35444 items (32819 unread) in 65 feeds
seo
(12771 unread)
onlinemarketing
(10782 unread)
grafika
(75 unread)
sitebuild
(62 unread)
honlapkeszites
(757 unread)
webketto
(600 unread)
flash
(65 unread)
internet
(6099 unread)
fejlesztes
(639 unread)
google
(31 unread)
ekereskedelem
(30 unread)
egyeb
(40 unread)
szoftver
(30 unread)
wireless
(20 unread)
cms
(713 unread)

Do you want a wider audience, more subscribers, better conversion to paying customers, fanatically loyal readers, and enviable word of mouth?
You can have all of them by keeping one simple piece of advice in mind:
Treat your readers like dogs.
If you want to teach your dog to sit, how do you go about it?
Any good trainer will tell you that the smart way is to give him lots of rewards and love every time he sits when you say, “Sit!”
It doesn’t take long before he’s waiting eagerly to see what other kinds of instruction you might have. Would you like him to shake hands? Fetch your pipe and slippers? Take out the trash and wash the dishes?
Positive reinforcement makes an ally of your dog. You’re in the same pack. He wants to do things for you. He’s happy and you’re happy.
How to treat readers like dogsEvery time a reader does something you like (read a post, subscribe to your blog, open a message in an email newsletter, etc.), you want to give that reader a reward — a cookie.
(When I say “reader,” I also include podcast listeners, video watchers, etc.)
That’s what I call “cookie content,” and it has three characteristics.
1. Cookie content makes life betterCookie content makes the reader’s life better somehow. It might be a funny image, a useful tutorial, or just a really good low-carb dessert recipe.
But in some way, large or small, cookie content makes the reader glad she took a few minutes to consume it.
Reference and how-to content make great cookie content. Inspiring, funny, or heartwarming content can work too, if you’re good at it.
If your readers print out your content so they can refer back to it, or bookmark it on Delicious, you’ve got it right.
2. Cookie content can be used right awayThe 60-Year Plan for Getting Moderately Well-Off doesn’t tend to make for good cookie content. 10 Things You Can Do This Weekend to Repair Your Credit does.
No, you don’t want to overpromise quick “magic bullet” schemes. But cookie content isn’t about the long term and it’s not about hard work. It’s about fast, simple solutions that people can use right away.
It’s fine to talk about the longer term too. But be sure you have enough quick cookies in your content to keep things palatable. Your readers have enough complexity to contend with. They’re not looking for more in your content.
3. Cookie content tastes goodCookie content is highly readable. It brings the reader pleasure. It’s often entertaining. It’s well organized, which makes it digestible.
Cookie content uses your best writing skills. Not to show off how smart and talented you are, but to make the content more delicious for your reader.
Training your readersEasy reading is damn hard writing
~ Nathaniel Hawthorne
In a crowded email inbox or RSS reader, cookie content will tend to attract your reader’s attention first. You’re literally training that reader to consume your content, because the content is beneficial and appealing.
Each time she reads your work, she feels better. It doesn’t take long for you to become a pleasurable habit with that reader. (Even better, you’re 100% fat free.)
Does this mean you never get to promote yourself? Not at all. You can make high-quality offers regularly (and should, if you want to make a living). Just be sure you’re including enough cookies to keep your reader’s attention and interest.
You probably don’t want to create content that consists of nothing but cookies. That can give even the most self-indulgent reader indigestion.
But include enough that you’re always training your audience to open your email, read your blog posts, and pass along your special reports. You’ll find that the more you reward them, the more they reward you.
About the Author: Sonia Simone is Senior Editor of Copyblogger and the founder of Remarkable Communication.

Lassan azért körvonalazódik, hogy milyen irányba fejlődget az online marketing. A naAaagy költések, a display (banner) hirdetésekre épülő kampányok, vagyis a nagyok játszótere nem igazán bővül. Nem hiszek a banner halálában, és nem hiszek abban sem, hogy majd a nagy cégek is szépen leállnak az ilyen hirdetésekkel.
Ennek az okait most nem hiszem, hogy érdemes boncolgatni, inkább azon kellene gondolkozni, hogy vajon ha ez a piaci szegmens most kb. stagnál (és eközben a kreatívok minősége egyre romlik, a fejlődés helyett..), és közben egyre többen költenek az interneten, azok a pénzek hova mennek, hol jelennek meg?
Hát, elsősorban persze a PPC kampányokban. Főleg a Google, de az ETARGET is profitálhat az újakból. Mert ezek az újak kis pénzekkel jelennek meg.
Havonta 20-30-50 ezer forintos reklámköltésekről beszélünk. Arról beszélünk, hogy a helyi print megjelenések helyett (vagy jobb esetben azok mellett) kipróbálják az internetet. De ennyi pénz van rá, nincs semmivel se több!
Aprópénzek ezek, nem jelentős bevételek, igaz? Az Index.hu tavaly 2 milliárdos reklámbevételt ért el. Ahhoz képest a 20 ezer forint... hát, nem sok. De nagyon sok ilyen aprópénz van, és még több lesz! A nagyon sok aprópénz pedig már jelentős. A Google például ilyen bevételekből egész szép készpénzállományt szed össze évről évre.
Egy a baj: a jelenlegi piaci struktúra tálcán kínálja a ppc piacnak ezeket a kis költéseket. Az ügynökségek le se hajolnak ennyiért. A portálok - a nagyok - nagyon vicces kampányárakkal dolgoznak, legalábbis innen, alulról nézve. A kis webes oldalak nem jutnak el a kis hirdetőkhöz, vagy ha eljutnak, akkor sok esetben hülye és pofátlan árakat mondanak.
Mert egy kkv máshogy költ! Érdekli az eredmény. Az azonnali, mérhető és bevételt hozó eredmény. Ha ilyet kap, akkor örül, és költ tovább. De ha nincs eredmény, akkor ennyi volt, vége a dalnak: nem hirdet.
A jövő nagy kérdése, kik lesznek azok, akik az aprópénzeket be tudják fogadni, akik ilyen méretű hatékony hirdetéseket tudnak biztosítani.
Van ilyen próbálkozás, természetesen. A ppp piac harmadik szereplője, a Hírek Média a CT Network mellett mást is kínál, például a Maxima eDM küldést, de van direkt aprópénzes megoldás is, a LightMail.
De aztán sokkal többet nem tudok. Még. Egyelőre. Kellenek ötletek, kellenek hálózatok. Vagy olyan startup-ok, amik lehajolnak az aprópénzekért.
Mert a piac erre fejlődik.
Az IBM 1.2 milliárd dollárért felvásárolja az SPSS céget, a statisztikai elemző és előrejelző szoftverek vezető szállítóját. A tranzakció 2009 második felében realizálódhat – számolt be a hírről a Research-live.com.
Részvényenként 50 dollárt ajánlott az IBM az SPSS-ért, mely adatgyűjtő, statisztikai és modellező szoftvereket kínál piackutató cégeknek, oktatási intézményeknek, kormányhivataloknak és kereskedelmi cégeknek. A tavalyi évben a társaság bevételeinek több mint 60%-a vállalati ügyfelektől érkezett.
A részvényenkénti 50 dolláros árat az IBM készpénzben egyenlíti ki, az ügylet a várakozások szerint a 2009-es év második felében lezárul, amennyiben az SPSS részvényesei és a hatóságok is jóváhagyják. A bejelentés előtt az SPSS papírjaival 35 dolláron kereskedtek, az IBM több mint 40 százalékos stratégiai prémiumot fizet. Az SPSS tavalyi teljes árbevétele valamivel meg haladta a 300 millió dollárt, így a cég nagyjából az éves árbevétel négyszeresért cserél gazdát.
Az IBM szerint az SPSS eszközei többek között alkalmasak bűnmegelőzésre, pénzügyi szervezetek ügyfeleinek megtartására, vagy arra, hogy a vállalatok biztosabban választhassák ki új gyáruk vagy üzletük helyszínét. A fő rivális SAS marketingigazgatója úgy nyilatkozott, hogy nem aggódnak az SPSS felvásárlása miatt.
A teljes cikk itt olvasható >>>
Néha elfog a reménytelen szomorúság amiatt, hogy Magyarország kommunikációiparát nagy részben kreatívügynökségek és -díjak nélkül, grafikai stúdiókkal meg fejlesztőcégekkel is simán lehetne működtetni. Nincs semmi különös, csak a szokásos: már megint sikerült valamit úgy lenyúlni adaptálni, hogy a megoldás sokkal kevésbé releváns, mint eredetileg, cserébe sokkal bénább.
A közelmúltban, ugye, a Soproni csinálta ezt, akik egy kanadai sörszpotot rántottak magukra (Én így szeretlek!), csak az abban eredetileg jelenlevő irónia nélkül, a Pepsit meg még karácsony előtt egy személyre szabott Obama-szpot ihlette meg színekkel, technikával együtt úgy, hogy 1. az égvilágon semmi üzenetük nem volt hozzá 2. hülye kozmopolita módon belerakták azt a Mikulást, aki nálunk NEM karácsonykor jön és 3. egyébként is a konkurens Coca-Cola totemállata ötvenezer éve.

Most az Amstel Pulse volt a soros, akik a Nintendo Wii Youtube-kampányából merítettek ötletet: az eredeti az volt, hogy a Wii-s Super Mario trailervideó szétbontotta a Youtube-oldalt: remegett a videóablak, szétestek az oldaldobozok és leomlott a fejléc a vége főcím előtt. A Friendly Digital ügynökség most a Videára azt csinálta meg az Amstelnek, hogy a videóban táncoló árnyalakok kiugrálnak a videóablakból, bemásznak az oldaldobozba, szétszedik őket és közben kis clipartos hangfalakat cibálnak magukkal, sőt akkora a parti, hogy a végén belerúgnak az egyikbe.

