35444 items (32819 unread) in 65 feeds
seo
(12771 unread)
seo blog
(31 unread)
Keresőoptimalizálás, keresőmarketing, SEO blog
(240 unread)
onlinemarketing
(10782 unread)
BizBigyó
(15 unread)
Damjanovich Nebojsa - KKV-k online marketingje
(20 unread)
KKV Online-marketing Blog
(48 unread)
Design-marketing kisvállalkozóknak
(12 unread)
ÜgyfélSzolgai Gondolatok
(27 unread)
MarketingBlog
(7834 unread)
grafika
(75 unread)
MűhelyTitkok
(17 unread)
sitebuild
(62 unread)
BoxModellek - hatan, mint a gonoszok -
(62 unread)
honlapkeszites
(757 unread)
tutorial.hu | photoshop és honlapkészítés -
(473 unread)
StarBlog
(126 unread)
Tibor Szász - web developer
(36 unread)
webketto
(600 unread)
doransky
(600 unread)
flash
(65 unread)
Swf.hu / Devnet.hu -
(65 unread)
internet
(6099 unread)
Médiablog
(1244 unread)
Tóth Benedek blogja
(10 unread)
Weblabor - blogmarkok
(2745 unread)
fejlesztes
(639 unread)
Pixelszabászat
(288 unread)
Weblabor - cikkek
(62 unread)
Weblabor - blog bejegyzések
(289 unread)
google
(31 unread)
AdSense Blog - Pénzkeresés
(5 unread)
AdSense Blog - Pénzkeresés
(26 unread)
ekereskedelem
(30 unread)
egyeb
(40 unread)
szoftver
(30 unread)
wireless
(20 unread)
cms
(713 unread)
CMS Award .HU
(60 unread)
Powered by Joomla! 1.0
(43 unread)
SMF Magyarország
(3 unread)
Ahogy teltek múltak az évek, hónapok, hetek, napok, egyre jobban látjuk azt, hogy a blogolás részünkről bizony véget ért. A jövőben már nem lesz új tartalom ezen a blogon, sőt, meg is szüntetjük hamarosan.
Ha szeretnél kapcsolatban maradni velünk és nem vagy még az ismerősünk, akkor jelentkezz Facebookon. A cikk végén a nevünkre kattintva eléred Facebook profilunkat.
Bora ma betöltötte a 6. hónapját. Már komoly kislány, 2 alsó foga is előbújt és vidáman mosolyog mindenre.
Pár hete kaptunk egy levelet, amiben arra kértek meg bennünket, hogy vegyünk részt egy programban, amely a babák fejlődését hívatott kutatni. Így került Bora a Babakutató Laborba. Egy rövid bemutatkozó beszélgetés után kapott egy “sapkát”, amelyen keresztül az agyhullámainak változását figyelték, hogy hogyan reagál bizonyos képekre, amelyeket egy monitoron keresztül lát. Közben az ölemben ült. Maga a vizsgálat eltartott vagy 5 percig, Bora elég jól viselte, de a sapesz nem tetszett neki.
Mondjuk nem is csodáltuk, hiszen kinek jó az ha egy ilyen izé a fején van 
Ma este Borát ismét Dodó kacsa mellé tettük, hogy megnézzük hogyan mocorog mellette. Majdnem 5 hónapja zajlott le ugyanez a küzdelem, akkor Bora még nem sokat tudott Dodóval kezdeni. Ma ez már nem így van….
Bora és Dodó – 2010. június from Roland Hertelendy on Vimeo.
A film után megtekintheted a januári filmet is!
4 hónap. Ennyi telt már el, mióta velünk van. Azóta minden napunkat feldobja. Reggel, este, hajnalban, délben, mindig. Most már a lába is az egyik legjobb barátja, néha többet van a szájában, mint a keze. Ismerkedik. Mindennel. Világgal, Magával és persze velünk. Szeretjük!
Bora pár napja múlt el 3 hónapos és csak azt vesszük észre, hogy akárhova megyünk, bármit adunk rá, bárkivel találkozunk, lehet az akár egy autópálya melletti benzinkúton személyzet, orvos, határőr, pénztáros, Mindenkit levesz a lábáról. Mosolyog, gügyög és élvezi az életet.
Bennünket is nap, mint nap elvarázsol! Jó vele, mellette ébredni!
2 hónapja van velünk a Világban, azóta már 5,5 kg-ra gyarapodott. Ma, születésének 2. hónapja alkalmából megkapta élete első napszemüvegét is
… és már a hegyekben van. Igaz, Ő még nem síel, de élvezi a jó levegőt velünk együtt a vadiúj sapkájában.
Ma este eljött velünk Bora is, így együtt villámvásároltunk. Holnap lesz 4 hetes.
