35444 items (32819 unread) in 65 feeds
seo
(12771 unread)
onlinemarketing
(10782 unread)
grafika
(75 unread)
sitebuild
(62 unread)
honlapkeszites
(757 unread)
webketto
(600 unread)
flash
(65 unread)
internet
(6099 unread)
fejlesztes
(639 unread)
google
(31 unread)
ekereskedelem
(30 unread)
egyeb
(40 unread)
szoftver
(30 unread)
wireless
(20 unread)
cms
(713 unread)
Elromlott a vekkerünk a héten…pedig fél éve minden nap stabilan és megbízhatóan ébresztett bennünket. A héten viszont el lettünk kényeztetve. Bora reggelente felcsücsül az ágyában és a kutyáját idomítja, amíg érte nem megyünk és nem szakítjuk meg az idillt.

Úgy alakult, hogy a hajnali lefekvéseink ellenére is majdnem 8 órát egyben alszunk. A természet alkotó ereje előtt már hónapok óta emelem kalapom! Este kilenkor lejár a műszak és reggel 8kor vesszük fel újra a lantot…
Ford Fiesta kampány Szombathelyen: szerezd meg a Ford Fiesta képét puzzle darabokból és tegyél szert értékes ajándékokra!
A játék lényege, hogy különböző helyszínekről kell összegyűjteni a puzzle darabokat. Végignyálazva az egyes beszerzési helyek szűk listáját. A játék egyszerűnek és egyben szórakoztatónak is tűnt, így belevágtunk.
Első megálló: Café Moló. Ott tudták is, hogy miról van szó, elfogyasztottuk a vacsoránkat (bár a túró tortának már nem maradt hely) azért megkaptuk az első puzzle darabot.
Következő állomás: Mészáros cukrászda. Igen későn értünk oda, zárás előtt egy fél órával: Fiesta tortaszeletből már nem volt… A rendelés során a pult mögött álló néni nagyon megörült: önök az elsők, milyen jó! Olyan torta nincsen, de egyenek bármit! Ettünk is egy fagyit és megvolt a 2. puzzle darab (szerintem még soha nem készült Fiesta szelet a cukrászdában…)
Harmadik helyszín: majdnem sikerült eljutnuk az autókiállításra….de szerencsére akadt egy bennfentes, aki pótolta a hiányzó darabot, bár fogalma sem volt az éppen zajló kampányról.
Negyedik próbálkozásunk volt a legleg: Club Korrekt. (nem tudunk weboldalról…) Üres terasz, leücsörögtünk, még jó, hogy senkit nem zavartunk. Tíz perc várakozást követően megzavartuk a pincér nyugalmát odafent. Mivel még csak 3 napja üldögélt lustán a kietlen pult mögött, természetesen fogalma sem volt róla milyen Fiesta kampányról kérdezzük. A koktélokban sem volt otthon, meg alapanyagok sem voltak, így összedobott egy limonádét. A negyedik hiányzó puzzle helyett megkaptuk tőle az összeset egyszerre…

Állítólag ennek a kampánynak a költségvetése átugrotta az 1 Mio Forintot. Állítólag mindenhol mi voltunk az egyetlenek a kampány finishében, akik puzzle darabok után érdeklődtek. Reménykedtem, hogy megnyerjük a főnyereményt….
Állítólag meghosszabították a kampányt egy hónappal. Gondolom ennek is sok értelme van…van itt pénz bőven…minden hülyeségre…
Utóirat: ha esetleg Valaki ezen cikk hatására kezd el gyűjtögetni és megnyerné a főnyereményt helyettünk, akkor legalább egy körre vigye el Borát a Fiestával. Köszönjük
Utóriat2: minden ezen cikk hatására megvásárolt Ford esetén kérjük írj pár sort, hogy miért a Ford-ra esett a választásod! Köszi!
A legkissebb meteorológus a családban. Mert Bora jelzi: mikor lesz eső, front, jó idő, havazás. Valahogy jobban megy neki, mint Szilárdnak a TV-ben, pedig Ő állítólag tanulta, Bora viszont nem. Ő csak előre jelez mindent. Van egy tökéletesen beállított menetrendje, amitől csak abban az esetben tér el, amennyiben föntről változás ígérkezik. Így már nem nézünk híradót, vagy “próbálkozó” Szilárdot, csak kicsi Borát figyeljük és valahogy mindig bejön.

Elszaladtunk egy hét pihire. Azt olvastam valahol, hogy az első év nagyon meghatározó minden gyerkőcnél. Illatok, benyomások és első találkozások tekintetében. Minél több “kaland” éri a manókat, annál nyitottabbak lesznek később az új dolgokra. Több sem kellett! Bora 3 hónapos lett, ideje világot látni Vele!

