35444 items (32819 unread) in 65 feeds
seo
(12771 unread)
seo blog
(31 unread)
Keresőoptimalizálás, keresőmarketing, SEO blog
(240 unread)
onlinemarketing
(10782 unread)
BizBigyó
(15 unread)
Damjanovich Nebojsa - KKV-k online marketingje
(20 unread)
KKV Online-marketing Blog
(48 unread)
Design-marketing kisvállalkozóknak
(12 unread)
ÜgyfélSzolgai Gondolatok
(27 unread)
MarketingBlog
(7834 unread)
grafika
(75 unread)
MűhelyTitkok
(17 unread)
sitebuild
(62 unread)
BoxModellek - hatan, mint a gonoszok -
(62 unread)
honlapkeszites
(757 unread)
tutorial.hu | photoshop és honlapkészítés -
(473 unread)
StarBlog
(126 unread)
Tibor Szász - web developer
(36 unread)
webketto
(600 unread)
doransky
(600 unread)
flash
(65 unread)
Swf.hu / Devnet.hu -
(65 unread)
internet
(6099 unread)
Médiablog
(1244 unread)
Tóth Benedek blogja
(10 unread)
Weblabor - blogmarkok
(2745 unread)
fejlesztes
(639 unread)
Pixelszabászat
(288 unread)
Weblabor - cikkek
(62 unread)
Weblabor - blog bejegyzések
(289 unread)
google
(31 unread)
AdSense Blog - Pénzkeresés
(5 unread)
AdSense Blog - Pénzkeresés
(26 unread)
ekereskedelem
(30 unread)
egyeb
(40 unread)
szoftver
(30 unread)
wireless
(20 unread)
cms
(713 unread)
CMS Award .HU
(60 unread)
Powered by Joomla! 1.0
(43 unread)
SMF Magyarország
(3 unread)
Related tags: interakcis [+]
A kilencvenes évek nagy találmányát, a color cycling-ot (színkeringetést) fedezte fel magának újra Joe Huckaby. A színpaletta eltolásával animált mozgást Mark Ferrari néhány klasszikus képéből, és ezeket jelenítette meg egy html-oldalon. A demóért katt a képre:
via effectgames
A JS és C++ forráskód szabadon tölthető és felhasználható GNU licenc alatt. Zseniális.
Múltkor Keve, most pedig Hipra, az Inda-szolgáltatások jelenlegi dizájnere ad pár tippet azoknak a fejlesztőknek, akik munkájuk során dizájnerkedéssel is kell, hogy foglalkozzanak...
Bruce Ediger: The only "intuitive" interface is the nipple. After that it's all learned.
UI-tervezésben azt hiszem a fenti idézet a legfontosabb. Minden felhasználói felületet tanulni kell, ezért intuitivitásról csak előzetes ismeretek birtokában beszélhetünk. Manapság rengeteg UI-t használunk, a mikrohullámú sütőtől kezdve az autók kezelőfelületéig, ezért rengeteg prekoncepciónk van a használati tárgyaink működésével kapcsolatban.
Ugyanilyen előzetes információkkal rendelkezik az is, aki okostelefon appokat használ. Ismerjük és alkalmazzuk az ott jól bevált UI megoldásokat adott problémára, óvatosan bánjunk az új megoldásokkal.
Verzióváltásnál sokszorosan igaz, hogy a jól bevált felhasználói felületet ne módosítsuk radikálisan, apró lépésekben vezessük be az újításokat.
Az ikonhasználatról: rengeteg helyről ingyen le lehet tölteni nagyon szépen kidolgozott ikonokat, ezek nekünk az esetek nagy többségében haszontalanok. A legjobb, ha egyszerű, lényegretörő pixelre igazított vektorgrafikus szimbólumokat használunk. Általános trend, hogy programon belül belül ritkán használunk színes-szagos ikonokat, sokkal célravezetőbb, ha egyszerű, jól felismerhető szimbólumokkal dolgozunk. Itt is igaz hogy a jól bevált, a felhasználók által megszokott ikonokat használjuk (home, like, bookmark, hozzáadás, törlés…), ne akarjuk misztifikálni vagy viccessé az egyes funkciók ikonját. A felhasználóink nem fogják érteni a viccet.
Olvasnivalók:
[penguinpetes.com]
[www.uxmag.com]
[www.lukew.com]
[www.deyalexander.com.au]
A múltkori post kommentjeiben felmerült, hogy jó lenne összeszedni pár olyan alapvető dolgot, tippet, tanácsot, ami segítheti a dizájnolásra kényszerülő fejlesztő munkáját. Megkerestem pár webdizájnert, hogy adjanak tanácsot azoknak, akik bár nem webdizájnerként dolgoznak, de az élet hozhatja úgy, hogy mégiscsak hozzá kell nyúlniuk a felhasználói felületekhez, vagy magához a dizájnhoz.