Kapott egy párnát a háta mögé, hogy kényelmesebben tudjon nézegetni, így ezentúl ez a párna lesz az útitársunk, ha hasonlóra kerül sor.
Bora már 2 hetes, ideje egy újabb képet feltenni a blogra. Nagyon jó kislány, szépen fejlődik, már lassan lábra is áll, sitty sutty pár hónap. Azért addig még jelentkezünk
Bora és Lív ma hazaértek a kórházból. Az alábbi kép az érkezés után pár perccel készült.
Bora megérkezett ma reggel 9:15-kor 3kg-al. Minden a legnagyobb rendben!
Mindenkinek, aki minket olvas, ismer, hallgat, néz, vagy csak valahonnan idekerült az éterből, kívánunk Boldog Békés Meghitt Karácsonyi Ünnepeket és még boldogabb Új évet!
This post is password protected. To view it please enter your password below:
Password:
This post is password protected. To view it please enter your password below:
Password:
Petya barátom pár napja szólt, hogy a Budai Várban lesz a Hungaroringfest, jönnek Pestre, hajrá menjünk! Amikor odaértünk, volt vagy 30-35 fok…nem remegtünk. Megvettük a jegyeket (2800 HUF/fő), ami a vár belső részébe jogosított. A rendezvény az egész hétvégén zajlik, ma volt az első nap. Mit ne mondjak, meg is látszott…
Szóval belépés: biztonsági őr biztonsági őr hátán. Néha az volt az érzésem, hogy valamitől félnek, merthogy lépten – nyomon Valtonos fiúkba botlottunk. (Nagy részük bakancsban…) Mellesleg annyira meleg volt, hogy a várban a szökőkút vízében kellett megmártúznunk
A szökőkút mellett Petyával nyomtunk egy kerékcserét, ami jópofa volt, de azért elmaradtunk az F1-es srácoktól, a legjobb időnk 14 másodperc volt. 1 kerékkel….
5 óra után átmentünk a futam részhez, ami miatt a vár teljes területét lezárták már kora délután. Sajnos azonban lehetetlen volt látni bármit is, ezért az emberek nagy része hőzöngött. Volt egy srác, aki hangosan skandálta: “Hol vagy Palik Laci? Fél órája várunk Rád!” Igaz, ami igaz, a futam részen, ami nem is futam volt, inkább csak mentek egy-két kört a Red Bull kocsikkal a várban a saját szórakoztatásukra. A vezetőkön kívül azonban nem sokan élvezhették ezeket a pillanatokat. 1-2 másodpercre lehetett csak látni a kocsikat, igazi élmény inkább csak a hangjuk volt. Az indulás előtt Besenyei Péter csinált pár mutatványt a levegőben, ami látványosabb volt, mint a tömegen keresztül nézni a belátható 15-20 méteres pályaszakaszokat.
Akivel meg volt elégedve a nézők nagy része, az a WRC autót vezető pilótája volt. (Sajnos nem tudom a nevét…) A pálya végén megmozgatta az autót, tett pár kört csikorgó gumikkal, sőt, kiszállt a navigátorával együtt és megmutatta magát. Ellenben az F1 autót vezető srácoktól ezt hiába is vártuk. Mentek 1 kört integetve egy cabrio kocsiban ülve Palik Lacival és David Coulthard-al karöltve, valamint egy német szakkommentátorral, megtartva magukat az “elérhetetlen sztárok” image-ben.
Miután megvettük a belépőt, azt vártuk, hogy valamivel közelebb kerülünk a pályához, de nem sikerült. Ellenben lépten nyomon a rendezvény egyik fő szponzorának tartott MLM-es emberekbe ütköztünk. Úgy gondolom, hogy a rendezés lehetett volna jobb is, emberközelibb. Itt is nagyon érezhető volt, hogy ez bizony Magyarországon zajlik….
Ma, miközben hallgattam a RISE FM-et, hallottam, hogy Tiesto újra ellátogat hozzánk. 2009 szeptember 11-12.-én lesz koncert Nyíregyházán és Veszprémben. Gyorsan meg is vettem 2 jegyet a veszprémi koncertre. 2 éve, májusban volt utoljára itthon, akkor Pesten a Syma csarnokban volt egy jó buli, azon is ott voltam. De erre már a feleségemmel megyek!
Egy kis ízelítő:
Ha Te is jönni akarsz, akkor menj el a www.tiesto.hu oldalra és már veheted is meg a jegyedet!
