Még fél év sem telt el a NYTimes.com fizetőssé alakítása óta és a digitális előfizetők száma máris meghaladta az első évre kitűzött 300.000 főt. Szép eredmény, de nem árt hozzátenni, hogy valójában "csak" 224.000 igazi előfizetőről van szó, amihez hozzáadódik még a Ford szponzorációjából származó további 100.000, illetve a Kindle, vagy Nook olvasót használó 57.000 olvasó.
A fizetős hónapok másik, talán még jelentősebb eredménye, hogy közben nem csökkent az online lap látogatóinak száma. (Emlékeztetőül: A Murdoch birodalomhoz tartozó londoni Times online kiadásának forgalma a fizetés bevezetése után tizedére esett vissza.)
A változatlan forgalom titka a szándékosan nagyon lyukacsosan kivitelezett fizetős fal. Havi 20 cikket eleve minden látogató ingyen olvashat el, de ebbe a számba nem tartoznak bele a külső linkről (ajánlás, közösségi média, Google News) elért oldalak. A havi limitet leginkább csak azok képesek kimeríteni, akik hagyományos újság módjára, cikkről cikkre haladva olvassák a NYTimes.com-ot Egyébként még az ingyenes keret kimerítése után sem kell feltétlenül fizetni: Már a fizetős megoldás bevezetése után néhány nappal megjelentek azok a cikkek, amikből megtudhattuk, hogy a fizetés igen egyszerűen megkerülhető.
Elgondolkodtató, hogy a NYTimes.com egy meglehetősen laza, semmiféle erőszakot nem alkalmazó, könnyen megkerülhető fizetési rendszer használatával is komoly mennyiségű előfizetőt tudott szerezni. A fizetni hajlandó emberek többségét vélhetően a kényelem, a Times iránti elkötelezettség, a méltányosság vezérelte.
Kérdés, hogy mindez elegendő-e a fizetési hajlandóság fenntartásához, a további növekedéshez?
A New York Times évekkel ezelőtt tett már egy kísérletet a fizetős tartalmak bevezetésére. Bár az első időkben akkor is sikerről, az előfizetők számának dinamikus növekedéséről beszéltek, végül meghátráltak. Az első hónapok számadataiból most nehéz érvényes, hosszútávú következtetést levonni. Joggal feltételezzük, hogy a digitális olvasók nem "kívülről" jöttek, hanem a Times legelkötelezettebb olvasóiból kerültek ki. Vajon mekkora tartalékok vannak ebben a csoportban? (A nyomtatott lap előfizetői nem tartoznak ide, hiszen ők eleve hozzáférést kapnak az online laphoz.)
Az eddig megismert napilapos fizetési rendszerek közül kétség kívül a New York Times módszere a legszimpatikusabb. Kérdés azonban, hogy hosszabb távon képes-e kellő bevételt szállítani? És vajon alkalmazható-e a lyukacsos fizetős fal más, kevésbé tartalmas és népszerű kiadványok esetében is? A jelenlegi vitákat olvasva egyáltalán nem egyértelmű a válasz.
Ajánlott olvasnivalók a témában:
Felix Samon - Reuters blog
Fred Wilson - AVC
Matthew Ingram - GIGAOM
Seth Mnookin - New York Magazine