélünk róla, ha nem mutatjuk, ha megpróbáljuk titkolni azt, hogy időközben nem is annyira növekednek a vezető hazai portálok, mint azt szeretnénk, akkor nem is létezik a visszaesés? Nem értem én ezt./ppIlletve nagyon is értem.../pblockquotepAnyád az ítéletvégrehajtóbr /megszült és halálra ítéltbr /Anyád és hóhérodbr /megszült, mert megszültékbr /A bűntény fő bűnrészese apádbr /alantas tervüket a kormány támogattabr /gyilkosaid névsora előtted áll/ppnbsp;/ppsmallKontroll Csoport: Anyád/small/p/blockquotepnbsp;/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/06/09/a_fa_eszaki_oldala#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=1175736" border="0" //a/p
-
Posted: June 4th, 2009, 6:02pm CEST by Konrad
pItt van a mailboxomban egy ajánlat az egyik vezető hazai portáltól - ppt, vagyis a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Microsoft_PowerPoint"Microsoft PowerPoint/a formátumban. Most tekintsünk el attól, hogy a gépemen nincs semmilyen Microsoft program, hiszen van más, amivel megnyithatom. A problémám kicsit más./ppMi lehet annak az oka, hogy egy alapvetően statikus, informális anyagot egy prezentáció formátumban kell elkészíteni és elküldeni? Mi ennek az értelme???/ppHa kapok egy ajánlatot, nemcsak elolvasni akarom, hanem adott esetben feldolgozni. Belerakni egy saját ajánlatba, egy belső anyagba, vagy éppen ki akarom nyomtatni. A ppt ezekre alapvetően alkalmatlan. Persze meg lehet oldani, de ugye nem ezért készült ez a formátum! Mert ha lenne értelme a ppt-nek, és lenne benne valami magyarázó rész, vagy kihasználná az eszköz képességeit... De így?/ppKedves ajánlatírók, médiatervezők, szakmabeliek! Mi az oka ennek az egyre jobban elburjánzó ppt használatnak? Miért nem lehet pdf-ben, A/4-es, nyomtatható méretben küldeni az ajánlatot? Vagy a Microsoft pdf ellenességét ismerve legalább valami nem a legújabb .doc formában?/ppNem sérülne a tartalom, és én is jobban tudnék dolgozni belőle./ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/06/04/miert_ppt#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=1163794" border="0" //a/p
-
Posted: May 5th, 2009, 7:19pm CEST by Konrad
pa href="http://www.rabbitblog.hu/2009/05/05/megtorpanas/"Rabbit ír a blogjában/a arról, hogy hogyan alakult az első negyedéves online reklámköltés a tavalyi adatok tükrében. Ő pontosan magyarázza a módszert, a hátteret, a számokat, és három fontos táblázatot is közöl. Nem fogom megismételni az ott leírtakat, akit érdekel, a href="http://www.rabbitblog.hu/2009/05/05/megtorpanas/"nézze meg mindenképpen/a./ppA bejegyzésre már a href="http://miyazakijun.hu/keresomarketing/megtorpanas-az-online-piacon.seo/comment-page-1#comment-16"reagált is Merras/a, mégpedig az ő keresőmarketinges szemszögéből. Bejegyzésének a lényege: a csökkenés mögött állhat az is, hogy a reklámozói pénzek megindultak a kereső irányába, így nem a piac csökkent, hanem a piacnak a display szegmense./ppMert a Rabbitnál található számok azért határozottan csökkenést mutatnak, de nem egyenletesen! Emiatt a nem egyenletes csökkenés miatt is gondolom azt, hogy a keresőmarketing felé történő átcsoportosulás csak az egyik, és nem is a legfontosabb eleme a folyamatoknak. A csökkenésnek több oka lehet, és bár a legfőbb ok a válság, érdemes azért kicsit a számok mögé is nézni szerintem./ppLeglátványosabb változás természetesen az, hogy a CEMP feljött az első helyre, ugyanis miközben sikerült 28%-ot növekednie, az Origó csökkent 34,66%-ot. Mi lehet ennek az oka? Ennyire rossz lenne az Origó és ennyire jó az Index?/ppA két nagy portfóliója olyan jelentőset nem változott. Ami viszont változott, az a hirdetői viselkedés: a biztosabb vásárlók az érdekesek, a szűkebb, vásárlóképesebb célcsoport elérése még mindig kell, de a kevésbé vásárlóerőseké már nem annyira./ppTalán ez nem is annyira tudatos döntés, és jó sok brief-et át kellene nyálazni ahhoz, kiderüljön, ez valóban így van-e a kimondott igények szintjén is. De a folyamatok ezt mutatják. És mit jelent ez a gyakorlatban? Azok az oldalak bevétele, amelyik szélesebb célcsoportra lő, csökken, míg a szűkebb, vásárlóképesebb célcsoportot elérőké nem csökken, sőt, akár nő is. Vagyis például az Iwiw már nem annyira érdekes (míg tavaly év elején még vitte a lendület), miközben a blogok - a quot;jobbquot; blogok - még idén is érdekesek lehetnek. Tehát az Origó széles elérésű portfóliója így a válságban kevésbé érdekes/értékes, mint az Index. Ráadásul az Index már kicsit átalakult és megerősödött értékesítő csapattal vágott neki 2009-nek, míg az Origónál pont január 1-től lett új vezetője az értékesítésnek./ppNem beszéltem a Sanomáról, az örök harmadikról (bár ha nem lenne csökkenés náluk, akkor most másodikok lehetnének, és az Origó még látványosabban kiugrana lefelé...). Láthatólag az online sem elég erős náluk, egyszámjegyű (közel 6%) csökkenést quot;értek elquot; - amivel vélhetőleg még mindig az online van a legjobb helyzetben náluk. Itt feltételezhetően az általános lappiaci trendek sem segítik őket, no meg azért a széles elérés náluk is kiemelten fontos./ppVégül nem tudom szó nélkül hagyni a Generál Médiát, bár náluk nincs összehasonlítási alap. Aki kicsit behatóbban ismeri a piacot, nem lepődik meg az eredményükön: az elmúlt években nagyon tudatosan építették a média portfóliójukat, és várható volt a jó eredmény. Náluk kiemelten fontos az, amit Rabbit ír: a rugalmas árazás, a nagy kedvezmények ebben az időszakban relatív növekedést jelenthetnek!/ppMert azért ne feledjük el, ezek az árak listaárak. A valós pénzmozgás ettől jelentősen elmarad, a kedvezményszinteket ismerve akár 30-50%-al is. Márpedig a kedvezmények mértékes sem mindegy. Így például a Sanoma hírhedten konzervatív kedvezménypolitikája miatt a listaára quot;többet érhetquot; valódi bevételben, mint az akár előtte, akár mögötte végzőké./ppMindenesetre elgondolkoztató számok. Nagyon érdekes lesz, hogy mi történt-történik a második negyedévben, és vajon ez amit most látunk tendencia, vagy egyszerűen csak egy kis év eleji csuklás./ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/05/05/szar_van_a_palacsintaban_1#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=1104786" border="0" //a/p
-
Posted: May 4th, 2009, 4:08pm CEST by Konrad
pA reklámnak az a célja, hogy eladjon. Minden áron. Az a lényeg, hogy aki a reklámot látja, akire hat a reklám, az úgy döntsön, hogy ő vásárol. A reklám célja a befolyásolás. Aki mást mond, az becsapja magát is./ppÉppen ezért a reklámokat szabályozzák. Nem lehet akármit és akárhogyan reklámozni. A hazai reklámtörvényben még olyan megoldást is tilt a törvényalkotó, amely az se biztos, hogy valóban hatásos. De ez nem is baj, hiszen rámutat arra, hogy mi a szándék, rámutat arra, hogy mi a törvény quot;szellemequot;./ppSok szigorítás ráadásul nem is fölülről jön, hanem a különböző fogyasztói csoportok kérésére kerül be a törvénybe. Ennek aztán az is az eredménye, hogy az önszabályozás és az önkorlátozás sokszor nagyon hatékony eszközzé válik, hiszen mégiscsak szívesebben tartunk be egy olyan szabályt, amit mi magunk hozunk, mint egy olyat, amit fölöttünk hoztak olyanok, akik a témához annyira nem is értenek./ppDe az önszabályozásnak megvan az a baja, hogy jórészt szankció nélküli a dolog, vagyis ha valaki megszegi, sok esetben a rosszalláson kívül más szankicó nem történik. Rövid távon legalábbis biztos nem, bár ilyen esetekben előfordulhat, hogy mégis törvényi szintre emelnek egy-egy szabályozást./ppRáadásul most válság van. A válság piacvesztést, bevételvesztést jelent, amellyel szemben egyesek szerint minden megengedhető. Vagyis előállhat az a helyzet, hogy a gazdaságilag jó helyzetben lévő cég etikus magatartást folytat, de amint változik a helyzet, ez az etikusság hirtelen súlytalanná válik./ppA válság ilyen szempontból nagy mércéje a cégeknek. Kiderül, hogy vajon valóban fontos-e számukra az a csomó érték, amit eddig közvetítettek, vagy tényleg csak a profit számít, azonnal és rövid távon./ppA fenti gondolatmenet kiváltó oka a következő jelenségek: a reklámpiac szűkülése miatt a reklámból élők egyre több dologra hajlandóak, csak maradjon meg a bevételük, vagy ne csökkenjen annyira. A reklámpénzből élők ráadásul a kiadásaikat is optimalizálják, vagyis akár hosszútávú szerződések felmondása útján is igyekeznek minél kevesebbet költeni. Végül: megjelent a Spar Hupikék Törpikék akciója, ami jópofa és aranyos (4000,- Ft fölötti vásárlás esetén adnak egy strikeüveggyöngyöt/strike kis figurát), de olyan szinten bántja a szemem, hogy ihaj: a gyerekeken keresztül buzdít vásárlása, ami elég etikátlan szerintem./ppNagyon érdekes hónapoknak nézünk tehát elébe, ki fog derülni, mely cégek gondolták korábban komolyan azt, hogy etikusak és fogyasztóközpontúak./ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/05/04/reklam_etika_a_valsagban#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=1102481" border="0" //a/p
-
Posted: April 29th, 2009, 4:35pm CEST by Konrad
pÉn szeretem a számokat. Még egy több képernyős excel táblától sem dobok hátast, szívesen nézegetem, fedezek fel benne összefüggéseket. Sőt, akár még én magam is gyártok emjóóó nagy/em táblákat. Nade azt hamar megtanulj az ember, hogy nincs ezzel így mindenki, sőt. A táblázatok, számok sokszor válnak ijesztővé, és sokszor teszik olyanná az információt, hogy nem mindenki tudja feldolgozni./ppFőleg, ha olyan összefüggésekkel is találkozunk, amit már nem lehet két dimenzióban (vagyis egy egyszerű excel táblában) bemutatni. Ilyenkor jön nagyon jól, ha tudunk valamit grafikusan ábrázolni./ppAhogy nő az interneten a sávszélesség, ahogy egyre erősebb gépeket használunk és ahogy egyre többen használják az internetet, úgy válik egyre kiforrottabbá a grafikus megjelenés. Képek, mozgóképek, animációk, egyszerű és összetett multimédiás felületek jelennek meg a neten, és teszik egyszerűbben emészthetővé, áttekinthetővé a folyamatokat./ppMost a neo jött ki egy ilyen a href="http://www.internetgalaxis.com/"érdekes szolgáltatással/a, ami a hazai internetes forgalmi adatokra építve mutatja meg a mi kis internetes galaxisunkat jól láthatóan. Az egyes szolgáltatások bolygókként jelennek meg, sé szépen lehet azokat megnézni, forgatni, viszonyokat megvizsgálni. Az adatok a Gemius-Szonda kutatásokból jönnek, tehát aktuálisak és pontosak is. Jó kis játék ez, érdemes megnézni!nbsp;/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/04/29/vizualis_tipus#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=1093846" border="0" //a/p
-
Posted: April 28th, 2009, 8:02pm CEST by Konrad