Elsőként Keve, az Inda szolgáltatások korábbi arculattervezője és vezető dizájnere, a The Cook (Csajok és Pasik) társalapítója írta össze tanácsait:
Tervezd meg alaposan!Az UI tervezés fontosságát nem kell hangsúlyozni. Rajzolj sokat, nézz meg különböző megoldásokat, próbáld minél jobban a felhasználó bőrébe képzelni magad. Nagyon sok jó anyag van wireframe témában (hasznos eszköz, javaslat, esettanulmány) a neten [wireframes.tumblr.com] Sok fejlesztő esik abba a hibába, hogy túl sok funkciót, featurát akar beleszuszakolni a felületbe, ettől zavaros lesz. Törekedj egyszerűségre! Tanulj másoktól!Kész megoldásokból is van galéria, inspirációnak érdemes végigkattintgatni: [dzineblog.com] Ha elakadsz egy felületnél, nézd meg mások hogyan oldották meg, sok ötletet adhat.
Az előző postban már előjött, de részemről ez a téma megér egy önálló bejegyzést is.
Nézzünk csak meg egy átlag androidos alkalmazást. Első ránézésre el lehet dönteni, hogy az adott appot teljes egészében egy fejlesztő, vagy esetleg egy team dobta-e össze. Miből látszik? Hát persze, hogy a dizájnból és a felhasználói interfészből. Pontosabban: annak igénytelenségéből. (Nagy-nagy tisztelet a kivételnek.)
Ha a fejlesztőnek semennyi szépérzéke nincsen, bízza a dizájnolást dizájnerre. Ha nincs erre pénz, kapcsolat, lehetőség, akkor meg vegye a fejlesztő a fáradtságot, és nézzen már utána, guglizza ki, hogy hogyan kell olyan felhasználói felületeket és dizájnokat készíteni, amitől nem hányja el magát az ember.
Nem menő kifogás az, hogy "én fejlesztő vagyok, nem érdekel a dizájn". Felhasználóknak, embereknek készítjük a szolgáltatásokat. Az igénytelenség - még ha a dizájnt, a usabilityt vagy az ui-t érinti is - elfogadhatatlan. Ráadásul erősen lerontja az összképet.
Hiába szép a kódod, hiába működik jól a szoftver, ha a felhasználó bottal sem piszkálná meg, mert olyan igénytelenül sikerült becsomagolnod.
Még azt is elfogadhatóbbnak tartom, ha egy fejlesztő egy-az-egyben lenyúlja egy szép alkalmazás, szolgáltatás dizájnját. Még a lopás is jobb, mint egy vállalhatatlanul ronda megjelenés.
Persze ilyenkor jön általában az érv, hogy "nincs idő" a dizájnnal pepecselni. Nézzük csak meg például a Google dizájnját. Láthatjuk, hogy szép, használható, finom dizájnmegoldásokhoz nem kell feltétlenül karácsonyfát rajzolni és a felületekbe hegeszteni.
Legalább a Smashing Magazine Design rovatát illik olvasni minden fejlesztőnek. És ha nem is kötelező fejlesztőként túlszárnyalni egy menő webdizájner képzeletvilágát, kreativitását és tudását, de egy vállalható dizájn és UI fontos törekvés kell, hogy legyen.
Ha sokat dolgozunk egy fejlesztésen, ne ezen múljon a munka sikere.
Mindig is lenyűgözött a tipográfia, illetve maga a betűtípus-készítés is. Kicsit misztikus, ugyanakkor finom és funkcionális mesterségnek gondolom. Nemcsak szépet, de olvashatót is kell alkotni, ami ráadásul tetszőleges karakterkombinációban és méretben optimálisan néz ki. Az egyik legjobb példa erre talán a Kottke által tervezett Silkscreen, melyben mindezek a törekvések egyszerre érződnek. Nemrégiben volt hír, hogy egy magyar dizájner, Halmos Levente fontját választották a dél-afrikai foci vébé egyik helyszíne alapbetűtípusának. A váratlanul jött elismerésről beszélgettem Leventével...
HH: Amikor Facebookon olvastam, hogy a dél-afrikai vb egyik stadionjában a te betűtípusodat használják, egyből az jutott eszembe, hogy egyáltalán miért készít ma valaki ingyenes betűtípusokat... Puszta passzióból, vagy emögött volt valami konkrétabb - üzleti, marketing - szándék is?
