Napi 4 órában heti 5x, ki mennyiért menne el dolgozni havi 20ezerért??? Igaziból 30, de ebből 10 a BKV bérlet. Megint káromkodnom kell egy nagyot, b….a +. Valami nincs rendben ezzel az országgal. Szerintem.
35444 items (32819 unread) in 65 feeds
seo
(12771 unread)
onlinemarketing
(10782 unread)
grafika
(75 unread)
sitebuild
(62 unread)
honlapkeszites
(757 unread)
webketto
(600 unread)
flash
(65 unread)
internet
(6099 unread)
fejlesztes
(639 unread)
google
(31 unread)
ekereskedelem
(30 unread)
egyeb
(40 unread)
szoftver
(30 unread)
wireless
(20 unread)
cms
(713 unread)
Nem szoktam bkvzni, főképp nem nyáron, mert két dolog igen érzékenyen érint: a tömeg és a szagok. Ma mégis valahogy a 6-os villamosra keveredtem, ahol a kegyetlen tömeg eszeveszett hónaljszaga fogadott. Én a villanyos egyik ajtajához préselődtem, a kezemben lévő könyvet sem tudtam felemelni, hozzám legközelebb meg egy derekamig érő 6 éves forma kislány ácsorgott.
Pár megálló után jelezte a kicsi leszállási szándékát, de észre sem vette senki a tömegben. Következő megállónál már kicsit agresszívabban tört volna kifele, de nem ment neki, megtámasztotta elölről egy türelmetlen, anyázó, masszív alkoholista és a felszálni kívánó tömeg befelé nyomulása. Akkor már jeleztem én is, hogy van itt egy bébiforma aki leszállna, de rám se hederítettek, pedig nem vagyok egy nádszál, törékeny, megszeppent kis alkat.

Két megálló között jártunk, amikor megpróbáltam elkapni egy fiatal srác tekintetét, aki a szemközti ajtóhoz legközelebb állt. Mikor végre rámnézett, átüvöltöttem neki, hogy van itt egy kiscsaj, akit el kéne juttatni az ajtóig. Hirtelen nagy összefogás kerekedett a tömött villanyoson, egy önjelölt lány anyatigrisként vonszolta át a kislányt végre a szemközti ajtóhoz, hogy 3al a tervezett megálló után leszálhasson, majd a következő villamossal visszajusson a Blaháig.
Remélem, hogy visszafelé is akadt segítsége és hazajutott, de kérem szépen és arghhhh az anyázás helyett…..azért ez katasztrófális!!! Közel egy hónap múlva pedig lezárják a Margit hidat. BKV Rulez?????? Ezek után nem hiszem…Akkor marad a bringa???? De ki vigyáz majd ezekre a kicsikre??? Meg hogyan??? Ezen ki vagyok akadva.
Ma döbbentem rá, hogy év közepe van, mikoris szabadságra kellett volna kiirjam magam. És nem jutott eszembe semmi. Talán a rengeteg kilométer miatt a fenekemben, talán mert élekhalok azért, amit csinálok, talán mert tényleg fanatista vagyok. De szabadságon nem gondolkodtam. Fel sem merült, pedig eltelt már az évből 6 és fél hónap. Azért örülök, hogy tartalmas az élet és nem unatkozom, észre sem veszem, h a hétvégéken kívül alig akad szabadnapom. Mégsem panaszkodom. És végre nyugi van és jó hangulat és soksok munka és ez a legfontosabb, meg a kiccsaládom!!!
Ma teljesen véletlenül csöppentünk a Westendbe, igaz, nem is annyira véletlenül oda, mint annak a tetőteraszára. 3D-s Jégkorszak volt a mai menü és miután kipipáltuk, kovályogtunk egyet a szabadtéri teraszokon. Így csöppentünk a Tér-Film-Zene Feszivál közepébe, ahol ingyenes kertmozi, programok, vetítések, kocsmák, vályúk, játszótér, nyugágy, estébé. vár akárkit, mindenkit augusztus 2.-áig, naponta du. 6-tól este 11-ig.