Végigaludta az 5 és fél órás repülőutat és mire magához tért, már megint máshol volt. De ezt már megszokta. Ezúttal egy kis szigeten landolt, ahol örök tavasz van. Ritkán ébred fel kétszer ugyan ott. Viszont minden új szitut, környezetet és társaságot kitörő örömmel fogad. Most sem volt ez másképp!
Vittük magunkkal mindenhova: Bora első találkozása az óceánnal, delfinekkel, orcákkal, fókákkal, papagályokkal, klóros medencével, naplementével, paellával, citrommal, repülővel. De nem csak ő élvezte! Családi kirándulás csoportosan bébi phone-nal, hajnali mulatságokkal, nagy terasz partykkal. Pont jó volt!
Korán beköszöntött a tél, bár engem egyáltalán nem zavar. Ha esik, ha fúj. Két hete Visegrádon jártunk és hármasban boboztunk. Utána nagyot sétáltunk, felmásztunk a sípálya tetejére, majd kipróbáltuk a híres pisztrángost Dunabogdányban, akiről tényleg csak szuperlatívuszokban nyilatkozhatok. Beestünk még mozira is, a Csúf igazságon betegre röhögtük magunkat, majd nekiláttunk megint az újabb hétnek és dolgoztunk.

Hortobágyon útközben megálltunk..
A következő szabad hétvégét Hajdúszoboszlón töltöttük. Nászút feeling három napig. Kiáztattuk magunkat, bugyogtunk, aludtunk, olvastunk, ettünk, ittunk, kirándultunk, KisBögrét meg is viselte a dolog, vasárnap este a szombathelyi kórházban landoltunk. Nem volt nagy baj szerencsére, megnyugodtunk.
Nagy csönd uralkodott itt az elmúlt időben. Nem véletlenül. Az elmúlt pár hétben, hónapban soksok dologra gyúrtunk. Tanultunk, fejlesztettünk, figyeltünk, felkészültünk, éjszakáztunk, dolgoztunk, más dolgokkal foglalkoztunk. Sok mindent sikerre vittünk és a saját harcainkat vívtuk. Nem szeretnénk hallgatni, továbbra is itt vagyunk, reményeink szerint itt is egyre aktívabban. Nem fogjuk bepótolni a lemaradt hónapokat.
Új irányt veszünk, a saját, új tapasztalatainkat írjuk majd le, osztjuk meg Veletek.
A négynapos augusztus 20-ai szünetből hármat tényleg kisajátítottunk és ismét az ausztriai Mauterndorf feletti hegyekbe “menekültünk”. Esténként akárcsak télen, most sem volt több 8 foknál, de napközben nemigen volt panasz. Kidobtuk a másfél személyes sátrat és körbejártuk a hegyet ezúttal két lábon.

A hütték ugyan olyan szórakoztatóak mint a mínuszokban, épphogycsak nincsenek annyian a hegyekben. Volt, hogy esőben, sárban 4 úrát szlalomoztunk le a hegyről, de ilyen előfordult akkor is, amikor még Roland síelni tanult. Igaz, akkor hó volt a talpunk alatt.
A hegyről lefele menet szembetalálkoztunk pár tehénnel, akik ugyanúgy gondolkodóra fogták minket meglátva, ahogyan mi is, hogy most akkor merre, hogyan? Néztük egymást pár másodpercig, aztán ki-ki ment a maga útjára. Jó élmény volt, mondhatni írni kihagyhatatlan.

Amikor a hó leesik és megnyitják a sípályákat, újra vissza fogunk térni, vagy idén, vagy majd a jövőben, de egyszer biztosan.
Farkaséhesen indultunk el Szombathelyről a fővárosba. Már sejtettem, hogy nem bírjuk ki pestig, a kérdés csak az volt hol és mit együnk. Amint beértünk Szilsárkányba, az út mellett megláttunk egy éttermet, amiről kiderült, hogy nem is egy, hanem kettő. Az egyikből isteni illat terjengett és hatalmas füst-burok vette körbe, bogrács lógott a vason és hús sercegett a roston.