Nem az a szomorú, hogy sikerült az egyébként is elcsépelt üzenethez (sör=parti) közepesen öncélúan hozzáragasztani ezt a Wiihez sokkal jobban illő megoldást, hanem hogy még tök fölöslegesen is, mert nem lett jó: szar a zene, két percig semmi értelme árnyalakokat nézni, ha már sörreklám és parti, akkor jó csajok átizzadt felsőkben rázkódó csípőkkel sármos borostás kigombolt férfiak hóna alatt, és annyi kedvem van a végén továbbküldeni, mint medúzákkal fürdeni. Pedig ó, a végén már húsz árny táncol, eszetlen.
Andris azt ígérte, hogy holnap meghal, de mégsem hal meg, mert csak viccelt. Senki nem haragszik rá emiatt :)
Elhunytként képzelem el a jövőm - írta még július 16-án, az első bejegyzésben, majd megígérte, hogy két hét múlva meghal, ugyanis az aktív euthanázia mellett döntött. A hátralévő két hétben pedig blogolással csapja agyon az életéből hátralévő időt.
Szabad-e viccelni a halállal?
[...] Bővebben!
A tévé be van kapcsolva,
Azt nézi minden rabszolga!A. E. Bizottság: Békásmegyer
A nyolcvanas évekre elértük a fejlődés csúcsát, aki akarta, annak már biztosan volt tévéje, sőt, a Junyoszt televíziók és a kis Videoton tévék elhozták a szem rágógumiját a telkekre, kempingekbe is - nem volt menekvés!
No persze akkoriban nem volt ötvenegynéhány hazai tévécsatorna. Volt viszont másfél. Meg akkoriban még előfordult például hétfőn adásszünet. Az egy ilyen világ volt.
De az esti filmet mindenki látta, és ha ment a Fantomas vasárnap délután, akkor az téma volt a suliban! Akkor voltak igazi nézettségek, és akkor voltak igazán ismert tévés személyiségek. De nem voltak igazi sztárok, és sehol nem voltak a celebek. Nem is volt azért ez annyira rossz. (Már a celebek hiánya.)
A tévé igazi kapuőr volt. Az volt a valóság, amit a doboz megmutatott, és ami azon kívül volt, az kvázi nem is létezett. Így éltünk, itt éltünk, így voltunk befolyásolva.
Kis kikacsintásnak ott volt Hofi, esetleg csöcsöket is nézhettünk, ha volt Parabola (Szuperbola! Szilveszterkor!), és együtt nevettünk a nyomorunkon a Telepódium adásai alatt, ahol Nagy Bandó igazán híres lett.
Meg ugye volt Derrick, Isaura, sőt Kunta-Kinte és Szandokán is, mert sorozatok nélkül már akkor sem volt élet az élet. És nem Vészhelyzetet néztünk, hanem egy kórházat a város szélén, később aztán egy eneszká klinikát. Barátok közt helyett volt a semmivel sem jobb Szomszédok, de konkurencia nélkül - ami nem is volt baj, mert videómagnót akkoriban csak nagyon kevesen tudtak venni maguknak.
Aztán valamikor 88-89. körül megjelentek az első műholdas csatornák. Kinyílt a világ! Volt Sky Channel, Super Channel és TV5. Megjelent a nagyvilág a dobozban, igaz, az ország szélén élők (és ez kis ország, mindenki a szélén élt...) láthattak ORF-et, Belgrád1-et, vagy a pechesebbek Csaucseszkut korábban is.
Hosszú évek kellettek, hogy eljussunk a kereskedelmi csatornákig (mindössze 10 éve van RTL Klub és TV2!), és még több, hogy legyenek szép számmal magyar nyelvű tematikus csatornák is.
De ez még mind a dobozhoz láncolt bennünket. Igaz, a dobozok száma egy lakáson belül nőtt, lassan minden családtagnak lett egy, már megengedhettük magunknak. De még mindig kapuőrökön keresztül jutott el hozzánk az információ, és ezek a kapuőrök bizony szigorúak voltak. Igaz, nem a diktatúra szigorúságával, hanem a reklámmal, de befolyásoltak és befolyásolnak minket.
És akkor egy nagy lendülettel térjünk át erre:
a magyar háztartások körülbelül 48 százaléka rendelkezik valamilyen saját internetkapcsolattal.
Vagyis minden második háztartásban van internet. Meg persze gyakorlatilag mindben van még doboz (jó, van egy olyan 3%, ahol nincs, tudom). De itt van a konkurens, egy olyan konkurens, ahol nincs értelme a korábbi nézettségről és korábbi ismertségről beszélni.
Nincsenek kapuőrök sem. A reklámok elég jól elkerülhetők. Kis túlzással azt "fogyasztunk", amit akarunk. Szebb, szabadabb, vidámabb világba értünk: az internetre!
Na jó, ennyire nem rózsás a helyzet. Emlékezzünk csak A part című filmre, ahol a földi paradicsom csak látszólagos, és ott van a halál és a veszély a szomszédban. És bennünk.
Az interneten is sok a szemét, sok a "veszélyes tartalom". Nem is tudjuk igazán használni, egészen meglepő dolgokat tapasztalunk, ha figyeljük a felhasználói viselkedést.
Szabadság ez, de egyben szabadosság is. Nehéz, terhes, munkás szabadság, ahol pont annyi lehetőségünk van, amennyit kikaparunk magunknak. Ha jól csináljuk, az internet segít nekünk. Ha rosszul csináljuk, akkor viszont csak nehezíti az életünk. Meg kell tanulnunk élni a szabadsággal. Talán ez a legfontosabb üzenete most, 2009-ben az internetnek.
Mert az internet felszabadít. A doboz már nem annyira érdekes. Van helyette más játékszerünk.
Ami azért, lássuk be, máshogy börtön.
A recesszió sajnos az online piacot sem kerülte el, aminek hatásaival korábban már részletesen foglalkoztunk. Ebben a környezetben különösen fontossá válnak azok a lépések, amelyek a hatékonyságot és a profitabilitást javítják. Ha nincsen büdzsénk (még erősebb) kampányra és már a nadrágunkat is letoltuk a sok promócióval, akkor nem marad más hátra, mint hogy végre kezelésbe vegyük a weboldalunkat, és a lehető legtöbb profitot hozzuk ki belőle. Azaz érjük el, hogy a látogatóink/meglévő ügyfeleink térjenek vissza, az oldalunkra vetődött potenciális ügyfelek pedig minél nagyobb arányban váljanak vásárlóvá.
A Don’t Make Me Think (Ne törd a fejem) elolvasása óta érlelődik bennünk a gondolat, hogy érdemes lenne usability témával foglalkozni a blogon. Ahelyett azonban, hogy magunk kontárkodnánk bele, olyan szakértőt kérdezünk meg, aki már hosszú évek óta foglalkozik ilyen tesztekkel és weboldalátalakításokkal. Tóth Benedek barátunkat a Balaton partján csíptük el és kaptuk mikrofonvégre. Maratoni interjú. [És egy 25 ezer karakteres, nagy pofon a két bekezdéses usability szabálynak. A lényeget kiemeljük, a hanganyagtól pedig megkíméljük a nyájas olvasót. - a szerk.]
R: A ti megközelítésetekben a usability olyan tesztek és weboldal-átalakítások sorozatát jelenti, amelyeknek nem feltétlenül az a céljuk, hogy a felhasználó könnyebben kezelje az oldalt, hanem hogy minél több profitot érjen el az oldal üzemeltetője. (A gyakorlatban persze a jól használható és a sok profitot termelő oldal nem sokban tér el.) Miket lehet és érdemes vizsgálni egy ilyen teszt során?
TB: Ez elsősorban az oldaltípustól függ.
A legalapvetőbb az egyszerű, “gyerekbiztos” webanalitikai eszközök, például a Google Analytics használata, melyekkel előzetes felmérést lehet végezni. Ilyenkor olyan kérdésekre kaphatunk választ, hogy a felhasználók hány százaléka vásárol azok közül, akik megnézik a termékoldalt, s ha esetleg változtatunk valamit, akkor ez a szám hogyan fog változni. Ezzel érdemes mindenhol eljátszani. Az ilyenek használata rettentő egyszerű és nagyon érdekes dolgokat ki lehet különösebb szaktudás nélkül deríteni.
A másik megoldás a felhasználói interakciók mérése. Ez már nem olyan egyszerű, hiszen rengeteg adat jön be, amiket fel kell dolgozni és értelmezni. Ez utóbbi a legnehezebb. Ezek az eszközök nagyon jók arra, hogy megértsük a felhasználók viselkedését. Ugyan vannak olyan eszközök ezen a területen, amiket bárki elérhet viszonylag olcsón (sokszor ingyen), de az adatok megfelelő értelmezése még egy tapasztalt szakembernek is sokszor nehéz.
Ugyanakkor ilyen módszerekkel többek között azt lehet vizsgálni, hogy melyek azok a pontok, ahol pár másodpercre elbizonytalanodik a felhasználó, s nem tudja mit csináljon, vagy melyek azok a pontok, ahol a felhasználó figyelme lankad. Meg lehet nézni azt is, hogy meddig görget le az oldalon vagy hogy hova klikkel (melyik egérgombbal). Meg tudjuk mondani például azt is, hogy egy képnek melyik oldalára kattintott a felhasználó, aminek alapján nagyon sok fontos információ kiderülhet. Ezek önmagukban persze nem sokat érnek, de összerakva rekonstruálni tudjuk, hogy hogyan viselkednek a felhasználók, miért gondolják meg magunkat, miért nem vásárolnak, miért zárják be az ablakot. Ha értjük a felhasználó viselkedését, alkalmazkodni tudunk hozzá.
R: Milyen eszközökkel követhetők ezek a felhasználói interakciók, s mit javasolsz azoknak, akik maguk szeretnének belevágni?
TB: Először is üljünk le és próbáljuk meg józan paraszti ésszel átgondolni a dolgot. Mit árulunk? Kik veszik meg? Hogyan hirdetünk? Kik jönnek az oldalra?
Ezek után nézzük meg a statisztikákat.
A már említett “klasszikus” eszközöket, melyek közül újabban nagyon népszerű például a Google Analytics, sokszor már több éve használják az ügyfelek. Ilyenkor nagyon hasznos, hogy hosszú távra vissza lehet nézni az adatok közt. Láthatjuk például a szezonalitást, azt, hogy nagyjából mit csinálnak a felhasználók, hogyan reagálnak különböző dolgokra. Amit javasolni tudok, az a következő: nézzük át Analyticsben, hogy honnan, hányan és kik jönnek az oldalunkra. Ők miért mennek el onnan? Hányan vásárolnak (vagy kiemelkedő, visszatérő látogatók stb.)? Ők miben különböznek a többiektől?
Ezek után nézzük meg, hogy hogyan viselkedik egy átlagos látogató.
Az egyik személyes kedvenceim például azok a szolgáltatások, amik “videót rögzítenek” a felhasználó viselkedéséről. Az ember leül a fotelbe és pár órán át nézi, hogy mit csinálnak a felhasználók és rögtön kap egy egészen átfogó képet a dologról: látja, hogy mivel próbálkoznak a felhasználók, mit csinálnak, mit akarnak igazából csinálni. Látni a legkiugróbb hibákat. Kiindulópontnak ennél jobbat el sem lehet képzelni. Ilyenkor írjuk fel a kulcsproblémákat és húzzunk strigulákat, hogy hányan esnek bele. A ClickTale kisebb oldalakra megfelelő, könnyen érthető. Van ingyenes változata is, de még a kis oldalaknak is megéri 100 dollárt kifizetni érte.
Ebből a “félprofi” kategóriából a heatmap szolgáltatások is hasznosak lehetnek. Az egyszerűbb szolgáltatások is szépen felvázolják, hogy a felhasználók hova kattintanak. A felhasználók általános viselkedése a lapon belül első ránézésre jól látható. A jobbak képesek arra is, hogy megmondják, hogy melyik egérgombbal klikkelt, vagy melyik terület felett húzkodta az egerét.
A videó rögzítés után a kulcsoldalakról csináljunk heatmapet, csak hogy lássuk, hogy a felhasználók hogyan viselkednek az oldalakon belül. Általában ki szokott derülni, hogy a sokszor több száz lehetőségből csak néhányat használnak. Kezdőknek a CrazyEgg olcsó és jó megoldás heatmap készítésre.
Az ilyen szoftverek többsége tényleg nem nagy szám, de nélkülözhetetlenek. Az egyik kedvencem például nem csinál mást, mint rögzíti, hogy a felhasználó mikor és mennyit görget. Félelmetesen egyszerű az egész, de a kimeneti adatai nagyon hasznosak tudnak lenni, hiszen ez alapján nagyon jól rekonstruálni lehet a felhasználók némely szokását és ezek közt olyan fontosak is vannak, mint mondjuk hogy végigolvasta-e a tájékoztató anyagot.
Nekünk ezek mellett persze vannak profi, sokszor saját fejlesztésű szoftvereink, melyeket elsősorban arra használunk, hogy kielemezzük, valójában mi is történik. Míg például a sima heatmapen látszik, hogy hova kattintanak a felhasználók, nem mondja meg, hogy ezek közül hova klikkelt az, aki eltévedt és feladta és hova, aki vásárolt. Egy teljes körű mérésnél ellenben a rögzített adatok akármelyike összevethető.
Ha elvégeztük a teszteket, üljünk le, gondoljunk át mindent. Majd egy valaki vezényelje le az oldal átalakítását. Óriási probléma a lapok többségének a “bizottsági tervezés” (ld. Origo), ez teljesen használhatatlan oldalt eredményez… Egy keménykezű döntéshozó kell, ami felesleges, azt neki ki kell dobnia. Mindenkit vérig fog sérteni.
Ezek után tegyük ki az új lapot és kezdjük elölről az egészet. Ezt csináljuk addig, amíg érdemi változás van az átalakítások miatt, majd ezután kb. félévenként újra. Ha valami fordítva sülne el vagy nem várt negatív hatása van (a legjobbakkal is megesik… tényleg), akkor simán lépjünk vissza egyet és induljunk el más irányba.
Próbáljunk ki mindent! Egészen apró dolgok számíthatnak. Ne higgyünk el semmit, amíg a saját két szemünkkel nem láttuk az eredményét az eladásokon. A menük sorrendjét, a linkek színét, a kulcs oldalak elrendezését nagyon gondoljuk át, minden kombinációt próbáljunk ki.
R: Nemrég jelent meg egy kutatási anyag, amelyben a keresési szokások átalakulását, ezen belül is a Facebookon, Twitteren és YouTube-on való márka- és termékkeresést vizsgálták, követve a felhasználók szemmozgását. Mennyire tartjátok használhatónak az ilyen adatokat? [Bár az irányított weboldal használat a tipikus usability tesztek közé tartozik, a márkákra és termékekre történő kerestetést eléggé erőltetettnek tartjuk ezeken az oldalakon. Véleményünk szerint ez okozza, hogy a szponzorált találatok ennyire kiemelt figyelmet kapnak a vizsgált alanyoknál. - a szerk.]
TB: Az ilyen felmérések ugyanazt a hibát követik el, mint a “töltsd ki a kérdőívünket és nyerj egy iPodot” kutatások… Ugyanaz a torzulás történik ilyen esetben, mintha mondjuk megkérdezed az embert, hogy nem kommunista vagy rasszista-e véletlenül: 1% alatti válaszokat kapsz, holott a valóság teljesen más… Nagyon kevés kivételtől eltekintve, például bármilyen a szem mozgását figyelő felmérés alapvetően téves eredményeket fog adni.
Megbízható felmérést csak akkor tudsz készíteni, ha a látogatókat normális környezetben figyeled meg és ők erről nem tudnak. Ebből a szempontból tiszta etológia az egész. :)
R: Milyen tipikus hibákba szoktatok ütközni?
TB: Nagyon sok típushiba van, amik félelmetesen gyakoriak a magyar weben. A leggyakoribb hibák abból erednek, hogy a cégnél kitalálnak valamit és bele sem gondolnak, hogy majd lesz egy felhasználó, aki használni fogja az oldalt. Nem nézik meg, hogy a felhasználók mit akarnak vagy egy progmatos múltú sitebuilder vagy egy harmincas kreatív, neadjisten a CEO próbálja meg ezt megtenni helyettük.
Ilyen tipikus hiba például a flash intro, a flash interface bármilyen fajtája, bármilyen olyan link, amiről nem látszik hogy az, bármilyen olyan menü, amiről nem látszik, hogy az, a túl kicsi betűk, a túl nagy betűk, vagy az olyan szövegek, hogy “üdvözöljük a Kovács Kft. honlapján” stb. stb.
Ezek olyan típushibák, amiknél igazából nem szakemberre van szükség, hanem csak arra, hogy valaki öt percre leüljön és átgondolja, hogy mi is történik. Van azonban egy olyan szint, ahonnan már a józan paraszti ész nem működik. Most csináltam egy nagyon érdekes heatmapet egy oldal lényegi részéről. A konkrét oldalon több száz link van, a felhasználók 85%-a azonban két elhanyagolhatóan kivitelezett és felesleges oldalra megy tovább, ahonnan ritkán térnek vissza.
R: Egy webshop esetében mik szoktak a tipikus hibák lenni?
TB: A felhasználó a webshopban legtöbb esetben nézelődik, információt keres és intuitív módon vásárol. Nagyon sok hazai webshopnál ez az információ adás ki szokott maradni a folyamatból, nem lehet összehasonlítani a termékeket, nem lehet azt mondani, hogy nekem tetszett ez a film, nézzük meg, milyen hasonló filmek vannak. Nem lehet mondjuk rendező vagy színész alapján keresni.
Egy webshopnál például a felhasználó általában 10-15 oldalon keresztül böngészik, gondolj bele, ha minden oldalon csak 1%-kal lecsökkentjük az esélyét annak, hogy elhagyja az oldalt, az mennyit tud számítani.
R: A megrendelés szokott még egy nagyon problémás terület lenni a webshopok esetében. Ebben a folyamatban melyek szoktak lenni azok a pontok, ahol elvesznek az ügyfelek?
TB: Leggyakrabban az szokott előfordulni, hogy nem találják meg a keresett terméket vagy nem elég meggyőző számukra a termékoldal. Sok esetben nem találják a megvásárlás gombot. A megrendelésnek nem egy helyen kell lennie, mondjuk a jobb felső sarokban, hanem a gombnak mindig látszódnia kell, bárhova görgetett is a felhasználó a termékinformációk áttekintése közben.
De a hazai webshopoknál az egyik legnagyobb gond a megrendelés nagyon soklépcsős folyamata, ami sajnos a legritkább esetben áll abból, hogy megrendelem gomb, megadom a címem és leokézom. Volt olyan webshop, ahol 8 lépésben kellett a tovább gombra kattintani a megrendeléshez…
A felhasználók utálnak kattintani. Minél több lépcsős a megrendelés, annál többen morzsolódnak le. Ez egy-egy kattintásnál akár 50%-os lemorzsolódás is lehet. A felhasználók a görgetést sokkal jobban tolerálják. A megrendelés legyen egy gomb és egy űrlap. Pont.
R: Mik azok a főbb okok, amik miatt a felhasználók el szoktak menni az oldalakról?
TB: Nem találják meg, amit keresnek, ennyi. Nagyon rossz felépítésük, logikájuk szokott lenni az oldalaknak.
A másik pedig az egyedi, “intuitív”, újszerű felületek kialakítása, amit sales oldalon szokás valamilyen jelzővel ellátott user experience-nek csúfolni. A felhasználók ezt szívből gyűlölik, hiszen használni akarják az oldalt, meg akarják találni, amit keresnek. És miből indulnak ki? Az eddigi tapasztalataikból, abból, hogy a link kék színű és alá van húzva, abból, hogy a menü az felül vagy a bal oldalon a sidebarban van, abból, hogyha van egy nyíl a menü mellett, akkor az egy legördülő menü, abból, hogy a kereső a jobb felső sarokban van. Ha ezeket a megszokott elemeket nem találja a felhasználó, akkor bizonytalan lesz az oldalon és nagy valószínűséggel fogja magát és becsukja a böngészőt.
R: Ezek az “intuitív” felületek általában flash-es megoldások. Korábban említetted, hogy a flash-nek bármi nemű használatától elzárkóztok. Én sem vagyok nagy barátja a dolognak, de az autós példánál maradva arra például nagyon jól használható, hogy meg lehessen nézni, körbe lehessen forgatni egy autót kívül, belül, át lehessen színezni…
TB: Persze van, amikor szinte elkerülhetetlen a flash használata, például a videólejátszók vagy az említett autós példa esetében. De mindennek egy almenüpontnak kell lennie, s nem olyannak, hogy mondjuk a flash-ben becsúszik a menü és zenél. Vagy beszél… Az a legszörnyűbb :) Volt olyan ügyfelünk, aki kipróbálta a képernyőre besétáló figurát, és az oldala teljesítménye 95%-kal esett le. Maga sem akarta elhinni a statisztikát…
A flash-eknél gondot jelent még, hogy a felhasználók nem tudnak oldalakat új böngészőfülön megnyitni. Az oldalak új tabon való megnyitása egyébként erőteljesen átformálja a felhasználói szokásokat, de ez már egy másik kérdés.
Nem a technológia rossz, csak megvan a maga alkalmazási területe. Érdemes csak akkor használni, ha nem lehet mással kiváltani. És akkor is lehetőleg alternatívával és akkor is csak flash-t (vagy más olyan technikát, aminek van valami normális piaci részesedése, a Silverlight stb. felejtősek).
R: Szerinted van releváns felhasználása az ilyen figuráknak, amelyek bemutatják egy oldal használatát vagy eleve úgy kellene elkészülnie egy site-nak, hogy egyértelműek legyenek a funkciók?
TB: Vannak olyan oldalak, amelyek vagy újszerűek vagy nem a felhasználók által megszokott tipikus webes szolgáltatások, aminél jó egy ilyen demo videót elé tenni, amely 1-2, max. 4 és fél percben elmondja, hogy hogyan működik az oldal és miért jó neked. Egy portálnál, egy webshopnál, egy céges weboldalnál vagy egy blognál teljesen értelmetlen. “Bal oldalon találod a bal oldali menüt, felül meg a fejlécet!”
Ha van értelme, oda kell tenni, de akkor sem szabad automatikusan elindulnia. SOHA!
R: Milyen eredményeket lehet várni az ilyen tesztektől?
TB: Leegyszerűsítve kétféleképpen lehet sok profitot termelni egy weboldallal: vagy nagyon sok látogatót viszünk oda, ami általában pénzbe kerül, még jobb esetben is legalább 10-20 Ft-ba látogatónként. A másik módszer pedig az, hogy a látogatókból vásárlókat konvertálunk.
Egy webshop esetében például, ahol nagyon leegyszerűsítve az a cél, hogy minél több terméket eladjunk, tapasztalataink szerint józan paraszti ésszel meg lehet triplázni a teljesítményt, ezen túlmenően azonban már további mérésekre van szükség az eredmények javításához.
Általában olyan 20-50%-os növekedés ezen a téren a minimum, de nyilván ha egy olyan lap van, amely nem felel meg az elvárható minimumnak, akkor ez akár tízszeres is lehet.
R: Ha valakinek nem tranzakciós célú oldala van, hanem például tartalomszolgáltató, az mire tudja használni az ilyen teszteket?
TB: A tartalomszolgáltatóknál egy sokkal komplexebb helyzet van.
A tartalomszolgáltató Magyarországon általában a reklámokból szerez bevételt. Ebből kifolyólag kettős célja van: szeretné, ha minél több reklámot küldenének hozzá a hirdetők és ügynökségek, ugyanakkor nem akarja elhajtani az oldalról a látogatót és azt szeretné, hogy minél gyakrabban térjen vissza, s minél több oldalt nézzen meg.
A reklámok elhelyezése Magyarországon nagyon konzervatív módon szokott történni, ezért ezt kevésbé befolyásolják a tesztek eredményei. De lehet csinálni például olyan méréseket, amelyekből kiderül, hogy az adott tartalomszolgáltató esetében hova érdemes elhelyezni a kapcsolódó cikkeket, s így a felhasználókat rávenni arra, hogy több időt töltsenek el az oldalon, s több oldalt töltsenek le.
Az alapján, hogy éppen milyen cikket olvas, elég jól lehet tudni a preferenciáit, érdeklődését, azaz innentől már csak az a kérdés, hogy hova kerüljön az ajánló. Ha az a jellemző, hogy a felhasználó csak ránéz a cikk címére és az alapján dönt arról, hogy továbbolvas-e, akkor tehetjük például felülre a kapcsolódó cikkeket. Ha azonban a felhasználók többsége jellemzően végigolvassa a cikkeket, akkor tehetjük alulra a cikkajánlót. Ugyanez vonatkozik a menüpontok sorrendjére, a linkek színére vagy a képek méretére is.
R: A felhasználók milyen hosszúságú szövegeket hajlandók végigolvasni?
TB: Ez nagyon sok mindentől függ, elsősorban a témától és a tagolástól. Jó példát jelentenek erre a “húszoldalas” hardver tesztek, amit simán végigolvasnak a felhasználók, mert számukra fontos információt tartalmaz. De ez inkább a kivétel: a felhasználók többsége egy-két mondat (!) után feladja. Ha ki van emelve az első két-három sor, akkor azt még általában elolvassa. (Most komolyan… ki az aki még olvassa ezt az interjút… a nevetséges kisebbség…)
Az olvasási hajlandóságot rendes átlátható tagolással, jól olvasható betűkkel és felismerhető sémákkal is tudjuk javítani. Az idézetek, kiegészítő adatok legyenek kiemelve. A bullshit legyen visszafogva.
Ez ilyen történelmi hagyomány: a papírnál számít, hogy minél több a szöveg, annál nagyobb a sztori. Az interneten nincs így. Itt a Drudge Report az etalon. El lehet felejteni a felesleget. Két bekezdés mindenkinek elég kell hogy legyen. Ezen túl már csak képek és táblázatok lehetnek.
R: Kétségtelen, hogy konzervatív a hirdetési helyek kialakítása, de végső soron a tartalomszolgáltatóknak is érdekük, hogy olyan újszerű hirdetési helyeket alakítsanak ki, amelyek hatékonyan keltik fel a felhasználók érdeklődését…
TB: A felhasználó egy oldal elemeit tudat alatt, pár tizedmásodperc alatt három kategóriába sorolja: (1) a tartalom, amiért jött, (2) a kisegítő információk, pl. a menü, a kapcsolódó cikkek, melyekkel a tartalomfogyasztás befejezése után foglalkozik, (3) a mocsok, azaz minden egyéb, ami nem érdekli a felhasználót. Ez utóbbit szinte nem is látja: a legtöbb esetben ez utóbbiba tartoznak a hagyományos hirdetések is. (Reklámvakságnak is hívják ugyebár a dolgot.)
Ezek a határok persze nincsenek kőbe vésve. Személyenként, hangulat, felhasználási cél alapján változik például a dolog.
A reklámnál kétfajta stratégia lehetséges: Az egyik ha a reklám a harmadik kategóriában marad, ahol viszont csak úgy tudja magára vonni a figyelmet, ha kinyílik, mozog, villog, beszél…
A másik megoldás, hogy a hirdetést megpróbáljuk a második, kisegítő információ kategória elemei közé átnyomkodni, ilyenek tipikusan a kapcsolódó szöveges hirdetések vagy a szponzorált cikk, vagy az „ez a cikk a XY támogatásával készült” felirat a tartalom alatt.
R: Mit lehet tenni olyankor, ha az ügyfél nemzetközi cég, és a hazaiak kezét ez megköti, azaz nem tehetnek meg tetszőleges változtatásokat az oldalon?
TB: Ilyenkor általában külön kis brand oldalakat, microsite-okat lehet létrehozni kísérleti jelleggel, amit a szabálykönyv általában engedélyezni szokott. Egy autómárka esetében például a honlap nem lehet akármilyen, de egy új akciós modell microsite-ja esetében sokkal kevesebb a megkötés.
A központi előírások persze általában nem rosszak és nem olyan részletesek, s inkább a színsémákra, betűtípusokra, layout-tervekre, stock fotók használatára stb. vonatkoznak, nem pedig arra, hogy konkrétan hogyan működjön az oldal, például hogyan kelljen beírni a jelszót a bejelentkezésnél vagy milyen sorrendben legyenek a menüpontok. Ez utóbbiak nagyon sokat szoktak számítani, s igazából a szabályok adta lehetőségek ki nem használása szokott szörnyű eredményre vezetni…
R: A site-ok látogatóit vizsgáljátok demográfiai vagy attitűd szempontból?
TB: Az, hogy valaki hány éves, vagy hogy a nemi szervét kívül vagy belül hordja, az teljesen irreleváns a számunkra. A piackutatóknak (meg a médiatervezőknek ;) biztos érdekes, nekünk általában nem. Minket sokkal inkább az érdekel, hogy honnan jött, milyen böngészőt használ, melyik oldalra kíváncsi, mit írt a keresőbe, melyik linkre kattintott. A legfőbb választóvonalat számunkra általában az jelenti, hogy vásárolnak-e vagy sem. A vásárlókon belüli felhasználó típushoz rendelhetünk forint értéket, azaz tulajdonképpen vagyoni kategóriákat.
Ahogyan az is nagyon lényeges információ, hogy járt-e már a felhasználó az oldalon. Egészen más tartalmakat érdemes megjeleníteni egy olyan felhasználónak, aki naponta visszajár, mint egy olyannak, aki először jár ott.
A méréseket real-time össze lehet kapcsolni az oldallal: meg lehet nézni például, hogy a látogató fent van-e Facebookon. Ha fent van, mutathatunk neki olyan gombot, mellyel hozzáadhatja az adott tartalmat a hírfolyamához. Aki azonban nincs fent a Facebookon, annak ez egy felesleges elem lenne a site-on, amely csak elterelné a figyelmét, ami sok esetben lemorzsolódáshoz vezet.
R: Az ilyen lehetőségeket, mármint az eltérő tartalmak mutatását a különböző típusú felhasználóknak, mennyire szokták kihasználni az ügyfelek?
TB: Nagyon kevés esetben, és akkor is csak egyszerűbb megoldásokat: A webshopoknál az ajánlott termékek még csak-csak, de itt megáll a dolog. Tágabb értelembe véve a portáloknál a kapcsolódó cikkek is ide sorolhatóak.
Pedig félelmetesen jó dolgokat lehet csinálni, amik kiemelkedő eredményekhez vezetnek. Ha komolyan csinálják az ilyesmit nagyon gondosan meg kell megtervezni és felügyelni. Ez a dolog vagy nem működik, vagy nagyon drága.
A másik probléma pedig, hogy ezen a ponton sokszor átlépünk egy morális határvonalat. Tudjuk, hogy hol laksz, egészen jól megsaccoltuk, hogy mennyi pénz van a zsebedben, milyen a zenei ízlésed és mi a kedvenc pizzád és ez alapján formáljuk az oldalt… holott te csak böngésztél. Ha regisztráltál (mert mondjuk nyerni akartál egy iPodot), akkor ezeket már össze is kapcsoltuk a pontos címeddel és a telefonszámoddal. Előbb tudjuk, hogy fogsz-e vásárolni és mit, minthogy benned ez tudatosulna. Ijesztő.
Tömegekben vizsgálni a felhasználókat egészen más, mint egyesével. Kell egy nagyon erős tisztelet a felhasználó felé ezen a ponton. Nagyon komolyan meg kell nézni, hogy mit szükséges mérni, hogyan és mik lesznek összekapcsolva.
Éppen ezért a kevés hazai ügyfelek közül, akinél komolyabb ilyen rendszer van és eddig mindegyik kérte a teljes titoktartást és mindegyik rendszert úgy építettük fel, hogy a felhasználó ne is vehesse észre. Emellett a rendszer vagy teljesen automatikus vagy az ügyfél csak egy nagyon rövid végeredményt kap meg.
R: Milyen általános felhasználói típusokat lehet elkülöníteni az oldalakon a már említett vásárló/nem vásárló felosztáson túl?
TB: Oldaltípusonként eltérő felhasználói csoportokkal lehet számolni.
Ha egy értékesítési célú oldalon vagyunk, akkor az oldalon való viselkedés alapján meg lehet mondani, hogy az adott felhasználó vásárolni fog-e, mit fog vásárolni, mennyit fog elkölteni. Egy tanácsadói site esetében például ki lehet úgy alakítani az oldalt, hogy nagyon könnyen meg lehessen mondani, hogy milyen (típus)problémával fordul a szakértőhöz.
Egy baba-mama portálon például nagyon gyorsan ki tud derülni, hogy a látogató egy megesett tinilány, akinek információra van szüksége vagy egy “gyakorló” kismama…
Az autómárkás példánál egy életszerű szituációt elképzelve, én így csinálnám: ha az ügyfél megadja a számát, hogy visszahívást kérjen, hogy mikor tudná megnézni az autókat, a kereskedő egy ilyen üzenetet kapna: “Ő kérte az oldalon, hogy hívd fel. Akar venni egy ilyen és ilyen autót. Pirosat szeretne. A president csomagon vacillál, de nem nagyon engedheti meg magának. Valószínűleg családos (legalább egy kisgyerek), 40-es férfi. Ezzel járna dolgozni a városba. Ő fog dönteni a vásárlásról.” Azt hiszem nem kell magyaráznom, hogy a kereskedő nem egy-két százalékkal fog többet keresni, mintha csak úgy besétálna valaki az utcáról.
R: Ha profi mellett döntünk, milyen költségekre lehet számítani?
TB: Szerte a világban a webes tanácsadók közül a usablity szakember a legdrágább. Itthon ez annyira nem látványos. Egy oldal rövid átnézése már pár százezer forinttól megvan. Ez általában szinte mindig javasolt, a legsúlyosabb hibák ilyenkor kiderülnek és szépen javíthatók.
Egy teljes site átalakítása már 1-2 millió forint körül szokott mozogni. Ez egy hosszabb kb. fél éves folyamat, ami során komolyan átnézzük az oldalt, több körben javítunk rajta és mindent megpróbálunk tökéletesre csiszolni. Különleges esetekben, például ha profiling alapján dinamikusan összerakott lap tervezéséről van szó, a számla végösszege a tízmilliós nagyságrendben is mozoghat.
Ezek lehet, hogy soknak tűnnek, de általában mire befejezzük az utolsó méréseket és elvégezzük az utolsó módosításokat már meg szokott térülni a dolog.
***
Villám változat:
R: Benedek, igaz, hogy kibebaszottul olcsóbb vagy a konkurenciádnál?
TB: Hehe.
R: Köszönöm az interjút!
Irigy vagy kisköcsög, azért fröcsögtél a cikkben. Ezzel a poszttal kerültél az Index címlapjára? - írta pár hónapja Andromedius az egyik hozzászólásában, ami pár perccel a megjelenése után nem minden ok nélkül lett moderálva. Andromedius ugyanis beleesett az egyik tipikusnak mondható érvelési hibába :)
Nézzük, miket tart a Wikipédia tipikus érvelési hibáknak! Konkrét példákat nem volt nehéz gyűjteni hozzájuk a Marketing Szabóság blog archívumából.
[...] Bővebben!

