35444 items (32819 unread) in 65 feeds
seo
(12771 unread)
onlinemarketing
(10782 unread)
grafika
(75 unread)
sitebuild
(62 unread)
honlapkeszites
(757 unread)
webketto
(600 unread)
flash
(65 unread)
internet
(6099 unread)
fejlesztes
(639 unread)
google
(31 unread)
ekereskedelem
(30 unread)
egyeb
(40 unread)
szoftver
(30 unread)
wireless
(20 unread)
cms
(713 unread)

Egy amerikai republikánus képviselő arra figyelmeztette a szövetségi kereskedelmi bizottságot, hogy komoly veszélyt jelent a Second Life a gyerekekre. Cserébe az Ars Technica lerántotta a leplet a politikusról, mondván a képviselő épp újraválasztási kampányban van, és így akarja megszerezni az aggódó szülők szavazatait.
Nincs iwiwről szóló blogbejegyzés vagy fórum téma, ami ne hemzsegne a piacvezető közösségi portállal elégedetlen megjegyzésektől. Az iwiw lassú, nem lehet rajta semmit csinálni, nincsenek új fejlesztések - érvelnek a panaszkodók. Van közben egy - a Webisztánon is sokat emlegetett - amerikai social network, a Facebook, amely mindabban erős, amivel az iwiw küszködik. Egyetlen nagy hátránya van, nem beszél magyarul. Hamarosan ez is megváltozik. Hogy mikor? Rajtunk múlik!
Ez a poszt leginkább egy felhívás egy beszélgetésre a kommentekben, amennyiben titeket is érdekel a téma:
Sok webes projektben vettem részt, és mindenhol azt tapasztaltam, hogy a hazai felhasználókat rettentő nehéz rávenni arra, hogy részt vegyenek az oldal tartalmának alakításában. Valahogy nincs meg az az igény, hogy elmondják a véleményüket, hogy megosszanak dolgokat másokkal, hogy segítsenek másoknak a tapasztalataikkal.
Anno, mikor a Mátrix megjelent, az Amazon.com-on (ha jól emlékszem) több, mint 12 ezer vásárlói véleményt írtak róla. Itthon konganak az online könyvesboltok, senki nem ír véleményt. Vagy ott van egy kedvencem, a Tripadvisor, ahova én is egy csomó szállodásról írtam meg a véleményemet, míg a hasonló magyar szolgáltatások kínkeservesen próbálnak anyagot gyűjteni. Ugyanezt tapasztaltam a link-, kép-, és videómegosztó szolgáltatásoknál is. Rendben, nagyobb a piac, de ennyi lenne csak a megoldás?
Nem akarom ezt általánosítani, de többször olvastam hazai webkettes oldalakon olyan felhasználói véleményt, hogy "ő le nem írja a véleményét/tapasztalatait mert nem fog ingyen anyagot szolgáltatni egy profitorientált web oldalnak".
Nektek mi a véleményetek? Mik a tapasztalataitok? Más motiváció kell a hazai közönségnek mint Amerikában? Tudtok olyan hazai példát ahol sikerrel működik a közösségi tartalomgenerálás? Van megoldás? Beszéljük meg a kommentekben!
Kábé egy éve, amikor rátaláltam a DailyStrength oldalra, azt gondoltam: "Ez igen, az igazi webkettes ötlet!". Bár a tagság méretéről nincsenek információim, az oldal azóta is fejlődik.
Az egész ötlet tulajdonképp arra alapszik, hogy regisztrálj (anonim módon), jelöld be egy listából, hogy milyen betegségeid voltak/vannak, majd válaszd ki egy folyamatosan bővülő gyógymód adatbázisból, hogy mely gyógymódokkal próbálkoztál, és azok mennyire váltak be a te esetedben. Ez utóbbit százalékos alapon kell megadni, de leírások is írhatók hozzá.
