35444 items (32819 unread) in 65 feeds
seo
(12771 unread)
onlinemarketing
(10782 unread)
grafika
(75 unread)
sitebuild
(62 unread)
honlapkeszites
(757 unread)
webketto
(600 unread)
flash
(65 unread)
internet
(6099 unread)
fejlesztes
(639 unread)
google
(31 unread)
ekereskedelem
(30 unread)
egyeb
(40 unread)
szoftver
(30 unread)
wireless
(20 unread)
cms
(713 unread)
Related tags: szakemberek [+], email [+], direkt [+], online [+]
Az 2011-es SUPERSEO konferencián elhangzott Mobil SEO előadásom:
Kapcsolódó bejegyzések:
Egy bő hónapja, amikor a hazai Vodafone-ügy utórezgéseiről írtam, már említettem egy amerikai ellenpéldát arra, hogy hogyan is kommunikának normál esetben egymással például a mobilszolgáltatók, és hogy miért béna érv etikai magatartásra hivatkozni ott, ahol valójában a konkurensről kéne kommunikálni egy cégnek.
A példa akkor a Verizon kampányfilmje volt, mely arra öszpontosított, hogy az ő 3G-lefedettségük az Egyesült Államokban ötször olyan jó, mint a konkurens AT&T-é. Emlékeztetőül:
egy dolog persze, hogy hogyan és mit kommunikál a konkurenséről egy cég. És megint egy másik dolog, hogy hogyan és miket kommunikál a fogyasztók felé...
Gondolhatjuk a fenti videó megnézése után azt, hogy a Verizon kúl cég, az AT&T, vagyis az amerikai mobilszolgáltatói piac behemótja képtelen kommunikálni - nem csak a konkurenséről - de úgy általában a közösségi médiában is.
Épp úgy, ahogy a magyar cégek. És itt nem csak a Vodafone Hungary-t lehet említeni. Nemrégiben egy nagy magyar ügynökség nyitotta meg Facebookon a rajongói oldalát. Az egyik postjukhoz írtam valami gyámoltalan csipkelődést, mire a reakció az volt, hogy törölték a kommentet, sőt, letiltották a kommentelési lehetőséget is. Szóval jelen lenni szeretnek a cégek a közösségi médiatérben, de kommunikálni, élni már nem annyira.
Aztán a napokban olvastam Chris Kieff postját egy nagyon érdekes jelenségről. Az alapvetés az, hogy a Facebookon ma már fű-fa-virág létrehozza cége termékeinek a rajongói oldalát, ám ezzel le is tudták a "közösségi média kommunikációt". Ők innentől kezdve "webkettesek", "smo-császárok", "a tömeg bölcsességének filozófusai".
Közben pedig egyetlen dolgot felejtenek el: használni ezeket a tereket arra, hogy kommunikáljanak fogyasztóikkal.
Kieff talált egy ellenpéldát, vagyis amikor egy cég tényleges, aktív párbeszédet folytat facebookos rajongói oldalán az ügyfeleivel, a fogyasztókkal. És meglepő módon ez a cég épp az AT&T.
Az érdekes az egészben, hogy az AT&T munkatársai nem csak a releváns és érdekes netezői kérdésekre válaszolnak, ráadásul válaszaik nem is a szokásos céges bullshitek. Még a legrosszindulatúbb, leginkább akadékoskodó facebookos kommentet is komolyan veszik, és igyekeznek releváns válaszokat adni.

Ez még azzal együtt is nagy szó, és kivételesen jó céges kommunikációnak számít, hogy az AT&T sem képes minden felmerülő kérdésre válaszolni, és az egész kommunikáció lehetne még ennél is olajozottabb, gyorsabb és hatékonyabb.
Érdemes végigolvasni ezeket a threadeket. A szemünk előtt történik meg a marketing- és pr-csoda: a felhasználók megjámborodnak, tetszik nekik, hogy végre szóba áll velük a multi, és többségük igyekszik megoldást találni problémájára és értékeli a releváns vállalati válaszokat. Mi az eredmény? Egyértelmű siker.

