41634 items (39009 unread) in 65 feeds
seo
(14691 unread)
onlinemarketing
(14524 unread)
grafika
(75 unread)
sitebuild
(62 unread)
honlapkeszites
(824 unread)
webketto
(671 unread)
flash
(65 unread)
internet
(6444 unread)
fejlesztes
(661 unread)
google
(31 unread)
ekereskedelem
(30 unread)
egyeb
(40 unread)
szoftver
(30 unread)
wireless
(20 unread)
cms
(735 unread)
Azt megszoktam, hogy lehet blogot írni úgy, hogy a külföldi cikkeket fordítja a blogger magyarra, és nem is nagyon tesz vele mást. Azzal, hogy követek néhány külföldi forrást a szakmában, egészen jól láthatom, ki mit olvas. Megszoktam, és valahol meg is értem, egyszerűbb ez, mint mindig kitalálni valamit.
Mondjuk némi kiegészítés, plusz gondolat nem ártana, és aki így csinálja, azokat becsülöm is - eljuttatja a hírt a hazai közönségnek, plusz hozzá is tesz valamennyit. Ezzel nincs is baj, főleg, ha forrásmegjelölés is van. Az előbbi esetekben nem szokott lenni.
De mostanában azt figyelem meg, hogy nemcsak a cikkek fordulnak le magyarra és válnak egy blog részévé, hanem a netes mémek, poénok is elkezdenek hazai életet élni. Van egy jó poén, egy vicces magyarázat vagy éppen egy szakmai információ jópofa vizualizálása, és biztosak lehetünk abban, hogy néhány napon-héten belül magyarul is elindulnak körbe-körbe a Facebookon. Csak hiányozni fog róla az eredeti forrás, és hirtelen egy magyar céget vagy oldalt, blogot fog reklámozni.
Ügyes. Csak nekem valahogy nem tetszik. Te hogy vagy vele? Téged ez nem zavar?
Egyrészt piszokul irigy vagyok, hogy nem én írtam meg, másrészt annyira jó, hogy Bede Márton a 444.hu-n megírta ezt a cikket a "modern" PR-ről! Legszívesebben újraközölném az egészet, de inkább menjen mindenki oda elolvasni, itt csak a lényeget emelem ki:
A példa, amin keresztül Holiday bemutatja lentről felfelé építkező módszerét, korunk legrosszabb filmje. (...)
Holidayt viszont nem azért fizették, hogy kritikát írjon a filmről, hanem hogy minél több helyre benyomja. Ehhez először is ál-felháborodott graffittikkel csúfította el a film óriásplakátjait, majd az erről készített fényképeket elküldte egy kis Los Angeles-i blognak. Ez kritika nélkül ki is rakta a képeket, mintha az tényleg a film körüli felháborodást illusztrálná. A következő lépésben Holidayék a film vetítéseire ál-tüntetéseket szerveztek, amire meghívták a helyi tévétársaságokat is. Ezek kivétel nélkül mind kimentek forgatni a jeles eseményekre.
Az internetre kikerült videókat több kis helyi blog átvette, így Holidaynek már volt néhány linkje, amiket elkezdhetett küldözgetni nagyobb blogoknak. Az Amerikában egyre erősebb Gawkert és a Mediabistrót több álnévvel bombázta olyan levelekkel, amelyek a linkeket tartalmazták, valami olyasmi szöveg társaságában, hogy “NEM HISZEM EL, HOGY NEM ÍRTATOK MÉG ERRŐL!!!!!!4444!444!!!!”. Az ilyen népszerű blogoknál a tartalmat gyártók erősen támaszkodnak az olvasók által beküldött anyagokra, így jó eséllyel harapnak az ilyen jellegű levelekre. És haraptak is.