Apró ház kis előkertjében egy nagy fa árnyékában négy – öt piroskockás terítős asztal, a házból bakelit gyanus alpesi zene szűrődött ki. Az étlap három oldal, de mindegy is mi van rajta, a lényeg, hogy a Mihály, a tulaj mit ajánl, az étlap igazából mellékes. A vendégkönyv előbb landolt az asztalon bárminél, rögtön bele is olvastunk, mire összefutott a nyál a számban, egyre éhesebb és szomjasabb lettem.
Kértünk egy fröccsöt és egy ásványvizet. A poharak mellé egy üveg bor és egy nagy kancsó ásványvíz landolt az asztalunkon, mondván: annyit iszunk amennyit akarunk. Pár percen belül megérkezik a bográcsgulyás és a fokhagymaleves is. Amíg falatozunk, elkészül a vasalóval kilapított pipim és a frissen grillezett zöldség gyümölcs tálam is, Roland előtt pedig egy almás rétes landol.
Számla papíron, borsos borravalót adtunk és mellesleg mind a tíz újjunkat tövig nyaltuk. Az autóban aztán a polóinkból szinte facsarni lehetett a füst illatot. Mint egy igazi házi grillparty…
Ezúttal a palack és a BCD a fedélzeten maradt, a felszínről csodáltam meg a búvárokat és a víz alatti élővilágot. Első nap még furcsa volt, hogy csak akkor kezdtem beöltözni, mire végre a búvárok elhagyták a fedélzetet, de végre élveztem, hogy van helyem és nem kell 20 kilóval a hátamon a zodiakig egyensúlyoznom. Szerencsére a csapatot inkább szórakoztatta, hogy csak a felszínről követtem őket és nem a sor elején dirigálok.
És szórakoztatott engem is, hogy nem a mögöttem párosával felsorakozó emberekre kell elsősorban koncentrálnom. Elég volt, hogy felülről követtem mozdulataikat a tekintetemmel, de figyelmem leginkább az élővilágra koncentrálódott és nem a merülőtársi rendszerre, vagy a búvárok levegőkészletére.

Egy-egy zátonynál, ahol csodát reméltem a felszínről kijebb merészkedtem és egy alkalommal több vadászó szürkét is felfedeztem. Több alkalommal delfinekkel úszkáltam és ezúttal jóval játékosabbak és merészebbek voltak, mint amikor palackkal a hátamon találkoztunk. Teknősökből sem volt hiány, de élveztem az apróbb halak társaságát is, nem kevésbé a 29-30 fokos felszíni vízhőmérsékeletet.
Két hét megint úgy röppent el a Vörös Tengeren, mint egy szempillantás és azon kaptam magam, hogy két túra lement és lassan augusztus vége van. Azért ezek a hajók már tényleg mindenre be vannak rendezkedve. Egy hét Andromedat egy hét Cassiopeia követte és nem volt elég belőle. Még ABC-vel sem!
Régóta terveztünk már egy túrát az Őrségbe, így tegnap nap végeztével tűztünk is vissza Szombathelyre. Mindenki hozzátett valamit a programhoz, így jó korán kellett indulnunk, hogy ma mindent teljesítsünk. Mindenkinek kötődött valami emléke a térséghez amit nem hagyhattunk ki, így állt össze a végleges program mára: Hegyhátszentjakab – Vadása-tó, séta, mennyei hekk, Őriszentpéter – fazekasok, Árpád kori templom, Pityerszer – skanzen, langaló, Orfalu – nem találtuk meg a forrást, de nem bántuk, Kétvölgy – ami annyira eldugott és szeparált, hogy az ott élők a szomszéd falut sem ismerik, Felsőszolnok – órás gyalogtúra hegyen, völgyön, saras tócsákon át a Hármashatár kőhöz miután lent már autóval elakadtunk.
Aztán Petya ötlete megkoronázta a napot: Buschenschank. Én erről a rendezvényről még az életemben nem hallottam. Megint szomszédolnunk kellett egy jó ötletért, pedig ejjde bevezethetnénk! Átvágtunk az osztrák határon, Heiligenbrunnál fék és vacsora. Nekem hullafáradtan ez volt a nap fénypontja. Most képválogatás a galériába, mert az íráshoz tényleg fáradt vok.
Nem szoktam bkvzni, főképp nem nyáron, mert két dolog igen érzékenyen érint: a tömeg és a szagok. Ma mégis valahogy a 6-os villamosra keveredtem, ahol a kegyetlen tömeg eszeveszett hónaljszaga fogadott. Én a villanyos egyik ajtajához préselődtem, a kezemben lévő könyvet sem tudtam felemelni, hozzám legközelebb meg egy derekamig érő 6 éves forma kislány ácsorgott.
Pár megálló után jelezte a kicsi leszállási szándékát, de észre sem vette senki a tömegben. Következő megállónál már kicsit agresszívabban tört volna kifele, de nem ment neki, megtámasztotta elölről egy türelmetlen, anyázó, masszív alkoholista és a felszálni kívánó tömeg befelé nyomulása. Akkor már jeleztem én is, hogy van itt egy bébiforma aki leszállna, de rám se hederítettek, pedig nem vagyok egy nádszál, törékeny, megszeppent kis alkat.