Mi a tanulság? Aki mer, aki okos, aki megpróbálja, annak van esélye nyerni. Azok a cégek, melyek megelégednek azzal, hogy rajongói oldalakat és Twitter-accountokat regisztrálgatnak be, és excel táblákban számolgatják a rajongókat és a követőket, viszont párbeszédbe elegyedni a fogyasztókkal, érdeklődőkkel félnek, azok egyáltalán nem fogták fel, hogy miről szól a web idestova 5-6 éve.
Olvastam ma egy blogbejegyzést arról, hogy itthon hogyan alakul a különböző közösségi site-ok népszerűsége. A szerző nem teljesen pontos következtetésre jutott, mert nem a megfelelő eszközt használta az összehasonlításkor.
Úgy gondoltam, hogy írok egy rövid összefoglalót, hogy milyen eszközöket és szolgáltatásokat érdemes használni a weboldalak népszerűségének vizsgálatakor.
Kezdjük azzal, hogy mi a népszerűség. Pl. melyik a népszerűbb oldal, amelyiknek mondjuk napi 1000 egyedi látogatója van, de a látogatók naponta átlagban csak 1 látogatást csinálnak és 3 percet töltenek el az oldalon, vagy ahol mondjuk csak 600 egyedi látogató van, viszont naponta 2 látogatást csinálnak és 5 percig vannak átlagosan az oldalon. Esetleg az a népszerű oldal, amire sokan linkelnek vagy amelyiknek a napi oldalletöltése magas.
A fenti kérdésekből látszik, hogy sajnos a válasz nem teljesen egyértelmű, de talán az egyszerűség kedvéért egy site napi egyedi látogatóinak a számát vegyük most elsődlegesen mérőszámnak.
A következő kérdés, hogy honnan tudunk látogatottsági adatokat szerezni. Nyilván az adott weboldal rendelkezik a saját látogatottságáról statisztikával, de azt nem biztos, hogy ki akarja adni. Másrészt a különböző szoftverek máshogy értelmezhetik a különböző fogalmakat. Egyszerűbb, ha megpróbálunk külső mérésekből származó adatokat alapján összehasonlítani a site-ok forgalmat.
Hol találunk ilyen adatokat?
Magyarországon a Medián szolgáltatatása az Webaudit, ahol megtekinthetjük a Webaudit mérésekben részt vevő site-ok publikus statisztikáit. Itt azt érdemes figyelembe venni, hogy egy-egy site alá elég sok olyat és “bemérhetnek”, ami nem tartozik oda közvetlenül. Pl. az egyik site ha csinál egy ingyenes tárhelyszolgáltatást, akkor nyugodtan bemérheti saját maga alá, melyből a felületes szemlélődő azt láthatja, hogy milyen sokan nézik az adott oldalt, pedig csak az ingyenes oldalait látogatják sokan és nem feltétlenül azt az oldalt, amire elsőre gondolnánk. Ha erre figyelünk, akkor azért elég jó adatokat kaphatunk a Webaudittól.
Az Adverticum hazánk egyik legjelentősebb reklámkiszolgálója. Ők is közölnek publikus adatokat az ad.hu oldalon a reklámok kiszolgálásáról, melyek szintén felhasználhatunk, de ne feledjük, hogy csak olyan oldalak kerülnek be a mérésbe, ahová be van kötve a reklámkiszolgáló kódja.
A Gemius nevű cég is rendelkezik elég jó adatokkal (nekik is van statisztikai rendszerük és reklámkiszolgálójuk is).
A Gemius különlegessége, hogy olyan oldalakról is rendelkeznek adatokkal, melyeken nincs bekötve a kódjuk. Azokon az oldalakon, ahol van kódja néha megjelenik egy kérdőív, mely a különböző személyes adatainkra kérdez rá. A kitöltés végén felkínálják egy szoftver telepítését. Ha ezt felinstalláljuk, akkor bekerül a mérésbe (természetesen névtelenül), hogy pontosan milyen oldalakat nézünk meg, sőt még azt is, ha MSN-t használunk. Amikor utoljára néztem, akkor a Google Chrome-jával történt böngészést nem mérte. (A Webauditnak is van paneles mérése, de ők máshogy dolgoznak és jelenleg jóval kevesebben használnak náluk panelt, mint a Gemiusnál. ) A Gemius így gyűjtött adatait meg lehet vásárolni, és nagyon szépen lehet akár még keresztolvasottságot is nézni a site-ok között, sőt nagyon részletesen lehet a célcsoportunknak megfelelően is szűrni az adatokat.
