35444 items (32819 unread) in 65 feeds
seo
(12771 unread)
onlinemarketing
(10782 unread)
grafika
(75 unread)
sitebuild
(62 unread)
honlapkeszites
(757 unread)
webketto
(600 unread)
flash
(65 unread)
internet
(6099 unread)
fejlesztes
(639 unread)
google
(31 unread)
ekereskedelem
(30 unread)
egyeb
(40 unread)
szoftver
(30 unread)
wireless
(20 unread)
cms
(713 unread)
Related tags: lmny [+], keresk [+]
A hazai döntéshozói kultúra gyakran igen rossz lábakon áll. Minden cégben látni a menedzsereket, akik szakértők hadától körülvéve hozzák meg a szerintük jónak tűnő döntéseket.
Itthon azonban a menedzserek még gyakran azt hiszik, hogy rájuk tartozik a döntések mellett a szakmai kompetencia is, ami valljuk be elég nagy optimizmus és gyakran óriási öngólokhoz vezethet szervezeti szinten.
A menedzser beül a megbeszélésre ahol hetek óta feszülő szakértők vannak, a szakértők prezentálnak valamit, ami szerintük jó lenne, a menedzser pedig úgy gondolja, nem jó amit csináltak és inkább saját kézbe veszi a dolgokat, ad néhány irányt, csinálják úgy. Az eredmény? Egy átgondolt szakmai döntést egy 10 másodperces gondolkodásból születő döntés felülír. Ahogy az Apple-nél mondják, bekerült a póni a projektbe. Mindenkinek vannak álmai és vágyai, amiket szeretne ha megvalósulnának.
Látható mi ezzel a nyilvánvaló probléma. Egy menedzseri képességek miatt alkalmazott ember egy szakmai kérdésben a szakértő véleményével szembeállítja a saját véleményét, majd autoritásánál fogva megszavazza magát arra hivatkozva, hogy egyéb üzleti érvek is vannak. A szakértő vérig van sértve, a menedzser nem érti miért nem mennek olyan lelkesen a dolgok, hiszen annyira akarja, hogy már ő is besegít.
Hogy működne ez jól? Egyszerűen. A döntéshozót azért alkalmazzák hogy döntéseket hozzon és olyan szemléletet adjon hozzá a szakmai folyamathoz, amire esetleg mások nem látnak rá, üzleti célok, hosszútávú stratégiák, stb.
A döntéshozónak a szakértők ajánlásai között kellene döntenie és csak elveket szabad beemelnie a projektbe, pl. bizonyos prioritásokat felülírni, amire a szakértők nem látnak rá. Ha így tesz és valóban csak a döntéseket hozza meg, értékesebb dolgok születhetnek.
Vegyünk egy példát. Menedzser beül a megbeszélésre, a szakemberek prezentációját meghallgatva úgy érzi valami nem ok, nem vették figyelembe azt a bizonyos paramétert, amiről tudja, hogy fontos. Érzi, hogy már vágtat is a póni felé és könyörög, had kerüljön be a projektbe új elemként, funkcióként, színként stb. A menedzser mély levegőt vesz, lekever egy fülest a póninak, odafordul a szakértőkhöz és azt mondja. A gond srácok az, hogy van itt egy olyan dolog, amiről nem tudtatok, vagy nem vettétek figyelembe. Kérnék rá javaslatokat, hogy miként tudnánk ebben az irányban is erősíteni és minek a kárára.
Ennyi. Prioritások átszervezése, jönnek az új ötletek, újabb döntések. A szakértők lelkesen szállítják a javaslatokat, a menedzserek pedig lelkesen hozzák a döntéseket.
Az Apple így csinálja, talán nekünk is lenne belőle mit tanulni.
Vannak filmek amiket senki nem mer megcsinálni, mert annyira őszinte és mellbevágó témát kell kidolgozni, hogy ha a néző tudná mire ül be, lehet, hogy nem csak a popkornt tenné félre, de menekülne, ahogy tudna. Aztán amikor egy Sam Mendes-hez hasonló valaki megcsinálja és olyan lesz, mint a Revoloutionary Road, akkor sem érzed furcsának, hogy miért van olyan kevés hasonló film.
Nehéz megcsinálni, nehéz sikerre vinni és még ha sikerült is, akkor sem érti senki, milyen belső motivációk mozgatják szembe az alkotót számos bevett filmes törvénnyel. Mégis olyan, ami nélkül sokkal kevesebb lennél.
A szolgáltatások között is van néhány ilyen árral szemben úszó típus.
A maga idejében ilyen volt a Google, ilyen a Craigslist és a Wikipédia, a Twitter, a Threadless. Senki nem tett volna bele pénzt, senki nem értette, miért menne, nehéz volt beindítani. Aztán mégis megcsinálták és óriási sikert értek el és persze továbbra is kevesen lennének képesek akárcsak hasonlónak is nekifutni. Túl nagy falat, túl veszélyes, túl sok munkának tűnik.
Így áll a többség az út mellett és látja a hasonló nagyságokat elhúzni.