pMiért van az az érzésem, hogy ha valaki bizottságba tömörül és némi politikai hatalmat kap, akkor kényszeresen bele akar szólni a dolgokba, és mindenáron szabályozni akar? a href="http://www.kreativ.hu/cikk.php?id=23827"Olvasom/a a Gazdasági Versenyhivatal összefoglalóját a tévés reklámpiacról, ahol is megállapítják, hogy nincs verseny a nézettség mérés piacán, ezért:/pblockquotepA hatóság azt javasolja, az új médiatörvény vonja az állami közbeszerzések körébe a nézettségmérési pályázatot, mert ez a megoldás biztosíthatja legjobban a meglévő piaci problémák megoldását./p/blockquotepA piaci probléma pedig:/pblockquotepnbsp;A jelenlegi állás szerint a 12 éve egyeduralkodó AGB Nielsen mérései az etalonok, de a versenytárs nélküli cég bdquo;nem érdekelt kellőképpen a fejlesztésbenrdquo; ndash; írja a GVH tervezetét véleményező, Sarkady Ildikó korábbi kormánytanácsadó vezette Media Content anyaga./p/blockquotepA problémát értem. A megoldást nem. Az állami közbeszerzés nem arról szól, hogy megintcsak egy valakit választanak ki? Ráadásul az aztán tényleg mindent fog vinni... A piacon nem azért nincs két mérés, mert az AGB ronda módon kicsinált mindenkit, hanem mert nem elég nagy ahhoz a piac, hogy két költséges rendszert is eltartson!/ppSzóval nem értem. De valahol megijeszt ez a dolog: vajon ez a fajta kényszeres szabályozás mennyire fog kiterjedni az internetre? Mert az e-mail címek gyűjtését már a href="http://www.mfor.hu/cikkek/53906.html"kellően elbaszták/a, és bár itt talán lesz változtatás, de jól mutatja, mennyire dilettánsok próbálnak beleszólni a napi piaci folyamatokba. Tényleg nincs más megoldás, mint mindent önszabályozni, és kell a versenytársak közti kellő együttműködés ahhoz, hogy ki lehessen golyózni ezt a kényszeres állami szabályozási mániát./ppMert attól félek, ez semmi jóra nem fog vezetni, csak kényszerű kikerülésekre, szabályok újraértelmezésére és például a href="http://www.kreativ.hu/cikk.php?id=23806"menekülésre/a az országból. Miért hiszik azt egyes hivatalnokok, hogy az a dolguk, hogy nehezítsék az életünket? Könyörgöm, nem lehetne inkább azt szabályozni, hogy hány fok legyen az ORTT és a GVH ügyfélszolgálatán, hogy biztosan megizzadjanak az oda betérők?/ppstrongBennünket meg felejtsenek el végre!/strong/ppnbsp;/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/04/28/szabalyozni_azt_tudtok#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=1092300" border="0" //a/p
-
Posted: April 24th, 2009, 6:01pm CEST by Konrad
pA fenéket lesz az internetből kollektív intelligencia. Az internet quot;intelligenciájaquot; az itt elérhető tartalmakat, szolgáltatásokat quot;publikálókquot; intelligenciája, és bár elvileg ez összeadódik, és ebből valami új, valami minőségi lesz, a gyakorlat más. Elég csak megnézi a blogbejegyzések utáni kommenteket vagy a fórumokat: olyan szintű butaság és kulturálatlanság árad némelyikből, hogy az embert szinte pofon veri./ppDe mit várunk mást, mégis?/ppAhogy nő a penetráció, úgy kezd egyre jobban hasonlítani az internet a valósághoz. És lássuk be, a mindennapi életben is sok buta, korlátolt, szemellenzős emberrel találkozunk. Sőt, olyannal is, aki ezt fennen hirdeti: utcán, boltban, vezetés közben a forgalomban vagy tömegközlekedési eszközön találkozhatunk is velük./ppDe elkerüljük, nem veszünk róluk tudomást, vagy estig el is felejtjük. De ezek az emberek az inteneten látszanak! Igaz, mondjuk a netezők 10 százaléka ír csak, nade ezzel kb. a hülyék 10 százaléka is statisztikailag ide kerül. És ha belepiszkít a blogunkba, vagy topicot nyit az Indexen, akkor azt már látni fogjuk./ppAz internet ilyen. Itt kicsit összemosódnak a területi és társadalmi határok, és ezzel együtt olyanokkal is találkozunk, akikkel a való életben nem./ppNos, van még egy kis gond ezzel. Egy ilyen nemnormális is képes elrontani egy egész topicot vagy bejegyzést. Vagyis olyan ez, mint a tiszta és a szennyes víz: ha a tisztába öntünk 10% szennyest, akkor az egész olyan lesz, de ha a szennyesbe öntünk 10% tisztát, az akkor is szennyes marad./ppEzért gondolom azt, hogy az internetből a büdös életben nem lesz kollektív intelligencia. Kollektív butaság, az lesz itt. Meg középszerűség. Amit úúúgyis annyira imád az átlag. Hát, itt (is) megkapják. Egészségükre!/ppemNyam-nyam./em/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/04/24/itt_latszik#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=1084451" border="0" //a/p
-
Posted: April 21st, 2009, 4:00pm CEST by Konrad
blockquotepÉrzelmektől mentesekbr /Ne tanítsatok szeretni!br /Mindenfélét hazudókbr /Ne tanítsatok igazat mondani!/p/blockquotepAz egyik dolog, amiben talán máshogy működök, mint az quot;iparági átlagquot;, az érzelmeim felvállalása, sőt, felhasználása. Vagyis nem szégyen az, ha valami nem tetszik, ha valami zavar, vagy ha valami blődségre az ember kifakad./ppNem szégyen, de mégsem merik ezt sokan felvállalni, mert mi van akkor, ha a kedves ügyfél megsértődik, mi van akkor, ha emiatt elveszítünk egy üzletet. És valóban, ez kellemetlen velejárója lehet az ilyen viselkedésnek, hiszen az ügyfél is ahhoz van szokva, azt mondják neki, amit hallani szeretne./ppMásrészt viszont a reklám érzelmek nélkül szart sem ér. A hazai reklám-középszerűség, a lagymatag, semmilyen kreativitás egyik oka, hogy nem merünk érzelmeket kiváltani. Mert ahol érzelmek vannak, ott bizony oldalak is vannak: van akinek tetszik, és van akinek nem. Nehéz felvállalni, hogy van olyan csoportja a fogyasztóknak, akiknek nem tetszik az, amit éppen csinálunk./ppstrongAz ügynökségi para befigyel:/strong ha a fogyasztók egy csoportja panaszkodik, akkor az ügyfél elégedetlen lehet, akkor elveheti a melót, és akkor emjajjnekem, repülök! /emVédeni kell a seggünket, csináljuk csak a megszokott, érzelemmentes kommunikációt, jó lesz az nekünk, legfeljebb majd nem nyerünk nemzetközi reklámdíjakat./ppNade most szívás van a láthatáron: itt van az internet a maga webkettes, közösségi kommunikációjával, és ez a dolog meg pont az érzelmektől működik! Vagyis attól működne. A véleményektől. A vitáktól. A veszekedéstől, a nagy összeborulástól, a féligazságok kiderülésétől, a meggyőzéstől és az ellenállástól. Olyan dolgoktól, amikhez egész egyszerűen már nem értünk./ppKineveltük magunkból, mert az ügyfélnek ez esetleg nem tetszik, és akkor nem lesz meg az éves terv, és emjajjnekem, repülök!/em/ppÍgy aztán ne is csodálkozzunk, hogy az amatőröknek milyen jól megy a webkettes kommunikáció, miközben a felkent professzionális tudással rendelkező nagyok csak bukdácsolni tudnak. Bele van ez kódolva a mostani rendszerben./ppA kicsiknek nincs vesztenivalójuk. Egy kisvállalkozás vagy főleg egy mikrovállalkozás teljesen más döntési helyzetben van, mint egy multi. És nézzük meg: a sikeres blogok, a sikeres közösségi megoldások nem a nagyok játszótere. Ez a fajta kommunikáció nekik egyelőre nem működik./ppBátorság, az kellene. Meg olyan tökös accountok, akik végigvernek egy-egy meghökkentő, érzelmeket kiváltó ötletet. Hát, szkeptikus vagyok. Sok változást nem várok ezen a téren...nbsp;/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/04/21/erzelmektol_mentesek#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=1078264" border="0" //a/p
-
Posted: April 20th, 2009, 8:50pm CEST by Konrad
pÉn akkor most hazamegyek, és nem kapcsolom be a tévét, hanem leülök a számítógép elé, és megnézem a YouTubeon a Híradót. Illetve bekapcsolom a tévét, de az új blu-ray strikeBlueRay/strike lejátszómban már van YouTube kezelés, és azzal nézem meg a Híradót. (LG BD370, 69.990,- Ft - nem, nem vettem meg, de a ma kezembe vett MediaMarkt katalógusban benne van.)/ppIlletve megnézném a Híradót, ha lenne. De nincs. Illetve van, de nem a YouTube-on, hanem az egyes tévéadók saját oldalain. Amit vagy meg tudok nézni, vagy nem. Az Királyi tévé például nem flash-ben teszi föl. De más platformja van a kereskedelmi csatornáknak is. De én akkor is YouTube-ot nézek, legfeljebb nem Híradót, hanem zenét. Mert az nekem jobb./ppMég tavaly ősszel próbáltam félrészegen magyarázni az Internet Hungary-n az egyik kertévés online-osnak, hogy mennyivel jobban járnának, ha ők raknák fel azonnal a kisvideókat a YouTube-ra, és nem a rajongók - akik egyrészt vacak minőségben teszik ezt, másrészt reklámot biztos nem raknak bele./ppAz interneten így megy ez: hiába van saját farmod, a te állataid is jobban nőnek a közös legelőn. Nehéz ezt elképzelni, nemigaz?/ppPersze most jöhet a magyar öntudat, és nem YouTube, hanem IndaVideó vagy Videa - igen, esetleg azok is. De azokat sokkal kevesebben nézik... és azokhoz nincs az LG-nek támogatása. Így lesz ez: a nagyok az ilyen kis trükkök miatt még nagyobbak lesznek, a kisebbek pedig lassan elhalnak, vagy specializálódnak. Ha szerencsénk van, akkor marad még itt piaci rés a YouTube-on kívül is./ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/04/20/kozeljovo_1#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=1076801" border="0" //a/p
-
Posted: April 17th, 2009, 9:56pm CEST by Konrad
pPletykák vannak igazán, nem jelentések, pláne nem hivatalos információk. De nézzük a pletykákat. A lappiac elég nagy bajban van. 30% körüli bevételkiesés látszik most, vagyis időarányosan átlagosan ennyit már összehoztak. Ez nem jó hír nekik. Az óriásplakátok a mai napig olyan kétharmad gőzzel futnak, igaz, ez csak részben a válság miatt, vaskosan benne van egy belső piaci harc is (aminek a célja az optimalizáló cégek kiszorítása)./ppTévéktől és rádióktól elég messze dolgozok most, onnan nem jutottak el hozzám infók - gondolom mások majd ha akarnak, írnak erről kommentben vagy saját bejegyzésben./ppÉrdekes, de érthető hatása a válságnak a fogyasztás visszafogása a kommunikációs piacon is: a wap-os forgalmak radikálisan zuhantak, de a telefon (hang) forgalom is olyan 10%-ot (vagy többet, csak nem merik bevallani?) estek. Az internet és kábeltévé előfizetéseket (még) nem mondják le az emberek, de egyre többen váltanak kisebb csomagokra./ppMi következik ebből? Közvetlenül annyi, hogy válság van. De kicsit továbbgondolva az, hogy az internet egyre fontosabb lesz. Nem valószínű, hogy olyan nagyon sokan új belépőként jelennének meg a piacon, de akik már itt vannak (vagyis van számítógépük, előfizetésük és tudásuk), azok többet fogják használni az internet. Vagyis én azt várom a válságtól, hogy - kicsit abszurd módon - növekedni fog a hetente többször internetet használók száma./ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/04/17/valsagjelentesek#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=1071746" border="0" //a/p
-
Posted: April 16th, 2009, 11:27pm CEST by Konrad
pMa megkérdezte tőlem az egyik ügyfelem, nem ciki-e az online tanácsadásos munka. Mert van egy csomó önjelölt zseni, aki napi 8-10 órát ül a gép előtt, és pár hónap múlva már ki is kiáltja magát gurunak. Azért merte ezt megkérdezni tőlem, mert szerinte én nem ilyen vagyok, de mégis, mi a véleményem arról, hogy sok az ilyen egy leckével az ügyfél előtt járó tanácsadó, aki csak sablonban tud gondolkodni./ppNehéz erre úgy válaszolni, hogy ne kuncogjak magamban. Nem azért, mert megint van egy ügyfelem, akit nem a szöveg, hanem a hozzáállás érdekel, hanem mert végiggondoltam, milyen jó lesz majd pár hónap múlva arra kampányt építeni, hogy én nem sablonokat árulok drága pénzért, hanem személyre szabott szolgáltatást./ppMásrészt elszomorít a dolog. Olyan érzésem van, hogy hosszú évek kellenek még ahhoz, hogy eltünjenek az ügyeskedők, a féltudást árulok, a quot;gurukquot; a piacról. Mert szerintem nem jó dolog guruval dolgozni, és nem annyira jó dolog gurunak lenni. A guru az ugyanis mindenki fölött áll, és amit mond, az úgy van. Én viszont nem vagyok tévedhetetlen, és igen, egy-egy ügyfél esetében meg kell tanulnom az ügyfél piacát, meg kell ismernem a problémákat, és nem fogok tudni azonnal, csípőből választ adni./ppA guru egy isten. A tanácsadó egy partner, egy segítő, egy bizonyos értelemben társ. Ezért én is óvakodnék a guruktól. Veszélyesnek érzem őket./ppnbsp;/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/04/16/vigyazat_guru_veszely#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=1069820" border="0" //a/p