Két megálló között jártunk, amikor megpróbáltam elkapni egy fiatal srác tekintetét, aki a szemközti ajtóhoz legközelebb állt. Mikor végre rámnézett, átüvöltöttem neki, hogy van itt egy kiscsaj, akit el kéne juttatni az ajtóig. Hirtelen nagy összefogás kerekedett a tömött villanyoson, egy önjelölt lány anyatigrisként vonszolta át a kislányt végre a szemközti ajtóhoz, hogy 3al a tervezett megálló után leszálhasson, majd a következő villamossal visszajusson a Blaháig.
Remélem, hogy visszafelé is akadt segítsége és hazajutott, de kérem szépen és arghhhh az anyázás helyett…..azért ez katasztrófális!!! Közel egy hónap múlva pedig lezárják a Margit hidat. BKV Rulez?????? Ezek után nem hiszem…Akkor marad a bringa???? De ki vigyáz majd ezekre a kicsikre??? Meg hogyan??? Ezen ki vagyok akadva.
Ma döbbentem rá, hogy év közepe van, mikoris szabadságra kellett volna kiirjam magam. És nem jutott eszembe semmi. Talán a rengeteg kilométer miatt a fenekemben, talán mert élekhalok azért, amit csinálok, talán mert tényleg fanatista vagyok. De szabadságon nem gondolkodtam. Fel sem merült, pedig eltelt már az évből 6 és fél hónap. Azért örülök, hogy tartalmas az élet és nem unatkozom, észre sem veszem, h a hétvégéken kívül alig akad szabadnapom. Mégsem panaszkodom. És végre nyugi van és jó hangulat és soksok munka és ez a legfontosabb, meg a kiccsaládom!!!
Ma teljesen véletlenül csöppentünk a Westendbe, igaz, nem is annyira véletlenül oda, mint annak a tetőteraszára. 3D-s Jégkorszak volt a mai menü és miután kipipáltuk, kovályogtunk egyet a szabadtéri teraszokon. Így csöppentünk a Tér-Film-Zene Feszivál közepébe, ahol ingyenes kertmozi, programok, vetítések, kocsmák, vályúk, játszótér, nyugágy, estébé. vár akárkit, mindenkit augusztus 2.-áig, naponta du. 6-tól este 11-ig.

Westend tetőterasz
Programfüzet a helyszínen, én is magamhoz vettem egyet. Át is néztem, színvonalas és mindenképpen jó hétköznapi program, jövő héten beépítjük a táncrendbe, mert kedden a Kaméleont vetítik és még nem láttam. Amúgy Jégkorszak aranyos, de mivel hullafáradt voltam, a felét áthorkoltam.
Az igen amateur internet felhasználók közé sorolom magam (magas a léc itthon), de a legutóbbi tapasztalatok mindenképpen azt mutatják, hogy ez a jövő, amivel érdemes és nagyon nagyon kell(ene) minden cégnek és vállalatnak foglalkoznia. Az első beöntéseket és segítséget itthonról kaptam a munkámhoz és igaz, hosszú hónapok és rengeteg türelem és tanulság árán, de kezdem kinőni magam.
Járom a typo és a wordpress iskolát Szepi és Roland segítségével, sokat fülelek és tanulok az okosabb tojásoktól és most kezd beérni az a suli, amiben azért voltak buktatók, aprócseprő húúúdenemjólesettnekemazabeszólás kihívások/akadályok.