HL: Gondolom, ez emberenként változó. 1995-ben készítettem az első betűtípusaimat, puszta kedvtelésből. Talán hihető, hogy akkor még nem lebegtek e-commerce célok a szemem előtt. :) Ahogy internet közelébe jutottam, bekerültem egy viszonylag kis community-be - talán egy falunyi ember közé - akiknek akkor szintén ez volt a hobbijuk. Közülük páran ma már "fontcsinálásból" élnek. Nekem soha nem voltak ilyen szándékaim, a tipográfia szakmáról felületes ismereteim voltak, egyszerűen csak fabrikáltam, rajzolgattam ami eszembe jutott. Nem éreztem korrektnek pénzt kérni ezért.
HH: Beszéljünk egy kicsit a konkrét fonttípusról, a Niobiumról. Mi volt az alapötlet? És milyen szoftvereket használtál a rajzoláshoz, teszteléshez?
HL: Ezt a betűtípust valamikor a 90-es évek vége felé készítettem. A célom egy szöveg megjelenítésére is alkamas készlet volt. Az ilyen betűtípusok ugyanannyi kreativitást igényelnek, mint egy látványosabb(nak tűnő), dekoratív darab, azonban jóval több szakmai tudást és aprólékos munkát igényelnek. Egy-egy ilyen készletet fejlesztői csoportok hosszadalmas munkával hoznak létre, ezekkel nyilván nem állt módomban versenyre kelni. A szerkesztést CorelDraw!-ban végeztem, aminek a vektoros szerkesztőjét nagyon kedvelem. Aztán a teljes karakterkészletet átraktam a Macromedia cég ősrégi Fontographer 4.1-esébe. Mivel Corelre a munkámhoz amúgy is szükségem volt, gyakorlatilag a Fontographer volt az egyetlen beruházásom. Mondhatjuk tehát, hogy a fontkészítés hobbinak is olcsó. A karaktereket szétválasztottam, megpróbáltam legjobb tudásom szerint beállítani a spacing és kerning értékeket, legeneráltam a fontot, aztán Corellel és Photoshop-pal teszteltem. Ahol nem tetszett, igazítottam rajta. Amikor úgy tűnt, hogy orbitális hibákat már nem tartalmaz, tömörítettem és útjára engedtem a weben.
A magyar zsiráf Afrkában
HH: Szóval kikerült az ingyenes fontkészlet a webre. Aztán mi volt a sorsa? Hogyan jutott el a dél-afrikai vb-re?
HL: Ahogy egyre több ingyenes betűtípus került fel a webre, megjelentek az ezeket gyűjtögető site-ok is, és hamarosan persze ezek is szaporodni kezdtek. Mivel ez egy nagyon régi ingyenes font, sok helyen rá lehet bukkanni. Pusztán kíváncsiságból, minden betűkészlethez mellékeltem egy szöveges fájlt, miszerint "kereskedelmi" felhasználás esetén írjanak nekem. Annak ellenére, hogy már hosszú évek óta nem foglalkozom a dologgal, még mindig 4-5 levelet kapok ez ügyben hetente. Kaliforniai fodrászszalontól (ők kalocsai mintákat szerettek volna használni), tűzhelytisztító folyadékot gyártó cégen át a legkülönbözőbb vállalkozást és személyes projektet vivő emberek kérdezik a feltételeket. Jó tudni, hogy ilyen sokan vesznek fáradságot ilyesmire. A szóbanforgó stadiont kivitelező cégtől is kaptam egy ilyen levelet. Nagyon tetszett nekik a font, a karaktere illik a "zsiráf stadionhoz", és használni szeretnék. Természetesen mint mindig, most is beleegyeztem.
Minél többet nézegetem, annál biztosabb vagyok benne, hogy az iPhone a valaha kitalált egyik legjobb platform.
Az iPhone alkalmazások a Facebook-kal ellentétben egyáltalán nem tűnnek beleerőszakoltnak és használhatatlannak, a minőségi követelmények miatt nem is nagyon kerül bele nagyon használhatatlan és irritáló alkalmazás, ami a felhasználók kedvét esetleg elvenné a felhasználástól. Az iPhone alkalmazásokkal nem egyszerű spammelni, így nincs az a tapasztalat, hogy az ismerőseid lerohannak mindenféle hülye kvíz programmal, cserébe a felhasználók valóban fizetnek a felrakott programokért.
De visszatérve a webre, az iPhone-nak három nagyon nagy előnye van a webbel szemben, mint platform:
E három elemnek persze ára van, fel kell adni a szabadság egy részét, de jelen pillanatban, pénzt keresni, alkalmazást fejleszteni és felhasználók felé szolgáltatni sokkal egyszerűbb az iPhone-ról, mint a webről, ez sajnos tény.
Az iPhone-nal összehasonlítva a web egy kicsit túlságosan szétszabdalt, túl sok feladatot hárít a fejlesztőkre, akik ahelyett, hogy az alkalmazások minőségével törődnének, tárolással és fizetési megoldásokkal szöszmötölhetnek és azzal, hogy elérjék a felhasználókat.