Do you want to become a better writer? Silly question, eh.
The good news is that writing makes you a better writer. Just like practicing the piano makes you a better pianist, or riding a trail bike makes you a better biker.
A few weeks ago I asked a question on Write to Done: What Helps YOU Become a Better Writer? The suggestions the readers offered were so rich and varied that I decided to gather them all together for Copyblogger readers.
I think there is one guaranteed winner among the seventy-two suggestions - blogging. Writing a blog is an amazing way to sharpen one’s skills. As bloggers we have to produce words daily - even when we don’t feel like it. And we get instant feed-back through comments. As Leo Babauta points out in his inspiring story How I got 100,000 Subscribers: Lessons from Zen Habits, it’s the readers that help us improve.
Doing these things can help you become a better writer:1. Become a blogger.
2. Use self-imposed word limits.
3. Accept all forms of criticism and learn to grow from it.
4. Read what you’ve written over and over, until you can’t find any more problems.
5. Show what you write to a trusted friend for feedback.
6. Outline. And then write to that outline.
7. Edit, and edit again.
8. Live with passion.
9. Be open, curious, present, and engaged.
10. Take a break between writing and editing.
11. Learn a new word a day.
12. Get the pen and fingers moving.
13. Write in different genres: blog posts, poems, short stories, essays.
14. Read grammar books.
15. Write without distractions.
16. Challenge yourself: write in a crowded cafe, write on the toilet, write for 24 hours straight.
17. Take a trip. Road trips, beach trips, bus trips, plane trips.
18. Watch movies. Can you write the story better?
19. Write. And then write some more.
20. Read, think, read, write, ponder, write - and read some more.
21. Read your stuff aloud to anyone who can stand it - including the cat.
22. Go back and cut 10% from your word count.
23. Talk to people.
24. Listen to how people talk.
25. Read lots of books. Both good and bad.
26. Make notes of your (fleeting) brilliant ideas.
27. Start your writing ahead of time - not hours before a deadline.
28. Listen to podcasts on writing tips.
29. Use simple, declarative sentences.
30. Avoid passive voice.
31. Limit your use of adjectives and adverbs.
32. When in doubt, cut it out.
33. Kill clunky sentences.
34. Be inspired by other art forms - music, dance, sculpture, painting.
35. Read your old stuff and acknowledge how far you’ve come - and how far you have to go.
36. Write for publication, even if it’s only for the local newsletter or a small blog.
37. Make writing your priority in the morning.
38. Keep squeezing words out even if you feel uninspired.
39. Tell everyone: “I’m a writer.”
40. Recognize your fear and overcome it.
41. Let your articles rest and then return to them with fresh eyes.
42. Comment on your favorite blogs.
43. Keep a journal to keep the writing juices flowing.
44. Use a journal to sort out your thoughts and feelings.
45. Keep it simple.
46. Practice monotasking. Set a timer for uninterrupted writing.
47. Watch people.
48. Get to know someone different from you and reflect on the experience.
49. Try new ideas or hobbies - the more variety you have in your life, the more likely you are to keep on generating good ideas on the page.
50. Read works from different cultures. It helps keep your writing from tasting stale in the mouths of your readers.
51. Rethink what is ‘normal’.
52. Work on brilliant headlines.
53. Check if your assumptions are right.
54. Join a writing group. If you can’t find one, form one.
55. Write during your most productive hours of the day.
56. Designate time to research.
57. Take time to muse and mindmap.
58. Map out a writing schedule for your project and stick to it.
59. Ask someone else to proofread.
60. Read Zinsser’s “On Writing Well” at least once a year.
61. Break out of your comfort zone.
62. Write at the scene. If you want to write about a beach, get a picnic rug and go write by the sea.
63. Go to the supermarket, the ball game, the class room, the building site. Make notes of the sensuous details, the atmosphere, the people.
64. Start with metaphors and stories.
65. Approach writing with gratitude, not just with a ‘must do this’ attitude.
66. Deconstruct and analyze books and articles you enjoy.
67. Know about story architecture. Many writers don’t. Which is like doing heart surgery or flying an airliner by intuition. Survival rates are low.
68. Socialize with other writers.
69. Stretch or exercise in between writing.
70. Make a note of ideas for further development before you leave a piece for tomorrow.
71.Use mindmaps for inspiration.
72. Take risks - don’t be afraid to shock. You are not who you think you are.
73. [Please add your own suggestion in the comment section!]
I hope that one or more of these suggestions has inspired you. Let me know which ones resonated with you. And please add to the list. I look forward to reading your comments! Thanks to all the Write to Done readers who contributed to this list.
About the Author: Mary Jaksch is Chief Editor of Write to Done. Get Leo Babauta’s free report How I got 100,000 Subscribers: Lessons from Zen Habits.

Pár napja írtam a fizetős tartalmak kísértetéről, amiben kifejtettem, miért nem valószínű, hogy az eddig ingyenes tartalmak tömegével fizetőssé válnak. És bár újabb média mogul szólt az ügy érdekében, mégis azt gondolom, nem nekik lesz igazuk.
Mert most is kibújt a lóláb, szépen vaskosan. Nincs új ötlet, a régit eröltetik:
Robert Iger elnök-vezérigazgató biztos abban, hogy a fogyasztók igenis hajlandóak a minőségi tartalomért fizetni, csakúgy, mint a hagyományos média esetében.
Na jó, de ha így nem lesz igazából pénz, akkor miért lenne hajlandó fizetni a felhasználó? Mert a reklámbevételek csökkennek, várhatóan tovább diverzifikálódnak, és valami üzleti modellre szükség lesz.
Szóval: mégis, miből lesz pénz?
Amennyire egyszerű a kérdés, annyira nincsen rá pontos válasz. De ha megnézzük, hogy miért hajlandó fizetni a felhasználó, akkor azért látszik pár dolog. Összeszedtem néhányat:
És akkor lássuk egyenként:
Exkluzív tartalom: lehetne sorolni, mi tartozik ide. Egyedi cikkek, adatbázisok, képek, videók, filmek... de fölösleges. Exkluzív tartalom az, amit máshol ingyen nem lehet megkapni. Ennyi. Ilyenből pedig kevés van. Lásd zenék és filmek torrenten, hírek és elemzések blogokon, adatok és információk a közösségi hálózatokon. Vagyis nehéz exkluzív dolgot csinálni, bár nem lehetetlen. De ez nem a tömegeknek fog menni, ez mindig egy-egy réteget fog kiszolgálni.
Konkrét termék: azért így írtam, mert ez valami olyan, amit "kézbe fog" a felhasználó. Egy könyv. Vagy DVD. Vagy egy bögre, egy póló, sapka. Esetleg a csengőhang. Tehát olyan valami, ami nehezen koppintható, kézbe fogható (kivéve a csengőhang, de az meg a jellegénél fogva mégis termék). A termék eladás persze költséges, és nem is fog működni mindenkinek. De pl. egy Index.hu vagy egy Turulcsirip hozhat ilyen bevételt - akár nemcsak közvetlenül, hanem a filmstúdiók példáját követve - licen díjakból. Vagyis ha Tóth Benedek azt mondja valakinek, hogy gyárthat Turulcsirip pólót, de ezért fizessen, mert a védjegy az övé. Minél ismertebb egy tartalomszolgáltatás, minél "trendybb", annál több ilyen bevételre tehet szert.
Én pl. vevő lennék az Index.hu kizárólagos merchandising jogaira, igaz, elsősorban jutalékos formában...
Valamilyen szolgáltatás: például sms értesítő, ha egy adott témában cikk jelenik meg. Vagy sajtófigyelés (élnek is ebből cégek). Vagy leválogatott információk. De például lehet az is, hogy egy platform üzemeltetése (ilyenre példa talán a ppo.hu, ami egy fizetési rendszerre épülő szolgáltatás értékesítő portál, önmagában is előfizetési díjért). A lényeg: olyan valamit adjon, ami bár külön-külön ingyen elérhető, de az adott formában nem. Ez lehet rendszerezettség, lehet gyorsaság, lehet bármi más. Például ha lenne fizetős keresés a Google-ben, és az kerülne pénzbe, hogy egy bonyolult logikai keresés lefusson. Mondjuk ilyen bonyolultsággal: "az európai országok GDP-je, átlagos internet előfizetési díjai, ugyanezek országok korfája és népessége, valamint az átlag iskolázottság". Ez mind kikereshető, legalább 1-2-3 óra (kinek mennyi) idő. Ugyanakkor ha ezt elküldöm egy címre, és megvan 1-2-3 óra múlva mondjuk 5 euróért, miközben tudtam dolgozni, akkor fizetnék érte. Sőt, akár többet is.
Divat: ez talán a legérdekesebb pénzszerzési megoldás. Amikor meglovagolunk egy-egy divathullámot, egy-egy átmenetileg érdekes dolgot. Ez persze kb. ugyanaz, mint a termék, de extraprofitot hozhat. Ilyen lehetett volna az, ha március 15. után hirtelen elkezd mondjuk az Origó "Sün"-ös pólókat árulni. Vagy ha a HVG a Goldenblog Twitterverseny kapcsán "Szavazz rám!" pólókat adna el. Jól látható, hogy ezen is lehet keresni, igaz, csak egy ideig, de addig sokat.
Tudom, a fentiekből nem lehet fenntartani egy 40-50 fős szerkesztőséget. De jól mutatja, van más út az előfizetésen kívül is, és szerintem abból sem várható olyan fene nagy bevétel. Nem hiszem, hogy ezen kellene rugózniuk a portáloknak. Inkább keressenek nekik és legfőképpen az olvasóiknak is megfelelő modellt, és azzal egészítsék ki a reklámbevételeket.
Mindenki jobban járna.
Dieses Wochenende ist mein Marketing-Wochenende. Und ich habe Lust, mich mal von anderen inspirieren zu lassen. Und schon habe ich gestern und heute 2 Angebote gefunden, die beide, nach einem ersten überfliegen top sind.
Selbstlernkurs: Wie Sie Webseiten erstellen, die für Sie verkaufen
Da hat mich natürlich interessiert, was da möglicherweise aufgezeigt wird, was ich noch nicht im Bewusstsein habee. Kostet 49,00 Euro und ich glaube, es ist sein Geld wert.
Gratis-Ebook Leuchtfeuer-Marketing
Tipp, den ich bei Henri gefunden habe (Henri hat immer so gute Tipps). Das Buch ist in einem Stil geschrieben, der mir sehr liegt. Hier ist der Direkt-Download-Link.
So, damit ist mein Wochenende gerettet




Posted by great scott!
Thanks to a suggestion from @links4legends we're strapping on our jetpacks for a bit of SEO prognostication this week. Rand offers up his take on what the future will bring for search marketers.SEOmoz Whiteboard Friday - The Future of SEO from Scott Willoughby on Vimeo.
Semennyiben nem különbözik a kutyának és az embernek gyártott hentesáru, fehérjetartalmát tekintve legalábbis. Erre jöttem rá a hét végén, amikor szalámit vettem a kutyának, majd betettem a kosárba egy adag alsóbb árfekvésű, embernek szánt felvágottat is, ugyanattól a forgalmazótól. Gondoltam, az állatok úgyis lelkesen befalják majd mindkettőt, én meg írok belőle egy jó kis bejegyzést.
Egyetlen dologban ugyanis mégis volt különbség a két terméken feltüntetett összetételben: míg a kutyaszalámiban csak nitrites pácsó volt, mint adalékanyag, addig az emberszalámi összetételéről tájékoztató címkén hatféle „E” jelű adalékot számolhattam össze.
[...] Bővebben!