Typo contra Wordpress
De egy jó tartalommal és dizájnnal ellátott honlap nélkülözhetetlen. Aztán jön a körítés, rá a hírlevél, felépített és egységes marketing, jól működő belső rendszer, hálózat és kommunikáció és sok-sok apróság, amit hiába csinálsz, mert úgysincsen látszata először, de kötelező, később megtérül. Sok-sok kritika ért, mégis úgy érzem, megérte, mert jönnek a visszajelzések és megint van kedvem tovább foglalkozni vele.
Piros kockás terítő, műanyag székek, egy mozdony, zsíroskenyér és virsli a sör és/vagy fröccs mellé - ez a Wagon, zöldövezetben a város közepén. Mostanában itt tartjuk a biztonsági megállókat hétközben, útközben hazafelé. Már ha van hely, mert nem mindig akad, pedig már padokat is szétszórtak a környező tölgyfák alatt.
A legtöbben bringával, vagy kutyával érkeznek a szabadtéri resti kocsma hangulatát idéző helyszínre útban hazafele, vagy éppen onnan menekülve. Mindenesetre tízes ®, nálam ez a helyszín az idei nyári favoritja lett.
Végre végre végre!!! Már ölni tudtam volna egy igazi szegedi halászléért és ma megkaptam! Be az autóba, le padlógázzal Szegedig ömlő esőben, kamionok között kacsázva, Kiskőrössy Halászcsárdánál fékcsigorgás (én még mindig ezt szeretem, mert csak), óriás kondér halászlé rendelés és két perc múlva már fogyasztottuk is. Az ötfős asztalra kihelyezett erőspaprikát ketten elfogyasztottuk, de így volt az igazi!
Séta és fagyi a főtéren, ismeretlen és ezidáig felfedezetlen zenekar koncertje az egyetem előtti téren, majd vissza a kocsiba, M5, újra Pest, Tuskó, mert holnap buli lesz. Ez egy gyors beszámoló volt 2 percben.
Már majdnem egy éve, hogy a 3. iPhonomat is kivégeztem (pedig az már legalább legális volt, de hát minek arra a pár hétre) és akkor elhatároztam, hogy a 6210es Nokia lesz az én barátom örökre. Nem is fecséreljük egymás idejét azóta sem, ha telefonálni kell, bárhonnan előveszem, tuti megvan, és nem kezd el soha tikkelni a szemem ha nem találom, vagy ott felejtem valahol neaggyisten.
Az elvonókúra sikeres volt, mert mindenkit csak sajnálni tudtam, akinek a kezében iPhone-t láttam. De az utóbbi időben megint csurgatom a nyálam és jajjj, mitnemadnékérte csak legyen megint egy nekem érzésem van egyre gyakrabban…és szerintem ez komoly visszaesés. Új alkalmazások, frissítések, szofverek, én meg a Bros korába beragadva érzem magam.
A hűségnyilatkozat azért minden hónapban emlékeztet arra, hogy még egy legális iPhone tulaja is voltam valamikor. Megkímélhetnétek, de tényleg, vagy állítsatok mellém egy iPhone automatát, ami úgy adagolja a készüléket a megszállottaknak, mint colát a McDonald. Köszi.
Már éppen lehúztam az idei bakancslistámról, amikor koncert előtti este bekopogott a Télapó és előrántott a puttonyából két jegyet a DM koncertre. Másnap 8 körül átsétáltunk a Népstadionhoz annak ellenére, hogy felnézve az égre, rögtön megint az Armageddonban éreztem magam. De felfegyvertkeztünk vízálló kabátokkal, meg lelkesedéssel. Előszőr akkor hervadt le a mosoly az arcomról, amikor megláttam a sörös sátorok előtt kígyózó, hullámzó, áttörhetetlen és elszánt tömeget, de nem telt bele fél óra és amint fröccsbirtokos lettem, aggodalmam is lelohadt.