Ez utóbbit a weben a Google és a Facebook-hoz hasonló szolgáltatások is megteremtették, a web így marketing szempontból talán még jobban is támogatott infrastruktúra, de minden másban valahogy kicsit öreges.
Előre leszögezendő, hogy az új Zoom arculat igen kellemes lett a korábbihoz képest, a layout jó, kissé széteső, de megvan benne az a feszültség, ami egy modern webes magazin layout-ját jellemzi. Profi munka.
Ugyanakkor nekem mégis hiányzik belőle valami. A következő lépés érzete. Manapság tematikával nem lehet új pályára állítani egy magazint. Az Index sok éves szervezeti tudása, az arculat, az Origo volumene mellett nem lehet ugyanazokkal a játékszabályokkal győzni. A koncepció erőtlensége az új oldalon is átüt, hiába lett kellemesebb a megjelenés, ugyanezt az energiát valami igazán újszerűbe kellett volna ölni.
Amikor nem vagy biztos, a stratégiát változtasd meg, ne a taktikát. (Seth Godin)
A Zoom-nak a győzelemhez nagyot kellett volna álmodnia, mondjuk egy teljes videós oldalt, ahol szerkesztett tartalmak jelennek meg tucat számra naponta, de TÉNYLEG jó minőségben, vagy találni egy eddig fel nem fedezett célcsoportot - életkor, életmód, akármi szerint - és úgy megcélozni, hogy az gyomorba vágó legyen és kivigye a talajt az Index alól.
Ha az Index konkurenciáját szeretném megcsinálni, kitalálnám, hogy mit vesztett el az Index az elmúlt években, ami az induláskor megvolt - semlegességét? lelkesedést? a kellemes amatőrség látszatát, professzionális újságírással ötvözve -, lehámoznám a gyökeréig, hogy ez élmények szintjén hogy jelenik meg a felhasználók felé - a fogalmazásban? képekben? az új arculatban? -, és mik azok a technológiai megoldások, amik még itthon nem terjedtek el, de alátámasztható az új gondolat és azzal lépnék nagyot. És még ekkor sem biztos, hogy meg lehet szerezni azt a csapatot, aki képes ennek az kifejezésére.
Talán az ellenségkép túl nagy. Lehet, hogy nem az Index-et kéne megverni.
A webes szolgáltatásokat úgy kell elképzelni, mint egy lukakkal teli vödröt, a bejövő forgalom folyamatosan elszivárog, ezért a fejlesztés részben nagyobb bejövő forgalom megteremtésére irányul, részben pedig arra, hogy a szivárgásokat eltüntessük.
Sokan nem tudják, de a legkomolyabb szivárgást erősítő tényezők egyike a gyorsaság. A gyorsaság hiánya azok közé a rejtett költségek közé tartozik, ami nem feltűnő, de pusztító hatással lehet a forgalomra és a bevételekre.
Az Amazon minden 100 miliszekundum késéssel 1%-al kevesebb terméket ad el. A Google esetén fél másodperc késés a forgalom 20%-os visszaesését hozza. Egy bróker számára 4 millió dolláros veszteséget jelenthet miliszekundumonként, ha 5 miliszekundummal lassabb a kereskedelmi platformja, mint a versenytársaké.
Miliszekundumok, nem másodpercek számítanak. Nincs kapcsolódó bejegyzés
Néhány napja olvastam valahol, hogy egy séf elkezdte keresni a világ legjobb hamburgerét és azt találta, hogy a világ legjobb hamburgere minden kétséget kizáróan a Big Mac. A fogása, az íze, az egész kiszerelés úgy van megtervezve, hogy igazán tudd élvezni és ami majdnem ennyire fontos, egy olyan szervezet van mögötte, hogy ha Budapesten bemész egy boltba és kérsz egy Big Mac-et, az tökéletesen megegyezik azzal, amit Los Angelesben kapnál. Ízre, méretre, kiszerelésre a nap minden percében ugyanazt kapod a világon bárhol.
Ezt a tökéletességet több tíz évig tartott kifejleszteni, a McDonnald’s közben nem kezdett el vacsorát is felszolgálni, gigászi menüt készíteni rengeteg étellel, megmaradtak a hamburgernél, de ez egyre jobb lett.
A Google 10 éve alig változott megjelenésében és alapfunkciójában. Nem tervezték nagyon újra a címlapot, sőt inkább levettek róla mindent, ami nem a kereséssel kapcsolatos.