Do you ever wish you could just tell someone to “shut the **** up?”
But really, you just wish they would shut their freaking mouth.
Know what I’m talking about?
I’m guessing you do. In fact, I’m betting you go to extreme lengths to make sure no one thinks you’re one of these people.
The last group you want to belong to is the Tribe of STFU, right? You couldn’t respect yourself.
That’s a MistakeWhen you’re worried about other people telling you to STFU, several bad things happen when trying to gain social media stature:
You think this is smart. And to a certain extent, it is. If you want to get through life without anyone disliking you, then buttoning your bottom lip, keeping your eyes to yourself, and getting on with your business is the perfect strategy.
But no one tells you that it’s also a good way to spend your life in fear.
You can never say what you really think for fear that someone will disagree. You can never tell other people what they really need to know for fear that you’ll ruin your relationship with them. You’ll never get around to writing the book or blog you’ve been planning for fear that no one but you will think it’s important.
Sure, everyone who knows you will like you, but not many will know you. The fear of “shut the **** up” will have driven you into mediocrity. It’ll crush any chance you ever had at greatness.
Of course, what choice do you have? No, you don’t want to be a timid, mediocre writer, but you don’t want to be one of those people who doesn’t know when to shut their mouth either.
How Do You Balance the Two?How do you say what you think without becoming a “know it all” who everyone wants to punch in the face? How can you make sure that other people will find you interesting instead of annoying?
Well, you can’t. Mainly, it’s because you’re not omnipotent, and you’re not in control of what everyone else thinks.
But you can avoid making some common mistakes.
They’re so common, in fact, that they’ve all been turned into clichés. I’ve never seen anyone collect them all in one place before though, so just for your benefit, here they are:
Type #1: People Who Are Too Big for Their BritchesThe people I most often want to shut the **** up are what my mother would call “too big for their britches.” They’re trying to sound smarter than they really are, pretending to know more than they really do, or acting like their life is better than it really is. They come off as phony, and it rubs everyone the wrong way.
The truth: you can’t fake being an interesting person. If you find yourself feeling like you have to pretend, then the problem isn’t your writing. It’s you. Go spice up your life, and you’ll find it infinitely easier to write something other people want to read.
Type #2: Snobs Who Look down Their Noses at EveryoneOf course, you can take it too far. Some people have done so much that they seem to look down their noses at everyone. For them, it’s not a matter of trying to impress anyone. They genuinely believe they are superior. They’re the Michael Jordan of their industry, and no one comes anywhere close to matching their talent. What’s more, they make sure everyone else knows it.
Every once in a while, I see beginning bloggers dipping into this mode. Usually, it’s a successful person that’s starting a blog, and they believe their achievements entitle them to continued attention. Big mistake. No one is entitled to attention, not even famous people like Oprah or Bill Gates. If it became obvious that they were looking down their noses at everyone, they’d lose huge portions of their audience.
Type #3: Cold FishFor a medium that’s supposed to be about self-expression, most bloggers are surprisingly cold. Their writing reminds me of something I might’ve read in Biology 101. It sounds like they’re trying to impress the teacher with their knowledge, and they’ve forgotten that blogging isn’t writing an essay. It’s a conversational medium.
To be conversational, you can’t be cold. You have to be warm, edgy, and most importantly, FUN.
Type #4: Anyone Who Talks the Talk but Can’t Walk the WalkYou know those people who are always talking about what they’re going to do, and what they’re saying sounds really good, but they never actually get around to doing it? After a little while, you stop believing them. If they keep it up, you eventually stop listening altogether. No one has time for someone who talks a good game but doesn’t back it up with action.
The same goes for bloggers. All too often, I see folks talking about how they’re going to publish a free report, talking about how they’re going to write a book, talking about how they’re going to start a course, but they never get around to doing it. Your readers might not care too much, but other bloggers watch this type of thing. Do it long enough, and you’ll lose their respect, which is disastrous when you’re trying to grow a blog.
Type #5: People Who Beat around the BushSome residents of the Southern United States can be very sensitive about this one. To them, beating around the bush isn’t poor communication. It’s cultural heritage. You don’t just come out and say what you mean because, well, that’s “just not the way things are done ‘round here.”
That’s nonsense.
I’m from the South, currently living in the South, and I love my Southern heritage, but beat around the bush for more than a couple of minutes, and I’ll ignore you with the politest of Southern smiles. I don’t have time for figuring out what everyone means, online or otherwise. Either get to the point, or STFU.
Type #6: Morons Talking Out Of The Wrong EndEver know someone who makes stuff up, just to have something to talk about? It doesn’t matter if the story actually happened. It doesn’t matter if their opinion is based on any sort of proof. It doesn’t matter if everyone in the room knows they’re full of crap. As long as it’s interesting, they’re going to tell you about it, sure enough.
In short, they’re talking out of their ass.
When you’re a blogger, it’s easy to make the same mistake. You start out with lots of stuff to write about, but sooner or later, the well just kind of runs dry. The problem is, your readers expect you to keep publishing on a regular basis, and that means finding something to write about. In a moment of desperation, you might be tempted to choose a topic you know is foolishness, just to keep your readers happy.
Big mistake. Online, people are even less tolerant of BS than they are in real life. If you want them to listen to you, you’d better either say something that has at least some foundation in reality, or say nothing at all.
Type #7: Long-Winded GasbagsSometimes, it doesn’t matter how interesting you are. Talk for too long and people will resent you for using up their time, even if they enjoyed listening to you. They’ll also hesitate to connect with you in the future.
The best rule of thumb: make your point as quickly as possible, and then shut your mouth. Your audience will appreciate it.
That said, I think I’ll take my own advice…
About the Author: Jon Morrow is Associate Editor of Copyblogger and co-founder of Partnering Profits. Get more from Jon on twitter.
Azt mondtuk, jó lesz ez a válság, mert majd tisztítja a piacot. Ezt a tisztítást pedig úgy értettük, hogy majd a gagyi eltűnik, és marad a minőség.
Rossz hírem van.
Vagy azért, mert olcsóbb, vagy azért, mert olyan szívós, mint egy kerékpáros a nagykörúton, de a gagyi itt maradt velünk. Sőt, néha olyan érzésem van, a gagyiból lesz egyre több... Mert ugye válság van, kevés a pénz, és kevés pénzből pont nem a jó minőséget lehet megcsinálni.
Ismerős a mondás: mi gyorsan, jó minőségben és olcsón dolgozunk, ezek közül bármelyik kettőt lehet választani! Hát, manapság mindig olyan választás történik, amelyikben az "olcsó" benne van...
De a pénztelenség rányomja a bélyegét a fejlesztésekre egyébként is: kevés dolog fejlődik, kevés új dolog születik, valahogy a vállalkozási kedv is lanyhult. Elhittük, hogy válság van, és ez kiterjedt azért az internetre is.
Sajnos tehát a válságnak nem lett nyertese a minőség. Sőt, félve merem leírni, de az is lehet, a válság vesztese lett a minőség.
Vagy csak én vagyok túl pesszimista?
Tixuma ist eine Suchmaschine, die noch auf Yahoo-Datenbestand basiert, sich mit Werbung finanziert und den Grossteil seiner Einnahmen an seine registrierten Benutzer ausschütten will. Ich hatte darüber berichtet.
Ich habe mich dort vor etwas über einer Woche registriert und hier kommen meine ersten Beobachtungen.
Zum einen findet man Tixuma in vielen Blogs erwähnt, ebenso bei Twitter. Ich finde es sensationell, wie man mit einer so einfachen Idee solche Aufmerksamkeit bewirken kann.
Zum anderen habe ich das mal in meinem Newsletter veröffentlicht und auf 100 Abonnenten haben sich 3 bei Tixuma registriert. Das erscheint mir wenig, wo doch die meisten Menschen der “Faszination” Geld zu erliegen scheinen.
Da das System ja mit “Linien” wie bei MLM arbeitet, frage ich mich, ob es am Ruf solcher Systeme liegen könnte oder ob die in der Beispielrechnung in Aussicht gestellten 1000 Euro pro Monat zu wenig glaubhaft sind.
In jedem Fall bin ich erstaunt, wie einfach es war, genug Tixuma-Freunde zu finden und nun warte ich freudig auf die erste Abrechnung.
Ich werde berichten.
Wenn Du beim Tixuma-Experiment dabei sein willst, dann klicke hier und registrier Dich (klicke auf Anmeldung rechts oben). Und dann daran denken, die Suchmaschine jeden Tag zu nutzen, sonst wird das nichts mit der Provision!
Az Egyesült Államok egyik legnagyobb könyvkereskedése, a Barnes&Noble épp tegnap jelentette be, hogy nekiáll a könyveit elektronikusan is árusítani. Tekintve, hogy csak az Egyesült Államokba 'szállítja' a könyveket a weboldala szerint (ezt majd még kirpóbáljuk), minket nem nagyon érint a dolog. Ugyanakkor két okból mégiscsak érdekes az elképzelés: egyrészt nincsen hozzá eladandó hardvere, a művekkel való kereskedés fő profil (szemben mondjuk az Apple iTunes indításával, amikor az Applenek nem volt pl. CD-lemezes zene üzletága), azaz valahol a saját korábbi piacát kannibalizálja, másrészt meg azért, mert lemásolni látszik a Steam modelljét játékoknál: a megvett könyveket hostolják, ami tök jó, mert én folyton el szoktam hagyni a pdf-eimet (itt letöltött cikkekre, írásokra, stb. kell gondolni, amiket félrerakok, hogy majd jó lenne elolvasni, aztán egyszer csak egy merevlemez magával viszi a másvilágra).
A másik, ami érdekes, hogy olcsóak. Általában 10 dollár körüli összegért adják az ebookokat, ami fele-harmada (mikor hogy) a papírkönyvnek. (Persze azon el lehetne mélázni, hogy egy tíz dolláros, cirka 1910 forintos e-könyv olcsó-e, fogalmazzunk úgy, hogy ezt az összeget rosszabbul is el lehetne költeni). Mégegyszer mondom, elméleti lehetőség: vagy kamu címet kell megadni számlázáskor - ami nyilván valami pénzügyi bűncselekménynek minősül, vagy nincs vásárlás.
Lassan-lassan csak sikerül az internetet is a nemzeti határok szerint felszabdalni. Nekünk meg marad a szokásos kiadói-kereskedői maffiánk, rossz minőségű, érdektelen, kizárólag a mass-marketre koncetráló példányokkal. Ha esetleg neki is állnak lefordítani valamit, az ember perceken belül öngyilkos akar lenni a parasztias tájszólással beszélő törpéktől, az életellenes mondatstruktúráktól és hasonlóktól. A magyar írók meg bizonyos területeken - pl. scifi-fantasy - ha le is tesznek valamit az asztalra, az egy rövid (150-300 oldal), egyszerhasználatos ponyva, randomgenerátorral gyártott történettel, tipikusan továbbra is az űrhajós-lézerpisztolyos illetve a kardozós-baszós-partraszállós vonalból. De mondjuk a jogi szakkönyvek esetében is hasonló a helyzet, ahol inkább számít az, hogy ki kinek a kicsodája, mint hogy ért-e hozzá (így az infojogi vonalon már annak is örülni kell, ha nem tévesztik össze a nyomtatót és a számítógépet).
Nem mellékesen itthon olvasóhoz se nagyon lehet hozzájutni, vagy külföldrúől nagyon drágán vagy kényelmetlen és korlátozott funkcionalitású modellekhez, az Amazon meg a) nem szállít ide Kindle-t, b) nincs Whispernet, c) egyébként is most bizonyította be, hogy nem megbízható.
Alapvetően a következő feltételekkel lehetne szerintem (lenne számomra vonzó) megcsinálni egy magyar e-book piacot:
a) vonzó ár: ez no brainer, ha olcsóbb lesz, mint pl. a Bookstationon keresztül papírkönyvet rendelni az Amazonról, és sokkal olcsóbb, mint a könyvesboltokban a papír,
b) drm nélküli, vagy drm-es, de akkor a drm-et kompenzálja más előnyökkel (megint csak a Steam modell: igyenes online könyvespolc, amíg a szolgáltatás működik, addig bárhányszor letölthető, a megszűnés esetére legyen korrekt módon rendezve a dolog vége, a könyv-mint-szolgáltatás nem játszik, nem eszközhöz kötött hanem emberhez, ez mondjuk vagy saját szoftvert igényel, ami potenciálisan képes futni mindenen, vagy egy széleskörűen elterjedt formátum, de mindenképpen tördelhető a különböző eszközök képernyőmérete miatt, szóval pdf nem játszik),
c) egyszerű fizetési megoldás: praktikusan dombornyomott kártya,
d) vagy menjen a beszerezhető olvasókon, vagy egy-két éven belül legyen saját olvasója, amin mást is lehet olvasni (máshonnan ill. más formátumú ebookot),
e) álljon mögötte valami komolyabb cég, és olyan feltételekkel kínálja a könyveket, amik a felhasználónak is biztonságot nyújtanak (az Amazon-szerű beavatkozások ellen),
f) legyen átlátható, jogszerű, lehessen kikopizni részeket (idézéshez, nyilván egyszerre néhány sorban lehet korlátozni, de ne kézzel kelljen egy jó mondatot átgépelnem),
g) legyen komoly választék, és ne csak a lefordított vackokat, de az eredeti angol könyveket is meg lehessen venni.
Nagyjából ezek azok a feltételek, amelyek mellett hajlandó lennék elektronikus könyvet venni. Persze nem számítok rá, hogy a közeljövőben lesz ilyen lehetőség - kivéve, ha elköltözöm.
A nyári – sokak számára pihenősebb – időszakra ajánlottunk már nélkülözhetetlen könyveket és email tanfolyamot is, de most egy igazán kivételes programra szeretnénk felhívni a figyelmed!
Mit szólnál egy nyugis hétvégéhez a hegyekben, ahol az erdő csendje ad menedéket a rohanó városi nyüzsgés elől?
Mondjuk egy ilyen szép helyen:
Itt igazán van lehetőség kicsit félrevonulni a világ elől és átgondolni ki vagy és merre tartasz. Pláne, hogy nem lennél egyedül…
Ezúton szeretnénk meghívni a Marketing Holiday-re, ahol olyan szakértőkkel és trénerekkel találkozhatsz, akik tudásuk és tapasztalataik révén segíthetnek vállalkozásod sikeres építésében.
Ez nem egy hagyományos öltönyös konferencia, lényeg, hogy jól érezd Magad és közben betárazz kiváló ötletekből! A Marketing Holiday filozófiája a személyes fejlődés elősegítése, a közösség- és kapcsolatépítés, az őszinte és közvetlen hangnem.
Az előadóktól kérdezhetsz is, hiszen a meghívott szakértők azért lesznek ott, hogy személyesen is segítsenek a résztvevőknek!
Van még egy jó hírem: mi is ott leszünk!
Könyörtelenül kielemezzük honlapod, valamint Google AdWords hirdetéseid és ízekre szedjük webanalitikád. Ha pedig még nincs honlapod (ez meg hogy lehet?) vagy most tervezed Google AdWords hirdetések indítását, segítünk abban hogyan célszerű elindulnod, hogy már az elejétől kezdve nyereséget hozzon az online megjelenésedbe fektetett pénzed és energiád. Szóval kérdezhetsz, tanulhatsz mások eseteiből és megvitathatod a többiekkel saját ötleteidet!
Az időpont: 2009. augusztus 8-9. (szombat – vasárnap)
Helyszín: Dobogókő, Walden Hotel
A 2 napos kiképzés hivatalos ára: bruttó 59.900 Ft lenne…
DE: mivel mi is meghívott előadók vagyunk, kaptunk 20 db kedvezményes jegyet, melyet az OMA Blog olvasóinak szeretnénk felajánlani.
Tehát a leggyorsabb 20 jelentkezőnknek bruttó 24.900 Ft-ba kerül a részvétel! (Ez majdnem 60% kedvezmény!) Jelentkezési határidő: július 29. (szerda) éjfél!
Találkozzunk Dobogókőn!
További részletek, program, előadók és jelentkezés az OMA Blog olvasói számára fenntartott kedvezményekkel: [www.marketingholiday.hu]
Ma hajnalban minden bizonnyal Magyarország legprofibb adatbázis-építője tett üzleti ajánlatot számomra.
Állítása szerint kerek 1 MILLIÓ e-mail címe van, amelyeket 2009-ben "gyűjtött". Na, ezeket szeretné értékesíteni. Előre sajnálom azokat a szegény embereket, akik ráharapnak egy ilyen lehetőségre.
A probléma a következő:
1. Az opt-in szabály miatt e-mail címeket nem célszerű vásárolni. Rövid távon szert tehetünk némi haszonra, de hosszabb távon tutira megütjük a bokánkat.
2. Egymillió e-mail címből álló adatbázist tisztességes módon, magánszemélyként, alig fél év alatt nem lehet felépíteni. Ez még egy ügynökség számára, sok milliós büdzsé mellett is szép feladat. (Ellopva, összehalászva persze ennek a többszöröse is elérhető.)
3. A levélben említett 5-10 százalékos hibahatár egy karbantartott, folyamatosan menedzselt listánál releváns. Elgondolkodtató, hogy honnan tudja a lista birtokosa, hogy az övé ilyen jó? Mikor tesztelte? Milyen statisztikákkal tudja ezt igazolni?
A lényeg tehát, hogy ne dőljünk be az ilyen trükköknek.
Az e-mail eredeti szövege:
Tisztelt Hölgyem/ Uram!
Megrendelhető nálam az alábbi email címlista:
- 300.000 magyarországi vállalkozás email címe, tetszés szerinti csoportosításban
- 700.000 magyarországi magán email cím.
Valamennyi címlistát idén, 2009 folyamán allítottam össze, a hibaszázalék mindössze 5-10 százalék, vagyis aktuálisabb, mint szinte valamennyi más hasonló adatbázis.
Ugyanakkor (akár külön is) elérhetők különböző gyűjtő-, valamint kiküldőprogramok is. Természetesen részletes tájékoztatót is küldök, illetve válaszolok bármilyen felmerülő kérdésre.
Üdvözlettel,
Kiss Gábor


Hajnalban azt álmodtam, hogy ismét diák voltam és leköltöztem szobrokat faragni a villányi Szoborpark Gyimóthy villájába. Ismét nem volt mobiltelefon, nem volt elérhető az internet, nem volt feltalálva a Google, a vezetékes telefon a faluban lakó központos kisasszonyon keresztül működött. A mostaniakhoz képest vicces tudású laptopokat 250.000 Ft-ért árulták, miközben az átlagbér a kilencvenes évek elején, ha jól emlékszem, 10-12.000 Ft körül volt.
Nem volt Windows 98, Win 98 SE meg pláne, de már feltalálták a Tetrist, a munkahelyeken, ahol megengedhették maguknak a számítógépet, mindenki azzal játszott. Magyaráznom kellett a professzoroknak, hogy logóvariációkat gyorsabb géppel tervezni, mint papírral és ceruzával.
Mindez a kilencvenes évek elején volt. A YouTube szerint viszont marketing már az őskorban is létezett. Erről találtam pár jópofa videót :)
[...] Bővebben!

Valami ilyesmit mond John Dillinger, amikor kirabol egy bankot és felmarkolja a pénzt: Válság? Miféle válság?
Mondjuk ezt a ('73-as) film szerint 1933-ban mondta, de egy halom pénzzel a kezünk között gondolom ma se mondanánk mást. Sőt, elnézve az ingyenes tartalmak, szolgáltatások helyzetét, ma se mondunk mást.
A Facebook 250 millió felhasználó környékén jár. A Twitter "világuralomra tör". Pörögnek a filecserélők, pörögnek a "felhasználók által generált" szolgáltatások.
Válság? Miféle válság?
Ja, csak pénzről ne beszéljünk...
LONDON - A Spring Research piackutató cég új módszert vezetett be a fogyasztók reklámkampányokra adott érzelmi válaszainak mérésére. (BrandRepublic.com)
A Spring Research által "Emotimeter"-nek nevezett módszer képes arra, hogy mérje a jobb agyfélteke gondolkodását, az utat, ahogy az agy feldolgozza a vizuális és audiologikális ingereket, mielőtt még azokat értelmezné az agy logikus gondolkodásért felelős bal oldala.
A technika "emotikonokat" (érzelmeket kifejező grafika) használ a jobb oldali gondolkodás méréséhez, és az a célja, hogy lehetővé tegye az ügynökségeknek, hogy az érzelmi reakciókat is megvizsgálják a reklámkampányokra adott racionális fogyasztói válaszok mellett. A technika azon alapul, hogy megkérik a fogyasztókat, hogy demonstrálják az érzelemnek azt a szintjét, melyet éreznek egy hirdetés megtekintése során; a fogyasztók egy olyan számlapot állítanak be, amely hallhatóan lelassítja vagy meggyorsítja a szívverést, amíg csak azt érzik, hogy az adott ritmus képviseli az aktuális érzéseiket. Az eredményeket egy ECG stílusú grafikonon mutatja a rendszer. A válaszolók aztán több emotikonból választanak, melyek kifejezik érzéseiket, az intenzitás három szintjével, amely minden egyes emotikonhoz rendelkezésre állnak.
A bal agyfélteke racionális reakcióit ugyancsak összegyűjtik azáltal, hogy fogyasztókat megkérik válaszaik megmagyarázására. A fogyasztók végül rangsorolják az egyes koncepciókat azért, hogy megbecsüljék mindegyik memorizálhatóságát. A leginkább kreatív válaszadók ezután egy következő fokozatba lépnek, ahol a kampányt sokkal részletesebben megvitatják.
A piackutató cég szerint a módszer különösen hatékony és ennek ellenére egyáltalán nem költséges.
Stephen Phillips, a Spring Research alapítója szerint az Emotimetert arra tervezték, hogy az ügynökségeknek intuitív betekintést adjon az elvégzett munkájuk "varázslatába".
"A kutatásnak létfontosságú szerepe van abban, hogy felbecsülje a kreatív produktumot, de ha a fogyasztókat megkérjük arra, hogy öntsék szavakba érzéseiket, akkor a jobb agyféltekéjük gondolatai a bal oldali agyi szűrőn futnak keresztül, ami az érzések túlzott racionalizálásával jár."
Matthew Palmer, a Leagas Delaney London csoportvezető tervezője elmondta, hogy a reklámügynökségek már régóta amellett érveltek, hogy az első és legfontosabb dolog egy hirdetés esetén az arra adott érzelmi válasz. "Az agykutatás egyre növekvő súlya ellenére – mely a mi álláspontunkat támasztja alá – a reklámok tesztelése a legtöbb esetben továbbra is a racionálisabb jellemzők mérésére fókuszál, vagyis azt méri, amit a célközönség a reklámról gondol, ahelyett hogy azt vizsgálná, hogyan érez."
Muss ich mal wieder sagen: WordPress ist schon eine geniale Software.
Habe gerade dieses und ein paar andere Blogs auf die neue Version 2.8.2 aktualisiert und alles klappte reibungslos.
So einfach würde ich mir das für TYPO3 auch wünschen.
Ich bin echt happy, WordPress als Blogsystem zu nutzen
Legutóbbi cikkünkben nyugat-európai partnerprogramos felmérésekből szemezgettünk. Következzék cikkünk második része, amelyből további statisztikai eredmények derülnek ki, segítve ezáltal azokat, akik középhaladó szintű angolnyelv-tudással nyugat-európai partnerprogramokra szeretnének jelentkezni, vagy akik csupán a fő irányvonalakkal, trendekkel szeretnének tisztában lenni.
A felmérésben résztvevő affiliate marketingeseket megkérdezték, milyen gyakran szeretnék tartani a kapcsolatot affiliate managerükkel. Erre a kérdésre 6 százalék azt válaszolta, hogy "soha", 39 százalék igényelte a heti kapcsolattartást, 44 százalék a havi kommunikációt, míg 44 százalék a negyedévenkénti kapcsolattartást részesítette előnyben.