Westend tetőterasz
Programfüzet a helyszínen, én is magamhoz vettem egyet. Át is néztem, színvonalas és mindenképpen jó hétköznapi program, jövő héten beépítjük a táncrendbe, mert kedden a Kaméleont vetítik és még nem láttam. Amúgy Jégkorszak aranyos, de mivel hullafáradt voltam, a felét áthorkoltam.
Végre végre végre!!! Már ölni tudtam volna egy igazi szegedi halászléért és ma megkaptam! Be az autóba, le padlógázzal Szegedig ömlő esőben, kamionok között kacsázva, Kiskőrössy Halászcsárdánál fékcsigorgás (én még mindig ezt szeretem, mert csak), óriás kondér halászlé rendelés és két perc múlva már fogyasztottuk is. Az ötfős asztalra kihelyezett erőspaprikát ketten elfogyasztottuk, de így volt az igazi!
Séta és fagyi a főtéren, ismeretlen és ezidáig felfedezetlen zenekar koncertje az egyetem előtti téren, majd vissza a kocsiba, M5, újra Pest, Tuskó, mert holnap buli lesz. Ez egy gyors beszámoló volt 2 percben.
Már majdnem egy éve, hogy a 3. iPhonomat is kivégeztem (pedig az már legalább legális volt, de hát minek arra a pár hétre) és akkor elhatároztam, hogy a 6210es Nokia lesz az én barátom örökre. Nem is fecséreljük egymás idejét azóta sem, ha telefonálni kell, bárhonnan előveszem, tuti megvan, és nem kezd el soha tikkelni a szemem ha nem találom, vagy ott felejtem valahol neaggyisten.
Az elvonókúra sikeres volt, mert mindenkit csak sajnálni tudtam, akinek a kezében iPhone-t láttam. De az utóbbi időben megint csurgatom a nyálam és jajjj, mitnemadnékérte csak legyen megint egy nekem érzésem van egyre gyakrabban…és szerintem ez komoly visszaesés. Új alkalmazások, frissítések, szofverek, én meg a Bros korába beragadva érzem magam.
A hűségnyilatkozat azért minden hónapban emlékeztet arra, hogy még egy legális iPhone tulaja is voltam valamikor. Megkímélhetnétek, de tényleg, vagy állítsatok mellém egy iPhone automatát, ami úgy adagolja a készüléket a megszállottaknak, mint colát a McDonald. Köszi.
Már éppen lehúztam az idei bakancslistámról, amikor koncert előtti este bekopogott a Télapó és előrántott a puttonyából két jegyet a DM koncertre. Másnap 8 körül átsétáltunk a Népstadionhoz annak ellenére, hogy felnézve az égre, rögtön megint az Armageddonban éreztem magam. De felfegyvertkeztünk vízálló kabátokkal, meg lelkesedéssel. Előszőr akkor hervadt le a mosoly az arcomról, amikor megláttam a sörös sátorok előtt kígyózó, hullámzó, áttörhetetlen és elszánt tömeget, de nem telt bele fél óra és amint fröccsbirtokos lettem, aggodalmam is lelohadt.

Depeche Mode koncert
A koncert igen pattogós volt, nem sok szünetet tartottak a fiúk és rekedtre sem beszélték magukat, részemről egy Helló Budapestet azért úgy hiányoltam…de mindig én vagyok a telhetetlen és ezt már megszoktam. Alapvetően jót pörögtem magamban és már ezért megérte. Ha pedig tökéletes zenei hangzásra vágyom és stúdiókörülményekre, akkor majd koncertdvdzem. Ettől függetlenül én nagyon jól éreztem magam!
Elvileg bébisintérkedni indultunk ma a Gubacsi-hídhoz, aztán egy sárkányhajó orrában találtam magam dobverővel a kezemben és egy órán keresztül ütöttem a gongot a szorgalamas evezősöknek. Legutóljára 1996-ban ültem hajóban, de mostanában egyre többen csábítottak a kisdunára és ma beadtam a derekam.
Zéró ritmusérzék birtokában vadul próbáltam valami ritmust ütni az evezősöknek, majd egyszerre dobták el a lapátot az első résztáv közben és a sűrű anyázások hatására leesett, hogy nem nekik kell lekövetniük engem, hanem a sztrókok ütemére kellene verjem a dobot. Na a végére belejöttem.
