31881 items (29256 unread) in 65 feeds
seo
(11991 unread)
onlinemarketing
(8255 unread)
grafika
(75 unread)
sitebuild
(62 unread)
honlapkeszites
(713 unread)
webketto
(556 unread)
flash
(65 unread)
internet
(5958 unread)
fejlesztes
(614 unread)
google
(31 unread)
ekereskedelem
(30 unread)
egyeb
(40 unread)
szoftver
(30 unread)
wireless
(20 unread)
cms
(713 unread)
internet (50 unread)
Napok óta nem működik a lájkolás a blog.hu-s blogokon. A Facebook plugin hibaüzenetet ad vissza ("URL could not be liked because it's been blocked"), ha lájkolni akarunk egy blog.hu-s postot. (Megtévesztő lehet, hogy ennek ellenére megjelennek a postok alatt lájkok. Csakhogy ezek a Facebook.com-ról érkeznek, és nem a blogpostok alatti Facebook like plugin-ből.)
A fejlesztők egyelőre nem értik, hogy miért kerültek feketelistára. Korábban ugye szép számmal üzemeltek olyan blogok a blog.hu-n, melyek kifejezetten csak lájkvadászatra jöttek létre. De ezek a blogok nagyobb részt már elszivárogtak a szolgáltatásból.
Mondjuk én még nem vetném el azt az opciót sem, hogy szimpla rövidzárlat áll a dolog hátterében. A Facebook amúgy nem szokott nagy és alapvetően megbízható hátterű szolgáltatásokat csak úgy blokkolni. De persze ki tudja, hogy mi folyik a Blog.hu longtailben...
A legáltalánosabb mostanában, hogy szavazógépnek használják a like buttont egyes szájtok vagy blogok. Lehet, hogy a Blog.hu valamelyik bugyrában is ez történhetett, és ez szólaltatta meg a csengőt a Facebook monitoring rendszerében.
Az eset jól rávilágít arra, hogy ma már nagy és erős forgalommal rendelkező webes szolgáltatások is mennyire ki vannak téve a Facebooknak. A Blog.hu-nál január 27-én kezdődött a visszaesés, aztán hét végén is tovább gyengélkedtek, és a jó tíz százalék fölötti esésből az elmúlt két napban sem tudtak felállni.
Az Index írta nem olyan régen, hogy:
Kérdés, hogy mikor jön el az a pont, amikor a lájkolós balhék már annyi negatív véleményt hoznak össze felhasználói oldalon, ami feledteti a közösségi oldallal azt, hogy a csalók minden kattintása is ugyanolyan kattintás, mint bárki másé, ugyanúgy megjelennek rá a hirdetések, csörög a kasszában a pénz. Magyarán a lájknak nincsen szaga.
Most úgy tűnik, a Facebook érzékenyebb erre a témára, mint gondolnánk. És akkor sem szívbajos, ha komplett szolgáltatásokat kell blokkolni egy-egy nem éppen jóhiszemű felhasználó/blogger ügyeskedése miatt.
Whatever. Eljött az ideje, hogy a Blog.hu igazi sikerszolgáltatást csináljon idehaza a Google Plus-ból :)
Ukrajnát felvették az Európai Unióba
Elhunyt Balla D. Károly kárpátaljai magyar író
Ember a Marson - Űrhajó szállt le a vörös bolygóra
seo és keresőmarketing - transzferár korrekció
A google a legjobb barátod - Google keresés
Pálágium-botrány: Schmitt Pál, Magyarország elnöke lemondott
Egyébként arra gondolta, ha mostanában valaki a hobbim felől érdeklődne, három nagyon rövid szót mondanék: sakk, go, SEO. Régebben erre a kérdésre a szellemi játékok választ adtam (ha jól emlékszem, ezzel a hobbival szereplek a Ki kicsoda? lexikonokban), és ez akkor jobban is fedte a valóságot. Ifjabb koromban nagyon sok különféle játékot űztem, amikor csak lehetett. Azonban a nagy barkochba-, Mr. X- vagy szóbridzs-partik jó ideje elmaradtak életemből, matematikai-logikai feladványokon is igen ritkán töröm fejem, a pókerkombinációkat is már Kolos latolgatja, nem én. Viszont, mint erről többször beszámoltam, nagy online sakk- és go-játékos lettem, alig akad nap, hogy pár partit (a társadalmilag és anyagilag hasznosabb időtöltések mellett) meg ne engednék magamnak. Azt azonban igazán nem gondoltam, hogy a SEO is szenvedélyemmé válhat. Hobbiszinten űzöm, de újabban kis pénzt is keresek vele.
