23386 items (20760 unread) in 64 feeds
seo
(7683 unread)
seo blog
(31 unread)
Keresőoptimalizálás, keresőmarketing, SEO blog
(178 unread)
onlinemarketing
(6021 unread)
BizBigyó
(13 unread)
Damjanovich Nebojsa - KKV-k online marketingje
(20 unread)
KKV Online-marketing Blog
(48 unread)
Design-marketing kisvállalkozóknak
(12 unread)
ÜgyfélSzolgai Gondolatok
(27 unread)
MarketingBlog
(3492 unread)
grafika
(75 unread)
MűhelyTitkok
(17 unread)
sitebuild
(62 unread)
BoxModellek - hatan, mint a gonoszok -
(62 unread)
honlapkeszites
(523 unread)
tutorial.hu | photoshop és honlapkészítés -
(324 unread)
StarBlog
(69 unread)
Tibor Szász - web developer
(24 unread)
webketto
(439 unread)
doransky
(439 unread)
flash
(65 unread)
Swf.hu / Devnet.hu -
(65 unread)
internet
(4574 unread)
Médiablog
(1028 unread)
Tóth Benedek blogja
(10 unread)
Weblabor - blogmarkok
(1748 unread)
fejlesztes
(480 unread)
Pixelszabászat
(288 unread)
Weblabor - cikkek
(35 unread)
Weblabor - blog bejegyzések
(157 unread)
google
(31 unread)
AdSense Blog - Pénzkeresés
(5 unread)
AdSense Blog - Pénzkeresés
(26 unread)
ekereskedelem
(30 unread)
egyeb
(40 unread)
szoftver
(30 unread)
wireless
(20 unread)
cms
(687 unread)
CMS Award .HU
(60 unread)
Powered by Joomla! 1.0
(43 unread)
SMF Magyarország
(3 unread)
Elég népszerű probléma ez az ismerőseim között, akiknek 5.1-es hangfalkészletük van, ezért közzéteszem a megoldást:
Elöször is válasszuk ki a Dolby Sorround-ot:
Ha ez megvan akkor az LFE crossovert engedélyezzük.
Win7 alatt is hasonló az eljárás.
(a képekért köszönet Balinak)
Bár a banner nem halott (és szerintem nem is fog meghalni soha), de azért egyre több olyan megoldás is van már, ami jóval túlmutat a banneren, hirdetés, és mégis emészthető, sőt ad absurdum szerethető is. Egy nagy baj van ezekkel.
De előbb egy példa:
A Vaterán és a TeszVeszen tartja éves kiárusítását a Praktiker
A Vaterán és Teszveszen keresztül több mint kétezer terméket értékesített a cég év eleje óta, kíváncsiak voltunk, hogyan alakult ez a szám a nyári időszakban. "A Vatera és Teszvesz használatát a mi szervezetünknek is tanulnia kellett. Elég nehéz egy magán személyekre szabott kereskedelmi csatornát és annak sajátosságait beilleszteni egy 1500 fős áruházláncba, ahol 20 áruház különböző osztályainak kell együttműködnie a központi beszerzéssel, vevőszolgálattal, mindezt gyorsan, a vevő igényeit kielégítve, egy "vállalatidegen" felületen. Azt gondolom, hogy mostanra ezt sikerült beállítanunk, aminek következtében az eladásaink száma folyamatosan növekvő tendenciát mutat.
Vagyis a Praktiker olyan módon hirdeti magát egy online szolgáltatásban, hogy eladja az akciós termékeket. Nem újdonság ez az eszköz, az újdonság ebben az, hogy a Praktiker megtehette volna azt is, hogy vesz bannereket, és megpróbálja átvinni az embereket a saját oldalára, vegyék meg ott a termékeket. De nem ezt tette, és milyen jó, hogy nem ezt tette! Így ugyanis számukra is egyszerűbb megoldással, a vevőknek is a megszokott felülettel tudtak eredményeket elérni. És nem azt várták, hogy majd szépen növekszik a látogatottság, hanem oda mentek, ahol az emberek vannak ÉS vásárolni akarnak.