Jövő héten versenyezni mennek, úgyhogy újjak keresztbe és drukk ezerrel!
Hét végén pünkösd, sushi, mozi, családlátogatás, barátoknál kerti parti esőben, házi kutya símogatás, sisha, zenehallgatás, ajándék virág átültetés, terefere, eszmecsere, zabálás, henyélés, könyv befejezés, wiizés, gyerekezés, hurkakolbász sütés, megint evés, nemzetközi vágta nézés, ismét wiizés, lemerült aksi cserélés, végre napsütés, bejeweled rekord döntés, böngészés, pakolás, utazás és három nap huss, ennyi volt.
Holnap reggel: meló, csekkbefizetés, pakolás, utazás.
Leszoktam a kávéról. Mondom. Már egy hete nem iszom. Pedig úgy össze voltunk nőve, reggelenként hű társam volt, jött velem a fürdőszobába is. Legalább fél órával korábban keltem minden nap, hogy elég időt szenteljek a kávéfőzésnek és az ébredezésnek. 31 évesen rájövök, ha fél órával többet alszom, nincs szükségem kávéra.
A másik 20 percet az autón spórolom. Bringával a menetidő az irodáig épp ennyivel kevesebb. Igaz, nem lehet olvasgatni a dugóban (viszont lehet szívni a jó kis kipufogógázt), zenét sem érdemes a fülbe tenni, mivel a bringást mindenki kiüthető játékbábunak tekinti, így nem árt folyamatosan résen lenni. Viszont azt vettem észre, hogy a bringások sokkal jobb kedvűek és előzékenyebbek egymással, mint az autósok. Már vannak ‘barátaim’, akikkel reggelente egy időben, egy fele tekerek és már köszönnek.
És meg van oldva a sport is. Nem azon stresszelek minden nap, hogy kéne valamit mozogni, na jó de mit és mikor és akkor már inkább menjünk el vacsizni, vagy csináljunk valami közös programot…mert így a mozgás hetekre kimaradt, pedig úgy akartam. Faltól falig 30 kilómétert letekerek, ha másfele nem csavargok, és teccik is ez az életstílus. És már 5. hete.
És most hogy kinéztem az ablakon el kéne induljak, mert hirtelen besötétedett az ég alja, és még a zuhi előtt haza kéne érni, ajjajjjj…na mentem….
Ma délután, miután Mindketten végeztünk a heti feladatainkkal hazajöttünk és gondolkodtunk, hogy mivel is üssük el az estét. Az első ötlet az volt, hogy menjünk el Tecsóba, vegyünk lazacot és készítsünk Sushit, ahogyan múltkor is tettük.
Aztán Tecsó fele jött az ötlet, hogy kimehetnénk megint a Rómaira egy hekkre Ágival (Lívia mamája), de előtte szólt Lívi, hogy menjünk a Duna Plaza fele, mutat valamit. Valamit, a múltjából, arról, ahol tizensokévvel ezelőtt felnőtt, ahol a napjait kezdte és fejezte be. Ez a Népsziget.
Népsziget - öböl
Lívia is elkezdett egy cikket írni, de mivel emlékek garmadája tört rá, ezért vettem át a stafétát és írom meg helyette, amit én láttam rajta.
Itt, a KSI sporttelepén kezdte a reggeleket, kijött reggel 6-ra BKV-val, elsétált a szigetre, felvette az edzőruháját és elvégezte az edző által mondott feladatokat, majd elment suliba. Suli után visszatért és a napot is itt zárta, edzett. Edzett azért, mert jobb akart lenni. Jobb, Mindenkinél. Kajakban, mert erről szólt az élete elég sokáig, egészen pontosan 12 évig.