Ha erre nincs pénzük, de mégis szeretnénk adatokat, akkor a Gemius Online Publisher’s Audit oldalán megtekinthetjük Gemius mérőkódját használó site-ok publikus statisztikáit.
Érdemes megnézni az Alexa.com-ot is, ahol az Alexa toolbart használók adatai alapján készülnek a statisztikák. Itt domainek forgalmát tudjuk megnézni, de csak a 100.000 legnagyobb site-ról lesznek szép grafikonok is.
A Google Trends for Websites pedig talán a legjobb ingyenes megoldás. A Google hivatalos megfogalmazása szerint több különböző helyről származnak az adatok, pl a Google keresőjéből, a Google Analyticsből, de még külső adatokra is támaszkodnak. (Pontosan nem tudjuk, hogy honnan vannak az adatok.) A Goggle Trends for Websites esetén a hazai földrajzi elhelyezkedésre vonatkozó adatok jelenleg teljesen hibásak, ezért azt nem érdemes nézni. Itt is csak bizonyos méret fölött kapunk eredményeket.
(Létezik még a Compete.com és Quancast.com oldal is, de ezek elsősorban az amerikai felhasználókkal kapcsolatban rendelkeznek adatokkal, ezért itthon nem igazán érdemes használni.)
Szeretném hangsúlyozni, hogy a bejegyzés célja az említett eszközök bemutatása helyett, inkább csak a figyelem felhívása volt, mivel szinte mindegyik eszköz működéséről és használatáról oldalakat lehetne írni. Talán ez a rövid kitekintés egy kis segítséget jelent a weboldalak vizsgálatához.
Kapcsolódó bejegyzések:
2008 nemzetközi videómegosztós eseményei közül a Hulu.com látványos felkapaszkodása volt, amelyik új bevételi csatornát nyitott az NBC-nek.
Azt rendesen elmaszatolták, hogy a látványos növekedés és a bevételek mögött kiadási oldalon egy egész lassan kihalásra ítélt verzióban élő iparág gigászi költségekkel játszó gyártósora szerepel, de mindegy, tegyük félre ezt az apró problémát, a Hulu.com sok pénzt hozott, a hirdetők imádják és ami még fontosabb, a felhasználók is imádják.
Nyilvánvalóan adódik a kérdés, ki lesz a hazai nyerőember ezen területen. Kinek van nagy mennyiségű filmje magyarul, vagy felirattal, ki lesz képes megszorítani az előzetesekkel, film leírásokkal és extra szolgáltatásokkal lassan már videótéka szintjére fejlődő bittorrent oldalakat?
Volt ugye több próbálkozás, az egyik kísérlet a Filmklikk, ami jelenlegi formájában több szempontból is kudarcra ítélt az előbbi versenyzőkkel szemben. Ma már sehol nem használt web idegen formátumban nézhetőek rajta a filmek és ami a lényeg, még pénzbe is kerül.
Most azonban egy olyan oldalt tett ki a NAVA amolyan “karácsonyi ajándékként”, ami jól is néz ki, a regisztrációt kivéve teljesen használható és ingyenesen próbálja elérni az interneten klasszikusok iránt érdeklődő felhasználókat. Senkit ne tévesszen meg, az ajándékozási kedv láthatóan egy profi csapat akciója, maga az oldal egy adatbázis építő eszköz, amire megérzésből azt mondanám, hogy egy későbbi szolgáltatás indítását készíti elő elérés oldalon.
Jó kérdés, hogy vajon itthon tudna-e gazdaságosan működni egy HULU féle szolgáltatás. A költségek magasak, egy ilyen infrastruktúra kifűtéséhez szükséges hirdetők vajon készek-e arra, hogy áttérjenek az internetre? Jövőre kiderül
Képzelje el, hogy tud a belvárosban egy olyan "menekülő útvonalat", ami a legnagyobb dugóban is viszonylag jó tempóban járható. A legjobb sofőrök pontosan ismerik ezt az utat, és így előnyösebb helyzetben vannak a forgalmi csúcsidők idején.