Idehaza még csak szűk körben terjed, de a tengerentúlon már hatalmasat tarolt a Pinterest a semmiből jött havi 11 milliós havi oldalletöltésével. Sikerességének nem feltétlenül az az oka, hogy valami újat sikerült feltalálniuk a közösségi média területen. De erről majd egy kicsit később.
Miről szól a Pinterest? A Gizmodo fogalmazta meg a legpontosabban: a Pinterest nem más, mint a nőknek szóló Tumblr. Hogyan kell ezt érteni? A Pinterest keretsztorija, hogy virtuális faliújságokat készítünk azokról a képekről, melyeket szépnek és jónak gondolunk a világban. (Dizájnban egyébként a Path nyomdokain halad a szájt.)
Ha valaki szereti például az építészetet, a Pinteresten megnyitja az építészettel foglalkozó faliújságját, és oda gyűjtögeti a szép házakról, kellemes enteriőrökről, dizájnos bútorokról szóló fotókat.

A Pinterest tehát a júzerről eltolja a hangsúlyt a júzer ízlésére. Egészen pontosan: a vizuális ízlésére. Nekem amúgy szimpatikus ez a hangsúlyeltolás. Ez az ígérete a Stellarnak is, csak ott továbbra is inkább egy szűk blognetworkben történik mindez.
Épp az ízlés meg a fotók viszik el a tartalmat a divat, a dizájn, öltözködés, az ételek és épületek felé, ami pedig nagyobb százalékban vonzza a fiatal nőket, mint a redditelő geekeket.
A Google Ad Plannerből származó adatok szerint a 4 millió regisztrált júzer közül másfél millióan be is lépnek napi szinten a Pinterestre, ahol több, mint 14 percet töltenek. A felhasználók 80 százaléka nő. Harmaduk a 25-34 közötti korosztály tagja. Az amerikai Pinterest felhasználók többsége a Középnyugaton él, és nem a parti nagyvárosokban.
Na de térjünk rá a lényegre: hogyan lett a Pinterestnek néhány hónap alatt több millió aktív felhasználója? A trükk egyszerű: a Pinterestre regisztrálók Facebook accounttal lépnek be a szolgáltatásba, és a virtuális faliújságokra felkerülő friss tartalmakat a Facebook app automatikusan meg is osztja az ismerősökkel.
Az agresszív facebookos taktikának meg is lett az eredménye.

A Pinterest titokban eluralta a Facebook timeline-omat
Persze a legagresszívebb Facebook-kampány sem ér sokat, ha a becsalogatott júzerek nem kattannak rá a szolgáltatásra.
A Pinterest titka szerintem egyszerű: a netezők többségének se ideje se kedve bookmarkolgatni a klassz weboldalakat, blogokat, szájtokat. Nem használnak bookmarkoló alkalmazást és feedolvasót sem. Ők csak egy szájtot szeretnének, ahol megtalálják a menő, cuki, ciki, érdekes, szép, vicces dolgokat.
A szempont a Pinterest esetében az esztétikumon van. Szép tárgyakat, szép képeket, kellemes fotókat, ízléses ruhákat, káprázatos tájképeket pedig mindenki szeret nézegetni. Például két facebookozás között. Csak úgy, levezetésképpen. Na akkor kell a pinterest.com-ot megkattintani. Vagy a Redditet. Vagy a Tumblrt. Vagy a MetaFiltert.