Az igazán nagy hírgyárak újságírói pedig ezekre a frissnek és fiatalosnak tűnő blogokra harapnak. Legalábbis Amerikában, ahol még egyáltalán léteznek nagy hírgyárak. Miután a nagy blogok felkapták a PR-es által generált balhékról, a PR-es unszolására megírt álsztorikat, a film alapjául szolgáló könyv szerzőjét a legnézettebb esti beszélgetős műsorokba hívták meg, pedig előtte bármivel próbálkoztak Holidayék, visszahívást sem kaptak.
Hát így. Nevezhetjük ezt médiahacknek is, de ez nem vicc, itt valódi történeteket vitt be ezzel a módszerrel a közbeszédbe. Hát nem csodálatos? Nem panaszkodik egy akármilyen blogon, hogy milyen vacak ez a webkettő, hogy kritika nélkül közölnek mindent, hanem kihasználja azt! Ügyes...
Ezt párhuzamba állítva a hazai PR szakmával... Nálunk talán ha 5-6 olyan cég van, akik értenek az onlinehoz. Több nincs. Az online egy olyan terület, ami ijesztő, riasztó, de persze kötelező. Vagyis utálják és így rosszul kezelik. Az újságírók, az igen, azokkal lehet bratyizni, meg szar sajtóközleményekkel bombázni! A blogger meg, ha kap ilyet, akkor nem elég, hogy nem írja meg, de ki is figurázza.
És akkor látjuk, hogy megy ez máshol... viccesen!
Alig van bosszantóbb dolog annál, mint amikor 300 új feliratkozóból 280 reklámrobot feliratkozás. Ennél talán csak az rosszabb, ha ugyanez a megrendeléseivel történik. Hamis statisztikák, csak rengeteg plusz munka árán tisztán tartható adatbázisok, rendkívül bosszantó.
A captcha bár kiszűri a robotokat, de velük együtt jó néhány valódi ügyfelet is.
Nekünk ennél egy jobb megoldás kellett:
Honeypot captcha - Az észrevétlen "robotgyilkos"
A hagyományos captcha helyett egy észrevétlen robotgyilkost is alkalmazhat, amely rendkívüli hatékonysággal szűri ki a robotfeliratkozásokat, de semmilyen kényelmetlenséget nem okoz a valódi feliratkozók számára. Tökéletes védelem anélkül, hogy értékes feliratkozókat veszítene.
Kifejezetten nem értem Józsi felhorkanását azon, hogy a Google - kapaszkodjunk erősen a mellettünk ülőbe - hirdetésekből él. Azt írja, hogy egyetlen dolgot éreznek, mégpedig, hogy hogyan kell hirdetéseket eladni. Persze követhetné a Google az Apple példáját is, és adhatná a Google Maps-et például 12 ezer forintért. Illetve a FaceTime mintájára a Hangoutsot 0,89 euróért. Akkor nem érhetné ez a durva vád, hogy hirdetésekből élnek. Hanem gondolom akkor ők is olyan felnőtt cég lennének végre, mint az Apple :)
Nagyon izgalmas volt a Google I/O 2013 nyitónapja. Nagyon nagy bejelentése nem volt a Google-nek, viszont minden kulcsfontosságú termékük olyan új funkciókkal gazdagodik, amitől egyértelműen az lesz a benyomásunk néhány hónap múlva, hogy a Google-nál van koncepció, van elképzelés arról, hogy mit és hogyan kell csinálni. Érzik.