Igenám, de az idő előrehaladtával egyre többen kezdik megismerni ezt az alternetív megoldást, így a kerülőút is kezd ugyanolyan forgalmas lenni - ha nem forgalmasabb -, mint az összes többi ismert útvonal.
-> a bejegyzés folytatódik...
Az előző, rossz direct e-mailről szóló bejegyzés folytatásaként szeretném most megmutatni, hogy ugyanazt az üzenetet hogyan lehetne sokkal hatékonyabban célba juttatni.
Gyakorlatilag minden hiba meg lett említve a hozzászólások között, úgyhogy vége is a bejegyzésnek, a munkát elvégeztem... :)
Na jó, viccet félretéve először is szeretném megmutatni, hogy mik is azok a bizonyos kritikus hibák:
-> a bejegyzés folytatódik...
Bizonyára mindannyian találkozatok már korunk Graphisoftja, a Nav N Go plakáthirdetéseivel. Az együttműködés keretében a 25-49 év közötti, Windows Live Messenger-t használó férfiaknak jelentek meg a cég álláshirdetései, több mint kétmillió alkalommal.A Nav N Go (a Google-t is megszégyenítő módon) igen agresszív kampányt folytat idehaza a fiatal programozók becserkészésére. Ti kaptatok már tőlük ajánlatot? Ismertek valakit, aki ott dolgozik? Hogy néz ki ez a cég belülről? Tényleg a magyar gugli?
Épp az előbb frissült be a Java a gépen, és installálás közben a Sun saját, openoffice-os hirdetését nyomatta. Persze egyből a konkurens Microsoft Office-t vették célba a kampánnyal. Pontosabban az MS-júzerket, hogy váltsanak az ingyenes tutira.
Az online marketingben és/vagy az internetes értékesítési megoldásokban rejlő egyik hatalmas lehetőség az automatizálás. Egy jól felépített marketing/értékesítési rendszerrel komoly élőmunka váltható ki, aminek a nyilvánvaló költséghatékonyság mellett még az az előnye is megvan, hogy "manuálisan" gyakorlatilag kivitelezhetetlen megoldásokat is alkalmazni lehet.
Milyen konkrét lehetőségekre gondolok? A következő néhány blog bejegyzésemben 1-1 ilyen könnyen érthető példát fogok bemutatni, persze csak ha van számottevő érdeklődés a témával kapcsolatban. :) (Az érdeklődést nyugodtan jelezheti hozzászólás formájában a lap alján!)
-> a bejegyzés folytatódik...
Web companies once could monitor the actions of consumers only on their own sites. But over the last couple of years, the Internet giants have spread their reach by acting as intermediaries that place ads on thousands of Web sites, and now can follow people’s activities on far more sites. Large Web companies like Microsoft and Yahoo have also acquired a number of companies in the last year that have rich consumer data.És akkor ezen a ponton klikkeljünk is arrébb eggyel. Szintén a New York Times-on jelent meg egy post arról, hogy a nagy amerikai online cégek közül vélhetően a Yahoo gyűjti/gyűjtheti a legtöbb adatot a netezőkről.

Azt már mindenki tudja - hiszen az e-mail marketinghez konyító szakértők mindegyike legalább egyszer elmondta már, ahogy én is -, hogy az e-mail marketing (tágabban: direkt marketing) egyik nagy fegyverténye, hogy személyre szabható üzeneteket lehet vele célba juttatni.
Legegyszerűbb példa erre az, hogy névre szóló ("Kedves András!") levelet küldhetünk, aminek hatására reményeink szerint kedvezőbb értékesítési eredmények érhetőek el.
De hol itt a hátulütő?
-> a bejegyzés folytatódik...
Amikor Malcolm Gladwell, a Tipping Point szerzője múlt év elején felvakargatta az Enron botrányt követő tárgyalásokat érdekes következtetésre jutott. A bíróság érvelése, miszerint a cég vezetőjében végre megtalálták a bűnöst, aki az egész céget és vele együtt rengeteg kisbefektetőt összeomlásba taszította alapvetően hibás.
A bíróság ugyanis az érvelést úgy állította be, mintha egy puzzle darabkáinak utolsó darabjaihoz jutottak volna el, ahol végre a hiányzó és kevés információból kirakták a választ, meglett a keresett személy, akit ha korábban kapnak el, talán sikerül megelőzni a tragédiát. Jeffrey Skilling-et ennek megfelelően kisemmizték és életfogytig tartó büntetésre ítélték.