Ha rátalálsz egy olyan funkcióra, amiért a felhasználók visszatérnek hozzád, nem azon kell gondolkodni, hogy vajon mit lehetne még mellé tenni, hogy jobban érezzék a felhasználók magukat, mint ahogy a Yahoo tette a 90-es években a portál kultúra megteremtésével, hanem egyre jobb és jobb “hamburgert” kell nekik csinálni. És a fura az, hogy ők vissza fognak térni ugyanazért a hamburgerért hosszú éveken át.Nincs kapcsolódó bejegyzés
Alapprobléma, hogy a flashben készített szájtokat (amennyiben nincs mögötte egy akkurátusan megírt html-verzió) egyszerűen nem tudják elég alaposan letapogatni a webcrawlerek, vagyis ezek a webtartalmak nem tudnak elég hangsúlyosan megjelenni a webes keresők találati listáiban.
A régóta fennálló, SEO szempontból nem túlságosan optimális helyzet azonban a jövőben változhat. A VentureBeat szerint az Adobe a Google-lal és a Yahoo-val azon dolgozik, hogy a webcrawlerek számára végre láthatóvá váljon a flashes webtartalom.
Sajnos a technikai háttérről nem sokat tudhatunk meg a cikkből, úgyhogy egyelőre érdemes inkább puszta ötletnek, vágyakozásnak kezelni a hírt.
Azt nem tudom, hogy hány full-flash szájt van a weben, mely jelenleg nem igazán látható a webes keresők számára. Mindenesetre nem biztos, hogy jót fog tenni a webnek, ha ezentúl a dizájnerek ellustulhatnak, és eltekinthetnek a HTML/CSS alapos megírásától.
Én kifejezetten kényelmetlenül érzem magam, ha full-flash szájttal találkozom össze a böngészés során. Egyszerűen azért, mert a HTML/CSS és a flash más felhasználói élményt nyújt. S ez a differencia gyakran képes zavart kelteni a webolalak közti navigáció során.
Nemrég beszámoltunk egy hazai versenyről, amelyen minél régebbi szoftverekkel kell minél profibb oldalt készíteni. A Webnegative versenyen a helyzet éppen fordított, az indulóknak az amatőr web oldalak készítőinek stílusjegyeit kell imitálniuk.
Aki elkészíti a legrondább web oldalt, az nyer. Éppen ebben lehet a kihívás a profik számára, hiszen überronda oldalt sokkal nehezebb csinálni, mint - legalábbis valamennyire - esztétikusat.
A versenyen itt is pólókat lehet nyerni, és itt is március 15 a beadási határidő. Minta oldalak is megnézhetők, mint például ez vagy ez.
Ha olyan vagy, mint én, akkor utálod a pizzériák fantázianeveit. Nem neveket akarok enni, hanem bizonyos anyagokat szeretnék keverni más anyagokkal, mindezt épp a pillanatnyi hangulatomnak megfelelően. És a pillanatnyi hangulatom mindig pfefferonit kíván, márpedig extra feltétet a hazai online térben lehetetlen produkálni.
A domino’s pizzéria akkor nyerte meg az interaktív tervezés legnagyobb csatáját, amikor ezt az egyszerű törvényt felismerte, vagy inkább beismerte.
Ha az oldalt megnyitod, rögtön két direkt ajánlat érkezik. 30 perc múlva enni fogsz és megtervezheted a saját pizzádat:
Ha döntesz, hogy pizzát ennél, már visz is tovább a zseniális tervező oldalra. A pizza adja a navigációs elemeket tartó szerkezetet, egyszerűen és érthetően, azonnal látod, hogy mit pakolsz fel és milyen mennyiségben:
Érdemes megjegyezni, hogy vizuális tervezés miatt nem merül fel a szokásos kérdés, hogy vajon a hozzáadott téma most sok lesz-e, vagy kevés. Ott van, látod, hogy mi történik, rögtön jön a visszacsatolás.
Ha megijednél a tervezéstől, vagy éppen mégis abba a csoportba tartozol, aki szereti, ha megmondják neki, hogy mit egyen, akkor a klasszikus fantázianeves menü is hozzáférhető.
Miután a tervezés kész, egy klasszikus check-out folyamat eredményeként szépen leválasztják a szükséges pénzmennyiséget a kártyádról és már kezdhetsz is léggitározni, vagy megnézni egy aktuális sitcom-ot, ahogy a töltés közben az oldal vicceskedve ajánlja.
Bill Buxton Sketching User Experiences című könyvében van egy nagyon jó példa, mennyire más eredményt hoz ha a felhasználó közvetlen tapasztalataira támaszkodva alakul ki egy eszköz, mintha helytől és tapasztalattól független közvetlen megérzéseinket használnánk.