Finnország - 1997 - arany érem
Amikor odaértünk a Népszigetre, egyre, másra jöttek Nála az emlékek. A szigetre vezető híd előtt összefutottunk egy volt edzőtárssával, akivel jópár órát töltöttek együtt Földön és vízen. Pár szót beszélgettünk vele és mentünk tovább, be a szigetre. Első bevillanó emlék a futópálya volt, ahol rótta a köröket, készült, edzett. Aztán eljutottunk a KSI sporttelepére. Durva, de teljesen retró az egész, olyan, mintha visszacsöppentünk volna a múltba. Ugyanaz az épület, ugyanaz a stég, csak kicsit felújítva. Ugyanaz az erősítőrész, ugyanazok a csövek, amin akkor is húzódzkodtak…
Nagyon sok versenyen indult és nagyon szép eredményeket ért el. Japánban a világbajnokságon kajak négyesben 500 méteren másodikok lettek. Még ma is elérhető a weboldal, ahol erről írtak. 1995 július 26.
Az edzőpályával szemben egy hajléktalan éjszakai szállás van, ami már akkor is ott volt, ahogyan ma is. Ma is hajléktalanok népesítik be éjszakánként. Ez nem változott.
Durva érzés így 30-31 évesen megélni azt, amit gyerekkorunkban csináltunk. Nekem nem volt ilyen sportom, amit 12 évig csináltam volna, “csak” táncoltam, de az más volt. Nem lehetett könnyű neki, márcsak azért sem, mert sok-sok emlék, izzadtság, jó és rossz dolog, ami előjött benne. Jól viselte! Büszke vagyok rá! Nagyon is.
Amikor megnéztük a stéget, mondta, hogy este majd megmutatja, hogyan nézett ki akkor, amikor egy csapatképet készítettek. Nagyon régen. Most ez a kép előkerült, így ide is felteszem.

1986 körül - KSI sportpálya
Az a gyár, ami a háttérben van, ma már nincs. most lakóparkok épülnek, mondhatni luxus ingatlanok, medencével, Dunára néző ablakokkal. Megváltozott sokminden, felnőttünk. Aztán egyszercsak Ő is abbahagyta a kajakozást és más terület után nézett. Ha nem tette volna, most nem lenne ez a blog, nem lennénk együtt. Jó, hogy így döntött.
Délután 4re értünk ki Felcsútra Barbi barátnőm 30. születésnapi partyjára. Egy sárkányt vittünk ajándékba, de szél híján nem tudtuk kipróbálni, majd holnap beugrunk, mikor Szombathelyre megyünk és megpróbáljuk beüzemelni. Főtt már a kondérban a hatalmas adag vaddisznópöri és sült a finom roston husi. Állítólag 1,5 kg só is belekerült, de sósnak nem volt mondható, pont jól el lett találva, mert minden isteni volt!
A házigazdák kitettek magukért, rogyadoztak az asztalok a saláták, a sütik, és a sok-sok finomság alatt. Gyorsan bemutatkozott mindenki mindenkinek és hatalmas party kerekedett. Tele volt a kert (ami nem kicsi) emberekkel, mindenki mindenkivel beszélgetett, mindenki segített valamiben. Láb alatt Baguette kutya sétált, játszott Mindenkivel aki szánt rá időt. 1 pohár sört Ő is efogyasztott
Volt, aki már fél 6kor kidőlt, mert a csapból is sör folyt, ezt megörökítettük, mert nagyon tetszett
Kicsit azért sajnálom, hogy nem vettük ki az autóból a fényképező gépet, mert téma volt dögivel! Az ajtóra azért Barbival kiírtuk, hogy detoxikáló
Nagyon jól éreztük magunkat Veletek, köszönjük ez úton is, hogy részt vehettünk ezen a jeles eseményen! Gyerekcsináló bort behűtöttük, amint lehült, megkóstóljuk. Nagyon figyelmes
Csókok érte!
Vacsoracsata következő helyszíne most már hivatalosan is nálunk, időpont egyeztetés jövő héten, téma: sushi!!! Hogy Ti is végre megkedveljétek. Volt már mexikói, olasz, kakas és liba, most kipróbáljuk a japánokat is! Mindent bevetünk majd!!!
Végül, de nem utolsó sorban, köszönöm, hogy bekötöttétek az internetet, így már Roland is biztonságban és otthonosan érezte magát Felcsúton is
Igaz, most, hogy volt, persze, nem kellett neki, de Murphy dolgozik, legközelebb már nem lesz kifogás ha leblokkol a szerverük
Fő a Barátság, a kondérban, meg minenütt!