This post is password protected. To view it please enter your password below:
Password:
Mivel most már 1/2 éve nem dohányzom, csak és kizárólag sishat szívok/unk, meg tudom állapítani, hogy rengeteg különbség van dohány és dohány között. Kezdetben azt gondoltam, hogy a Nakhla dohány, amit Egyiptomban is szívunk mindíg, a No1, de be kell látnom, hogy tévedtem. A No1 nálam már pár hónapha az Al Fakher.
A Nakhla, egy eredeti egyiptomi dohány 1913 óta, bővebb információ magyarul elérhető a www.nakhla.hu oldalon. Jó, meg ízes, de valahogy nem az igazi, pláne akkor, ha megkóstoljuk az Al Fakhert. Utóbbit 2001 óta gyártják az Arab Emirátusokban, de nekem mégis jobban fekszik, mint a lassan 100 éves hagyományokra visszatekintő Nakhla.
Jobb az íze, sokkal gyümölcsösebb és ízesebb. Igaz, hogy a vizet gyakrabban kell cserélni, mivel jóval nedvesebb a dohány és emiatt átfolyik a csövön a leve, de az ízéért megéri 4-5 fej után cserélni. A zamat magáért beszél. (azaz füstöl) Az ízek közül elsősorban a 2 almás dohányt részesítjük előnyben, pedig már többet is próbáltunk. Egy pipába nem jó több fajta dohányt használni, mert az íz lerakódik a csőben. Szóval vagy egyfajta dohányt érdemes szívni, vagy ha több íz is bejön, akkor érdemes több pipát otthon tartani.
Ha Te, kedves Olvasó is vizipipa fogyasztó vagy és a 2 dohányt próbáltad már, Neked mi a véleményed?
Már többször láttuk az alábbi házikót, amely a 88-as úton található Vát és Sárvár között. Egy régi bányatószerűség helyén a tó közepén egy sziget, amelyen található egy ház. A ház mellett a sziget partján egy kisebb vitorlás, gondolom a tulajdonos azzal hajókázhat be a házhoz.
Ez egy igazi nuygodt hely, ahova el lehet vonulni a Világ zaja ellen. Tetszik nekünk!
Utazásaink során falvakban és kisvárosokban már-már rendszeresen találkozunk gólyafészkekkel, amelyekből a gólya és most már a kisgólyák is rendszeresen nézegetnek kifele. Több kérdés is megfogalmazódott bennünk miközben elautóztunk alattuk, főleg úgy, hogy az érkezésüktől fogva szemmel tartjuk őket hétről hétre.
Utána nem olvastunk, ezért gondoltuk, hogy itt, a blogon adunk helyet kérdéseinknek, hátha erre téved valami gólya szakértő és megválaszolja (lehet esztelen…) kérdéseinket. Ezek:
Nagyjából a fenti kérdések azok, amelyek érdekelnének bennünket, így ha van tipped, ne fogd vissza Magad és csapj a billentyűk közé!
Update: közben rábukkantam a [golya.mme.hu] oldalra, ahol nagyon sok információ van a gólyákról
Michael Joseph Jackson (Gary, Indiana, 1958. augusztus 29. – Los Angeles, Kalifornia, 2009. június 25.) amerikai popénekes, előadóművész, „a popzene királya”. - tovább Wikipedia
Tegnap hajnalban amikor mentünk aludni, pont a CNN ment, ahol mutatták, hogy Jackot kórházba vitték. Elment. De a zenéje marad. Este Wii-n Guitar Hero-val az alábbi számot játszottuk az emlékére. Pont.
Miután visszaértünk ma Pestre, a Hősök terén zajló megemlékezésbe csöppentünk, de ami a megemlékezés mellett nagyon megfogó volt, az a bíborszínűbe öltözött égbolt. Ahogyan a Világ több pontján is felbukkantak érdekes dolgok az égen, hazánkba is jutott belőle ma bőven országszerte.
A fenti képet ma este fényképeztem iPhone-al, ezért a minősége olyan, amilyen, de a lényeg látható a Szépművészeti Múzeum bal oldalán. Nagyon szép volt élőben, de vajon mitől ilyen?
Tegnap este volt WWDC Keynote, ahol azt már korábban is megszokhattuk, minden fontos újdonságot bejelent az Apple, ami a termékeivel kapcsolatos. Megjelentek új MacBookok, de amire már sokan vártak, kijött az iPhone 3.0 szoftvere és a legújabb iPhone hardver is, az iPhone 3GS. Igaz, erre még pár hetet várni kell, hogy a hazai szolgáltatónál (T) is elérhető legyen.
Az új iPhone szoftver június 17-én kerül publikusan a polcokra (iTunes-ba), de akik nem tudnak addig várni, ahogyan én sem, már ma este frissíthetik a telefon operációs rendszerét. Bodzásfanta és Wyctim lelkes postjának köszönhetően részletesen leírást kaphatunk a telefon frissítéséről.
