A tömeges együttműködésen alapuló tevékenység (alkotás, információgyűjtés, üzletelés) nagyon logikusan hangzó, izgalmas eszme, ugyanakkor az elmúlt években számos alkalommal tapasztalhattuk, hogy a gyakorlatban igen nehezen működik. (Még a leghíresebb és legjobban működő crowdsourcing projektről,a Wikipediáról is bebizonyosodott, hogy a részvétel messze nem olyan tömeges, mint gondolnánk, ráadásul a szócikkek zömét egy még ennél is szűkebb, élcsapat írja.)
Az elmúlt években sokféle kisebb crowdsourcing projekt született, de a valódi tömegek kollektív bölcsességének kiaknázása még várat magára. (Lehet, hogy nem is annyira bölcsek ezek a tömegek? A különböző demokratikus választások - az egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező crowdsourcing megmozdulások - gyakran ezt mutatják.
A közhiedelemmel ellentétben a crowdsourcing nem mindig teljesen nyílt és nem is céloz feltétlenül óriási tömegeket. Szerintem elég zavaró módon crowdsourcingnak becézik az olyan megoldásokat is, amikor a megbízó az előzetesen megszűrt, megfelelő felkészültséggel és tapasztalattal rendelkező kivitelezők közé dobja a koncot megbízást.
Ez utóbbi kategóriába tartozik a KreaNod is, aminek elindulásáról az alapító Szöllőssi Gergelytől kapott levélből értesültem. A most még csak előkészületi szakaszban álló szolgáltatás a kreatív szakembereket kívánja összekapcsolni a megbízókkal. A koncepció szerint a megbízó kitalálja, mire is van szüksége, megadja, hogy erre mennyi pénze van, majd a KreaNodra regisztrált, az adott munka iránt érdeklődő szakemberek ráugranak a témára. (Természetesen csak egyetlen győztes lehet, vagyok a többieknek a királylány és a fele királyság helyett leginkább csak a tapasztalat marad.)
Nem akarok az elnevezéseken lovagolni, de nekem ez az egész nem crowdsourcingnak, inkább online piactérnek tűnik, de nem ez a lényeg. A modell logikus, nem biztos azonban, hogy a gyakorlatban működik. Amint azt valamennyien jól tudjuk, ez itt nem Amerika, szűk a megbízók és a kivitelezők köre, mindenki ismer mindenkit, bárki könnyen elérhető (és megkerülhető). A már nevet szerzett tervezőknek egyébként sem érdekük, hogy egy piactéren, versenyezzenek a megbízásokért, a fizetőképes megbízóknak pedig megvannak a bevált kapcsolataik. (Igen, tudomásul kell venni, hogy a legtöbb megbízó nem tud különbséget tenni A megoldás és B megoldás között, ezért leginkább a tervező/kivitelező iránti bizalom dönti el, ki kapja a munkát.) Örülnék persze, ha a KreaNod a gyakorlatban bizonyítaná be, hogy egyáltalán nincs igazam és a dolog nagyszerűen működik.
A KreaNod lényege (a megbízók és a kreatívok együttműködésének színtere) még nem működik, tetszik viszont a tartalmas blog(látszik, hogy Szöllőssi Gergely komolyan beleásta magát a crowdsourcng-témába) és a ígéretes Facebook oldal is. Érdeklődéssel várom a fejleményeket.