Hangouts
Termékfejlesztés szempontjából az egyik legérdekesebb lépés, hogy a Google ismét megpróbálkozik a közösségi médiával. A Google Wave, a Google Buzz és a Google Plus után jön a Hangouts app, ami az instant üzenetküldést és videocsetelést helyezi a középpontba, és valójában egy jól megcsinált Facebook Messages cucc lesz. A Verge-nek van is egy hosszabb összefoglalója a megújuló Hangoutsról:
A lényeg szerintem az, hogy a Google bár itt egy teljesen nyilvánvaló dolgot lép meg, mégis nagy lehet a hatása az online kommunikációra. Elsősorban azért, mert a Facebookhoz hasonlóan arra fogja tolni a felhasználókat, hogy ha már mindig online vannak, folyamatosan egy alkalmazásból kommunikáljanak. Azt a töredezettséget, amiz t a Talk / Google Plus / Gmail jelentett desktopon és mobilon, most remélhetőleg egyszer és mindenkorra felszámolja a Google. És ebben köröket verhetnek a témában látványosan bénázó (Messages, FaceTime) Apple-re is. 2013 nagy kérdése az lesz, hogy a Facebook vagy a Google készít-e a felhasználók milliói számára érdekesebb és használhatóbb üzenetküldő (és egyszersmind tartalommegosztó) alkalmazást. Nem egyértelmű. Egy biztos csak: a Vibernek és a Skype-nak mennie kell. Valaki be fog nyomulni a helyükre.
Maps
Nagyon nincs mit magyarázni a Maps-szet érintő bejelentéseken. Én ennél a prezentációnál éreztem a leginkább azt, hogy végre egy Google termék, ami mögött nagyon határozott és következetes termékfejlesztés (és nem csak mérnöki munka) van. Arról nem beszélve, hogy egy nagyon világos szempontrendszer mentén haladnak a UI frissítésével. Engem teljesen meggyőztek arról, hogy egyrészt jobb lesz az új Maps, másrészt az Apple kénytelen lesz feladni ezt a térképalkalmazás harcot. Google Maps invite-ot itt lehet kérni.
Érdemes odafigyelni arra is, hogy a Google mennyire nagy hangsúlyt fektet a képkezelésre. Ebben is mintha lassan-lassan az Apple mellé tudnának érni. A Google Playen is csavarnak egyet ezzel a havi előfizetéses mókával. De azt gondolom, hogy ezen a fronton egyértelműen évekkel vannak lemaradva az Apple-től. Ebben a témában az lenne az előrelépés, ha valami csoda folytán ingyenessé tudnák tenni a playlistek rádiószerű online hallgatását. De ehhez valószínűleg arra lenne szükség, hogy a zeneipar ténylegesen megreccsenjen.

Search
Ne hagyjuk ki a Search témát sem. Hiába próbálták a lehető legfigyelemfelkeltőbb címmel bevezetni a prezentációt, attól még az előadás nem szólt másról, minthogy a Google a hangalapú keresést próbálja újabban erőltetni desktopon is. Én mondjuk kicsit azért összerezzentem attól, hogy a jövőben a Chrome böngésző folyamatosan figyelni fogja, hogy mit beszélek a laptop körül, és ha meghallja azt, hogy "OK, Goolge", akkor aktiválja a Voice Searchöt. De persze minden, ami elhangzik, és nem "OK, Google", azt is fel fogja dolgozni. Ebből még lesznek problémák.
A nap végére a breaking news az volt, hogy a hangszálproblémákkal küszködő Larry Page nem csak víziót adott a jelenlévő fejlesztőközösségnek és a Google-nek magának, de kérdésekre is válaszolt. Meglehetősen hosszan. Ő azt mantrázta, hogy olyan dolgokat kell fejleszteni, amik ma még nincsenek. Nem is annyira az innovációt, mint inkább a klasszikus tudományos felfedezéseket és az ezekhez vezető gondolkodást hangsúlyozta.
Ebben marketingbutaságokkal és impulzusfogyasztással agyonvert világunkban kifejezetten jó volt hallgatni Page-et a hatalmas földgolyó mögött felbukkanó napsugarak árnyékában.
Tegnap délután és este többször felmerült a generációs különbség a médiahasználatban. Először Bernschütz Mária előadása kapcsán. A címe Az újmédiás reneszánsz-ember születése, a tartalma pedig egy kutatás eredményeinek (azok egy részének) a bemutatása a 'Z' generációról.