Az oldal koncepciója, hogy ha már százezrek jelölik be, mely gyógymódok milyen sikerrel működtek az esetükben, a szubjektív vélemények egy objektívebb rangsorrá állnak össze. Ha valaki mondjuk depresszióval küzd, rögtön megtekintheti, hogy a legnépszerűbb kezelési módok a pszichoterápia, a Prozac (az egyes gyógyszerek is gyógymódként szerepelnek), az Effexor, az írás (naplóvezetés, blogolás), a Lexapro, és a pozitív gondolkodás. Ezeken belül is van különbség, mert míg a Prozac-ot az emberek 59%-a, a pszichoterápiát 84% tartja működő kezelésnek.
Persze csínján kell bánni a netes öndiagnosztikával, hiszen sokféle oka lehet egy betegségnek, amire alkalmasint csak egy bizonyos kezelés hatásos, de egészében nagyon jól használja ki ez az ötlet a közösség tapasztalatait. Pedig az egész rendszer pofonegyszerű, egy betegség- és egy gyógymód adatbázis összekapcsolása.
További közösségi funkciókkal érik el a bajban-valahová-tartozás élményét, ami erősíti a felhasználó kötődését az oldalhoz. Bemutatkozhatunk, a betegségünkkel kapcsolatos fórumokba írhatunk, virtuális biztatást küldhetünk egymásnak, megfogalmazhatjuk céljainkat (és másokét is).
Meg kell azért jegyezni, hogy egy darab hirdetést (Google Ads-on kívül) nem láttam az oldalon, így az oldal business modellje kérdéses, bár szerintem biztos jó felület lenne olyan gyógyszergyártóknak, terapeutáknak, akiknek a gyógymódját magasra értékelte a közösség.
Amennyire panaszkodó, a betegségeinkről szívesen diskuráló nép vagyunk, akár itthon is itthon is hasonló oldal. Szerintetek?
A kiakadtam.hu azt az ősi szokást kívánja meglovagolni, miszerint az ember állandóan felháborodik valamin. Ilyenkor elmondja fűnek-fának az őt ért sérelmet, fogadkozik, hogy mindenkit lebeszél majd erről vagy arról a cégről, filmről, vendéglátóhelyről, majd rendszerint hamar elfelejti a dolgot.
Ehelyett a kiakadtam.hu lehetőséget kínál arra, hogy elmorogja a sérelmeit, sőt, kikérje az olvasók véleményét. Az oldal arra próbálja kapacitálni olvasóit, hogy tanácsaikkal segítsenek a többieknek, ha olyan problémát látnak, amiben már volt részük.
Az oldalon fent lévő sztorik egy része hasonlít a Homár témáihoz, az eresztés persze tágabb, és a közösségi jelleg miatt néha kevéssé érdekes (pl. valakit kiakaszt, hogy sok nyugdíjas állt sorban az OTP-ben). Mindezek mellett a történetek érdekes oldala, hogy a hazai mindennapi élet produkálta őket, így sokan érezhetnek az íróhoz hasonlóan. Kit ne zavart volna az út közepén leparkoló BMW mellett nyugodtan diskuráló maffiózó, egy töketlen önkormányzati hivatalnok, vagy a beteg fájdalmához közömbös orvos?
Ezek a sztorik a mi sztoriaink, ezért érdekes is lenne az oldal. Csakhogy megint itt van a hazai startup-ok gyakori problémája, a koncepciótlan design. Sajnos a kiakadtam.hu megjelenése nagyon amatőr. Sem a színválasztás, sem a tartalom tagolása nem mutat annyi profizmust, amennyivel igazán komolyan lehetne venni az oldalt. Óriási pluszt adna a szolgáltatásnak egy hozzáértő redesign. További változatosságot adhatna az oldalnak, ha pl. a tagok tölthetnének fel magukról képet, vagy előre definiáltak közül választhatnának avatart.