A Pinterestben szerintem az a legvagányabb, hogy hosszú idő óta ez az első közösségi szájt, amit nem a szilícium-völgybeli geekek emeltek a magasba, hanem a kertvárosi nők. Az internet kezd felnőni.
Akik voltak múlt héten a SUPERWEEK konferencián és tudtak a sorok között olvasni, azok számára világos, hogy a Google idén tényleg teljes erőbedobással készül tolni saját közösségi szolgáltatását, a Google Plus-t. Ez nem csak azt jelenti, hogy a Google keresőjének találati rangsorolásában egyre fontosabb szerepet fog játszani a pluszozás, de egyben azt is, hogy megkezdődik a lájkháború. Vagyhát: a Facebook, a Twitter és a Google közötti nagyszabású versengés a netezők közösségi aktivitásaiért.
2012 végére a SEO legalább annyira fog szólni a közösségi optimalizálásról (a Google Plus-on keresztül), mint a hagyományos keresőoptimalizálós tevékenységekről. Ez önmagában nem is lenne baj, csakhogy a Google jótékonyan elhallgatja a weboldalak lájkjait és retweetjeit.
Miért probléma ez? A Google alapfilozófiája, hogy a felhasználókat helyezi a fókuszba. Arra esküdtek fel, és így is voltak képesek egy hatékony és népszerű keresőt fejleszteni, hogy csak a felhasználó érdekeit szolgálják. Viszont legfontosabb szolgáltatásukból, a keresőből kimaradnak a nagy közösségi szájtok (Facebook, Twitter, Tumblr) aktivitásai, közösségi visszacsatolásai.
Amúgy éppen ezen felismerés hívta életre a "don't be evil" bookmarkletet is, mely megkísérli korrigálni a Google hiányosságait: a Facebook, Tumblr és a Twitter hivatkozások szerepeltetését. (Lásd: Focusontheuser.org)
Ez a bookmarklettel hekkelgetés persze inkább figyelemfelhívás, mint megoldás a problémára. Ma sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a Google egyre erőszakosabban próbálja visszavenni a Facebooktól a netezői (közösségi) aktivitásokat. És abban is biztosak lehetünk, hogy a Facebook is egyre erőteljesebben próbálja majd a következő hónapokban gyengíteni a Google legfontosabb pilléreit: a keresőt és az erre épülő hirdetési rendszerét.
Könnyen meglehet, hogy a Google képes eltolni odáig a Plus-t, hogy az a Facebookkal konkuráló közösségi médiaszájttá nője ki magát. És az sem teljesen valószínűtlen, hogy a Facebook a Binggel karöltve újra és újra megpróbál majd egy közel olyan hatékony keresőt összehozni, mint amilyen a Google-é.
Egyre több veszélyt rejt ez a kétosztatú világ. És egyáltalán nem biztos, hogy a végén mindkét cég állva tud majd maradni. Gondoljuk meg: ha a Facebook social hype-ja halványodik, azzal borul maga a Facebook is. Ha a Google kereső hype-ja fog halványodni, azzal pedig a Google egésze omolhat össze egy szemhunyás alatt.
Jelen pillanatban arra tör mindkét cég, hogy a másik alappilléreit végzetesen meggyengítse. Már csak az a kérdés, hogy ebből vajon lesz-e valódi haszna a netezőknek. Hiszen mindkét cég azzal lett mintaértékű sikersztori, hogy a felhasználók érdekeit tartotta szem előtt, és jól értette azt a közeget, amiben működnie kell: a webet.
A világon szinte mindenhol, és Magyarországon is igaz, hogy a két legnépszerűbb webes szolgáltatás a Google és a Facebook. Vagyis a magyar netezők túlnyomó többsége ma ezt a két szolgáltatást önként és dalolva használja napi szinten. Ez egy nagyon jó visszajelzés a valódi sikerességről.
Viszont ha e két cég elkezd egyre inkább egymással foglalkozni, és egyre kevésbé a felhasználóira fókuszálni, az könnyen az aranykoruk végét jelentheti. Talán hamarabb is, mint gondolnánk.