-
Posted: April 8th, 2009, 7:14pm CEST by Konrad
pTényleg, hol vannak? Itt a válság, és továbbra sem látom azokat a megoldásokat, amik olcsón lennének hatékonyak. Aki nem akarja, nem bírja kifizetni a bannereket, az megy a PPC felé, sőt, a bannereket is egyre inkább kattintási alapon veszik meg./ppHol vannak az ötletek? Vajon miért nem látok valami ügyes, aranyos, vicces, és alapvetően netre szabott megoldást?/ppAz iwiw-es kisalkalmazások még nem indultak be, ott talán lesz valami érdekes, valami egyedi, bár ahogy eddig hallottam, inkább csak máshol már megimert dolgok adaptációi lesznek. De nem látom, hogy a portálok mit akarnak kezdeni magukkal, vajon elhiszik-e azt, hogy igazából a bannerekből fognak megélni mondjuk három év múlva is? Vagy a válság miatt az innovációra aztán végképp nincs erő?/ppAz is lehet persze, hogy vannak jó megoldások, csak én nem látom azokat. Ti tudtok mutatni valami újdonságot?/ppnbsp;/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/04/08/hol_vannak_a_kreativ_otletek#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=1054442" border="0" //a/p
-
Posted: March 20th, 2009, 11:56pm CET by Konrad
pVolt Vitraynak egy műsora, még akkor, amikor gyerek voltam. emCsak ülök, és mesélek/em - ez volt a címe. Érdekes emberek, érdekes témák, és Vitray sajátságos stílusa, mindez a szocialista-realista tévés világba csomagolva./ppIszonyúan népszerű volt, persze egy olyan országban, ahol egy darab tévécsatorna jelentette az otthoni mozgóképes szórakoztatást, ez érthető is. Ha most megpróbálnánk újra főműsoridőben leadni a műsort, véhetőleg iszonyúan nagy csalódás lenne. Konkrétan unalmas, modoros, ósdi. Lenne egy réteg, akinek nosztalgiából tetszik, mások viszont inkább elkapcsolnának./ppMára a 15 perc hírnév és a ráérős történetmesélés nem él meg a képernyőn. Pontosabban nem él meg a tévében. De szerencsére nem tűnt el a műfaj, hanem egész egyszerűen elköltözött onnan. Azzal, hogy megváltoztak a nyilvánosság csatornái, már nem kell egy moderátor (vagyis Vitray), ha valaki akar, közvetlenül eljuthat azokhoz, akik kiváncsiak rá./ppPersze kell azért valami teljesítmény vagy extra dolog, hogy érdekes legyen. Nem elég csak ülni és mesélni. Határozottan fontos az, hogy érzelmeket váltsunk ki./ppA fentiekből is az látszik, hogy megváltozott a világ. És bár vissza lehet sírni a régi dolgokat, de ilyen erővel azt is követelhetnénk, hogy az iskolában geocentrikus világképet tanítsanak, nemigaz?/ppEz a változás persze azzal is járt, hogy már nem kellenek a régi idők emberei. Ezt ők is érzik, és csapkodnak is miatta. Most például éppen egy egy hete elhanzott csapkodás az, ami miatt fel is hoztam ezt a témát./ppSzilágyi Ákos mondott egy a href="http://www.emasa.hu/cikk.php?page=radioamp;id=4765"beszédet/a a sajtószabadság kapcsán, és ebben abszolút rossznak és károsnak állította be azt, hogy az internet segítségével mindenki azt mond, amit akar. Szerinte ez a sajtószabadság halála./ppMost nem mennék abba bele, hogy ugyanezt érezhette az a főnemes, aki egyszercsak azt vette észre, általános választási jog van, és már nemcsak a nemesek választhatnak, hanem quot;A névtelen és megfoghatatlan magánemberquot;-ek is. Sokkal inkább az az érdekes, ahogy átjön egyfajta zsigeri gyűlölet az internettel szemben./ppMert ez a rohadt internet, ez az quot;on-linequot; elvette az újságírók kenyerét! Mert tönkreteszi a jól felépített hitelességi lépcsőket! Mert itt boldog-boldogtalan azt mond, amit akar!/ppUgye, milyen szörnyű?/pblockquotepPersze, az internet a hálózati demokrácia, a soha nem látott mértékű és intenzitású állampolgári és embertársi érintkezés, egyszóval a szabadság új dimenzióját is megnyithatná előttünk. Egy ilyen nyitás jelei azonban jelenleg elhalványulnak a barbarizálódás, a hálózati rémuralom, a magánönkényuralmak, a neotribalizmus színrelépésének tendenciái mellett. Abban a nyilvánosságban, amelyben a szerzői szöveg semmiféle kritériumnak nem kell eleget tegyen ahhoz, hogy nyilvánosságra kerüljön, ahol nincs azonosítható szerző, sőt, azonosítható, megfogható szöveg sincsen, ahol semmiért senki nem tartozik senkinek és semminek semmiféle felelősséggel, ott talán mégsem annyira a hálózati szabadság új dimenziója van születőben, mint inkább a magánember rémuralma./p/blockquotepSzilágyi Ákost meg tudom érteni. Nem érti az internetet, nem is nagyon használhatja, ha ilyeneket ír. Ő azt a mázt látja, amivel egy átlagos felhasználó is szembesül, de azt már nem látja, milyen folyamatok történnek még ezen kívül. Nem látja - vagy nem akarja látni -, hogy a felhasználók minősítenek, válogatnak, és nem hisznek el mindet azonnal. Nem látja, mert hiszen kicsavarták a kezéből a kapuőr szerepet, és strongel sem tudja képzelni, hogy lehete ezt máshogy is csinálni./strong/ppHát, ez így valóban szívás. Tudom érte sajnálni. Most kéne újra megtanulni egy másik közeget, amikor már tök szépen felépített elefántcsonttornyok vannak kérem, amikor az újságírók végre hatalmi tényezők(nek gondolják magukat). Pont most, amikor már kezdett egy kis egzisztencia lenni ebben a fenenagy kapitalizmusban. És akkor hirtelen az ember nem olvasnak újságokat, emkérem/em, hanem rákattintanak erre az internet dologra, emkérem/em, ráadásul szabadon, emkérem/em, mindenféle szerzői szabályokat semmibe véve! Hát hová jut így a világ, emkérem/em?/ppÉs tényleg, hová jut? Szilágyi Ákosnak például rossz lesz. Azt javaslom neki, hogy a href="http://mediablog.hu"tanuljon/a, érdemes, és meg fog lepődni: a jövőben is szükség lesz a hiteles újságírásra. Igaz, már kicsit máshogy, mint eddig, de talán még arra is rájön, hogy nem az online tette ilyenné az embereket, hanem az emberek ilyenek. Az online csak megmutatta, hogy valójában mit akarnak az emberek. És ez nem mindig az, amit egyes újságírók érdekesnek gondolnak./ppnbsp;/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/03/20/csak_ulok_es_meselek#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=1015386" border="0" //a/p
-
Posted: March 13th, 2009, 10:36pm CET by Konrad
pVajon vannak webcelebek? Vagy lesznek ilyenek? Arra gondolok, hogy olyan ismert emberek, akiket csak az internet tesz ismertté. Így persze nem is mindeki ismeri őket, hanem elsősorban a webes közösség./ppDe vajon kikből lesznek a webcelebek? A Twitteren a href="http://webisztan.blog.hu/2009/03/10/turulcsirip_statisztikak"követett/a geekekből? A sokak által olvasott bloggerekből? Nagy olvasottságú portálok újságíróiból? Vagy valahonnan máshonnan jönnek?/ppAz ismert emberek a helyi pletyka helyettesítői: míg régen az volt az érdekes, mit csinál a szomszéd, kivel csalja a szomszédasszony és miért esett le a gyerek a szénaboglyáról, addig mára az ismert emberek élete a kiteregetett szennyes. Ez szórakoztatja a quot;plebsetquot;./ppA webcelebek is ilyen helyzetbe fognak vajon kerülni? És ha igen, akkor majd a celebekhez hasonlóan a webcelebek is megjelennek a reklámokban? És ha egy brandet mondjuk a Győzike erősít (vagy gyengít, nézőpont kérdése), akkor lesz olyan webes brand, amit mondjuk egy webceleb? Például egy blogger?/ppMert a folyamat végülis elindult. Az általam már egyszer jól a href="http://onlinemarketing.blog.hu/2008/09/18/es_enekel"leszólt/a Futóblog hitelességét például bloggerrel és újságíróval szeretné a Nike erősíteni, és azon sem lennék meglepve, ha egy-két év múlva mondjuk Doransky lenne a reklámarca egy Microsoft szolgáltatásnak./ppSosem lehet tudni./ppTi hogy látjátok ezt? Lesz saját bulvárunk?/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/03/13/webceleb#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=1000952" border="0" //a/p
-
Posted: March 11th, 2009, 11:56pm CET by Konrad
pAz amerikai nagy portálok ki szeretnének jönni három új bannermérettel. Most egyelőre tesztelik ezeket a lehetőségeket, de várhatóan elterjed és sok helyen fogják rajtuk kívül is használni. Erről egy nagyon jó összefoglalót írt a href="http://mikvannak.hu/?p=564"_original/a, így a részleteket le se írom, nála olvasható./ppA lényeg: mindhárom méret strongnagy/strong méret. 336x860, 468x648, 970x418 pixel méretűek. És ezek nem interstitialok, ezek beépülnek a tartalom közé! Tehát elkerülhetetlenül látszani fognak. Ez persze sokat fog segíteni a bannervakság ellen, és ezzel együtt nőni fog az elutasítók száma is. De érdemes azt is végiggondolni, milyen üzenete van ennek, hogy új bannerek jelennek meg. strongA banner nem fog kihalni, sőt, élni fog tovább!/strong/ppMert miközben a médiatulajdonosok ilyet lépnek, aközben még a Google is folyamatosan kísérletezik a nemcsak szöveges megjelenésekkel. Tehát a bannerek nem fognak eltűnni, sőt, egyre inkább jelen lesznek az életünkben - már persze azokéban, akik nem blokkolják a hirdetéseket./ppEzek a nagy bannerek persze valószínűleg ugyanúgy a szőnyegbombázós elérést fogják támogatni, mint ahogy a korábbia képi megoldások is. Vagyis a nagy elérést, a nagy hatást ezekkel lehet elérni: brandet építeni, terméket bevezetni stb./ppKis gondolatkísérletet végeztem magamban, melyik hazai oldalak tudnák berakni a szerkezetükbe ezeket a méreteket, és arra kell rájöjjek, hogy az Indexen és a Zoom-on kívül a többi oldal szerkezete nagyon kötött, nehezen lehet beletuszkolni a méretes képeket. Vagyis ha majd 1-2-3 éven belül ezek idehaza is megjelennek, akkor bizony olyan irányú hírsite átalakításokat látunk, ami lehetővé teheti ezek elhelyezését./ppPersze kérdés, valóban elterjednek-e, de én úgy gondolom el fognak. Hirdetői szemmel ugyanis ezek nagyon jó lehetőségek! Az olvasóknak meg már mindegy, nemigaz?/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/03/11/a_banner_reneszansza#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=997000" border="0" //a/p
-
Posted: March 9th, 2009, 6:20pm CET by Konrad
pNéha nehéz eldönteni, hogy amikor egy hirdetési elbaszást látok, az szándékos, és átverés áldozata vagyok, vagy egész egyszerűen csak elcseszett valamit a marketinges? A kedvencem az, amikor a hirdetett termék, amit épp meg akarok nézni, mégsem szerepel a kínálatban./ppErre most láttam egy nagyon jó példát. Az egyik nagy hazai eminternetes áruház brand/em az Extreme Digital (vagyis az edigital). Fut az Indexen egy rakat kampányuk (gondolom nem letöltés vagy idő alapon), amikben mindig valami konkrét terméket hirdetnek. Én mint felhasználó ilyenkor azt várom, hogy kattintás után azonnal a termék oldalára érjek, és azt akár meg is rendelhessem./ppEhhez képest rendszeresen abba futok bele náluk, hogy valamilyen listára dobnak, ahol akár több oldalon keresztül sorolják az árukat, és valahol közte van az is, ami engem érdekel. Értem én a koncepciót: ha érdekel az akciós, hirdetett termék, akkor nézzek körbe, hátha van másik is, ami tetszik./ppDe! Nem akarok keresni. Ha beesik ez a csomó felsorolás, lehet, el is megyek onnan. Oda kell rakni a szemem elé, hogy azonnal reagálhassak rá, és ezek után vagy e mellett legyen a többi is ajánlva. strongDe basszus legyek már én, mint érdeklődő, mint potenciális vevő a fontos, ha kérhetem!/strong/ppViszont a mai dolog különösen zavar. Mutatnak egy akciós ajánlatot, majd a kattintás után az nem is kapható. Egész egyszerűen nincs az a termék!/pa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/03/09/atveres_vagy_benazas#more991920"[...] Bővebben!/apa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/03/09/atveres_vagy_benazas#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=991920" border="0" //a/p