A probléma Gladwell szerint az volt, hogy az Enron ügy igazából nem puzzle. Nem egy kém regény egyik fejezete, vagy a Nixon botrány újságíróinak titkos információ szerzése és még csak nem is Bin Laden kereséséhez hasonlítható egyetlen érthető oknál fogva. Az Enron-t csődbe vivő folyamatok évek óta hozzáférhetőek voltak publikus helyeken, a céggel kapcsolatban már egy egyetemi elemző csapat évekkel korábban megállapította, hogy konkurenseinél sokkal veszélyesebb pénzügyi manővereket hajt végre és egyetemi dolgozatuk utolsó mondataként egyetlen dolgot tanácsoltak a pénzügyi szektornak: Eladni.
Gladwell szerint az Enron botrány rávilágít a 21 sz. egyik legfontosabb sajátosságára, hogy az információ források elképesztő felszaporodásával már nem puzzle problémákat, hanem misztériumokat kell felfejteni, olyan problémákat, amelyekről az információk nyilvánosak és elérhetőek, csak professzionális analízis kell a megértésükhöz.
A II. Világháború volt az első egyértelmű példája a misztériumok megjelenésének. Ez volt az első olyan háború, amikor nem 19 sz.-i technikákkal, kémekkel szerezték a legtöbb információt az ellenséges tevékenységről, hanem irodákban ülő elemzők segítségével, akik az ellenfél híradásait figyelték és vizsgálták. Az elemzőket hadrendbe állító katonák elgondolása nagyon hasonló volt a fentiekhez, szerintük az információ ott van, rendelkezésre áll publikusan, a probléma csupán az, hogy megfelelő képzettségű szakemeberek kellenek a kinyeréséhez. És miután megtalálták ezeket a szakembereket, ezek az elemzések elképesztően pontosak lettek, az utólagos vizsgálatok szerint elérték a 80%-ot.
A mai marketingeseknek nagyon hasonló problémával kell szembenézniük. 30 évvel ezelőtt ott voltak az átfogható csatornák, a szűk keresztmetszet és minden marketinges egyetlen dolgot keresett, a nagy ötletet. A puzzle utolsó darabkáit, aminek a megtalálása révén el lehetett jutni minden felhasználóhoz. Óriási kreatív ügynökségek alakultak, világraszóló zsenik agyaltak a puzzle darabkáinak összerakásán és sikeresen tevékenykedtek egészen addig, amíg be nem tört a digitalizáció és nem fordult ki a világ ahol valahogy a nagy ötlet egyre kevésbé tűnt már hatékony marketing eszköznek.
A kreatívitás hajszoló marketingesek azonban továbbra is puzzleként tekintenek a piacra. Azt mondják, hogy az év vírus videóját kell legyártanunk és ha az meglesz, akkor végre megint miénk lesz az elérés. De tévednek.
Az új médiában a marketing nem puzzle, hanem misztérium, ahol a felhasználók hatékony eléréséhez elemzőkre van szükség. A digitális média szétaprózta a világot, ami már egyáltalán nem egy egyszerűen átvágható tér, mint amilyen korábban volt, elvesztettük a fogyasztót a szemünk elől.
Pedig ott van minden adat és csatorna, amin túl termékekre és szolgáltatásokra váró felhasználók csücsülnek, egy probléma van csak, még nem mindig látunk keresztül ezeken az adatokon. Nem ismerjük eléggé azokat a módszereket, amelyek segítségével a marketingünk már olyan pontos lesz, hogy a hirdetés átváltozik információvá, és végül átlátszóvá válik az emberek közötti kommunikációban.
Ezért van az, hogy egy jó keresőmarketing ügynökség létrehozásához valószínűbb, hogy komoly analitikai és matematikai készségekkel kell rendelkezned, mint hogy MBA-d legyen valamelyik menő közgazdasági iskolából és nem véletlenül. A keresőmarketinges gigászi méretű adathalmazt átmolyolva és elemezve találja meg a felhasználót a web túloldalán, tudja, hogy ott van, csak ki kell kaparni az avarból. És ha ez megtörtént, akkor jöhetnek a kreatív ötletek.
