35444 items (32819 unread) in 65 feeds
seo
(12771 unread)
onlinemarketing
(10782 unread)
grafika
(75 unread)
sitebuild
(62 unread)
honlapkeszites
(757 unread)
webketto
(600 unread)
flash
(65 unread)
internet
(6099 unread)
fejlesztes
(639 unread)
google
(31 unread)
ekereskedelem
(30 unread)
egyeb
(40 unread)
szoftver
(30 unread)
wireless
(20 unread)
cms
(713 unread)
Néha felcsillan a remény egy új szolgáltatási piac kialakulására, ahol gépek helyett emberekre kell támaszkodnunk és cserébe még jól is érezzük magunkat. A weben a “személyes tréner” nálam az egyik ilyen messiás, akit már sokszor beharangoztak, de még nem igazán érkezett meg. Ő az, aki sokkal jobban tud bizonyos területről dolgokat. Hívhatjuk tanácsadónak is, de ez a szó olyan jelentésekkel is terhelt, amitől rögtön minden kispénzű embernek elmegy a kedve az élettől.
Nem, a személyes tréner olcsó, sok embert szolgál ki és ezért cserébe nyomott áron adja át a szaktudását. A teremben 20 másik emberrel együtt tanít minket jógázni és relaxálni, online pedig például segít nekünk megtalálni a legolcsóbb repülő járatokat.
A 2000-es évek egyik rejtett ideológiája, hogy az emberek hülyék - vagy drágák -, az internet mindent megold. Néha azért, amikor órákig próbál az ember a konyhájába bútorokat keresni, vagy valami saját területétől idegen dologba próbál belelátni, akkor rájön, bizony az internet a hülye. Segítségre van szükségünk, hogy megoldjuk a problémákat és lehet, hogy embereknek kéne ott állni, hogy segíthessenek. Talán hamarosan levetkőzzük az ezzel kapcsolatos félelmeket és akkor rengeteg szakértő számára nyílik meg a lehetőség, hogy pénzt keressen online.
A tegnapi Reklámkonferencián beszélgettünk, hogy mi van a hazai blogokkal.
Hiába indult el már majdnem 10 éve itthon is, még mindig nem lehet arról hallani, hogy bloggerek megélnének abból, amit csinálnak. Hogy léterjött volna a profi bloggerek rétege, akik nem abból veszik a parizert, hogy blogból közvetett módon varázsolnak ki jövedelmet, hanem abból, hogy profin írnak egy adott területről.
A bloggerek egy része szakmai reputáció építésre és network karbantartásra használja a médiumot - ide tartozom én is -, egyesek újságíróként használják a blogot is - pl. Index újságírók -, vannak, akik kapcsolt szolgáltatásokkal, például tanácsadással és megvárásolható prémium anyagokkal próbálnak kihozni némi pénzt a közösségéből, mint a Wolf Gábor tanítványok.
De itt sincsenek nagy sikersztorik, egy kivételtől eltekintve még nem hallottam arról, hogy valaki azt mondta, “én a blogból fogok egy éven belül megélni” és aztán tényleg, a blogból generált forgalom kapcsolt szolgáltatások révén valaki szépen meg is élne belőle.
Az okok közül csak egy lehetne, hogy a fővonalas témákat az újságok már rég lenyúlták, a niche meg itthon egyet jelent a forint nélküliséggel. Látszólag.
De a 37Signals posztját a témában elolvasva, akik részletesen végigveszik, hogy egy jó blogból hogy csináltak millió dolláros üzletet, mégiscsak az az érzésem van, hogy ebben az országban az emberek nem tudnak pénzt csinálni. A klasszikus kreatív online vállalkozó, aki értéket teremtve és mindezt barátságosan és szerethetően előadva, egyszerűen alig létezik. Hiányzik a hazai bloggerekből az egészséges pénzcsinálási ösztön, hogy miként lehet sok bőrt lehúzni egy termékről, anélkül, hogy az ember kuruzslóvá váljon.
Ezt egyébként gyakran az egyetemen is látom, a most kirepülő végzős hallgatók között, hogy nincsenek megtanítva a vállalkozási szemléletre. Várják a csodát, ami többnyire - sőt soha - nem érkezik meg.
Egy hónapja még nem voltam benne biztos, hogy valóban annyira viszik majd az iPhone alkalmazásokat, de az utóbbi hetek nyüzsgése bizonyította, a kliens oldalnak van jövője, ha elég szexire veszik.
Az iPhone-ra 60 millió alkalmazást töltöttek le az elmúlt egy hónapban, 1 millió dolláros tételben naponta. Ha az Apple-nek sikerül itt behoznia a profit egy részét, akkor a felső kategóriás termékével a középkategória középső szegmensében nyomulhat akár másfél éven belül.
A zenék mellett ez egy szuper stabil bevételi forrást produkálhat, ami fontos mérföldkő lehet a cég életében. Az iTunes-ra eddig ugyanis úgy tekintettek, mint olyan bevételt nem igazán hozó termékre, ami a hardvert segít eladni. A zenekiadókkal és film terjesztőkkel kötött szerződések nem hagynak profitot a cég kezében, az alkalmazások ezzel szemben az Apple terepén játszanak és úgy játszanak, ahogy az Apple mondja.Nincs kapcsolódó bejegyzés
Mostanában egyre nehezebben tudom megmagyarázni magamnak, ha egy projektben melléfejlesztős megoldást alkalmazunk. Ez nálam azt jelenti, hogy a szolgáltatás eredeti funkciójához és annak támogatásához nem kapcsolódó új elemek jelennek meg a koncepcióban.