Én ugyan megúsztam a heti Kairó menetet, kolléganőm szegény nem, Ő már kint is van és ma megint kaptam Tőle egy SMS-t, amin nagyon jót mosolyogtam. Gyűjtjük a storykat, amiket már több ízben publikáltunk is különböző magazinokban, de úgy tűnik az az ország storykból és lehetetlen eseményekből kifogyhatatlan. Mindig tartogat valami újat számunkra :)
Épül, szépül, készül az új kislányunk, amire nagyon büszkék vagyunk! Mindez Egyiptomban, ahol 5 év türelemleckét vettem és sok sok mindent tanultam, tapasztaltam. Amikor hazajöttem egy egy hétre, mindig az az érzésem támadt, hogy egy másik bolygóra érkeztem. Egyiptom fantasztikus ország, fantasztikus emberekkel, szerintem minden európai embernek le kéne ott húznia jópár évet!

Ma Évi kolléganőmtől a következő SMS érkezett “Egy lakó ránk küldte a rendőrséget, amiért Mohsennel, Youseffel és a hajóépítővel jöttem haza. Nem soká jönnek. Jó mi?” A legtöbb ember gondolom elsőre azt sem tudja miről van szó. Az üzenet tartalmának megfejtéséhez kicsit bele kell mászni az egyiptomi kultúrába…
A muszlim vallás szerint egy nő csak a férjével térhet haza. Mohsen a kinti partner, Yousef egy kapitány, a hajóépítő pedig a hajóépítő. Mivel Évi ma 3 férfivel ment haza (egyik sem a férje), a szomszéd muszlim család rögtön fogta a telefont és feljelentette. Ilyenkor kivonul az egyiptomi rendőrség és kivizsgálja az esetet.
Kis hazánkban meg attól retteg mindenki, hogy a szomszéd mikor hívja az Apeh-et….hát nem röhej? Nem jobb lenne azt kimagyarázni, hogy miért 3 hapsit vittem haza??? Foglalkozzunk már a komolyabb dolgokkal…
Jobb lenne mindenkinek…
A gólyákkal tegnap mi is megérkeztünk az ország nyugati részébe. Út közben vettük észre, hogy a múlt héten még árválkodó gólyafészkek lakói a héten hazatértek Afrikából. Már kalapálták össze a fészküket, az autó előtt röpködtek, úgyhogy a gólyák szerint is itt a tavasz!
Jövő héten jön a nyuszi is, igen nagy a forgalom. Főképp ha elnézem a programot, hogy ma még Szombathely, aztán este Pest, holnap Kairó, vasárnap délután Pest, este Szombathely. Csak érjem el a nyuszit! Merthogy ha belegondolok, hogy, csütörtökön dokihoz kellett volna mennem sos, szombaton a barátném szülinapi kertipartyjára, a papírjaimat kellett volna a héten átiratni, mert út közben ugye megváltozott a nevem, akkor nem leszek nyugodt…egyáltalán nem.
Úgyhogy ha ennek vége, csomagolunk. Rolanddal elköltözünk egy lakatlan szigetre. Vagy követjük a gólyák példáját mi is. A nyarat még kivárjuk, aztán kereket oldunk. Majd írunk!
Persze ez csak az én hirtelen cselekvési vágyam. Roland nem osztaná, tudom. Meg a kollégáim sem. Úgyhogy maradunk. Van még itt egy pár dolgunk, amit nem hagyunk annyiban. Például megint megváltozott minden. Kairó kimarad a heti programból. Na, ennek nagyon örülök. Munkakedv visszajött!
Kicsit belemélyedtem a hatékonyság témakörébe, most nagyon foglalkoztat a téma és rögtön találtam is érdekes dolgokat.
A David Allen-féle Getting Things Done (GTD) rendszer alapelvei a következők:
Minden figyelmünket igénylő információt, feladatot rögzítsünk egy elménken kívüli megbízható rendszerben.
Minden bejövő dologról döntsük el, kell-e vele tennünk valamit vagy sem. Ha igen, határozzuk el, mi lesz a következő lépés.