Az ifjú véleményvezérek legkedveltebb tevékenysége mi más lenne, mint a csevegő programok használata (instant messaging és chat felületet) és az levelezés, de előszeretettel töltenek le tartalmakat, játszanak online játékokkal, vagy nézegetnek videókat is. A kutatásban részt vevők nem szerinti megoszlását vizsgálva szembetűnő volt az ifjú hölgyek számbéli fölénye: a kérdőív kitöltőinek ugyanis 74 százaléka lány volt. Marketing szakemberek figyelmébe ajánlott, hogy mind a kérdőíves aktiváció, mind pedig az oldalon regisztrált felhasználók nembeli arányát tekintve, úgy tűnik, véleményformálás és a fogyasztói tapasztalatok megosztása terén a gyengébbik nem az erősebb.Ezek az adatokat és következtetéseket nyilván a torz mintavétel és a szájt tendenciózus dizájnja implikálta. Amúgy meg fogalmam sincs, hogy kik és miért regisztáltak ebbe a "szolgáltatásba". Szerettek volna statisztikai adat lenni egy reklámügynökség exceltáblájában? Jobb megoldás most hirtelen nem jut eszembe.
Vicces, hogy a keresőmarketing nap szomszédságában épp olyan események történnek külföldön, amik a hiper célzott hirdetések helyével kapcsolatban igen komoly kétségeket ébresztenek, persze nem itthon hiszen a mi iWiW-ünk valószínűleg még egy ideig nem lesz képes gyors ütemben követni a nemzetközi trendeket.
A keresés, ahogy a konferenciából leszűrtem, eszközök és elérhetőség tekintetében kezd besorolódni a mainstream marketing eszközök közé, itthon is elértünk arra a szintre, hogy érdemes rá üzletet építeni és foglalkozni vele. Ügynökségek portfolióba veszik, használják, ügyesen építenek rá megoldásokat, ügyfelek próbálkoznak, kialakult a gyakorlat, ami létrehozta a marketing leganalitikusabb ágát és a következő néhány évben befutja azt a növekedési ütemet, amit nemzetközi szinten is látunk.
A keresés azonban kezdi elveszteni kiemelkedő szerepét az internet használatban, az új web legfontosabb sajátossága az, hogy tömeges méretben teszi lehetővé, hogy emberek interakcióba lépjenek egymással és a használat fő módja egyre inkább ez.
A marketing legérdekesebb ága arról szól, hogy miként léphetnek be ebbe a természetes interakcióba a cégek marketing eszközökkel úgy, hogy az ne legyen bántó, hasonlóképpen, ahogy a keresőmarketingben sem bántó a fizetett hirdetések jelenléte. Ennek az eszköztárnak természetesen része a kereső, hiszen minden oldalon, pl. a youtube-on is ezeket használjuk és mivel a legjobb minőségű támogatással rendelkezik, jellemzően az elkövetkező időkben ez lesz a vezető eszközkészlet kiegészítve az egyéb már ismert ppc megoldásokkal.
Ehhez hamarosan meg kell tanulni a hálózati célzáshoz most publikussá váló eszközök használatát, aminek része:
Ez utóbbi elemmel kapcsolatban nagyon tetszik Dave Winer mondata:
“Information is welcome, advertising is offensive.”
A keresőmarketinghez hasonlóan ez is a marketing valódi értékét hozza elő, ha a termék és szolgáltatás nagyon közel jelenik meg az eseményhez, ahol a valódi igény létrejön.
A MySpace végre lép egy nagyot a reklámozók irányába a felületein történő hirdetések kiszolgálásával kapcsolatban, és a Facebook is csütörtökön hasonló szolgáltatást jelent be. Nem értettem eddig, hogy ezek a szolgáltatások miért nem kezdték el már sokkal korábban központi biznisszé formálni a hirdetést, valószínűleg azért, mert annyira nagy a verseny a hálózati piacon, hogy nem akartak fókuszt veszteni.