Majdnem 6 évet kellett várni rá, de végül csak bekövetkezett. Immár magyarul is elérhető a Twitter.com. A beállítások menü alatt lehet előkeresgélni a Hungarian-t a nyelvek közül. A fordítás ugyanakkor még messze nem tökéletes. Lásd:

A közösségi fordításban készült nyelvesítés amúgy jelentősen kisebb szöveganyagot ölel fel, mint a Facebooké. Mégis a Facebook már évekkel ezelőtt képes volt közösségileg lefordíttatni magát helyi nyelvekre. A magyar alapszótár például 2008 áprilisában készült el.
Magyarországi júzerbázis: Twitter vs Tumblr.
Idehaza néhány tízezren twittereznek. Vagyis a Twitter-láz valójában a magyarok körében sosem következett el. Bár SP és Zimány Linda majdnem megváltották a világot magyar Twittert pár éve. Aztán úgy alakult, hogy a magyarok mégis inkább facebookozni és bloghuzni akartak. Ehhez képest ez a magyarítás már nem sok vizet fog zavarni.
Amikor Bánóczy Zolival arról beszélgettünk a tavalyi (első) SUPERSEO konferencia után, hogy a következő milyen lesz, már akkor eléggé eltökéltnek tűnt abban, hogy 2012-re a konferencia színvonalát külföldi előadókkal fogja még feljebb emelni. És a seo mellé fel kell zárkóznia a webanalitikának és a ppc-nek is.
Aztán hívott valamikor nyár végén, hogy megvannak az idei fellépők. És nem fogom elhinni, de igazi szupersztár line-up van készülőben. Mindjárt három olyan nemzetközi szaktekintélyt sikerült elcsábítania a konferenciára, akiket nemhogy Magyarországon, de európai konferenciákon is ritkán látni. Hát még hármukat együtt. Így készültünk a SUPERWEEK 2012-re.
Az első meghívott Nick Mihailovski, aki régebben az Urchin-t fejlesztette, mostanában pedig a Google vezető fejlesztője, és a Google Analytics-szel kapcsolatos fontosabb fejlesztésekért felelős. A második Justin Cutroni, aki pedig a Cardinal Path igazgatója volt, és webanalitikában számtalan alapkönyv szerzője, két hete pedig ő is Googler: az Analytics evangelizálásáért felelős.
Ők tehát ma az Analytics fő arcai a Google-nél. És igen, jönnek Magyarországra előadni. Wow.
Justin Cutroni a tesztelés és mérhetőség fontosságáról beszél gyakorlati példák segítségével
A harmadik amerikai, aki elvállalta a felkérést Caleb Whitmore, aki az Analytics Pros vezetője. Ő is az Urchinnel kezdte, majd analitikai tanácsadóként folytatta saját bizniszét. Az egyik legelső ember, aki Analytics Certified Partner minősítést kapott a Google-tól. Amúgy a San Franciscó-i GAUGE webanalitikai konferencia szervezője. És ő is azok között van a világon, aki a legjobban ért a webanalitika nyelvén. Hozzátenném, így utólag a magam részréről őt tartom a SUPERWEEK 2012 legjobb előadójának.
Caleb Whitmore interjút ad.
A három webanalitika sztár mellé pedig jött még pár igazán izgalmas európai előadó is. Az egyik Julien Coquet (Hub'Sales), akiről ugyan én korábban még nem hallottam, de a SUPERWEEK konferencián letolt előadását követően számomra egyértelművé vált, hogy egy francia analitika zsenivel állunk szemben, aki minden ízében és mélységében érti, hogy mit és hogyan érdemes mérni és értékelni webes szolgáltatásoknál.
Coquet a Yahoo Analyticsről is tartott egy meglehetősen alapos és áttekintő prezentációt. A Yahoo Analytics képviseletében tartott előadást Emer Kirrane is, aki még az IndexTools-nál kezdte, és mikor a Yahoo felvásárolta a magyar startupot, yahoo-sként folytatta. Emer elmesélte azt a sztorit, amit eddig még mi magyarok sem hallhattunk sok helyen: hogyan lett ebből a magyar startupból nemzetközi sikersztori.