Tehát akkor mi a baj ezzel a megoldással? Semmi. A baj úgy általában van az ilyen megoldásokkal: nem lehet rutinból nyomni. A banner egyszerű ügy. Meg lehet nézni, hasonló célcsoportra korábbi kampányokban mi vált be, copy-paste, egy kis átnézés, szoftverben célcsoport legyűjtés, aztán hajrá. Megy ez kérem, gondolkodni se kell!
Na, a nem banneres megoldásoknál ez nem működik. Ismerni kell a lehetséges megoldásokat. Kreatívnak kell lenni. Ötlet kell hozzá. Adott esetben az érintett feleket meg kell győzni arról, hogy jó ez. A médiatervező droidság helyett kreatívság kell. Gondolkodás, piacismeret: ezek nélkül nincsenek ilyen megoldások.
Vagyis tanulni és tanítani kell. Talán ismét értelme lesz annak, hogy a különféle internetes szolgáltatások, tartalomszolgáltatók edukálják az ügyfeleket - és az ügynökségeket. Túl kell lépni a banneren, hogy aztán egy-egy ilyen kampányban azokat is lehessen használni, erősítve az üzenetet. De gondolkodva.
Nos, végre nekem is lett Priority Inbox-om, és egy nap használat után már azt is tudom, hogy nekem nagyon nagy szükségem volt egy ilyen megoldásra. Miért?
Elsősorban azért, mert bár nagyon aktívan használom a levélcsillagozás funkciót, gyakran elfelejtem megnézni a Starred (csillagozott emailek) oldalt. A Priority Inbox-szal viszont mindig szem előtt vannak a csillagozott levelek. Sőt, még valamire rászoktat ez a felület: ha elolvastam egy csillagozott levelet, vagyis végeztem vele, akkor leveszem róla a csillagot. Ezt korábban sosem tettem meg. (Mindig rajta maradtak a leveleken a csillagok, és amikor próbáltam visszakeresni fontos leveleket, bonyolultabb volt megtalálni azokat, amelyek aktuálisak még.)
A tisztán tartott inbox
A másik fontos rendezőelv, amit használok a Gmailben, hogy azokat a leveleket "mark as unread"-elem, amiket később akarok elolvasni, visszatérni rá. Lévén a Priority Inbox együtt tudja kezelni a fontos és olvasatlan leveleket, ezen a téren is kaptam támogatást. Ha egy fontos emailbe belekattintottam, és utána nem nyomom vissza "mark as unread"-re, akkor eltűnik a listából. Vagyis: már nem olyan fontos az adott levél. Ráér elolvasni majd valamikor később.
Végül a harmadik fontos dolog, hogy az "Important and Unread" blokkot hamar ki tudom üríteni, úgyhogy megvan az elégedettség-érzésem, hogy végeztem a fontos emailekkel. Korábban ugye sosem állt elő ez a helyzet, hiszen a Gmailem mindig tele volt olvasatlan, megcsillagozott levelekkel. Csak gyűltek, gyűltek, sosem tudtam a végére érni. Most sem tudok. Viszont mivel a fontos levelek külön szekciókban jelennek meg (Gmailben Gmail), azokkal elég könnyen tudok végezni.
Ugyancsak ide tartozik, hogy mindhárom blokknál (Important and unread, Starred, Everything else) beállítható, hogy mennyi emailt tartalmazzon maximum. Nagyszerűen tudom priorizálni, hogy milyen típusú emailből mennyit akarok látni. Vagyis mennyire fontos az adott blokk számomra.
Amúgy a Priority Inboxra a Google adott ki saját shortcutot is. A szokásos j-vel és k-val tudunk ugrálni a levelek között, és x-szel jelöljük ki a leveleket. Majd pedig (és ez az újdonság) a + vagy a - karakterek megnyomásával tudjuk fontosnak vagy nem fontosnak jelölni az adott emaileket. Nice.
Summa summarum, nekem már egy nap használat után is produktivitásnövelő a Priority Inbox. Áttekinthetőbbnek, kezelhetőbbnek érzem az egészet. Nyilván azoknak lehet hasonló élménye, akik viszonylag sok és sokféle levelet (bacn, sajtóközlemények, blogkommentek, szakmai levelek, munkalevelek, privát levelek, stb) kezelnek a Gmailjükben, és amúgy aktívan labeleznek, filtereznek, de nem tudták vagy akarták eddig tisztán tartani az inboxukat.