Ha Grönlandot szeretnéd körbe kajakozni, vajon mire támaszkodnál, a nyugati kultúra által kitermelt csúcstechnológiára, vagy az Inuitok által létrehozott eszközökre? Mondjuk két opciód van, egy erre felkészített laptopot/egyszerűbb mobil eszközt vinnél magaddal, vagy egy szépen faragott fadarabot:
Elsőre talán a mobilt választanád, és valószínűleg meg is halnál útközben. Nem lehet tölteni - talán megoldod -, nincs jel - talán egy erős gps megoldja -, elázik, vagy elfagy és ha még ezeket meg is oldod, nem tudod kezelni, mert kesztyű nélkül azonnal lefagy a kezed.
A fenti fadarab ezzel szemben egy olyan tapintható térkép, amely követi a part vonalát és mutatja, hogy hol van kikötési lehetőség, akár 10 méterről ledobva is ép marad, ha beesik a vízbe úszik és még kesztyűben is könnyedén kezelhető - bedugható alá -, mint amilyenben valószínűleg evezned kéne és sötétben is könnyedén tapintható.
Egyszerű ám rendkívül hatékony dizájn megoldás egy rendkívül komplex problémára, amely figyelembe veszi azt a szélesebb kontextust, amiben az ember az eszközt használja.
Talán te sem hitted, hogy így van, pedig így van. Nemrég láttam néhány álláshirdetést angliai cégeknél és óriásiak a különbségek. Ha dizájner x-et keres, egy tervező 4x-et. Vajon miért?
Szerintem az ok a következő lehet, az információs architektúra tervező magában hordozza azt az ígéretet, hogy tudja miért fog működni az oldal. Hogy egy oldalt miért fognak sokan használni, egyáltalán miért lesz sikeres.
Ma egy nagyobb cégnél a drótvázakat nem azok az emberek tervezik, akik a megjelenést összerakják és sokan azok közül, akik analitikusabb gondolkodásúak, de nem értettek eléggé a grafikai trükkökhöz egyszerűen kitalálták ezt a szakmát. És nagyon jól tették. Amikor a tervező és a dizájner egy és ugyanaz a személy, a legtöbb esetben a dizájner győz és viszi el az idő döntő többségét, ami valahol érthető is, hisz minél szebb valami, annál jobb egyéni perspektívából nézve.
De az utóbbi évek “szép” bukásai és “csúnya” sikerei rádöbbentették az embereket, hogy a weben a megjelenés sokkal ritkábban számít, mint eredetileg gondolták, a funkcionalitás került az előtérbe. Ezt lovagolják meg ezek az új szakemberek, akiket még itthon nagyon gyakran lekvárkaszálóknak nézik - a kifejezést valamelyik kommentelő írta -.
Valamiért mégis ezek a lekvárkaszálók jelen pillanatban a legjobban kereső webes alkalmazottak közé tartoznak, míg a dizájnerek a web 2.0 újságírói. Tehetségesek, de nem fizetik túl őket.
Talán te sem hitted, hogy így van, pedig így van. Nemrég láttam néhány álláshirdetést angliai cégeknél és óriásiak a különbségek. Ha dizájner x-et keres, egy tervező 4x-et. Vajon miért?
Szerintem az ok a következő lehet, az információs architektúra tervező magában hordozza azt az ígéretet, hogy tudja miért fog működni az oldal. Hogy egy oldalt miért fognak sokan használni, egyáltalán miért lesz sikeres.
Ma egy nagyobb cégnél a drótvázakat nem azok az emberek tervezik, akik a megjelenést összerakják és sokan azok közül, akik analitikusabb gondolkodásúak, de nem értettek eléggé a grafikai trükkökhöz egyszerűen kitalálták ezt a szakmát. És nagyon jól tették. Amikor a tervező és a dizájner egy és ugyanaz a személy, a legtöbb esetben a dizájner győz és viszi el az idő döntő többségét, ami valahol érthető is, hisz minél szebb valami, annál jobb egyéni perspektívából nézve.
De az utóbbi évek “szép” bukásai és “csúnya” sikerei rádöbbentették az embereket, hogy a weben a megjelenés sokkal ritkábban számít, mint eredetileg gondolták, a funkcionalitás került az előtérbe. Ezt lovagolják meg ezek az új szakemberek, akiket még itthon nagyon gyakran lekvárkaszálóknak nézik - a kifejezést valamelyik kommentelő írta -.
Valamiért mégis ezek a lekvárkaszálók jelen pillanatban a legjobban kereső webes alkalmazottak közé tartoznak, míg a dizájnerek a web 2.0 újságírói. Tehetségesek, de nem fizetik túl őket.
Többedmagammal a mai nap egy részét a Microsoft budapesti főhadiszálásán töltöttem egy videóra rögzített kerekasztal beszélgetésen ami egyetlen dolgot próbált meg hazai szemmel körbejárni, hogy mi is a helyzet a felhasználói élménnyel Magyarországon.