-
Posted: March 4th, 2009, 11:12pm CET by Konrad
pMiskolczy Csaba írt egy a href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/03/04/a_mamutok_kihalnak_ugye_nyilt_level_az_online_piacvezetokhoz"nyílt levelet/a, ami szinte kiáltvány-szerűen felhívja a hazai internetes mamutok figyelmét arra, hogy változik a világ./pblockquotepAz alternatív médiatermékek, például Google bevételekből élő közepes site-ok erősödése a nézőközönség szórását, és a nézők elvonását jelenti más formátumok felé. Ezt a folyamatot erősíti a nemzetközi nagyportálok (pl. Youtube, Facebook) elszívó ereje is. Ez mind a triumvirátus hatókörében álló médiatermékektől történő olvasóelvonást eredményezheti. Utóbbi következménye pedig a korábbi években a zömében a triumvirátushoz befolyó hirdetési pénzek komoly újraelosztását fogja jelenteni./p/blockquotepEz a változás pedig nem szükségszerűen nekik kedvez, hiszen a folyamatok nem olyan irányba mutatnak, ami a megerősödésüket mutatja. Ez egy olyan levél, ami nem maradhatott válasz nélkül, és igen, még ma megérkezett a válasz is (például a href="http://kreativ.hu/cikk.php?id=23465"itt/a olvasható). A válaszadó pedig nem más, mint Fischer András, az Origó vezérigazgatója. Érdemes elolvasni amit ír, hiszen ő az egyik meghatározó cég meghatározó embere - ugyanakkor ritkán és keveset kommunikál közvetlenül. Ez így mindenképpen kuriózum./ppInnentől érdekes ez a dolog. Ugyanis Miskolczy levele önmagában egy pusztába kiáltott szó. Egyfajta látásmód, egyfajta vélemény. Miskolczy levele egy vélemény./ppMindaddig vélemény, amíg valaki komolyan nem veszi. Onnantól ugyanis vitaalap. Álláspont. Egyfajta látásmód. Márpedig az Origó valamiért annyira fontosnak érezte az azonnali reagálást, hogy a legmagasabb szinten történik a kommunikáció./ppemEzen most kicsit gondolkodjunk el./em/ppAztán olvassuk el figyelmesen a href="http://kreativ.hu/cikk.php?id=23465"Fischer válasz levelét/a./pblockquotepÉs ne felejtsük el: a három nagynak van valamilye, amiről Miskolczy Csaba sales house csak álmodhat: erős saját márkái ([origo], Freemail, iWiW, Index, Blog.hu, Startlap, Profession.hu), amelyek dominanciáját az évek óta hangoztatott negatív tendenciák közepette is sikerrel tartottak meg. Erős márkák nélkül lehet ugyan költséghatékony módon működtetni alacsony árszinttel dolgozó, folyamatosan akciózó networköket, de erre stratégiát építeni nem könnyű.nbsp;/p/blockquotepEzek után gondolkozzunk el azon, hogy a vezető márkák előtt áll egy brand, mégpedig a Google. És majdnem legelől van még egy brand, a YouTube. Amik nem hazai brand-ek, nem hazai szolgáltatások. Miért mondom ezt? Mert szerintem az Origó nem Miskolczy felvetésére válaszolt./ppMegmondom őszintén, első olvasatra Fischer levele nekem nem mondott semmit. De aztán újraolvasva vettem észre, mennyire ravasz ez az írás: arról beszél, ami most van, arról beszél, mennyire jó helyzetben vannak. Közben a középmezőnyt beazonosítja a napi 50 ezres oldalakkal, a márka nélküli lapokkal. Úgy tesz, mintha nem lennének a középmezőnyben versenyképes oldalak./ppA lezárás különösen tetszik:/pblockquotepPotenciális befektetési célpontnak lenni jó ndash; potenciális befektetőnek lenni egy kicsivel talán még jobb./p/blockquotepVagyis a három nagy jelenti a Hazai Befektetői Csoportot. Az ő megközelítésében teljesen igaza van. Erről kell beszélnie, meg kell erősítenie a helyzetüket. De Miskolczy a jövőről beszél. Arról beszél, ami majd egy vagy két év múlva lesz. Arról beszél, ami nem az 50 ezres oldalak világa, hanem az ennél ötször, tízszer nagyobb oldalak világa. Arról beszél, hogy van egy középmezőny. Akkor is van, ha ezt a nagyok nem akarják látni./ppEz a középmezőny nem fogja elvenni az olvasókat a nagyoktól, hiszen az internet végtelenül demokratikus. Ez a középmezőny a keresztolvasottságban lesz erős: vagyis sok Index, Origó, NLC olvasó olvassa ezeket is. Ebből következően van egy olyan quot;szintquot;, van egy olyan középmezőny, ami ugyanazt az elérési kört fogja tudni (illetve akár tudja már ma is bizonyos szegmensekben), mint a nagyok, a teljes portfóliójukkal./ppstrongVagyis a középmezőny a nagyok bevételét veszélyezteti./strong Az elmúlt 3-5 év az ügynökségek számára azt jelentette, hogy jóban kell lenni a nagyokkal, be kell vállalni sok száz millió költést, és akkor is náluk kell hirdetni, amikor egyébként nem ott lenne értelme, mert kell a kedvezmény. Álszent dolog Fischertől quot;alacsony árszinttel dolgozó, folyamatosan akciózó networköketquot; emlegetni. Álszent, mert szakmai berkekben tudunk nagyon nagy kedvezményekről: akár 60-70 (vagy több!) százalékokról pletykálnak. Ez a piac ugyanis így működik./ppTudjuk ezt akik itt dolgozunk, tudja ezt Miskolczy és tudja ezt Fischer is./ppDe ha a középmezőny megerősödik, ha az új és megújuló sales housok megerősödnek, akkor majd nem kell szükségszerűen jóban lenni az összes naggyal. Lesznek helyettesítő termékek, amik ugyanolyan könnyen elérhetőek./ppMiskolczy erről beszél. És erre nem válaszol Fischer./ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/03/04/akkor_most_mi_van_7#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=982132" border="0" //a/p
-
Posted: March 4th, 2009, 5:00pm CET by Konrad
pMiskolczy Csaba kért meg, hogy tegyem közzé az alábbi nyílt levelet. Ezt kommentek nélkül, teljes terjedelemben meg is teszem./pblockquotepstrongA mamutok kihalnak ugye?/strongbr /br /strongAvagy az internetes középmezőny megerősödése/strong br /br /nbsp;br /Egy minapi szakmai konferencián az online piacot jelenleg vezető vállalatok vezetői meglepő gazdasági irracionalitásokról tettek tanúbizonyságot. Arról beszéltek, hogy nem érzékelik, hogy mi folyik körülöttük a gazdasági környezetben. Nevezetesen a Kreatív mai tudósítása szerint (a href="http://www.kreativ.hu/cikk.php?nl=2894amp;id=23458amp;aai=0amp;s=0"http://www.kreativ.hu/cikk.php?nl=2894amp;id=23458amp;aai=0amp;s=0/a ) Fischer András, az Origo vezérigazgatója nem látja szükségét annak, hogy cégük letérjen az elkezdett útról és más stratégiát alkalmazva vágjon neki a gazdasági válságnak. Az Index vezetője, Vaszily Miklós azon ironizált, hogy bizony a kicsi internetes cégek vesztesek lehetnek, de a nagyokat ez nem érintheti. A Sanoma online részlegvezetője pedig előre néz és már a 2012-es időszakkal foglalkozik.br /nbsp;br /Megdöbbentő az ilyen strucc-politika nyíltszíni hangoztatása, pláne egy olyan friss médiaszektorban, amely számára a dinamizmus, progresszivitás lételem. Az interneten az őszinteség tombol, hiszen ahol a blogok és közösségi médiumok viszik a prímet, ott senki, még egy internetes médiavállalat sem bújhat be a saját árnyéka mögé, pontosabban rivaldafénye mögé. Igen, a hazai interneten létrejött a nagy online médiacégek rivalda fénye és azok által keltett árnyék is. A szakmában csak quot;online triumvirátusnakquot; nevezett Origo-Sanoma-Index médiatengely. A jelenleg és átmenetileg rivaldafényben állók, a triumvirátus vezetői ugyanis nem veszik észre, hogy a fenti hasonlat szerinti quot;mögöttes árnyékzónábanquot; már kifejlődőben van egy erős középmezőny. Megindultak - akár a válság hatására - az online médián belüli átcsoportosulások. A kicsi inetrnetes cégek vagy divatosabb terminológiával élve quot;a garázscégekquot; nemhogy felszámolódnak (ahogy ők állítják), hanem éppen a válság hatására új stratégia mentén akár egyesíthetik erőiket. Az angolszász világban egy pár éve végbement folyamat ugyanis itthon is megindult: az internet regionálisan is kifejlődött, vidéken is jelentős közösségi médiumok alakultak ki. A Google hirdetési modelljéből élő, összeségében akár többszázezeres nézettséggel bíró internetes oldalak alakultak ki és erősödnek a háttérben. Sőt a felszínen is jelentős üzleti átrendeződés indult meg. Az online piacon még a válság előtt beindult az online bevételek újraosztását hivatott, új típusú sales house-ok kifejlődése. A tavalyi évben több új sales house is szerveződött vagy régebbi formáció erősödött meg az online piacon. Párhuzamosan a triumvirátus két tagja (az Origo és Index) elveszítette korábbi sales vezetőit, akik most a szabad piacon aktivizálják magukat. br /nbsp;br /Az alternatív médiatermékek, példuál Google bevételekből élő közepes site-ok erősödése a nézőközönség szórását, és a nézők elvonását jelenti más formátumok felé. Ezt a folyamatot erősíti a nemzetközi nagyportálok (pl. Youtube, Facebook) elszívó ereje is. Ez mind a triumvirátus hatókörében álló médiatermékektől történő olvasóelvonást eredményezheti. Utóbbi következménye pedig a korábbi években a zömében a triumvirátushoz befolyó hirdetési pénzek komoly újraelosztását fogja jelenteni. Így viszont már a médiapiacon nemcsak az lesz a kérdés, hogy a hagyományos versus újtípusú (lásd online) médiatermékek nyerjék-e el a hirdetők bizalmát, hanem nagy valószínűséggel az is terítékre fog kerülni, hogy a nemzetközi minták alapján ezen az online területre befolyó pénzek ne adott médiatulajdonosokhoz (pl. a triumvirátushoz) koncentrálódjanak, hanem más formában akár független és tematikus sales house-ok felé kerüljenek piaci újraelosztásra. Ebben a képletben bizony a megfelelő üzleti modellel és túlélési stratégiával rendelkező közepes mezőny lehet a nyerő. Nyerő, mert a nagyok csak veszíthetnek, ő pedig csak nyerhet. A múltban az interneten nem létezettt ilyen középmezőny, a jövőben viszont meg fog erősödni. nbsp;br /nbsp;br /nbsp;br /Tehát visszatérve a cikk elején hivatkozott megnyilvánulásokra: a válság során bizony nemhogy koherens, hanem inkább a változások elől történő teljes elzárkózást jelenti az, ha az internetes cégek nem folynak bele a már zajló piaci változásokba. A gazdasági világválság ugyanis az interneten egy megerősödő üzleti középmezőny eljövetelét jelentheti. Egy olyan dinamikus szegmensét, amely pezsgést vihet az eddig nagy pénzeken, sokszor mesterségesen dotált internetes médiamamutokkal szemben. Egy olyan friss szegmens erősödését jelentheti, amely a gazdasági válságot követő időszakban a befektetők figyelmét is felkeltheti és a jövőben célpontul szolgálhat a hazánkon túlmutató internetes befektetéseknek. És akkor talán nem fordulhat elő az a helyzet, hogy a régió többi országában (lásd cseh, román és lengyel) online befektetők célpontokat keresnek, de ugyanezek a befektetők messze elkerülik a hazai piacot. Egy így megerősödő középmezőny ugyanis megfelelő befektetési célponttá válhat. Ezzel dinamikusabb és virágzóbb internetes piacot hozva a kis magyar médiavalóságba. Ez pedig az elkövetkező hónapok üzleti leckéje lehet a jelenleg sebeit nyalógató és fejét a homokba dugó online piacvezetőknek.br /nbsp;br /nbsp;br /Miskolczy Csababr /a Blogter vezetőjebr /nbsp;/p/blockquotepa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/03/04/a_mamutok_kihalnak_ugye_nyilt_level_az_online_piacvezetokhoz#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=981335" border="0" //a/p
-
Posted: March 3rd, 2009, 8:50pm CET by Konrad