Eddig ugye az volt a folyamat, hogy a hálózat építők stratégiai együttműködés keretében kiadták másnak - Google, Microsoft - a felület értékesítési feladatokat és hagyták, hogy a munkát helyettük elvégezzék, ők maguk csak a látogatók kiszolgálására koncentráltak. Ugyanakkor ezek a szolgáltatások sokkal jobban célzott hirdetési megoldásokat tudnának fejleszteni, ha akarnának, hiszen a profilok és a látogatók mozgásából leszűrhető adatok nagyon pontos információkat adnak a felhasználókról, amire jól lehet célozni, és amit valószínűleg nem adnak ki a hirdetés kiszolgáló partnereknek, hiszen mindegyik ilyen cég egyben konkurens is.
Ha ezek a szolgáltatások átalakulnak hirdetés szervező platformokká, akkor első körben a saját felületek értékesítése, egyébként pedig a felhasználókról szerzett adatok hirdetési szolgáltatásokkal történő összekapcsolása lehet az egyik legnagyobb perspektíva.
A funkció fejlesztés kiszervezése, ha tényleg sikeres lesz az open social valójában új helyekre teszi le a hangsúlyokat a hálózati piacon és megváltoztatja a sikeresség fogalmát. A funkció fejlesztés helyett a fejlesztők motiválása pénzügyi oldalon olyan kulcs elemmé válik, amit csak ilyen értékesítő rendszerekkel lehet katalizálni. Ugye a platform szerep alapja az, hogy az átfolyó figyelmet a hirdetők és a gyártók között olyan optimális arányban kell megosztani, hogy a felhasználók szolgáltatások iránti végeláthatatlan igényének kiszolgálását maximalizálja, ezáltal biztosítva legyen a platform további növekedése.
A long tail gazdaság legnagyobb tanulsága, hogy nem lehet elég szolgáltatást kínálni, a felhasználói igények minden esetben kinövik a rendelkezésre álló teret. Ehhez rengeteg pénzt kell visszafolyatni a fejlesztők felé automatizált rendszerken keresztül, ami pedig csak értékes, vagyis saját hirdetési platformmal lehetséges, hiszen a hirdetők számára a célozhatóság a legnagyobb érték. Ameddig a hálózati oldalt a Google szolgál ki hirdetésekkel - nem feltétlenül -, az adott felület értéke tökéletesen ugyanaz, mint a Google által elért bármelyik másik oldalé. Az ügyfelek felé értékesebb felületet kell kínálni az internet bármelyik oldalánál, mert a hirdetési büdzsé nem növekszik egyenes arányban az interneten elérhető felületekkel, bár ez is drasztikusan tolódik el a long tail, egészen pontosan a nagymamám is hirdet majd a hálózaton modell felé. A felületek mennyiségi növelése csak az első fázis volt az úton, a MySpace ebben úttörő volt egyszerűen kezelhető szolgáltatásaival, amivel lényegében elárasztotta felületekkel az internetet. Most értéket is kell hozzá szállítani, a hirdetési bevételek további növeléséhez.
Az internet 2.0-ás fázisa kezd a stabilizáció útjára lépni, kialakultak az erővonalak, a hirdetési piac is szépen lassan átrendeződik ennek megfelelően.
Sithlords vetette fel az egyik hozzászólásban, hogy a klasszikus oldal mérések mellett egyre komolyabb problémát jelent, hogy a marketingesek nem tudják mérni rendesen, hogyan lépnek kapcsolatba a felhasználók a márkájukkal.
A probléma ugye az, hogy a márkák egyre több hálózaton és médiumon keresztül terjednek, a céloldalak egy kampányban a valódi elérés csak egy töredékét hozzák. Már itthon is egy rendes integrált kampány bevon mikroszájtot, banneres támogatást a legkülönfélébb oldalakon, hálózatépítést és videómegosztást, stb. Amíg a banneres megjelenések kezelésére egész jól felvértezett eszközkészlet van, addig az újabb médiumok esetében, főként ott, ahol a felhasználók is részesei az eléséri folyamatnak, már sokkal nehezebb mérni. Ezért ugranak át nehezen erre a területre a médiavásárlók. Mi is tapasztaljuk, hogy amíg mondjuk egy advertikummal kiszolgált bannerrel kapcsolatban szinte semmi feladat nincs az illesztésen túl, addig a videós, blogos megjelenések már állandó kommunikációt igényelnek, utólagos statisztika válogatást, stb.
