Az életben a legtöbb dolgot elérni nehéz, ismételni kevésbé. Ha egyszer csináltál egy vállalkozást, utána már nem fogsz megijedni, ha még egyet kell csinálni.
A piac is az ismétlést szereti. Ameddig nem csináltál valamit, nem hiszik el rólad, hogy meg tudod csinálni, de ha egyszer mondjuk tőzsdére viszel egy céget, biztos lehetsz benne, hogy könnyebben fognak téged tőzsdei bevezetéssel megbízni. Startup indítás, kis cég, nagy cég, a minta megmarad. A CV-den lévő funkciók, a céged iparága és referenciái utánfutóként fognak követni. Ha egyszer elkezdtél egy bizonyos cég típussal dolgozni, az a típus fog megtalálni újra és újra. Ezért lesz a menedzser megint menedzser, a fejlesztő újra fejlesztő, ezért lesznek a cégvezetők újra cégvezetők. A legnehezebb soha nem az ismétlés, hanem másik pályára állni. Ezért szenvednek annyian abban a karrierben, amit egykor szerettek, de ma már utálnak, abban az állásban, amit egykor szerettek, de ma már nem érzik kihívásnak, ezért állnak cégek azon a pályán, ami egykor működött, ma már nem. Az új pályára álláshoz bátorság kell és ritmusérzék. Megfelelő pillanatok, amikor egy piacot ki lehet forgatni a sarkából, megfelelő pillanatok, amikor a karrier egy bátor lépéssel új szintre vihető. Gyerekkorunkban tele vagyunk ilyen pillanatokkal, amikor először jövünk rá, hogy fel tudunk állni, hogy el tudjuk érni a kapaszkodót, át tudjuk úszni a medencét, meg tudjuk verni a szomszéd kisfiút, el tudjuk olvasni az első könyvet. Ezek azok a megmérettetések, amik az emberek döntő többségénél 20 éves kor környékére tabuvá vállnak. Az ember úgy megy be az iskolába, hogy naponta új határokat lép át és úgy jön ki az egyetemről, hogy az az utolsó nagy kihívás, amire bátran vállalkozni mert, és vele együtt maga mögött hagyja a siker lehetőségét is.