Pár perce már az én iPhone-omon is a 3.0 verzió ketyeg, éppen most zajlik az adatok visszaállítása. Ha Bodzásfanta postját végigkövetitek és iPhone tulajok vagytok, akkor Nektek is előbb lehet a 3.0, mint ahogyan az Apple azt publikusan is elérhetővé teszi. A leírásért felelősséget senki nem vállal, Mindenki a saját felelősségére frissítse a készülékét!
A frisstés után megy az MMS, az internet megosztás, a copy+paste, a keresés, szóval egyre használhatóbb készülék lesz ez a kis eszköz, ami eddig is már nagyon jó volt.
A srác tudja mozgatni az autót. Érdemes megnézni annak, akit érdekel a drift és a vezetés művészete. Le a kalappal.
Este a Nemzeti Színházban voltunk, Rejtő Jenő, Vesztegzár a Grand Hotelben című előadásán. Legalábbis az első felvonáson, ugyanis a másodikra már nem ültünk be, mivel a darab nem nyerte el tetszésünket… Pedig nagyon készültünk, már csak amiatt is, mivel még nem voltunk ebben a színházban.
Az épület nagyon szép, a kialakításában van valami nagyon megfogó. Ha jó szögből tekintünk az épületre, olyan, mintha egy hajót formázna. Az épülethez tartozó park, amely telis-tele van a magyar színház neves alakjainak szobrával, nagyon jó összhangot ad a területnek. Színház nélkül is megér egy nyári esti sétát a környék.
Mióta megvan a Wii többször került elő hol így, hol úgy. Múltkor teniszeztünk, de aztán gondoltam, hogy érdemes volna egy Wii Fit-et is beszerezni, hátha rákapunk a sportra a nappaliban. Aztán péntek este neki is futottunk, az egyik lelőhelyen beszereztük és az autó hátsó ülésén hazaszállítottuk. Szép kis darab, elvileg 150 kilót is elbír, úgyhogy nem volt félnivalónk. Hazaérve ledobtuk a padlóra, majd egy gyors Wii update után már használatba is vettük. Majd hajnalig játszottunk vele…
Pár személyes adat megadása után megtudhatjuk, hogy testtömeg indexünk mennyire ideális, vagy éppenséggel nem az. Ehhez képest tervezhetünk személyre szabott edzésprogramot magunknak és megadhatunk egy időszakot, ami alatt teljesíteni akarunk. Még nincs sok tapasztalatunk, de az, hogy tetszik nekünk, nem kérdés, mivel már több órát használtuk mindketten. Jó kis sporteszköz és kikapcsolódásnak sem utolsó.
A segítségével a nappaliban könnyedén lehet a TV előtt sportolni. Legalábbis valami olyasvalamit művelni. Vannak jóga, aerobic, erősítő, egyensúly fejlesztő és gyakorló programok. De ha valaki nem érzi a bugit a tökéletes animáció és zenei aláfestés ellenére sem, akkor is jókat nevethetünk egymáson. És ha másért nem is, hét ezért már megéri!
Oláh Ibolya énenekelte itthon az alábbi zenére a Magyarország című számot. Eredetiben sem rossz.
Éppen megszólalt a rádióban, így ide került Zagar is.
Senki sem szeret a parkolás után automatát keresni, én sem. Oda kell hozzá menni, aprópénzt bedobálni, majd a jeggyel újra visszamenni az autóhoz, betenni és utána menni az utamra.
Pár hete felfedeztem, hogy a mobilparkolás mennyire kényelmes és jól használható dolog. Nem kell apró után kutatni, nem kell az automatánál ácsorogni, csupán a mobilomra van szükség ahhoz, hogy legálisan parkoljak. Mindebben segített, hogy kaptam egy matricát, amit a szélvédőmre ragasztottam, hogy mobilparkolok.
Ez több ok miatt is kényelmesebb és célszerűbb, mint a jegyvásárlás:
Mindent összevetve, már több városban és a fővárosban is több helyen használtam és elégedett ügyfél vagyok. Nem, ez nem egy szponzorált cikk volt, csupán hangot adtam, hogy végre van egy olyan elektronikus kényelmi szolgáltatás itthon, ami jól működik.
Mint az a blog heti aktivitásán is jól látható, nem igazán maradt idő postokat fogalmazni az elmúlt napokban. Pedig minden nap akadt valami téma, amiről szívesen írtam volna. Mióta hazajöttünk Egyiptomból, magával ragadott minket is Európa forgataga. Korán kelés, későn fekvés, Szombathely, majd Pest, aztán máris péntek és azon kapom magam, hogy a héten az irodán kívül nem sok mindent láttam.
