Amikor 6 éve megindult a videó megosztós forradalom, emlékszem, az első milliós nézettségű videó mekkora dolog volt, aztán jött Natalie Portman iszonyat rap videója és nekilendült a Youtube forradalom. Ma már egy közepesen erős villanásban videók simán 70-80 millió környékére érnek fel, a legnézettebb videók pedig több száz milliós nézettségig jutnak.
Az új globálmédium legnézettebb előadója, Justin Bieber, csak a top 30-ban elérhető számaival másfél milliárdnyi videó nézést tudhat magáénak, a második-harmadik helyre esélyes Rihanna, Bruno Mars, Lady Gaga is száz milliós tételekkel büszkélkedhet. Kivétel nélkül szinte mindegyik amerikai, vagy brit - ennyit az angolszász kultúra hanyatlásáról -. Ők az új milliárdosok, egy szűk szuperelit, akik a zene globális jellege miatt bárkinél több embert tudnak elérni és a legviccesebb, hogy semmivel sem jobbak, többek, mint a 90-es évek MTV-re erőszakolt együttesei. Bár ők határozzák meg a 2000-es évek zenei kultúráját, aligha kerülnek majd be a történelemkönyvekbe, mint a korszak nagy zenei alakjai. Úgy néz ki az összeesküvéselméletek megint csak elfedték a tényt, hogy, nincs nagy testvér, de néhány örök érvényű dolog van, szeretjük az hallgatható dalokat és közös élményként utálni az előadókat - lásd "hogy tudott ez a szar 100 millióig jutni hozzászólásokat -. A Youtube ígérete, hogy néhány éven belül megjelenik az első 10 milliárdos előadó is, a szupersztár kultúra ultimate megtestesítője, a SZTÁR, akit a nagyjából mindenkit elérő digitális csatorna elrepít mindenhova Indiától az Egyesült Államokig, az Ukrán mobiltelefonos kisráctól, az amerikai TV-n böngésző nagymamáig. És majdnem biztos, hogy utálni fogjuk érte.