After struggling with an unexpected and ornery corrupted zip file and the longest upload process in history, the Freelance “X” Factor course is now live. Ah, the joys of launch day.
Seriously though, if you’re a freelance copywriter or thinking of getting in the business, check this out. It’s a lot of value for the money.
And if you’re not someone who is interested in the business of freelance writing, no worries… we’re back to regularly-scheduled Copyblogger content this week. Up next is a great article from Dan Rieck on creative blogging, so stay tuned.

A legbunkóbb blogger a kommentezőket puffogó viperáknak tartja, akiket agyon kellene lőni, magát pedig vadnyugati pionírhoz hasonlítja, aki Henry-féle karabéllyal védi blogját a betolakodóktól. Aki ellentmond neki, azt szíve szerint agyonlőné, de mivel ezt nem teheti, személyes adatait teszi publikussá a blogján. Kommentező olvasói között rendet és fegyelmet tart, aki nem tudja, mihez tartsa magát, azt kioktatja. A moderátor sújtó keze, ami megegyezik legbunkóbb bloggerünk sújtó kezével, gyakran gyomlálja a hozzászólásokat. A renitens viszaesők mailcímét regisztrálja azokon az oldalakon, ahol a szpemmerek építenek adatbázist maguknak.
A legbunkóbb blogger májusi áldozata egy 59 éves veszprémi asszony volt, aki amellett, hogy van pofája repülőre ülni, amikor mások éheznek, le merte írni a legbunkóbb blogger "Ferihegyi tömegközlekedés" című bejegyzésében, hogy márpedig ő nem éppen elégedett a Ferihegy 2 repülőtéren uralkodó állapotokkal :)
[...] Bővebben!
Posted by Dr. Pete
We bloggers talk a lot about finding our voice, that mystical quality that is uniquely us and yet somehow resonates with a wider audience. What happens, though, when your blog gets written by a group of authors? How does a company or community blog find its voice and not just devolve into a schizophrenic mess?Adding My Voice to The Mix Now that I’ve got you reading, I can admit that this post is really my way of making an announcement while trying to not make it all about me. I’m going to be taking on a new role here at SEOmoz, working with the staff to help support the community and some of the PRO functions (such as Q&A). Consider me your unofficial community organizer.
Újabb feltűnő hasonlóság és szégyenteljes leleplezés: ezúttal az Olympus PEN fényképezőgépének ötvenedik születésnapjára készült filmről derült ki, hogy erőteljesen kölcsönöz egy korábbi alkotásból, Takeucsi Tajdzsin szintén stop-motion technikával készült munkájából. Illetve nemcsak hogy kölcsönöz, de ugyanaz az alapötlet és a megvalósítás is. Íme a két film:
[...] Bővebben!
Új hóbort hódít a Facebookon. Az InsideFacebook tudósítása szerint a Lying Down játéknak eddig 34 ezer tagja van a közösségi szájton. A játék lényege egyszerű: a legtöbb ember előtt, a legnyilvánosabb, legfurább helyen feküdj le, arccal a föld felé, és készíts (készíttess) egy fotót magadról. A facebookerek eddig több mint 7500 fekvős képet toltak fel a szájtra.
Az össznépi játék sikere is azt mutatja egyébként, hogy a nagy és népszerű közösségépítő szájtokon továbbra is a képmegosztás a mindent vivő funkció.
Tele van a net a közösségi szolgáltatásokkal. Néhány éve indult ez a folyamat, mára minden magára valamit is adó szolgáltatás közösségi megoldássá szeretne válni, legyen szó hírolvasóról vagy információs portálról.
Pedig korábban az internet az igazi individualista szolgáltatás volt: a szolgáltatások akár személyreszabottan is arról szóltak, hogy én mit akarok, én mit tudok csinálni. Most meg az a nagy cucc, hogy kivel tudok valamit csinálni, kiknek tudok valamit mutatni.
Ennek megfelelően a marketing is abba az irányba sétál mostanában, hogy hogyan lehet a közösségeket megcélozni, hogyan lehet a közösségi szolgáltatásokat felhasználni hirdetésre. És persze a közösségekben nagyon hamar kiderül, mi a trendi és mi a ciki. Egy Twitterre / Turulcsiripre bedobott valami hihetetlen vitákat is ki tud váltani, miközben más dolgok abszolút érdektelenségbe futnak. Azt is szoktuk mondani: kiszámíthatatlan, mit tesz a közösségi internet az üzeneteinkkel. Mert lehet persze fókuszcsoportozni, meg tesztelni, de elég egy hangadó (opinion leader) aki mást gondol, és máris megszívtok, de nagyon.
De ez az egész közösségesdi igazából egy folyamat. Biztos, hogy több, mint divathullám, de nem jelenti azt a webkettő, hogy ez lesz az internet igazi jövője. Úgy érdemes ezt elképzelni, mint egy inga: az egyik felső pont az individuális megoldások a másik szélső pont a teljes közösségi internet. Már csak az a kérdés, éppen merre leng az inga: vajon emelkedik még fölfelé a közösségi dolgok irányába, vagy már megy lefelé, és pár év múlva átlendül a másik irányba?
Az a szép az egészben, hogy nem a szolgáltatások, hanem a felhasználók döntenek. Ha érdektelenné válnak a felhypeolt cuccok, ha nem lesz trendy egy új fejlesztés, akkor lassan lendülhet visszafelé az az inga.
Tudom, a FaceBook nő, már 250 millió a regisztrált felhasználók száma, a Twitter soha-nem-látott magasságokba lendül (éppen csak pénzt nem termel), de ez az egész általam leírt irányváltás nem kell, hogy a közösségi szolgáltatások végét jelentse. Inkább csak egyfajta divatot mutat. Azt mutatja, mi az érdekes, mi az újszerű, mi lehet a különleges.
Mibe érdemes fektetni.


This week we’ve been focusing on the business of freelance copywriting. There are two good reasons for that.
First of all, the demand for quality online content and copy that converts has exploded in the last several years. And that demand will only grow.
That means a lot of opportunity for freelance copywriters.
It also means copywriters have an unfair advantage when it comes to marketing themselves. Why?
Because it’s content marketing in all its creative expressions that works online. Marry that with a persuasive landing page to close the deal, and it’s clear that it’s the copywriters who are in the driver’s seat.
Because you have talent that’s in demand. And every business seeking to effectively market online needs that talent.
Only problem is, you’re all competing against each other.
Which is a fairly common marketing problem for freelancers, small business, and big business alike. Every business has to differentiate itself and communicate the benefits of being the choice over the other guy.
But copywriters are skilled in solving that problem, right? It’s your function.
Have you solved that problem for yourself?
Dare to Be DifferentOne thing every copywriter needs to understand is how to develop and communicate a unique selling proposition. Whether positioning or purple cow, differentiating the client’s offer in a unique and valuable way is critical to winning copy.
Shouldn’t you do the same for your business?
Look, Michel Fortin can position himself simply as “copywriter” because he’s a well-established badass. He commands premium fees, and likely turns away more business than he accepts.
If you’re not at that point yet, a little unique positioning is just what the doctor ordered. Your business may not be sick yet, but you’re hardly in a defensible market position. And if you’re just starting out, here’s your opportunity to start out right.
Ever since I chose to become unemployable in 1998, I’ve been an initial nobody in a succession of industries filled with well-established badasses. Law, real estate, software, even this very blog… each time I was starting from scratch competing against those already at it.
I succeeded in each instance because I focused intensely on serving a different need in a different way, and then effectively communicating that difference.
Dare to be different, and you’ll be a badass in a league of your own.
Writing is a Feature, Not a BenefitAnother thing every copywriter knows is that brains crave benefits. And yet, when it comes to marketing themselves, many freelance copywriters seem to focus only on their writing, which like it or not, is a feature of your service, not the desired benefit.
It’s no secret that writing tends to be undervalued by many of the people who seek to hire you. Maybe it’s because any literate person can write to some degree, so perhaps they think it’s simply an hour or two of putting some words down on paper. What’s so hard about that?
We writers know that’s not true.
Good writing is hard. Great writing is even tougher.
The answer, however, is not to change how the client thinks, because that rarely works. At least not at the initial stage of the relationship.
The key is to start emphasizing the benefits clients are really after, not the feature that brings about the benefits. Because if a client could achieve his desired benefit without your writing, he would.
What are you really selling?
Think about that for a bit. Tomorrow, we’ll reveal the second reason we’ve been focusing on freelance writing this week.
About the Author: Brian Clark is founder of Copyblogger and co-founder of DIY Themes, creator of the innovative Thesis Theme for WordPress. Get more from Brian on Twitter.
Az új fejlesztési csomaggal a Google Reader ismét eggyel közösségibb lett. Kicsit a Twitter és a Facebook nyomdokain haladva - a fórumos funkciók után - megjelentek a követők/követettek, a publikus/védett nézet, valamint a kedvencelés (like/unlike).
Mostantól lehetősége van a felhasználóknak csoportokat létrehozni, és kizárólag ezen csoportokkal megosztani egyes tartalmakat. Szóval az egész egy nagy közösségi hírmegosztó szolgáltatássá nőhetné ki magát. Ha.
A mostani verzió egyértelműen jelzi, hogy a Google Reader fejlesztőbizottságában nagyon erős befolyással bírnak a szájt tényleges fejlesztői. Bár jó érzékkel tolják a szolgáltatást a közösségi irányba, a kezelőfelület, a beállítások, funkciók használata egyre nehézkesebb, és egyre inkább csak a bennszülöttek (ősfelhasználók) számára érthetők.
Ha a Google célja a Readerrel az, hogy a de facto közösségi hírmegosztó szolgáltatássá váljon, akkor sürgősen el kell gondolkodniuk azon, hogy hogyan kellene az interfészt és a funkciókat úgy átalakítaniuk, hogy az a már meglévő geek felhasználók mellett a többi, hírekre éhes netezőt is meg tudja fogni.
Egy francia hekker azt állítja, hogy sikeresen betört a Twitter néhány alkalmazottjának inboxába. A meglesett levelezésekből az derül ki, hogy a Twitter üzletpolitikája végtelenül egyszerű: létrehoznak egy Twitter-accountot egy celeb nevében, amit elkezdenek követni a netezők tömegei, celebpletykákra éhesen. Ezt követően megkeresik a celebet azzal, hogy "nézd már, milyen népszerű lettél a Twitteren, úgyhogy a te érdeked is, hogy használd a szájtot, ha el akarod érni a rajongóidat".
Annyi bizonyos, hogy a Twitter arra játszik, hogy a kockázati tőkebefektetéseiből minél nagyobb médiafigyelmet és felhasználói bázist építsen. Ebből pedig az is következhetik, hogy eladásra játszanak. A potenciális felvásárló szemében ugyanis a szolgáltatás sokkal értékesebb lesz, ha azt látják, hogy a felhasználóbázis dinamikusan nő, és a Twitteren keresztül elérhetők az igazán nagy pénzt termelő celebek, termékek, szolgáltatások és azok rajongói.
A fenti elméletet az is alátámasztani látszik, hogy a Twitter mindezidáig komolyan nem próbált meg hirdetési rendszert integrálni. Látható, hogy nem kis pénzekből akarják visszaszedni a befektetett dollármilliókat, hanem mindent vivő webes szolgáltatássá akarnak válni (ahogyan az a MySpace-nek, Blogger.com-nak vagy a Facebooknak korábban sikerült), hogy horribilis áron tudják eladni egy jó pillanatban a Twittert.
Btw, a hekkersztori valószínűleg igaz.

Meghökkentően ötletes, szórakoztató és profin kidolgozott kisfilmmel állt elő a tévészpotjaival nem túlságosan sziporkázó Pannon a YouTube-on a múlt héten. Az új videóban egy Ian "Karmarobot" Cox nevű skót zenész vezeti körbe a meseszép luxusházában a nézőt, bemutatva a talán még nála is viccesebb csontkovácsát és mentorát, Stepant, a házban lézengő bombázó csajokat meg hogy egyáltalán hol és hogyan zajlik az élete.
Lehet nagyszerűbb, eredetibb, praktikusabb ajándékot kitalálni egy újszülöttnek, mint egy temetkező szettet? Ugye, hogy... Bizarr ajándékot találtam a Design Milk oldalán, amit tervezője újszülöttek számára készített és születésük napján illő átadni.
Az ajándék ugyanis nem más, mint egy halotti urna. Igen, arról az urnáról van szó, amibe haláluk és hamvasztásuk után az elhunytak földi maradványait a család elhelyezi és amiben a hamvakat őrizni szokta. Otthon, egy külön erre a célra kialakított kápolnában, vagy kint a temetőben, ízlés szerint.
A Gmail után immár a Calendarban is megjelent a "Labs" fül. Vagyis kísérleti funkciókkal bővíthetjük saját virtuális naptárunkat. Nagyon hasznosnak tűnik például így elsőre a "Next meeting", mely egyszerűen egy visszaszámláló. De nyilván a következő hónapokban bővülni fog a funkciók listája.
Jelenleg elérhető bővítmények a Calendarhoz:
háttérkép
dokumentumcsatolás eseményhez
világóra
időponthoz ugrás
következő meeting
szabad vagy elfoglalt (eseményre meghívottak körére)
A Google a "Labs" intézményesítésével fenntartja szolgáltatásainak béta-jellegét. Anélkül lehet kísérletezni funkciókkal, hogy komolyabban belenyúlnának az adott szolgáltatás kódjába. A Google a Labs-funkciókkal nem csak játszóterepet biztosít a felhasználóknak és a fejlesztőinek, de egyben első kézből tesztelheti a funkciókat, akár népszerűség szerint is.
Vagyis elmúlt az a korszak, amikor a szájtfejlesztőknek kell kitalálniuk, hogy vajon milyen funkciók működnének jól egy szolgáltatásban. Ugyanakkor az is igaz, hogy a "Labs"-szal nehézkessé válik a szolgáltatásközi, mélyebben integrált funkciók implementálása.
És valószínűleg arra sem kell sokat várnunk, hogy mondjuk a Google Docs-ban, a Picasában vagy a Readerben is megjelenjen egy-egy "Labs" menüpont.
Próbálgatni, kísérletezni, személyre szabni valamit mindig jó.
Korábban írtam már arról, hogy az online médiában bizony lehetne olyan feladata az újságírónak, ami a reklámok elhelyezését, azok pontosságát segítik. Sokan nem értenek egyet velem ebben, elsősorban persze újságírók, és meg is értem, miért. Az érveiket elfogadom, de nem gondolom azt, hogy igazuk is van mindenben. Mutatok is egy példát, milyen az, amikor nem zárunk ki bizonyos hirdetéseket, és így nagyon mellé megy a bannerünk.
Tegnap este az Origón megjelent egy cikk, ezzel a címmel:
Repülés közben kilyukadt egy utasszállító gép
A cikkre kattintva először egy interstitial "bukkant fel":