Jött két Googler is. Egyikük Jerome Jossin, aki a Google remarketing és interest categories lehetőségeit mutatta be. Valamint Hüseyin Savas, aki a Google mobilfejlesztéseit összegezte.
Nick Mihailovski, Nebehaj Viktor és Bánóczy Zoltán
Ezen felül tartott előadást a Google keresőjének működéséről Gary Illyés, aki a Google zürichi irodájában Webmaster Trends Analyst. A Google dublini irodájából pedig itt volt Nebehaj Viktor és Madarász Márta. A magyar googlerek nem csak előadásokat tartottak, de egyben a közönség összes kisebb-nagyobb problémájára, fontosabb és kevésbé fontosabb kérdésére is igyekeztek válaszolni.
A magyar előadók leginkább a SEO napokon voltak erősek. Varga "Longhand" Péter, Türk "Mosquito" István, Boross István, Fülöp Imre, Énekes Barbara és sokan mások a szakmából tartottak előadást, beszélgettek kerekasztalokban - elsősorban valós problémákra adva releváns válaszokat. Ahogy már csak egy jó seo-snak kell.
Na de: milyen volt ez a konferencia?
Én elég sok konferenciára járok, és alapvetően két kategóriába szoktam sorolni őket. Az egyik a hardcore szakmai (elsősorban fejlesztői konferenciák), a másik a hardcore bullshit (előadások és kerekasztalok általánosságokról, benyomásokról, trivialitásokról).
A SUPERWEEK ehhez képest egy nagyjából bárki számára közérthető, de mégis túlnyomórészt szakmai és releváns témákról szóló konferencia lett. Ehhez persze kellett az is, hogy a külföldi előadók ne valami közepesen érdektelen bullshit előadásokkal tudják le kelet-európai szereplésüket. És a magyarok pedig hozzák a tőlük elvárható szakmai és előadói szintet.
Én annyi jegyzetelő embert egy konferencián még nem láttam, mint most. Az első három napon mindenki megtalálhatta azokat az előadásokat, melyek érdemi információval, segítséggel szolgáltak számára. Vagy analitika vagy seo témákban. És első kézből kaphattak infókat a Google fejlődéséről, fejlesztéseiről is.
De ami ennél is fontosabb: ez a konferencia valami olyat adott, amit én idehaza még nem tapasztaltam:
szemléletet.
Ennek megvilágításához egy, a Tonkin-Cutroni-Whitmore páros által írt Performance Marketing with Google Analytics könyv mottóját idézném. A Gertrude Steintől kölcsönzött idézet szerint
ma már mindenki annyi adathoz jut hozzá nap mint nap, hogy elveszítjük az ítélőképességünket.
Induljunk ki onnan, hogy maga az internet és a webes tartalomipar is azzal az ideával kecsegtet, hogy ebben a környezetben tényleg minden de minden megmérhető. Csakhogy a mérhetőség önmagában mit sem ér, ha nem tudjuk, hogy pontosan mit érdemes és hogyan érdemes megmérnünk. És akkor itt jön a webanalitika szerepének fontossága.
Mindenkinek ezerféle tapasztalata és elképzelése lehet arról, hogy adott online szolgáltatásokat hogyan kéne még jobbra megcsinálni, még hatékonyabbá, üzletileg még sikeresebbé tenni. Csakhogy ez az egész merő alkímia marad addig, amíg a számok világával nem tudjuk megtámogatni.
A három amerikai előadó prezentációi után számomra világossá vált, hogy a webanalitika többé nem a fejlesztők támogatására szolgáló kiegészítő tudás ("tudom kezelni az Analyticset"), hanem az üzleti döntéshozatalt előkészítő és abban segítő szaktudás.
A konferencián rengetegszer elhangzott az az állítás, miszerint a látogatószám vagy a látogatások száma önmagában nem KPI, vagyis nem kulcsfontosságú teljesítményindikátor. Miért? Mert önmagában ezekből a mérőszámokból nem következik semmi üzletileg.