Képviselte magát több hazai fejlesztőcég például a Carnation, az Arcus és az egyetemi szféra. Igazán felemelő, hogy a téma itthon is kezd bekerülni a köztudatba, szerintem kifejezetten jóra sikeredett a beszélgetés, előkerültek fogalmi kérdések, fejlesztési modellek, hazai perspektíva, előrelépési lehetőségek. Többnyire tapogatózunk az új irányok felé, de abban mindenki egyetért, hogy akármi is volt korábban, ma a felhasználó központúság és a felhasználói interakció áll az üzleti tervezés előterében. A mai világ olyan szinten dizájn vezérelt lett, hogy termékek és rajtuk keresztül üzletek sikerének fő kritériuma, hogy miként tudnak vele bánni, hogyan lehet az üzlet sarokkövévé tenni a felhasználót és igényeit úgy, mintha tulajdonos lenne a cégben. Egy biztos, nehéz feladat.
A hazai megrendelői, fejlesztői és dizájner kultúrának rendkívül sokat kell még fejlődnie, és ezen túl a szervezeti kultúrának is, kellenének cégek és olyan bevonható tanácsadói erőforrások, akik ezzel tudnak foglalkozni a cégen belül, illetve azt támogatva.
A másik oldalon a jelenlegi fejlesztési modellek és fejlesztői eszközök nem támogatják a felhasználói élmény egyszerű megteremtésének lehetőségét, a Microsoft itt lép be a képbe, hogy szeretne a következő generációs fejlesztői módszertan mögé eszközöket tenni.
A videó hamarosan felkerül a ch9.hu-ra, a Microsoft hazai videós oldalára, írok róla, ha hozzáférhető lesz.
Az év egyik legnagyobb újítása valószínűleg a Photosynth volt. Már írtam róla korábban, ha még nem láttad, mindenképpen érdemes megnézni Blaise Aguera y Arcas előadását a TED-en. Ez a technológia képes arra, hogy irgalmatlan nagy mennyiségű vizuális adatot áttekinthető formában prezentáljon egy teljesen hétköznapi számítógépen, hogy több gigányi képbe tetszőleges helyen belenagyítsunk, mozgassuk és tetszőleges szempontok mentén pillanatok alatt átrendezzünk. A prezentációban a Guardian egy kiadásának a megjelenítése kifejezetten érdekes, ahol egy korábban csak printben használható felületet a technika segítségével már online közeli állapotban is egész jól navigálhatóvá tesznek.
Az év második legkomolyabb interakciós újdonsága az Apple oldaláról jött, a multitouch képernyő széleskörű megjelenése a piacon, amely hamarosan tactilis információkkal is felfegykervezve lehetővé teszi, hogy két ujjal navigáljunk tapintás segítségével két dimenziós felületen, belenagyítsunk képekbe, mozogjunk galériákban.
A két technológia finoman szólva is kombinációra született, valószínűleg már jó néhány helyen dolgoznak az ügyön és amint megvalósul korábban online-ban használhatatlannak tűnő megoldások is, mint a klasszikus tördeléses formában készülő újságok értékei sokkal hatékonyabban fognak érvényesülni az új közegben.
Egy most csak printben hozzáférhető megoldásban interaktív beépülők, filmek, linkek és navigációt segítő gombok, tároló felületek segítségével olyan környezet hozható létre, amely már egyáltalán nem nehézkes, de mégis ötvözi a webes interaktív felületek gyors navigációs lehetőségét a print gyönyörű tördelését és egy hagyományosabb tapintáson alapuló interakciós formát.
Múlt héten a Microsoft egyik magas beosztású emberével szervezett kerekasztalt Bátorfi Zsolt - Microsoft developer evangelist -. Néhány napra a találkozótól összehoztunk egy rövid interjút, amiben főleg a Microsoft webes stratégiájával kapcsolatban kérdeztem. Lássuk:
Amikor a felhasználók eljutnak az igényig, hogy szeretnék az online alkalmazásaikat offline is használni, az üzletnek reagálnia kell. Milyen eszközkészlet várható a fejlesztők támogatására tőletek?
Jelenleg a két világ, nevezetesen a web, azaz a széles körben elérhető online világ, illteve az interaktív szempontból gazdag desktop oldal közt, jelentős különbség van, mind architektúrális (pl. Ajax vs Win32), mind felhasználói élmény (navigáció vs. ablakok) szempontjából.
Ez a polarizáltság vezetett oda, hogy a spektrum két vége egymás irányába elkezdett közeledni: a webes felületek egyre inkább kliens oldali alkalmazásokká válnak, a hagyományos desktop alkalmazásokban pedig egyre több online képesség jelenik meg (pl. szinkronizálás a „köddel”).
A gond csak az, hogy mindkét paradigma más-más felhasználási területre termett, gondoljunk csak bele, hová jutottunk a hipertexből, miközben a weben valódi platform szintű innováció a JavasScript-en, XMLHTTP-n és a Flash-en kívül nem igazán volt!