Azt gondolom, érthető, nem volt túl sok kedvem rákattintani. Nade aztán beléptem a cikkbe, aholis felül lévő bannerhelyen még ezeket a hirdetéseket "kaptam el":
és
(A képekre kattintva bejön nagyba.)
Jól láthatóan egyik sem olyan, amelyiknek itt és most jó helyük lenne. Ráadásul egy kulcsszavas célzás nemhogy kiszűrné ezeket, hanem éppen ide pozícionálná, hiszen a fontos kulcsszavak benne vannak a cikkben! Ilyenkor a cikket felrakó újságírónak kellene egy annyit tennie, hogy valahol bejelöli: a repüléssel kapcsolatos hirdetések itt ne jelenjenek meg. Máris megúsztuk jópár felesleges megjelenést.
Persze ehhez fejleszteni kellene a hirdetési rendszeren és a portál-motoron is. De mindezek előtt kellene egy olyan döntés, hogy igen, erre szükség van.
Szerintem.
As a natural result of the global downturn, marketing executives are being asked to do more with less. Budgets are squeezed, projects postponed, resources are scarce. Many organizations try to follow survival techniques of the past slowdowns, failing to recognize that the nature of the current downturn is different than previous economic turmoils. Besides, the marketing and sales environment has undergone a significant change, hence using past as an example, because the way forward carries a huge amount of risk betting on the wrong market, customer or advertising vehicles.
In today’s volatile environment customers are affected in an extremely specific way, marketeers therefore should forget about historical expectations and explore new ways of identifying customer profitability. Traditional advertising is losing importance to new media, web 2.0 and social networking, therefore those who wish to get engaged with the customers must master the new media in a meaningful way.
Winning companies use tough times to attract, serve and retain the best customers – to do more for them when they also need help. They are also the ones with a winning mindset, who think smarter not only about how to survive, but also to thrive.
Join Stamford Global’s 3rd Annual Summit for Senior Marketers and get engaged in exciting discussions, network across borders and learn from highly acclaimed international experts.
The event considers the current financial situation, hence it offers a very special price for participants who register early. Secure your seats today and propel your marketing activities to the next level for increased ROI and bottom line profitability.
Event Focus
• Marketing in Donwturn – doing more with less
• Engage your customers, effective use of Digital Media
• Understanding Generation „Y” – the new consumer has grown up
• Build brands that last in recession
• Innovate to differentiate
• Managing Marketing Projects
• Marketing Metrics and Accountibility
• Marketing Leadership, what lies ahead
Nagy csendben vagyok mostanában. Ennek az az oka, hogy miután jól megünnepeltük a sikermarketing.hu 2 éves születésnapját, és fejlesztettük is egy kicsit (de fejben meg félkészen is sok ötlet van hozzá, csak nem érünk még rá mindet megcsinálni), elgondolkoztam, hogy milyen stratégiája legyen a vállalkozásunknak az elkövetkezendő 2-3 évben.
Hogyan kezdem el a stratégia gyártását?
Először is, előszedem azt a papírlapot, amire 2 évvel ezelőtt kb. 10 szóban felírtam, hogy honnan indulunk. Vegyük például a mamutvadászatot. 2 éve rájöttünk, hogy a mamut egy marha nagy állat, nem tudunk felmászni a hátára és fejbeverni, valami mást kell csinálni. Kitaláltuk, hogy mamutcsapdát kell ásnunk. A papírlapon a kiindulási helyzetem volt felírva, vagyis az a megállapítás, hogy a mamut egy marha nagy állat. Most meg kell néznem, hogy egyrészt a csapdaásás jó eszköznek bizonyult-e, másrészt még mindig marha nagy állat-e a mamut.
Ha jól gondolkodtam 2 éve, akkor mindkét kérdésre az a válaszom, hogy „naná!”. Tehát mehetne minden tovább úgy, ahogy eddig.
De újabb kijelentéseket is kell tegyek. Pl. a jégkorszaki mókus egy nagyon kicsi, de gyors állat. Ha a mamutcsapda mellett van kapacitásunk a mókusok hajkurászására is, ráadásul ízletes a kis combja, tehát megéri bajlódni vele, akkor hajrá. Tegyünk további megállapításokat a mókusról:
Ezekből a kijelentéseinkből már jól látható, hogy mit kell tennünk. Makkot szerezni, hálót csinálni, és figyelni a konkurenciát, mikor veszi észre, hogy mi mókusozunk, miközben a napi betevő mamutunk is megvan.
Sikeres lesz-e az új csapásirány?
Ezt senki nem tudhatja előre. A termékfejlesztések 70%-a bukásra van ítélve. Ez egy marketing törvényszerűség – többnyire épp azok közül, amiket nem szoktak elárulni azok, akik „online marketinggel” foglalkoznak és az „élet iskolájában” tanulták a marketinget.
Hogy lehet elkerülni, hogy ha 3 ötleten dolgozom, mindhárom a bukottak kategóriájába essen?
Csakis úgy, ha a kiinduló feltételezéseimet folyamatosan felülbírálom – én, saját magam – és minden fontos állomásnál megkérdezem magamtól, hogy jól láttam-e akkor a dolgot. Mert lehet, hogy a mókus jobban megy a mogyoróra, mint a makkra. Ha pedig tévedtem, kiszállok az üzletből.
Mi is szálltunk már ki üzletből, sőt, marketing tanácsadóként többeknek javasoltam, hogy villámgyorsan, amíg van tőkeerejük, indítsanak be másik üzletágat, illetve szedjék ki az adott üzletből azt, amit tudnak, utána pedig fejezzék be. (Az egyiknél egy nagyon erős és agresszív konkurens lépett be a piacra, a másiknál a marketing koncepció volt teljesen elhibázott.) Ilyeneket sosem olvasok semmilyen marketing tanácsadó weboldalán, hogy mikor is kell kiugrani egy üzletből.
(További okosságok: marketing diagnosztika, problémák az üzletben)
A válság elvonultának első jeleit már pedzegetik a különböző gazdasági szakértők, és noha vannak még szép számmal olyanok is, akik óva intenek a korai optimizmustól, a kilábalásból való első lépés mégis mindenképpen az előre tekintés.
A sikerhez azonban az előre tekintésen kívül cselekvésre is szükség van, méghozzá lehetőleg nagyobb hibák nélkül. Éppen ezért ültünk le Schlingloff Sanyival néhány héttel ezelőtt, és gondoltuk át, hogy az elmúlt időszak kb. 200 konzultációja alatt milyen hibákat láttunk ügyfeleinknél (és persze sokszor magunknál is :), mely hibák hova vezetnek / vezettek, és hogy hogyan lehet kiküszöbölni ezeket a hibákat. A ma esti webkonferencián ezeken a hibákon, és persze a megoldásokon fogunk végigmenni, hogy Önnek már ne kelljen elkövetni őket...
Longhand is megírta már, én se maradok le:
Egy online média cég 50.000 Ft-ot ajánl annak az ötletgazdának, aki olyan találó és frappáns nevet ad magyar nyelvű ingatlankereső portáljának, amelyre még bejegyezhető .hu végződésű domain név.
"Megbízható cégről van szó, dolgoztam együtt velük már korábban." - írja Longhand.
A javaslatokat az ingatlandomain@gmail.com címre lehet küldeni, és akinek a névjavaslata végül felhasználásra kerül, az részesül az 50.000 Ft-os díjazásban.
Könnyen megjegyezhető, egyedi névre van szükség, amelyre komoly brand építhető és az is nagyon fontos feltétel, hogy még szabad legyen, a .hu domain.
Twitter, twitter, twitter. Egyre több helyről ömlik, hogy mennyire jó dolog ez a Twitter, hogy mennyire gyors ez a kommunikációs csatorna és milyen könnyen lehet róla információkat szerezni.
De mi is az Twitter?Viszonylag új kommunikációs csatorna, egy mikroblog szolgáltatás, 140 karakteres limitált mondanivalóval.
De érdemes-e e Neked is jelen lenni ebben a közösségben? Van-e benne potenciál? Hozhat-e úgy ügyfeleket? Hozhat-e ismertséget, hírnevet?
Ez már a Twitter-marketing.Ebben a postban Váraljay Gábriel, “twitter edző”, a Twitter kisokos szerzőjének segítségével megpróbáljuk tisztába tenni ennek a jelentőségét, illetve, egy-két tanácsot adni arra az esetre, ha Te is látsz lehetőséget (vagy még épp nem) a twitter-marketingben.
Ezekre kapsz választ ebben a 12 perces interjúban.
Hallgasd meg online, vagy töltsd le mp3 formátumban innen.
Az induláshoz, kötelező olvasmány a Twitter kisokos (gyerünk, klikk és töltsd le!) és ha még az olvasás előtt vagy közben lesznek kérdéseid, Gábriel itt van figyeli a hozzászólásokat és válaszolni fog minden neki intézett kérdésre. Szóval ne tartsd magadban! Kérdezz!
Nem régen kreáltunk az OMA.hu-nak egy Twitter account-ot, így most már ott is lehet követni bennünket, de személy szerint én is megtalálható vagy a Twitteren. ([twitter.com])
Apróbetű: Épp most zajlik a Goldenblog Twitter-verseny, ahol meglepetésemre beválogattak a TOP 30-ba. És épp holnapig lehet szavazani… :)
Szóval Gábriel és mi is várjuk a kérdéseket a Twitterről, ill. a Twitter marketingről hozzászólások formájában!
Posted by Danny Dover
Personal branding is the art of showcasing your experiences, accomplishments and perspectives. Like many of you, I knew the importance of this but had always put building a personal branding website on the back burner because I didn't think it was very important and because I felt uncomfortable talking about my accomplishments in such an obvious and self-serving fashion. Recently, my view completely changed.




If you have any personal branding advice that you think is worth sharing, feel free to post it in the comments. This post and project are very much a work in progress. As always, feel free to e-mail me or send me a private message if you have any suggestions on how I can make my posts more useful. All of my contact information is available on my profile: Danny Thanks!
Az online vállalkozás nem áll meg az ország határainál. Sőt ott kezdődik igazán. Egyszerûen összehasonlíthatatlan a hazai lehetőségekkel, mind az eladható (közvetíthető) termékek számában, mind a potenciális vásárlók mennyiségében.
Ha itthon sikerül az általad ismert technikákkal néhány százalékos, de akár csak néhány tized százalékos konverziót elérni, vetítsd ki ugyanezt az angol nyelvterületen elérhető emberekre, és láthatod, mekkora potenciál van benne.
És a verseny?Természetesen a nagyobb piacon nagyobb a verseny is, ezért a hazai konverziók, elért eredmények nem feltételenül ismételhetőek meg a külföldi piacokon, ugyanakkor a széleskörûbb és nagyobb mennyiségû keresések olyan piaci réseket is felszínre hoznak, kifizetődővé tesznek, amik a hazai viszonyok között gyakorlatilag nem is léteznek.
Vissza a HUN 2.0 alap céljaihozA hun2.org céljai között szerepel az a törekvés, hogy a közösség tagjai a nemzetközi piacon is képesek legyenek megállni a helyüket, így azok számára, akiket érdekel ez a lehetőség, szeretnék elindítani egy sorozatot, ami olyan külföldi weboldalakat mutat be, amelyeket a Google kitüntetett figyelemben részesít, így a rajtuk elhelyezett tartalomnak alapból nagyobb az esélye, hogy jobban szerepeljenek a Google találati listáján.
Fontos, hogy senki nem garantálhatja, hogy a bemutatott oldalak folyamatosan megtartják az értéküket a Google szemében, hiszen ebben az iparágban csak a változás a biztos.
Üzleti modell
Annak érdekében, hogy ne csak a levegőben lógjanak ezek az oldalak, egy üzleti modell keretébe helyezem őket.
A modell középpontjában a pénzt termelő weboldalad áll. Ez lehet akár egy saját blogod, amin keresztül saját vagy közvetített termékeket értékesítesz, vagy lehet egy partnerprogramban valamilyen más vállalkozó értékesítési oldala.
Bármilyen formát választasz is, a központi weboldalra a modellben a továbbiakban pénz termelő oldalként fogunk hivatkozni.
A bemutatásra kerülő oldalaknak egytől egyig az lesz a feladata, hogy támogassák a pénz termelő oldalt közvetlen vagy akár többszörös áttételen keresztüli kapcsolattal. Forgalmat közvetítenek, vagy a pénztermelő oldal felé közeledve, fokozzák az egyes weboldalak értékét a Google szemében.

Olyan oldalakkal ismerkedhetsz meg, amiknek az értékességéről a mindenkori cikk írásának időpontjában több forrásból is meggyőződtem.
Kapcsolatban állok külföldi szakértőkkel, akiknek a hasonló kutatásaira támaszkodhatok, másrészt folyamatosan figyelem egy nagyjából 100 kulcsszóból álló mintán, hogy mik a legjobban teljesítő web 2.0-ás külföldi weboldalak.
Ezek között kifejezetten olyan kulcsszavak találhatók, amikben valódi pénztermelő potenciál van, óriási velük kapcsolatban a verseny, így az ott dolgozó marketingesek valóban minden követ megmozgatnak, hogy a találati listák elejére kerüljenek.
Ha ezeken a piacokon, több kulcsszó esetére is megerősítve, valóban sikerül bekerülniük a Google első oldalára, felhasználva a kiválasztott web 2.0-ás oldalak erejét, akkor az én szememben érdemes rájuk figyelmet fordítani.
Előre is elnézért kérek, hogy az oldalak közötti konkrét kapcsolatokra, hivatkozási sémákra nem ebben a sorozatban teszek javaslatot, de itt a cél, hogy megismerkedjetek ezekkel a weboldalakkal.
Miért pont a web 2.0-ás oldalakon van a hangsúly?A tapasztalatok azt mutatják, hogy a Google univerzális keresője ezeket részesíti nagyobb figyelemben. A kereső robotjai szinte folyamatosan ott kempingeznek ezeken a weboldalakon, és figyelik, hogy milyen friss tartalom jelenik meg rajtuk. Az új tartalmakat szinte perceken belül indexelik, ezért kiválóan alkalmasak arra is, hogy a megjelenő friss termékekre, melyek körül óriási a felhajtás, amikről rengetegen beszélnek a mádiában, a blogokon, a fórumokban, azonnal marketing kampányokat lehessen indítani.
Szemben azzal, amikor a tartalmadat egy statikus, régi vágású weboldaladra teszed fel, és hetekig várod, hogy arra járjanak a kereső robotok, és tudomást vegyenek róla (indexeljék), itt tényleg rövid időkben gondolkodhatsz, amellett, hogy megfelelő hivatkozás struktúrákkal, frissített tartalommal hosszú távon is megtartják értéküket.
Hogyan használhatod ezeket az oldalakatJellemzően az lesz az oldalak használatának célja, hogy
Ha a lehető legtöbbet szeretnél kihozni ebből a sorozatból, érdemes elvégezned a következőket:
Ne ijedj meg, miután maximum heti egyszer (vasárnaponként) jelentkezem, és nem csupán ezt a sorozatot folytatom, ezért bőven lesz időd mindenre, nem kell kapkodnod a fentiekkel, de ha tényleg hasznát akarod látni, cselekedjél.
A sorozat következő részében már egy konkrét web 2.0-ás oldalról lesz szó (S-sel kezdődik a neve).
Addig is a hozzászólásokban hurrogjatok le, ha erre az egészre nincs igény, másrészt ha lehet, adjatok státusz jelzéseket, hogy hol tartatok a házi feladatok megvalósításában (kulcsszavakat, a kutatott, választott piacokat nem kell senkinek felfednie, ha nem akarja).
Seggrészegre sakkozhatja magát ellenfelével együtt annak az üzleti ajándéknak a boldog tulajdonosa, aki az üvegpohár sakkészletet kapja ajándékba üzleti partnerétől valamilyen jeles nap alkalmából.
A Marketing Szabóság üzleti ajándékok között túrt a hét végén és hihetetlen gyöngyszemeket talált ebben a kategóriában.