Ma délután a pesti programlehetőségeket böngészve azt tapasztaltam, hogy hiába a kánikula, a főváros még nem úgy pezseg, ahogyan a nyári hétvégéken szokott. Mintha még mindig aludna. Lévén, hogy majd kilyukadt a gyomrunk és valami jó csípősre, fűszeresre vágytunk mindketten, így elmentünk az Iguánába. Jó kis mexikói étterem a Zoltán utcában, ami mindig tele van. Persze külföldiekkel, magyar ajkú éhes ember csak elvétve. De frenetikus hagulat és ízvilág évek óta!
Sajtleves után avokádókrém tortillával és nachos, egy liter sangriában megfürdetve. Most pedig levegőért kapkodunk. Amúgy ez az a hely, ahol az elmúlt öt évben végigettem az étlapot és még soha semmiben nem csalódtam. Isteni kaják, isteni borjavallatokkal, jó hangulatban. 10 éves kapcsolatokat is felpezsdítő hely, úgyhogy irány Iguana!
Az Iguánából hazafelé hallottam meg ezt a feldolgozást, Roland megkereste az előadót, úgyhogy itt a helye ennek a számnak is!
Még a hajón szólalt meg múlt héten egyik este, amikor Lív mondta, hogy jegyezzem meg, mert neki nagyon tetszik. Ezért került most ide.
Itt hagyjuk Európát és a szárazföldet is egy időre és tengerre, azaz hajóra, azaz Andromédára szállunk (költözünk két hétre). Sok-sok éjszaka, sok-sok munka volt a leányzóval, ahogyan azt Lívia is írta. Férjeként, csak asszisztáltam neki és segítettem ahol tudtam, de jó érzés volt látni még nekem is, ahogyan a gyerkőc megszületett, elkészült és engedélyt kapott a kihajózásra.
Ma végre elkészült Livi új útlevele is a nagy finishben, de legalább megvan. Letudtuk a mai utolsó megbeszélést is, ami este 10kor ért véget. Azóta készülünk a pakolásra, de egyelőre még fut a lakás, lassan megpróbáljuk utolérni és bedobni a táskába a bedobni valókat. A notimra feltöltöttem azokat a dolgokat, amelyekkel foglalkozni akarok (kell) a szabadság ideje alatt, mivel, ahogyan az elmúlt években már szinte gyakorlat volt, ez a szabi sem lesz teljesen szabad.
De 2 hét hosszú idő, tudom, hogy lesznek olyan percek/órák, amikor lesz idő dolgozni nyugodtan. Csak a körülmények lesznek mások…
Annak ellenére, hogy internet nem lesz, azért a helyi mobilom nálam lesz, amelyen ha lesz térerő elérhető leszek a Világ részére, de próbálunk pihenni is. Mindkettőnkre nagyon-nagyon-nagyon ráfér. Hosszú 3 hónapon vagyunk túl, amelynek sok emberke részére nem sok látszata van, de mi tudjuk, hogy megérte, mind Lívia, mind az én munkámban.
Május 13 körül újra jelentkezünk, addig is a blog elnémul. Minden jót!
Ma este, miközben a Ministry of Sound egyik DVD-jét néztük szólalt meg az alábbi szám. Számomra ez a mai favorit.
Ma, miközben autóztunk vissza Budapestről Szombathelyre, azaz Lívia vezetett én pedig az anyósülésen ülve az iPhone-t nyomkodtam és éppen be akartam küldeni az aktuális pozíciónkról egy képet Brightkite-al, akkor a jobb oldalon található képernyő fogadott.
Ebből is látható, hogy még a Brightkite is tévedhet. Legalábbis én nem tudok Győr-Moson-Sopron megyében Kecskemét városról.
Valaki tud?
Ja, hogy mi az a Brightkite? Egy iPhone-ra és tudására épülő social network szoftver.
Barátokat gyűjthetünk és megoszhatjuk azt, hogy éppen hol tartózkodhatunk és mit látunk. Néha használom, hol gyakrabban, hol ritkábban. Iphone-al kényelmes a használata, mivel a készülék GPS-ét használva publikálhatjuk a helyszínt, ahol éppen vagyunk. Itthon még nem túl elterjedt alkalmazás. A publikált helyszín közelében láthatjuk, hogy ki az, aki még ott, vagy a közelben járt, vele “barátkozhatunk” is akár. Alapvetően arra használom, hogy tudassam azokkal, akik tudják, hogy használom, hogy éppen merre járok. Ennyi. Roló.
