A Chat Roulette akkor vált közismertté, amikor előbb a New York Magazine írt a jelenségről, majd nem sokkal később a New York Times fedte fel a random videochat szájt fejlesztőjének kilétét (egy 17 éves moszkvai srácról van szó). És ugye amiről a New York Times ír, az hír lesz. Így történt ez ebben az esetben is: pár nap alatt a fél blogoszféra elkezdett a Char Roulette-tel foglalkozni, és a szájt látogatottsága pár nap alatt az egekbe emelkedett. Így jutott be végül a magyar hírfolyamba is a történet.
Nemrégiben Casey Neistat ült neki a csetrulettnek, és végzett egy kisebb kutatást. Nézzük a videót:
A riportból kiderül, hogy a Chat Roulette-et elsősorban olyan fiatal srácok használják, akik csajozni szeretnének. Nem olyan meglepő ez az eredmény, hiszen maga a szolgáltatás felfogásban talán az élő webcam+chat szexszájtokhoz áll a legközelebb. És ha még ideveszem, hogy a szájtot állítólag egy orosz tinédzser készítette, akkor nem is lepődhetünk meg ezen.
A nyugati világban az utóbbi években a webkultúra a szép és okos megoldásokat tekintette mintapéldának. Ma egy jó közösségi szájt nem csak népszerű, de finom a dizájnja, szofisztikáltak a privacy-beállítási lehetőségek, személyre szabható, és valamilyen szintű tartalomajánló-rendszert is magában foglal. Mindneki megtalálja benne a helyét, az ízlésének valót, a szerethetőt.
A Chat Roulette viszont mindennek a megvalósult antitézise. Kicsit utazás a múltba, a web piszkos, sötét és kaotikus hőskorába. A tinik uralta pimasz virtuális vadnyugatra.
Ha ez a szájt egy amerikai vagy európai startup lenne, akkor nemcsak a privacy-szabályok és a moderálás lenne sokkal rigorzusabb, de már régen lenne az egész alatt egy olyan profilrendszer, mely segíti a felhasználókat abban, hogy egyrészt elkerüljék az obszcén tartalmakat, másrészt könnyebben rátaláljanak az érdeklődésüknek jobban megfelelő felhasználókra.
Ha a Skype-nak jutott volna eszébe, hogy társkeresőt, beszélgetőpartner-keresőt fejlesszen a szolgáltatásába, biztosan ilyen lenne. Csakhát épp a kényes tartalmak nehézkes kiszűrése a gátja sokszor annak, hogy meglépjenek ilyen fejlesztéseket a nagy cégek. Nem akarnak pert a nyakukba. Hát még rossz pr-t.
A tizenéves fejlesztőknek viszont nincsenek ilyen skrupulusaik. Mint nemrégiben kiderült, egyes amerikai iskoláknak sincs. Úgyhogy nincs mit csodálkoznunk a csajok után webkamerával kajtató tini srácok és a kamera előtt önkielégítő perverzek népszerűségén sem.
Ezzel együtt, vagy ennek ellenére, mind a videótartalmak, mint a közösségiség az egyik legfontosabb részét képezik a webnek. Csak épp ahhoz vagyunk szokva, hogy a vállalható, korrekt tartalmakat teszik elénk.