A melléfejlesztést a hálózat építés hozta divatba, de olyan betegség, amit korábban is rengetegen és azóta is sokan elkövetnek és a fogalom nélküliség biztos jele. A Myspace a legnagyobb ilyen szájt, ahol az eredeti hálózatos funkcióhoz rengeteg olyan anyagot tettek hozzá, aminek semmi köze a rendszerhez, csak úgy gondolták, hogy használni fogja valaki, vagy azért tették bele, mert látogatottságot növelt rövid távon. Ilyen mellélövéseket csak izomból, tőkeerős cégekkel lehet csinálni.
Az egyetlen dolog, ami miatt a melléfejlesztéstől nem áll égnek a hajam, ha az adott funkció üzleti modellt támogat. Segít mondjuk egy közösségi szájtnak pénzt csinálni, de igazából ez is csak egy érv. A legjobb üzleti modellek szerves részei az eredeti funkciónak. Csak egy példaként melléfelesztés például egy közösségi oldalba tett webshop, integrált pedig a keresőbe ágyazott kereső hirdetés.
Ma reggel felugrottam Twitterre megnézni, mi újság az emberekkel és két olyan szolgáltatást is találtam felpublikálva, ami megérdemel némi említést.
Az egyik alkalmazás egy iWiW-es adataidból dolgozó térkép, ha bejelentkezel, meg tudod nézni, hogy az ismerőseid hol vannak épp a nagyvilágban. (via Benjamin). A programnak jelenlegi formában nem sok értelme van, de mutatja, hogy az iwiw akármennyire is küzd, egyre többen vannak, akik platformként akarják kezelni. A szolgáltatásnál egyébként már alapból sokkal jobb lenne, ha minden ismerőst feltenne rögtön a térképre, lehetne egy hűha élményem, hogy a hálózatom behálózza a világot - vagy nem -. Valódi szolgáltatásként pedig valami utazás segítő oldallá kikupálva tudnám elképzelni úgy, hogy mutatna adott utazási célpontban lakó iwiw-es felhasználókat, akiket rögtön meg is pingelhetnék üzenettel.
A másik szolgáltatás nem mainak tűnik de nekem mégis teljesen új, könyvek eladását és vételét teszi lehetővé. Elsőre azt gondolná az ember, hogy minek a Vatera mellett ilyen szolgáltatást beindítani, de annak ellenére, hogy jó néhány ponton erőteljesen fejlesztésre szorul, nekem kifejezetten tetszik. (via Kelt)
Vannak olyan kicsinek ható dolgok amik óriási különbségeket tudnak hozni abban, ahogy alkalmazásokat használunk. Egy apró trükk, ami első pillantásra nem is feltünő egy szolgáltatást fényévekkel használhatóbbá tud tenni, és ezeknek az elemeknek a megtalálása a legfontosabb feladat minden szolgáltatás fejlesztési folyamatban.
Itt van első példának a Google Maps. Mielőtt megjelent a hazai piacon, több térképes szolgáltatás is hozzáférhető volt, némelyek csúnyácskábbak, némelyek szebbek, de kivétel nélkül mindegyik szenvedett ugyanattól a problémától, rendkívül megnehezítette a címek bevitelét. Ezek a keresők többnyire egy adatbázisból dolgoznak, ahol minden utca bizonyos szabályok mentén van felvezetve, ha nem az általuk tökéletesnek vélt formában teszed fel a kérdésedet, kicsi az esélye, hogy jó találatot kapj.
Ha te is a több millió hozzám hasonló átlagos nyelvi készségekkel és memóriával megáldott ember közé tartozol, akkor hozzám hasonlóan nem tudod, miként kell pontosan leírni egy címet. Mit kell előre venni, milyen formában kell a kerületet feltüntetni, hová kell tenni a pontokat. Egy átlagos ember ezért nem tud jól használni egy olyan térképes utcakeresőt, ami nem ad lehetőséget a hibára, a részleges kérésekre, a különböző konvenciók szerint bevitt keresésekre, mert első néhány alkalommal még magát érzi hülyének, aztán pedig már egyértelműen a szolgáltatás fejlesztőit.
Nincsenek fenntartásaim, bármelyik térképet használnám, az egyetlen ok, ami miatt mégis a Google Maps a kiválasztott, hogy képes a fenti dolgokra. Bármilyen formában is viszel fel keresést, hibásan, vagy részlegesen, fantasztikus hatékonysággal találja meg azt a helyet, ahová valóban el szeretnél jutni, ha pedig nem, akkor lehetséges célpontok megjelölésével olyan hibakezelést alkalmaz, ami fájdalommentes korrekciót tesz lehetővé.
A térkép az egyik olyan szolgáltatás, amit a kevéssé internet közeli emberek is használnak online és akinek eddig megmutattam a funkciót, mindenki azonnal megtapadt a szolgáltatáson - jó értelemben -.