A módszerben a trükkök a következők:
Stresszünk, időhiányunk döntően a magunknak tett, nem specifikus ígéreteinknek köszönhetőek, amelyek - számítógépes kifejezéssel élve - nyitott file-okként forognak elménkben és állandóan elszívják tudatos, tudattalan figyelmünket. Ezért kell mindent „kiírni” a fejünkből és egy megbízható rendszerbe rögzíteni, így elménkben csak az éppen aktuális feladatok lesznek, amelyeket nagy hatékonysággal tudunk elvégezni.
A következő lépésnek mágikus ereje van: bonyolult feladatainkba legtöbbször azért nem vágunk bele, mert nem tudjuk tökéletesen megtervezni. Ne zavarjon ez bennünket! Fogalmazzuk meg a következő lépést! Majd a következőt, és megint a következőt! Az elefántot is falatonként a legkönnyebb megenni.
Van benne valami, ezen most elmazsolázgatok…
Nagyon szeretem az olyan pörgős időszakokat, mint ez a mostani, pláne ha olyan nagy a tét, mint egy hajó vízretétele. Napi átlag négy órát alszom már vagy három hónapja és egyik feladat szinte automatikusan követi a másikat. Időnként persze jön egy - egy hétvége, ilyenkor kellene pihenni, mindent jól elfelejteni, hátradőlni és semmittenni. Na persze…
Ma azon kezdtem el gondolkodni, hogyan teltek a napjaim egy évvel ezelőtt, amikor a mostanihoz hasonló, pörgős időszakot éltem. Megnéztem egy tavalyi napom felépítését, majd összehasonlitottam egy átlagos maival. És meglepődve konstatáltam, hogy a munkavégzést illetően körülbelül háromszor annyira hatékony vagyok mint korábban. Nézzük csak, hogy minek is köszönhető ez a hatékonyság növekedés.
· Egy évvel ezelőtt otthon dolgoztam, elég kombinált életet éltem, napközben rohangáltam, mindenkivel személyesen találkoztam és az időmnek csak a negyedét töltöttem gép előtt, azt is inkább éjszaka, sokszor inkább csak értelmetlen böngészéssel, keresgéléssel a neten.
· Tavaly naponta legalább 3 – 4 emberrel is személyesen találkoztam, most 3 – 4 emberrel találkozom hetente, a többit e-mailen intézem.
· Korábban napi 40 beérkező hívásom volt naponta és 40 kezdeményezett, ma 4 beérkező és 4 kezdeményezett, a többit online intézem.
· Egy éve napi átlag 2 – 3 órát ültem a dugóban, ideoda futkostam, most reggel felkelek, megnézem és megválaszolom a maileket, megvárom, amíg lemegy a forgalom, addig dolgozom, így napi max 20 percet töltök az autóban. Esetenként inkább a BKV-t használom és olvasok.
· Napi 10 e-mailt kaptam korábban, akit lehetett telefonon rögtön felhívtam és személyes találkozót kezdeményeztem, ma napi 40 e-mailt küldök és mindent online intézek.
· Egyszerre nagyjából 10 ablak volt nyitva a gépemen: facebook, skype, iwiw, céges honlap, doksihegyek, twitter, stb. Átálltam arra, hogy rangsorolok és egyszerre egy dologgal foglalkozom, és kizárt, hogy az előbb felsoroltakból bármelyik ablak is nyitva legyen, hogy munka közben zavarjon.
· Folyamatosan honlapfejlesztésen, napi híren, beszámolon törtem a fejem, most inkább itt indítok majd egy saját munkablogot, hogy aki akarja figyelemmel követhesse a bejegyzéseimet, a céges ügyeket, egyebeket. A honlapfrissitést is tudatosabban csinálom.
· Tavaly egyedül dolgoztam és megosztotta a figyelmemet az a 600 dolog, amivel egyszerre akartam foglalkozni. Idén négy ember van körülöttem és elosztjuk a feladatokat egymás között.
· Fel van építve minden hetem, melyik nap mivel foglalkozom és mennyi ideig, milyen munkákat akarok aznap elvégezni.
· Mi változott meg? A világ körülöttem és hogy mit tartok fontosnak, de ez már egy másik bejegyzés témája lesz egyszer.