A nagy kérdés tehát az, hogy mi lesz az a valóban ipari erősségű, fejlesztői szempontból teljes értékű, de mégis bármely környezetből elérhető futási környezet amely áthidalja ezt a ketttősséget?
A Microsoft válasza erre a Silverlight, amely az 1.1-es változatában tartalmazza egyebek mellett a .NET keretrendszer 3.5-ös változatának legfontosabb komponenseit (pl. networking, SOAP, Linq) és átveszi a leggazdagabb kliens oldali prezentációs képességeket (layout, vektor, animáció, HD média, imaging), mindezt úgy hogy közben bármely környezetből (Windows, Mac, Linux) elérhető legyen.
Eszköztámogatás szintjén ez rengeteg újdonságot hoz, az a közel 60 millió Windows fejlesztői számára pl. megnyit számtalan webes alkalmazásfejlesztői lehetőséget, illetve a XAML alapú UI reprezentációnak köszönhetően ráadásul bármely designer eszközzel (pl. Adobe Illustrator, 3D Studio, Autocad, Blender) szorosan integrálódik. Ennek meggyőződésem szerint messzemenő üzleti hatásai lesznek: végre előtérbe kerül a sok helyen magasztalt User Experience, és az Interaction Design discliplínái által vezéreltté válnak a felhasználói felületek. Másképp fogalmazva a közeljövő szoftverének elsőszámú megkülönböztető jelévé válik a felhasználói felület, azaz végre a szoftvergyártás is maximálisan design vezérelt iparrá alakul, úgy ahogy azt már az autógyártásban, a konzumer elektronikában és számos más területen megfigyelhettük.
Hogyan fognak ezek az eszközök versenyezni a már olyan beépült gyakorlatokkal, mint amit mondjuk a kevésbé felkészült, de jelenleg sokkal több webes fejlesztő fejében jelenlévő Flash - AIR -?
Véleményem szerint az ún. RIA szoftverkategóriában egy új platform küzdelem alakul ki. A minőség mércéje ebben a versenyben a fejlesztői produktivitás, a fejlesztői/designer munkafolyamat támogatása és a futási környezet gazdagsága lesz. Nem sok gyártó lesz képes ebben a versenyben szinten maradni. Véleményem szerint azzal, hogy Microsoft a kliens oldal gazdagságát teszi fejlesztői szempontból generálissá és multiplatformossá, komoly versenyelőnyben van társaival szemben.
Mi a Microsoft platform stratégiája az olyan webes OS-ekkel - operációs rendszerekkel - kapcsolatban, mint a Facebook?
Egyelőre még kutatási kérdés, hogy valójában mit értünk social networking platform alatt. Az jól látszik, hogy a Facebook az első olyan játékos, amely kreatívan, valódi keretrendszer építéseként kezdte el a pályafutását. Azt gondolom, hogy számos kérdés még nyitott ezzel kapcsolatban, pl. hogyan kapcsolódnak majd be az instant messaging hálózatok ebbe az infrastruktúrába? Egyáltalán milyen szinergiák vannak egy kapcsolthálózat és a – meglévő - konzumer kommunikációs rendszerek (voice, email, conferencing) között? Rengeteg szempontot a egy masszív platform építéséhez figyelembe venni. Az jól látszik hogy a Microsoft oldalán ez a live.com és a messenger körül fog kialakulni…
Várható mostanában valami nagyobb durranás a Live szolgáltatások terén?
Rengeteg dolog van a csőben. Szeptember 5-től például itthon, lokalizált változatban is elérhető a teljes live spaces élmény, beleértve az új Live Mail Desktop-ot, Live Writer-t, a Messenger új verzióját és újdonságként a Live Photos bétát, mind-mind jó példa a Microsoft Software + Services stratégiájára, ahol a klines oldal kiegészül értékes online szolgáltatásokkal és viszont. (Megj: hamarosan jön még pl. a Skydrive is, érdemes figyelni).
Hosszabb távon pedig a közelmúltban került bejelentésre egy komplet, a „ködben hosztolt” szolgáltatás platform, egyfajta webszolgáltatás API, melynek építőköveivel kapcsolatos részletek hamarosan napvilágot látnak.
Ahogy a beszélgetésben is elhangzott, ma a versenyelőny forrása az adatokat teletömött világban a felhasználói élmény, ezen belül is a felhasználói felületek, a prezentációs réteg. Mit kínál a Microsoft a fejlesztőknek ezen a téren?
Röviden válaszolva: professzinonális prezentációs alaptechnológiákat mind a RIA (Silverlight), mind pedig a Windows fejlesztők számára (Windows Presentation Foundation), kiegészítve őket egy új UI designer családdal, az Expression-el.