pAz interstitial az egyik legidegesítőbb és legbrutálisabb hirdetés - véleményem szerint. Van egy olyan emfél poén/em a Monthy Python-nál (illetve a Holló színházban?), hogy miközben megy az előadás, bejön egy rendőr. Persze minden megáll, a rendőr besétál középre, ránéz a nézőkre, és ezt mondja: quot;strongMegállítjuk az előadásunkat, hogy bosszantsuk Önöket!/strongquot;. Kimegy, és megy tovább az előadás./p pstrongEZ az interstitial. /strongNézed az oldalt, kattintasz egy linkre, és a várt cikk helyett egy hirdetés jön fel. A hirdetés alatt pedig egy gomb raquo;raquo;raquo;, hogy tovább lehet lépni. Illetve elvileg ha eltelik pár másodperc, akkor továbblép a következő oldalra./p pstrongKérem, tegye fel a kezét az, aki egyszer is végignézett egy ilyen hirdetést!/strong smallJólvan, Pistika, leteheted, neked ez a munkád. /smallstrongMás?/strong/p pMi ebből a tanulság? Az, hogy az interstitial hirdetést kétféleképpen lehet elrontani: az egyik, ha hamarabb ugrik az oldal, mint végigér a hirdetés (vagyis még meg sem jelent pl. a céglogó, már betölti az új oldalt). A másik pedig: a hirdetés nem a lényeggel kezdődik, és mire az ember megtalálja a tovább gombot, még mindig nem is láthatta, miről is van szó./p pAz első hibára is lenne példám, de a második szerintem a nagyobb hiba. Egy ilyen hirdetésnél nincs több időd, mint 2-3 másodperc a figyelem megszerzésére. Ide külön kreatív kell! Nem ám a máshol futó kreatív nagyobb mérete a jó, hanem ide kell(ene) kitalálni üzenetet! De nem ez történik. Hoztam is egy elrettentő példát, amit speciel az Origón löttem tegnap. Íme:/pa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/03/03/ertelmetlen_interstitial#more978308"[...] Bővebben!/apa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/03/03/ertelmetlen_interstitial#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=978308" border="0" //a/p
-
pDolgoznál a Providentnek? Ha megkeresnének, hogy csinálj nekik hatékony reklámot, hogy minél többen vegyenek fel kölcsönt, amelynek a THM-je akár 405% is lehet, megcsinálnád?/ppAkkor is, ha nincs más megrendelésed?/ppRemélem, kellően provokatív a kérdés ahhoz, hogy el tudjunk azon gondolkodni, mi a reklámos feladata. Két nagyon jó barátommal jópár éve egy balatoni éjszakán folytattuk le azt az elvi vitát, hogy mennyiben felelős a reklámos a buta és esetleg megtévesztő reklámok miatt. A példa akkor elsősorban egy slágernek számító klipp volt, a klasszikus a href="http://www.youtube.com/watch?v=daoo5Of3wR0"Gerappa/a, ami jópár hónapig lett a szleng része is./ppÉn azt állítottam, ez egy jó reklám, mert az emberek szeretik, emlékeznek rá. A barátaim szerint meg ez egy rossz reklám, mert a hülyeséget állítja mintának./ppReggelre sokat tanultunk egymástól, a beszélgetést ugyanis akkor fejeztük be, amikor már fenn volt a Nap is. Én például azt tanultam meg, hogy az írástudók felelőssége bizony a reklámosokra is igaz: ha etikusak akarnánk lenni, akkor nem állítanánk példát a hülyeségből, és nem csinálnánk (részben vagy egészben) megtévesztő reklámokat./ppEzek után ismét feltenném a kérdést: strongDolgoznál a Providentnek?/strong/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/02/27/parancsra_teszed#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=970588" border="0" //a/p
-
pNem tudom pontosan mi az oka, de én most azt látom, élénkül az online reklám piac. Nem nevezném ezt növekedésnek, inkább azt érzem, hogy az érdeklődés az, ami megnőtt./ppEgyrészt nagyon meglepő helyekről érkeznek ajánlatkérések, másrészt láthatóan kísérleteznek a régi hirdetők is új megoldásokkal. Tény, a válság túlélésének egyik lehetséges módja az, ha racionalizáljuk a reklámköltéseinket, vagyis ha nem is csökkentjük, de olyan irányba mozdítjuk, ami hatékonyabb./ppPersze ez a hatékonyság sem egy egyszerű kérdés. Ahova nézek a hazai reklámszolgáltató cégeknél, mindenki azt mondja magáról, hogy ő a hatékony, őt kell a válságban használni. Talán csak a nyomtatott lapok piacán nem látom azt, hogy be akarnák bizonyítani, miért érdemes pont ott hirdetni. Nekik elég sok más problémájuk van mostanság, ahogy nézem.../ppÉs hát az online sem mindig egyértelműen sikertörténet. Még a legnagyobb jóindulattal sem mondhatom azt, hogy mindenki jöjjön az internetre, hirdessen itt, mert bizton megéri. Mert sajnos ez nem igaz. Egyrészt nem lehet minden célcsoportot elérni. Másrészt ha széles tömegeket akarunk elérni, akkor már nem olcsóbb ez az eszköz, mint pl. a televízió (és igen, bizonyos fajta elérésekhez még mindig a tévé a legolcsóbb!). És van még egy fontos dolog: nem szendvicsautomata az internet sem./ppNem úgy működnek itt sem a dolgok, hogy bedobom a pénzt és kipottyan az ügyfél, ha megnyomom a gombot. Itt is dobálni kell befelé az érméket, aztán várni, megint dobálni, megint várni, és ha jól csináltuk a dolgunk, akkor fog majd elkezdeni potyogni az ügyfél. Ez a várakozás pedig lehet akár több hónap is. Vagyis addig a reklámpénzt be kell fektetni, pont úgy, mint a fejlesztésbe belerakott pénzeket, vagy az árukészletet adott esetben./ppVagyis a válságban sincs mindent vivő szuper megoldás, ugyanúgy meg kell dolgozni a sikerért. De a válság miatt mégis érdemes lehet kipróbálni új megoldásokat is: ritka az olyan reklám-portfolió, amit nem lehet tovább optimalizálni./ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/02/27/alsagos_valsagos#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=969747" border="0" //a/p
-
pAmikor az ember rákattan az internetre, egyszercsak eljut arra a pontra, hogy úgy érzi, mindenre jó a hálózat. Hiszen híreket lehet szerezni, szórakozni lehet, beszélgetni lehet, barátkozni lehet, üzletelni lehet./ppAztán amikor már így szépen felépítette a maga kis világát, akkor lassan szembesül azzal, hogy mi mindent nem lehet csinálni az interneten. Például nem lehet sörözni, nem lehet tisztességesen ügyeket intézni, nem lehet gyereket nevelni, sőt gyereket csinálni sem... nem folytatom./ppRáadásul ez a régi világ valahogy lassú, fapados, nehézkes. Jól mutatja, hogy a postai leveleket a megrögzött netezők csak snail-mail-nek hívják, vagyis csiga-levélnek (esetleg csigapósta). És minden más is ilyen. Valahogy nem XXI. századi, no./ppLegalábbis így érezzük. Pedig ez is XXI. század és az is XXI. század. Valahogy a futurológusok többek gondoltak a mai időkről, és néha mi is többet szeretnénk látni az újból, mint a valóság. Így aztán egyszerre két világban élünk: a valódiban és a virtuálisban./ppAmikor egy kommunikációt megtervezek egy cégnek, akkor bizony nagyon nehéz azt elérni, hogy a valódi világban megszokott ritmus szerint élő emberek quot;felpörögjenekquot;. Egész egyszerűen nem lehet átugrani sok esetben azt a határt, ami elválasztja a két világot. Ilyenkor történik meg az, hogy nem a világ legjobb dolgát valósítjuk meg, hanem a cég számára lehetséges legjobbat./ppKicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de legalább működik./ppJó ez így? Ha messziről, félig becsukott szemmel nézzük, akkor persze nem. Hiszen edukálni kéne az ügyfelet, meg rávezetni, meg megoldani, meg... De ha közelről nézi az ember, akkor ezt láthatja, hogy ez is egy kis lépés a virtuális világ felé. És talán majd pár hónap múlva meg fogunk tudni tenni egy újabb lépést./ppÉs ha nem is tudjuk átugrani ezt a határt az ügyféllel, még azért átcsoszoghatunk rajta, nem igaz?/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/02/23/ket_vilag_hataran_1#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=961364" border="0" //a/p
-
pOlyan 20 éve még naív voltam, emnyeretlen kétéves,/em és hittem abban, hogy az emberek ésszel teszik azt, amit tesznek. Gondolkodnak, figyelnek, tanultak és okosak./ppstrongAztán felnőttem./strong/ppEgy nagyon kedves barátom olyan tizenöt éve kezdett arról győzködni, hogy az emberek 90 százaléka hülye. Nem gondolkodnak, nem terveznek, belemennek a nagyvilágba ész nélkül. Sokat vitatkoztunk, én nem éreztem ennyire rossznak a helyzetet, és emfeszt tamáskodtam./em/ppstrongAztán figyeltem./strong/ppLassan, de biztosan meg kellett tanulnom, hogy valóban az emberek megdöbbentő többsége hülye. No nem IQ minuszos, de a napi életben alig gondolkodik. Ha valamihez már használni kellene az agyát, akkor az fárasztó, lelassítja, megnehezíti az életét./ppstrongAki nem hiszi, nézze meg, milyen reklámok a hatékonyak./strong/ppEgész egyszerűen a szájbarágás a hatékony. A határozott megmondása a dolgoknak működik. Az apró kis trükkök befolyásolják az emberek megdöbbentő többségét. Nincsenek jó tapasztalataim, ráadásul a helyzet nem javul igazán./ppstrongEz van./strong/ppLehet ezt utálni, lehet e miatt siránkozni egy sör mellett a kocsmában, lehet azt mondani, hogy ez így nem mehet tovább, és emEgész népemet fogom / nem középiskolás fokon / taní- / tani/em./ppstrongDe a marketing és az eladás nem erről szól./strong/ppLehet persze edukálni, de az egy lassú folyamat. Lehet azt mondani, hogy emcsakazértis szembepisilek a széllel, és megváltom a világot/em. Mert kellenek megváltók (strikemeg sínek is, tudom embocs/em/strike). De ha az elvárás az, hogy emberekből pénzt szedjünk ki, akkor bizony nem az a feladat, hogy küzdjünk a keresztrefeszítésünkért, hanem sokkal inkább az, hogy a tömeg a mi emBarabásunkat/em kántálja./ppstrongA marketing tömegigényeket elégít ki./strong/ppLegalábbis úgy tesz, mintha tömegigényeket elégítene ki, vagyis emlemegy kutyába/em, és ahelyett, hogy edukálni, még rátesz egy lapátot a butításra. emHülye vagy? Nesze, kapsz még, ezt direkt neked csináltuk, hidd el, jó dolog hülyének lenni! /emNéha cinikusan azt szoktam mondani, ha nem lennének hülyék, nem lenne marketing sem./ppstrongNade fontos ez?/strong/ppHogyafenébe ne lenne fontos! Ha olyan marketing megoldást használsz, amivel tömegeket akarsz elérni, akkor tudomásul kell venni a fentieket. Igaz, az informatikusok ismerik azt a mondást, hogy tervezz olyan rendszert, amit a hülyék is tudnak használni, és csak a hülyék fogják használni. De ez nekünk most annyira nem is baj, nemigaz? Elég az, ha a sok hülye megveszi a terméket, amiről mi tudjuk, hogy nagyon jó, nagyon tuti, nade nem az észbeli tulajdonságokat emeljük ki, hanem elmeséljük, emmennyire más érzés az, ha ezt a fékezett habzású hupipiros sportkocsit veszi meg a szétszolizott szőke szukájának!/em/ppstrongLehet ezért sátánt kiáltani? Utálni kell minket ezért?/strong/ppEzt nem tudom. Talán. Sok-sok érvet lehet arra találni, miért is etikus az, hogy a fenti - nem kicsit sarkított - gondolatmenet ott motoszkál a marketingesek fejében. Nade ha magyarázni kell, akkor már vesztettél. Egy biztos: ha így állsz hozzá a dolgokhoz, akkor sikeres lehetsz./ppstrongÉs ez nagyon szomorú./strong/ppDe vajon mit kellene tenni? Azt mondani, hogy ememberek! nőjetek fel! hát nem látjátok, mikkel megetetünk benneteket?/em Aztán meg sétáljunk a kasszához, és örüljünk a strongsemmi/strong-nek, amit a megrendelőinktől kapunk?/ppstrongHülye azért nem vagyok!/strong/ppA marketing alkalmazott tudomány. Az emberek azt kapják, amit érdemelnek. Mert ha ezek a módszerek nem működnének, akkor bizony nem ezeket használnánk. Gondoljunk bele! Vajon kiküldene egy spammer naponta több százezer levelet, ha nem lennének belőle rendelések? Hát megérné neki? Ugye, hogy nem! Vagy reklámozná a Provident az uzsorakölcsönét, ha nem vennék fel az emberek?/ppstrongA megrendelők ennyire nem hülyék!/strong/ppLegalábbis jellemzően. Mert a hülyék már megbuktak, és elfogyott a tőkéjük. Mert ez egy ilyen világ. Kicsit vacak, kicsit szűk itt-ott, naponta képesek vagyunk szembeköpni magunkat akaratlanul is, de ebben élünk. A mi akolmelegünk./ppstrongHa szeretjük, ha nem./strong/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/02/18/a_felhasznalo_hulye#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=951869" border="0" //a/p