A recesszió ugye relatív dolog, Amerikában a költöztető cégek soha nem látott bevétel növekedésben vannak, az legolcsóbb bevásárlóláncok is gyarapodnak. A weben ugyanez a helyzet, a recesszió kedvez azoknak, akik olyan szolgáltatásokat és termékeket kínálnak, amik felértékelődnek egy gazdaságilag problémás környezetben.
Vajon miért pont most sikerült a Google-nek betennie a lábát a Sanoma portfolióba? A Google - itthon legalábbis - biztosan jól fog kijönni a válságból. A kis hirdetőknél azért, mert Ő az olcsó hirdetés bolt az interneten, ahol már pár forinttért kapsz felületet, a médiatulajdonosoknál azért, mert ezek a kis hirdetők a pénzeikkel szépen ki tudják pótolni, amit a nagyok visszafognak.
Itthon is van több recesszió barát szolgáltató, közösségi oldalak, felértékelődnek azok a szolgáltatások, amik segítenek “túlélni”. A Google mellett tudtok még ilyenről?
Bekerült egy poszt az ismerős megosztások közé arról, hogy vajon jó-e a Népszabadságnak, hogy csak késleltetéssel közölnek le híreket a napilapból az online kiadásban. A bejegyzés arra a következtetésre jut, hogy bizony nem jó, mert az online működése miatt az online híroldalak már egész más helyeket hivatkoznak meg, akik egyszerűen csak lemásolták a tartalmakat.
De ha még csak a Népszabadság bukná el itt a versenyt. Ott van a TV2 egy teljes integrált videós rendszerrel, a saját szememmel láttam, hogy a videókat ugyanazzal a könnyedséggel tudják kitenni a TV-be, mint ahogy a saját videós oldalukon.
A szombati Megasztár közben Timi elkezdte keresni a Youtube-on az adás videóit, mondtam neki, hogy ne fárassza magát, kell egy kis idő, mire kikerül. Hát nem kellett. Ott voltak sorban, az összes videó egymás után, alig fél órával azután, hogy lejöttek a televízióban. Valaki letörte és felrakta. A TV2 oldalán? Sehol semmi. A Youtube még ott is megveri őket, ahol egyébként a legjobbak lehetnének és ahol igazán behozhatnának látogatót az új oldalra.
És miért? Látom magam előtt a stratégiai megbeszélést, ahol a megszületik az okos döntés, késleltetünk, nehogy elveszítsünk valakit is, aki egyébként nézné a műsort. Majd másnap elmennek az oldalra és akkor megnézhetik. A kecske is jól járt…
Csakhogy a kecskének egyre kevesebb káposzta jut a régi tálból. Szeretem a figyelem gazdaság témakörét és elég sokat szoktam róla beszélni az előadásokban, az egyik blogon találtam rá egy nagyon jó kifejezésre. Figyelem recesszióban van a televíziózás. Nem pénzügyiben, azt még szépen építik - persze messze nem úgy, mint a 90-es években -, hanem a látogatottságban és a nézők figyelméért folyó küzdelemben.
Stratégiai döntések kellenek, most amikor még rengeteg pénz van, amikor még lehet költeni, amikor még milliárdok felett diszponálnak, most, amikor már látni a repedéseket, na most van itt az ideje annak, hogy végiggondolják, nemzetközi megosztók és videós disztribútorok árnyékában akarják-e végigélni a következő éveket és szépen lassan belefejelni a földbe, vagy ideje úgy gondolni az internetre mint egy bikára, amelyiket érdemes megtanulni vezetni és aminek érdemes áldozni.
Néhány másodperc az egész.
Az utóbbi két nap használata alapján azt lehet mondani, a Google tud szoftvert fejleszteni. Első nekifutásra ilyen alkalmazást letenni az asztalra legalább akkora teljesítmény, mint amit egykor a kereső oldalon, illetve a Gmail kapcsán sikerült meglépniük. A Chrome a böngésző piac aktuális állapotát meghaladó szoftver, ami persze annak is köszönhető, hogy a cégnek sikerült a világ legjobb böngésző fejlesztőit és technológiáit összevásárolni 2-3 év alatt.
Gigászit változott a böngésző az elmúlt 10 évben. Eredetileg webes kommunikációs eszköz volt a jelszó, a Netscape Communicator email kliens, böngésző és sok minden egyéb is akart lenni egyben, aztán miután a Microsoft kicsinálta az Explorer-rel, az egész piac érdektelenné vált, hogy a romokból visszatérve a Firefox úra divatossá tegye a böngésző kérdést. 2008-ban egyértelműen látszik, hogy a böngészőnek sokkal fontosabb szerepe lesz az elkövetkező években, mint az operációs rendszernek és, hogy a legfontosabb szereplőknek a böngésző piac mostani állapota egyáltalán nem tűnik elégségesnek. A böngészőnek a webes alkalmazások szemszögéből nézve egy olyan stabil és kiszámítható dologgá kéne vállnia, mint az operációs rendszernek és sem a Firefox, sem az IE nem volt képes arra, hogy ezt közelebb hozza.