Depeche Mode koncert
A koncert igen pattogós volt, nem sok szünetet tartottak a fiúk és rekedtre sem beszélték magukat, részemről egy Helló Budapestet azért úgy hiányoltam…de mindig én vagyok a telhetetlen és ezt már megszoktam. Alapvetően jót pörögtem magamban és már ezért megérte. Ha pedig tökéletes zenei hangzásra vágyom és stúdiókörülményekre, akkor majd koncertdvdzem. Ettől függetlenül én nagyon jól éreztem magam!
Elvileg bébisintérkedni indultunk ma a Gubacsi-hídhoz, aztán egy sárkányhajó orrában találtam magam dobverővel a kezemben és egy órán keresztül ütöttem a gongot a szorgalamas evezősöknek. Legutóljára 1996-ban ültem hajóban, de mostanában egyre többen csábítottak a kisdunára és ma beadtam a derekam.
Zéró ritmusérzék birtokában vadul próbáltam valami ritmust ütni az evezősöknek, majd egyszerre dobták el a lapátot az első résztáv közben és a sűrű anyázások hatására leesett, hogy nem nekik kell lekövetniük engem, hanem a sztrókok ütemére kellene verjem a dobot. Na a végére belejöttem.
Jövő héten versenyezni mennek, úgyhogy újjak keresztbe és drukk ezerrel!
Hét végén pünkösd, sushi, mozi, családlátogatás, barátoknál kerti parti esőben, házi kutya símogatás, sisha, zenehallgatás, ajándék virág átültetés, terefere, eszmecsere, zabálás, henyélés, könyv befejezés, wiizés, gyerekezés, hurkakolbász sütés, megint evés, nemzetközi vágta nézés, ismét wiizés, lemerült aksi cserélés, végre napsütés, bejeweled rekord döntés, böngészés, pakolás, utazás és három nap huss, ennyi volt.
Holnap reggel: meló, csekkbefizetés, pakolás, utazás.
Leszoktam a kávéról. Mondom. Már egy hete nem iszom. Pedig úgy össze voltunk nőve, reggelenként hű társam volt, jött velem a fürdőszobába is. Legalább fél órával korábban keltem minden nap, hogy elég időt szenteljek a kávéfőzésnek és az ébredezésnek. 31 évesen rájövök, ha fél órával többet alszom, nincs szükségem kávéra.
A másik 20 percet az autón spórolom. Bringával a menetidő az irodáig épp ennyivel kevesebb. Igaz, nem lehet olvasgatni a dugóban (viszont lehet szívni a jó kis kipufogógázt), zenét sem érdemes a fülbe tenni, mivel a bringást mindenki kiüthető játékbábunak tekinti, így nem árt folyamatosan résen lenni. Viszont azt vettem észre, hogy a bringások sokkal jobb kedvűek és előzékenyebbek egymással, mint az autósok. Már vannak ‘barátaim’, akikkel reggelente egy időben, egy fele tekerek és már köszönnek.
És meg van oldva a sport is. Nem azon stresszelek minden nap, hogy kéne valamit mozogni, na jó de mit és mikor és akkor már inkább menjünk el vacsizni, vagy csináljunk valami közös programot…mert így a mozgás hetekre kimaradt, pedig úgy akartam. Faltól falig 30 kilómétert letekerek, ha másfele nem csavargok, és teccik is ez az életstílus. És már 5. hete.
És most hogy kinéztem az ablakon el kéne induljak, mert hirtelen besötétedett az ég alja, és még a zuhi előtt haza kéne érni, ajjajjjj…na mentem….
Én nem azt mondom, hogy mindenkinek muszáj verbális olimpikonnak lennie (én sem vagyok az), megértem, hogy mindenki máshonnan jött, más-más gyerekszobákban nőttünk fel, de azért egy diplomás ember ne beszéljen, viselkedjen és gondolkodjon már úgy, mint egy igazi földműves paraszt. Nem is lenne ezzel baj, ha ugyanez az ember ne érezné gyakran úgy (többnyire nála jóval értelmesebb és értékesebb emberek előtt), hogy mindenki ostobának tekinti és ne akarna erre minden adandó alkalommal rácáfolni erre, ha kell, ha nem. És még csak fel sem tűnik neki, hogy a saját szekerét fékezi.
Vannak egyébként dolgok, és ezek a dolgok, hogy úgy mondjam, kezdenek kaotikusak lenni a fejemben, fojtogtják a torkomat, fel akarnak törni és most könnyen ki tudnék borulni (nem bírom a tartós belső feszültséget), ha hagynám. De nem hagyom, mert uralkodok magamon, így a hatalom is az én kezemben van. Annyira leírnám ide, mindent leírnék, ami csak eszembejut ezzel kapcsolatban, mindent az utolsó mondatig, gondolatig, tényleg mindent, sőt, idetennék egy gigantikus méretű verbális rókát is, de sajnos nem lehet.
A minap, amikor tekertem hazafelé, megcsapott a bodza illata. Rögtön el is határoztam, hogy divatba hozom idén idehaza, szedek virágot, majd gyártok itthon szörpöt, legyünk egészségesek. Bár évek óta nem tettem, így a receptre már alig emlékeztem. Felmásztam a szomszéd kerítésére és szedtem is egy csövizacsira valót.
Itthon lemostam a virágokról a tetveket, majd áztattam 12 órát, mikoris ma este nekiestem. Vettem hozzá lime-ot, házi mézet, tűzön kicsit megmelegítettem, leszűrtem, ízesítettem, janás üvegekbe töltöttem. Az illata finom, a többit holnap meglátom.
A késő délutáni órákban landoltunk Ferihegyen, több mint 12 órás buszozást, repülést, utazást követően. Az elmúlt két hétben behajóztuk az egyiptomi Vörös Tenger szinte teljes szakaszát. Jártunk, északon, Abu Nuhason, Hurghadán, Safagán, Marsa Alamban és Elphinstonnál, St. John’s-nál és végül Abu Fendirán. Az elmúlt két hétben kevesebb, mint 50 emberrel találkoztunk, viszont Posseidón nem fukarkodott, megmutatta sok-sok külömböző arcát: köldött ránk esőt, mennydörgést, villámlást, borult eget, hullámokat, de leginkább nagy-nagy áramlatokat. De volt azért: vasalt víz és 40 fok is időnként, nagy ritkán… Karak család is a hajón tartózkodott, egyesek Vukkot kergették egész héten, mindezt luxus körülmények között
Androméda állta a sarat, még a szélsőséges időjárási körülmények között is jól viselkedett, bár nagyokat reccsent, illegett-billegett, de erős kislány volt és ötösre vizsgázott. Részletes beszámoló a héten, folytköv.
Ma esti menü megint sushi. Alapanyagok betárazva, csak friss halacska kell. Mostanában a Metróra esküszöm, mert a Kerepesi úti Tacskóban a felhozatal nagyon gáz. Kivételesen korábban megyünk Pestre, úgyhogy minden meglesz. Jajjj, de vártam!