A GeoX megmérte a múltkori Facebook-leállás napján keletkezett pozitív és negatív twitek számát. A grafikonon jól látható, hogy mikor történt a Facebook lehalása.
Nagyobb verzióért katt a képre!
A hasonló vizualizációkból azt tanulhatjuk meg, hogy ma már nem csak az uptime monitorozásából tudjuk megállapítani, hogy egy webes szolgáltatás elérésével problémák vannak. Bizonyos esetekben a Twitteren születő reakciók is elég jól reprezentálják, hogy mi a történés. Humánpingelés.
A keleti rokon. Akinek csomagot küldtek nyugatról. Aki kicsit lenézett, mert otthon maradt, aki kicsit lesajnált, mert el kell viselnie azt, ami otthon maradt. A keleti rokonnak mindig kevesebb volt mindenből: ha volt is autója, az is keleti volt. Ha volt is pénze, az is csak olyan pénz-szerű volt, nyugatra már valutát kellett vennie. Ha volt is valamije, azt szerezte. A keleti rokon mindig kicsit le volt maradva. Na nem nagyon, csak egy kicsit - épp annyira, hogy már senki ne vegye igazán komolyan. Hiszen ő csak a keleti rokon.
Pedig milyen szépen indult minden! Voltak 3 és 5 éves tervek, fejlődés, munkaverseny, kiszámítható életpálya, államilag garantált nyugdíj, minden, mi szem s szájnak ingere. Csak mozgástér nem volt. Az ember be volt zárva. Nem, nem fizikailag - illetve úgy is, de azért 93 036 négyzetkilométer bejárható terület mégis maradt -, hanem fejben. A gondolatokat jobb volt zárva tartani. Pedig lehetett volna. Annyi lehetett volna volt!
Lehetett volna világsztár, de nem kapott útlevelet. Lehetett volna gazdag, de az itt nem volt szokás. Lehetett volna kiváló sportoló - de néha még az Olimpiát is elvették tőle. De nem lett. Aztán belefáradt. Már nem is akart lenni. Elvolt ezzel, ami maradt. Igen, sárga. Igen, savanyú. De a miénk, bazdmeg! A miénk! De minek...
Aztán eltelt 20 év. És most van megint egy keleti rokonunk. Itt, az interneten. Egy szolgáltatás. Egy igazi magyar szolgáltatás. Szépen indult a karrierje. Csöndben növekedett, na nem nagyon, csak úgy tessék-lássék. Mert így akarta. Nem gondolta, hogy hatalmas lehet. Aztán jó kezek megformálták, hirtelen hatalmasra nőtt. Majd jött egy nyugati barát, és megvette. Kilóra. Aztán a nyugati barát, ahogy kell, be is darálta. Mondta a keleti rokon, hogy kéne fejlesztés. Persze, igen, tudjuk - volt a válasz. Ehhez tessék kitölteni ezt a kérvényt, meg ezt is, meg ezt is, meg ezt is, meg...
A keleti rokon lassan építkezett. Nagyon lassan. Persze lettek dolgai, de valahogy minden későn. A nyugati versenytársnak már rég megvoltak azok a szolgáltatások, amik a keleti rokonnak csak mostanában készültek el. Így már nem is volt annyira fontos. Eddig az volt a baj, hogy nem volt, most az lett a baj, hogy miért ilyen későn. Ezeknek semmi nem jó? Aztán a nyugati barát is próbált valamit. Megadta azt a keleti rokonnak, amit a nyugati versenytársnak már korábban megadott. Korábban. Megint egy fél év lemaradás. De érdekel ez már valakit? Keleti rokon, érted. Mucsa. Tartomány. Tengeren inneni gyarmat.
Pedig a keleti rokon itthon van. Itthon ismerik. A mi kutyánk kölke. Igen, sárgább, igen, savanyúbb. De nem tehetünk róla. Ez van, tudod te is, hogy mennek ott a dolgok. Tehetetlenek vagyunk, érted, tehetetlenek. Persze ha komolyan vennének. Ha nem akadályozná a bürokrácia. Ha csinálhatnánk a dolgunkat! Annyi ötletünk van. Úgy megcsinálnánk!...