A sztorik listázása is zavaró, némelyikhez nincs lead, másokhoz van, sőt, akad amikor több, mint 30 soros csak a lead. Én a kategóriák elnevezéseit is átgondolnám, mert nekem, mint látogatónak nem sokat mond az, hogy "Kávé mellé", "Törődömök", "Jövök-megyek". Ezt nem menti az sem, hogy rámutatva a kategóriára, megjelenik annak hosszabb értelmezése.
Jó, hogy lehet kommentezni, ahogy látom használják is az emberek, de szerintem valami egyszerűbb, egy kattintásos interakció is jó lenne, pl. "Egyetértek" "Nem értek egyet" gomb.
Összességében nekem tetszik a szolgáltatás, de persze van rajta bőven javítanivaló.
U.I: Persze magánügy, hogy egy oldal milyen adatokat kér be a regisztrációhoz, de nem igazán értem hogy ha el akarom panaszolni egy sérelmemet, miért kérdezik meg, hogy mikor születtem, hol lakom, mit dolgozom, és mennyi a fizetésem?!
Több, mint 2000 ember regisztrált tesztelőnek a uTest web oldalán. A közösségi oldal fizetséget is kínál a tesztelni vágyóknak. A Techcrunch szerint néhány száz és néhány ezer dollár közt kereshetnek havonta a tesztelésre jelentkezők, de ez függ a szoftvertől, annak típusától, a résztvevő tesztelők számától, de legfőképp a megtalált bugok számától, mivel az alapján fizetnek.
A fizetést természetesen nem az oldal állja, hanem a szoftverüket a közösséggel teszteltetni kívánó fejlesztőcégek. Feltehetőleg nekik akkor éri meg a dolog, ha ugyanazért a tesztelésért kevesebbet kell fizetniük, mintha munkatársaik tesztelnék a rendszert.
A februári pilot időszakban 12 cég különféle szoftvereit lehet tesztelni az online kaszinó szoftvertől egy új e-mail alkalmazásig. Az első etap tesztelése március közepéig tart, már keresik a fejlesztőcégeket a következő ütemhez.
Bár webkettes alkalmazásoknál legtöbbször a felhasználók szolgálnak tesztelőként, dobozos szoftvereknél ez a szolgáltatás nagy segítség lehet, ha jelentős kiadáscsökkenéssel jár, és az amatőr tesztelők megtanulják, hogy kell észrevenni a hibákat.
A közönséghez való könnyebb hozzáférés, és az információ gyors terjedése miatt a neten sok képregényrajzoló vált ismertté. Jó példa a hazai naprirajz, amelynek néhány év alatt komoly rajongótábora alakult ki. Kialakult a képregényblog fogalma, amelyben az alkotó egy blogban teszi közzé néhány napos rendszerességgel 2-3 képkockás műveit. Milyen szép világ lenne, ha a rajztudás hiánya nem gátolná a kreativitást, és bárki elkészíthetné képregényét, ha van valami ötlete.
Így a magyar startupokat bemutató sorozatban másodikként a képregyénygyár.hu oldalt mutatom be. Regisztráltam, kipróbáltam, és örömmel kell írnom, hogy nem találtam semmiféle hibát a felhasználói felületekben. Nagyon jó, hogy az oldal nem akar több lenni egy online képregényrajzoló oldalnál. Nem zavarják meg a látogatót semmi oda nem való funkcióval, szöveggel.

Jó, hogy regisztráció nélkül is ki lehet próbálni (csak úgy az alkotásunk nem mentődik el). Három képkockával dolgozhatunk, ezekre tehetünk háttereket, szereplőket, tárgyakat, és buborékokat, amelyekbe szöveget írhatunk. Egész sok eszközünk van, gondolom ez még bővül is idővel. A képekhez minden alapvető formázási eszköz (tükrözés, forgatás, átméretezés, stb.) rendelkezésünkre áll. Tényleg nagyon könnyen használható, egy pillanatra sem éreztem hogy most nem tudom mit kellene csinálni.