Mind megettük. Igaz mirelit volt, de nem volt rossz. Sőt! Csak türelem kell hozzá, nem kevés. Mirelitből kivenni, 3 órát várni, majd 20 mp mikro. De jól laktunk és megmaradunk. Holnap meglátjuk. Mégis a friss halra esküszöm. Továbbra is.
Nem is akármilyen! A kislány az Androméda nevet viseli. Még meg sem született, máris számos támadás áldozata lett, de erős immun- és idegrendszerrel bír a lány és annak “szülei” is, úgyhogy azért is elkészült időben és vízre is került. Nem is akármilyen vízeken hajózik majd a következő pár évben, reméljük, hosszú-hosszú életében!
Egy biztos! Mi igen sokat dolgoztunk, aggódtunk, drukkoltunk, izzadtunk, éjszakáztunk, rohangáltunk, mire végre megszületett új gyermekünk. Személyesen még csak félkész állapotban találkoztunk, a keresztelés a héten lesz Egyiptomban a Vörös-tengeren. Így szerdától két hétre eltűnünk a világ kiváncsi szeme elől, nem másért, mint hogy megünnepeljük újdonsült gyermekünk világra jövetelét.
Ezen a képen még nincs ereje teljében a “gyerek”
Ez hajtott, éltetett, foglalkoztatott az elmúlt hónapokban mindannyiunkat és azt hiszem szép munkát végeztünk és ezúton is köszönöm mindenkinek a segítségét, aki ebben közreműködött és végig támogatott, aszisztált és elviselt, még akkor is, amikor csak ennek éltem a nap 24 órájában és másról sem lehetett velem beszélni. Ezek az emberek mind ott lesznek velünk és együtt örülünk.
Két hét a tengeren, félig munka, félig pihenés. Egy biztos: noti és mobil marad itthon, értelme sem lenne megutaztatni, mert térerő csak elvétve lesz, ergó teljesen felesleges. Az apró hibákat korrigáljuk majd és teszteljük a masinát. Meg fújunk egyet. Reményeink szerint. Meg szerintem szerint. Mert restancia az van bőven. Felhalmozódott az elmúlt hónapokban. Én azért nagyon büszke és boldog vagyok! Most is! Mint mindig!
Kívételesen már szombat este visszajöttünk Szombathelyre, hogy vasárnap Petyával, Esztivel és Pintivel töltsük a napot, mert már nagyon régen nem találkoztunk. Előtte beugrottunk Liviékhez ebédelni és Albinhoz, ahol egy kisebb társaságba csöppentünk, akiket nem ismertünk. Viszont Dia kevert egy kellemes Mojito-t, az igen jól esett. Petyáékkal a randi a Herényi virágúton volt. Ez Szombathely egyik népszerű rendezvénye minden évben: millió ember, virág az utcákon, lángos és cirkusz, jó muri. Én még soha nem voltam, Petyáékat meg nem láttuk már vagy ezer éve, úgyhogy nagyon készültünk.
A Forma 1 után találkoztunk és első utunk egy céllövöldéhez vezetett, mert mindenképpen akartunk egy shot gunt a zsebünkbe, amivel sokkoljuk a népet. 3 pálcás, nem kihívás, gondoltuk. Roland lőtt is jópárat, mindegyik súrolta a pálcákat, de azok nem adták magukat. Vagy a puska volt gyenge, vagy a pálcák voltak erősek, de az 5. golyó után az eladó néni megsajnált bennünket, letörte a játékpisztolyt és odaadta.
A körhintát kívételesen kihagytuk, viszont a lángost és a virágutat nem, úgyhogy ettünk egy jót, majd nagyont sétáltunk. Világos volt még, amikor úgy döntöttünk elnézünk Szombathely főterére is, ami mindannyiunk számára tartogatott némi újdonságot. Itt készítettünk néhány fotót, mert Leopold Bloom itt támasztja a falat már évek óta és a napokban amúgy is szóba került.
Aztán megnéztük még a Szombathelyi falfestményt is, ami a város történelmi eseményeit gyűjti egy helyre. Szép nagy darab.
Egy jó napot tudhatunk magunk mögött, végre kicsit jobban átlátom a várost.
Köszi Petya, Eszti, Pinti, Roland, részemről 10 pont!
Mostanáig húztam, halasztottam az okmányaim átírását, no nem azért, mert meggondoltam magam, csak épp hidegrázásom lett még a gondolattól is, hogy sorba kell álljak és egy vagon pénzt kell kifizessek azért, hogy Völgyesi Lívia helyett Hertelendy Líviára kereszteljen a magyar bürokrácia.
Tegnap nagyon jobb lábbal keltem és miután szükségem lesz az útlevelemre (személyire, lakcímigazolóra, jogsira, meg mindenre) a közeljövőben, befésültem magam és nekivágtam. A Lurdy házban lakó okmányirodára esett a választásom. Csomagoltam két napi hideg meleg élelmet, olvasnivalót, iPodot és bedobtam két “leszarom” tablettát mielőtt elindultam. Odaértem, ültek is jópáran az iroda előtt, de nem foglalkoztam vele, beálltam a soromba.
Máris nyílik az ajtó, biztonsági őr odasétál hozzám, kedvesen érdeklődik mit szeretnék, válaszolok, erre máris betessékel. Gondolom magamban, biztosan elgurultak a gyógyszerei reggel, itt valami error van. Bemegyek, leülök félszegen, felkészülve arra, hogy menten kizavarnak. De nem. A kedves arcú csinos hölgy az ablak másik oldalán MOSOLYOG. Elmondom, mit szeretnék. Gyors fotó, megkérdezik tetszik e? (!!!) Leülök, két helyen aláírok. Mosolyogva tájékoztat, hogy keddre minden kész, új okmányaim fele postán, fele a Visegrádi utcában vár majd. Majd mesél egy viccet, felengedek, jól érzem magam.
Le a kalappal kedves Hölgyek! Lehet ezt így is csinálni, és mennyivel jobb mindenkinek!
Tegnap elhatároztuk, hogy ma tuti hekkezni fogunk 3 vödör savanyúság kíséretében a Római Parton. Idén amikor előszőr előbújt a nap, akkor már jártunk erre, csak még nem volt az a nyári hangulat, ami miatt felkerestük a helyet. A hekk már akkor is csúcs szuper volt, annál a hekkesnél, amire én annyira esküszöm.
Ma este, amikor odaértünk, addigra a hely már hozta azt a nyári hangulatot, amit mindig is szerettem benne. Futók, bringások, nordic-walkingosok, ücsörgő, bámészkodó, sétáló, kajakozó, ezt azt csináló emberek hada és az a retró hangulat, amit annyira szeretek!