A nyugati versenytárs meg nem is foglalkozik ezzel. Az egyszerűen csak van. És növekszik.
A keleti rokon pedig újra belefáradt. Pedig lehetett volna. Annyi minden lehetett volna!
Mindig is nagy rajongója voltam a Moleskine-nek. Talán mert annyira egyszerű fekete, mégis nemes. Szerintem apámtól örököltem a fekete iránti rajongást, az öreg mindig fekete farmerben van, ha vett egyszerre két gatyát, mind a kettő fekete volt, megy is az ősz fejéhez.
A gépeim tokja, az iPad tok és a telefon is fekete, én is általában fekete vagy szürke nadrágot hordok. Amikor valaki először veszi kézbe ezt a túlárazott füzetet, sokszor napokig nem mer beleírni. Többször láttam ezt, velem is megtörtént. A Moleskine olyan füzet, ami szinte kiköveteli, hogy értéket tegyél bele. Hogy fontos gondolatokat, elfogadható rajzokat és koncepciókat, rendesen megtervezett írásokat vigyél fel bele, mert különben "elrontod". Az ára és a megjelenése miatt talán. Olyan, mint egy kis imakönyv, tökéletesen funkcionális megoldásokkal, kemény borítóval, gumival és kiválló minőségű tojászínű lapokkal. Ha van termék, amit azon a szinten tudok marketing, forma és funkcionalitás alapján kezelni, mint jelenleg az Apple termékeit, akkor ezek a füzetek. Mintha maga Steve Jobs szálta volna meg őket, amikor kitalálták a mögöttes történetet és a terméket, a füzetet valójában Bruce Chatwin füzetei inspirálták, de hasonló füzetekbe írt Hemingway és sok más művész. A modell évszázados funkcionalitást tükröz és pont emiatt tökéletes kiteljesedése egy kornak, ahol az emberek még füzetbe jegyzeteltek. Egy moleskine füzet ma és 50 év múlva is menő lesz, mert nincsen rajta semmi, ami a korhoz kötődne. Visszatért a múltból és már akkor semlegesen retro volt, amikor megjelent a piacon. Az amerikai sci-fikben és krimikben minden valamire való nyomozónak moleskine van a kezében. Más gyártónál 5 éves füzetek viccesek, 10 éves füzetek meg már általában gagyik, de a moleskine úgy hasít át a koron, hogy észre sem veszed a maga visszafogott fekete stílusában. 5 és 10 év múlva is ugyanannyira menő. A moleskine beszédtéma idegenek közt. Ha valaki felismeri a kezedben, vagy nála is ilyen füzet van, rögtön olyanok lesztek, mint az ismerősök, egy közös szekta, kaszt tagjai. Egy mondat erejéig megemlékeztek arról a tökéletességről és értékről, amit közvetít. A moleskine szokássá is válik. Évek óta minden év elején felnyitok egy új füzetet és beleírjuk az arra az évre vonatkozó terveinket - és a viccből a macskáét is -. Év végén mindig azon nevetünk Timivel, hogy mit sikerült elérni - és persze mit nem sikerült a macskának -. Érdekes módon, ami nálam hobbi és imádat, az egy idő után valahogy feladattá is válik. Így volt a bloggal, az internettel és most így van a Moleskine-nel is, mióta Krasznai Zolival már Moleskine értékesítéssel is foglalkozunk a Moleskine.hu-n. Persze csak hobbiból, nem ez az év üzlete, de annál szerethetőbb!
Engem speciel szórakoztat, amikor a Google I/O-n csipkedi Vic Gundotra az Apple-t, és ugyanígy, ha Steve Jobs teszi ezt a Google-lal. Ugyanakkor az ostoba számháborút igazán abbahagyhatnák már a srácok.
Tegnap Steve Jobs mondta azt, hogy ők úgy gondolják, "barátaik" a telefonaktiválási statisztikájukba beleszámolják az OS-frissítéseket is. Ezzel egyértelműen Eric Schmidt (Google CEO) múlt hónapban tett kijelentésére reagált Jobs. Schmidt akkor azt állította, hogy immár 200 ezer új androidos készüléket aktiválnak a világon, naponta.