Ők a kütyüző digitális bennszülöttek, jelmondatuk pedig: Legyek sikeres! Jelenleg jobbára középiskolások. Mari az előadása kapcsán megosztott pár történetet, miket mondtak a válaszadók, és egy olyan kép alakult ki ebből, ami több, mint furcsa.
Először is: a kütyü határozza meg a Z generáció egy részének a viselkedését. Az okostelefon adta lehetőség, a mobilitás alapvetően formálja kultúrájukat, az értékrendjüket. Aztán a kütyü egyfajta státuszszimbólum is. Akinek van egy jobb eszköze, az önmagában a birtoklás miatt is menővé válik.
Szeretik megörökíteni amit lehet, nemcsak fotóval, de videóval is. És olyan dolgokra használják az internetet, amit el se nagyon tudunk képzelni - ezt eddig is tudtuk, de most újabb példákat is hallhattunk. A kutatás módszertana részben a személyes interjúk - aminek pontosan az az előnye, hogy olyan kérdésekre is kapjunk választ, amit magunktól fel sem tettünk volna... Például így kiderült az is, hogy mi az a Skype-szex.
Szülőként kicsit rémisztő is lehet ez a világ.
A téma tehát izgalmas, ez az előadás kapta a legtöbb kérdést, és jó sok újabb kérdést is generált. Így aztán este is felmerült egy-egy beszélgetésben a Z generáció. A média számára ugyanis fontosak, nagyon hamar ők lesznek a fiatal vásárlók - és illenék megtanulni, mi kell nekik. Márpedig nagyon más kell nekik.
Az internet marketing illetve média célú használata akkor lehet sikeres, ha megismerjük a felhasználókat. És most itt vannak azok a felhasználók, akik nagyon más módon élnek a hálón, mint amit megszoktunk. Kutatások nélkül esélyünk sem lenne megismerni őket.
Ma és holnap a Média Hungary-n vagyok, elsősorban dolgozom. Ma vezetem a D termet, holnap pedig egy beszélgetést fogok moderálni. Írtam már korábban arról, milyen vezetni konferenciát, így azt nem taglalnám - ellenben ma, hogy itt ülök és hallgatom a beszélgetéseket, egyre olyan érzésem van, de beleszólnék, reagálnék a témákra, válaszokra!
Alapvetően exhibicionista vagyok, így tudom könnyen azt vállalni, hogy kiállok, és beszélek. De most a feladatom technikai jellegű, sokkal kevésbé tartalmi. Ha előadások vannak, akkor azok végén kérdezhetek, de amikor egy beszélgetés zajlik, akkor annak a végén már mint teremgazda nem tisztem beleszólni a moderátor munkájába. Csak ez kicsit viszket itt belül.
Korábban voltak próbálkozások az interakcióra, sms fallal, csiripfallal, de valahogy ezek kikoptak - nem nagyon lehet bekapcsolni a beszélgetésekbe, a jó moderátornak is nehéz befűzni a plusz kérdéseket, a rosszak meg… ezt hagyjuk. Egyszerű hallgatóként is felmerül bennem a kérdezés, de így, hogy mikrofon is van a kezemben, úgy kell rávenni magamat, hogy csend, pszt, ez most nem rólad szól! Ezt is meg kell tanulni…
A mai D terem a hírekről, a véleményekről szól. A hagyományos újságírástól a blogokon keresztül a modern reneszánsz emberig futnak a témák, láthatóan más-más célcsoportnak, folyamatosan cserélődik a terem. A beszélgetésben érdekes emberek vannak, az eddigi előadások izgalmasak voltak, vagyis szeretek a teremben lenni, ilyenkor szórakozás is a munkám. Csak a kérdések… Majd erre még ki kell találni valamit!
Hogy miért dugják el annyira az Ubuntu és Debian release ütemezéseket azt nem értem, de ide kiteszem, ha más is épp keresné.
A Debianét pedig az alábbi Wikipédia cikkben találjuk meg az oldal alja felé.