Üzletileg az olyan indikátorok érdekesek, mint például egy e-commerce szájt esetében: vajon a félbemaradt vásárlási kezdeményezések hány százaléka és hol morzsolódik le, és hogyan tudnánk ezen javítani?
Sajnos ma az üzleti döntéshozók többsége képtelen ilyen kérdéseket feltenni. Egyszerűen azért, mert nem értenek eléggé a webanalitikához, és arról sincs fogalmuk, hogy egyáltalán mennyi minden mérhető ma már. Az üzleti döntéshozóknak nem is feltétlenül szükséges ezekben a kérdésekben mély ismereteket szerezniük.
Viszont ebben az esetben jobban teszik, ha maguk mellé fogadnak egy webanalitikust, aki nem csak abban fog segíteni nekik, hogy a kulcs teljesítményindokátorokat meghatározza számukra, és ezzel megmondja a szolgáltatás optimális USP-jét, hanem abban is, hogy ezek a célok valóban teljesüljenek is. A fejlesztések, a marketing, a sales tevékenysége valóban, mérhetően ennek a célnak az irányába hasson.
Julien Coquet beszél arról, hogy mik az igazi KPI-ok, mit érdemes mérni és mit nem
Ilyen szempontból nézve a SEO vagy a PPC persze már csak egy alfeladat, amit szintén a webanalitikusnak kell kézben tartania. Legalábbis a SEO vagy PPC célok megfogalmazásában és azok számonkérésében neki kell ott lennie. Hiszen ő látja át az egész online szolgáltatást vagy projektet a teljesítményt mérő számok szintjén.
Nem ragoznám tovább ezt a dolgot. Annyit tudok mondani, hogy számomra megvilágosodás erejű volt az a pár előadás, mely a webanalitika jelenéről és jövőbeni szerepéről szólt. Hogy mást ne mondjak, a SUPERWEEK analitikai előadásai hatására a saját munkahelyemen betervezett és előkészített néhány nagyobb projektet is újra fogom gondolni.
Persze a SUPERWEEK nem csak webanalitikáról szólt, és nem csak ebben a témában hallhattunk informatív, mély és érdekes előadásokat. Végre megtudtam, hogy hogyan is működik a Google szempontjából a keresés, milyen folyamatok vannak a keresőnél, és milyen tévhitek keringenek a webcrawlerekről, indexelésről, tartalomduplikációról, sitemapről, rangsorolásról, stb.
Tényleg annyi információt kapott az ember, hogy kénytelen volt - twittelés helyett - folyamatosan jegyzetelni. A Google működésével és fejlesztéseivel kapcsolatos előadások mellett SEO témában is volt pár igazán hasznos előadás. Az egyik például Türk Istváné, mely a kontár SEO-ról szólt. És egy másik, szintén neki köszönhetően, mely a kunkurenciafigyelésről és -kiértékelésről adott képet - seo és social oldalon.
A másik a Longhand által előadott tartalomstratégiai szempontok a keresőoptimalizálásban. Mely egy kicsit seo-oldali vetületét adta vissza az analitikának.
Caleb Whitmore jó másfél órán át beszélt arról, hogy hogyan lehet szuperhatékonyan használni a Google Analytics-et SEO-céljaink eléréséhez. Ezt az előadást is nehéz lenne egy mondatban összefoglalni. Részletező, gyakorlatias és erős szemléletet tükröző előadás volt.
Whitmore a SEO analitikai támogatásáról beszél.
PPC témában nekem nagyon tetszett Jerome Jossin előadása a remarketingről és a Google interest kategóriáiról. Nem sokat foglalkozom PPC-vel, mindenesetre azt furcsállom, hogy online marketinges ismerőseimtől egy büdös szót nem hallottam eddig ezekről az eszközökről és ezek hasznosíthatóságáról.
PPC témakörben a kerekasztalok alatt derült ki számomra a legtöbb bennfentes dolog. Például a Google ügyfélkezeléséről vagy a hazai keresőmarketingesek ügyes-bajos dolgairól, és az ügyfelek szokásairól. Novák Péter (IAB, T-csoport), Heal Edina (Google Hungary) és Szabó Ákos (Adaptive) szintén rengeteg iparági sztorit és szakmai gondolatot osztott meg a közönséggel online marketing, hirdetésstratégia és árazáspolitika területén.