Jobs egyébként tegnap azt jelentette be, hogy az Apple napi szinten 230 ezer eszközt aktivál. A prezentáción a szám mellett az is szerepelt, hogy ez az adat nem tartalmazza az OS-frissítéseket.
A keynote után a Fortune megkereste a Google-t, hogy kommentálják Jobs célozgatásait. Az egy mondatos válasz a következő: "az androidos aktivációs szám nem foglalja magában az upgrade-eket, sőt, az adat az androidos készülékeknek csak egy részét tartalmazza, hiszen mi csak azokat a készülékeket számoljuk, melyek Google-szolgáltatásokat is tartalmaznak." Ergo Steve Jobs tévedett.
Biztos így van. De nem tök mindegy? Nem tök lényegtelen, hogy 200 vagy 230, ne adj isten 231 ezer készüléket aktiválnak naponta az egyik vagy a másik platformon? Azt tudjuk, hogy mindkét platform nagyon jól teljesít. És azt is tudjuk, hogy amíg az iOS-be csak az Apple pár terméke számolódik bele, addig az androidos adatok rengeteg márkájú és típusú készüléket tartalmaznak. Tökéletesen irreleváns ilyen mennyiségeknél azon izmozni prezentációkban, hogy ki tol ki több készüléket napi szinten.
Az Androidnak jelen pillanatban sokkal jobb esélye van elhúzni, hiszen nem korlátozzák le magukat 3 készüléktípusra. Ugyanakkor azt sem gondolnám, hogy az Apple-termékek minőségét az fémjelezné a legjobban, hogy hány darab kel el belőlük. Nem lesz rosszabb telefon az iPhone 4 attól, hogy nem ebből az okostelefonból fognak eladni a legtöbbet a világon.
A tegnapi Apple bejelentésről ugyan lekéstem, de Zoli elmesélte mi volt és hát nem ez lesz minden idők legfontosabb Apple Keynote-ja. A címben szereplő három adat viszont rendesen odaver.
250000 napi aktiválás mellett a felhasználók már több milliárd letöltött alkalmazásnál járnak, de ami ennél is fontosabb, hogy nagyjából 170 millió prémium szegmensben lévő felhasználó érhető el a Store-on keresztül. Ennek persze csak egy része alkalmazás felhasználó, de mindegyik egyetlen kattintással beregisztrálva képes vásárolni. Az Apple jelenleg ezzel olyan vásárlóerővel rendelkezik, ami elképesztő lehetőséget biztosít számukra a globális piacon. Ez nem 400 millió játékos és ismerős profilját nézegető felhasználó, ezek az emberek azért adták meg az adataikat, hogy vásároljanak. Ha az Apple ki tudja tartani a termékvonalát és továbbra is hasonló sebességgel tud innoválni a piacán, akkor hamarosan nem csak hardver eladást segítő funkció lesz a cég életében a Store, hanem maga a nagybetűs üzlet.
Tegnap az ITBusiness-nek köszönhetően megnyertem az Év ICT véleményfomrálója díjat, kaptam hozzá egy piros kockát, rá van írva, hogy véleményformáló és doransky. A legkomolyabb az volt, hogy mindezt 100 szakmabeli előtt a Boscolo Hotelben történt, járt hozzá fotózás is. Este még gondolkodtam, hogy Angelday-hez hasonlóan egy sajtóközlemény formájában közlöm a hírt, de inkább nem.
A díjakkal kapcsolatban mindig a Nagyítás c. film - koncertje - jut eszmebe, amikor a főszereplő valahogy bekerül egy koncertre és a rajongók közül kemény munka és harc árán kihozza az énekes által széttört és tömegbe dobott gitár darabot, majd a rajongókat óriási hajrában leárazva végre egyedül eljut egy sikátorba, ahol egyszer csak megáll, ránéz az amúgy használhatatlan gitár darabra, majd bedobja a kukába. Ez a díj persze nem ott végzi, a megszerzése se volt ennyire küzdős, de ettől függetlenül jól esett. Trófea a polcra.