Ma délután, miután Mindketten végeztünk a heti feladatainkkal hazajöttünk és gondolkodtunk, hogy mivel is üssük el az estét. Az első ötlet az volt, hogy menjünk el Tecsóba, vegyünk lazacot és készítsünk Sushit, ahogyan múltkor is tettük.
Aztán Tecsó fele jött az ötlet, hogy kimehetnénk megint a Rómaira egy hekkre Ágival (Lívia mamája), de előtte szólt Lívi, hogy menjünk a Duna Plaza fele, mutat valamit. Valamit, a múltjából, arról, ahol tizensokévvel ezelőtt felnőtt, ahol a napjait kezdte és fejezte be. Ez a Népsziget.
Népsziget - öböl
Lívia is elkezdett egy cikket írni, de mivel emlékek garmadája tört rá, ezért vettem át a stafétát és írom meg helyette, amit én láttam rajta.
Itt, a KSI sporttelepén kezdte a reggeleket, kijött reggel 6-ra BKV-val, elsétált a szigetre, felvette az edzőruháját és elvégezte az edző által mondott feladatokat, majd elment suliba. Suli után visszatért és a napot is itt zárta, edzett. Edzett azért, mert jobb akart lenni. Jobb, Mindenkinél. Kajakban, mert erről szólt az élete elég sokáig, egészen pontosan 12 évig.
Finnország - 1997 - arany érem
Amikor odaértünk a Népszigetre, egyre, másra jöttek Nála az emlékek. A szigetre vezető híd előtt összefutottunk egy volt edzőtárssával, akivel jópár órát töltöttek együtt Földön és vízen. Pár szót beszélgettünk vele és mentünk tovább, be a szigetre. Első bevillanó emlék a futópálya volt, ahol rótta a köröket, készült, edzett. Aztán eljutottunk a KSI sporttelepére. Durva, de teljesen retró az egész, olyan, mintha visszacsöppentünk volna a múltba. Ugyanaz az épület, ugyanaz a stég, csak kicsit felújítva. Ugyanaz az erősítőrész, ugyanazok a csövek, amin akkor is húzódzkodtak…
Nagyon sok versenyen indult és nagyon szép eredményeket ért el. Japánban a világbajnokságon kajak négyesben 500 méteren másodikok lettek. Még ma is elérhető a weboldal, ahol erről írtak. 1995 július 26.
Az edzőpályával szemben egy hajléktalan éjszakai szállás van, ami már akkor is ott volt, ahogyan ma is. Ma is hajléktalanok népesítik be éjszakánként. Ez nem változott.
Durva érzés így 30-31 évesen megélni azt, amit gyerekkorunkban csináltunk. Nekem nem volt ilyen sportom, amit 12 évig csináltam volna, “csak” táncoltam, de az más volt. Nem lehetett könnyű neki, márcsak azért sem, mert sok-sok emlék, izzadtság, jó és rossz dolog, ami előjött benne. Jól viselte! Büszke vagyok rá! Nagyon is.
Amikor megnéztük a stéget, mondta, hogy este majd megmutatja, hogyan nézett ki akkor, amikor egy csapatképet készítettek. Nagyon régen. Most ez a kép előkerült, így ide is felteszem.
1986 körül - KSI sportpálya
Az a gyár, ami a háttérben van, ma már nincs. most lakóparkok épülnek, mondhatni luxus ingatlanok, medencével, Dunára néző ablakokkal. Megváltozott sokminden, felnőttünk. Aztán egyszercsak Ő is abbahagyta a kajakozást és más terület után nézett. Ha nem tette volna, most nem lenne ez a blog, nem lennénk együtt. Jó, hogy így döntött.
Ma kaptam egy levelet a YouTube-tól, hogy meghívtak tesztelni az új YouTube Real Time alkalmazást. Ennek segítségével a barátaink aktivitását követhetjük nyomon. Láthatjuk, hogy ki online és mi az, amit éppen néz.
A böngésző alsó részében, hasonlóan a Facebook-hoz egy sáv jelenik meg, amely egyelőre csak az alábbi információkat jeleníti meg. Ki nézi éppen azt, amit én is, illetve aki online, mit néz éppen. Természetesen a funkció kikapcsolható.
25 barátot tudok meghívni, így még tényleg csak tesztelés alatt áll a rendszer, gondolom nem akarják túlterhelni. Alakítgatják itt is a közösséget, annak ellenére, hogy még mindig nem sokat profitot termel, inkább csak jogi bosszúságokat okoz.
Valóban bétás még, mert nem egészen úgy működik, ahogyan kellene, mert nem mindig jelenik meg az, aki éppen online, de mindenképpen jó kezdeményezésnek tartom.