Még pénteki a hír, hogy a Libri és a Shopline egyesülni fog. Azóta próbálom emésztgetni, ugyanis számomra ennek a hírnek rengeteg érdekes olvasata van. Nem igazán tudom megmondani, mennyire egy folyamat eleje ez, vagy mennyire egyedülálló történet, de már önmagában az is érdekes, hogy egy online és egy offline cég egyesül. Láttunk amúgy már ilyet többet is, de nem annyira ebben az országban.
Az is érdekes kérdés, hogy miközben a Libri az utóbbi években túllépett a könyvkereskedői státuszon, és elkezdett komoly tartalmi portfóliót építeni (pl. Port.hu is náluk van), a Bookline-ból lett Shopline az egyik legjelentősebb hazai online médiabirodalom, az Index.hu-t (és ugye a Blog.hu-t) is magába foglaló CEMP része. Vagyis nagy kérdés, lesz-e további összeborulás, vagy megállnak ezen a szinten?
Lehet, ma már kevesen tudják, de a Libri és az Index.hu kapcsolata nem előzmény nélküli, nagyon komoly együttműködés alakult ki 2000-2001 környékén, de ez elsősorban marketing vonalon volt látványos akkoriban (ki lettek az Index.hu-val matricázva a Libri üzletek, és a Libri kiemelt helyeket kapott az Index.hu-n).
Egyébként a port.hu reklámértékesítése az Adaptive Médiánál van, nem a CEMP-nél. Az is érdekes lesz, változik-e ez (szerintem amúgy nem).
De a történet nemcsak az online média felől érdekes, érdemes megnézni a könyvpiacot is. Ez egy négypólusú piac, legalábbis a nagy szereplőket nézve: Alexandra, Libri, Líra és Lant, Shopline (Bookline). Ebből az utóbbi ugye a fő online szolgáltatás, a Libri pedig kb. a második az offline hálózatok közt. Így most háromszereplős lesz a piac, egy két lábon állóval. Erre azt hiszem illene lépniük a többieknek is, főleg az internetet amúgy kifejezetten utáló Alexandrának.
Végül egy utolsó, szakmailag érdekes vetület: Liptay Gabriella. A Telekomot otthagyva egy kis kerülővel került az Invitel kommunikációjának az élére, és most a hírek szerint itt folytatja (ahova egyébként korábban befektetett). Ez azt jelenti, hogy nagyágyú fogja vezetni a kommunikációját az új cégnek: erősebbek lesznek.
Akkor most a Gazdasági Versenyhivatalra várunk, hogy engedélyezze az egyesülést. És hajrá!
A SimplyZesty összeszedte a várakozásokat, pletykákat, majd készítettek is egy koncept videót arról, hogy szerintük milyen irányba fog menni az iOS interfész Jonathan Ive kezei alatt...
Én azt gondolom erről az egészről, hogy Jonathan Ive-nak azért merészebbett kellene lépnie dizájnban is, mint a fenti koncept videó. Persze ha a konzervatívabbak győznek az Apple vezérkarában, akkor simán lehet, hogy valami ilyesmi kompromisszumos (jobb, de mégsem más) élményvilág jön majd a nagyobb (?) iPhone-okra ősszel.
A csütörtöki HVG ROI az online marketing konferencián mondta azt az egyik előadó (ha nem tévedek, Szurop István), hogy a közeli jövőben az internetes marketinghez olyan szakemberekre van szükség, akik nemcsak a marketinghez értenek, hanem a technológiához, a számokhoz, az analitikához is.
Azért volt furcsa ez nekem, mert a fejemben ez már most is egyfajta minimális elvárás, vagyis nem éreztem újdonságnak - pedig nagy igazság, és örülök, hogy ez így kimondásra került.
Mert eddig a marketingben vagy olyanokkal találkoztam, akik közgazdászok és marketing szakon végeztek, vagy bölcsészek és kommunikációt tanultak, vagy középfokú végzettség mellé tanultak direkt marketinget, esetleg pályaelhagyók, és valahol átképezték magukat. A marketingesek közt kevés a programozó, de még a statisztikus sincs sok (azok inkább a kutatócégeknél vannak, kutatnak, nem marketingeznek).