Tegnap jelentette be Steve Jobs az Apple Pinget, amit ő maga is úgy definiált, mint a zene Facebookja+Twittere. Persze mindenki másnak inkább a Last.fm vagy a MySpace ugrott be, ám ezzel együtt is érdekes kérdés, hogy az Apple be tud-e lépni egy olyan piacra, ahol semmi tapasztalata nincsen. Nézzünk is be a Pingbe.
A Pinget az Apple valószínűleg csak kísérletként fogja fel. Ez számomra abból derül ki, hogy a szolgáltatás kizárólag az iTunesból érhető el, ráadásul csak azoknak, akik amerikai számlázási címmel regisztráltak maguknak Apple-fiókot.
Nyilván a hardcore Apple fanboyokon kívül mindenki egy györtelmes, "szükséges rossz" dolognak tartja az iTunest. Az Apple mindent ebben az asztali zeneszoftverben akar az emberekkel csináltatni. Kicsit eddig is olyan érzésem volt, hogy az Apple egyszerűen nem mer rendes webszájtot készíteni az iTunes/App Store-nak. Most sem merték kivinni a webre a Pinget. Inkább megpróbálják még inkább böngészővé erőszakolni az iTunest. Ki ne ismerné ezeket a szörnyszülött redirektelő weboldalakat?
Ha mindezektől el is tekintünk, a Pingbe lépve valóban nem látunk mást, mint egy Twitter-logikával (followolás) összehozott Facebook klónt, ami csak és kizárólag a zenéről szól. Lehet persze lájkolni, meg egy-két előadónak a twitjeit (pingjeit) olvasgatni. Nyilván azok számára hasznos és használható lesz a Ping, akik már eddig is éjjel-nappal nyitva tartották az iTunest, és valami oknál fogva nem a weben, hanem az iTunesban akartak tájékozódni zenei témákról.
Csakhát a Ping jelenlegi formájában alkalmatlan arra, hogy része legyen a közösségi webnek. Nincs kapcsolata a külvilággal. Be van zárva az iTunesba. Távol a Facebooktól, Last.fm-től, MySpace-től, zenei honlapoktól, zenei hírszájtoktól. Vagyis mindentől, amire a zeneszeretők, és főleg a tinédzserek annyira kattannak.
A zenekaroknak persze jó lehet a Ping, hiszen eggyel több felület, ahol promotálni tudják friss alkotásaikat, és a velük kapcsolatos híreket, történéseket. És nyilván jó dolog, hogy egyből vásárlásra is tudják ösztönözni a felhasználókat. Bár ezek a felhasználók eddig is könnyedén eltaláltak az iTunes Store-ba - a Last.fm-ről, a zenei hírszájtokról, előadók honlapjairól, stb.
Kevés inger.
Szerintem az Apple-nek egyetlen célja a jelenlegi Pinggel, hogy minél több netezőt regisztráltasson be az iTunes Store-ba. A bankkártyaszám vagy a PayPal account begyűjtése itt a cél, hogy amikor legközelebb beesik a felhasználó - mondjuk a Last.fm-ről - az iTunesba, akkor már tényleg csak egy klikkre legyen a vásárlástól.
A másik ok, ami indokolhatja az Apple számára a Ping létjogosultságát, hogy az Apple ezen keresztül is tudja terjeszteni az iTunes-t, amin keresztül meg a Quicktime-ot és a Safarit is terjeszti. Szép kis árukapcsolásos rendszer ez.
A Ping hamis ígéret marad (még akkor is, ha iPhone-on és iPod Touchon is kéznél lesz), egészen addig, amíg az Apple nem szedi össze minden bátorságát, és nem kezd el webszájtokat megálmodni hasonló kezdeményezéseinek. De akkor meg az iTunes-ra felépített stratégián kéne változtatni. És hát nagyon nehéz dolog olyan tyúkon kísérletezgetni, mely egyébként az aranytojást tojja.
Azért a golfütőknek és egy budai kínai étteremnek jó napja volt tegnap.
A kattintás alapú (ppc) hirdetési rendszerek sok előnye mellett van egy olyan tulajdonságuk, hogy jellemzően előre kell kifizetni azt a pénzt, amit el fogunk költeni. Bár vannak kivételek, de a felhasználók jelentős részénél az a realitás, hogy feltöltünk x forintot, és azt a feltöltött pénzt költjük.