Nem ismertem a lenti filmet, pedig már több, mint 1 éve fent van YouTube-on, ma mutatta Lívia. Aki már legalább egyszer szenvedett a számítógépével, fordítson rá 7 percet és nézze meg. Nekem kellemes perceket szerzett Eddie.
Te eddig milyen olyan problémával futottál össze, aminek a megoldása egyszerű volt, de bonyolultan kezdtél hozzá? Nekem a napokban volt egy olyan dolgom, amivel 2 órát töltöttem el, mire rájöttem, hogy kb 1 perces a megoldása. De ilyenek vannak néha és ettől szép valahol.
Mivel most szólt Podcastról ez a szám, ezért ez lesz a mai Favorit. Hallgassátok!
Sokszor, sok helyen érzem azt, hogy cégek, vállalkozások szeretnének az online rendszerükkel kapcsolatosan előbbre jutni. Hatékonyak lenni. Az ember próbálna segítséget nyújtani, de nem fogadják el, mert azt hiszik, hogy ha a saját területükön jók, akkor már mindenhez értenek. Pedig nem így van.
Van a web, meg van a szakterület. Nem, azt mondom NEM érthet mindenki mindenhez. Ahogyan az asztalos abban jó, amit művel, úgy a webfejlesztő/tanácsadó is abban jó, amivel Ő foglalkozik. Nehéz ezt megérteni és türelmesen elfogadni a tanácsokat. Tudom. Azt érzem, hogy sokan azt akarják, hogy minden másnapra működjön, pedig nem így nem megy. Sokan a szakterületen egyet értenek gondolom ezzel, de a webhez az első, ami szükséges az a türelem.
Ez egy olyan gyümölcs, ami hosszú távon tud csak beérni. Szóval legyünk türelmesek. Csak így megy. Illetve hallgassuk meg azt, aki jobban ért hozzá. Lehet máshogyan is, csak nem jutunk eredményre, vagy nagyon nehezen és hosszadalmasan.
Az utóbbi időben részt vettem több olyan webes projektben is, amikor a megrendelő nem értett a webhez, de próbált azonnal reagálni mindenre amit mondtam neki. Ezt így nem lehet. Érdemes megfogadni a tanácsot, ellenkező esetben nehéz segíteni. Még akkor is, ha akarunk. Márpedig akarunk, hiszen ezért adjuk a tanácsot.
Másik a KovácsPisti esete. (Bocsánat Minden Kovács István nevű olvasótól!) Elhiszem, hogy a szomszéd unokaöccse ért a webhez, mert már készetett egy weboldalt Frontpageben vagy egyéb kattintgatós weboldalszerkesztő rendszerben. De nem az a lényeg, hogy legyen egy olyan oldalunk, ami van a szomszédnak is. Nekük jobbnak kell lenni. A mi termékünk jobb, mint a szomszédé, mert jobbak vagyunk. De tegyük ezt a weben is!
Az ember egyik
legmegkapóbb tulajdonsága,
hogy tud mosolyogni.
Erre egyetlen állat sem képes.
Nagyon közel állnak az emberekhez, és
bár nagyon intelligens lények,
de sem a kutyák, sem a bálnák,
sem a delfinek
nem tudnak úgy mosolyogni,
ahogyan mi, emberek.
A dalai láma, 1935
részlet, a Mosoly című könyvből
Most, hogy már több, mint 1 hónapja blogolunk és áttekintettük a megjelent postokat, kezdjük azt érezni, hogy a blog egyre jobban hasonlít egy vegyes felvágotthoz, mivel elég sok téma van, ami megjelenik itt nálunk. Nem nagyon akarunk igazodni semmi korábbi elmélethez, hogy egy blogban csak A vagy B témáról lehet írni.
Miért is ne lehetnénk formabontóak? Éppen arról írunk, ami eszünkbe jut, amit éppen megélünk. Tetszik, vagy nem.
A blog statisztikáját szemlézve érdekesen nézzük a számokat, hogy melyek is azok a témák, amelyek a legtöbb látogatót hozzák. Röhej, de első a Mi is az a sün? cikk, majd utána szorosan követi a Kopaszi gát. Az elsőt még meg is értem, mivel én is nap mint nap találkozom olyanokkal akiket ez a téma érdekel. Mert ott van már mindenhol. A Kopaszi gát kérdéses. Miért kattantak rá ennyire az emberek? Talán mert itt a nyár és többen kilátogatnak? Nem tudjuk, mert hozzá nem szólnak, csak olvasnak…
Márpedig hozászólni lehet, meg érdemes is. Szerintem. Úgyhogy tessék venni a fáradtságot és bekalimpálni azokat a betűket ha van vélemény. Ha nincs, akkor pedig arról. Érezzétek jól magatokat Nálunk, az a lényeg! Mi pedig folytatjuk a vegyes felvágottunkat tovább
Mai favoritunk a Slumdog Millionaire című film zenéje. Az utóbbi napokban elég sokat szólt körülöttünk ezért esett rá a választás. Az alábbi klip tartalmazza az angol és hindu verziót is. A klip második része (05:22-től) a hindu verzió, az jobban tetszik nekünk. Hallgassátok meg Ti is!