Mindig az első leágazásnál szoktam megállni, ott le a partra, folytköv gyalogosan, kb 500 méter, ahol a savanyúság a pulton van. Na az a legtutibb hely az összes közül. Úgy megsütik a hekket, hogy még a szálkát sem kell kiválogatni, mert ropog a fogad alatt. És a savanyúk garmadálya közül válogathatsz. De van minden: csülök, halászlé, rántott hagyma, mi szem szájnak ingere. Most sem csalódtunk, igen jóllaktunk, úgy “gurultunk” haza.
Hétköznap kötelező program! Neveden szólítanak mikor elkészült a menüd és biztos, hogy mind a 10 ujjadra ragad majd a szalvéta! Ne hagyd ki!
Tegnap Roland kapott egy mailt, ami tartalmazott egy IQ tesztet. Ha megfejtetted, meg tudtad nyitni az e-mailben lévő XLS fájlt. Megfejtettük
Ma úton hazafelé Szombathelyről jött az alábbi ihlet.
A feladat a következő: milyen szám hiányzik a következő sorból?

Várjuk a megfejtéseket
Ha kitalálod, küldhetsz Te is egyet!
Elmentem ma kocogni, niacin barátomat azonban kivételesen mellőztem. Úgy eltelt egy óra, hogy észre sem vettem. Igaz, iPod félúton lemerült, de rájöttem, hogy a madárcsicsergés is tökéletes aláfestés. Történt ugyanis, hogy az utolsó pár alkalommal egyszerűen kínszenvedés volt a futás minden másodperce. Folyamatosan azon gondolokodtam, hogy megállok és leülök valahova kifújni magam. Múlt héten 4 napon át futottam a niacinos szauna köröket és a végén szinte már meg sem éreztem 300 mg-ot.

Szóval a jövőben megint picit módosítok a programon. Futáshoz nem, szaunázáshoz mehet a niacin. Mindegy. Holnap bicajozom és az autósokat tesztelem. És csak aztán a niacint.