Összességében azt mondhatom, hogy egy egyetemi szemesztert sikerült lezavarni 5 nap alatt. Én magam is rengeteget tanultam. És mondom, a futó projektjeim, feladataim elvégzését is másként látom most, mint egy héttel ezelőtt.
Bár a SUPERWEEK jegyárai meglehetősen borsosak voltak, azért számomra igencsak meglepő volt, hogy amúgy a bullshit konferenciákon hatalmas marketinges és menedzsercsapatokkal jelenlévő vállalatok valahogy elfelejtettek néhány tízezer forintot áldozni arra, hogy a SUPERWEEK-re jegyet váltva a szakterületek élvonalbeli képviselőitől első kézből hallhassanak hasznos, fontos és érdekes információkat.
Szerintetek hány magyar cégnek van Google-tanúsítványa webanalitika témában? Megmondom: nulla. Ehhez képest pláne érthetetlen az online szakma meghatározó vállalatainak távolmaradása.
Szerintem a SUPERWEEK-re jegyet váltott marketingesek, seo-sok, ppc-sek, analitikával foglalkozó emberek, online bizniszt működtető döntéshozók helyzeti előnybe kerültek azzal, hogy végighallgatták a jelen és a jövő trendjeit. Ráadásul olyan emberektől, akik nem csak beszélni szeretnek ilyenekről, de konkrétan a legmagasabb szinten űzik is a szakterületüket.
Na mindegy. Rengeteg dologról nem írtam a konferencia kapcsán. De nehéz is összefoglalni egy hét eseményeit. A lényeg, hogy én a magam részéről nagyon sokat tanultam analitikáról, seóról, ppc-ról, Google-ról, üzleti tervezésről, egyáltalán, üzleti stratégiáról és változott a szemléletem, hozzáállásom is ezekhez a területekhez.
Nem túlzás azt állítani, hogy világszínvonalú előadásokkal tűzdelt konferencia volt. Rettegve várom, hogy Bánó mit talál ki jövőre :)
Én meg is rendeltem az 50 darab ingyen Facebook-névjegykártyát. Az emailben érkezett számla szerint valóban nem csak a kártyák, de kiszállításuk is ingyenes.
Kezdetnek timeline-os Facebook profiloldallal kell rendelkezni. A profiloldalunkon kattintsunk az About linkre, majd keressük meg a Contact Info dobozt. Itt pedig kattintsunk a kis névjegykártya ikonra, majd a "Print Cards" linkre. Innentől már magától értetődő lesz az egész.
A névjegykártya minden eleme szerkeszthető. A hátlapra alapból rátesznek valami random frappáns idézetet, de azt is nyugodtan felül lehet írni egy még frappánsabb sajáttal.
Humánpolitikailag kifejezetten mozgalmas féléven van túl a magyar online média. A teljesség igénye nélkül: Uj Péter és Kardos Gábor az Indextől (CEMP-től), Weyer és Nádori pedig az Origótól távozott. Végbe ment egy kisebb rendszerváltás. A korábban az Indextől az Origóhoz igazolt Vaszily Miklós vezérigazgatóként átigazolta az Indextől Gazda Albertet. Közben az Origo eddigi vezérhelyettese távozott. Kardosról meg ma derült ki, hogy a Ringier-nél folytatja. Ahol eleve nagyobb szervezeti átalakítások vannak folyamatban. Nádori pedig az Origo székéből a Bors székébe ül át. Hm.
Persze butaság lenne azt feltételezni, hogy a fenti személyi változások mindegyike mögött átgondolt vállalatstratégia áll, azért az világos, hogy mozgásban vannak a magyar online médiacégek legfelső emeletei. A legfelső emeletek változásai pedig mindig az alsóbb emeletek változásait is maga után vonja.