Aztán ha kifogy, akkor újra töltjük, vagy ha nem akarjuk, hogy leálljon a kampány, akkor, rátöltünk. Olyan ez, mint a sörözés: a korsóba kell előbb tölteni, hogy aztán legyen mitől elfáradni.
Az esetek zömében ezzel nincs is gond, amikor már nem akarunk hirdetni, akkor szépen leállunk vele: elfogy a pénz, vagy marad rajta pár ezer forint, kampány leáll. Így működik a Google, az ETARGET, a CT Network is.
De nagy ritkán előfordulhat, hogy nagyobb pénz marad a számlán. Jártunk mi is így, kampány megrendelve, pénz feltöltve ügyfélnek, kampány elindul, aztán két nap után kampány leáll, cég halaszt, rá fél évre cég megszűnik. Ő már biztos nem költi el, de szeretné visszakapni. Mit lehet ilyenkor csinálni?
Az ETARGET egyszerű eset, elérhetőek, telefonszám, kontakt, lehet egyeztetni, visszaküldik a pénzt ha kell. Kevés papírmunka, ennyi. De a Google?
Nos, a Google is gondolt erre, és most már pár hete ott is elérhető ez a dolog: ha bent maradt a pénz, akkor a fiók felfüggesztésével a pénzt vissza lehet utalni. Kis munka az adminban, pár hét várakozás, és pénzünknél vagyunk. Jó ezt tudni: nem vagyunk hirdetésre kényszerítve, visszakapjuk az el nem költött lóvét.
Már csak a CT Network volt hátra, pár tízezer forinttal. Meglepő, de ott nem jártunk szerencsével: nincs mód a pénz visszautalására. Annyit tehetünk, mint ügynökség, hogy átrakjuk másik számlára (ez egyébként az ETARGET-nél is lehetőség). De a CT Network-nél bent marad a pénz, amíg másnak nem kell. Kár.
Összefoglalva tehát: ha a ppc hirdetésünkre elutalt pénz mégis kell, akkor ha nem is azonnal és nem is két kattintásra, de jellemzően visszakapható. Már ha tényleg úgy döntünk, hogy mégse hirdetünk.
Update: ma kaptunk egy levelet a CT Networktől, hogy mégis lehetséges a visszautalás. Ez jó hír!
A Wordpress – All in One SEO Pack plugin kiegészítése c. cikk eredetileg itt jelent meg: tutorial.hu
Ez az utolsó írás a Primodesign.hu blogban - ha nem tudja miért, akkor olvassa el ezt: Valami véget ér...!
Előző írásomban bemutattam, hogy az új honlapon (új domain, új brand, új élet) hogyan fogunk majd érdeklődőket (látogatókat) "szerezni", illetve hogy miként szeretnénk őket "maradásra bírni"!
Vannak látogatóink, de mi lesz velük?
Eljutottunk hát addig, hogy van megfelelő számú érdeklődő, akik ráadásul nem hagyják azonnal faképnél a honlapot, mert mindenképpen találnak valami olyan információt, ami érdekli őket. Figyelembe véve, hogy a végső cél az, hogy az érdeklődőkből vásárló (ügyfél) legyen, két végeredmény lehetséges: az érdeklődő egyből vevővé válik, vagy nem - ez utóbbi esetben jó esély van rá, hogy a közeljövőben nem fog találkozni a honlapunkkal.
-> a bejegyzés folytatódik...
Mostanában egyre gyakrabban fordul elő, hogy kiszervezzük egy-egy oldal megjelenésének tervezését. Ilyen formában jónéhány emberrel kapcsolatba kerültünk. A tőlük kapott tervek – bizonyára tapasztalatlanságukból kifolyólag – csak egy dologban egyeztek: rengeteg nyitott kérdés hagytak, aminek a terv átadása után hosszas kommunikáció, és egy csomó „erre nem is gondoltam”, „nem is tudom”, „erre kérek még 2 napot” tartalmú levél lett az eredménye.
A Wordpress – Facebook megosztás gomb plugin nélkül c. cikk eredetileg itt jelent meg: tutorial.hu