[...] Bővebben!
Az affiliate marketing esetében is nagyon fontos az, hogy figyeljük a mutatókat, azaz a statisztikát. Ezáltal ha már némi tapasztalatra tettünk szert a partnerprogramok terén, akár tanulhatunk is egymástól a számok segítségével.
A 2009-es AffStat jelentés számára több mint 450 amerikai partnerprogramost kérdeztek meg különböző, affiliate marketinghez kapcsolódó témában. A jelentés segítségünkre lehet abban, hogy a magyarországi viszonyokat is figyelembe véve partnerprogramos stratégiánkat kialakítsuk.
A felmérésekből kiderül, hogy a partnerprogramosok több mint fele (55 százalék) használja a fizetett hírdetéseket (PPC-t) a keresőmotorokban. Ez az arány azért is olyan magas, mivel az USA-ban sokkal nehezebb keresőoptimalizálással a keresőmotorok első oldalára feljutni. Magyarországon ez sokkal könnyebb, de tapasztalt partnerprogramosok akár a fizetett hirdetések használatával (pl. Google Adwords) is jó eredményeket érhetnek el.
Pár órája egy postban jelentette be a cég, hogy a Chrome-ot operációs rendszerré erősítik. Minek egy újabb operációs rendszer? A Google érvelése egyszerű és kézenfekvő: amikor a jelenleg létező operációs rendszereket tervezték, még nem volt internet. A Google viszont úgy gondolja, ebben is tud újat mutatni: egy pehelysúlyú, kifejezetten a netbookokat célzó operációs rendszert fejlesztenek, ami alkalmazkodva a web korához, open source (Open Social?) alapokon fog működni.
Persze mondhatnánk erre, hogy egy hekkelt Ubuntu már jelenleg is tudja ezt. De akkor mit várhatunk egy Google Chrome OS-től? Nyilván ott van nekik a sok tízmilliós felhasználótábor, valamint a Google-nál jól értik a felhasználói igényeket (fícsörszett, megjelenítés, felületek, dizájn, optimalizálás).
Ahogy írják, a gyorsaság, az egyszerűség és a biztonság lesz a három legfontosabb jellemzője az új operációs rendszernek. Ha csak azt a szintet hozzák, amit mondjuk a Chrome mutatott az elmúlt hónapokban, akkor majdnem biztosak lehetünk benne, hogy hatalmas siker vár a Google operációs rendszerére.
Nyilván nem véletlen, hogy Chrome OS-ként harangozták be az operációs rendszert. Ebből már következik, hogy a Chrome felületeire és funkcionalitására, működési megoldásaira fog épülni a rendszer. Nyilván nagyon erősen fogja támogatni a Google-alkalmazásokat (Chrome, Gmail, Docs, GTalk, Blogger.com, Maps, kereső) és az Android platformot is.
Arról nem is beszélve, hogy ha a Wave-projekt és az OS összekapaszkodik, a Google ismét paradigmaváltásra kényszerítheti az OS- és online kommunikációs megoldásokat fejlesztő piac szereplőit.
És még egy fontos érv és lehetőség: a Google üzletpolitikáját ismerve majdnem teljesen biztosak lehetünk benne, hogy ez az operációs rendszer ingyenes lesz. Ami komoly előnyt fog jelenteni mondjuk a Windows 7-tel szemben.
A Chrome és a Google Desktop összeér és OS-sé erősödik. Azt se feledjük, hogy a Google ezzel a lépéssel egy olyan piacot (netbookok) nyúlhat le riválisai elől, ami éppen most kezd berobbanni.
Néhány napja vagyok csak fent a Twitteren. Próbálok rájönni a technikai dolgokon túl, hogy milyen képződmény is ez a Twitter, és miért jó nekem, ha fent vagyok. Miután maga a twitterezés - vagy nevezzük inkább csipogásnak, így magyarul - is egy webkettes eszköz, és mindenhol azt olvasom, hogy ez aztán hűde meg hajde, nem tehetem meg, hogy egyszerűen csak kijelentem, hogy szerintem nem akkora truváj, mint amekkorának próbálják beállítani.
De először is nézzük csak, mi ez a Twitter. Regisztrálni kell magunkat, megadni a valódi nevünket (ha azt akarjuk, hogy megtaláljanak), aztán letölteni valamilyen kis szoftvert, amivel meg tudjuk azt csinálni, hogy a képernyő jobb alsó sarkából felugró ablakocskában követjük az általunk követettek csipogását, illetve mi is megereszthetjük közlendőnket a világ felé. Csak azoknak a csipogását látom az ablakocskában, akiket én követek, de ha kíváncsi vagyok valakiknek a csipogására, megnézhetem saját oldalukat is a világhálón. Például ez az enyém: twitter.com/sikermarketing
Mint látszik, nem viszem túlzásba se a követettek gyűjtögetését, se a csipogást. De hogy vannak ezzel mások?
Hova máshova is fordulhatnék véleményekért, mint magához a Nagy Virtuális Csiriphez?
Az első vélemény:
A twitter halála, amikor az emberek csak az @nevükre szóló tweeteket olvassák és a követők számát valamiféle státusszimbólumnak tekintik. (Csipogta: Wyr)
A második vélemény:
Azt tapasztalom,minél több embert követek a twitteren, annál nehezebb minőségileg követnem őket, mert nagy a zaj.Hogy lehet ezreket követni? (Csipogta:gomboszs)
Nekem is az volt az első benyomásom, hogy olyan ez, mint IWIW. Akkor vagy jó ember, ha minimum 300-400 ember ismer téged. A Twitteren ez a szám nyilván kicsit magasabb. És ahogy nézem, kicsit mintha az is lenne a szokás, hogy ha valaki követ valakit, akkor azt vissza kell követni, mintegy udvariassági formulaként.
A sok sok csipogás azt mutatja, hogy az illető, aki a gép előtt ül, rajta tartja mutatóujját a világháló ütőerén, és semmi izgalmasról nem marad le. Talán már órákkal előbb értesült Michael Jackson haláláról, mint én, aki a hírek felröppenésekor aludtam, és csak a reggeli kávém elfogyasztása után jutottam el idáig. Mert hát mondanom sem kell, én azért ennyire nem vagyok világháló függő.
A csipogásnak célszerű valamilyen információt tartalmaznia, különben nem fogok felfigyelni rá. Az információ meg az üzenet maximális 140 karakteres hossza miatt egy link kell, hogy legyen. Ellenben mivel a Twitter rövidíti a linket, így nem látom belőle, hogy melyik honlapra visz. Ez meg az én véleményem szerint webergonómiai probléma, és nagyságrendekkel csökkenti a kattintások számát. Ha tehát linket teszek be, előbb leírom, hogy melyik oldalra visz, egyáltalán magyar vagy angol vagy szuahéli a nyelv. (Mert bár elég jól tudok angolul, sokszor nincs idegrendszerem még magyarul se olvasni, nemhogy angolul.)
Momentán úgy látom, a csipogásnak is csak akkor van értelme, ha az ember akkor szól, ha van valami mondanivalója. Épp úgy, mint az életben, amikor belépek egy terembe, ahol egy rakás más, számomra ismeretlen ember van - köztük valahol a konkurenciám. Háromszor meggondolom, mit és hogyan csipogjak, hogy elég értékes legyen a potenciális vevőmnek, de ne oktassam a konkurenciámat.
Ráadásul a túl sok csipogás pont ugyanolyan, mint amikor valaki naponta 5 hülye mailt továbbít. Egy az egyben lejön róla, hogy az ember nem dolgozik. Ha meg dolgozik, akkor felesleges becsipogni, hogy "hű de sok dolgom van".
Számomra óriási kérdés, hogy mennyire kell belekeverni a csipogásba a magánéletet. Mivel az ember a napjának a nagy részét mégiscsak magánéleti közlendőkkel éli (felkeltem, reggelizek, ebédelek, mailt írok, tévét nézek stb.), ami a férjemen kívül másokat túlságosan nem érdekelhet, kérdés, hogy akik hozzám feliratkoznak, vajon azt akarják-e tudni, hogy a kisded megette-e a mai főzelék trutymót vagy sem. Persze nyilván a magánéletet és az üzleti jólértesültséget is lehet úgy tárgyalni, hogy abból következtetni lehessen más dolgokra pl. "átbögésztem a fél netet, hogy végre találjak egy 190 ezer forintos babakocsit, ami igazán jó ár-érték aránnyal bír".
Kicsit az az érzésem, hogy a Twitter nem csinál mást, mint a nagy világhálóhoz szegezi azokat, akik hagyják, és a végén meg is lesznek győződve róla, hogy csak az létezik, amire legalább 6 másik weboldal hivatkozik, és csak az pörög igazán, aki blogol, twitterezik, skype-ol és keresztbe-hosszába tudja, melyik blogger miről elmélkedik és ki lett éppen Index címlapos...
Az élet meg közben ott zajlik, amikor a 6 és fél hónapos nem törődik vele, hogy ő még csak ennyi idős, és fogja magát, és feláll...
A mai nappal a Google egy sor szolgáltatásáról - így a Gmailről, Talkról, Docsról, Calendarról - levette a beta logót. Vagyis - a Gmail esetében például - öt év után gondolták úgy, hogy ez a verzió már a kiadásra szánt cucc. Nem béta többé. Stabil, és tulajdonságaiban, működésében már nem várhatók nagyon alapvető változtatások.
A "béta" a szokásos szoftverkiadási ciklusok jelölésén túl plusz értelmet is nyert Tim O'Reilly 2005-ös "Mi a Web 2.0?" című írásában, ahol a szerző kifejti: az új web egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy a korábbiakhoz képest nem termékként, hanem szolgáltatásként gondolunk egy szoftverre. Vagyis abban az értelemben, ahogy korábban a dobozos szoftverekre értettük, a Web 2.0 korában nem létezik befejezett (webes) termék. Örök béta van csak.
The open source dictum, "release early and release often" in fact has morphed into an even more radical position, "the perpetual beta," in which the product is developed in the open, with new features slipstreamed in on a monthly, weekly, or even daily basis. It's no accident that services such as Gmail, Google Maps, Flickr, del.icio.us, and the like may be expected to bear a "Beta" logo for years at a time.
Ennek az örök bétaságnak (perpetual beta) az egyik leglátványosabb példája volt a Gmail, mely 2004-es megszületése óta nagyon változó életciklusokat élt meg. Ugyanakkor az emberek az elmúlt 5 évben már hozzászoktak a "perpetual betasághoz". Tudják, hogy webes szolgáltatásokat rendszeresen változtatnak, nincsenek markáns release verziók, hanem folyamatosan történik a szolgáltatások hegesztgetése, csavargatása, próbálgatása. Vannak leállások, rendszeres módosítgatások, frissítések, új fícsörök, változó dizájn és layout.
A "béta" ezen többletjelentése tehát (miként maga a "Web 2.0" is mint jelző) értelmetlen kifejezésekké váltak az elmúlt években. Mégpedig azért, mert a web átalakult, és ma már ezek a fogalmak jellemzik az egész webet és a webes fejlesztéseket. Úgyhogy külön jelzőkkel hangsúlyozni azt, ami amúgy is úgy van, puszta szóismétlés csupán.
Az USA legnagyobb online hirdetői a költések alapján, 2009. május. Az adatok a TNS Media Intelligence-től származnak. Hosszas kihagyás után jelent meg az újabb adatsor, az oka a kiesésnek sajnos nem derült ki.
[...] Bővebben!
"Az informatikában ténykedők pontosan tudják, hogy a project végének közeledtével a munka egyre nagyobb sebességgel zajlik, és ilyenkor az idő klasszikusan már nem értelmezhető. A relativitáselméletben leírtak szerint a sebesség növekedése az idő lelassulását eredményezi: a projectben részt vevők úgy érzik, mintha csak egy nap telt volna el (hiszen haza sem mentek). A külső szemlélő órája azonban a szokásos módon jár, így ő pontosan látja, hogy egy hét is eltelt közben. Az érzékcsalódáshoz hozzájárul még a projectben dolgozók szaglóhámsejtjeinek "kifáradása" is, az irodában uralkodó oroszlánszagot csak a hajnalban belépő takarítónő fintorgása jelzi."
Forrás: szevasztok.blog.hu
So ähnlich stellt es sich nach Meinung vieler Benutzer bei twitter dar.
Genau das bringt rein gar nichts, ausser einem gewissen Balsameffekt für das Ego.
Twitter hat sehr viele Vorteile, gerade auch für Kleinunternehmer und die werde ich ja am 17. Juli 2009 ausfühlich darstellen - aber wie bei Newsletter-Abonnentenzahlen oder Homepagebesucherzahlen macht es eben nicht die Masse der “Follower”.
Mich interessiert bei einem Dienst im Web immer nur dieses:
Und beides kriegt man wesentlich besser mit “weniger” und dafür “passenden” Kontakten hin.
Wünsche ein schönes sonniges Wochenende
Sokszor jönnek hozzánk ügyfelek azzal a kérdéssel, hogy hogyan is nevezzék el a cégüket és/vagy honlapjukat. Ilyenkor az ember mindig bajban van, hogy mit is mondhatna. Egyrészt manapság már egyre fontosabb, hogy a cégnév legalább egy kicsit utaljon a magyar vonatkozásaira, másrészt ellenben még mindig megvan az a fajta sznobizmus, hogy csak az a jó, ami külföldi. (Emlékszünk ugye P. Neuburg és L. Tiny klasszikussá vált esetére...)
A napokban elénk került egy túristabusz. Magyar volt, egy parkolóban várta az utasokat, akik tippem szerint egy pipire pattantak be a közeli Mekibe. Gondoltam, biztos valami Józsi Tours lehet. De akkor került elém a szép pasztellsárga buszra szép cirkalmas betűkkel felírt név:
Bam-Busz
Kellett egy kis idő, mire összeolvastam, de onnantól számítva kb. 5 saroknyit folyamatosan kuncogtam. Végre egy buszos vállalkozó, aki nem akar tours meg travel lenni!
Szóval már minden készen áll, megírtad a szuper csali e-bookodat, máris indulhat a szuper érdeklődők levadászása az oldalon. Csak ki kell tenni a feliratkoztató űrlapot, feltölteni a fájlt, írni egy csaliszöveget, és máris sínen a bizniszed. Vagy mégsem?
Tavasszal az egyik tréningünkön szó volt a tesztelésről, a webes folyamataid megtervezéséről. A hallgatóság kikerekedett szemmel nézett, mert ők ugyan nem gondolták volna, hogy egy sima feliratkoztató vagy megrendelő űrlap esetén mennyi hibalehetőség van, ahol a figyelmetlen júzer eltévedhet. Rossz helyre írja be az adatokat, kapkod, rossz gombot nyom meg, és a hibaüzenetek egyre bizonytalanabbá teszik, elveszik a kedvét a feliratkozástól vagy a éppen a megrendeléstől. Ne gondold, hogy bagatell ügyről van szó: láttam olyan oldalt, ahol a megrendelők 58%-a a megrendelőlap kitöltése közben “tűnt” el az oldalról!
Szóval most azt nézzük végig, hogyan csökkentheted minimálisra az esélyét, hogy a potenciális érdeklődőid még az e-bookod elolvasása előtt elszeleljenek az oldaladról.
Milyen lépéseken kell végigmenned, mire működőképes lesz a rendszered?1. Az e-book megírása
Ez talán a legegyszerűbb feladat, hiszen nyilván tudod, mit szeretnél írni, hogyan szeretnéd írni, ha jó a tartalom, akkor biztosan elnyered vele méltó jutalmadat. A jó tartalom azonban még nem elég, fontos az is, hogy a könyved képernyőn jól olvasható legyen, ezért nem szerkesztheted úgy, mint egy hagyományos könyvet: a sorok legyenek rövidebbek és használj másfeles sortávot, hogy ne follyanak össze a betűk. Többször kell majd új bekezdéseket is használnod, mint egy hagyományos szövegben. Nem árt, ha a formázás is bizalomgerjesztő, ne tedd tele kihúzásokkal és színes betűkkel (ez nem sales szöveg!), viszont a címeket alcímeket nagyobb betűmérettel és/vagy félkövér betűvel kiemelheted. A talpas betűk (pl. Times New Roman, Bookman Old Style) képernyőn nehezebben olvashatóak, ezért használj inkább talpatlan betűket (pl. Arial, Verdana, Tahoma)
2. Az e-book formátuma
Az e-book formátuma általában pdf szokott lenni. Ha MS Wordben írtad meg a könyvet, akkor a PrimoPDF nevű szoftverrel tudsz belőle pdf-et varázsolni, de praktikusabb, ha már eleve az Open Office-t használod, ami alapból képes pdf formátumba kimenteni a könyvedet.
3. A “sales” oldal
Az e-book letöltéséhez és a hírlevélre való feliratkozáshoz mindenképpen kell készítened egy külön oldalt, ahol leírod:
4. A köszönő oldal
Ez az az oldal, ami feliratkozás után megjelenik a felhasználónak, tartalmaznia kell:
Hol vannak itt a hibalehetőségek?5. Az első levelek
Feliratkozás után kétféle dolog történhet a felhasználóval. Vagy automatikusan megkapja a könyv letöltéséhez szükséges linket vagy először egy levelet kap a feliratkozást megerősítő linkkel és ezt követően a megerősítést megköszönő oldalon, vagy pedig egy másik e-mailben kapja meg a linket.
Az első esetben csak a könyv letöltéséhez szükséges linket tartalmazó levél szövegét kell megírnod, a második esetben a feliratkozást megerősítő linkhez tartozó levelet is meg kell írni.
El sem hiszed, hogy ebben a pofonegyszerű folyamatban mennyi potenciális hibalehetőség van, ahol eltűnhetnek az elégedett olvasóid. Nézzük végig az elejétől:
1. A könyv maga
Néha előfordul, hogy a sales oldal csúcsszuper, azonban a könyv nyúlfarknyi és nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Ha már írsz, az legyen tartalmas, tartalmazzon azonnal használható tippeket, mert ezzel felkelted az érdeklődést a téma iránt, bizonyítod a hozzáértésedet és hálaérzet alakul ki az olvasókban, mert azonnal hasznosítható ötleteket kaptak. A hírlevél-feliratkozás reklámjában nem ígérj többet, mint, amire a könyv valóban képes, mert azzal csak csalódást keltesz az olvasóidban.
2. A könyv formátuma
Mindenképpen írd le a sales oldalon vagy legkésőbb a letöltési oldalon. hogy a könyv pdf formátumú. A sales oldalon azért szoktam ezt leírni, mert az e-book szócska némelyeknek nem mond eleget, azt hiszik valódi könyvről van szó, tehát egy kicsit árnyalni kell a képet és az e-book helyett néhol elektronikus könyvként is emlegetni a könyvet a félreértések elkerülése végett.
A pdf formátum ugyan nagyon elterjedt, a megnyitásával azonban már sokaknak akadhat gondja, ezért magyarázd el milyen szoftverre van szükség az elolvasásához és adj egy linket, ahonnan azt letölthetik.
3. A sales oldal
A honlaptulajdonosok többsége nem teszteli a feliratkozó űrlapját, aztán csodálkozik, ha valami nem működik. Mások tesztelik, de nem jól: csak azt nézik meg, mi történik, ha beírják a nevüket, az e-mail címüket és rákattintanak a “Feliratkozom” gombra. Ezzel szemben a mezei felhasználók számára ez egyáltalán nem ilyen egyszerű folyamat:
ezeket az eseteket is végig kell próbálnod, különben az e-bookodért cserébe vagy egy csomó használhatatlan adatot fogsz kapni. De nem ez a legnagyobb baj, hanem az, ha nem tudnak feliratkozni, mert a rendszer hibaüzenetei nem egyértelműek: pl. elírja az e-mail címét és nem az jelenik meg neki, hogy “javítsd az e-mail címedet”, hanem csak annyi, hogy “adatbeviteli hiba”, a bátortalanabb júzerek itt inkább feladják a harcot, mert fogalmuk sincs, mit írtak el.
Ha olyan piacon vagy, ahol sokan használnak már ingyenes e-bookokat csaliként, akkor számítanod kell azoknak a cseles felhasználóknak a trükkjeire is, akik nem létező címekkel próbálkoznak megszerezni a címedet. éppen ezért én nem szoktam a köszönőoldalon odaadni a könyv letöltési linkjét, hanem csak e-mailben és ezt le is írom nekik más a sales oldalon, hogy tisztában legyenek vele, csak akkor jár a könyv, ha használható e-mail címet adtak meg. Ez a megoldást azért is jó, mert a rutintalan felhasználók általában nem elmentik a könyvet, hanem csak rákattintanak a linkre, majd némi olvasgatás után bezárják és 2 nap múlva, amikor a könyvet keresik, akkor jönnek rá, hogy nem mentették el. E-mailnél erre kisebb az esély, ráadásul, ha mégis eltűntette volna, akkor még mindig meglesz az e-mail, ahol bennevan megint a letöltési link. Ezzel a megoldással magadnak spórolod meg az időt, mert bizonyos olvasószámnál már szignifikáns tud lenni a “segítsetek elvesztettem az e-bookot” kezdetű levelek napi száma (ez saját tapasztalat).4. A köszönő oldal
Ezzel kapcsolatban már mindent leírtam a köszönő oldal tartalmának leírásánál. Nagyon fontos, hogy itt egyértelműen írj le mindent megint (hogyan kapja majd tőled a leveleket, mit kell pontosan tennie most), mert az emberek elfelejtik, mit olvastak 1 perccel azelőtt és ha nem mondod el nekik, hogy most menjenek át a mailboxukba és ott mi a teendőjük, akkor egy részük nem fogja rutinból megtenni azt, amikor pedig fél nap múlva ránéz az e-mailjeire már nem biztos, hogy emlékezni fog rá, miért is kapta azt a feliratkozást megerősítő linket.
5. Az első levelek
Az a levél, amiben az e-book letöltéséhez szükséges linket küldöd, legyen egyértelmű és itt írd le megint, hogyan tudja elolvasni a könyvet, milyen szoftverre lesz hozzá szüksége és azt is, hogy fog még kapni tőled leveleket, valamint itt megismételheted a Citromaileseknek és Vipmaileseknek szóló leírást is (hátha előzőleg nem vette észre)
A könyvet és a letöltési linket még így is sokan elveszíthetik, ezért én az első hírlevelek utóiratába is be szoktam tenni még egyszer a linket, ezzel megint csak csökkenthető azoknak a száma, akik feliratkoztak, de a könyvet nem kapták meg.
Ez talán túlságosan is szájbarágósnak tűnhet így, de éppen azért írtam le, hogy lásd, mennyi mindent kell végignézned, mire összeállítasz egy jól működő folyamatot. Azt szoktam javasolni, hogy ha még nincs tapasztalatod, akkor ne gondolkodj sokat azon, vajon a felhasználók hol fogják elrontani, hanem tesztelj végig minden elképzelhető hibalehetőséget mechanikusan akár logikusnak tűnik, akár nem (a felhasználók egyébként nem logikusak és nem ismerik olyan jó a rendszeredet, mint te, ezt sose feledd)
A napokban szórja ki a Skype a felhasználóknak azt a vouchert, melynek segítségével egy hónapig ingyen lehet hívni Skype-ról vezetékes telefonszámokat, valamint a mobil hívások is kedvezményesek. A Skype az Unlimited World nevű csomagját reklámozza a kedvezménnyel. Úgyhogy akit érint, nézze meg a mailboxában a spam mappát, hátha már beesett a promókód. Nem minthogyha elképesztően sok vezetékes számot hívnék, de el tudom képzelni, hogy van, aki örömmel használná ezt a kedvezményt. Nekik jó telefonálgatást. Nekünk meg jó Skype-to-Skype hívásokat.
Olyan ez a téma, mint a Terminátor: visszatér, ha akarod, ha nem! Feltettem a kérdést, szereted-e a reklámokat, majd egy hétig rakosgattam fel érdekes vagy jó (vagy érdekes és jó) reklámokat. Közben ott és más bejegyzés végén is rendre megjelennek olyan olvasók, akik nem szeretik a reklámokat.
Itt van pár példa, milyen érzelmeket tudnak kiváltani a hirdetések:
engem baromira irritálnak a reklámok, legyen szó tv-ről, rádióról, vagy netről. alegtöbben csak a szemetüketakarják eladni, de tisztelet az 1%-nak, aki ténylegminőségi terméket/szolágltatást árul.
aztán:
Én utálom a reklámokat, semmilyen hatásuk sincs rám azon kívül, hogy 100% -ig blokkolom mindet (a statisztikagyűjtő/nyomkövetős dolgokat is), TV-t is midig elnémítom, stb. .
Az embereknek csak az számít, hogy minél nagyobb bevételeik legyenek, és eladják a sok szemetet. (Persze sok okos ember a sok hülyéből keres jó pénzt.)
vagy például:
A reklám, mint olyan gázban van. A hirdetések már nem működnek úgy, ahogy régen.
A tiniket/fiatal felnőtteket nem érdeklik a reklámok, tévét nem néznek, ha mégis, akkor reklámnál lehalkítják, baromira éles a "reklámszűrő".
Sokan azt gondolják, nem hatnak rájuk a reklámok. Sőt, azt gondolják, okosan elkerülik azokat! Pedig nézzük csak:
ha kő valami, akkor megkeresem, erre jó pl. a gugli, megnézem, hogy ki az, aki abban a szektorban saját erőből és gógyiból az első 10-ben van. Aztán továbbkeresek, online véleményeket olvasok azoktól, akik használják stb és így alakítom ki, mit vegyek meg, amikor kell valami és nem amikor valaki el akar adni valamit.
És ez egy tipikus eset. Ha tudatosan el is kerüljük a reklámokat, akkor is vannak olyan módszerek, amik megtalálnak. Ha például sétálunk az utcán, nem tudjuk félrerántani a fejünket. Dévai Zoli például pár perc alatt mintegy 600 (!) hirdetést számolt meg Budapesten egy rövid séta alatt. Mondjuk ezek hatékonysága minimum kétséges...
De a keresőoptimalizálás miatt egy egyszerű Google találati lista is befolyásol. Sok esetben a hírek, blogok, sőt, a Twitteren egy-egy csirip is reklámot hordoz.
De mondok jobbat: a leghatékonyabb reklámok az értékesítési helyeken, vagyis a boltokban vannak! Legyen az online vagy offline bolt. Egyébként is, a vásárlási döntések fele ott történik.
Nem tudjuk magunkat kivonni a reklámok hatásából, ha nem különleges az életvitelünk. Mert persze egy erdei iskolában, ahol majdnem teljesen önellátóak vagyunk, vagy az Alföldön egy tanyán nem fognak elérni bennünket a reklámok. De nincs is miért: úgyse költünk semmit, ha még az áramot se kötjük be, nem igaz?
Persze minél inkább reklám elkerülő valaki, annál érdekesebb dolog elérni. Persze jellemzően teljesen más módszerrel lehet reklámozni feléjük, és sokszor olyan módszerekkel, amit valójában nem is tart reklámnak az ember.
Mert ez a legviccesebb az egészben: ha valaki tudatosan reklámelkerülő, és elmesélem neki, mégis hol és hogyan befolyásolja a reklám, akkor azt a választ kapom: az nem is reklám. Ez egy önvédelmi reflex persze, hiszen ellent kellene mondania saját magának, amit inkább nem tesz meg.
Szeretjük vagy utáljuk, nézzük vagy elkerüljük a reklámokat: a mindennapok részévé vált. Ha akarjuk, ha nem.
Így aztán, végül is, tök mindegy, szereted-e a reklámokat...