-
pKorábban a href="http://onlinemarketing.blog.hu/2008/11/04/go_online"írtam/a róla, hogy nem érdemes tévében webes szolgáltatást hirdetni, mert elfelejtik, nem kattintják, nem működik. Most van az, amikor megváltoztatom a véleményem./ppAz online marketingben egy dolog állandó: a változás. Miközben igazából marginális hírnek tűnik az, hogy a számítógép eladásokban a notebook-ok, netbook-ok a népszerűek, és már nem asztali PC-ket veszünk, aközben ennek mégis vannak ránk is vonatkozó hatásai. Ez a hatás pedig az, hogy a számítógép átköltözött a nappaliba. De nem ám úgy, ahogy jópár éve elképzelték, vagyis nem a tévé helyett lett a PC a szórakoztató center, hanem a tévézés mellett használjuk a számítógépet. Vagyis háttértévézünk, miközben a weben híreket olvasunk, iwiw-ezünk, képeket töltünk fel./ppSokat segített ebben az is, hogy elérhető árú az otthoni wifi is, és mára csak annak nincs szélessávú internete, aki egyfajta modem-fetisiszta. Vagyis minden adott ahhoz, hogy a reklámok elhangzása közben éppen a web előtt üljünk. Innen pedig csak egy lépés, hogy amit hallunk-látunk, be is gépeljük./ppÉs begépeljük. Kutatási eredményeket nem láttam, de egyéb forrásból tudom, hogy egy-egy elhangzó URL mondjuk a hírek végén láthatóan (időben is láthatóan) megemeli a látogatottságot. Vagyis mégegyszer: strongelhangzik az URL raquo;raquo; begépeljük raquo;raquo; megnézzük/strong./ppEzek után azt gondolom, mára nem igaz az a tétel, hogy nem érdemes a tévében webes dolgot hirdetni. Igaz, nem mindegy, hogy mit, és az sem mindegy, hogy hogyan. De az eszköz már rendelkezésre áll, a tanulási folyamat megkezdődhet./ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/02/17/url_t_a_tevereklamba#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=949610" border="0" //a/p
-
pNézegetem a a href="http://www.marketingtorta.hu/"Marketingtorta/a című rendezvény honlapját, és megakadt a szemem azon a mondaton, hogy emquot;az összes előadó a quot;harctérenquot; edződött, nem tankönyvekből vették a tudásukatquot;/em. Végignézve az előadókat, azt kell mondjam, ez így nem igaz, de majd az érintettek ha akarják úgyis javítják. Mert az a része, hogy a quot;harctérenquot; szerezte a tudást, még igaz is, de a quot;nem tankönyvből vettékquot;, az annyira nem. De nem is ezért írok most./ppSzégyen, nem szégyen, én tankönyvből vettem a tudásom. Egészen konkrétan elvégeztem a pécsi közgazdasági egyetemet, ráadásul marketing szakirányon. Értelemszerűen eszementül sok marketinges és közgazdász szakkönyvet meg kellett tanulnom, és vizsgáznom is azokból. strongEzek mind-mind tankönyvből vett tudások./strong/ppTudom én, hogy a hazai marketinges szabadcsapatok körében ez szinte megbocsáthatatlan bűn, hiszen hiába internetezek 1995 óta és hiába fizettek már 1996-ban nekem weboldal készítésért, deem mindent elrontottam ezzel az egyetem izével,/em ami ráadásul szakirányú. Hát milyen dolog ez már? Biztos elrontottak, biztos mindig mindenben az AIDA modellt keresem, 4P-ben gondolkodom és úton-útfélen SWOT-analízeseket csinálok! Én vagyok az az elméleti szakember tehát, akire ujjal lehet mutogatni? Ezt nem tudom./ppAzt viszont tudom, hogy a napi munkában mennyit is ér ez a közgáz tudás, ez a fajta marketinges szakirány. Sokat. Nem azért, mert mindenáron a Kotler Marketingmenedzsmentjét akarom ráhúzni mindenre (mert nem akarom, sőt!), és nem is azért, mert például a emFogyasztási magatartás vizsgálatban/em a Törőcsik Máriától megtanultakat nap mint nap kénytelen vagyok használni, vagy mert a Fojtik János féle emCsatornapolitika/em órákon megtanultak a mai napig aranyat érnek. Hanem mert az egyetem adott két fontos dolgot:/pullilátásmódot/lilia tanulás tudását (emKarma kedvéért: a tanulás képességét/em)./li/ulpA látásmód jelen esetben azt jelenti, hogy megtanultam, a dolgok nem feketék vagy fehérek. Ami az egyik cégnek jó, az nem biztos, hogy a másik cégnek is megfelel. Megtanultam, hogy egyáltalán nem lehet a marketinget sablonok és bullshit dumák segítségével művelni, hanem meg kell teremteni minden esetben a valódi alapokat. Azokat az alapokat, amikre építve majd sikeres lehet egy cég./ppA tanulás tudása pedig nem hiszem, hogy sok magyarázatra szorul. Sok év eljutni egy diplomáig, és a sok év alatt meg kell tanulni hosszú tananyagokat feldolgozni, rendszerezni és visszaadni. Ez egyfajta praktikus technikai, aminek megtanulásához kell az a fajta stressz és elvárásrendszer, amit csak egy sok éves egyetem vagy főiskola adhat meg. E nélkül sokkal nehezebben tudnám képben tartani magamat, sokkal nehezebben tudnám feldolgozni a naponta rám zúduló információkat./ppPersze végignézve a már említett esemény előadóit, nemcsak én tudom ezt. Sok jól felkészült szakember lesz ott, akik hasonlóan nem keveset tanultak, akár még szakirányon is. De akkor meg minek ez a bullshit? Miért baj az, ha valaki a tankönyvet is ismeri? Vagy akkor most ez a trend: csak az számít, amit a gyakorlatban megismerünk, és menjünk a sablonok és a taktikák mentén?/ppSzerintem ez így egyfajta kifacsart megközelítés. Ez maga a bullshit. Nem kellene./ppnbsp;/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/02/14/tankonyvbol_vettem_a_tudasom#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=941953" border="0" //a/p
-
pMindenhol a válságról van szó, a nagyvilágban az internetes hirdetések ára ennek megfelelően csökken is. Úgy a banner (display), mint a PPC árak az utolsó negyedévre szépen estek lefelé./ppNincs ezen mit meglepődni, bármennyire is versenyképes az internet, az alacsonyabb árakat mintegy elvárja a piac. Ott. Külföldön./ppIdehaza meg azt hallom, hogy miközben a quot;nagyokquot; már pontosan érzik a válság miatti bevétel-csökkenést (a pletykák nagyon sok milliókról beszélnek...), mégsem azzal reagálnak, hogy kedvezőbb árakat kínálnak, hanem növelni akarnak. strongMégegyszer: a hazai portálok azt tervezik, hogy növelik a hirdetési árakat./strong/ppHa ehhez hozzáteszem, hogy a hazai árak eleve nem alacsonyak a nemzetközi összehasonlításban, akkor könnyen megérthetjük, hogy miért nem örülök ennek a lépésnek. Ugyanis miközben itt állítólag áremelkedés lesz, a többi média kénytelenül csökkenteni fog. Márpedig így nagyon hamar el lehet veszíteni azt a kis előnyt, amit az internet ad!/ppEz a legrosszabb lépés most szerintem. Igaz, hozhatja a piac átrendezését is, hiszen a kisebb portáloknak nagyobb lehetőség nyílhat./ppHát, meglátjuk. Érdekes lesz ez a tavasz.nbsp;/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/02/02/most_ne_rontsd_el#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=918719" border="0" //a/p
-
blockquotepHátat a falnak és megdögleni!br /Lee Van Cleef tudta ezt remekül./p/blockquotepElőször arra gondoltam, hogy szó nélkül hagyom a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesülete elnökének a href="http://www.kreativ.hu/cikk.php?id=23245"véleményét/a, van szegényeknek annyi bajuk... De aztán arra jutottam, hogy mégiscsak egy komplett iparág egyik választott vezetője, és a véleménye sokat számít. Épp ezért is bosszant, hogy volt szerencséje azt nyilatkozni, hogy igazuk volna az importőröknek, ha nem reklámoznának, most ugyanis senki nem figyel oda a hirdetésekre./ppemÉrted./em Amikor baj van, esik a forgalom, jóval kevesebben vesznek a termékedből, akkor valóban az a feladat, hogy fölteszed mindkét kezed a levegőbe, kinyitod a szád, és várod a sültgalambot. Biztos a te szádba fog repülni, mert az olyan!/ppstrongHátat a falnak, és megdögleni! /strongAhogy Cseh Tamás is énekli. Ez a megoldás a válságban, nemigaz? Biztosan segít./ppVagy megpróbálsz alkalmazkodni, megpróbálsz inkább vevőket keresni. Olyanokat, akik mégis hajlandóak venni. És ezeket vajon hogyan éred el? Ugye nem azt várod, hogy pont a te portékádat veszi meg? Vagy ennyire bízol magadba? Akkor nem kell félni, elég remélni. Nem kell a hirdetés. Vagy van versenytárs? Akkor talán nem kellene hagyni, hogy hozzá menjen az a kedves vevő, nemigaz?/ppstrongA válság bizony hozhat olyan eredményt, hogy átrendezi a piacot. /strongNagyon. Az eddigi nagyok kicsik lehetnek (hátradölnek, nem költenek, minekaz), az eddigi kicsik megnőhetnek (keresik az olcsó és hatékony csatornákat, valódi ügyfélélményt alakítanak ki, befektetnek ha van miből). És ebben a reklámnak iszonyúan nagy lehet a szerepe: most, hogy válság van, még akár kisebb is lesz a reklámzaj, egyszerűbb és karakteresebb üzeneteket lehet megfogalmazni./ppAzt gondolom, sületlenség az, amit Győző Gábor mondott. Egyébként ahogy nézem, az importőrök sem úgy gondolják, ahogy ő: jönnek azért szépen az autós reklámok most is. Mert aki nem reklámozik egy ilyen versenyző piacon, az bizony konkrétan becsukja a boltot. Kirakja a zárva táblát./ppAki pedig reklámozik? Meglátjuk.../ppnbsp;/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/01/30/lee_ilyen_fiu#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=913221" border="0" //a/p
-
pAmióta behatóbban foglalkozom a marketinggel, egyre jobban látom, hogy vannak kiemelten speciális területek. Olyan területek, ahol az általános tudás nem elég, sőt, néha nem is kell, hanem a szakterület saját szabályai érvényesek. Ezek általában olyan területek, amelyek vagy törvényi, vagy technológia vagy emberi okok miatt térnek el a nagy átlagtól. Az egyik ilyen terület a turizmus./ppA turizmus az interneten is teljesen máshogy működik, mint más szolgáltatások./ppÉrdemes direkt ehhez értő keresőoptimalizáló specialistát keresni hozzá, meg kell tanulni a nyelvezetet, a felhasználói szokásokat. Persze vannak triviális dolgok, de akkor is kell a szakmai tapasztalat, ami elsősorban azzal szerezhető meg, ha valaki ilyen területen dolgozik. Én nem dolgozom ilyen területen, és bár sok embert ismerek, akikről tudom, hogy szakmailag értik ezt a világot, eddig mégsem tanultam eleget./ppEzért is kerestem olyan forrást, ahonnan kaphatok célirányos információkat, híreket, és akár tippeket is. Ez a forrás pedig a a href="http://www.C-Travel.hu"C-Travel.hu/a utazási portál, illetve az ehhez (és az Indához) kapcsolódó a href="http://ongo.hu"Ongo/a közösségi oldal. Mostantól a blogon tőlük származó információk is megjelennek egy kölcsönös megállapodás eredményeként, remélem mindenki örömére./ppemKezdjük is mindjárt érdekes és általános megállapításokkal:/em/ppA C-Travel.hu, az Index.hu utazási mellékletének tapasztalatai azt mutatják, hogy (a telekommunikációs és a bankszektor után) a turisztikai szolgáltatók is egyre nagyobb figyelmet szentelnek az online megjelenéseknek. Az Ongo.hu novemberben és decemberben - több, mint 10.000 felhasználó körében - végzett felmérése azt mutatta ki, hogy a megkérdezettek 63%-a saját maga szervezi utazásait, sőt 61% -uk információforrásként is kizárólag az internetet (közösségi oldalakat, fórumokat) nevezte meg. Csak a C-Travel 2008-ban több, mint 34.000 ajánlatkérést továbbított szerződött partnerei felé, míg ez a szám 2006-ban alig érte el a 20.000-et./ppSzámos hotel rukkolt elő új weblappal 2008-ban, melyek nagy része a korábbi flash-es túldizájnolt formákkal szemben jóval