Az alábbi képet az M3-as autópályán készítettük csütörtökön délután. Csak fél szemmel pillantottam rá előzés közben, de direkt kimentem a következő benzinkútnál, ami éppen akkor követezett, hogy Lívia is lássa és magam is meggyőződjek róla, hogy jól láttam.
Valószínűleg az autó nem két napja járhatja így az utakat, de nem igazán értem, hogy a tulajnak nem tűnt még fel, hogy nagyon rosszul történt a mobiltelefonszámának a publikálása az autón? Elég rossz reklám, mindenesetre nekünk szerzett pár kellemes percet. Köszönjük
Ezt a számot Líviának küldtem Skype-on keresztül akkor, amikor Ő már itthon volt, én pedig Egyiptomban. Favorit kategóriába kell, hogy kerüljön. Pont ezért. Pont.
Ma esti Favoritunk az alábbi szám. Sajnos elég kevés verzió érhető el YouTube-on, de nem is az a lényeg. Jó kis szövege van, hallgassátok!
Ma délután célba vettük a Balaton partját. A nyúl hétfője révén, kihasználtuk a szabadnapot és nekivágtunk. A tervet útközben felborítottuk egy szigligeti kitérővel, ahol meglátogattuk Susut és Hamadát. Toltunk egy kávét, megvitattuk azokat a dolgokat, amelyekre az utóbbi hetekben nem volt lehetőségünk Budapesten.
Utána Keszthely felé indultunk, a gyenesdiási Festetics kilátó volt az, ahova el akartunk jutni. Elég régen nem jártam már ott és mivel emlékeztem, hogy egész jó kilátás nyílik a keszthelyi öbölre, gondoltam Líviának is látnia kell. Előtte gyerekkorom nyomait jártuk körbe Vonyarcvashegyen és Keszthelyen. Rengeteg változáson ment keresztül minden, ott ahol gyerekkoromban szabadstrand volt, ma kiépített fizető strand és vitorláskikötő található. Azok a szállodák, amelyek korábban jobb időket is megéltek ma már kongnak az ürességtől és ránézésre nem is nyitnak ki egyhamar. Elég furcsa volt, de sok német és osztrák autót láttunk. Arra gondolok, hogy azok, akik pár éve nyaralni jártak ide, most ingatlan tulajdonosok lettek és idős korukat a mi kis országukban töltik. Vannak szép helyek, nem is rossz terv!
De visszatérve a kilátóhoz. Mivel nagyon régen voltam már, kicsit aggódtam, hogy odatalálunk-e, de szerencsére elsőre sikerült. Leparkoltunk és a kilátóhoz gyalog mentünk fel. Mivel mindketten jópár napja betegeskedünk, ezért Anyu által készített gyógyteával a kezünkbe vágtunk neki a hegynek. A tetején pedig várt a kilátó! Ahhoz képest, amikor utoljára voltam eléggé átalakult ez is, átépítették. Fa az egész, elvileg 32 ember mehet fel rá, amikor voltunk, velünk együtt 10-en voltak rajta de már mocorgott…
Fent magunkba szívtuk a környékbeli hegyek és fák illatát, a madarak csiripelését hallgatuk és jól megnéztük az öblöt fentről. Nagyon jól belátható Keszthely és tiszta időben akár a túlpart is látható. Lefele belefutottunk egy kisebb társaságba, akik a kilátó alatt piknikeztek és Sisha volt az asztalukon. Vannak itt is rajongók
A kilátó alján egy park található piknikező helyekkel, ahol elég sok család, baráti társaság töltötte a délutánt. Volt bográcsfőzés és kellemes illatok szálltak a levegőben. Tervünk volt, hogy hazafele Balatongyörökön megállunk hekkezni, szerencsénkre már nyitva vannak azok a helyek, amelyek 10 éve is itt voltak. A hal finom volt, és hozzá a káposztával töltött paprika is. Utána elindultunk haza és éppen sötétedésre már a városba is értünk. Egy délután, de több helyszín, ez is lehetne a mai nap mottója. Jó volt!
Pár, itt meg nem jelent kép a Gyenesdiás galériában még elérhető!
A ma esti Favorit ismét a trance kategóriába tartozik, azon belül is Armin Van Buuren és Chris Jones közreműködésében a Going Wrong. Mi szeretjük.