July 4 is Independence Day here in the States, which, for most of us, entails the risk of losing:
All of which, as a red-blooded American, I support wholeheartedly. But if you’re spending today celebrating the country’s independence, how about putting some attention on your own personal independence?
It might be independence from a day job, or financial stress, or even a mindset that’s keeping you from making things happen.
Here are a few of my favorite tips for declaring your own individual independence.
Expand Your AudienceAndy Warhol had it wrong. Now that we’re living in the future, everyone isn’t famous for 15 minutes. We’re each famous with 15 people.
Each of us online, whether or not we’re technically selling anything, has our own little village of customers. Customers for our products, our ideas, and our funny pictures of cats.
And most of us would like to expand that village, at least by a little bit. Especially if we want to build a business around it.
So what’s the secret to finding a wider audience?
Put more thought into what your village of customers wants and needs.
Sure, personal expression can be a good thing. But never forget the other side of that computer screen.
There’s something you can offer your audience that will fulfill their fondest desire or solve their most pressing problem. Think a little more about them, and a little less about yourself.
Create a Revenue StreamFor most of us, freedom and independence tend to boil down to having enough money coming in the door.
It’s a lot simpler to say good-bye to your nightmare boss or your crummy living situation when you’ve got some steady income rolling in.
Whether it’s writing an ebook, building a membership site, starting a coaching program or setting up a part-time freelance business, there’s something you could build in the next six weeks to bring a little revenue in.
The hardest part is getting started. Once you’re up and rolling, you can tweak and expand your offering to make it better and bring in more income.
Don’t let perfectionism slow you down. There’s no better way to see what works than to actually get out and do something. Start small and build on what works.
Never Stop LearningIn today’s economic and technical environment, the moment you stop learning, you’re road kill.
It’s not always about learning the latest and greatest. Sometimes it’s taking the classic works in your field and translating them for a new audience. Sometimes it’s about making a completely new connection. It’s about staying curious and keeping your mental playfulness.
If you never add anything new to your intellectual mix, your content is going to sputter out and die. (If for no other reason than you’ll develop a killer case of writer’s block.)
Spend a little less time on the trivial stuff (I love Twitter too, but no one needs to be there five hours a day) and a little more time building your understanding.
Knowledge is your greatest asset. It can’t be stolen or confiscated. It sets your intellect free. And when your mind is free, the rest of it is just a bunch of beautiful fireworks.
picture credit: Hugh
About the Author: Sonia Simone is Senior Editor of Copyblogger and the founder of Remarkable Communication.
Nagyon sok szeretettel köszöntöm, Schlingloff Sándor vagyok, és a Válságmarketing Webkonferencia egyik beharangozó üzenetével jelentkezem.
Ez a webkonferencia-sorozat – kicsit nagyképűen mondom így, hiszen két részből fog állni – azt gondolom, hogy egy igazi hiánypótló információ sőt, ha mondhatom úgy, egy sorsfordító információ lesz nagyon sokunk számára.
A minap levelet kaptam egy párttól, ami kiverte a biztosítékot.
Íme a levél:
Godoltam írok pár sort az NHH-nak, nézzék már meg ki ez az alak, és kiknek küldözget ilyen e-maileket. Ma megkaptam a Hivatal értesítőjét, ami meglepő dolgokat tartalmaz. Idézem:
"Tájékoztatjuk arról is, hogy a hatályos jogszabályok szerint elektronikus levélben továbbított elektronikus hirdetés küldéséhez csak akkor szükséges a címzett előzetes hozzájárulása, ha a címzett természetes személy. Így eljárást csak akkor kezdeményezhet, ha azt az elektronikus levélcímet, amelyre a hirdetést kapta, kizárólag magánszemélyként használja."
Most vagy én vagyok eltévedve, vagy az NHH merőben másképp értelmezi a jogszabályt, mint a marketingesek többsége. Az említett e-mail címem a vezetéknevemmel kezdődik, és természetesen céges célokra használom. Fel sem merülhet az info@, mail@ probléma, amin sokszor vitáznak a jogászok, az adatvédelmi biztos és a marketingesek. A fenti sorok szerint azonban bármilyen céges címre szabadon, hozzájárulás nélkül küldhető reklámüzenet. (A politikai tartalomról meg már ne is beszéljünk.)
Egyébként mit jelent az, hogy "kizárólag magánszemélyként használja"? Hogyan másképp használhatnám? Goaudként? Vagy jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságként?
Parttalan vita ez, aminek se eleje, se vége.
Zseniális cukiságot sikerült az Evian részére a párizsi BETC Euro RSCG-nek összeállítani legújabb szpotjában Sugar Hill Gang Rappers delight című számára, amit egy mutatós és informatív kis weboldallal is alátámasztottak. Persze bébikkel sokkal könnyebb eladni a dolgokat - főleg nőknek - mint anélkül, de azért ez több néhány helyes bébipopsinál, úgyhogy férfiaknak is könnyű szívvel ajánlom. A kis fekete srác a 41. másodpercnél egyszerűen lehengerlő.
[...] Bővebben!
Köztudott tény, hogy a Google keresések találati listája a felhasználók nyelvi beállításai és földrajzi elhelyezkedése alapján testre szabottan jelenik meg.
Ez azért van így, hogy a felhasználói élmény javuljon azáltal, hogy a keresgélők nyelvüknek és régiójuknak megfelelő találatokkkal találkozzanak először. Nagyobb az esély rá, hogy ezek a találatok releváns választ adnak az adott keresésre.
A probléma ezzel csak az, hogy ha mondjuk Szlovákiára keresőoptimalizálsz vagy mondjuk Finnországban hirdetsz, akkor hogyan tudod ellenőrizni a találati listákat. Nem árt lecsekkolni, hogy hirdetésed hogy jelenik meg, vagy honlapod hányadik helyen található a természetes (nem fizetett) találati halmazban.
OMA Blográdió: Ha nem akarod elolvasni, hallgasd meg!
Mc Elek megoldásai
A kereséseknél a Google figyelembe veszi, hogy mely régióból keresel (egyes országokon belül még régiókra is szegmentál) és a keresés nyelvét is. A nyelvi beállítások megváltoztatása nem oldja meg a problémát, ugyanis a földrajzi beállításokat nem nagyon tudod teszt jelleggel módosítani, mivel az IP címed árulkodik a földrajzi elhelyezkedésedről. Nem is beszélve arról, hogy totál irreleváns találati lista jönne ki arra, ha a nyelvi beállításokat megváltoztatnád finn nyelvűre, de Magyarországról adnád le a keresési kérelmed a Google szerverének.
Működő, ám igencsak problémás megoldás, hogy megkérsz egy ismerőst, barátot, aki az adott régióban tevékenykedik, hogy nézze meg amit Te szeretnél, csináljon egy képernyőfelvételt és küldje el Neked. (Itt az előny azoknál van, akiknek a Világ minden táján vannak ismerősei.) Szinte kivitelezhetetlen ez a módszer.
Ennek a “kőbaltás” korszaknak vége, itt a megoldás! A Google igyekszik mindenre gondolni.
Használd ezt!
Ha még nem ismernéd, az alábbi linken bármely nyelv és földrajzi hely kombinációját szimulálhatod és megnézheted azt, hogy a Föld másik felén mit és hogyan dob ki a Google:
Google Hirdetés-előnézeti eszköz
http://www.google.com/adpreview
(Ha pl. németországi keresést szeretnél szimulálni, akkor a lehető legpontosabb eredmény elérése érdekében a “Google domain”-t állítst “google.de”-re, a “Megjelenítési nyelv”-et “német”-re, az “Ország”-ot pedig “Németország”-ra.)
Tedd el a kedvencek közé, mert nagyon hasznos segítség nemzetközi AdWords hirdetésekhez és keresőoptimalizáláshoz.
Das ist gut, was ich gerade beim TYPO3 Blogger lese: eine Karte, auf der sich TYPO3-Benutzer, -Entwickler und TYPO3-Agenturen eintragen können, um so “Flagge zu zeigen”.
Werde ich gleich mal meinen TYPO3-Kunden empfehlen
Die URL: www.typo3worldmap.net/
Das Projekt besteht derzeit aus 2 Seiten: Der Übersicht und der Seite zur eigenen Registrierung.
Also, einfach mitmachen
Uborkaszezon van, ez kétségtelen, na meg válság is, úgyhogy egyre több sajtóközleménynek álcázott reklámszöveg árasztja el a szerkesztőségünk postaládáját, hogy mi se unatkozzunk, legyen min nevetnünk meg siránkoznunk. Az Invitel a kkv-szektornak adna 20ezer forintos kupont, a K&H szakértői a fesztiválveszélyekre hívnák fel a figyelmet, a Braun pedig férfitestápolási élményt ígér farokszőrzet-borotva képében. Hát örüljenek, itt a publicitás!
[...] Bővebben!
Posted by great scott!
Crawling and Indexing. Without them you can't rank. If you can't rank, you can't get search traffic. If you can't get search traffic, your online marketing efforts are going to suffer; and in our industry that is a colossal FAIL.SEOmoz Whiteboard Friday - Crawling & Indexing from Scott Willoughby on Vimeo.
Egy különleges lehetőséget nyújtok most a blog rendszeres olvasóinak. Tedd fel azokat a kérdéseket, amik leginkább foglalkoztatnak a blogokkal kapcsolatban – úgy általában, vagy konkrétan, és megválaszolom őket. Cserébe megkapod nem csak a te kérdéseidre adott válaszokat, hanem az összes kérdést és az összes választ összeszerkesztve egy pdf-be! Eléggé vonzónak tartod az ajánlatomat? Ha igen, akkor olvass tovább, és megtudod a részleteket.
Segíteni szeretnék neked abban, hogy saját blogod jobban működjön. Ha van már blogod, akkor biztosan vannak kérdéseid is, amikkel nem vagy tisztában. Ha még csak tervezed a blog létrehozását, akkor pedig különösen sok kérdésed lehet. Van még egy harmadik eset is, vagyis, nincs és nem is tervezed a saját blog beindítását. Ez esetben pedig azt mondom, gondod végig ismét a témát! A blog kiváló marketingeszköz, ami hihetetlen lendületed adhat vállalkozásodnak, akár a neten, akár net nélkül üzletelsz. A kisvállalkozók fegyvertárából nem hiányozhat ez a fegyvernem sem!
A folytatáshoz katt a következő sorban a "(Dalje)" szóra!
Mit kell tenned?
Írd össze azt a (legfeljebb 5) kérdést, ami számodra a legnagyobb gondot okozza, és küld el nekem itt:
Van_kerdesem
(Csak ezt a címet használd!). Ha több kérdésed van, akkor válaszd ki azokat, amelyek leginkább frusztrálnak, amik számodra a legnagyobb kihívást jelentik. Ne kímélj, tedd fel azokat a kérdéseket, amikre eddig sehol sem találtál választ. Ne aggódj, hogy bénaságot kérdezel! „Egyetlen kérdés sem lehet annyira ostoba, mint a rá adott válasz!” (Régi kínai bölcsesség – nagyon szeretem őket!) Ha valamit nem tudsz, az elsősorban nem a te hibád. A témához értők általában eltitkolják a legféltettebb tudásukat, és nem árulják el a kulcsfontosságú részleteket, vagy megfizettetik. Most viszont bátran rákérdezhetsz minden részletre.
Szeretném, ha megadnád a nevedet is, és ha van blogod vagy honlapod, annak az elérhetőségét is. A válaszokban azonban nem szerepelnek majd ezek az adatok. Mások előtt rejtve marad, hogy kik kérdeztek. Így korrekt?
Arra kérlek, hogy az elkövetkező 5 nap alatt küld el egy egyszerű emilben a kérdéseidet. Remélem, nem szabtam túl rövid határidőt. Ha ennyi idő alatt nem sikerülne összeírni a kérdéseket, akkor lehet, hogy 30 nap sem lenne rá elegendő. :-)
Amennyiben konkrét blogra vonatkozik a kérdés, úgy, kérlek, írd meg a blog címét, hogy megnézhessem, és a látottak alapján válaszoljak.
Mi fog történni?
Rendszerezem a kérdéseket, és sorban megválaszolom őket. A hasonló tartalmúakat természetesen összevonom, hogy „emészthető” gyűjteményt kapjunk. Reményeim szerint egy egészen jó kis anyag alakul majd ki, aminek a bloggerek (kezdők és haladók is) hasznát vehetik. Ha valóban a számotokra legfontosabb kérdéseket külditek el, akkor minden bizonnyal egy olyan FAQ-típusú összeállítás jön létre, ami mankóként segít a blogolás minden szakaszában. Az így összeállt anyagot egy pdf-fájl formájában elküldöm mindenkinek, aki kérdést tett fel.
Van egy kikötésem!
Mindenki kérdezhet, de közülük csakis azok kaphatják meg a válaszokat, akik a blog rendszeres olvasói. Rendszeres olvasóknak azokat tekintem, akik elkérték a „Nem megy a bót!” című tanulmányt és ezzel csatlakoztak a blog közösségéhez. Ha még nem tetted ezt meg, még nem késő, csatlakozz most, és te is kérdezhetsz!
Arra kérlek, hogy arról az emilcímről küld a kérdéseidet, amelyikre érkeznek a
blogértesítőim, hiszen az emilcímed alapján tudom ellenőrizni, hogy rendszeres olvasóm vagy-e.
Van kérdésed? Küld el!
Szép napot és bőséges bevételt kíván
Károly Vajdaságból
U.i. Ha tetszik a blogom, a bejegyzés alatt megtalálod a módját, hogyan oszd meg másokkal.
Levélküldés mégyegyszer:
Van_kerdesem
Még csak pelenkás, de máris megszámlálhatatlanul sok aloldala van. 2007. július 1-én indult, mint a vállalkozás 3. saját honlapja. Néhány aloldal azóta eltűnt róla, de sokkal több új érkezett helyette. Szellős és gyümölcsös, mi még mindig nagyon kedveljük.:))
Sok boldog születésnapot, kevés szerverhibát (köszönjük Iván hogy eddig sem volt!) és még több top helyezést a Gúgliban!
Hányan látták a sikermarketing.hu - t 2 év alatt?
[Üzenet a versenytársainknak, akikről tudjuk, hogy árgus szemmel figyelnek: kár a Google-ban keresgélni, az alapadatokat egy könyvből vettem!]
Nem szeretem, hogy amikor írok egy bejegyzést azoknak, akik érdeklődnek a munkám iránt, de nem járatosak annak részleteiben, akkor mindig vannak, akik jönnek és úgy tesznek, mintha a bejegyzés tartalmában helyre kellene rakni pár dolgot. Mint például tegnap a "Szavak harca - marketing tanácsadás vs marketing tanácsadó" című bejegyzés kommentjeiben.
Megnéztem a tegnap vizsgált marketing tanácsadó, online marketing tanácsadó, marketing tanácsadás és online marketing tanácsadás kifejezéseket a tegnap hiányolt AdWords kulcsszóválasztó eszközben és ugyanarra az eredményre jutottam, mint tegnap, az egyszerűbb megoldásokat választva.
Csak hogy senkinek ne sírjon a szája.
Kattints a képre:

[...] Bővebben!
Nem mintha ismernénk jobb levélkezelést, mint a Gmailé, de láthatóan a Google nem ül a babérjain. Akkor is fejlesztik a szolgáltatásaikat, amikor már egyértelművé vált, hogy beelőzték a konkurenseiket.
Szóval mint tapasztalhattátok, mostantól a Gmailben könnyebb rendszerezni és rendezgetni a címkéket. Főként a drag'n'drop levél- és címkemozgatás hasznos újítás, de azok is örülhetnek, akik rengeteg címkét használnak: mostantól lehet rendezgeti a címkék sorrendjét, láthatóságát.
Hasonló funkció persze van más webmail szolgáltatásokban is (pl. YahooMail), ilyen szempontból a Gmail mostani frissítése nem egy világra szóló hír. A lényeg most is inkább az, hogy a Gmail-felhasználók újfent érezhetik, hogy a szolgáltató törődik velük, nem hagyja magára a szolgáltatást. Vagyis egy élő, folyton változó, a visszajelzéseket figyelembe vevő webmailről van szó. És ez - vagyis a felhasználókkal való törődés - talán még az innovációnál is fontosabb.
Amint tegnap már jeleztem, ebben a hónapban a Webisztán csatlakozik a NetPincér affiliate programjához. Ennek eredményeként minden geek, aki a netpincer.hu/hh keresztül rendeli bankkártyával a napi adag pizzáját, 300 forint kedvezményt kap. Ha minden igaz, hamarosan tudunk nagyobb kedvezményt is adni.
Ha rábólint a NetPincér, akkor 500 forintra tudjuk emelni a kedvezményt. Kommunista és anarchista olvasóinknak üzenjük: nyugodjanak meg, jutalékot (értsd: pénzt) ebből mi nem kapunk. Pontosabban lemondunk róla olvasóink javára. Úgyhogy ezzel csak ti és a NetPincér járhat jól. Hála a jó égnek.
(Ha nem jön össze az 500, és marad a 300 forintos kedvezmény, akkor iPod Shuffle-t fogunk vásárolni minden ötvenedik vásárlás után. És kisorsoljuk a kaját rendelők között. Viva La Social Web Revolución.)
Ha sikeres lesz az akció, és használni fogjátok a promó kódot, akkor a jövőben is jelentkezünk majd hasonló ajánlatokkal. Közérdekű híreinket hallották. Jó étvágyat mindenkinek.
Két videó és egy rövid idézet a tegnapi kötvényes gazember bejegyzés kiegészítéseként. Ha már egyszer ott van a kisördög a Marketing Szabóság blog fejlécében.
[...] Bővebben!