letisztultabb, áttekinthetőbb megoldásokkal szolgál és sokkal inkább az oldalon elhelyezett akciókra hívja fel a figyelmet, ezzel is ajánlatkérésre ösztönözve a látogatókat. Szállodai visszajelzések szerint az internetes kampányoknak és az új quot;csodafegyvernekquot;, a SEO-nak köszönhetően átlagosan 40%-kal bővült a világhálóról érkező foglalások száma. A nagymértékű fejlődés egyik kulcsa, hogy a szálláshely szektorban kezd bevett gyakorlattá válni, hogy külön munkatárs foglalkozik az online foglalási rendszerekkel valamint a klasszikus internetes reklámkampányokkal./ppA C-Travel adatai azt mutatják, hogy a szállodák egyre kevésbé elégszenek meg egy-egy quot;internetes szaknévsorbaquot; való bekerüléssel, éves szinten - a büdzséjükhöz képest nagy arányban - sok milliós értékű megjelenéseket vásárolnak a weben. Az utazási irodák reakciója az online kihívásokkal szemben jóval lassabb ennél, elég ha csak az Utazás Kiállítás katalógus-tonnáira gondolunk. Persze itt is vannak azért pozitív irányú változások, a nagy utaztatók többsége tisztában van azzal, hogy az internet kikerülhetetlen eszköze az irodák marketingkommunikációjának. A költési hajlandóság azonban egyelőre kisebb. A legnagyobb gátat a webes megjelenések fejlődésében a quot;jutalék-orientáltquot; gondolkodásmód, a humánerőforrás hiánya, a bonyolult árképzés jelenti, illetve az hogy az egyes felületek értékével sok esetben nincsenek tisztában a döntéshozók./pp2009-ben az online erősödése várható mind felhasználói, mind hirdetői oldalról az utazási szektorban, hiszen a gazdasági válság okán a turisztikai szereplők elsőként marketingre szánt költéseiket fogják az elsők között optimalizálni, ami a célzott hirdetéseknek, a tematikus (utazási) oldalaknak és a költséghatékony megoldásoknak - vagyis az internetnek fog kedvezni. br /nbsp;/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/01/26/a_turizmus_es_az_online#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=903717" border="0" //a/p
-
pa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/01/14/banner_formatum_1_resz_a_gif"Ott hagytam abba/a, hogy a gif szépen háttérbe szorult, és a flash vált a bannerek meghatározó formátumává. De mi ennek az oka? emMi is ez a flash dolog?/em/ppKezdjük ott, hogy a kép megjelenés, mint amilyen a gif is, elsősorban statikus valami. Vagy statikus és nem változik, vagy statikus képek sorozata (mint a mozgó gif vagy a mozgó jpeg - az mpeg). Ez egyrészt azt jelenti, hogy csak lineáris mozgás mutatható be (időben előremutató), másrészt azért ez kép illetve képek sorozata, ami miatt a minőségtől függ a mérete: jó minőség nagyobb tárhely méretet jelent, ami nagyobb letöltési idő. Ugyanez az igaz a hosszra is: ha hosszú, akkor nagy a tárhely igény is./ppEzzel szemben a flash nem képformátum. Sőt, nem is dokumentum: a flash egy program. Egy olyan program, amely elsősorban grafikus megjelenítést valósít meg. Ha leszűkítem az alapötletre, akkor a flash vektoros megjelenítést tesz lehetővé./ppVagyis a képeket vonalakból rakja össze. Mint azok a képek, ahol számokat kell összekötni vonallal. Ennek több előnye van: csak a pontokat és az összekötés szabályait kell megjegyezni, plusz a kitöltő színeket. Emiatt kisebb helyfoglalás, ráadásul ha nagyítjuk, az nem jár minőségromlással. Tehát a flash egy olyan futó alkalmazás, amely az előre megadott szabályok szerint megjelenít képeket, majd azokat a képeket képes mozgásra bírni: vagyis animálni./ppMivel ez egy program, ezért még más dolgot is tud. Például lehet bele elágazásokat tenni, vagyis ha a megfelelő helyre kattint valaki, akkor mást csináljon, mint egyébként. Vagyis már nem kell csak lineráisan gondolkozni, van lehetőség elágazásokra is. Később igazi kis médialejátszó is lett a flashből: egyéb program nélkül külső videóforrást is meg tud jeleníteni (így működik pl. a YouTube is)./ppA fentiek elsősorban előnyök. Hogy mik a hátrányok? Hát az, hogy a flash egy program. Kell hozzá olyan kiegészítés a böngészőhöz illetve az operációs rendszerhez, ami ezt lefuttatja. Ez egyrészt azt jelenti, hogy ez nincs mindenkinek, másrészt azt, hogy több erőforrást igényel, mint a kép megjelenítése. Főleg, ha a flash program rossz: képes úgy leterhelni a gépet, hogy látványosan lassítja azt./ppVagyis az alapvetően kis erőforrás igényű böngészést lassíthatja, akadályozhatja./ppDe a fentiek alapján azért látszik, miért lett a flash mára a banner fő megoldása: viszonylag kis tárhely méret mellett látványos akciókat lehet benne megjeleníteni, ráadásul képes interakcióra is. Nem véletlen, hogy 2000-ben, amikor az Index.hu bevezette a 330x247 pixeles formátumot, akkor nem a ma megszokott embillboard/em nevet kapta, hanem a emmicrosite/em nevet./ppEz tehát a flash, amit pl. a hazai gépek közel 98%-a használ. Az Adverticum novemberi mérése alapján pedig így oszlik meg a verziók elterjedtsége:/ppnbsp;/ptable width="200" border="1" cellpadding="1" cellspacing="1"tbodytrtdVerzió/tdtd%/td/trtrtd10/tdtd34,6/td/trtrtd9/tdtd60,3/td/trtrtd8/tdtd1,1/td/trtrtd7/tdtd0,6/td/trtrtd6/tdtd1,2/td/trtrtd5/tdtd0,1/td/trtrtdnem használ/tdtdnbsp;/td/tr/tbody/tablepbr /br /nbsp;/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/01/18/banner_formatum_2_resz_vektort_a_bannerbe#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=886211" border="0" //a/p
-
pVagyis tudd, hogy mi az üzeneted. Az utóbbi időben több olyan céggel is találkoztam, amelyiknek egészen elfogadható szolgáltatásai vannak, de a kommunikációjuk legnagyobb hibája, hogy maguk sem tudják, mit akarnak. Persze mindig van, amit éppen akarnak, de ez az quot;éppen akarásquot; folyamatosan változik, attól függően, mi tűnik éppen érdekesnek, hatékonynak, aktuálisnak./ppA rövidtávú előnyök miatt egész egyszerűen nincsenek hosszabb távú célok. Vagy ha vannak is, nem azok megvalósítására törekednek. Ilyenkor van az a megoldás, hogy meg kell próbálni kigyomlálni a vadhajtásokat./ppElső lépésként meg kell határozni a (hosszú távú) pontos célt. Aztán pedig megnézni, mit is csinál a cég, mi is történik, és egyenként eldönteni, mi kell és mi nem. A döntés attól függ, mi segíti a cél megvalósulását és mi nem segíti azt. Ami nem segíti, az megy a kukába. Ami segíti, az első körben maradhat./ppDe lehet, abból sem minden. Fontos, hogy koncentrálni tudjunk a cél elérésére. Fókuszálnunk kell rá. Ha ezt el tudjuk érni, akkor sokkal nagyobb esélyünk van arra, hogy el is jussunk a célba./ppAmit ha jól határoztunk meg, akkor nyertünk is. Sikeres lett az, amit kitaláltunk./ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/01/16/fokuszalj_1#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=882579" border="0" //a/p
-
p...ha kell. Az esetek nagy részében az interneten el lehet érni a kereskedelmileg fontos célcsoportokat, de vannak kivételek. Egészen pontosak akkor vannak kivételek, ha a célcsoport mellé olyan konkrét cél is társul, ami már nem valósítható meg./ppHa például a mikrovállalkozásoknak akarsz eladni valamit, akkor irány az internet - menni fog. De ha a középvállalkozásoknak, vagy a nagyoknak akarsz valamit eladni, akkor arra nem való az internet. Pontosabban közvetlen értékesítésre nem való. Ilyen esetekben az internet háttérnek jó, arra jó, hogy plusz információkat közöljünk, de maga az eladás jellemzően személyesen történik./ppÉn úgy tapasztaltam, még adatbázis építésben sem igazán hatékony az internet ezen a szegmensen./ppIgaz, egy webáruház esetében lehet, hogy valami nagy cég ott veszi meg a neki fontos dolgokat. De legyen ez a kivétel, ami csak erősíti a fenti szabályt!/ppAzaz ha az ügyfeled azt kéri, hogy a nagycégekre pozícionált termékét ugyan adjuk már el közvetlenül interneten keresztül, akkor mondj bátran nem-et. Mert ne feledjük a mondást: akinek kalapács van a kezében, az mindent szögnek néz! Márpedig az internet nem kalapács, és a kommunikációs és üzleti célok főleg nem szög-szerűek, nemigaz?nbsp;/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/01/13/mondj_nem_et#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=875515" border="0" //a/p
-
pAz USA legnagyobb online hirdetői a költések alapján, 2008. október. Az adatok a a href="http://www.tns-mi.com/prodEvaliant.htm"TNS Media Intelligence/a-től származnak./pa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/01/09/online_reklamkoltes_usa_2008_oktober#more867308"[...] Bővebben!/apa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/01/09/online_reklamkoltes_usa_2008_oktober#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=867308" border="0" //a/p
-
pVágjunk bele ebbe az évbe! Persze több szempontból sem most fog kezdődni az év az interneten, hiszen például a most is futó kampányokat még tavaly kellett tervezni, vásárolni, elindítani, és természetesen a januári bevételek sem januári munkák eredménye (jellemzően). Kivétel az online kereskedelem, ami viszont a karácsonyi dömping után most úgyis piheg, és azért aki nem volt túl ügyetlen, annak van miből pihegni./ppAmi számomra meglepő, hogy a január-február sokkal kevésbé gyönge, mint arra korábban számítani lehetett. Igaz, a mi helyzetünk speciális, hiszen tanácsadást (is) csinálunk. A tanácsadásnak pedig olyan területekre is kiterjed, ami egy-egy cég quot;belsőquot; működéséhez kapcsolódik: pl. weboldal átalakítása, belső képzések. Márpedig erre a legjobb időszak az, amikor quot;pangásquot; van a piacon. Ilyen időszak az év eleje és a nyár. Nyáron ellenben sokan vannak szabadságon, így az év eleje sokkal jobb lehet. Ennek a hatását érezzük most./ppAzaz nincs lazítás, nincs pihegés, van viszont újra munka és ráadásul mi is igyekszünk a belső dolgokat rendberakni, új szolgáltatásokkal előlépni./ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2009/01/04/vagjunk_bele_18#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=856825" border="0" //a/p
-
