Ezúttal a palack és a BCD a fedélzeten maradt, a felszínről csodáltam meg a búvárokat és a víz alatti élővilágot. Első nap még furcsa volt, hogy csak akkor kezdtem beöltözni, mire végre a búvárok elhagyták a fedélzetet, de végre élveztem, hogy van helyem és nem kell 20 kilóval a hátamon a zodiakig egyensúlyoznom. Szerencsére a csapatot inkább szórakoztatta, hogy csak a felszínről követtem őket és nem a sor elején dirigálok.
És szórakoztatott engem is, hogy nem a mögöttem párosával felsorakozó emberekre kell elsősorban koncentrálnom. Elég volt, hogy felülről követtem mozdulataikat a tekintetemmel, de figyelmem leginkább az élővilágra koncentrálódott és nem a merülőtársi rendszerre, vagy a búvárok levegőkészletére.
Egy-egy zátonynál, ahol csodát reméltem a felszínről kijebb merészkedtem és egy alkalommal több vadászó szürkét is felfedeztem. Több alkalommal delfinekkel úszkáltam és ezúttal jóval játékosabbak és merészebbek voltak, mint amikor palackkal a hátamon találkoztunk. Teknősökből sem volt hiány, de élveztem az apróbb halak társaságát is, nem kevésbé a 29-30 fokos felszíni vízhőmérsékeletet.
Két hét megint úgy röppent el a Vörös Tengeren, mint egy szempillantás és azon kaptam magam, hogy két túra lement és lassan augusztus vége van. Azért ezek a hajók már tényleg mindenre be vannak rendezkedve. Egy hét Andromedat egy hét Cassiopeia követte és nem volt elég belőle. Még ABC-vel sem!
Ezen a képen még nincs ereje teljében a “gyerek”
Aki közel van kicsit is a tengerekhez, de inkább ahhoz, ami alatta van, úgy gondolom, hogy ez egy kötelező olvasmány. Nem kezdtem el azonnal olvasni, mivel szerdán nem volt rá időm, csak csütörtökön este. Hajnali 3 óráig nem tudtam letenni. Tegnap este folytattam, de nem tudtam addig elaludni, amíg nem fejeztem be.