A megoldást rövid távon valószínűleg az aktuálus mérőrendszerek és a lényegesebb oldalak alkalmazkodása fogja jelenteni, olyan új eljárások kerülnek majd be, amelyek ezt is viszonylagosan egyszerűvé teheti majd.
De persze ez még nem oldja meg az ügyet, hiszen részvétel tovább neheztíti a problémát. Ott ahol a brand továbbítása a felhasználók kezében van, pillanatok alatt az üzenetek másolódva újra és újra megjelennek különböző formában, amit szintén kéne tudni mérni, hiszen a marketingesek számára ez is a siker jele.
Itt valami mélyebb iparági együttműködés lehetne a kiút egy olyan szabvány, ami a márkához lehetne csatolni, mondjuk egy logóhoz, ha épp az a lényeg és ami mindenféle üzenetben tovább tudna másolódni és visszajelzést szállíthatna az üzenet létrehozóinak.
Ahogy a Creative Commons logó egy oldalon több rétegen is hordozza magával a saját jelentését - embereknek, jogászoknak, gépeknek pl. - úgy bármilyen másik logó is hordozhatna magában ilyen eszközöket szofisztikáltabb módon, ami különböző médiaformátumokban és szolgáltatásokon is hatékonyan tudna visszafelé kommunikálni a marketingesek felé.
Sok jó lehetőség van marketing címlista bővítésre, például a korábban már említett bolti ("offline") ötlet. Nagyon jó módszer ezen kívül az ajándékkal, vagy nyereménykátékkal kombinált címgyűjtő akció, amit akár még egy extra céllal is bővíthetünk!
-> a bejegyzés folytatódik...
A sikeres szövegírásnak megvannak azok a több évtizede bevált szabályai, amikben bár még mindig sokan kételkednek, mégis úgy tűnik, hogy a modern internetes világban is megállják a helyüket.
Annak az oka, hogy a "hívők" közül is kevesen használják jól a marketing célzatú szövegírás aranyszabályait valószínűleg az, hogy rosszul alkalmazzák őket.
Ha jól megérti az alapvető fogalmazási (szerkesztési) elveket, és az esetlegesen megismert példákat jól át tudja ültetni saját környezetébe, akkor biztosan nyert ügye lesz e téren!
-> a bejegyzés folytatódik...
Milyen marketingre van szükség a weboldalakon? Szükség van-e marketingre a weboldalakon? Igénylik-e a látogatók a marketinget egy weboldalon?
Itt most nem a bannerekre, és egyéb online reklám eszközökre gondolok, hanem a tartalomra, az üzenetre. Induljunk ki a keresőkből. Ha valaki rákeres valamire, és a találatok között válogatva eljut egy oldalra, akkor jó-e, ha érzékelhetően marketing bullshitbe ütközik, aminek az lenne a feladata, hogy egy adott terméket eladjon? Nem vagyok benne biztos. Magamból tudok persze csak kiindulni, de én ilyen esetben csak a tényekre vagyok kíváncsi, és nem holmi maszlagra.
Döntéselőkészítés - döntéstámogatás.
Mi van viszont akkor, ha két cég ajánlatát össze szeretném hasonlítani, és azok közel egyezők? Érzékelem ilyenkor, hogy tudat alatt hatott rám az, hogyan írták meg az adott ajánlatot? Valószínűleg igen.
Lehet-e úgy írni a tényekről, hogy az ne egy technikai paraméter táblázathoz hasonlítson? Lehet, sőt kell, hovatovább szerintem csak így kéne. Csak kurva nehéz...
Persze talán nem kellene ennyire végletesen vizsgálni ezt a kérdést sem, mert az egyes oldalak célja és célcsoportja is eltérő lehet, és ezekhez a célokhoz mérten kell megírni és megfogalmazni a tartalmat.
Létezik-e a tartalomra vonatkozó általános igazság? Nem hiszem. Egyéni preferenciák vannak, aminek ha megfelel az oldal, akkor sikeres, ha nem, akkor nem.
Én személy szerint kevésbé, vagy semennyire nem igénylem a bullshitet a legtöbb esetben, mert sokszor nehéz kihámozni belőle a lényeget. És hogy mikor írnom kell csinálom-e? Persze.
Meghasonlás.