p2008. nem volt eseménytelen év, sok olyan változás történt, aminek hosszabb távú hatásai is lehetnek. Az egyik legjobban forrongó piaci szegmens a keresőmarketing volt, ezen belül is a Google egyre jelentősebb szerepe (a másik nagy változást az IWIW hozhatja majd el, de a mérések-kutatások piaca sem egy nyugodt pont volt...). Mára ott tartunk, hogy a hazai piac kikerülhetetlen szereplője lett a Google.hu, és nemcsak egy szolgáltatással./ppA folyamatos lokalizáció, azaz a szolgáltatások magyarítása meghozta a hatását, és egyre többen használnak mindenféle google-cuccot. Ahol mégis kiemelkedő a Google, az ugye értelemszerűen a kereső, aztán a videómegosztó és persze a kattintás alapú hirdetési piac, a PPC./ppA kereső területén a Google mindent visz: december eleje óta bárhova nyúlunk, ott Google terem. Hiszen a Google.hu mellett az OK.hu (az Origó keresője) alatt is google-szív dobog, a Tangót pedig kivégezte a Sanoma a kedvükért. Persze ez nem jelenti azt, hogy csak Google-t használnak a magyarok, a Live Search (Microsoft) és a Yahoo! is kimutatható, de aki Live-ot vagy Y-t használ az jellemzően használ Google-t is. Azaz egy 90 százalék fölötti lefedettséghez elég a Google.../ppA videómegosztó területén ugye a YouTube az, amelyik mellett nehezen terem babár másoknak. Igaz, az IndaVideó és a Videa is erős, de a YT akkor is kiemelkedik a piacon. Ez azt is jelenti, hogy hatékonyan lehet vírusvideót teríteni ügyes YouTube optimalizálással, és akár felejthetjük is a többit (persze kár lenne...)./ppVégül a PPC piac. A PPC kereső része a fentiek alapján tiszta ügy, ha valaki hirdetni akar keresőben, akkor a Google a megoldás. Mert nincs más (gyakorlatilag). A tartalmi hálózat már érdekesebb kérdés. A Google a 2008-at egy hatalmas pofonnal kezdte: miközben az Origó keresője a Google, mégsem az AdSense lett a kattintás alapú szöveges hirdetésekben a partner, hanem az ETARGET. Általában is igaz volt 2008-ra, hogy az ETARGET szinte hazai pályán volt erősebb, mint a Google. Aztán 2008. végére jött a revans, és a Sanoma lapjai (minimális kivételtől eltekintve) Google AdSense lettek, ráadásul ki is ütötték ezzel az ETARGET egyetlen valamekkora forgalmat hozó keresőjét, a Tangót is./ppÍgy állunk most 2009. elején: több fronton vezető, más frontokon látványosan növekvő pozícióban van idehaza a Google. A szolgáltatásai jók (nem tökéletesek, de mégis jobbak, mint a hazaik...), a brand ismert és elismert, az emberek szeretik. Olyan, mintha egy diadalmenet vehetné kezdetét./ppMás kérdés, hogy a piacon más szereplők is vannak. Minimális eséllyel 2009. lehet(ne) egy új magyar kereső éve is, az ETARGET kicsit jobb értékesítéssel komolyabban felvehetné a versenyt a PPC-re költött pénzek területén, és talán más frontokon is meg lehet állítani a Google terjeszkedését./ppEz igazából a hazai szereplők érdeke lehetne, hiszen a 2009-ben várható reklámköltés véges, és nem mindegy, annak hány százaléka kerül hazai és mennyi külföldi cégekhez. Már 2008-ban is egy milliárd forint fölött lehet egyes becslések szerint az a pénz, amit a Googlenél költöttünk el hirdetésekre./pp2009. lehet tehát az első olyan év, amikor egy külföldi cég válik a legmeghatározóbb erővé a piacon. Kérdés, valóban olyan tiszta út lesz ez, mint amilyennek most kinéz./ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2008/12/29/2009_lehet_a_google_eve_magyarorszagon#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=847650" border="0" //a/p
-
p...valami érdekes ajándékot! De tényeg, ki mit szeretne a fa alatt látni, úgy online marketing ügyileg?/ppÉn legjobban azt szeretném, ha azok a jóslatok, amik az elmúlt másfél-két hónapban elhangzottak, igazzá váljanak, és tényleg növekedjen 2009-ben is az online költés, és tényleg ne érezzük meg oly nagyon a pénzügyi válságot./ppAzt is szeretném, ha a piac egyre jobban a gondolkodás felé menjen el - erre bár látok esélyt, de naív lennék, ha azt hinném, tényleg így lesz./ppAz is jó lenne, ha tényleg beindulna az IAB, és valóban megvalósítaná a megfogalmazott célokat. Erre most sok esélyt látok, így a Jézuskának szerintem ezen nem kell sokat dolgoznia./ppAnnál többet kellene dolgoznia azon, hogy az állami szabályozó szervek vagy maximálisan felejtsék el továbbra is a szabályozást, vagy ha mégis ilyenre vetemednek, akkor kérjék ki a szakma véleményét - és vegyék is figyelembe. És ezt a butaságot, az e-mail címek mellé történő kötelező lakcím kérést meg felejtsék el. Szerintem ezt ők sem gondolták komolyan, csak valami fogalmazó bentfelejtette a törvényben./ppDe igazából amit kívánok, az mindenkinek kellemes ünnepek! Az újévig meg még úgyis találkozunk.nbsp;/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2008/12/23/jezuska_hozzal_nekem#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=838381" border="0" //a/p
-
pemKedves exBankár barátom!/em/ppElőször is, őszintén sajnálom, hogy elküldtek előző munkahelyedről, bár lássuk be, ez a válság nélkületek nem jöhetett volna érte. Mondtam én, hogy nem akarok mindenáron svájci frank alapú hitelt, és lám, kinek lett igaza? Ezúton jelzem neked, hogy a reklám szakma nem ugyanaz, mint ahol eddig dolgoztál. Van pár fontos dolog, amit szeretnék előre leszögezni, úgyis, mint különbség a pénzügyi és a marketing szektor között./ppElőször is egy fontos tévedés: igen, itt is van account, de azon nem az ügyfél pénze mozog. Az account te lehetsz, ha kellően alkalmasnak bizonyulsz ahhoz, hogy ügyfél közelébe engedjenek./ppAztán itt van mindjárt az ügyfél problémája: illik nemcsak név szerint ismerni minden fontos embert a partnereiknél, de jó az, ha tudod, kinek született mostanában gyereke, ki van lelki válságban, kinek kell aprólékosan elmagyarázni dolgokat, és kit bosszant az, ha 4 soron keresztül magyarázod, mi az a mozgó gif./ppNálunk nincsenek problémák, nincsen felfelé mutogatás, ha az Ügyfél kér valamit. Nálunk megoldások vannak. Mindenáron./ppNincs apróbetűre hivatkozás, ha egy kampány nem jól fut. Nincs lemondó sóhaj és az IT felé mutogatás. És nincs széttárt kar, hogy sajnos a pénztár már bezárt. Ellenben vannak határidők, amik egyrészt nem 30 naposak, másrészt illik akkorra elkészülni, és nem egy levelet küldeni csak, hogy sajnáljuk, de nem sikerült 30 nap alatt megoldani a problémát, de dolgozunk az ügyön. Ez, mármint hogy mennyit dolgozol, rajtad kívül úgyse érdekel senkit. Csak az eredmény./ppKedves leendő junior barátom! Valóban jól látod, nincs éves 250 ezres ruhapénz, sőt, nincs egyáltalán ruhapénz. Sőt, valóban az a bruttód, nem a nettód - hiába, más haszonkulcsokkal dolgozunk, igaz, legalább megélünk./ppDe mindentől függetlenül, örülök, hogy te is a reklám szakma mellett döntöttél. Reméljük, valóban megmarad legalább nálunk a növekedés, és pár hónap tanulás után neked is lehet újra munkád./ppTovábbi jókat és kellemes ünnepeket!/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2008/12/22/egy_elkepzelt_level#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=837091" border="0" //a/p
-
pMost van a piacon egy kis kivárás. Azért a válság hatásait mindenki várja, bármennyire is optimisták az online piac szereplői. Növekedés lesz, ez tuti, de kérdés, hogy ez hol jelentkezik, mennyire fog eltolódni a piac valamely szegmens irányába./ppEgy biztos: közvetlen hatása lehet a válságnak, hogy egyre több nem online ügynökség aktívan kezd el az online területen dolgozni. Ehhez részben azonnal, részben hosszabb távon szakember kell./ppDe szakember kell azokban a cégekben is, amelyek aktívan kommunikálnak online. A marketingeseknek nem árt némi továbbképzés elméleti és gyakorlati síkon, és egyre több cégnél lesz értelme önálló onlineost felvenni a marketing osztályra is./ppEzek a tendenciák képzésért kiáltanak! Persze léteznek már egyetemeken, főiskolákon képzések, vannak tanfolyamok, OKJ-s képzések is. De kellenek újak is, mindenképpen. Friss tudással, gyakorlattal, a piacon dolgozó szakemberekkel, és olyan tudással, amely valós folyamatokról szól, azaz aki végez, az szinte azonnal munkába is állhasson./ppEzért is javaslom: legyen fókuszban 2009-ben az online marketing képzés!nbsp;/ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2008/12/19/legyen_2009_az_online_marketing_oktatasanak_az_eve#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=832181" border="0" //a/p
-
pÁltalában a december az egyik legerősebb hónap a kereskedések, reklámból élők életében. Mégis tud érdekes dolgokat produkálni ez a hónap, hiszen valójában ez a legrövidebb az összes közül: úgy 23-a környékén hirtelen vége szakad, majd lesz még benne 2-3 közepesen erős nap, és ennyi./ppÍgy valójában tud mutatni visszaesést novemberhez képest is, ami a mostani quot;válságosquot; helyzetben kicsit jobban ki is jöhet. Ez a fajta gyengülés egyébként meg szokott látszani a kampányokban is: hiába van jól beállítva egy PPC kampányunk, képes ilyenkor hirtelen visszaesni./ppNem kell megijedni, nem kell kapkodni, ez is egyfajta szezonalitás: ahogy közeledik a karácsony, úgy válik egyre kevésbé fontossá a virtuális világ, és úgy fordítjuk egyre inkább a figyelmünket az utolsó napok kapkodó, ámde személyes bevásárlására./ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2008/12/18/ev_vegi_lazulos#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=830658" border="0" //a/p
-
pHülye kérdés ez így elsőre, de ez elmúlt napokban is láttam több példát arra, hogy a rossz kommunikáció oka lehet az, hogy fölöslegesen kommunikálunk. Mire gondolok?/ppVannak olyan szükségszerű változtatások egy szolgáltatás vagy cég életében, amelyek rövid távon a felhasználók, partnerek számára hátrány, miközben hosszabb távon a fejlődéshez vagy a túléléshez ez elengedhetetlen. Tipikusan ilyen példa az áremelés, vagy a szolgáltatások szűkítése, esetleg részben vagy egészben fizetőssé változtatása./ppÉn azt tapasztaltam, hogy akkor szabad ilyen esetekben kommunikálni a változás hátterét, ha az alábbi két dolog teljesül:/pulliVan mit kommunikálni./liliVan olyan ember vagy profi kommunikátor (pl. PR cég), aki tud kommunikálni./li/ulpEzeknek együtt kell teljesülnie! Bármennyire jó egy ember a kommunikációban, nagyon hamar kiderül, ha a semmit magyarázza. És bármennyire is megalapozott és érthető egy döntésünk, ha nem tudjuk pontosan elmondani, akkor az rossz lehet./ppHa a fentiek nem állnak fönn, akkor gyakorlatilag ne kommunikáljuk a változást, csak olyan mértékig, ami a további működéshez szükséges. De ne magyarázzuk, főleg ne ideológizáljuk meg./ppEgy konkrét és jól megmutatható példa a bloghu-n a href="http://onlinemarketing.blog.hu/2008/12/13/vak_vagy_vakmero"bevezetett/a kommentezés-szűkítés, azaz csak Indapassal lehet kommentezni. Egy ilyen lépés rövidtávon egy jókora arculcsapása a felhasználóknak. Azoknak is, akik ezt egyébként nem érzik, vagy alig érzik meg, hiszen hőn szeretett szolgáltatásuk korlátozza őket a szabad netezésben!/ppEz egy vesztes helyzet. Nem lehet jót mondani, és főleg nem lehet jól mondani. Mindenféle háttérinfó magyarázkodásnak tűnik, és a felhasználók olyan vad összeesküvés-elméleteket találnak ki, hogy Julia Roberts is remegve könyörög egy újabb főszerepért Mel Gibson oldalán./ppHa egy ilyen esetben ráadásul olyan valaki kezd el magyarázkodni, akinek ez nem is lenne igazán dolga, ergo nincs ebben napi gyakorlata, akkor annak könnyen lehet - hmm - nem pozitív a href="http://bodzasfanta.freeblog.hu/archives/2008/12/13/I_always_have_a_comment/"következménye/a. Hozzá kell tennem: profi kommunikátor sem tudott volna jót mondani, csak egyet tehetett volna: az előre megtanult 1-2 érvet mantrázhatná. Igaz, mindezt indulatok nélkül./ppEgyébként érdekes látni, hogy amint nem egy vesztes helyzet van, abban a pillanatban a href="http://tsabeeka.wamma.hu/2008/12/16/stilust-valtott-az-orszag-masik-vezeto-blogszolgaltatoja/"megváltozik/a mindkét fél hozzáállása. Maradva a bloghu-s példán, amint volt mit mondani, rögtön pozitívan (illetve kevésbé negatvan) fogadták a felhasználók a híreket./ppŐszintén megmondom, pont a fenti eset az, ahol úgy érzem, igaza van Sztahanovnak: jobb lett volna semmit se mondani, nbsp;hanem hagyni, hogy egyszercsak szembesüljenek a felhasználók a változással. Ebben az esetben jóval kisebb füstje lett volna az egésznek./ppValószínűleg./ppa href="http://onlinemarketing.blog.hu/2008/12/16/mikor_kell_kommunikalni#comments"img class="item_ctp" src="http://blog.hu/goldmine/rssimg.php?id=827116" border="0" //a/p
Neked mi a trükköd? Mivel éled túl az ilyen időszakokat? Nekem például van egy 7 decis CocaColás poharam, amibe négyféle pezsgőtablettát pakolok: C-vitamint, magnéziumot, kálciumot és multivitamint. Napi egy ilyen koktél segít észnél maradni. Ja, és amikor hajtás van, nem iszom szeszt. Egy pohár bort sem, mert ilyenkor már attól is elálmosodom.
Már a második vagy a harmadik blogon bukkanok rá a Microsoft Pocket MSN képére, ami egyenesen a a 