Az előadó ki is mondta, kikre lesz szükség a jövőben: marketing mérnökökre.
Már csak az a kérdés, hol, ki fog először ilyen képzést indítani, akik direkt az online területet fogják nemcsak társadalmi, de technológiai oldalról is megtanulni? Mert az önképzés, a mindenfélét tanulás egyelőre még járható út, de igazán akkor leszünk profik, ha megfelelő tudású szakembereket fogunk képezni.
esemenype.jpg
(19,2 KB)

- Hét és fél millió éve vár fajunk erre a Nagyszerű és Remélhetőleg Felvilágosító Napra! - kiáltotta a szónok. - A Válasz Napja!
A tömeg teljes eksztázisban hurrázott.
-Többé soha, soha többé nem ébredünk ezzel a gondolattal: ki vagyok én? Meg hogy minek élek? Meg hogy igazán számít-e, van-e kozmikus jelentősége, ha ma nem kelek fel, és nem megyek dolgozni? Mert ma végre egyszer és mindenkorra megkapjuk a rövid, világos választ ezekre a bosszantóan jelentéktelen kérdésekre, hogy Élet, a Mindenség, meg Minden.
(…)
-Őseink hetvenötezer generációval ezelőtt indították el ezt a programot. Mi lehetünk azonban az elsők, akiknek a computer megszólal.
-Lenyűgöző élmény, Foochg. - (...)
-Mi leszünk a szerencsések - mondta Foochg -akik meghallhatják az Élet...
-A Mindenség. . .
-Meg Minden. . .
-Nagy Kérdésére. . .
-A Választ. . .
-Csst! - pisszegett Lóonkawl. - Azt hiszem, Bölcs Elme beszédhez készülődik! - Pillanatnyi várakozásteljes szünet után a konzol elején sorban feléledtek a műszerek. A fények, mintegy kísérletképp, fel-felvillantak, majd üzemszerű villogásban állapodtak meg. A kommunikációs csatornából halk búgás hallatszott.
-Jó reggelt! - szólalt meg végül Bölcs Elme.
-Ööö. . . jó reggelt, ó, Bölcs Elme - mondta Fooch idegesen. - Megvan a .. ööö...hogy is mondjam...
-A Válasz? - szakította félbe Bölcs Elme fenségesen. - Igen. Megvan.
A két férfi beleborzongott e válaszba. Tehát mégsem vártak hiába!
-Valóban létezik Válasz? - lehelte Foochg.
-Valóban létezik Válasz - erősítette meg Bölcs Elme.
-Mindenre? A Nagy Kérdésre? Az Élet, a Mindenség Meg Minden.
-Igen.
Mindkettőjüket erre képezték ki e ész életükben erre a pillanatra készültek, születésükkor választották ki őket, hogy tanúskodjanak, amikor a Válasz megadatik, s mégis azon kapták magukat, hogy lélegzetvisszafojtva fészkelődnek, mint afféle izgatott gyerekek.
-S készen állsz rá, hogy közöld velünk? - sürgette Loonkawl.
-Készen állok.
-Most?
-Most - mondta Bölcs Elme.
Mindketten megnyalták cserepes ajkukat.
-Bár nem hinném - tette hozzá Bölcs Elme - hogy tetszeni fog.
-Nem számít! - felelte Foochg. - Tudnunk kell most!
-Most? - érdeklődött Bölcs Elme.
-Igen! Most. . .
-Felőlem. . . - A computer elcsöndesedett. Azok ketten idegesen fészkelődtek. A feszültség az elviselhetetlenségig fokozódott.
-Egész biztosan nem fogtok örülni - jegyezte meg Bölcs Elme.
-Ki vele!