Egyetlen hátránya volt az oldalnak (bár ilyen gondnál sosem tudni hogy ez az én problémám vagy az oldalé), ez pedig a sebesség. A főoldalra kikerültek a legjobb képregények, de nekem nagyon lassan töltődtek be. Amikor a többit böngészgettem, ott is sokszor volt, hogy a végtelenségig töltött. A próbaképregényem el is szállt, mert az "elemek" készlet 10 perc alatt sem töltődött be.
Ha ez nem csak nálam probléma, akkor íme a megoldandó feladat a tulajdonosoknak. Az oldal egyik vezetője írta, hogy sok javítást, és idegennyelvűsítést is terveznek. Ez utóbbi különösen jó ötlet, mert ahogy hasonló külföldi oldalt próbáltam találni, csak sokkal gyengébbekre akadtam (példák: 1, 2, 3, 4). Tényleg csak egy funkcionális ötletem lenne: A YouTube videóihoz hasonlóan fel kellene kínálni egy képregény beágyazhatóságát megvalósító kódsort. Így lehetőségük lenne a bloggereknek akár a jobb képregényeket beblogolni, akár saját műveket létrehozni.
Annak rendje-módja szerint reggeltem, és próbálkoztam, de hamar elment a kedvem tőlük: valahogy nem volt az igazi, hiányzott valami, pl. feleség létrehozása.- írja Attila, aki a sovány hazai tapasztalatok után fordult a konkurens német szolgáltatások felé.
Ekkor jutott eszembe a Verwandt.de. Mivel beszélek németül (Németországban is élek, így ez kifejezett előny), nem jelent egy ilyen oldal problémát (igaz, van angol, spanyol stb. felülete is). Ez az oldal viszont már tetszik! A családtagok felvitele egyszerű, természetesen meg lehet őket is hívni a bővítésre (ha jól emlékszem, ez a magyaroknál is lehetséges), van Google Maps mashup a születési helyek jelöléséhez, naptárexport (születésnapok, évfordulók stb. - Outlookhoz, Google Calenderhez), lakhelyeket fel lehet venni, keresztelési adatok (már akinek ez releváns persze), esküvői tanuk (ahogy írja be az ember a nevet, felajánlja a már a családfában lévőket).Nos. Az említett német szájt angol verziója az It's Our Tree névre hallgat. Hogy nekem is legyen valami fogalmam e szájtok működéséről, nekiindultam regisztrálni.
Ami szintén érdekes, és ami igazán jó lenne magyarul: [www.verwandt.de] . Ha jól láttam, ez a funkció nem érhető el más nyelven, csak németül. Beírsz egy vezetéknevet, és a telefonkönyv alapján megmutatja, hogy Németországon belül merrefelé vannak ezek az emberek.
Lényeg a lényeg: remélem, hogy a magyar oldalak is hamarosan bővülnek, akkor lehet, hogy átpártolok oda.
A teljes név, az emailcím és a nem megadását követően egy flasholdalra kerülünk, ahol legközelebbi vér szerinti rokonaink (szüleink) teljes nevét kell megadnunk, valamint azt, hogy még élnek-e. Gondolom utóbbi információ azért hasznos, hogy kiküldjenek-e nekik emailt arról, hogy ők is beszállhassanak a családfaépítésbe.
Egy ideje figyelem a Poronty körül szerveződő közösséget. Így egyáltalán nem lepődtem meg azon, hogy Hanna utóbb épp arról írt egy felvilágosító postot, hogy hogyan is kell porontyunknak blogot készíteni. Indítsatok blogot elnyomott babatársaim, és rántsátok le a leplet anyátokról és apátokról!Az ilyen blogolásnak, twitterezésnek az is előnye, hogy nem kell minden családtagunknak külön telefonon elmesélni, hogy hogyan történt, amikor a gyerek megtette az első lépéseket. Persze a legközelebbi hozzátartozók szeretnék személyesen is hallani a történetet, de a szélesebb család és ismerősök megelégednek azzal is, ha néha rákattintanak a poronty blogjára, és onnan tájékozódnak az apró fejleményekről.