Mindeközben a Sanoma eltökélt szándéka lett, hogy a Hír24-ből Index-Origo méretű hírlink gyárat hoz létre, hogy ezzel erősítse pozícióit a hirdetési piacon. Mi a HVG-nél némileg eltérő stratégia mentén, de szintén sok változást vittünk véghez és készítünk elő annak érdekében, hogy sikeresebbek legyünk 2012-ben. Az Index új hirdetési stratégiája is érdekes fejlemény. Miként az is, hogy az Origo nem csak látogatószámban, de presztizsében is sokat erősödött az elmúlt évben.
Egyre általánosabb a piacon az a vélekedés, hogy 2012 minden eddiginél erősebb versenyhelyzetet teremt az online médiában. Jobban, rosszabbul mindenki erre készül. Egy biztos: egy hosszú korszak véget ért a magyar online média történetében. Az új korszakot pedig minden eddiginél inkább a (zsugorodó) hirdetési piac fogja diktálni. Egyre rövidebb távon kell tudni sikereket elérni. És egyre világosabb és egyszerűbben megfogalmazható kérdésekre választ találni.
A web fejlődését a nyugati világban Amerika diktálja. A magyar online piacnak pedig napról napra nehezebb lesz a helyzete, ha elszakadóban vagyunk a nyugati világ erősebbik és jobb bőrben lévő, egyértelműen domináns felétől.
Ezek figyelembe vételével kell megfelelő célokat, stratégiát, eszközöket választani.
Kozma Jocó (Gawker) ráunt az új Gmail dizájn greyscale ikonjaira, és Kevével karöltve elkészítettek egy Chrome-kiegészítést Color Icons for Gmail (github link) néven, mely visszahozza a színes ikonokat a webmail főbb felületeire.
Egyáltalán nem vagyok meggyőzve arról, hogy nem jobb-e monokróm ikonokkal megépíteni egy olyan funkcionális oldalt, mint amilyen egy webmail szolgáltatás.
A Google amúgy a fókusz-rugalmasság-könnyedség hármas szabályát követi dizájnjaiban. A kérdéses ikonok elszürkítését is az indokolta, hogy a fókusz erőteljesebben terelődjön azokra az oldalelemekre, gombokra, területekre, melyek az adott felületen a Google szerint fontosak.
Én úgy látom, hogy a Gmail azért is döntött a szürke árnyalatú ikonok mellett, hogy a színes címkéknek fontosabb szerepet tudjon adni. Valamint a színes háttérképek áttűnése a webmail felületre is indokolttá tehette, hogy ne nagyon színezzék a levelek körül az ikonokat. Amúgy pedig ugye a keresésen és a levélíráson van a színbeli hangsúly a felületen. Ami szerintem jó döntés.
Magyarország mellett pedig Romániában, Bulgáriában és Albániában is ők értékesítik a kiemelt Facebook hirdetéseket. A közleményükben van pár stat is:
Havonta több mint 3,6 millió magyar tölt el átlagosan 280 percet az oldalon, és lép kapcsolatba átlagosan több mint 130 ismerősével. A Facebook prémium hirdetési megoldásai egyedülálló lehetőséget kínálnak a hirdetőknek, hogy tömegesen és hatékonyan érhessék el célcsoportjukat videó, és más vonzó formátumok segítségével.
Amikor a magyar online média helyzetéről esik szó, egyre inkább a Facebookon elköltött forintokat is figyelembe kell venni.
Érdemes egyébként megnézni (.pdf), hogy a Facebook mennyivel másabb lehetőségeket biztosít a hirdetőknek, mint egy hagyományos médiaszájt.
A facebookos hirdetések valójában a szájt fő tartalmába illeszkedő kapcsolódó tartalmakként jelennek meg. Nincs nagyon egyénieskedés. A hirdető nagyjából ugyanazokat a lehetőségeket kapja a megjelenésre, mint a júzerek. Csupán némileg szeparáltan jelennek meg ezek a tartalmak.
Na mindegy. A lényeg, hogy a Facebook sok vonzó lehetőséget kínál a hirdetési piacon. A médiaszájtoknak és más közösségi szájtoknak is van mit tanulni tőlük.