-Jó - mondta Bölcs Elme. - A Válasz a Nagy Kérdésre. . .
-Nos?. . .
-Az Élet, a Mindenség Meg Minden. . . - mondta Bölcs Elme.
-Tehát?. . .
-A Válasz. . . - mondta Bölcs Elme, és megállt.
-Igen?...
-A Válasz. . .
-Igen???...
-Negyvenkettő - mondta Bölcs Elme végtelen méltósággal és hidegvérrel.
(Részlet Douglas Adams: Galaxis Útikalauz Stopposoknak című művéből)

Nagyobbik lányom miatt mostanában bele-belenézek amerikai tinisorozatokba, tinifilmekbe. Ezek a filmek általában olyanok, mint a normális szappanoperák, csak az (amerikai) tinik világának egyfajta durva és torz vetülete, nem a felnőtteké. Ami ezekben a sorozatokban, filmekben igazán feltűnő, az az internet helye és szerepe: mindig van internet, és mindig tök természetes, hogy használják. Úgy része az életüknek, mint az iskola, a barátok, a zene.
Persze ez egyfajta torz tükör, és az amerikai tini sem pont olyan, mint ezekben a filmekben, de ez a kis elem, az internet használata, mutatja, hogy mégis ez mennyire fontos és természetes. Amikor arról beszélünk, hogy megváltozott a világ körülöttünk, akkor ez a fajta természetes internet használat ennek a megváltozott világnak az egyik legfontosabb fokmérője.
De az internet csak csatorna, vagyis nem formál, hanem közvetít olyan tartalmakat, amik valójában formálnak. Bennünket, és a tiniket is. Csak míg az idősebb korosztály számára ez a kütyüs világ inkább felfedezést vagy frusztrációt okoz, addig a tiniknek ez a természetes közeg. Erről szól ugye az a fajta felosztás is, hogy vannak bevándorlók és vannak bennszülöttek az internet használat tekintetében.
Amiért ez most eszembe jutott, az egyébként az a nagy szakadék, amely az interneten felnövők és az őket tanítók közt van. Jövőre indulnak az erkölcstan órák, és olyan értékrendet akarnak megtanítani a mai 6 és 10-11 éveseknek, ami lehet, értelmezhetetlen lesz számukra. Ó, nem erkölcstelenek ők, csak egy másik kódrendszert használnak, másik világban élnek! Mert vajon mennyire erkölcsös dolog odaadni a szerelmünknek a Facebook jelszavunk? És mit érdemel az a bűnös, aki ezzel visszaél? (Ez nem elméleti kérdés, gyakorlati probléma.) Vagy hogyan kell azt kezelni, ha valaki online kezd el zaklatni? Vagy ha valakit online kiközösítenek?
Igen, persze, az erkölcs örökérvényű és igaz, és a megtanultak alapján elvileg majd ezek is megválaszolhatók. De az ilyen idős gyerekek nem fognak tudni elvonatkoztatni, nem fognak tudni általánosítani. Az életszerű példák pedig nekik az interneten lesznek. Vajon lesz erre válasza az erkölcstan tanárnak? Észre fogja-e egyáltalán venni, hogy ő egy szakadák másik oldalán álldogál?
Attól félek, nem igazán. Igaz, véleményem szerint az erkölcsös viselkedést a gyerek a szülőktől tanulja meg, és nem az ilyen-olyan órákon, de legalább támpontot adhatna az ezzel eltöltött időben a tanár. Ha tudna.
De nem így szocializálódtunk, nem ezekkel a problémákkal találkoztunk gyerekként. És sajnos nagyon kevés az átlag tini és az átlag felnőtt közös élményvilága. Ez pedig nehézzé teszi a kölcsönös kommunikációt.
Az internet és az általa megalkotott világ felforgatta a hagyományos értékeket. Hogy úgy mondjam, erkölcsi paradigmaváltás történik. Kíváncsi leszek, felismeri-e ezt valaki, aki tanmenetet állít össze...