Az operációs rendszerek ugyanis többnyire elérték azt, amit el lehet érni, stabilan futtatnak alkalmazásokat, a böngésző ezzel szemben egy hibáktól, lassúságtól terhelt környezet, ami a Google szerint visszafogja a webes alkalmazások fejlődését. A böngésző lassúsága a böngészőbe gyártott termékeket is lassúnak mutatja és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a webes alkalmazásokat a cégek a szoftverek mögött másodrendű szereplőknek tekintsék.
A Google lépése valószínűleg ennek köszönhető. Legyen egy olyan sereghajtó termék a böngésző piacon, ami a Google kereső segítségével annyira támogatott, hogy felpörgesse a vezető böngészők fejlesztését, illetve, hogy legyen egy olyan termék, amihez hozzá tudják kötni a Google alkalmazásokat.
Egy cég számára sokkal jobban benyelhető egy stabil gyorsasággal működő telepítendő szoftver, amibe integrálódnak a ködből érkező Google alkalmazások, mint egy kiszámíthatatlan szoftveren furán működő webes dolog. Biztos, hogy hamarosan ki fog jönni valami Google csomag, amivel a legfontosabb Google termékek egyszerűen telepíthetőek lesznek az asztalra, illetve a Google legfontosabb termékei még erőteljesebben optimalizálva lesznek a Chrome-hoz, hogy teljes funkcionalitással mérhessék össze magukat a Microsoft termékekkel.
Mindettől függetlenül a Chrome nem valószínű, hogy megszorongathatná bármelyik vezető böngészőt piacon, de valószínűleg nem is ez a lényeg.
Jon Wiley, a Google Apps Felhasználói élmény dizájnere nemrég tartott előadásában elmondta, hogy a Google-nél milyen irányelvek mentén tervezik az felületeket és eszközöket.
1. Hasznos: fókusz az embereken - az életükön, a munkájukon, az álmaikon.
2. Gyors: minden miliszekundum számít.
3. Egyszerű: az egyszerűség erőteljes.
4. Vonzó: legyen vonzó be kezdőknek és a profiknak is.
5. Innovatív: legyél innovatív.
6. Univerzális: tervezz a világra.
7. Profitábilis: a ma és a holnap üzletére kell tervezni.
8. Szép: vonza a szemet anélkül, hogy megzavarja az agyat.
9. Megbízható: az emberek bizalmát kiérdemlő.
10. Személyes: legyen benne egy emberi érintés.
Érthető, hogy a hasznos, a gyors és az egyszerű elöl van a Google tervezési irányelveknél az viszont már érdekes, hogy a szépség és a bevétel mennyire hátul. A szépség annyira hátul, hogy még kitételt is tesznek a fontosságához. Legyen szép, de csak akkor, ha az elmét nem zavarja.
Az irányelvek kellenek, mert segítenek konszenzust teremteni a fejlesztő csapatban. Olyan listát adnak, amelyek lényegében prioritást is teremtenek a fejleszteni valók között és döntési segítséget is adnak a fejlesztés során előkerülő tervek között.
A felhasználók frusztrációja egyáltalán nem korrelál direkt módon egy szolgáltatásban található nehéz funkciókkal. A frusztráció valójában exponenciálisan növekszik. Minden hozzáadott elem több tanulást, több megoldandó problémát, több olvasnivalót, egyáltalán több hibalehetőséget jelent.
Ha olyan elemekkel zsúfolsz tele egy oldalt, amit a felhasználók 10%-a, vagy csak az esetek 10%-ban használnak, valójában akadályt gördítesz azoknak a funkcióknak a használata elé, amit gyakran használnak az oldalon.
Bármelyik szolgáltatásban lehet ilyen elemeket találni egy nagyon egyszerű módszerrel. Egészen addig vegyél ki funkciókat a szolgáltatás oldalaiból amíg azok nem válnak működésképtelenné.
Egy példa. A Wordpress admin felületén, ami ezt a blogot is futtatja a szerkesztő a következő funkciókat tudja:
Ha ebből lehúzom azokat az elemeket, amiket soha nem használok, akkor ennyi marad:
15-ből 7 elem. Ha az utóbbi két évben ezeket a mezőket nem használtam 1-nél többször, akkor helyük van-e az admin felületen, vagy le lehet őket pakolni egy link mögé? Valószínűleg le, de akkor jönn a hidegzuhany, mert a 100.000 felhasználódból 3 - akik biztosan nagyon hangosak - azt kiabálják, hogy márpedig ez kell az oldalra, sőt még az is kéne, hogy xxx. Helyettesíts be bármilyen olyan funkciót, ami nagyjából 3 másodpercig néz ki jól, és utána soha többet elő nem veszi senki, rosszabb esetben rontja a használt funkciók láthatóságát, vagy használhatóságát. Harcolj meg velük és azokkal, akik a funkció ötletét adták és mindjárt eljutottál a szolgáltatás fejlesztés szervezeti oldalának legszebb részéhez, amikor a fejlesztés hirtelen túlmutat önmagán és a használhatóság az okok és okozatok metafizikai magasságaiban hullik darabokra.